Kanadai Magyarság, 1951. november-december (1. évfolyam, 1-8. szám)

1951-12-01 / 4. szám

Hindis kurtábbak voltak a kelleténél.A nacsalnik ideges volt és ordított, de ez persze non segített a gerendákon.A nacsalnik végül is elküldött Kuganovért,azzal az üzenettől,hogy nem megy az építkezés,mert mi magyarok szabotáljuk a munkát.Kuganov tüstént jott.Hümmögvo nézte a, felhúzott falakat,azután a gerendákat.Meghallgatta a nacsalnik panaszait,azután odajött hozzánk.Gacsihoz fordult s tőle kérdezte:-miért nem dolgoztok rendesen?

Négyünk nevében azután Gacsi adta meg a,választ is.

Kérem őrnagy elvtárs-Gacsl akkor már Jól beszélt oroszul-nem a ni munkánkban van itt a hiba.Mi a falat pontosan oda húz tűk, ahova' a na-, csalnik elvtárs kimérte-S' akkor miért nem jé a fal?-A fal kérem jé-válaszolta szemtelen hunyorgatások között Ga« csi-csak a gerendák vannak rosszul méretezve.-Kuganov kérdőjellé görbült-hogy-hogy?-Ugy-válaszolta elfojtott kunaogásaink közben Gacsi-hogy a nacsalnik elvtárs a falak belső méreteihez szabta a. gerendákat »holott a külsőhöz kellett volna,hogy azokat a falra fektethessük.

xáiganov hosszú fontolgatás után rájött,hogy igazunk van s ennek az igazságnak köszönhettük,hogy Kuganov másnap magához rendelt mind a négyünket.Csabát a hideg rázta,amikor a parancs megérkezett,mert nem volt biztató dolog sohasem egy egy ilyen parancsot kézhez venni.Kár volt azonban az ijedelemért,mert Kuganov székkel és cigarettával kinált bennünket,majd Magyarországról kezdett beszélni.Dicsérte szépségeit,népünk kulturáját,majd lassan lassan azt is kibökte,hogy tulajdonképpen mit akar.-pitsünk neki egy olyan villát-adta ki a megfellebbezhetetlen utasitást-anilyaneket a Balaton mentén látott annak idején.

Természetesen vállalkoztunk a dologra.Nem csak azért,mert bíztunk a jutalomban,de már csak nemzeti öntudatból is-Le fog esni az álla,ha meglátja-nondta Péter,amikor elkészült az újságpapírra rajzolt tervekkel.

^uganovot azonban nem nagyon érdekelték a tervek,meg se nézte azokat,ellenben sürgette az építkezés megkezdését,-Hova épitsük-kérdezte Gacsi.

Kuganov kivitt a város szélére és megmutatta a telket.-Hol az anyag,amiből épitsük-érdeklődött ezután Péter.

Kuganov eleinte nem akarta megérteni a kérdést s Péternek hoszszan kellett fejtegetni,hogy egy építkezéshez szerszámok és különféle anyagok kellenek,ami nincs.-Szerszámot hozhattok a táborból,a többit pedig szerezzétek meg magatok-mondotta már-már reménytelennek látszó hallgatás után.-Mi?Hogyan?

Kuganov rájött arra,hogy ez bizony foglyok számára nehéz dolog, de könnyen túltette magát a problémán,-Majd én is segitok-mondotta egyszerűen,azzal feltett mindnyájun kát a kocsiba ás robogtunk vissza a táborba,tele töprengéssel,hogy miként érti ezt a segítséget.

Valamivel éjfél után az őrszem felzavart azután bennünket.-Ti vagytok az építészek*akkor gyertek a parancsnokságra.

Csaba már nem félt annyira,mint megelőzőleg,de nem tudtuk el." képzelni,hogy mit akarhat tőlünk éjszaka idején Kuganov.

A kíváncsiság nem gyötört sokáig,mert a parancsnokság előtt aderék őrnagy teherautóval várt bennünket.Vak sötétben indultunk ki a kocsival a táborból s megálltunk egy félig lebombázott ház előtt ,a.melynek egyik részében édesen aludtak a tulajdonosok,mig a másik részről mi leszereltünk mindent,amit használni tudtunk.

Három hétig tartott az éjszakai kocsikázás,amig összeszedtük az építkezéshez szükséges minden anyagot.A zabrálás közben néha észrevett bennünket a házigazda. keserves szitkok között ordítozni kezdett s ilyen