Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-10 / 2. szám
KANADAI MAGYARSÁG 3 1953 JANUÁR '10. (Folyt, az 1. oldalról). NEHÉZ DÖNTÉSEK KÜSZÖBÉN gyengül, vagy győzelmi hitében meg nem inog. Ugyanakkor minden erővel megakadályozni azt, hogy a katonailag erősebb ellenfél nyílt háborút provokálhasson és így döntő csatában érvényesíthesse katonai fölényét. Amennyiben mégis erre szánná el magát, úgy állandó készültségben, a védelem adott és örök előnyeit kihasználva olyan körülményeket kell teremteni, amelyekben az ellenfél katonai előnyei a legkisebb mértékben érvényesülhetnek. Ez utóbbi esetben az ellenfél katonai fölényét a terror alatt tartott saját lakosság vérével és a saját ország bizonyos területeinek átmeneti feláldozásával lehet és kell kiegyenlíteni. Ez a moszkvai (Jomini) hadászat — újságírói nyelven “hideg háború”-iskolapéldája a mesterien vezetett ellankasztó (kifárasztó, felőrlő, Ermattungs) hadászatnak, amely a világra kiterjedően — a világnézeti, gazdasági és katonai háború * fegyvereivel egyaránt, — lépésről-lépésre túrja, küzdi magát a végső cél felé anélkül, hogy a döntő kiállás kockázatát idő előtt vállalná. Egy totális rendszer által vezetett és így belső hajtóerejében nem veszélyeztetett, türelemmel és kellő szívóssággal kivitelezett ellankasztó háború biztos sikerre számíthat a lazább belső felépítésű — és így az áldozatok és csapások elviselésére terrorral nem kényszerített — passzív ellenféllel szemben. Ez a tétel a hadászatban olyan alapigazság, mind a matematikában a kétszerkettőnégy. Ennek — a Moszkva által is alkalmazott — ellankasztó hadászatnak leghatásosabb ellenszere a megsemmisítő (Clausewitz-i) hadászat. A fölényes felkészültségű, tehát ütőkészebb fél által még idejében kikényszerített katonai háborúban az ellenfél szive ellen vezetett “megsemmisítő katonai csapás”. Ez az, amit Moszkvában és Washingtonban is tudnak, amitől Moszkvában és Washingtonban is félnek. És Sztálin ismét elővágott. Békemaszlagos karácsonyi üzenetével elárulta, hogy minden eszközzel el akarja kerülni a nyílt döntést, azt a végzetes lehetőséget, hogy a katonailag erősebb U.S.A. a megsemmisítő hadászat eszközeivel élve, érvényesítse akaratát. Hangoztatott békeszeretetének és együttműködési készségének hazug leple alatt az ellankasztó hadászat módszereivel és eszközeivel tör továbbra is céljai felé. A kapitalista világ gazdasági krízisében reménykedve, őt az idő nem sürgeti, neki népe panasza nem fáj, így nyugodtan áldozhat időt és ha kell, a bőségesen szerzett zsákmányból még területet is. Ez a sztálini csapda. Mert minden a Nyugat által komolyan vett megegyezés vagy béke — világosabban a fegyveres leszámolás lehetőségének és szükségességének elejtése — csak azt jelentené, hogy Moszkvának több ideje marad a rendszer erősítésére és a katonai felkészülésre, hogy a külföldön, most veszedelmesen fojtogatott ötödik hadoszlopok és kommunista pártok ismét lélegzethez jutnának, hogy a bolsevista veszély nyomása alatt létrejött kényszerszövetségek — a közvetlen veszély megszűntével — szétesnének, hogy Európa és a színes világ ellentétei tovább fokozódnának és a felfegyverzés révén jelenleg prosperitásban tartott kapitalista rendszerekben olyan eszmei zűrzavar és gazdasági válság keletkezne, melyek alkalmassá