Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)

1952-07-05 / 27. szám

KANADAI MAGYARSAG 2 1952 JULIUS 5. Magyar véreinkhez! A magyar gazdatársadalom első szervezője, a magyar falu érdekeinek első istápolója, az Országos Magyar Faluszövetség (ezután, röviden : Szövetség). 1945-ben, mint a magyarság any­­nyi értéke, a magyar alkotóerő annyi megnyilatkozása, halálra lett ítélve. De eltünhet-e a ma­gyar életből az a társadalmi szerv, amelyet a szervezetlensé­gében gyenge és teljesen kiszol­gáltatott, azonban a nemzet ge­rincét alkotó, falusi társadalom érdekeinek védelmére, az Orszá­gos Hangya Szövetkezettel kar­öltve, a magyar közgazdák, gaz­daság-politikusok és gazdák leg­kiválóbb jai, a múlt század máso­dik felében indítottak útnak ? Az úttörő munkát végző szer­vezet, átvészelve az 1918-as for­radalmat és az 1919-es proletár­diktatúrát, a korszerűen kibőví­tett programjával szolgálta a fa­luvédelem és a falufejlesztés gon­dolatát. Munkájába bekapcsolta a községeket és az időnként ren­dezett Országos Községi Kong­resszusokkal adott irányt és len­dületet a falu felemelésére, az illetékes kormányzati és köz­életi tényezőknek. Az egy-egy országrészre kiterjedő gazda­nagygyűléseken pedig módot adott arra, hogy a falusi társa­dalom időszerű kérdéseit felves­se s azokban állást foglaljon. A szép és nagy reményekre jogo­sító munkát az 1945-ös kataszt­rófa szakította meg. A szabad földön élő vezetőség erkölcsi kötelessége a nagy elő­dök által kibontott zászlót ismét felemelni és a Szövetség nemes eszméit, tiszteletreméltó hagyo­mányait megőrizni arra az idő­re, amidőn munkáját hazai föl­dön elindíthatja. Ugyancsak kö­telessége a vezetőségnek gon­doskodni arról, hogy a Szövetség az otthoni, megnövekedett jelen­tőségű és mérhetetlen nehéz fel­adatára felkészüljön. Arról van ugyanis szó, hogy az immár hét év óta tartó bolseviki megszállás folytán, a lelkivilágában felka­vart, gazdasági és társadalmi rendjében megbontott, otthonai­ban elpusztított, vagy azokból elűzött, vagyis a valóságban ro­mokban heverő magyar falut, nemzetünk életfájának televé­­nyes talaját megmentsük, test­­ben-lélekben újból megépítsük és a felszabadulás utáni uj életben megsegítsük. Mindezekre való tekintettel, a vezetőség újból elindítja a Szö­vetség munkáját és felkér min­den szabad földön élő — tehát régi- és uj-magyart, hogy a Szö­vetség működésében akár mint pártfogó, akár mint munkatárs vegyen részt és címét hozzá (Ma­gyar Faluszövetség, Hungarian Rural Association ; c/o Falken­bach ; 54 Central Avenue ; Ami­­tyville, L.I., N.Y. — U.S.A.) jut­tassa el. Isten áldja kezdeményezésün­ket és az Olvasót ! A Vezetőség. KANADAI MAGYARSÁG Canadian Hungarians Megjelenik minden szombaton. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Főmunkatárs : Béla deák Szerkesztőség : 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Tel. : MO 0718. Előfizetési árak: egész évre $5, fél évre $2.50 egyes szám ára $.10 Editor-in-Chief : Leslie F. Kenesei Published every Saturday at 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Phone MOhawk 0718 Subscription Rates : One Year, $5.00 ; Six Months, $2.50 Felhívás nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szilvássy László A MAGVETŐ Mi ma az élet ? — Csak panasz és könny, Szomorú mosolyok, fáradt közöny, Küzdelem, kínlódás, örökös harc. Vonszolod az igát mint a barom. Rugdos, vág az élet, mellbe, faron, Sohasem éred el, amit akarsz. Nincsen megnyugvás és nincs pihenés — Nem hozhat aratást semmi vetés •— Földeden nem terem csak dudva, gaz. Verejték lepheti bus homlokod — Életed igáját míg vonszolod — Nem lehetsz okos, ma más az igaz. Nem kell ma tisztesség, sem becsület. Nem divat ma már a szent feszület, A ma embere uj Istent imád. Kínodhoz merítni cseppnyi erőt, — Ha süveget emelsz a templom előtt — Mint csodabaromra bámulnak rád. Kínodnak keserve lelkedbe mar S az élet csak újabb kínba zavar, Mindig utolér a sors balkeze. Túrod a földed, de aratni majd, Ha vetésed egyszer kalászba hajt, v Más fog a földeden, sohasem te. Es mégse csüggedj el ! Isten előtt Te vagy a különb és meríts erőt A hitből ! Az adjon írt és vigaszt ! Ha munkád gyümölcsét más szedi majd, Ne ragadj botot és ne ordíts jajt, Te szedd az ocsut és irtsad a gazt ! Ha elveszik földed, törj parlagot, Hintsed az áldott, a friss uj magot, így lesz majd búzaföld a temető. S ha aratni más fog, testvér ne bántsd ! Műveld a földedet, dolgozzad, szántsd, Fontos, hogy te légy a — magvető ! Béla deák humoros karcolata : A RÁGÓGUMI Otthon, az Óhazában azt hit­tem, hogy csak a szarvasmar­hák kérődznek. Nem kis megle­petés volt, amikor megérkeztem az Újvilágba és azt kellett ta­pasztalnom, hogy a szarvasmar­hák mellett még az embereknek egy tekintélyes része is hódol ennek az erősen istálló-izű szo­kásnak. Első pillanatban támadt rémképeimben már azt is elkép­zeltem, hogy ezeknek az embe­reknek éppen olyan bonyolult emésztőberendezésük van, mint a tehénnek. Ezt a feltevésemet csak megerősítette az a sok gát­lásmentesen kieresztett, erős hangú böfögés is, amit különösen fűrésztelepi munkáséletem ide­jén, uton-utfélen hallottam. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg rájöttem, hogy az emberi szájak e jellegzetesen kérődző mozgása a rágógumi mennyei élvezetét jelenti. Eleinte sehogyan sem tudtam megbarátkozni vele, sőt mitaga­dás igen ellenszenvesnek tetszett. Főképpen azért, mert élvezői minduntalan eszembe juttatták az itt — hála Istennek — keve­set használt monoklit. Nem te­hetek róla, de ha azelőtt monok­­lis embert láttam, önkéntelenül is viszketni kezdett a tenyerem, mert a monokliviselet, kevés ki­vétellel, tenyérbemászó kifeje­zést kölcsönzött viselője arcá­nak. Fokozottabb mértékben áll ez a rágógumira. Nem tudok elkép­zelni embert, aki jónevelést, mo­dort és rokonszenvet tudna fel­fedezni ebben a bambán közö­nyös kérődzésben. Nem egyszer fordul elő, hogy élvezője válasz­ra sem méltatja az embert. Mű­vész legyen a talpán az, aki ut­cát, vagy házszámot akar kiszed­ni belőle. Idővel akadtak olyanok is, akik mentegették előttem azt a “tökéletes” élvezeti cikket, sőt olyan is, aki valóságos dicshim­nuszokat zengett róla : Egész­séges, jó dolog az. Kitűnő száj­ízt csinál és csábító leheletet. A fogakat edzi és tisztítja. Ango­lul tanuló magyarnak meg egye­nesen nélkülözhetetlen, mert csak a rágógumi segítségével tudja helyesen kiejteni az angol “r” betűt. Aztán pedig a do­hányzásról is könnyű leszokni vele. Addig beszéltek csábos elő­nyeiről, hogy magam is csaknem beléptem a kérődzők dicső szek­tájába. Ingadozásom gyenge pil­lanataiban szavalókórus-szerűen próbáltam bebeszélni magamnak a dicsérőbbnél-dicsérőbb szóla­mokat : Milyen kitűnő is az a rágógumi. Milyen pompásan le­het teleragasztani vele az étter­mi asztallapok alsó felét. Milyeh Ízléses, amikor a gyanútlanul cigarettázó vendég cigarettájá­val jól megrágott gumigombó­cot halász ki a hamutartóból. Milyen felemelő jelenet lehet az, amikor a szerelmes Romeo emi­­gyen szól Júliához lángoló szen­vedéllyel : — Maggie, csókolj meg. Égesd számra ajkadnak parazsát. . . S az engedelmes drámai szen­de a következő választ suttogja lázasan csillogó szemmel : — Várj, előbb kiveszem a számból a rágógumit. A teljesen megrágott masszá­val ezen felül még pompás tréfá­kat is lehet csinálni. Kitünően lehet vele példának okáért célba­­dobni az elsötétített moziban, de fényes nappal az utcán is. Szel­lemes tréfa és olcsó. Az íztelenné rágott gumitésztának pedig meg van az a jótulajdonsága, hogy ragad, mint a bogáncs. Hol a kalapján, hol a kabátja gallér­ján hozza haza az ember. Am az a legsikerültebb rágógumitréfa, ha a székre helyezik, közvetlenül akkor, amikor a kiszemelt áldo­zat leülni készül. Olyan tisztító­­szert ugyanis még nem találtak fel, amely képes lenne kivenni a rágógumipecsétet. . . A felsorolt előnyökön kívül ezer más előnye is van és azért nem tudom megérteni a költőt, aki az Újvilágnak ezt a korszak­­alkotó szabadalmát a következő­­képen bélyegzi meg : “Sok a Coca-cólás gyönyör, sok a mámor, sok a kéj, de számomra a legnagyobb csömör a rágógumi-szenvedély. Rágógumit rág tanár, ügyvéd, bíró s még talán a sárgarigó sem fütyül rágógumi nélkül és születésnapra örök emlékül aprónak és nagynak, áldozatos, igaz szeretettel rágógumit adnak”. 1 mmmmmmmmsmmm. mm mmmm A LEGKOLTSEGESEBB CSAPAS | érheti, ha nem dolgozhat és pénzét betegség emészti fel. ^jji A LEGOLCSÓBB VEDEKEZES § ellene, ha napi pár centért a világ első' betegbiztosító társasága % viseli gondját, fizeti költségeit és napi $3—8-os segélyt nyújt §j Önnek. ^ LEGYEN ELŐRELÁTÓ GONDOSKODJÉK | családjáról, öregkoráról egészségéről. Terveink a legjobbak § Canadában és az egész világra érvényesek. £ Életbiztosítás is kapható, amellyel pénzét úgy gyűjti, mint a $ bankban. g Magyar segítőszolgálat, tolmácsolás. Kérjen díjmentes felvilágosítást : $ KI. 7919-en Medgyessy Zoltántól. * wmmwMmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmL

Next

/
Thumbnails
Contents