Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-02 / 18. szám
1953 MÁJUS 2 6 KANADAI MAGYARSÁG Könyvekről (Vass Albert : “Elvész a nyom...) Wass Albert legújabb regénye az emigrációs magyar irodalom legkimagaslóbb költői alkotása. Mintha Berzsenyi Dániel támadt volna fel haló poraiból, oly magasan szárnyaló gondolatokon keresztül jut el az olvasó az Isten fenségéig. A regény nem megszokottan és sablonosán egy ember élettörténetét öleli fel. Egy csónak indul el valahol egy sebes folyású erdélyi folyón. Hat megszeppent gyermek ül benne. Különböző nemzetiségűek, mert egy közelben táborozó jamboree cserkészei. Van köztük ugyan magyar is, s az éppen hercegi ivadék, de a többi egy sem az. Ahányan vannak, annyi félék. Német, lengyel, román, cseh és zsidó. Különös véletlen ez a keveredés a szegény halász rozzant csónakjában. S a csónakot sodorja a végzet. Az evező eltörött. Az átszakadt duzzasztógátról ömlő és a mélységben szerteporladozó óriási víztömeg mindent elfolytó dübörgése elnyeli a segélykiáltásokat is. A vízesés mélyén az örök kaszás penészes feje vigyorog. A hat gyermek menthetetlen . . . És mégis csoda történik. Az örvénylő zuhatag szélén a csónakot megállítja az Isten újjá. “Az Isten útjai csodásak”. A hat gyermeket megmentik. S az istentagadó halász megtér. Ez azonban csak apró epizód. Érdekes nyom, amelyen egy pap elindul... Közben két világháború zajlik le. Két rettenetes világégés. Európa kétszer haldoklik haldoklása csaknem a végpusztulását jelenti. Az öreg pap, aki eredetileg erdélyi református lelkész volt már Amerikából jön vissza, hogy a csónak egykori hat gyermek-utasának életét felderítse. S ebből a felderítő munkából, a hat élettörténetből, hat különböző szemüvegen keresztül klasszikusan bontakozik ki az emberiség egyik legnagyobb katasztrófája. A hat szereplőnek, hat nemzetisége és hat különféle társadalmi állása van. Van köztük herceg, kispolgár, tudós, művész, politikus és bankár. Van köztük katolikus, protestáns, felekezeten kívüli és zsidó. Van köztük olyan, amelyik mindkét világháborút megnyerte és olyan amelyik mind a kettőt elvesztette. Van köztük becsületes és aljas. Van szorgalmas és léha. Van idealista és realista, van együgyű és a bölcsességig gazdaglelkű. S a végén mindegyik elveszti mindenét, egy kivételével. A pénz, a nemzetköziség győz. A csehet nem menti az, hogy cseh, hogy prágai, hogy kispolgár. A román politikust sem menti a korai átpártolás a másik oldalra. A legjobban a lengyel festő fejezi ki ezt az óriási közös tragédiát : “Európa meghalt. A gonosztevők szabadon garázdálkodnak, a tisztességesek pedig meghaltak, vagy a börtönben penészednek, vagy az utak szélén koldulnak”. A magyar herceg véleménye is hasonló volt : “A világégés vihara fölkavarta az emberiség szemetjét és ez a szemét uralkodik ma itt nálunk. De a legzavarosabb víz is megtisztul egyszer és a szemét majd visszakerül oda, ahova való. És akkor majd el lehet kezdeni az építést. De addig nem. És aki jószándékkal bár, de odaadja magát és belekeveredik a szemét közé, az nem hogy segítene valamit, de ellenkezőleg : ront. Mert az ocsu vetőmaggá úgysem változik át soha s a közéje keveredő jó mag csak késlelteti a szemét elrothadását. Aki az ördög mellé szegődik, az csak az ördögnek tesz szolgálatot, másnak senkinek...” Az egyedüli győztes a bankár, aki a pénzével mindent felépített magának. Meghalt Európa. És itt kapcsolódik be újra a pap. Az az öreg református lelkipásztor, aki annak idején szemtanúja volt annak a csodának, amelynek következtében az egykori hat gyermek megmenekült a biztos halál küszöbén a csónakból. A pap már öreg. De úgy érzi, hogy addig nem halhat meg, míg az Isten ujja által mutatott feladatot végre nem hajtja. És elindul a nyomon az