Kanadai Amerikai Magyarság, 2009. szeptember (60. évfolyam, 38. szám)
2009-09-19 / 38. szám
KITEKINTŐ 2009. szeptember 19.- 38. szám - -5. oldal Magyar feliratok a révkomáromi és párkányi buszokon Anyanyelvűnket védik a Felvidéken Révkomáromban és Párkányban a helyi autóbuszok elektronikus kijelzőin már magyar nyelven is olvashatóak a megállók elnevezései. A példán felbuzdulva több magyarlakta község jelezte már, szeretnék, ha a helyközi buszjáratokon az ő településük neve magyarul is szerepelne. Kanadában is demonstráltak a szlovák nyelvtörvény ellen Békés tüntetés a magyar jogokért Az ottawai, valamint a Montrealból és Hawkesburyből érkező magyarok békés tüntetés keretében tiltakoztak a szlovák nyelvtörvény ellen a kanadai szövetségi parlament előtt. Az év elején elsőként a révkomáromi önkormányzat kérvényezte a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalatnál (SAD), iá sorsomnak köszönhetem, hogy tizennégy évi adománygyűjtő (fundraiser) munkám után ismét egr hasonló feladatra kaptán megbízást a Gyerírekrák Alapítvány áldásos tevékenységének Amerika és Kanada területére történő kiterjesztésével járó képviseleti kinevezésemmel. A nem könnyű, de minden jóérzésű ember számára igen szép feladatról, a gyermekrák elleni küzdelemről lapunkban már többször beszámoltam kedves olvasóimnak. Egyszerűnek éreztem ezt a nunkát, mivel tizennégy évig egy másik alapítványnál végzett hasonló feladatomat sikerrel oldottam meg, jelentős adományokat sikerült begyűjtenem az árván maradt gyermekek otthona javára. A szerintem könnyűnek ígérkező feladattal a közelmúlt napokban kezdtem meg tevékenységemet. A két, igazán hatalmas országban az óriási Ítávolságok miatt először névre szóló Direct Mail levelek küldtem a vélhetően adományozó felek részére, majd a címzettekkel telefonon ismertettem a Gyermekrák Alapítvány tevékenységét, valamint az adományok széleskörű felhasználását. Ezt követte lapunkban és más önzetlen segítséget felajánló újságokban a különböző Public Relations cikkek megjelenése, amit végül a legfontosabbnak tartott személyes találkozók követtek. Ugyan a téma igen komoly, de a történteket humorosan felfogva próbáim elmesélni. Már az első személyes találkozásokon olyan hidegzuhanyban volt részem, hogy tévedésemről teljesen megvilágosod:am. 2009-ben sokkal nehezebb feladatra vállalkoztam, bár korábban sem volt igazán könnyű akármilyen nemes célra is adományt gyűjteni. A hidegzuhany mivoltát néhány „kedves” történettel igyekszem bemutatni. A közismert, köztiszteletben álló és alapítványunkat korábban igen komoly összegekkel segítő filantróp milliomos hölgy hívott meg előzetes telefoni bejelentkezésem és ismertető levelemet követően. Úgy gondolom nem szükséges megmagyarázni, hogy mire is számíthat egy rutinos adománygyűjtő, ha szívesen hívják és látják egy személyes találkozóra New York város egyik felhőkarcolójának utolsó emeletén lévő sok száz négyzetméteres lakosztályába. Megérkezésemkor szobaurak, szobalányok siserahada fogadott. Emlékeztem még, mennyire tetszett neki korábbi megszólításom, a „nagysasasszony”, természetesen az azzal járó kézcsókkal, amelyet most sem hagytam ki. Egy süppedő fotelban hellyel kínált, és minden bevezetés nélkül az alábbi mondathogy a szlovák mellett magyarul is jelenjenek meg a megállók nevei a buszok elektronikus kijelzőin. Később Párkány városa is tál kezdődött az ötórai teadélutánunk:- Kedves Péter, nagyon nemes cselekedet, amit csinálsz, te nagyon jól tudod, hogy alapítványotoknak valamikor rendszeresen küldtem adományokat, de most ez a gazdasági krízis engem is elért, és azt veszem észre, hogy a köztudott millióim