Kanadai Amerikai Magyarság, 2009. április (60. évfolyam, 17. szám)
2009-04-25 / 17. szám
HIRDETÉS 4. oldal-17. szám-2009. április 25. KULTÚRA Lincoln elnök azt üzente... Háborúk, gazdasági válság, bankcsőd, államadósság, hitelhiány - ezer gond szakadt az Egyesült Államok 44. elnökének a nyakába. Nem csoda, ha ő a 16. elnökhöz, Abraham Lincolnhoz fordul útmutatásért, hiszen az már megjárta ezt az utat Lincoln születésének kétszázadik évfordulóján amúgy is időszerű, hogy felidézzük gondolatait Az ő tanácsa röviden: amikor a magángazdaság csődöt mond, az államnak kell segítséget nyújtani. Erről olvashatunk Boritt Gábor könyveiben, amelyeket Lincoln életéről és munkásságáról írt Abraham Lincoln „A legjellemzőbb már a kezdő politikusnál (is) az volt, hogy olyan gazdasági programokat sürgetett - akár az államháztartással, bankokkal, adózással vagy az állam fizetőképességével kapcsolatban - amelyeket nem csak olyankor hangoztatott, amikor azok népszerűek voltak, hanem veszélye-Boritt Gábor sen népszerűtlen esetekben is” - írja Boritt Lincoln és az amerikai ábm gazdaságpolitikája című könyvében. Az amerikai álom Lincoln megfogalmazásában: „Egy olyan sikeres (gazdasági) rendszer, amely mindenki számára utat nyit a felemelkedés számára, reményt és erőt ad.” Nem csoda, hogy Barack Obama olyan nagy szorgalommal tanulmányozza Lincoln írásait, felidézi, és követni akarja Lincoln példáját. Lincoln fiatal illinoisi képviselő korában az 1837-es válság idején mindenekelőtt a bankok megerősítésében és a közmunkák (mint a Michigan-csatorna és a Central vasút építése) munkaalkalmat teremtő hatásában látta a válság megoldásának kulcsát. „A bankhitel ad Amerikának új energiát, amely, mint a gőzgép ereje, mozgatja meg a gazdaságot” - olvashatjuk tőle, mintha Széchenyit idéznénk ugyanaz idő tájt írott Hitel című könyvéből. Lincoln Illinoisban a köznép, a „Common Man” érdekében szállt harcba a spekuláció ellen, követelte a bankok állami ellenőrzését, a progresszív adózást, a bevándorlás támogatását, az oktatás fejlesztését és a magántulajdon-érdekű gazdasági fejlesztést. Később, mint kongresszusi képviselő, újra szembesült az 1857- es válsággal, és igyekezett ugyanezeket a szempontokat most már az egész Egyesült Államokra kiterjesztve érvényesíteni. Fontos ez azért is, mondta, hogy Amerika megerősödjön, hiszen az a „világ reménysége, mindazok számára, akik hisznek a szabadságban”. Többek között javasolta az egységes állami pénz bevezetését (addig Amerikában minden bank saját pénzt bocsátott ki) és új főiskolák alapítása részére földterületek juttatását. Lincoln ellenezte a mexikói háborút, mert egészséges „gazdasági fejlődés csak békében működhet”. Minden tőlünk függ - mondta -, hiszen magunknak alapozzuk meg, vagy veszítjük el a boldogulás lehetőségét, idézzük elő, vagy kerüljük el a válságot, egyszóval: saját sorsunk kovácsai vagyunk. Ugyanakkor hirdette: „egyenlő lehetőséget kell teremteni mindenki számára... Nem hiszek abban, hogy törvényt kellene hozni a meggazdagodás ellen, az több kárt okozna, mint hasznot. (De) bár nem kívánunk hadakozni a tőke befolyása ellen, azt akarjuk, hogy a legegyszerűbb embernek is ugyanannyi lehetősége legyen, mint bárki másnak.” Egyszóval: abban hitt, hogy a gazdasági egyenlőség a politikai szabadság előfeltétele. Egyik sem lehetséges a másik nélkül. Lincoln gazdasági egyenlőségbe vetett hite igazolja a Függetlenségi Nyilatkozatban lefektetett elveit, valamint híres gettysburgi üzenetét: „This nation under God, shall have a new birth of freedom, and that government of the people... by the people... for the people... shall not perish from the earth.” Boritt Gábor a könyvében említi, hogy Lincoln tisztelője volt Kossuth Lajosnak, de nem tér ki arra, vajon igaz-e az, hogy Lincoln ismerte Kossuth híres beszédét, amelyet 12 évvel azelőtt mondott az Ohio állami törvényhozásban (Joint Assembly) 1852. február 6-án: „The spirit of our age is democracy. All for the people, and all by the people, nothing about the people, without the people, that is democracy, and this is the ruling tendency of the spirit of our age.” (Ezt az eseményt örökíti meg az Ohio állambeli Columbus Assembly épület falán elhelyezett emléktábla.) Boritt Gábor 1940-ben született Budapesten, szüleit korán elvesztve árvaházban nevelkedett. 