Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)

1952-06-07 / 23. szám

KANADAI MAGYARSAG 7 1952 JUNIUS 7 Orbán Zsuzsa : Paraguay-i levél Oroszok Paraguayban Azok közül, akikkel együtt jöttünk a Floridán, még egyet sem láttam viszont. Pedig szíve­sen találkoznék velük, bizonyo­san sokat tudnánk még mesélni egymásnak, mint Marseille és Dakar között. Ha jó volt az idő és izzón tűzött a nap a fedélzet fölé kifeszített ponyvára, elég volt egy vastag gyapjmpullover­­be bújni, hogy ne fázzunk, de ha beborult, inkább a nagy há­lóterem ágyain kuporogva be­szélgettünk. Mennyire kívántuk a meleget, de Gibraltártól Rio de Janeiróig hiába kívántuk. Ok persze nem csodálkoztak ezen, mert sohasem hallottak a forró égövről és az egyenlítőről, ne­kem azonban alaposan megren­dült a hitem az iskolakönyvek jólértesültségében. Ha még az sem igaz, hogy az egyenlítő tá­ján hőség van, bizony komoly revízióra szorulnak a tanköny­veink. .. Az időnk nagyrészét tehát az ágyainkon üldögélve végnélküli traccsokkal próbál­tuk agyonütni. Kezdetben csak az orosz asszonyok beszéltek és eszükbe sem jutott, hogy eset­leg nem is értem őket. De nem sok időbe telt, hogy valóban megértettem, amit mondtak, mert elég gyorsan fölébredt bennem öt év óta szunnyadó o­­rosz tudásom : az a párszáz szó, amit Budapest ostroma után kénytelen voltam a szovjetkato­náktól megtanulni, akik szuro­nyaik hegyén meghozták a sza­badságunkat és zsebeikben el­vitték az óráinkat és az éksze­reinket. Utitársnőim ukrán a­­nyák és feleségek voltak, akik a Vlasov-hadsereggel nyugatra kerültek és most Délamerikában megtelepedett fiaik, férjeik u­­tán mentek. Ha kitaláltam, mi­ről mesélnek, már csak udva­riasságból is válaszolnom kel­lett, de erre már nem volt ele­gendő az orosz tudományom. Tehát olaszul, németül, magya­rul válaszoltam, nekik teljesen mindegy volt, ők pedig az oroszt — figyelemből — lengyellel ke­verték, ami viszont nekem volt mindegy. Sok érdekes dolgot tudtam meg így tőlük, különö­sen egy analfabéta parasztasz­­szonytól, aki kedves, udvarias, szolgálatkész barátnőmmé lett. Olyan tiszta, halkszavu, jómó­dom volt, mint egy finom úri dáma a sok más nemzetiségű ki­vándorló csőcselék között. Töb­bek között elmesélte, hogy fér­jével együtt egy lengyelországi nagybirtokosnál dolgoztak. A nagybirtokost — magyarázta — a mi nyelvünkön “pasiszt”, azaz, fasisztának nevezik. Ami­kor onnan eljöttek, gyönyörű szolgálati bizonyítványt kaptak arról, hogy milyen rendes embe­rek. Igaz is, hogy nem loptak soha, csak egészen titokban, a­­mit senki sem vett észre. Utóbb a német hadseregbe léptek, sok­felé megfordultak, elég jól ment dolguk, a háború vége felé aztán angol fogságba estek és leke­rültek Kenyába. Itt rájuk ra­gadt néhány angol szó és most remélik, hogy ennek az “Afrika­­nyelvnek” ismerete jó hasznuk­ra lesz Paraguayban... A barátnőm férjével csak az étteremben találkoztam. Ezt a nagy darab, kék szemű, szelíd o­­roszt sem fogom egyhamar el­felejteni. Hajlotthátu, szűksza­vú, szertartásos muzsik. A fele­ségétől távol, a mi asztalunknál volt a helye. Minden étkezéskor legalább négy szelet húst evett és délben-este egy liter bort ivott, kényelmesen, élvezettel. Valahányszor fölemelte a poha­rát, merev főhajtással köszön­tötte asztaltársait. Mielőtt a tál­ból vett, mindenkit ünnepélye­sen végigkínált vele. Es soha­sem hagyta el az asztalt hangos köszöntés nélkül. 