Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)

1952-08-02 / 31. szám

KANADAI MAGYARSAG 2 1952 AUGUSZTUS 2. KANADAI MAGYARSÁG Canadian Hungarians Megjelenik minden szombaton. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Főmunkatárs : Béla deák Szerkesztőség : 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Tel. : MO 0718. Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75 egyes szám ára $.10 Editor-in-Chief : Leslie F. Kenesei Published every Saturday at 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Phone MOhawk 0718 Subscription Rates : One Year, $5.00 ; Six Months, $2.75 Felhívás nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ___ (Vezércikk folytatása). tanult. Ez az igazi szovjetkultú­ra, amikor nincs rajta álarc. Na­gyon jó, hogy néha őszinte is On, nemes lovag. Am ennek az őszin­teségnek a jegyében vallja be nyíltan a származását is. Vallja be, hogy On a híres Micsurin pro­fesszor egy dicstelen kísérleté­nek az eredménye, hiszen azt már ragyogó cikkeiben is kimu­tatja, hogy a “nagy tudós” Ont egy páviánnal és egy bivallyal való keresztezésből kreálta. Az­ért olyan sötét az agya és azért olyan vörös az ábrázatja. Bár a pávián püspökfalatja testvérek között is csak sápadt, holdkóros és tüdőbajos fantom az On fizi­miskájának vörösségéhez képest, amelyről a legszemtelenebb ha­zugság sem képes lesütni a bőrt. Nem szoktam ilyen hangot használni. Nem ez a stílusom, hi­szen még a tintám is elpirul, ha az On aranyosszőkeségéről s köz­undort kiváltó tulajdonságairól írok. De kénytelen vagyok alkal­mazkodni ahhoz a külön nyelve­zethez, melyet a “Kanadai Ma­gyar Munkás” és általában a bolsevista sajtó képvisel. Bár félek, hogy még így is túlzottan finom vagyok a “történelmi ma­terializmus szent ügyét” képvi­selő kannibál-erkölcsű és modo­rú, kezdetleges emberekhez ké­pest. Pistike arcátlanságát és piaci légy-szemtelenségét még így sem tudom megfelelően el­lensúlyozni. Nem tudom ellensú­lyozni modorban és eszközökben. Nem tudom, mert nem tudok le­alacsonyodni arra a szellemi és erkölcsi színvonalra, amelyen ők állanak. Nem tudok hazudni és tudatosan rágalmazni, mert a jellemről és erkölcsről alkotott felfogásunk homlokegyenest el­lenkezik. Persze Pistike szempontjából mindenki hazudik, csak éppen ő mond igazat, amikor a nagy és üres szavakkal felmázolt “pro­letár paradicsom” népboldogító dalait fuvolázza. És ebben bá­mulatra méltó módon csökönyös és kitartó. Talán abban a re­ményben ringatja magát, hogy az itteni demokráciák mind arra az ihletett pillanatra várnak, mikor ők, a vörös angyalok, szét­rothasztják az ő nyugalmasnak és biztosnak vélt államberende­zésüket és ahogy szokták, erő­szakkal kaparint ják magukhoz a hatalmat. De most az egyszer bakot lőtt Pistike, mert olyan fába vágta a fejszéjét, amelyen kicsorbul. Meddő szalmacséplés bennünket nemzetköziséggel és felforgató tevékenységgel vádolni, mert azt ugyan a bolond sem hiszi el, hogy mi, nemzeti emigránsok akarjuk felforgatni a demokráciákat. Tő­lünk ugyan akár ezeresztendőket is élhetnek, mert mi csak a mi elnyomott kis népeink igazát hangoztatjuk az egész világ fel­forgatása és szétbomlasztása á­rán is egyesülni akaró proletár­apostolokkal szemben. A nem­zeti mozgalmak, sohasem veszé­lyesek nemzetközi viszonylatban, ellenben az Önök mozgalmáról már a víz sem mossa le a felfor­gató szándékot. Hiszen elég csak azt a kis kommentárt elolvasni, amit az amerikai elnökválasztás­ról írnak és már kilóg a lóláb. Tudjuk, hogy kellemetlen Sző­ke elvtársnak az emigráció je­lenléte, hiszen így nyílik fel las­san a hályog az egykori szövet­ségesek szemén. Nem lehet kel­lemes az, ha a “proletár paradi­csom” áldásainak maszlagolását élő és beszélő szemtanuk cáfol­ják. Tudjuk