Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-21 / 25. szám
KANADAI MAGYARSAG 4 1952 JUNIUS 21 Magyar Kanada Hirei CALGARY Calgary-i szerkesztőségünk címe : 1215-5 St. E. Calgary, Alta. Szent István R. K. Egylet Piknikje jun. 8-án, vasárnap. Az előző napi esőzések és borús időjárás után gyönyörű napsütésre virrad a vasárnap. A féltízkor végződő szentmise után. a templom előtt nagy a tumultus. Az egyes csoportok között izgatott hangok röpködnek. — Mond meg Feri bácsinak, hogy el ne felejtse a tarokkkártyát ! — Laci hozd ki a tangóharmonikádat. Takarókról mi gondoskodunk. — Málcsiékkal együtt tizenegykor várunk a “Stampede” előtt !. .. Derűs napsugár mosolyog a tiszta égről és ez nem változik a nap folyamán semmit sem. Engem és az egész család-összesadut kedves, derűs arcú ismeretlen autótulajdonos vesz fel hangtalanul gördülő kocsijára. Calgaryt úgyszólván percek alatt magunk mögött hagyjuk es néhány mérföld után befordulunk egy dűlőn valakinek a magán területére, ahol szabályszerű vámot szednek tőlünk. Minden kocsi után huszonöt centet. A dűlőuton még kanyargunk egy keveset, derűs tisztások, hangulatos bokrosok és ritkás ligetek közt, aztán megállunk egy nagyobb tisztáson, ahol már a korábban kiárkezettek vidám tarka tömege zsibong. Rendetlen, szines perzsa-vásár-szerű kép, de hangos, jókedvű és barátságos : telitorku kiabálások, nevek, a kergetőző, vagy labdázó gyermekek vidám zsivaja. Még hangyaboj szerűen nyüzsög mindenki, de egyre lengébb és szellősebb nyári öltözetekben. Rugalmas, párnás, fiatal női combokon röpke shortok lengedeznek, különféle sport és cowboy-ingek tarkáiknak a férfiakon, itt-ott egy-egy nadrágtartó juttatja eszébe az embernek azt, hogy valóban erdőben van. A személygépkocsik és áramvonalas kis teherkocsik egymás után érkeznek és öntik vidám utasaik tarka tömegét. Szórakoztat a nézésük. Mennyei derűvel szemlélem a kis embert, ahogy a hatalmas hajóbőröndöt cipeli. Ez a kép úgy hat, mintha a bőrönd hordozná őt. Mögötte kevély, nagyasszonyi léptekkel lépdel méltóságteljes oldalcsontja, a család jövőjének orgonasíp-reménységeivel és úgy szemléli az előtte haladó emberkét, mint a saját szaftidalmazott találmányát. Hirtelen feltűnik a társaság “Stanci néni”-je is. Ezúttal azonban nincs a fején lila színű Kolibri-kalapja. Bűbájos mosolylyal meséli el első szomszédjának, hogy epebántalmain kívül, migrénje is van és kereken kijelenti, hogy nem hajlandó még dupla pokrócon sem leheveredni a földre, mert menten felfázik és kiujul krónikus hólyaghurutja. Büszkén mutogatja a sajátmaga számára előírt és szigorúan betartott diétás kosztját, amit ezúttal is magával hozott, nehogy a szalonnasütés kísértésbe hozza s gyomorsavtultengéses bántalmai kiújuljanak a szokásos savanyu felböfögésekkel. Alig félóra alatt mindenki megtalálja a maga bokrát, vagy árnyas ligetét és a pihenőhelye körül nyüzsgő társaság egyre élethűbben idézi Szinnyei Merse Pálnak “Majális” című emlékezetes festményét. A piknik házigazdája és lelkes szervezője Dallos atya fáradhatatlanul jár egyik csoporttól a másikig. Ezúttal kitűnő fotóriporterként mutatkozik be. Finom kis fényképezőgépe állandóan kattog. Hűségesen lefényképez minden egyes csoportot. Mindenütt van egy-egy jó szava, egy-eg-y derűs mosolya. A hívek büszkén, rajongó szemmel tekintenek fel szeretett lelkipásztorukra. Itt is ott is fellobbannak a tüzek és a nyárson sült