Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-07-26 / 30. szám
KANADAI MAGYARSAG 4 1952 JÚLIUS 26. Magyar Kanada Hírei CALGARY Calgary-i szerkesztőségünk címe : 1215-5 St. E. Calgary, Alta. Eredeti riportunk a Calgary-i Stampede-ről. Az egyre veszedelmesebbé sűrűsödő gépkocsiforgalomból még annak is eszébe jut a Stempede, akinek a legkisebb gondja is nagyobb volna nálm Egyenesen életveszélyes a járás-kelés az utcán. Gépkocsi-gépkocsi hátán tolong és a forgalmas útkereszteződéseknél tizenöt-húsz percig is kell ácsorogni, míg valahogyan keresztülvergődik az ember. Végeláthatatlan autósor minden egyes utca. Még az egyébként nemtörődöm és könynyelmű anyák is görcsösen szorítják csemetéik kezét. A sok gépkocsi ellenére is olyan a város, mint valami óriási “ranch”. Ma itt mindenki cowboy. Cowboy a polgármester, cowboy a banktisztviselő, cowboy a kifutó és cowboy a pék. A széleskarimájú, fehér filckalapok úgy ellepték a járdákat, mintha valami szeszélyes óriásnak hirtelen az a furcsa ötlete támadt volna, hogy champion gombatenyészetet fakasszon a nagyváros kövezetén. Apró kis emberpalántákon is akkora tótkalap terebélyesedik, hogy szinte nem is látni alattuk az emberkét. De nemcsak a kalap teszi a cowboyt, hanem az ing is, no meg a kurtaszárú és magas sarkú, cifra cowboy-csizma is. Alig akad ember, aki ma ne ezekbe a jellegzetes “Wild West” ruhadarabokba öltözött volna. A színskála legvadabb, legrikitóbb színei üvöltenek mindenünnen. A rengeteg zászló tarkasága egészen elszürkül elenyészik mellettük. Amilyen forgalmasak egyébként a többi utcák, olyan kihalt az ünnepi Stampede-felvonulás útvonalának útteste. De csak az úttest, mert a járdák annál népesebbek. A járdaszéleket már mind elfoglalták ülőhelyeknek a gyerekek, mert nem lehet látni tőlük. Találomra állok meg az egyik utcasarkon és igyekszem úgy helyezkedni, hogy lássak is majd valamit. Előlem is az előttem állók tátkalapjai veszik el a ki-' látást. Először bosszankodom egy sort, aztán az Újvilágban tanult élelmességgel kifurakszom egészen a gyerekek mögé. Az úttest még mindig néma és kihalt. Csak a piroszubbonyos R.C.M.P. masírozik rajta rettentő fontosságának büszke öntudatával. Unalmamban felbámulok a szemközti bérházakra, de mindjárt szédülten kapom vissza a tekintetemet. Az emeleti ablakokból csaknem mindenütt kilógatják az emberek a lábukat és még a lapos háztető pereme is tele van lógó lábakkal. Rossz, szédülős fejem van és nem bírom nézni az ilyesmit. Az úton már messziről hallatszik valami morgás. Elöljáróban egy két méltóságteljes motoros rendőr és karszalagos rendező suhan el az orromelőtt. Alig hal el a motorok berregése, újabb motorberregést hallani, de annak nyomán itt is ott is nevetés bugyborékol fel a nézők tömegében. Kiderül, hogy egy excentrikus tengelyű, vízözön előtti gépkocsi nyitja meg a menetet és az okozza a derűt, mert komikus nagyokat huppannak a régi ruházatú, kimaszkírozott utasok. Az öreg autóroncs után végre felcsendül az első zenekar. Vérpezsdítő indulóval jön a rezesbanda. Előtte néhány “Sweet Caporal” meztelen combú operetthölgyike forgatja a villogó botot. Szépen egyenletesen, egyformán mozognak. Ez már valamivel látványosabb. Csupa zöld szoknyás skót, a szakadatlanul és egybefolvóan nyávogó skótdudákkal. Aztán az “ARMY”. Néhány szakasz csaknem egymás sarkára lépő, hintázó kezű, egyenruhás ifjú után, néhány komoly gépvontatású löveg. Utána a zsidó hitközség motorizált orth kóser