Szőke elvtárs, hogy ez zavarja az On köreit. Tudjuk, bogy jobban szeretne olyanok nélkül mákonyosítani, akik a sa­ját szemükkel látták a “paradi­csom” poklát. Akik ették a sár­ragacsnak is csak becézve nevez­hető kenyerét, akik látták az ál­lattá tenyésztett szovjetembert, akik voltak a lakásában, amely­ben a belső szobában lakó kecs­kén kívül csak a tetvek voltak az egyedüli háziállatok. Tudjuk, hogy ez kellemetlen Önnek Szőke elvtárs, de kellett Önnek rohamsisak. Mi felvesz­­szük az eldobott kesztyűt és majd meglátjuk, hogy ki fogja győzni igazsággal, érvekkel, tol­lal és szellemmel. Várakozásteljes gyönyörűség­gel nézünk elébe szellemszegény válaszának a “Kanadai Magyar Munkás”-nak nevezett dicstelen sajtpapír hasábjain. A kommunista istentagadás elleni ellenállásra szólította fel a Szovjetunió né­peit XII. Pius Pápa a vaticáni rádión keresztül, amely különle­ges adásaiban intézte az apostoli szózatot a Szovjet és csatlósai felé. Az egyház hasonló nagyjelen­tőségű ügyben csak a múlt szá­zad végén foglalt állást, amikor XIII. Leo pápa az angolokhoz intézett főpapi szózatot. “A Ka­tolikus Egyház nem ellensége az orosz népnek, hanem csakis az orosz nép felett zsarnokoskodó kommunista uralkodóknak. Ez istentagadók és materialista kommunisták ellen félelem nélkül a megsemmisítésükig ellent kell állni, hogy ismét kivívhassa az orosz nép az őt megillető szabad­ságot és emberi méltóságot” — mondotta az apostoli üzenet. Vöröskereszt Konferencia 48 állam delegátusa vesz részt a 18. Nemzetközi Vöröskereszt Találkozón. A szovjet és a vas­függöny mögötti országok nyu­gat ellenes propaganda hadj árai­nak igyekeznek a konferenciát felhasználni, de ezideig minden kérdésben csúfos kudarcot szen­vedtek a szavazások során. CSERKÉSZ HÍREK Nagyszerűen sikerült a kanadai magyar cserkészek vezetőképző tábora A Magyar Cserkész Szövetség kanadai országos megbízottja közli : Az egyre erősebben fejlődő kanadai magyar cserkészet meg­tartotta első vezetőképző tábo­rát két egymást követő hétvé­gen azért, hogy a dolgozó cser­készek munkaidejükből ne ve­szítsenek. A tábor első fele Wel­land határában zajlott le július 12—13-án a Bolcsó farmon, ahol a megértő tulajdonos — ki maga is férficserkész — a kiképzéshez szükséges gyönyörű környezetet a cserkészek rendelkezésére bo­csátotta. Torontó-ból 3 gépkocsi­val 20 cserkész, Port Colborne­­ból 3 cserkész érkezett a tá­borra. Az országúton közlekedő autók ugyancsak kíváncsian lassítottak és figyelték a nem mindennapi látványt : a kanadai Union Flag alatt a nemzetiszinű magyar tri­kolor úszott az ég felé s az ár­­bócrúd körül négyszögben sora­kozott és fegyelmezetten álló cserkészek megkezdték a mun­kát. Nem számított a nagy me­leg, a cserkészek lelkesen és nagy igyekezettel végezték a napi­rend szerinti foglalkozásokat, melyeket a 40 éves magyar cser­írta : Orbán Frigyes — A válasz egyszerű csak egy kicsit hosszadalmas a története — mondta ismerősöm s arcáról leolvashattam, hogy bosszantja a kérdés. Nem is akartam tovább foly­tatni az érdeklődést, de most már ő kezdett beszélni a dologról. — Tudod, jóformán naponta felteszik nekem a kérdést, miért hosszabb a két kisujjamon a kö­röm, mint a többin. Mindenkinek nem mondhatom el a történetet, részben mert hosszú, részben részben mert úgy sem értené meg. De neked, mint író ember­nek elmondhatom, mert nem kell attól félnem, hogy kinevetsz. Hogy a történetet megértsd egész az elején kell kezdenem, te­hát a születésem előtt pár hó­nappal. — Anyám leánygyermeket akart, Apám fiút. S mindenben, ebben is Apám akarata érvénye­sült. Fiú lettem. Anyám egy kis csalódást érzett, de megvigasz­talódott, mert apám nem sokat törődött nevelésemmel s így anyám úgy babusgathatott, mint egy