szalonna és hagyma Ínycsiklandó illata tölti be a levegőt. A Szent István egylet markotányos asztala bőséges mennyiségben ontja a nyársravalót, meg a hűsítő italokat. A szüntelenül játszó és sziuindiánként rikoltozó gyermeksereg kivételével most mindenki a tűz körül foglalatoskodik. Szalonnazsír serceg és az enyhe szél által szembe hajtott füst könnyeztet. Olyan éhes vagyok, hogy már a szemem is kopog. Meg sem várom, hogy feleségem elkészítse a betyárok ebédjét. Olyan ismerősök után kutatok, ahol már előbbre haladtak a szalonnapiritásban és zsiványpecsenye sütésben, A kedves őszhaju mérnökné nagy szakértelemmel magyarázza a flekken-diszkosz kezelését, majd a zsiványpecsenyét. Ahogy mondja, szinte újra otthon vagyok, valamelyik avasi borospince tulajdonos barátomnál és egymás után huzom a nyársra a “forsriftos” zsiványpecsenyét : egy szelet borjúhúst — egy szelet hagymát, — egy szelet sertéskarajt, — egy szelet hagymát és így tovább. Aztán hűségesen locsolom az ínycsiklandó illatot árasztó sercegő pecsenyét vörösborral. Az édes-bus emlékezések közepette úgy jóllakom, mint a duda. Terjedelmem szemmel láthatóan nagypréposti mértékeket vesz fel. Am az általános emésztés csaknem egy egész órára mozdulatlanná merevíti az egész tábort. Délután a különböző teke-játékok és versenyek “wurstli”szerű népünnepéllyé alakítják a ligetet. Néhol ügyes kikiáltók hangja harsog : “Félszeműek a felét fizetik, teljesen vakok ingyen nézhetik. Hát csak tessék beszállni lady-k és miszterek!” és szól a rádió, belefuvolázik a tangóharmónika a sok szines kacagásba és kiáltozásba. Este az újabb szalonnasütés után az M.H.B.K. tagok rögtönzésében tábortüzet gyújtott az ifjúság. A hatalmas lángokkal lobogó máglya rőt fénye titokzatos megvilágítást adott a tüzet sűrű sorokban körülálló emberek arcának. Ekkor egy bátor tenor rázendített a magyar nemzeti “Hiszekegy”re, amelybe tömören búgó orgonaként kapcsolódott be az egész közönség. A máglya egyenesen szálló füstjével valóban bizakodás és hit szállott a magasba. Az arcok átszellemültek, a szempillákat könny nehezítette el. Aztán egymás után jöttek a szebbnál-szebb magyar nóták : “Krasznahorka büszke vára”, “Sárbogárd, Dombóvár”, “Bérces Kárpát ormán” “Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország”, a “Székely himnusz”, “Nagymajtényi síkon letörött a zászló”, a “Cserkészinduló”, az “Erdélyi induló”, “Csínom Palkó”, stb. Éneklés közben Dallos atya közvetlen, bajtársi hangú beszédet mondott a tábortűz szellemének hű ápolásáról, törhetetlen akaratú közös törekvéseinkről, rabláncon vergődő, drága Hazánk igazi felszabadítására. Lélekben mindannyian egy kicsit otthon voltunk, kivertkutya, bus magyarok. Hiszen mindanynyian azért szomorkodtunk, mert néhány pillanatig láttuk, hallottuk, éreztük tragikus nemzetünk szomorú lánccsörgetését. B. d. DELHI A dohányvidéki magyarok nagy ünnepe, vasárnap junius 29-én, Péter-Pál napján ! Delhi magyarsága nagy napra fog virradni 29-én ; e napon szentelik fel, a Szent Lászlóról elnevezett szép kát. templomot. Az ünnepély 10 órakor kezdődik, templomszentelési szertartással, püspöki misével. 