Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-08-16 / 33. szám
kanadai magyarsag 2 1952 AUGUSZTUS 16. KANADAI MAGYARSÁG Canadian Hungarians Megjelenik minden szombaton. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Főmunkatárs : Béla deák Szerkesztőség : 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Tel. : MO 0718. Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75 egyes szám ára $.10 Editor-in-Chief : Leslie F. Kenesei Published every Saturday at 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Phone MOhawk 0718 Subscription Rates : One Year, $5.00 ; Six Months, $2.75 Felhívás nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Mész a dohányba ? (Egy-két okos tanács azoknak, akik gyorsan szeretnének pénzt keresni). Ezt a "kérdést gyakran lehet most hallani Torontó utcáin. Miután többeket érdekel, érdemes egy kicsit foglalkozni vele. Az angol farmer mindjárt azt szokta kérdezni : “Are you experienced?” Hogy némelyik ujkanadás honfitársunk ne tulnagyot hazudjék, ha ráfeleli, hogy : “yes”, megpróbálok némi tájékoztatást adni, melynek sokan jóhasznát vehetik. A “Burley” nevű dohányt Chatham (Ontario- vidékén termelik. Ez nem nő magasra, nem kell hozzá sok munkaerő, így soraimban csak a “Flue Cure”al foglalkozom. Dohányvárosok a következők : Simcoe, Delhi, Tillsenburg és környékeik. Ennek a dohányfajtának homokos föld kell, olyan mint a tiszaháti. ’ A dohányföldet ősszel szokták szántani, tavasszal csak megpuhítják az ültetés előtt. Jobb a termés szempontjából, ha a föld azelőtt ugar volt, de szoktak kukorica, rozs után is ültetni. A dohány nagyon szívja a földet, azért jól kell érteni kezeléséhez. A vetőmagot állami vizsgálat után üvegházban vetik el és úgy május utolsó hetében, mikor már fagytól nem kell tartani, 8—10 inches palántákban szedik fel. A palántázó gépet két nyugodt, erős ló vagy traktor húzza, két ember pedig hátul, a földet érve ül egy kosárban és menetközben szúrja a földbe a palántákat, melyekre a gép automatikusan vizet is hint. Többszöri kultiválás, plántálás, permetezés, szakerozás, tappolás után jön a dohánytörés. Erre sok torontói, hamiltoni, montreáli stb. gyári munkás is ki szokott menni, már aki nem fél a munkától és a városban levő munkájának estleges elvesztését is meg meri kockáztatni. Nemcsak a munkanélküliek mennek tehát, hanem a pénzéhesek is, beteget jelentve a gyárban, vagy ügyesen éppen akkor szabadságon, a gépírókisasszonyok, az u. n. végzett emberek, mind a jó levegő, a jó koszt, de főleg a jó fizetés reményében. Mondanom sem kell, hogy nem mindenkinek sikerül maradnia, akkor sem, ha szerencsésen felvették. Van, aki dohánymérgezést kap. Van, akinek megdagad a csuklója, megmerevedik a dereka már az első napokban és az már végzett is a dohányban. Volt olyan, aki fennhéj jazva hirdette : “Megyek a dohányba, pár hét alatt néhányszáz dollárt összecsapni !”, s a fanner már első reggelen látta, hogy nem tud primelni (törni). Erre lóhajtónak osztotta be, az meg rátaposott a lábára és estére a dicsekvő már otthon sántikált. A törési szezon, ha nincs korai fagy, 5—6 hétig szokott tartani. Egy “gang”-hez (csoporta szakácson és a gazdán kívül 15 ember szükséges. Ha ezekből egy nem jó vagy hiányzik, akkor az egész gang nem dolgozhat. A munkásnak gyorsnak és ügyesnek kell lennie, különben nem maradhat meg. Hat ember kint a földön “prájmol”, azaz töri a dohányleveleket, mégpedig mélyen lehajolva jobb kezük ujjaival kettőt-hármat. Fontos tudnivaló, hogy a zöld leveleket nem szabad letépni, az érettet viszont otthagyni. Amikor a jobb marok tele