naponta kevesebbet érnek. Lányom elvégezte a Színművészeti Egyetemet, unokám is arrafelé törekszik, vejem az egyik leghíresebb pesti komikus színművész, talán ebből fakadt, hogy e kijelentésére én olyan színészi alakítást produkáltam, ami hihetetlen, vagyis arcom sem rezdült ezen mondat hallatán. Ráadásképpen a közgazdászokat is megszégyenítő eszmefuttatását még megfejelte az alábbi elhíresült mondatával:- Amúgy azért is van nekem még mindig pénzem, mert már senkinek nem adok! Megállt bennem az ütő, ugyanis másfél évtizedes fundraiser tevékenységem alatt még ehhez hasonló „lemosás” soha nem jutott osztályrészemül. Kényszeredett mosollyal vettem búcsút, és eloldalogtam a hölgy álomszép világából. Gondoltam magamban, ha most nem is sikerült, de egy másik milliomosnál már nagyobb szerencsém lesz. Egy úgynevezett „boltkóros” hölgy következett, aki minden nap ott vásárolgat a New York-i Fifth Avenue vagy a Madison Avenue legdrágább boltjaiban. Arra gondoltam, hogy aki ezt megteheti, azt nem lesz nehéz meggyőznöm, hogy adományaival segítse a magyarszármazású szülők rákban szenvedő gyermekeit. Megint tévedtem. Amikor meghívást kaptam a saját házába, ismét meglepetés ért. Igazán egyedi szöveggel fogadott, mely megközelítette, de talán le is hagyta előző milliomos hölgyem érvelését. Mintha ismerték volna egymás gondolatát, sőt lehet, még azon is túltett:- Jaj, Péterem, a legrosszabbkor kér tőlem adományt, mert ismer ugye engem, és ezért jól tudja, mindig segítettem a maguk alapítványát, de most olyan hatalmas kiadás előtt állok, ami jelenleg nem teszi lehetővé, hogy bármilyen összeget nélkülözzek. Csak annyit mondok magának, hogy komoly műtét vár rám. Én pedig még arra gondoltam, hogy egy új felhőkarcolót szándékozik vásárolni, de mint minden esetben, most is tévedtem. csatlakozott a kezdeményezéshez. Mára már valamennyi komáromi és párkányi helyi járatot rákapcsolták a kétnyelvű rendszerre. Ha további települések is kérik a magyar nyelvű feliratozást, akár a helyközi járatok is kétnyelvűek lehetnek. A két város példáján felbuzdulva Teljesen letaglózott a kijelentése. Együttérzésemről biztosítva érdeklődtem, milyen műtét vár rá. Mint kiderült, egy komoly plasztikai műtétről van szó, amely Amerika nyugati partjainál, a világ leghíresebb plasztikai műtéti szanatóriumában fog megtörténni. Az utazás, felkészítés, utókezelés szanatóriummal, spával és ki tudja, hogy még milyen előre nem látható kiadásokkal komolyan meg fogja terhelni a pénztárcáját. Ütőm kivételesen most nem állt le, helyette olyan „olaj” szöveget nyomtam le, hogy majdnem sikerült a csekkfüzetet elővetetnem.- Drága Asszonyom! Önnek olyan gyönyörű rózsaszínű, bársonyos a bőre, csodálatos húsosakiiz ajkai, senki nem gondolná, hogy ön hány éves, korát letagadhatja. Én pedig teljesen ki vagyok borulva, hogy ön kés alá fekszik. Eddig is arról volt híres a New York-i társasági életben, hogy ön az egyik legszebb hölgy, és ha egy társasági rendezvényen részt vesz, ön nem eljön, hanem ön megjelenik, és magára vonva az összes vendég figyelmét. Ezt kimondtam, de a saját érdekemben az ezzel kapcsolatos gondolataimat nem közöltem vele. Azt, hogy mi kerülhet egy plasztikai műtéten vagyonokba, hiszen minden esetben hozott, saját anyagból dolgoznak, nevezetesen saját fenekéből fabrikálnak új arcot a páciensnek. Természetesen, ígéretében bízva, műtéti beavatkozása után ismét fel fogom keresni, talán jut is, marad is mind belőle, mind vagyonából. Abban reménykedem, hogy megismerem majd őt a fabrikálás után. A következő milliomos hölgy azzal ejtett egyik ámulatból a másikba, hogy a már megígért adomány helyett a következő saját gyártmányú szövegével tett ártalmatlanná.