Isten felé. Egyenként kutatja fel a csónak egykori utasait. Akiket egy kivételével börtönökben és nyomortanyákon talál meg. Keserves munkával sikerül [ összehozni őket. Valamennyinek vízumot is szerez Amerikába. Aztán elindul a brémai gyors... Elindul és átveszi az egykori csónak szerepét. A hat utas megbékélten lépi át a halál küszöbét. Gyeimek korukban nem halhattak meg, mert feladatuk volt. A tudósnak az, hogy korszakalkotó találmányának önfeláldozó elhallgatásával megakadályozza még több ártatlan millió ember halálát. A hercegnek az, hogy áldozatos életével bizonyítsa be az aranyigazságot : “nem a vagyon teszi az urat, hanem az erkölcs és hogy nem a rendszerek fontosak az emberiség életében, hanem a hűség, tisztesség és a jóakarat”. A festőnek az volt a feladata, hogy észre vegye az óriási ellentétet a tátongó ürességű jelszavak és a tragikus valóság között. Hogy ennek ecsetjén keresztül is hangot adjon “Európa pusztulásáénak megfestésével. Hogy az amerikai tiszteknek is becsületesen megmondhassa a véleményét : nehéz Európába kultúrát hozni Ázsiának a beplántálásával, asztalra rakott lábakkal és rágógumi kérődzéssel. A román politikus Európa Judása. Elárulja azt és kiszolgáltatja a bolsevizmusnak. Neki az a feladata, hogy még életében belássa és környezetével is beláttassa a nagy ballépés szörnyűségét. Márai Sándor: BÉKE ITHAKÁBAN (Könyvkritika helyett) Telepados : Engem a mostohaanyám, Penelope és apámnak, Ulyssesnek a többi fiai nem szerettek. Azt sem akarták elhinni, hogy a dicsőséges Fénythozótól születtem, mert nem látták bennem apám arcvonásait. Bizonyos mértékben igazuk volt. Én nem szerettem azt a világot, amiben éltünk. Különböztem tőlük, s különvéleményem volt önmagunkról, az isteni eredetünkről, emberi életünkről is. Most is külön véleményem van. Hallottam arról, hogy ismét egy rabszolga, akit az emberek írónak neveznek, foglalkozott apámnak, Trója hősének, Ulyssesnek életével. Regényt írt rólunk. Csalafinta módon mostohaanyámat, Pénelopét, féltestvéreimet, Telemachost és Telegonost be [szélteti, velük mondatja el a Még a cseh kispolgárnak is volt feladata, pedig ő a legtehetetlenebb és leg jelentéktelenebb figurája az eseményeknek. De neki is látnia kell népe lealjasodását, gyermekei elfajzását és keservesen ábrándul ki a marxizmus találmányából. Nem sok közhasznot hajtó élete legalább anynyit eredményez, hogy egyszer megment gyermekével együtt egy halálba hajszolt német anyát a csőcselék kezéből. Ez az egy feladat is bír akkora fontossággal, amiért érdemes volt a csónakkal alá nem zuhannia. A brémai gyors aztán eljátszotta a csónak szerepét. Az öt különböző és egymástól független sorsú hős “látó”vá válik az Isten kiszámíthatatlan útja folytán. Az öttel együtt a hatodik is felkeresi a holtak demokráciáját, ahol nincs különbség bankár és proletár között. Isten útjai kifürkészhetetlenek. S az ő nyomán haladó lelkipásztor is eljut a végtelenség fenségéhez. Wass Albert könyve elevenen lüktető dráma. Az egész emberiség drámája, de inkább tragédiája. Megdöbbentően hű, igaz és éleslátó. Az író, ha semmi mást nem írt volna eddig, ezzel a regényével irodalmunk legnagyobbjainak sorába lépett. Béla deák. egy részére csökkentik. S még azt mondják, hogy az az emberi. Mennyiben különbözik ez a magatartás az állatokétól? S erről egy regényt írni azzal, hogy az az emberi élet regénye ? Sokszor csodálkozom, — amennyire isteni eredetem engedi, — hogy miért nevezik az emberek emberinek azt, ami alacsonyrendű? S azt ünnepük, méltatják, mint most teszik ezzel a rabszolgával ! — Pedig, — ha Kirke megtehetné, — ez az író is úgy járna, mint Glaukos. Mi sem lenne könnyebb, ha a disznóságot már úgyis összetéveszti az emberivel. Ez se nem az istenek, se nem az emberek