tennék a változatlanul készenlétben álló Moszkvát végső rohamának megindítására. Sztálin továbbra is a kezdeményező. Ismeri a veszélyt. Sietett elhárítani. A végső győzelem ’érdekében mo^t még “békét” akar. S ha az U.S.A. nem hajlandó engedni, hogy lassú szorítással megfojtsák, legyen legalább “imperialista, háborús uszító” és a háborús erőfeszítésekért, a háború borzalmaiért saját és a világ népei előtt a felelős. A helyzet kritikus. Mert az elvesztett kezdeményezést a vasfüggöny mögé "irányított rádióhullámokkal, a NATO zöldasztalainál vitatkozó miniszterekkel, de súlyos milliárdokkal és Sztálin húzásainak passzív parirozgatásaival sem lehet már visszaszerezni. A dolgok mai' elrontott állásában, — amikor már sem sok idő, sem sok választanivaló nincsen — csak egy teljesértékű, erőteljes és bátor elhatározás mentheti meg a világot. Akármilyen felelősségtelj es és nehéz legyen is — de dönteni kell ! , , Mi pedig higyjük, hogy a materialista világnézetek halálos összecsapásából, az évszázadokon át megcsúfolt és a még ráváró szenvedésekben megtisztuló emberi lélek kerül majd ki győztesen. Az Egyesült Nemzetek és Te Várjuk a reggelt Virrasztók. A néma éjben Sóhaj lidércek furcsa fényben Át-át cikkáznak a sötétben. Az éj rideg, vad, mély, konok, Éjfél. Az óra rámkonog. Hosszú az éjjel. Vörös-fekete Palástja jajjal, halállal tele. De várok, várok és remélek A néma éjben árva lélek. Virrasztók. Várom a reggelt, Lelkem beszorult szép él jenekkel, Virágesővel, könnyel, dallal, Hogy beköszöntsön diadallal. ... És így vár száz, ezer, tízezer másik A bús éjféltől a virradásig, Az éjben száz sóhaj, száz ima kereng : “Szent hazám, szép hazám, Rád mikor dereng ?” Kovács Ili. Félix János : örök álmodás... örök álmodás égi jó tündére Ringasd álomba fájó telkemet ! Angyali hárfák isteni zenéje, Hintsen álmomra égi éneket. Az élet-valóság komor tájairól, A mesék honába vigyél engemet : Hol szép az élet, boldog tavasz virul S nincs hervadás, csak örök kikelet. » — A legszebb rózsa is csak tövist terem ; — Nem kell a mesék csalfa délibábja — Szent álmodásban szálljon messze lelkem Vissza a múltba, egy szebb világba. Vigyél hazámba egy álom-éjszakán, A valóság e sivár börtönéből. Engedj benéznem egy kisház ablakán És engedjél innom a Tisza vizéből. .. SL , , ... ó, balga vágyak ! Ábrándok világa ! — Minek feltépni a régi sebeket ? — * Régen elhervadt a múltnak virága És a múló idő mindent eltemet. Vezess jó tündér uj úton előre, _ Mutasd sorsomat, lássam a jövőt ! Várhatok-e még egy vidám esztendőre, Láthatok-e még egy boldogabb időt ? Mert ha nem jön el a földre a béke És ha nem lesz többé feltámadás, Ha nem lesz mégegyszer a bánatnak vége ; — Jöjjön el inkább az örök hervadás ! örök álmodás égi jó tündére Szánd meg akkor fájó Ielkemet. Kisérj el inkább az utam végére — — És örök álomba ringass engemet !. ... Kérelem Olvasóinkhoz Riport a másvilágról Irta : Béla deák. Jártál már úgy, hogy nem akarták levágni a hajadat, mert a bőröd ilyen színű, vagy olyan ? Pontosan ez történt most városunkban egy maláj i kereskedelmi társaság tisztviselőjével, akit a borbély nem volt hajlandó kiszolgálni egy belvárosi szállóban. Torontó város tanácsának 1950 júniusában hozott határozata értelmében az a borbélyüzlet elveszti engedélyét, amely hasonló