konyhája. Májd újabb löveg. Mint “egy cigány egy pápa” — itt egy löveg, egy kóser (konyha). Egy más szinű skót zenekar után végre feltűnnek a cowboyok. Nem egészen komoly cowboyok, csak olyan vasárnapiak. Lovasnak ugyanis nagyon banktisztviselők. Bármennyire terebélyesedik a fejükön “Buffalo Bill” malomkeréknyi kalapja és bárhogy fénylik rajtuk a rojtos lamée-selyem kombinált cowboy ing, mert lovaik teljesen elhanyagolt külleméről és pohos lábáról látszik, hogy annyit értenek a lóhoz, mint a tyúk az ABC-hez. Újabb zenekar és újabb botforgató görlicék. A botforgatás ügyességében és a meztelenségben igyekeznek túltenni egymáson. A csoportok közötti távközökben műkedvelő bohócok ugra-bugrálnak. Egyikmásik egészen ügyesen. . . Aztán még az üdv. hadserege is felvonul. Nem tehetek róla, de sohasem tudom komolyan venni őket. Ősrégi határok és postakocsik nyújtanak igen derűs és érdekes látványt, de mindennél érdekesebbek diákköri álmaim megtestesítői a festő viseletűkben kivonult, tolldíszes indiánok. Még bölényszarvas varázslót is láttam közöttük. A végén már egészen összefolyik a kép. Egy sereg ötlettelen hatalmas . reklám-autó között feltűnik még a piros török-fezes szabadkőműves csoport, a humuszos arab zenekar. A pálcáikat unalomig forgató görlicéket már meg sem nézem. Újabb indiáncsoportot, újabb és komolyabb cowboy csoport követ. Aztán már meg sem tudom jegyezni, amit látok. Kirív még a “Stempede Queen”, aki nem más mint a cowboy-karnevál egyetlen női bohóca. Olyan kövér, hogy majd lefolyik a ló két oldalán, amelyen hosszú, csipkés bugyogóban üí és csókokat dobál pufók karjaival a férfiközönségnek. Unalomig ismétlődnek a különböző cowboycsoportok is és elégtétellel állapítom meg, hogy két kékgatyás-kékinges valódi hortobágyi csikós igazi magasvérű magyar lovakon magasan lepipálná az egész selyembeöltözött, csillogó-villogó tehenész társaságot. Ahány csoDort. annyi kurjantás. A sok “Hé Joe !” és “Hé Bili !” úgy röpdös a levegőben, mint a nyári esték szúnyograjai. Megcsodálok még egy tizenhatos szép, de bánatos pónifogatot. A gumikerekekre szerelt, vízözön előtti mozdonyt, a tejes vállalat két szép hidegvérű lovát, aztán vége is van a menetnek, ’amiben kevés volt a szellemes ötlet, de annál több volt a tarkaság, barbár pompa és valami, amiért közel kétezer esztendeje az a nép emígy kiáltozott : “Panem et eircenses”. B. d. HAMILTON A hamiltoni Szent István Egyházközség újból rendez ERDEI MULATSÁGOT Július 27-én, vasérnap délután 4 órától a Herczeg-erdőben. Tóth zenekara játszik. Minden magyart szeretettel várnak. (A Herczeg-erdő az 5. és 6. műút keresztezése után, a 6-os műúton fekszik. A kereszteződéstől táblák mutatják az irányt, hogy mindenki könnyen megtalálja). Halálozás Sáfrány os János volt 61 William St.-i lakos, ki 1928-ban jött Kanadába, a Zemplén megyei Végardóról s neje Kaloczki Mária 1929-ben követte. Sáfi’ányos János munkás és alapító tagj a volt 'a Szent István Róm. Kát. Magyar Egyházközségnek s építő tagja a tempómnak. Tagja volt a Szent István jótékonycélú egyesületnek és a Brantfordi betegsegélyző egyesületnek. A temetési szertartást Fr. Fodor S. J. végezte Fr. Békésy S. J. és Fr. Hitter S. J. segédletével. A temetésen több százan vettek részt a rokonok és jóbarátok. Sáfrányos Jánost gyászolja szomorú szivű özvegye s leányuk Margit, férjezett Repei Lászlóné, Ot fiú és két lány testvére, Piroska, férjezett Ferenczi Miklósné, Agnes, Herold Miklósné és