Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)

1952-08-02 / 31. szám

KANADAI MAGYARSAG ___________________________5._____________________________________1952 AUGUSZTUS 2.

Nyilttér

Megindult a harc a válságba került Torontói Első Magyar Ref. Egyházban.

Steinmetz Károly távozásával a Torontói Első Magyar Ref. Egyházközség válságba került. Az angolok először egy fiatal teológust, Ambrus Bélát bízták meg azzal, hogy vasárnaponként prédikáljon a templomban. Úgy látszott, ez ä megoldás végül is békét fog hozni az egyházközség életébe. Sajnos, nem így történt. A baj ott kezdődött, hogy az angolok a fiatal teológust egyik napról a másikra elmozdították és helyébe Szlávik Ferencet nevezték ki. Ez az intézkedés már éreztetni kezdte, hogy milyen erők működnek a háttérben és kik azok, akik meg szeretnék kaparintani a vezetést a Torontói Első Magyar Ref. Egyházköz-) ségben.

Az elmozdított intézőbizottsági tagoknak és presbitereknek ugyanis az volt a kívánságuk, hogy olyan pap kerüljön az egyházközség élére, aki még az óhazában végezte el tanulmányait és vérséggel is a magyarsághoz tartozik. Ez azonban egyelőre csak vágy maradt. Szlávik ugyanis egyik napról a másikra “közgyűlést” hívott össze, mégpedig olyanformán, hogy arra meghívókat nem is küldött ki, így a legtöbb hívő nem vehetett róla tudomást és azon puccs-szerűen megválasztották az uj presbitereket, névszerint id. Izsák Gyulát, aki Szlávik apósa, Kántor Lajost és vejét, Török Jánost. Most már nyilvánvaló lett, hogy Szlávik részére így megnyílt az út a lelkészi álláshoz, vagyis egy törpe kisebbség akar az egyházközség nyakára ülni.

Szlávik nem magyar származású. Azelőtt Szlavicseknak hívták, csak itt, Torontóban “magyarosította meg” a nevét. Katolikus hitét házassága miatt hagyta el és Izsák leányának kedvéért, tért át a református vallásra. Mindenki úgy ismerte mint birkozóbajnokot, aki sokat szerepelt a kommunista piknikeken.

Kántor Lajost és vejét, Török Jánost viszont még Steinmetz segítette ide Venezuelából és ő szerzett nekik állást is. Ezért Török János hálából át is tért a református hitre. Végül azzal köszönték meg Steinmetz jóságát, hogy ellene fordultak ők is.

A torontói reformátusok többsége természetesen nem nyugszik bele a dolgok ilyen fordulatába. Rövidesen összegyűjtik azt az összeget, amellyel kifizetik majd az egyházközség adóságait. Ezzel visszanyerik önkormányzatukat és azt a jogot is, hogy sajátmaguk válasszák meg papjukat, aki majd a naprólnapra növekedő egyháznak irányítója és szellemi vezetője lesz.

Asztalos József.

*

Megjegyzésünk :

Fenti közlemény egy láncszeme annak a sokfelé húzásnak és meg nem értésnek, mely Steinmetz távozásával a Torontói Első Magyar Református Egyházközség életében bekövetkezett. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ahelyett, hogy igyekeznének megtalálni az egymáshoz vezető utat és próbálnák megmenteni azt az örökséget, melyet 20 éven keresztül sikerült megteremteni, a gyűlölködve szembenálló felek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Ennek következménye az lesz, hogy egy szép napon az angolok birtokukba veszik a templomot és ami már régi vágyuk, angol papot küldenek a magyarság nyakára. Ha ez bekövetkezik, úgy ez örök szégyene marad a torontói református magyarságnak. Ezért mi arra kérjük az egyházközség híveit, hogy megbékélt lélekkel üljenek össze és válasszanak olyan papot, akinek személyével a többség egyetért.

NEVETŐ SAROK

Gondos anya

— Hallja, asszonyság, maga tűri, hogy a lányának udvaroljon ez az ember ? Hiszen ez öt évig ült börtönben.

— Tyű, a szemtelen, nekünk csak hármat vallott be !

*

A tanyai iskolában

~— Na Jancsi, mosakodtál-e ma ? — kérdi a tanító a tanyai kondás fiától.

— Nem tanító úr, csak az utolsó vasárnap, — felel őszintén a fiú.

— Hát nem mosakszol te mindennap ?

— Nem, tanító úr ! Az én apám mindig azt mondja, hogy annak igazán nagy disznónak keile lennie, aki mindennap mossa magát.

*

A nagy bizalom

— Nem szükséges előre fizetni, — mondja az orvos a betegnek, aki pénzét számolja az operáció előtt.

— Nem is akarok előre fizetni, de megszámolom a pénzt elaltatás előtt, nehogy mire felébredek hiányozzon belőle.

¥

Kolumbusz találmánya

Tanítónő : Margit, mondd el nekünk, mit talált fel Kolumbusz Kristóf ?

Margit (zavartan hallgat).

Tanítónő : Nem tudod ? Látod, Irmuska felelni akar, tehát tudja ; pedig mennyivel kisebb nálad ! No mondd meg hát Irmuska Margitnak, mit talált föl Kolumbusz Kristóf ?

Irmuska (bátran, nagy hangon felel) : Hát — a tojást !