vád alá kerül. A feljelentés ez esetben megtörtént, s a rendőrségen múlik, érvényt szerez-e vájjon a határozatnak. Kanada igazságszolgáltatása többízben bebizonyította a közelmúlt esztendőkben, hogy az Egyesült Nemzetek alkotmányában és az Emberi Jogokról szóló kiáltványban foglaltakat erősen megszívleli. Az Egyesült Nemzetek alapelvei és okiratai természetesen csak olyan államban érvényesek, ahol a kormány alkotmányos úton törvényerőre emeli azokat. Az is bizonyos, hogy némely kormány nem nagyon buzgólkodik a határozatok törvénybe iktatásával, ha mindjárt az Egyesült Nemzetek tanácsülésén magáévá is tette azokat. Bármennyire is nem volna azonban törvény-ereje ezeknek a határozatoknak, erkölcsi hatásuk átütő ereje elől mégsem lehet kitérni. Ontarióban McKay bírónak volt legutóbb alkalma érvényteleníteni azt a megállapodást, amely megtiltotta, hogy bizonyos fajhoz, illetve vallásfelekezethez tartozó személyek a város bizonyos kerületében házat vehessenek. Döntésének indokolásában hangsúlyozta, hogy a hatályon kívül helyezett megállapodás ellentétben állott az Egyesült Nemzetek alkotmányának szavaival és szellemével egyaránt. Számos helybeli és vidéki testület kérésére Ontario törvényhozása 1951-ben rendeletet hozott az alkalmazók és alkalmazottak közötti helyes viszony szabályozására, melyben az Egyesült Nemzetek alkotmányára hivatkozott. Röviddel ezelőtt befolyásos és tekintélyes polgárok csoportjai ostromolták kérésükkel a Szövetséges Kormányt, hogy az Egyesült Nem zetek kiáltványának alapján szintén szerkessze meg a maga kiáltványát az emberi jogokról. A kéréshez számos országgyűlési képviselő és számos politikai párt vezetője csatlakozott. A? ügy egyelőre Lapunk hasábjain már többször említettük, hogy lapunkat kizárólag előfizetőink, olvasóink s munkatársaink áldozatkészségével és segítségével tartjuk fenn. Tudjuk, hogy minden becsületes, jóérzésű magyar tisztában van vele, hogy tőke hiányában milyen nehéz küzdelmet folytatunk a tisztaszándékú, nemzeti szellemű sajtó fennmaradása és fejlesztése érdekében. Minthogy lapunk nagyobbítása minden anyagi erőnket kimerítette, azzal a szeretetteljes kérelemmel fordulunk Olvasóforrásban van s mert Kanada közvéleménye a kérdést állandóan szőnyegen tartja, kedvező elintézése nem várathat magára sokáig. Fehérbőrűek vigyázzatok ! Az átalakulások korszakát éljük. A fehérek és a színesek hatalmát jelképező mérlegen a színes faj serpenyője erőteljes emlekedésben van. Lidércnyomás kísért, ha arra gondolunk, hogy mi történhet velünk, ha az egyre erőteljesebbé, egyre hatalmasabbá váló nem-fehér többsége földünknek gyűlölettel gondol ránk. Félős, hogy katasztrófa lesz, ha kellő időben át nem értékeljük felfogásunkat ebben az igen súlyos kérdésben s fel nem számoljuk elfogult előítéleteinket városunkban, országunkban s az egész művelt nyugaton. Olyan probléma ez, mely elől hiába dugjuk homokba a fejünket. Ezt a közleményt az Egyesült Nemzetek Szövetségének Torontói Különleges bizottsága terjeszti. EREDMÉNYT AKAR ? HIRDESSEN LAPUNKBAN! inkhoz, hogy uj szerkesztőségünk berendezésében legyenek segítségünkre. Akinek valami felesleges, nélkülözhető bútordarabja van (bármilyen asztal, szék, polc, fogas, lámpa, szőnyeg, stb.) kérjük, bocsássa azt rendelkezésünkre, hiszen ezzel az anyagi