1956- ban jött az Egyesült Államokba, Észak-Dakotában járt egyetemre, majd a Boston Universityn szerzett mesterfokozatot. A vietnami háború alatt katonai szolgálatot teljesített. Lincoln írásai korán megragadták érdeklődését, és csaknem egész életét a vele kapcsolatos kutatásnak szentelve, 16 könyvet írt, vagy részt vett a szerkesztésben Lincoln életéről és munkásságáról. Jelenleg a Gettysburg College-ban a Civil War Studies professzora és a Civil War Institute igazgatója. 2008-ban a National Humanities kitüntetést kapta elismerésül „Abraham Lincoln és a polgárháború korának kutatása terén elért kiváló eredményeiért”. Életéről film készült Budapest to Gettysburg címmel. Mint Lincoln munkásságának egyik legjobb kutatóját és népszerűsítőjét tartják számon Amerikában. (Gabor S. Boritt: Lincoln and the Economics of the American Dream. University of Illinois Press, 1994. 386 pages) Papp László Boritt Gábor és George W. Bush elnök Elhunyt az erdélyi író Életének 72. évében, hosszas betegség után elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas erdélyi költő, író. A József Attila- és Kossuth-díjas alkotó az erdélyi irodalom jelese volt, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadónál dolgozott, 1962-69-ig a Napsugár című gyermeklap, 1982-től az Utunk (majd Helikon) című irodalmi hetilap szerkesztője volt. 1994 óta meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet oktatott. A Kossuthdíjat 1998-ban kapta meg, de a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével is kitüntették. Több mint 30 kötete jelent meg. DR. SÁRDI GÁBOR fogorvos 20 éves gyakorlattal A legmodernebb fájdalommentes kezelést biztosító felszereléssel áll rendelkezésére! Fogbeültetések és szájsebészet Visszaadjuk gyönyörű fogsorát és mosolyát! A legújabb kozmetikai, porcelán és fehér tömőanyagtechnikával készít fogtöméseket, hidakat, koronákat és fogpótlásokat. Fogorvosi biztosítást elfogadunk! Nyugdíjasoknak és diákoknak 10% engedmény! Appointmentért hívja: (416) 962-9942 326College st., Suite 2., Toronto, ON (2 blokk nyugatra a Spadinától) Aykler Real Estate 1953 óta, azaz 56 éves - gyakorlattal -Ma is a legjobb és a legmegbízhatóbb ingatlanforgalmi iroda Torontóban. Adás vétel jnvestment Legolcsóbb kamatú kölcsönt szerzünk vagy adunk. Ha velünk szerződik, már csomagolni kezdhet 416-413-1300 ext. 225 Aykler REAL ESTATE INC. REALTOR KIADÓ LAKÁSOK $750-től $1.300-ig a város minden részében legalább 10%-kal olcsóbban mint az általános bérleti díj! Tel: 416-413-1300 Északon: Don Mills/Lawrence Keleten: Warden/St. Clair • Gerrard/Woodbine McCowen/Ellesmere • Kingston/Dundas Nyugaton: Humber River/Dundas • Bloor/High Park Központ: St. Clair/Christie • Carlton/Church • College/Ossington Shipping to Hungary Cars from CDN $ 1,600.- tói. Furniture, Containers Commercial Cargo door to door Call: Santino Tel: 905-676-1233 Fax: 905-676-8800 e-mail: santino@atlanticandpacific.com 6815 Rexwood Ftd Mississauga ON L4V 1S4 (L) A kiszemelt rabszolgamunkások összegyűjtését szovjet katonák végezték, de nem egyedül. Ott voltak mellettük azok a közhasználatban „policoknak” vagy „policároknak” nevezett lumpen alakok, akik örömmel és lihegve szolgálták ki az országba betört Vörös Hadsereget. Ezeknek a társadalom legalján élő közismert munkakerülőknek a szovjet hódítás hirtelen teret adott, hogy kiéljék gyűlöletüket a dolgos munkás- és paraszttársadalom, valamint a közép- és felsőosztályok otthon maradt tagjai ellen. Ezeket a lumpenproletárokat még Kari Marx is megvetette, mivel az emberi társadalom haszontalan, megbízhatatlan és silány tagjainak tartotta őket. Nem úgy a Vörös Hadsereg vezetősége, amely most nagy részben reájuk támaszkodott a deportálandó egyének kiválasztásában, összeszedésében és bevagonírozásában. Ezek a lumpen alakok általában a társadalom rovott múltú élősködői voltak, akik minden politikai irányvonalat meglovagoltak. Ha érdekük azt követelte, azonnal