*

Az iskolatársak

Bíró (a vádlotthoz, kiben régi iskolatársát ismeri fel) : Ejnye Csutka úr, hát ilyen rossz útra tért ? Mondja csak, mi lett a Pistából, Laciból, meg a többiekből ?

Vádlott : Már azokat mind felakasztották, kivéve engem és önt, bíró úr.

Támogassa hirdetőinket ! !

Jókai Mór : Az Uj Földesur

lyosón balra fekszik 11.szám alatt. Amikor akarja, félre vonulhat.

És azontúl nem szólt bele, akármit beszélt előtte Marczián ; kényelembe tévé magát az egyik bőrpamlagon s a bujdosó nemsokára azon. vévé észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban magyarázná előtte a bányavárosi hadjáratot, javában horkol és elejti szájából a kialudt szivart.

Ekkor aztán a szivarládából vagy öt-hat darabot oldalzsebébe nyomva, ő is idején levőnek látá új szállása után nézni, amit minden kérdezősködés nélkül meg is talált ; addig azonban, amíg a folyosón a 11. számig végighaladt, még a közbeeső ajtók kulcslyukain is benézegetett ; az embernek jó, ha többet is lát. Evégett lábhegyen is szokott járni, mint a macska.

Látott is valamit. A 10-ik számban, mely szintén valami vendégszoba lehetett, de ezúttal fűtve nem volt, ami látnivaló a hideg kandallóról, ott ült egy asztal mellett Eiiz kisasszony és írt nagy sebtén valami levelet. Gyakran lehelt a körmeire, mert meg voltak gémberedve.

Innen Richard szép csendesen benyitott a 11-be. (A kastélyban minden szoba számozva volt). Ott fel volt szítva a tűz a kandallóban, az ágy tisztán felvetve, a vendég kényelméről gondoskodva.

Azon gondolkozott, hogy vájjon mi lehet az, amit Eliz kisasszony oly féltve ír a hideg vendégszobában ? Jó az embernek mindent megtudni.

Nemsokára nyikorgott az ajtó ; Richárd kinézett a kulcslyukon s egy kis ökölnyi gyerkőcöt látott belépni a 10-ik számba.

A tacskó alig volt több hat évesnél s olyan furcsa volt a magas kalapos, harisnyás egyenruhában. Ez a kisasszonyok “Leib”-gárdistája. Asztalnál ő szolgált fel nekik.

Vájjon hova küldik ?

A kis fickó néhány perc múlva visszajött, s egy levelet látszott kalapjába dugdosni. Együtt jött vele Eliz kisasszony s susogva mondá : “az angol kerten keresztül menj”.

Richárd mindent jól látott és hallott.

Amint Eliz eltűnt a folyosón, Richárd kijött szobá-Jókai_Mórj_____ Az Uj Földesur

kor ! Mert más esetre nem emlékezem, hogy a testemhez közel lett volna ez érdemes testület.

— Ott^ voltam kiáltá a boldogtalan, a körülhordott marhahúsból egy döféssel két szeletet szúrva keresztül. Egyedül maradtam ott, míg társaim elpárologtak. Küzdöttem túlnyomó ellenséggel, mint Horatius Coclos, egyedül egy fahidon, mely a mély Hernádon átvezetett ; míg végre az ellenfél ágyukat hozatott s egy fáradt tizenkétfontos mellbe találva, eszméletlenül döntött le az árokba.

— Teringettét ! Ilyen merész dolgokat ne mondjon ön ! kiáltá közbe a lovag, türelme fogytán. Tizenkétfontos fáradt golyó. Akit ez megtalál, az holt ember.

— Nagyon fáradt volt már, magyarázó a jövevény.

— Akármilyen fáradt ! Mikor a földön gurul is, még mikor mászik is, megöl egy embert, aki útjában áll. Egy tizenkétfontos golyó ! Ördög lelke ! Az igen nagy úr ! Miért nem vesz abból a májas gombócból a hús mellé ?

A hős csakugyan jónak látta artilleriai tanulmányait a májasgombócokkal folytatni, amikből öt-hat által találtatva sem esett el. Az így támadt néhány percnyi hallgatás egyúttal jellegezheté csendes nheztelését, önfeláldozásának tagadólagos fogadtatása miatt.

Csak amint az utolsó falatot meghengergeté a paradicsom-mártásban, akkor látta jónak felsóhajtani.

, — És e miatt kell nekem száműzve bujdosnom tulajdon hazámban.

— Hogyan ? kérdé a tábornok. Hiszen a kormány, mint tudom, méltányos volt az érdemesekkel. Nem kapott ön hivatalt ?

— Elüldöztek belőle. Mindenütt orgyilkosok fenyegettek. Bujdosnom kellett.

— Nem volt önnek édesanyja ? kérdé érzékeny hanglejtéssel Natalie kisasszony.

— Azt megölték ellenem való bosszúból.

— Szörnyűség ! Hát testvérei voltak-e ?

— Azokat is mind megölték. Két szép húgom. Oly virulok, oly szépek, mint a két kisasszony. Azok is halva, megölve. És itt a bujdosó jól dresszírozott szemeiből két könnycsepp hullott alá a kottlettre ; megette úgy, még citromot is facsart rá.

— 34 —

— 31