áldozattal nem járó segítséggel is az igaz magyar ügyet szolgálja. A felajánlásokat kérjük telefonon, levélben vagy személyesen a szerkesztőséggel közölni (362 Bathurst St., közel a Dundashoz, Telefon : EM. 3-7678). SZERKESZTŐSÉGI HÍR Január 4-én, vasárnap délután lapunk munkatársainak és belső barátainak részvételével bensőséges keretek között adtuk át szerkesztőségünk uj helyiségét rendeltetésének. Az egybegyűlt társaság kedves, magyaros hangulatban töltött el néhány kellemes órát. Noé bárkájának az Ararát hegyén lévő állítólagos maradványai felkutatására francia expedíció indult már régebben, mely most fejezte be munkáját. Az expedíció elérte I a hegycsúcsot és három napig végzett kutatásokat a 4000 méteres magasságban, de nyomát sem találták a bárkának. Mindössze néhány sziklára bukkantak, amelyek hajóformáj úak. Az expedíció vezetőj e, Jean de Riquier szerint lehetséges, hogy a bárka a hegycsúcsot borító vastag jégréteg alatt van. MAGYARBETÜS ÍRÓGÉPET részletre is vásárolhat KIADÓHIVATALUNKNÁL 362 Bathurst St. Mr. Woodburry, az amerikai uj ságíró végre felfedezte a repülő csészealjak titkos hangárát. A “New York Herald Tribune” elnök-kiadójával sikerült gyors megállapodást kötnie egy mesebeli dollárösszeg folyósításáról, amit az egyik nagy banktól azonmód készpénzben át is vehetett. A rengeteg pénz láttán a csészealjakkal kísérletező tudós nem sokáig habozott. A pénzre éppen szüksége volt kísérleteinek folytatása céljából. Megkötötték az alkut és az év augusztus hatodikén a legelőrehaladottabb repülőtányér hihetetlen sebességgel emel--' kedett fel a Csendes óceán egyik névtelen, lakatlan és a tenger járás általános irányaiból messze kieső szigetéről. * * * Az újságíró ugyancsak az egyik közeleső égitestet kívánta volna felkeresni, de miután a tudós kinyilatkoztatta, hogy a lefizetett összegért akár a másvilágra is hajlandó elmenni, az újságíró beleegyezően bólintott. Ez a lehetőség még érdekesebb riportot Ígért. , A csészealj Saturnus-koszorúja átlátszó, fényes sávként forgott és az égitestek egymásután maradoztak el mellettük. Másfélhónapos út után egy Dante-i sziklamezőn kötöttek ki, ahol egy nagynyílású sziklabarlangból szemkápráztató fényesség vakította el az érkezőket. — Ez a pokol tornáca, — magyarázta a tudós. — Nem lehet másképp, csak háttal a fény felé közlekedni, mert különben megvakul az ember. Még a zöld szemüveg sem használ. Nagy üggyel-bajjal botorkáltak a barlang bejáratáig, mert minduntalan attól kellett tartamok, hogy belebotlanak a sok kiálló sziklába és hányát esnek. Nemsokára azonban vezető került elő és utasaink egy-kettőre bejutottak arra a helyre, amit a földön “Pokol Tornáca” néven ismernek. Ott várakoznak a lelkek arra, hogy megtisztultan a mennyekbe jussanak. Az újságíró nem sokat habozott. Elővette jegyzetkönyvecskéjét, meg a plajbászt és azonnal hozzákezdett a lelkek meginterj úvolásához. Az első, akit elcsípett a Drezda-i nagy angolszász bombázás egyik áldozata volt, nemre férfi s foglalkozásra nézve vasesztergályos. — Nos, hogy tetszik önnek ez a másvilági élet ? — tette fel az első kérdést az újságíró. — Szomorú és keserves itt' a pokol tornácán, — hangzott a válasz.