élete. S a béke — nincs Erosnál ! Milyen hamisítás az is, amit a Fénythozóval, a trójai hőssel mondat a háborúról. “Mit gondolsz, volt valaha háború, amelynek értelme volt? Egy zászló, vagy egy női alsószoknya . . . mindig akad egy rongy és egy rögeszme, amelyre felesküdnek, s amely- I ért végül meg kell halni.” Hogy érthetik meg a rabszolgák, hogy mi az istenek rendelése a háborúban? A Fénythozó mindig tudta, hogy van szenvedés és vannak gonoszok, akikkel szemben csak a “vérszerződés” lehet győzelmes erő. Ember soha, ésak rabszolga tévesztheti össze a zászlót a női alsószoknyával ! S aki csak ezt tudja mondani a Ti időtökben s nektek “emberi” életregényben, az Tibennetek sem Hát Gl a ukosnál többet ! Ezt hívjátok Ti emberek — egyéniségnek ? S a könyv,ami mindenről szól, — sem többről, se mkevesebbről — rabszolgamunka. Abban kitűnő, elsőrangúan márais, szellemes, de alapjában véve alantas munka. S. I. FELHÍVÁS! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy hirdetési és könyvügyekben forduljanak hirdetési és könyvosztályunkhoz ; 362 Bathurst St. Tel. : EM. 3-7678. * * * * :jí Magyar szeretettel kérjük mindazon kedves olvasóinkat, akiknek legutóbb küldött lappéldányán az “ELŐFIZETÉSE LEJÁRT” jelzés látható, hogy előfizetésüket mielőbb megújítani szíveskedjenek, mert a pénz beküldése nélkül nem küldhetünk további lapokat címükre. ISMÉT JÖN A SÁROSSY-HELTAY SZÍNTÁRSULAT KANADÁBA A “Rózsa Sándor a betyárkirály” cimü daljáték Amerikában mindenütt óriási sikerrel kerül színre és a kitűnő Sárossy-Heltay színtársulat, melynek játéka már Kanadában is nagy tetszést keltett, bizonyára ezt a darabot is telt házak előtt fogja itt előadni. Hogy a vendégszereplés körútjáról mindenki idejében tudomást szerezzen, közöljük az előadások pontos menetrendjét : Május 20-án, szerdán este 8 órakor WINDSOR—Mindszenty Hall. Május 21-én, csütörtökön este 8 órakor TORONTO— Magyar Ház (245 College St.) Május 22-én, pénteken este 8 órakor WELLAND — önképzőkör, Hellems Ave. Május 23-án, szombaton este 8 órakor HAMILTON — Református Terem. Május 24-én, vasárnap délután 3 órakor BRANTFORD Magyar Ház. Május 24-én, vasárnap este 8 órakor DELHI — Magyar Ház. “Rózsa Sándor a betyárkirály” az a színdarab, amit minden magyarnak látni kell. A színpadon megelevenedik a régi, szép falusi élet, amelyre mindenkor oly nagy szeretettel gondolunk vissza és Rózsa Sándor romantikus alakja. Érdekfeszitő párbeszédek, szebbnél szebb magyar nóták, pattogó csárdások, kacagtató jelenetek fűszerezik az izgalmas történetet. Mindenki legyen ott az előadásokon, melyek most, a Sárossy- Heltay szintársulat második kanadai vendégszereplése elkalmával is nagy sikert fognak aratni. NYILATKOZAT ÉS FELHÍVÁS A Torontói Magyar Ház vezetősége az 1952 julius 17-én megtartott gyűlésén hozott ha tározatával a Hungária Sport Club néven nevezett alosztályát azonnali hatállyal megszüntette s ezt a határozatot ugyancsak a Torontói Magyar Ház alapitó tagsági gyűlése 1952 szeptember 21-én jóváhagyta. A folyó évben önállóan és függetlenül újjáalakult Hungária Sport Club vezetősége kijelenti, hogy ia fenfnevezett volt alosztályi Hungária Sport Club ügyeiért semmiféle erkölcsi vagy anyagi felelősséget és szellemi közösséget senkivel szemben nem vállal s egyedül a magyar sport nemes céljainak megvalósítását tart ja kötelességének. A torontói magyar sport lelkes támogatóit a volt alosztály H.S.C, 1952 év elején megindult sorsjegyakciója nemcsak bizalmukban rendítette meg, hanem anyagilag is megkárosította. A magyar sport tisztasága érdekében és mert önzetlen sportbarátait károsodás nem érheti, az uj Hungária Sport Club vezetősége — bár ezért sem felelős — az említett sorsjegyakció anyagi terhét magára vállalja s ezért felkéri az igen