kislányt. Baba játékokat kaptam s kis babakocsit. Anyám varta a babaruhákat s az ő szem­pontjából minden rendben volt. Azonban ahogy fejlődtem, úgy nőttem ki a kislány játékokból. A babakocsi s a babák a padlásra kerültek, helyét az ólomkatonák foglalták el. Anyám, hogy illú­zióját megmentse uj .trükkhöz folyamodott. — Abban az időben még di­vat volt kisfiúknak is azt a lá­nyos bubifpizurát hordani. Apám minden tiltakozása ellenére is ez lett az uj hajviseletem. Ennek azonban az iskolaköteles korom vetett véget. Egyszer sírva men­tem haza, mert osztálytársaim kicsúfoltak a hosszú, lányos ha­jam miatt. Anyám levágatta a hajamat, de most meg a körmeimet kezdte növeszteni. De ezzel aztán meg­vetségünk által szabályokba rög­zített vezetőképző elvek szerint állított össze a táborparancsnok. Egymás után épültek fel a> sátrak, majd gyors fiú és leány­kezekben cikkáztak a morze-zász­­lók. Vezényszavak hangzottak, fehér pólyák virítottak a napsü­tötte végtagokon, vidám kezek sajátították el a betegápolás és elsősegélynyújtás tudnivalóit. If­júságnevelő és cserkészpedagó­giai előadások után mindenki a közeli erdőbe vonult, honnan fá­val megrakodva tért vissza. A zászlórúd mellett a népszerű to­rontói csapatparancsnok : Péter bá’ irányításával percek alatt el­készült a hatalmas gúlatábortűz. A vacsora utáni tábortűzre — mindnyájunk nagy örömére né­hány wellandi érdeklődő család is megérkezett. Az öt-hat méte­res lángok körül vidáman nótá­­zott a cserkészgárda, majd tré­fás és komoly jelenetek válto­gatták egymást. A gyönyörű na­pot zászlólevonás és esti ima fe­jezte be. Vasárnap reggel feltű­nést keltettek a wellandi temp­lomban az egyenruhás cserké-í szék, kik buzgó énekükkel bizo­nyították istenfélő és vallásos mivoltukat. Délelőtt újabb erős kiképzés vette igénybe a vezető­jelöltek figyelmét. Őrsvezetői képesítést nyertek a következő cserkészek : Orbók Zoltán, Halmy Ákos, Singer Ist­gyűlt a baja. Mint afféle gyer­meknek a körmeim mindig pisz­kosak voltak s gyakran letöre­deztek. Kénytelen volt ezt a vo­nalat is feladni, bár nem teljes egészében. Ugyanis az embernek a két kisujja valahogy kívül esik minden forgalmon s ezek a kör­meim nem töredeztek le, olyan gyakran, azokat hosszan hagyta. — Később mégegyszer meg­próbálkozott a köröm lakkozás­sal is. Csak olyan ártatlan víz­­szinű lakkal amitől fényesebb lett a köröm. Tíz vagy tizenegy éves lehettem, amikor ennek is véget vetett egy iskolai szülői értekezlet. Az osztályfőnököm felhívta anyám figyelmét arra, hogy egy fiúgyermeknek a kör­meit nem illik lakkozni. így a körömlakk érának is vége lett. — Anyámnak nem maradt más hátra, mint a két kisujj am hosszú körme. S ezt mi sem volt könnyebb megőriznie, mivel úgy­is mindig vele vágattam a kör­meimet. Ez sem az iskolás éveim­ben sem később kint az életben, ahol mindig szellemi munkát vé­geztem, nem zavart. Sőt annyi­ra megszoktam, ha véletlenül magam vágtam a körmeimet ak­kor is a két kisujjamét hosszabb­ra hagytam. Aztán kimenekültem hazulról s az emigrációban nyelvtudás hiányában csak fizikai munkát végeztem. A fizikai munka és a hosszú köröm, még ha az a kis­­ujjon is van, nem fér össze. Sok bajom volt vele s meg is rövidí­tettem őket. De anyám emléké­re való kegyelettel egy kicsit mindig hosszabbra hagytam, mint a többit. — Elképzelheted, hogy há­roméves hánykolódásom alatt munkatársaim és ismerőseim hányszor s hányféle nyelven tet­ték fel nekem a kérdést, Miért ? s miért kellett nekem legtöbb­ször kibúvó válaszokat adnom. S azt is megfogod érteni, ha a sok bosszantó kérdés ellenére is halálom napjáig a két kisujj a­­mon hosszabb lesz a köröm, mint a többi nyolcon. készet tradícióira épült és Szö­(Folyt. a 3. oldalon). Miért?.

Next

/
Thumbnails
Contents