- Én most nagyon rossz állapotban vagyok, ami az anyagi helyzetemet illeti. Csekélység, többszörös milliomos a kicsike, de én már a sok csalódás után a megnevettetés szándékával, és hogy ne csak az elutasító szöveget kelljen hallgatnom, ekként szólaltam meg:- Kedves asszonyom! Bár én Amerika legalacsonyabb nyugdíját „élvezem”, de ha valóban anyagi gondjai merültek fel, adok önnek kölcsön néhány száz dollárt, hogy kisegítsem pénzzavarából, és legyen mit ennie. Majd megadja, ha visszatérnek több Párkány környéki település jelezte, szeretnék igénybe venni ezt a szolgáltatást. Eddig csak a Szlovák Nemzeti Párt párkányi elnöke kifogásolta a magyar feliratokat, ám a kétnyelvűség nem ütközik törvénybe - mutatott rá a közlekedési vállalat helyi vezetője. a milliói. A poénom nagy sikert aratott, vagyis az bejött, de ezek után a lakásból üres kézzel jöttem ki. Hogy ne csak a hölgyekről tegyek említést, akik férjük halála után egyedül maradtak a férj által megtermelt milliókkal, a másik nem milliókat tulajdonoló képviselőjével történt találkozásomról csak egy mondat. A pasi nyíltan, bátran a szemembe nézve kérdezte:- Péter, te zsugázol? Nemleges válaszomra azt felelte, hogy szomorú öregkorom lesz. Ő bizony kártyázik, és sajnos hónapok óta olyan rossz a lapjárása, hogy minden nap komoly összegeket veszít. Erre nagyon megsajnáltam, és az ilyenkor szokásos jókívánságommal távoztam. íme a jókívánság:- Kívánok két kiló kukoricakásából kakit. Az szerencsét hoz neked, és ha majd nyersz a pókeren, hívjál, hogy a megígért adományodat átvehessem alapítványunk részére. A lesújtó példák után elgondolkodtat, mi is lehet az oka ennek a napjainkban mind jobban elharapódzó jelenségnek? A gazdasági krízis, mint olyan, kiesik, hiszen ezek a milliomosok nem a bankban tartják a pénzüket, ők pontosan tudják, hogyan és mibe kell befektetni a vagyonukat. Attól félnek, hogy mi lesz a sok-sok pénzükkel, vagy attól, hogy éhen halnak? Más esetekben viszont a családokban „előbújtak” felnőtté vált gyerekek, de unokák is, rájöttek arra, hogy míg a nagyszülők, szüleik élnek, addig kell a markukat tartani. Ez napjainkban gyakorta megtörténik. A milliomosok ráülnek a pénzükre, mert abban a hitben élnek, hogy halhatatlanok, az idők végzetéig élni fognak. Erre vonatkozóan egy eklatáns példát említenék: Korábbi alapítványomnál számos színházi esemény, hangverseny, balettelőadás volt budapesti vendégművészek közreműködésével. A belépődíj minden esetben húsz dollár volt, természetesen emellett még adományokat is elfogadtunk. Volt, aki úgy masírozott be a színházterembe, fejét a jegyszedőktől elfordítva, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy a belépődíjat kifizette. Persze, ez nem történt meg, nemhogy adományt, de a belépőt is elbliccelte, vagyonát pedig húsz dollárral növelte. Örömmel jegyzem meg, hogy sokkal nagyobb sikerrel járok, ha nem a gazdagabb réteget keresem fel adományozás céljából. írásomat a gazdagokra jellemző szlogenemmel kezdtem, és hogy stílszerű legyek, a szegényekre jellemző szlogenemmel fejezem be: „Adni csak az tud, akinek semmije sincs.” Az országház előtti örökláng közelében, Ottawa egyik legforgalmasabb pontján, a csúcsforgalom idején, ültakozó táblákkal és hazánk zászlajával kívánták felhívni honfitársa-Magyarország a rendszerváltás óta nem fizetett ingatlanadót a magyar diplomáciai és konzuli épületek után New Yorkban, így az elmúlt 20 év alatt 121 millió dollár adótartozást halmozott fel. A magyarok szerint a New York-i városvezetés jogszerűtlenül követelte az elmaradt ingatlanadó kifizetését, hiszen a