tisztelt sors jegy tulajdonosokat, hogy nyilvántartásba vétel végett 60 napon belül szíveskedjenek igényüket a sorsjegy bemutatásával a H.S.C, pénztárosánál személyesen vagy írásban 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., bejelenteni. Amennyiben a sorsjegy tulajdonosa ilyen igényt nem támaszt a H.S.C, a sorsjegy éi*tékét adományként köszönettel nyugtázni fogja. Toronto, 1953 április 19-én. Hungária Sport Club vezetősége Steve Gaal, alelnök Imregh Károly, titkár. (Egyleti pecsét) ** Közöljük még, hogy Megygyesi Zoltán többé nem ügyvezető titkára a Hungária S. C.-nak. Ideiglenesen Imregh Károly titkár vezeti a. club ügyeit. Kérjük, hogy leveleket uj címünkre, 362 Bathurst Street Toronto, Ont., szíveskedjenek küldeni A H.S. 1953 április 17-én megtartott sörestélye mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyon jól sikerült. A club vezetősége elhatározta, hogy ezekej; a kedélyes sörestéket a jövőben rendszeresíteni fogja. Avenue Rd.—Bloor környékén egy és kétszemélyes bútorozott szobák kiadók. Bővebb felvilágosítás : 20 Hazelton Ave. Toronto. Jókai Mór : ______ Az Uj Földesúr neki olyan kedvenc eszméje volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton. — Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot teszi, hogy ha nagyságod sírboltot akar emeltetni, tessék elfoglalni a nyírdomb napkeleti felét, melynek napnyugati oldalába a Garanvölgyi család sírboltja van építve. Az egészen száraz, vízmentes hely s olyan szép ott a szomorú nyírfák alatt. Ankerschmidt megköszönte az ajánlatot s elfogadta. Tehát a szomorú nyírfák alatt ! A domb egyik fele a régieké ; a másik fele az új földesúré. Ugyanazon fehér levelű fák susognak az ő halottja fölött, amik a régen alvók szellemeivel már ismerősek. Egy hét alatt készen kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége nagy. Egy hét múlva ment végbe a temetés. Párosult abban a pompa és gyász. Papok, énekesek messze földről ; virágok a föld minden zónáiról ; arany és selyem a koporsón, fáklyák és lobogó címerek ; csak a könny telt ki hazulról. Ankerschmidt katonaember volt ; katonának emberek előtt sírni nem szabad. Az ő szaván nem volt szabad megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel. Mikor a gyászmenet a sírbolt elé ért, mikor a koporsót leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet rábocsátották az üreg nyílására, mikor az utolsó Amen elhangzott fölötte, akkor Ankerschmidt vette fel az első göröngyöt, hogy a sírdombra hajítsa. És ez a hant az, mely nem ereszt bennünket odább. Ez a göröngy tart bennünket idekötve, mely halottunkat takarja; ez a göröngy avatja fel a földet, melyet eddig csak tapodtunk, hazánkká, melyet térdelésünk szentel. Ez a göröngy magyaráz meg mindent, aki még ezt nem értette. E naptól fogva Ankerschmidt lovag bár hová távozott volna is a föld kerekén, visszavonta őt egy hon, egy táj, egy domb, egy hant, amit meghalt leánya sírjára dobott. Az életben maradt leány öröklé testvére részét nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is. Jókai Mór :_________________ Az Uj Földesúr Straff úr nagy bizalmassággal veté le magát a pamlagra s discursust kezdett. — Nos doctor ? Hát mit csinál az archimedesi csavar ? Széna-e vagy szalma ? — Negyven-e vagy hatvan ? Erre hirtelen megfordult a sarkán a doctor s üregeiből kikelt szemekkel meredve a kérdezőre, dühösen förmedt rá : — Elmehet már ön zabot hegyezni Sziléziába ! Nem kell már önnek se archimedesi csavar, se negyvenezer forint, se negyven réz krajcár. Ma reggel meghalt önnek a felesége. Azzal odaveté eléje a telegrammot. “Hermine éjfél után 3 órakor meghalt”. Straf ínak legelőször is az jutott eszébe : nem lehet-e ez mesterfogás a doctortól, az ő megijesztésére ; hátha ő