Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-07 / 23. szám
KANADAI MAGYARSAG 5 1952 JUNIUS 7 KANADA' MAGYARSÁG Canadian Hungarians Megjelenik minden szombaton. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség : 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Tel. : MO 0718. Előfizetési árak: egész évre $5, fél évre $2.50 egyes szám ára $.10 Editor-in-Chief : Leslie F. Kenesei Published every Saturday at 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Phone MOhawk 0718 Subscription Rates : One Year, $5.00 ; Six Months, $2.50 Felhívás nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Május 18-án hármas küldöttség ment Calgary-ból Edmontonba : Bánffy János a Calgary-i Magyar Klub elnöke, Dr. Fülöpp István szövetségi titkár és a Calgary-i Magyar Klub kulturbizottságának elnöke és Fülöpp József a “Szabadság” mozgalom nyugatkanadai csoportvezetője. Az ut célja az volt, hogy Edmonton magyarsága részére ismeretterjesztő előadást tartsanak a K. M. Sz. alapszabályairól, célkitűzéseiről és az együttműködés módjáról. A hármas bizottság munkája szép sikert hozott, mert az egybegyűlt szép számú edmontoni magyarság rövid vita után egyhangú lelkesedéssel állt a kanadai magyarság egységét megteremteni törekvő K. M. Sz. mellé. Érdekes megjegyezni, hogy az említett vita során a hármas bizottságnak sikerült tisztán megcáfolnia mindazokat az átlátszó híreszteléseket és rágalmakat, amelyeket a szövetség keretéből kilépő Calgary-i Kossuth Kör és a Calgary-i református magyar egyház a K. ®M. U. hasábjain nem átallott hírlapi propagandaszérűén nagy dobra verni. A bizottság sikerét fokozta az a lendületes, szép beszéd is, amellyel befejezésül nt. Metzger Frigyes ref. lelkipásztor hitet tett a K. M. Sz. nemes célkitűzései mellett. * Hősök napjának megünneplése Szép, napsütéses ,igazi májusi regeire virradt a hősök vasárnapja. Már minden magyarnak a kezében volt a M. H. B. K. helyi csoportja által kikézbesített meghívó, amely egész napra kiterjedő műsort adott erre a magasztos alkalomra a Kanadai Magyarok Szövetsége helyi csoportjának rendezésében. Délelőtt fél tíz órakor magyar szentmise volt a Szt. Marys zárda kápolnájában, amelyet csaknem zsúfolásig megtöltött a hívek áhitatos serege. A misét a nem rég érkezett Dallos Ferenc r. kát. lelkész celebiülta, aki két volt hivatásos honvéd tiszt ministrálásával akként vonult fel az oltárhoz, hogy előtte magyar nemzeti viseletű ifjak és lányok vitték a magyar nemzeti zászlót az oltárig. Dallos atya magas szárnyalásu beszédében méltatta a magyar hősök emlékét, akik a nyugati kultúra védelmében Istenért és hazáért a legnagyobbat, életüket áldozták fel. Beszéde során gyönyörű hasonlattal élt: az örök mécses lángocskájának a sötétséggel való küzdelmét hozta fel például és figyelmeztetésül a hősök tiszteletének szent kötelességére és arra, hogy nemcsak tisztelnünk kell a hősöket, hanem a szent láng küzdelmében tevékenyen is részt kell vennünk a sötétség ellen és élnünk kell az örök hősi eszményben, mert az az olaj, amely a mécsest szüntelenül táplálja. Dálután rövid eső esett, de éppen kitisztult az ég négy órára, a hősök emlékművének megkoszorúzására, amikor a M.H.B.K. helyi csoportjának nevében Dr. Nagy-György István helyezte el a gyönyörű nemzeti szalagos koszorút az emlékmű talpazatán. Ezt öt óidkor műsoros est követte a Caígary-i Magyar Ház nagy termében. Az ünnepi beszédet a tőle már megszokott lendülettel Dr. Fülöp István mondotta. Beszédét Kant ügyes idézésével