— Éhez képest még a földön is sokkal jobb volt. Csak az tartja bennünk a lelket, amit odalent reménynek neveztünk. Reméljük, hogy egyszer a Mennyországba juthatunk. Miért került ide ? — Mert olyan bűnös nem voltam, hogy a pokol jutott volna osztályrészemül, viszont olyan jó sem voltam, hogy egyenesen a Mennyországba kerüljek. — Mikor halt meg ? — Ezerkilencszáznegyvenöt tavaszán, Drezda halálos éjszakáján. Egy kasza nagyságú bombaszilánk derékban teljesen kettévágott. — Mit csinálna, ha még mindig élne ? — Én uram, sóbánya mélységű légi óvóhelyeket. — És mit tenne, ha Amerikában vagy Kanadában álne ? — Ha nagyvárosban élnék, még a sóbányánál is mélyebb óvóhelyeket fúrnék. — Miért ? — Hát nézzen uram annak a tisztavizű tónak a tükrébe. Ott megláthatja a jövőt. Az önökét is. Erre a felszólításra az újságíró odament a tóhoz és belenézett. Aztán összeesett. Tudós barátja alig tudta magához téríteni. Amikor magához tért Mr. Woodburry, már nem tudta megtalálni az előbbi lelket, de akadt helyette más éppen elég. Az interjút egy Hamburg-i bombaáldozattal folytatta. — Miért szeretnének még élni maguk ? — kérdezte attól. — Mert értelmetlenül szakították félbe az életünket. Még sok elintéznivalónk lett volna. — Hát akkor mért nem védekeztek jobban a bombatámadások ellen ? — Mert előbb vártuk azt, hogy Gőring-ből “Mayer” legyen, minthogy mi bomba által haljunk meg. Olyanok voltunk, mint a szamarak. Jó dolgunk volt, hát a jégre mentünk táncolni. De nézzen csak le a földre. Mft csinálnak az ön honfitársai a felhőkarcolók között és mit a kanadaiak a faházaikban. Most miután már tudja a jövőjüket, nem tartja ostobáknak őket ? Az újságíró letörölte a verejtéket gyöngyöző homlokáról és egy Katyn ban kivégzett lengyel tiszthez fordult. — Mit csinálna ön, ha ott folytathatná az életét, ahol még nem volt az oroszok fogságában. — Hanyat-homlok menekülnék a németekhez ! — volt a válasz. Ideálok alkonya Könnyű volt még nekünk vénülő fiúknak. Nyugtalan, ideált kereső lelkünk könnyen megtalálta a fény forrását, amerre napraforgóként fordulhatott. Nem volt nehéz a magyar élet, a magyar béke áldott, napsugaras éveiben. Hiszen naponta fülünkbe csendült a harangok fenséges szava. Láttuk a vártán a szűzmáriás lobogó alatt álló magyar honvéd kemény, férfias arcélét. Láttuk a pengő kasza bronzba öntött hősét. Beszéltünk a kakastollas magyar csendőrrel. Magyar színpadokról és zenepódiumokról magyar szó, magyar zene áradt felénk. Fennkölt ünnepeinken díszmagyarok méltósága, népviseleteink bája és magyar levegő vett körül. Mondom, könnyű volt nekünk. De mit láthatott és mit láthat mai serdülő emigráns ifjúságunk ? Látta egy bomló, düledező, roskatag ország lázas kapkodását. Bombaszőnyegek roncsolt hulláit. Frontlógósok és partizánok statáriális kivégzését. Látta Ázsiát benyomulni Európába. Látta az anyját, húgát gyalázó, részeg óratolvaj népséget. Aztán látta a menekült táborok kiábrándult, rongyos, önző, a koncon körömmel és foggal marakodó farkasait... Látta a rágógumit rágó, közömbös amerikai katonát. Megismerhette a magyar városok aranykedélyű bombázóit ... És most a “Boogy-Woogy”őrület lázába sodródott. Fütyülő jampecnadrágot és cowboy-kalapot hord. Ennek a világnak az ideáljai szenvtelen arccal vágják állón egymást a mozivásznon, felrakják lábukat az asztalra, feltett kalappal mennek be minden fedett helyiségbe és ugyancsak rágógumit rágnak. Ez az