Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)

1952-06-14 / 24. szám

KANADAS CANADIAN-HUNGARIANS zajlott le május utolsó vasár­napján Münchenben, ahol az MHBK a námet Soldaten bunddal karöltve “Hősök emléknapját” rendezett. A városháza díszter­mében a magyar és német him­nuszok eljátszása után Hans Friessner német vezérezredes a déli hadseregcsoport volt főpa­rancsnoka a magyar és német csapatok közös vezetője mon­dott beszédet. Megemlékezett közös harcok­ról, a tragikus végről, amely a magyar nép teljes rabságát ered­­ményezte. “Újból és vállvetve kell ismét harcolnunk kézbemar­­kolva a fegyvert, amelyet letet­tünk és megmentenünk a rab­ságban sínylődőket és harcol­nunk a magunk szabadságáért” —, mondotta a vezérezredes. Az ünnepségen jelen voltak a bajor belügyminiszter képviselője, Spath német altábornagy, József főherceg tábornagy, vitéz Sónyi Hugó a honvédség v. főparancs­noka, Zákó András tábornok, az MHBK összes németországi cso­portvezetői és a magyar szervek képviselői. Az ünnepélyhez gratulálunk ! Éles kritikával illette az angolszász hatalmakat Ebben az ünnepi hangulatban engedjék meg, hogy ünnepi sza­vak helyett szivemből nyújtsak gondolatokat, egyszerű köntös­ben, amelyeknek célja magyar sziveket keresni, magyar szive­ket találni, Juliánus barát gya­nánt, az idegenbe szakadt és kényszerűit magyar testvérek között. Első szavam a köszöntés sza­va. Nem magamtól jöttem és nem a hontalan sorsomra kere­sem a megoldást Canada szabad földjén, hanem Krisztus helyett jöttem követségben, hogy Krisz­tust képviseljem magyar testvé­reim között és magyar testvére­imet képviseljem Krisztus előtt. Ezen küldetés tudatában Krisz­tus szeretetével köszöntöm min­den magyar testvéremet. Kö­szöntőm a magyar édesapákat,a­­kik munkában lassan kifáradva, de a pionírok munkáját hősiesen elvégezve, fájó szívvel gondol­nak szülőföldjük felé, azzal a só­hajjal: milyen jó lenne egyszer még hazamenni és felkeresni a régi, kedves helyeket, a régi em­lékeket. Köszöntőm a magyar é­­desanyákat, akik a gyermekne­velés nagy gondja mellett hősie­sen álltak férjeik oldalán, segí­tették őket nagy munkájukban, s amikor eljött a csüggedés ide­je, lelki támaszukká váltak fér­jeiknek. Köszöntőm a magyar if­júságot, akik még otthon látták meg az Isten napsugarát és akik már idekint születtek. Köszön­tőm abban a reményben, hogy virágzó ifjúságuk szolgálatát hazájuktól 15 ezer kilométer tá­volságra is hazájuk szolgálatié­ba állítják. Es köszöntőm azokat a tesvéreket, akiket nem régen vetett ide a történelem vihara, a­­kiknek szemében még alig szá­radt fel a sok megpróbáltatás és nélkülözés következtében hul­latott keserű könny, akiknek a szivük még mindig erősen dobog a hazatérés gondolatától. A második szavam a hála sza­va. Hosszú volt a küzdelem és a harc, amig eljutott az itteni ka­tolikus magyarság a mai ünne­pig, ahol saját magyar katolikus papot köszönthet a saját hazájá­ból. Az elmúlt napok tapasztala­ta meggyőzött arról a küzdelem­ről, amely ezt a napot megelőzte. Köszönöm ezt a küzdelmet. Ne­héz szívvel hagytam el az öreg Európát, ahogy elindult velem a vonat, mintha újabb és újabb tőrdöfés ért volna. A vonatzaka­tolás, a hajó bugása, mintha gú­nyosan nevetett volna. Egyre tá­volabb a hazamenés lehetőségé­től, egyre messzebb szeretett ha­zámtól. Fájó szivem szomorúsá­gát eltörölte azonban az a lelke­sedés és szeretet, amellyel en­gem, Krisztus érdemtelen szol­gáját körülvettek. Úgy érzem magam azóta, mintha haza jöt­tem volna, hosszú és események­ben gazdag ut után a messze ide­genből, ahol több volt a könny, mint a mosoly, több volt a gond, mint az öröm. Fogadják érte kö­­szönetemet. Amikor húsz évvel ezelőtt a győri székesegyházban pappá szentelt, majd első szent­misém bemutatásánál az oltár­hoz vezetett a kommunisták fog­ságában szenvedő Grősz érsek ur, az akkori győri segédpüspök, jelszavammá tettem az ő püspö­ki jelszavát: Cor pro corde. Ezt adom jóságuk és ki nem érde­melt szeretetük viszonzásául. Szivet szívért, szivük szereteté­­ért szivem szeretetét. Kedves jelenete az evangéli­umnak, amikor megkérdezik Krisztustól: “Ki vagy Te, mit mondasz magad felől?” Vala­hányszor valahol Krisztus uj kö­vete jelenik meg, mindig ugyan­ez a kérdés ismétlődik meg: Ki vagyok? Krisztus egyszerű és érdemtelen szolgája. Mit mon­dok magam felől ? Történetem egyszerű: amióta Krisztus meg­hívott a szolgálatába, azóta já­rom az 0 utait az 0 nevében, az 0 parancsából. Elveimet nem magam választottam, hanem é­­gi mesterem adta. Isten szolgája vagyok, Isten törvényeit