kezdvén, megcáfolta azt a vádat, (Dr. Tóth K.) mintha az utolsó világháború hősei csupán egy ferde politikai irányzat sajnálatraméltó “áldozatai” lennének. Majd Zöld János játszott hangulatos, kedves, rég nem hallott magyar katonanótákat zongorán. Harmadik számként vitéz Duska Lászlóné jelent meg gyönyörű csipkefőkötős, ingvállas, bársonypruszlikos magyar ruhájában a színpadon. Könnyes, meleghangú megemlékezést olvasott fel az utolsó nagy magyar tragédia hőseiről. Meleg, tömör tapsot kapott. A negyedik szám szavalat volt. Király Kálmán adta elő Béla deák megható költeményét “Hősök napjára” címmel. Szavalatának őszinte sikerét a megérdemelt tapson kívül a zsebkendők általános használata jellemezte. A következő szám ismét zeneszám volt : Némethy Béla énekelte mély átérzéssel a “Somogyi románc”-ot Zöld János zongorakiséretében. Nagy száma volt a műsornak Béla deák, aki ugyancsak magyar Bocskay ruhában jelent meg a színpadon és drámai erővel szavalta el “Goncsorowka hősei” című gyönyörű hősi balladáját. Sikerét Calgary-ban ritkán hallott taps jutalmazta és az, hogy a -hallgatóság soraiban szem nem maradt szárazon. A verset sikerült szerkesztőségünknek megszereznie s azt a következő számunkban méltó helyen fogjuk közölni. (Folytatás a 6. oldalon) I Jókai Mór :_____________________________Uj Földesur van, akár van kiért inni, akár nincs. Legrosszabb esetben reggeltől estig ütheti a filkót puffra, magához hasonló nagy urakkal, kiknek részint volt, részint lehetett volna nagy gazdaságuk, részint még van is, a mi mindegy, azért csak egyforma szegény az mind, egy-egy lengyel menekült is csak vetődik a házhoz, aki a tarokk-kompániát kiegészíti ; ha pedig senki sincs is, az se baj ! rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg beesteledik. Hébehóba egy-egy hitelező, vagy valami ravasz atyafi pörbe idézteti az embert, bízván a “favor in judice” most kedvező alkalmaiban s ez aztán egy kis “emócióra” is ad alkalmat : az emberrel legalább észrevéteti, mint a köszvényes titillációk, hogy az életerő még működik benne. Ilyenformán “truditur dies die”. (Soh’se bosszankodjál másodszülött olvasóm, hogy annyi latin mondást találsz egy lapon, ez is a kor kedélyhangulatához tartozik. A classicusok nyelvéhez, mint egy ókori asylumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilisatiója nagyon szorongat bennünket. Héj, mikor még minden diákul ment, nem merték volna azt mondani, — no de elég. Az ember fűhöz-fához folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik, a halottakhoz fordul. Ki tudja, ha latinnal keverve marad a nyelvünk, tán most mi is román fajnak passirozhatnánk, s hogy keresnék kedvünket minden oldalról !) Tehát bizony csak truditur dies die ; egyik nap tolja a másikat. Egy ilyen kedve ellen előre tolt napon azt mondák Garanvölgyinek, hogy egész tökéletességgel még sem lehet a világot kizárni a szobából, a politikai változások ellen semmiképen sincs az ember az által biztosítva, ha azt mondja : hallgatni fogok, mert azok felkeresik az embert legcsendesebb odújában is, s megtámadják a dohánydöböze közepében. Már ezentúl nem lehet “szűzdohányt” színi : be van hozva a monopolium ; a dohányt csak trafikából lehet hozatni, különben házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét megkapják nála, nagy pénzzel lesz adósa a státusnak. Garanvölgyi Adám erre azt mondta : — Jól van. Nem fogok dohányozni többet. Legalább jobb étvágyam lesz. AZ UJ FÖLDESUR * Regény IRTA Jókai Mór MAGYAR ÉLET CALGARYBAN