12 órakor díszbeszéd lesz, 2 órakor pedig ünnepélyes szentség áldás. Érdekessé teszi az ünnepélyt az is, hogy azon egy 1952-es gyártmányú “De Luxe Dodge” autó lesz kisorsolva. így a vendégek közül bárki megnyerheti az értékes autót. A vacsora, amelyen a legjobb magyar ételek lesznek felszolgálva, 6 órakor kezdődik. Vacsora után, mindenki annyit táncolhat, amennyit akar, a zenéről — kitűnő zenekar gondoskodik. Kérjük Ontario magyarságát, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg, a dohányvidéki magyarok e nagy és szent ünnepségén. * Az elmúlt vasárnap a “Holy Name” egyesületek tartottak nagy felvonulást, amelyen a delhi-i katolikus magyarok is részt vettek. Templomzászló hiányában : a Szent Máriás ezredzászlót vitták, amely Delhi magyarságának legbecsesebb ereklyéje. A szép ünnepély, a város vegyes nemzetiségű polgárainak, békés egységét bizonyította. HAMILTON A Magyar Szerenád Club sikeres hangversenye. A békebeli nyári majálisok vidám, kedves hangulatát éreztük csütörtökön este a Magyar Szerenád Club hangversenyén. A Wondergrove Park elegáns nyári színpadát tarka-barka villanykörték százai díszítették és Erdélyi Barna zenekarának fülbemászó muzsikája fogadta az érkező vendégeket. Bob Alexander, a Magyar Szerenád rádióműsor bemondója üdvözli a közönséget, majd egymásután jelennek meg a magyarság kedvencei a szépen díszített színpadon. Minden szereplő művészete legjavát adta, így egyformán nagy sikere volt Szondi Birinek, ki operett dalokat énekelt, Orbán Lenke zongorakiséretével. Wessely Pálnak, ki humoros dalokat adott elő, Varsányi Katalinnak, akinek pontos tánctehetségében nem először gyönyörködtünk, valamint Kamay Tibornak, ennek a remekhangu magyar nótaénekesnek. Külön kell megemlékeznünk a Tyukody házaspárról, ezekről a kitűnő akrobatákról. A művész házaspár, mielőtt Kanadába jött, már ünnepelt sztárjai voltak a német és olasz orfeumoknak és itt is a legkitűnőbb artistákat foglalkoztató mulatókban kaptak szerződési ajánlatot. Ennek csak azért nem tudnak eleget tenni, mert az egyéves DP szerződést, — mint cselédek —előzőleg ki kell tölteniük. Addig is, amíg ez az idő lejár, mindig szívesen és legtöbb esetben önzetlenül vállalnak szerepet a magyarság érdekében. Végül meg kell még emlékeznünk egy kislány szereplőről, akinek a nevét elfelejtettük. Két kedves dalt adott elő angolul és magyarul. A rendezés Dallos Ottót dicséri. * A Szent István Rom. Kát. Egyházközség és a Kálvin János Református Egyházközség nagysikerű piknikjei Hamiltonban. Vasárnap, junius 15-én a hamiltoni magyarok százai vettek részt azon a szép, családias pikniken, amelyet a Szent István Egyházközség rendezett a Herczeg-farmon. * Ugyancsak vasárnap volt a Kálvin János Egyházközség piknikje is a szokott helyen. A két keresztény egyesületnek a szabadban rendezett nyári összejöveteleit már régen megszerették a hamiltoni magyarok s így egyre kevesebb lesz azoknak a száma, akik a Moszkva zsoldjában agitáló bolsi piknikrendezők hazugságaira kiváncsiak.___________________ Béla deák eddigi munkatársunk főmunkatárs, Szederjessy K. Endre és dr. Szittya M. Zoitán lapunk belső munkatársai lettek.____________ Lejárt az eló'fizetése ? Kérjük, ne várja, hogy felszóllítsuk, hanem, ha a szivén viseli a magyar betű sorsát, úgy küldje be önként a hátralékban levő összeget, illetve újítsa meg előfizetését. Jómegjelenésű üzletszerzőket, (ak vizitőröket) magas jutalékkal felveszünk Kiadóhivatal.____ IROGEPEK részletre is ! ! THOMAS és CORNEY 88 Adelaide St. West, Toronto Magyaros hentesárukat ! Minden időben friss húsokat vásároljon a “WESMAIN FOOD MARKÉT” üzletben 143iy2 Main St. W., Hamilton Tulajdonos : Fehér László fái