van levelekkel, azokat a bal hónalj alá kell csapni. A törők napi bére $10—12. Hajnalban mindig ki kell szedniök a szárítóból a száraz dohányt, hogy helye legyen a másiknak. Ez a munka talán a legrosszabb, de némelyiknek gyerekjáték, másoknak viszont borzalom, aszerint, hogy ki milyen rugalmas és gyakorlott. A dohányt addig törik, amíg a szárító meg nem telik. Átlag nyolcórai munka ez, de jó dohány és jó gang esetén kora délután is készen lehetnek vele ugyanennyi napszámért. Viszont addig nincs este, amíg a munkát el nem végezték, akárhány is az óra. Egy szárítóba 1200—1600 léc fér. Egy lécre 34x3 levelet kötnek. A letört dohányt a földről szánkón húzzák be a szárítóhoz, s ezek az u. n. lóhajtó emberek napi 1—2 dollárral kevesebbet kapnak, mint a törők Ezek nem dolgoznak, ellenben egész nap lcjtnak-futnak az egylovas szánkókkal árkon, bokron keresztül. A szánkóból egy kirakó rakja fel egy asztalra a dohányt. Az asztal két végénél dolgoznak a kötők, akik nagy kézügyességgel kötik fel a lécre hármasával a leveleket, melyeket 2—2 adogató nő ad a kezükbe. A kötők átlag annyi fizetést kapnak, mint a törők, a nők valamivel kevesebbet. A gyorsaság mellett ezeknél az a fontos, hogy pontosanhárom és ne kettő vagy négy levelet kapjanak fel, a ievelek végei egy irányban legyenek és főleg jól adogassanak a kötő kezéhez. Aki szereti a jó vastag vicceket, melyeket a papír sokszor nem bírna el, az ott tanulhat ilyeneket, de bizony gyakori a sírva-dolgozó is. Szép pénzt keres a szárító vagyis a “kile man”, akár szénnel, akár olajjal fűt. Legtöbbet talán a szakács dolgozik a családtagokkal együtt. Átlag húsz személy részére kell hetekig főznisütni, akár csak lakodalomkor, ez nagy feladat, ha van is hozzá segítség. Tehát, kifelé a dohányba, ha munka nélkül vagy ! Most már körülbelül tudod, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálnod. Mégegyet : ne politizálj, mert nem tudod, hogy kiben mi lakik és társaiddal esetleg haragba kerülhetsz. Ha aratás után hazafelé tartasz, ne ülj le kártyázni és ne ülj be idegen ember kocsijába ! Ha dohánymérgezést kapnál, ne ijedj meg és főleg ne kuruzsold magadat, hanem fordulj orvoshoz. Ha aztán szerencsésen hazaértél, gyorsan rendeld meg a “Kanadai Magyarság”-ot, mely a fárasztó munka után valóságos üdülést fog jelenteni. Székely Lajos. Váljunk el ?... (Filozófiai elmefuttatás a házasság gyakori csődjéről). A statisztika kimutatásai szerint a válások száma az utóbbi években ijesztően megnövekedett. Az egyik nagy európai országban megállapították, hogy míg 1928-ban 100.000 lakosra 52 válás esett, ez a szám háború után, 1948-ban 186-ra, vagyis 20 év alatt több mint a háromszorosára szökött fel. Ha azóta úgyis látszik vagy legalább is a jelenségek szerint remélhető, hogy ez a “lázgörbe” lassanként megnyugszik és csökkenni kezd a válásbk száma még mindig elrettentőén nagy. A számok mindenütt szárazon állapítják meg a tényt és mégis mindennél ékesebben hirdetik, hogy a divatos kifejezés : “házassági krízis” sajnos nem üres jelszó. Vájjon mi ez a krízis és mi az oka ? Sokat vitatott kérdés volt és az ma is, hogy vannak-e a házasságban bizonyos kritikus időszakok ? Tudvalevő, hogy az egyéni ember hangulata különböző befolyásoktól függően időnként optimisztikus magas- vagy depressziós mélypontokat ér el, tehát, ha az egyén életében vannak kritikus napok, miért ne lehetnének két ember együttélése folyamán kritikus évek ? És melyek ezek a kritikus évek ? Erre a problémára vonatkozóan sokattapasztalt ügyvédek a következő megállapításra jutottak : A válások száma leggyakoribb : 1. az első 2—3 évben, 2. a házasság 20. és 25. éve között. Kritikusnak látszik még a hetedik, illetve tizedik év, de az az általános felfogás, hogy az ember lénye hétévenként jelentősen változik, a tapasztalatok szerint a házasságra mégsem gyakorol nagyobb befolyást. Az egyes kritikus időszakoknak megvannak a maguk bizonyos fajta, jellegzetes, nagyon sok esetben egymáshoz hasonló válási okai és érdekes, de nem kevésbbé hasznos kisérlet, ezeket az okokat nagyító üveg alá venni. A házasság első 2—3 éve nehéz próbát jelent mindkét fél számára. A szerelmi mámor süket és vak időszaka után a kijózanodás, a felvilágosulás, a megismerés hónapjai következnek. A két ember, a férfi és a nő egymáshozkötve, együtt él és mindkettőnek meg kell tanulnia, hogy egymáshoz alkalmazkodjék. A rózsaszín hályog, melyet az első, viharos szerelem illesztett szemükre, lassanként lehullik, meglátják egymás hibáit, de — meg kell tanulniok, hogy ezeket a hibákat kölcsönösen megbocsássák, sőt megszeressék. És ez bizony nem egykönnyen sikerül, sok könnybe, lemondásba, sok vitába, civakodásba sőt komoly félreértésbe kerül, míg erre a magaslatra eljutnak. Akik pedig képtelenek az áldozatra, akik elbuknak a nehéz úton, azoknál bizonyos, hogy elsiették a házasságot vagy egyikük-másikuk, esetleg mindkettő nem eléggé érett a házastársi együttélésre. A házassághoz nem kell érettségi vizsga, a törvény sem írja elő, hogy a férfinek és nőnek legalább egy vagy félévig ismernie kell egymást, mielőtt házasságot köthetnek. Sem az idő, sem a szellemi képességek nem jelentenek garanciát, csak az egyén maga. Három esetben, melyeket ismerünk, a felek a házasság két első évében váltak el. Az első két esetben a házastársak rövid ismeretség után esküdtek meg, a harmadikban iskoláskoruk óta ismerték egymást, de vajmi kevés elképzelésük volt a házasság igazi lényegéről. Igaz, a férfi 22 éves volt, az asszony 18. És a válási ok ? Az ifjú férj így panaszolta el : Magda, a Stewart Granger felesége, nem az enyém. Az én fényképem helyett ennek a filmsztárnak a mosolygós arcát kereteztette be a tükrösasztalára. Bevallom, hogy ezért... megütöttem őt, de ezt végeredményben jogos felháborodásból tettem. Feleségem viszont tudatos és előre megfontolt gonosz szándékkal három pár papucsomat égette el, mert amint kijelentette, utálj d a papucsos férfiakat, stb. Nevetni kellene ezen az eseten, ha nem volna sok ilyen hasonló és ha nem ilyen életfontosságú, komoly dologról volna szó, mint a házasság. De így ez az eset nagyon szomorú. Sajnos, nagy az elhamarkodva vagy éretlen korban kötött házasságok száma, melyeknél a férj arról panaszkodik, hogy felesége rossz háziasszony, míg a feleség “lelki kegyetlenség” miatt akar válni. A lelki kegyetlenség alatt ugyan gyakran furcsa, dolgokat értenek az ifjú asszonykák. Egyik válóper alkalmával pl. a 19 éves feleség azért jellemezte férjét lelkileg kegyetlennek, mert nem vitte őt gyakran táncolni. 'Sok esetben a nő értelmetlennek és önállótlannak tartja a háziasszony és az alkalmazkodó feleség szerepét, annyira megszokta, hogy az otthon falain kívül dolgozzék a világ rohanó sodrában, maga keresse kenyerét és senkinek" se tartozzék felelősséggel. Az éretlen, ifjúkorban kötött házasságok krízisein azonban még lehet segíteni, ha tapasztalt, józan emberek idejekorán észheztérítik a könnyelmű feleket, akiknek néha az sem ártana, ha alaposan kiporolnák azt a felüket, ahol “nem fészkel az agy”. Igazi, mély és megrendítő tragédiák azok, melyek húsz-harminc év múlva, az “őszi viharok” idején játszódnak le. (Folyt, köv.)