ifjúság már csak “Hi”-jal köszön. Még a magyar honfitársainak is. Minden unna az uj típusú áramvona-Beszélt aztán olyan volt kommunistákkal, akiket születésük óta neveltek a szörnyű téveszmére s így nem tehettek arról, hogy azok voltak. Ezek folyton a tó tükrét bámulták és szemmel látható gyönyörűséggel élvezték a jelenlegi bolseviki vezérek, de különösen a “nagy” Sztálin jövőjét, a külön katlant, amelyek az ő számukra tartanak fenn a pokolban. Mr. Woodburry úgy érezte, hogy már eleget látott és hallott. Indult is volna vissza a repülőtányérhoz, ha nem jut eszébe Roosewelt elnök. Vele szeretett volna még néhány szót váltani. A tulvilági kalaúz egy másik széles barlang nyílásához vezette, de ott egy igen komor arcú angyal állotta az útját. — Tapodtat sem tovább halandó — emelte fel tiltón az ujját. — Odabent az igazi háborús bűnösök ügyét tárgyalják és még hiányzik a másik főbünös, az esztelen vörösök cárja. Az újságíró teljesen összetörtén, roskatag léptekkel vánszorgott vissza a csodálatos repülőgéphez és izgatottan kérte a tudóst a gép mielőbbi indítására. * * * Fenti riportot csak álmodtam. De az élmény olyan meggyőző erejű és oly eleven volt, hogy egy pillanatig sem kételkedem annak valóságában. Hiszen örök igaz mondása marad legnagyobb költőnknek, Petőfinek, hogy : “Az álmok nem hazudnak!...” las gépkocsi, “Scotsh-Whisky”-t iszik és kábult fejjel rohan az érzéki élvezetek után. Ez úgyszólván az egyetlen problémája. Óh ti szegény magyar ideálok ! És szegény magyar if j úság! De hiába na, az ifjúságot nem lehet hibáztatni. Elvégre ők nem tehetnek arról, hogy Makó messze van Jeruzsálemtől, de Vancouvertől még messzebb ! Mecseky Balázs. Elmhurst College Nagy örömmel jelenti a Chicago melletti Elmhurst College magyar tanszéke, hogy tizenöt nagyszerű magyarországi iskolai fali térképhez jutott. A térképeket a Franklin és Marshall College bocsátotta az elmhursti magyar tanszék rendelkezésére, mivel, ott már több mint 15 esztendeje megszűnt a magyar tanítás. A térképek nemcsak azért segítik elő a történelem tanítását, mivel színes nyomásuk szemléltetővé teszi a tanítási anyagot, hanem azért is, mert a 15 térkép megfelelő képet ad Magyarország történelmi határváltozásairól, a néprajzi változásokról, valamint az ország hegy- és vízrajzáról. Tekintettel arra, hogy az elmhursti collégiumban a magyar történelem előadása angol nyelven folyik, a magyartanszék és történelem tanítása felmérhetetlenül fontos kulturális szerepet tölt be. Csupán így lehetséges, hogy nemcsak magyarszármazású diákjai, hanem történelem és más szakos amerikai diákok is megismerhetik a magyar nép történelmét és múltját. Az elmúlt tíz esztendő alatt — amióta az elmhursti magyar tanszék fennáll — a több mint 50 diplomát szerzett magyar diákon kívül sok amerikai származású diáknak volt alkalma megismerni és megszeretni a magyar nép ezeréves múltját és hagyományait. Úgy a magyar tanszékre vonatkozólag, mint bármilyen más egyetemi ügyben — tantárgyakról, kiképzésről — szívesen ad felvilágosítást a helyettes dékán és magyar előadó : Rev. August J. Molnár, Elmhurst College, Elmhurst, Illinois. i»«'*VWVVVV\V*VWVNiVV*A*VW^i\**iVWvVSA*A<\iN<VVVVVVV NAGY TÁRSADALMI ESEMÉNY LESZ A “KANADAI MAGYARSÁG” SAJTÓBÁLJA ! RÉSZLETEKET KÖVETKEZŐ SZÁMAINKBAN KÖZLÜNK! *1