nemzetközi «jógi szabályok értelmében a ink a közvélemény és a kanadai politikusok figyelmét ügyünk súlyosságára. Azért a Parlament és nem a szlovák nagykövetség előtt tüntettek honfiaink, mert így akartak az itt diplomáciai testületek épületei adómentesek. New York városa ez ellen azzal érvelt, hogy a magyar konzulátus és az ENSZ-követség közös épületében működik a Magyar Kulturális Központ is, továbbá vannak vendéglakások, amelyeket rendszeresen bérbe adnak, így ezek kereskedelmi szálláshelyeknek számítanak, vagyis adókötelesek. élő magyarok hálát adni Kanadának, amiért annak ellenére, hogy számarányuk messze nem éri el a 20%-ot Ottawában, itt mégis szabad két magyar ajkú embernek magyarul beszélnie a nyilvános életben. Azaz, magyar ajkú orvosunkkal, fogászunkkal, vagy épp’ a kormányhivatalokban dolgozó magyar honfitársainkkal minden probléma nélkül magyarul intézhetjük ügyeinket, nem úgy, mint pl. Kassán, Losoncon, Nyitrán, Léván, vagy Pozsonyban, ahol bár továbbra is több ezer magyar ajkú lakos él (együttesen több mint 40 ezer), számarányuk helyileg már nem éri el a 20%-ot. A már korábban gyűjteni kezdett és a tüntetés alatt is szaporodó tiltakozó aláírásokat tartalmazó petíci-A két fél között már évek óta folyt a vita a tartozás kifizetéséről vagy esetleges elengedéséről, mígnem a Külügyminisztérium márciusban megbízta a H. Elliott Greene & Associates nevű floridai könyvelőirodát, hogy Magyarország képviseletében eljárva állapodjon meg New York városával. A tárca komoly sikerdíjat ígért a cégnek: az elengedett tartozás felét. A könyvelőiroda gyorsan megállapodott a New York-i városvezetéssel 88 millió dollár elengedéséről. A megállapoót dr. Kovács Gyula juttatta el a szlovák nagykövetségre, ahol Miro nevű irodavezető vette át azt, és udvariasan megígérte, hogy átadja nagykövetüknek. Az aláírások másolatát pedig az Európai Unió ottawai képviseletén adta át honfitársunk. Itt kell megjegyezni, hogy az aláírók között szerepelt egy éppen itt tartózkodó ruszinszármazású amerikai pap is. A magyarok tájékoztatták a helyi sajtót is, amelynek részeként az ottawai CFRA angol nyelvű rádióállomás aznap reggeli műsorában dr. Kovács Gyula elmondhatta a tüntetés okait és célját, azaz, követeljük és kérjük, hogy a szlovák kormány vonja vissza a magyarokat súlyosan érintő nyelvtörvényt. (Az AÍVSZ ottawai tagsága) dás után viszont alig egy héttel Hilary Clinton külügyminiszter bejelentette, hogy kormánya elengedi néhány ország - többek között Magyarország - New York-i ingatlanadótartozását. Mindezek után a magyar állam a teljes adósság elengedésére hivatkozva felmondta a floridai céggel kötött szerződését. A könyvelőcég viszont kártérítési pert indított a Külügyminisztérium és annak két megbízottja, Csaba Tamás és Pék Erzsébet ellen. Könnyű és gyors prágai csatlakozásainkkal nem kell az örökkévalóságig tartó utazással számolnia Kitűnő prágai csatlakozásainnkal megtakarított idejét töltse inkább családtagjaival. Élvezze annak a légitársaságnak a kényelmét, amely Önt a legjobban ismeri. Szezonális járataink május 5-én indulnak, heti négy alkalommal! Foglaljon online, kedvenc utazási irodáján keresztül, vagy hívjon minket telefonon (866) 293-8702. www.czechairlines.com EZ VAN Hámori Péter írása Csak az gazdag igazán, aki adni is tud Beperelte a magyar Külügyminisztériumot egy amerikai könyvelőcég Alkudozás a New York-i adósságról Kártérítési pert indított a magyar külügyminisztérium ellen egy floridai könyvelőcég, mert szerintük a tárca jogtalanul nem fizetett ki nekik nyolcmilliárd forintos sikerdíjat De milyen üggyel bízott meg a külügy egy ismeretlen amerikai céget?