máj" táviratoztatott így magának megrendelésre ? Ennélfogva mosolyogva kérdezé : Nem lehet ez tréfa, doctor úr ? n már ez aztán kihozta türelméből a jámbor Trebo i: i : Takarodjék ön innen ; ön ostoba, marha, gaz-5z ön veszett őrültsége tizennégyezerötszáz forinki a zsebemből, ami már benne volt. Ön szemteofáravaló, stb. stb. stb ! t ugyan már Straff úr hasonló hízelkedéseket ; de oly compact tömegben, mint ezúttal, •4. i. düh, mely oroszlánokat szül, annyira poten• Grisák tetterejét, hogy midőn a phrasisokból na, nehogy azokat elől kelljen kezdenie : -aff barátját nyakánál fogva, s úgy kilökte az kettőt ugrott bele. Straft e barátságtalan expeditió után, amint a lökés közben fékemére csúszott kalapja alól előre tekintett, amint két keze ujjhegyeit mellénye zsebébe dugta, elmosolyodva mondá magában ; “E szerint mégis csak a Kreuzerwirstünél kell maradnunk !” Azzal fütyörészve haladt le a lépcsőn. Amint Vem’ in úr megpillantá, ugrott ki a kocsiból s sietett eléje. Jókai Mór : Az Uj Földesúr — Na ? Na ! Megvan ? Midőn e kétségbeeséssel és reménnyel torzított arcot megpillantá Straff úr, meg nem állhatta, hogy hangosan fel ne kacagjon. Megfogta a két vállát a bámuló férfiúnak, úgy kacagott a szeme közé : — Hahahaha, hahahaha ! ön nagyon mulatságosan járt, kedves barátom. Az éjjel meghalt a feleségem. Agyiő negyvenezer forint. Már most fiakkereztessen, ahova akar. És ha az élők el akarnák hagyni ezt a hazát, a halottak visszatartanák őket ! Ankerschmidt akkor tudta csak meg, mennyire szerette leányát, mikor az a ravatalon feküdt már. Olyan könnyű azt kimondani : “elűzlek, kitagadlak, elfeledlek !” hanem aztán mikor ott van fehéren, némán, halottan s zárt ajka szól : “feledj hát !” akkor nehéz azt elviselni. Mint a kétszerkettő négy, olyan világosan bebizonyítja azt az ész, hogy a vádlott hibázott, vétkezett, méltó volt a bűnhődésre : nem volt más megoldása az életnek ; jót tett vele az Isten, hogy magához vette, — de csak nehezen fekszik az emlék a szivén örökké s évek múlva is visszahozzák az álmok az eltűnt alakot s bizonyságot tesznek róla, hogy nem olyan könnyű elmúlni, mint meghalni. Szemébe mondja az álmodó az álomképnek : “te már nem élsz, meghaltál, láttalak eltemetni”; nem ügyel az arra ; újra eljön, tesz-vesz, mint szokta élve, ébren s beleavatkozik az élet dolgaiba. Ankerschmidt nagy hivatalt vállalt, midőn leánya meghalt. Éjjelét, nappalát ez foglalta el. Tudós doctorokat hozatott, kik a holttestet bebalzsamozzák ; művészeket, kik sírboltot építsenek neki ; míg az el nem készül, addig nem lesz temetés. Maga jegyezte fel egy könyvbe mindazoknak a neveit, kik a halottat meglátogatták s albumot készíttet a levelekből, mik gyászjelentésére válaszul érkeztek. Első helyen állt azok közt az öreg Garanvölgyié, másodikon Aladáré. Mikor a sírbolt-tervet elkészítő az építész, ő maga indult ki annak alkalmas helyet keresni. Fény thozó életét.. Azt, amit a többi rabszolga, Homeros, Eugammon és még sokan nem írtak meg. Lehet, hogy Penelope meg Telemachos és Telegonos azt mondták neki, amit ez a rabszolga leírt. Bár nem hiszem ezt sem egészen. Penelope nem szerette az írókat. A mi időnk ben finomabb emberek nem írtak. Ha Penelope annyira lealacsonyodott, azt csak a Fénythozó iránt érzett öntudatlan gyűlölete okozta. De inkább az írónak rabszolga mivolta adja a magyarázatot. Nekem meg kell védenem a Fénythozót. Azt, ami benne igazán emberi volt, s így isteni. Még mindig akadnak írók, akik következetesen összetévesztik az emberit az állatival. Ez a rabszolga is, akinek köny véről hallottam most. Külön értekezlet is volt erről az isteneknél, amikor Hermes, a Hírthozó, — meghozta hírét. Szomorú, hogy még a mostani korban is az életet, s a szerelmi életet csak a női test