0 is élénken különbözött a társaság nagy többségétől, mely sohasem tu­dott meglenni lárma, civakodás nélkül. Az étterem bejáratánál egymás testén gázoltak át, bár mindenkinek fenntartott helye volt és elrángatták egymás elől a tálat, kinézték a falatot egy­más szájából, holott mindenki kedvére ehetett. Első asuncióni ismerőseink között is akadt egy ehhez a há­zaspárhoz hasonló orosz család. Hatvanon fölüli emberek, har­minc éve élnek Paraguayban, de nyoma sincs rajtuk az asszi­milációnak. A bolsevikiek ura­lomra jutásakor menekültek a hazájukból, de a férfi anyja ott­hon maradt. Múlt az idő, az asz­­szony szerette volna viszontlát­ni a fiát, megismerni a már Pa­raguayban született unokáját, de a kommunisták nem enged­ték ki. Aztán a németek meg­szállták Ukrajnát, majd pedig kénytelenek voltak visszavonul­ni. Az öregasszony, akkor 8G é­­ves volt, hozzájuk csatlakozott a 70 éves öccsével együtt és így eljutottak Németországba. On­nan egy ausztriai táborba vitték őket, s végül az amerikaiak vé­delme alá kerültek. Alig hat évi hányódás után megérkeztek Asunciónba. A nagymama im­már 94 éves volt, kicsit fáradt, de boldog, hogy elérte a célját. Tetszett is neki az uj világ, de hamarosan rájött, hogy ebbe az idegen életbe már nem tudna beleszokni. Kijelentette tehát, hogy reá már ne számítsanak, ő már nem tud hasznára lenni a családnak, jobb lesz neki las­sacskán meghalnia. Es másfél esztendő múlva meg is halt. Az öccse nagyon érzi a hiányát, de ő még csak 76 éves, tehát egy pár évtizedig még nem akar a halálra gondolni, hanem vígan fuvaroz a folyón. A bolsevizmus által hazátlan­ná tett oroszok közül igen so­kan verődtek el Paraguayba. Többségük három-négy faluba tömörülve él, inkább ukrán, mint spanyol-guarani módon. E- gyesek Afrikát is meglakták, mielőtt idetelepedtek és na­gyobb nosztalgiával beszélnek Afrikáról, mint régi hazájukról. Sehol a világon nincs olyan hely, amelynek varázsa Afrikáéhoz fogható volna. Szép a táj, kel­lemesek az emberek, kényelmes az élet — meséli egy orosz ur, akit a malária kényszerített az afrikai paradicsom elhagyására. Élete legszebb emlékei az ott töltött évekhez fűződnek. Föl­csillan a szeme, amikor két hon­fitársának története jut eszébe. — Egy szép napon nagy ese­mény rázta föl városkánk nyu­galmát. Két tüneményes műlo­­var jelent meg, egy férfi és egy asszony. Lovaikon kozák szer­szám, ők maguk fantasztikus keleti rongyokba vannak öltöz­ve. Nincs cirkusz-kocsijuk, nem ütnek föl sátrat. Föl-le szágul­danak egy-két utcán, ennyi a reklámjuk, aztán megállnak va­lami téren. A nép összecsődül, HAMILTONI kirakat Ha hűtőszekrényre, (frigidaire) Villany kályhára, Rádióra vagy más elektromos cikkekre van szüksége keresse fel H 0 D 0 S szak üzletét : 135 JAMES ST. NORTH HAMILTON Telefon : 2-6845 Magyar lemezek nagy választékban ! ! Kérjen ingyenes árjegyzéket ! G 0 D 0 férfi és női szabósága 263 JAMES ST. N. HAMILTON Tel. 8-3697 FOGL JÓZSEF ES FIAI Festék és falpapír áruk üzlete. Szobafestést és faltapétázást vállalunk. Ingyenes szaktanács adás ! ! 