hirde­tem. Az Isten két nagy ado­mányt adott nekem: az Anya­­szentegyházat és a Magyar Ha­zát. Az Anyaszentegyházban születtem katolikusnak, a Hazá­ban magyarnak. Mint édesanya szült, nevelt, indított el engem hivatásom betöltésére az Egy­ház és a Haza, az Isten kifür­készhetetlen titkából és jóságá­ból. Ezért, mint édesanyát sze­retem az Egyházamat és a Ha­zámat. Tudom, hogy nem az egy­szerű hála, hanem az Isten aka­rata az, hogy szeressem a ket­tős édesanyát, szolgáljam híven, mint igazi eszményt, szolgáljam dicsőségben és megaláztatásban egyaránt. (Folytatása következik). Nagymennyiségű antiszemita sajtótermékkel árasztották el Kanadát. Az ottawai parlament­ben sürgették a vizsgálatot an­nak kiderítése céljából, milyen szervezetek utján terjesztik az antiszemita újságokat és röp­­iratokat ? Annyit sikerült ki­nyomozni, hogy a nagymennyi­ségű újság San Franciskóból kü­lön repülőgéppel lesz Kanadába szállítva, ahol ismeretlen kezek postázzák a meglévő címekre. Dr. Schacht volt német pénz­ügyminiszter Madridban elmon­dott beszédében a második vi­lágháború óta követett gazdasá­gi és pénzügyi politikájuk miatt. Nagy-Britannia a saját gaz­dasági összeomlásával fizetett meg a német ipari termelés le­rombolásáért, amelyre ma a nyugati világnak a legnagyobb szüksége lenne a szovjet elleni küzdelemben. A hallgatóság óriási tetszés­­selfogadta Dr. Schacht azon megállapításait, melyekkel Tru­man elnök külföldet segélyző pénzügyi vonalvezetésének visz­­száságaira mutatott rá. Az E- gyesült Államok szerinte — tel­jesen indokolatlanul olyan euró-Akasztófa lesz a büntetése a kémeknek és szabotőröknek Kanadában. Az ottawai törvény­­hozás most terjesztette be jó­váhagyásra az uj állambizton­sági törvényjavaslatot, amely szerint bármely idegen hatalom ügynöke, aki fontos hadi titko­kat ad át megbízójának halállal lesz büntethető. Ugyancsak ha­lálbüntetéssel fogják sújtani a törvény életbe léptetése után az árulókat és szabotőröket is. Az uj állambiztonsági törvény ' a­­lapján most felelősségre fogják vonni mindazokat, akik a világ­háború alatt az akkor orosz szö­vetségnek fontos katonai titko­­kat adtak át. Felderítették a szovjet titkos szabotázs tervét az U.S.A. ellen. Az amerikai kémelhárító szer­vek bravúros munkával jöttek nyomára annak a nagyszabású szervezkedésnek, amely hivatva lett volna az egész amerikai ipart megbénítani és a főbb ipa­ri centrumokat romhalmazzá változtatni. A szovjet célja a terv keresztülvitelével az lett volna, hogy a nagy városokra végrehajtott atomtámadás kö­vetkeztében általános zűrzavart idézzen elő és azután a rendel­kezésére álló milliós társutasok­ból puccsszerűen egy céljaira al­kalmas kormányt állítson fel. pai és közelkeleti államokat ré­szesítenek hatalmas anyagi tá­mogatásban, amelyek ezideig is a legkevesebb hozzájárulást ta­núsították a szabad világ közös erőfeszítéseiben a világbolseviz­­mus ellen mint pl. Israel és Franciaország. Egyik ország sem küldött csapatokat pl. Ko­reába az UNO hadsereggel, hol­ott az israeli hadsereg a világ egyik legjobban felszerelt had­serege. A világ elsőszámú köz­ellensége ma a Szovjet. Olyan régi, kipróbált harcosokra van szüksége a világnak, mint Spa­nyolország, amely megérdemel­né, hogy vezetőszerepet kapjon az antikommunista arcvonal­ban”. Kommunista győzelem Kanadában Trail (Br. Col.) városban szakszervezeti választások so­rán a kommunista Mine, Mill and Smelter Workers Union ab­szolút többségre került a C.I.O. — C.C.L.-vel szemben. 4.000 munkás adta le szavazatát a vö­rös jelöltekre. A sajtó szerint ez a vereség a legszomorubb a kanadai munkásszervezetek többévtizedes történetében, mert a hatalmas C.C.L. 2 év óta sajtó, rádió propagandára százezreket fordított, hogy a kisváros vörös hangulatát megváltoztassa. Ez nem sikerült, a kommunisták a tőlük megszokott szívós és ke­mény harcban felmorzsolták az ideológiai alapot nélkülöző ellen­felet és megszerezték az" ellen­őrzést egy igen fontos kanadai védelmi termelést teljesítő ipar­város felett, ahol az atombomba gyártáshoz szükséges nehézvi­zet állítják elő. Szerény kérdé­sünk a hatalmas C.C.L. igen tisztelt uraihoz : nincs itt vala­mi hiba az antikommunista pro­paganda körül ? Nem volna ta­nácsos talán megkérdezni azo­kat, akik már rendelkeznek egy kevés gyakorlattal ezen a téren ? Mi azt hisszük igen ! Címekkel is szívesen szolgá­lunk. Ez történt a világban... Emigrációnk legnagyobb ünnepsége A HONTALAN MAGYARSÁG TÖRTÉNELMI FELADATA Hallos Ferenc rk. magyar lelkész beszéde Calgaryban.

Next

/
Thumbnails
Contents