családjuk. Testvérei : Péter és családja, Géza és családja s Mihály és családja, ki az Egyesült Államokban él. Sándor és családja az óhazában. Id. Repei László násza és családja, komája Tóth János és családja U.S., Lukács és Etel, Török Györgyné és családjuk. Sógora Kaloczki István és családja Erdőhorvátiban, anyósa özv. Kaloczki Mihályné és Kaloczki István, Onda Jánosné szül. : Kaloczki Rozália Mogyoróskán s mindezeken felül nagyszámú rokonsága, komái és jó barátai. Nyugodjon békében, legyen könnyű neki az uj haza földje. S. K. K. OSHAWA * * Születés Király Lászlóné július 16-án egészséges fiúgyermeknek adott életet. * Esküvő Cziranka Erzsébet és Robert Stanley házasságot kötöttek. WELLAND A Welland-i keresztény magyarok nagysikerű piknikje. Á Kanadai Magyar Keresztény Egylet Wellandi Osztálya vasárnap, július 20-án tartotta nyári nagy piknikjét a Szent István parkban. Zilahy Sándor, az ünnepély rendezője kitűnő érzékkel régi operettdalokból öszszeállított egyveleget adott elő. másodgenerációs wellandi leányok és ujkanadás fiatalemberek közreműködésével. A “Tatárjárás”-tól a “Marica grófnő”-ig sok jólismert, régi operettből hallottunk egy-egy részletet és a kedves, szép melódiák rövid időre elfelejtették velünk a ma valóságát. Lélekben ismét ottjártunk, azokon a helyeken, ahol ezek az operettek megszülettek, a szőke Tisza partján, a kondorosi csárda mellett vagy ott, ahol a Maros vize kanyarog. Tudjuk, hogy ezekben a régi, romantikus operettekben nem szabad mélyebb értelmet, különösebb irodalmi értéket keresni, hiszen ezek azért születtek meg, hogy pár órára elfelejtessék velünk a gondot, az élet kemény hétköznapjait. Ezt a célt Zilahy Sándor okos hozzáértésével el tudta érni és a jelenlevő sok magyar szivébe vissza tudta varázsolni a régi, szép időket, melyek a valóságban talán nem is voltak olyan “szépek”, de az egészen biztos, hogy akkor boldogabbak voltak az emberek. Sajnáljuk, hogy a sok lelkes amatőr szereplőnek a nevét nem tudtuk feljegyezni, ez azonban semmit sem von le közreműködésük értékéből. Csak köszönetét és elismerést érdemel mindenki, aki e kánikulai hőségben, fáradtságot nem ismerve, önzetlen lelkesedéssel igyekezett szórakoztatni a napi munkában elfáradt, de azért örökké a magyar szóra, magyar dalra, magyar muzsikára vágyó testvéreinket. Ugyanilyen dicséret illeti azt a sok derék magyar asszonyt és leányt, akik annyi szeretettel és odaadással főzték és szolgálták fel a kitűnő disznótoros vacsorát. Hadd jegyezzük ide ennek a lelkes női gárdának neveit : Mrs. Bognár, Mrs. Lukácsi, Mrs. Hargitai, Mrs. Hídvégi, Mrs. Rákóczi, Mrs. Makó, Mrs. Nyitránszky, Mrs. Bede, Mrs. Kerekes, Mrs. Kaczimer és Mrs. Varga. A sok asszony mellett persze óriási munkát végeztek e nagymultú egyesületnek férfitagjai is, Mr. Bognártól kezdve, aki egész nap hordta az árukat társaival együtt a Magyar Hall konyhájától a piknikhelyig s mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Nagy öröm volt számunkra, hogy ezt a példás keresztény magyar összefogást láthattuk és magunk is élvezhettük a wellandi magyarok igaz vendégszeretetét. * Magyar-francia esküvő Wellandon Czukerda József wellandi honfitársunk Ilonka nevű leánya szombaton, július 19-én tartotta esküvőjét Alcide Charette franciaszármazásu wellandi lakossal. A fiatal pár lakodalmi vacsorája a Magyar Hallban volt, amelyet ez alkalomból megtöltöttek a rokonok és jóbarátok. Az uj házasoknak ezúton küldjük szerencsekívánatainkat.