449 KING ST. E., HAMILTON Tel. 3-1176, 3-1177 Ha jól akar ebédelni, vacso­rázni ? Szereti a hazai készít­­ményű hentes-árukat ? Keresse fel a INTERNATIONAL LUNCH éttermet 240 James St. N. HAMILTON, (Ont.) Ruhatisztítást, javítást, műstoppolást FASHION .TAILOR. SHOP 280 James Street North HAMILTON Magyarországra Vámmentes élelmiszercsomagszállítás Vámmentesítő bárcák árusítása Hajó- és repülőgépjegyek az összes társaságokra a hivatalos áron Bevándorlási engedélyek. Közjegyzői okiratok. LUCAS TRAVEL SERVICE (Lukács-iroda) 81 KING ST. W., HAMILTON, ONT. Telefon : 2-9258 ők elkezdik vakmerő mutatvá­nyaikat, valaki aprópénzt dob feléjük. Erre az asszony 'leveti magát a vágtató lóról, felkapja a pénzt, tovább lovagol. Ennek a bravúrnak van legtöbb sikere. Mind sűrűbben hullnak a gara­sok, az asszony villámgyorsan, ugrik le-föl,'egyik keze a nyer­gen, a másikkal a pénzt szedi föl, soha nem téveszti el, soha el nem fárad, miközben a ló vadul vágtat körben. Az elismerés an­nál nagyobb, hogy az asszony nehéz, kövér, nem is fiatal már. Félóra alatt összegyűjtik a napi szállásra-ellátásra valót. így él­nek egy hétig. Aztán hírét ve­szik, hogy honfitársaik laknak a városban. Megtudják a címün­ket és egy délelőtt, befejezve mutatványukat, beszáguldanak az udvarunkra. Nagy az öröm, ölelkezés : lovaikat 'bekötik az istálóba, ők maguk a terített asztal mellé ülnek és — öt hó­napig vendégeink maradnak. Ilyen volt az élet Afrikában... Persze volt cári tisztek is a­­kadnak az oroszok között. Az egyiknek a felesége egy hajdani bécsi orosz nagykövet unokája. Maga is katona volt. A forrada­lom idején úgy menekült meg; hogy egyik fivére maga mellé vette tisztiszolgának. A fivére elesett — és elesett másik ki­lenc testvére is —, a leány Kí­nán át került Afrikába, majd ide. A férje tiszti kardján és néhány fényképen kívül semmi­jük sem maradt szentpétervári házukból, vidéki kastélyukból. A fényképek Ferenc József csá­szárt ábrázolják, sajátkezűleg írt dedikációkkal. A grófnőnek szemmelláthatólag jólesik, hogy érdeklődöm e képek iránt, hogy tudom, ki volt Ferenc József és mi volt Bécs. Paraguayban ek­kora történelmi tájékozottság­gal talán még soha sem találko­zott. Kissé borús mosollyal me­séli, hogy édesanyjának, a nagy­követ lányának, a császár volt a keresztapja, innen a képek és a dedikációk... Itt minden bevándoroltnak az élettörténete kész regénytéma. De a regényes regények manap­ság nem divatosak. A regénye­ket ma élni szokás, nem írni és olvasni. Es alig várjuk, hogy elfeledhessük, amit meg kellett élnünk. De a legfrissebb orosz ismerősünk pályája mégis meg­érdemelné, hogy egyszer föl je­gy ezzék az utókor számára. í n itt most csak az elejét és a vé­gét mondom el röviden. (Folytatása következik). Elitélték Bodnár Júliát Megemlékeztünk annak idején Bodnár Juliánna betöréséről, me­lyet fegyverrel a kezében ez év május hó 3.-án követett el. A mi “Juliskánk” egy Queen utcai do­hányárudába hatolt be és a tu­lajdonosnőt fegyverrel a kezé­ben arra kényszerítette, hogy a cassában levő pénzt adja oda ne­ki. Összesen 40 dollárt zsákmá­nyolt Juliska és egy óra múlva már le is volt tartóztatva. Az ügy a napokban került a bíróság elé. A tárgyalás után a vakmerő “hölgyet” Prentice bí­ró egy évi börtönre ítélte, arra való tekintettel, hogy a fegyver csak játékszer volt. Elet-, betegségi-, gyermeknevelési-, mortgage-biztositási ügyekben fordulj MEDGYESSY R. Zoltánhoz. a Sovereign Life Ass’ce of Ca­nada képviselőjéhez. Kormány­­ellenőrzés. — garancia. Room 405. 80. Richmond Str. W. Toronto Telefon: EM-6-9616

Next

/
Thumbnails
Contents