irányt, ideológiát és inget változtattak, és új ideológiák zászlaja alatt folytatták nemzet- és társadalomellenes munkáikat. Néhány hónappal korábban még a Szálasi-féle zöldinges nyilasuralom élvezői, fenntartói és kivitelezői voltak, akik készségesen hajtották végre a magyar zsidóságnak német haláltáborokba történő kitelepítését. Most pedig ugyanazt tették vörös ingben a Vörös Hadsereg szolgálatában, csak ez alkalommal nem zsidó, hanem keresztény magyarokat hajtottak a szovjet Gulág rabszolgatáboraiba. Destruktív szerepüket már a Horthy-rendszer is felismerte, és igyekezett felmérni. Leszerelni azonban már nem volt alkalma és ideje. Az egykori gulágos, a nádudvari Futó Imre, a következő módon emlékszik vissza ezeknek a lumpeneknek az 1944-45-ös szerepléséről, amikor párhuzamot von a zöldről vörös ingre váltók dicstelen műCikksorozat a szovjet fogolytáborok történetéről (17 rész) A lumpenproletárok szerepe ködésével kapcsolatban: „Amit ezekben a napokban láttam, soha nem felejtem el. Csőcselék, szemét emberek, úgy látszik, mindenütt vannak, a magyarság között is volt sok. A harcok és a repülőtámadások szüneteiben előmerészkedtek ezek a zavarosban halászó lumpen elemek, annak is a söpredékei, és húzták-vitték, rabolták ami mozgatható értékhez hozzáfértek. Betörtek a zsidótemplomba, ahol az elhurcolt zsidóságnak sok értéke volt felhalmozva, lezárva. A régi ismert kommunisták is előjöttek, amint a helyzet az oroszok ittlétével stabilizálódott [...]. Valakik kibontottak egy vörös zászlót is, mondván, hogy idáig dugdosták, őrizték, és életük legboldogabb napja ez a mai, hogy végre elővehették. Elhittem nekik, de amit éreztem akkor, az olyan vegyes volt, hogy nem tudom leírni.” Ugyanezt vallja Vojtó Ferencné Vinnai Ilona is, aki szintén ezeknek a „policoknak” nevezett hazaáruló kollaboránsoknak az áldozata lett. Ezek fogták el, és ezek küldték el őt három éves szovjet rabszolgaságra. Mint az elhangzott interjúban megemlítette, ezek „nyalicok” vagy „seggnyalók” még a 12 és 14 éves húgait is kirángatták az ágy alól, és vitték a gyűjtőhelyre, a helyi iskolába. Az orosz katonáknak azonban több esze és embersége volt, mert, amint meglátták a két kislányt, mindkettőt hazaküldtek, így azok a kislányok megmenekültek az elhurcolástól, épp úgy, mint Ilonának egy másik húga és nővére. Az előbbi azért, mert már héthónapos terhes volt, és ennek következtében, begyűjtése ellenére, a tanácsházból hazaküldték. Az utóbbi viszont azért, mert Ilona segítségével sikerült neki kiszöknie az iskola ablakán keresztül és eltűnnie egy közeli házban, még mielőtt az oroszok és janicsárjaik észrevették volna. Ilona is elszökött és elbújt, de őt sógornője - akarva vagy akaratlan - elárulta. Még egy próbálkozásra viszont már nem volt lehetőség, mert az orosz őrök állandóan figyelték. A donbaszi bányákban 32 hónapot lehúzó Tiirk Borbála szintén ezt vallotta. Őt 18 évesen, húgát pedig 16 évesen vitték el a Gulágra. S az, aki elhurcoltatta, nem volt más, mint a szovjet hódítók kedvében járó, csahos nyelvű vencsellői bíró. Ez a janicsár gonosztettét még azzal is megtetézte, hogy a deportált leányok édesanyjának azt mondta gúnyosan: „Örülj neki, hogy lányaidat elvitték. így legalább nem kell őket kistafírozni”. Saját leányait persze nem volt hajlandó a Gulágra küldetni, hogy így ő is megmeneküljön a „stafírozás” gondjaitól. Idővel azonban ezt a vencsellői janicsárt is elérte az „Isten keze”. Ugyanis, néhány évvel később, miután a Gulágra deportáltak közül már többen visszaszállingózták, a közben tanácselnökké avanzsált bírót halva találták a szőlőjében. Valakik zsákot húztak a fejére, és szó szerint agyonverték. A tetteseket persze sohasem találták meg. S talán nem is nagyon keresték, hisz 1945 januárjában legalább 150 rakamazi fiatalt vitetett el ez a janicsár bíró a szovjet Gulág rabszolgatáboraiba, ahonnan fele sem tért soha haza. Vencsellői Rák Mihályt a helyi katolikus parókia névlistája alapján gyűjtötték be. Mindenkinek meg kellett jelenni az iskolában, ahol születési sorrendben olvasták fel a neveket, azzal a magyarázattal, hogy kétheti romtisztító munkára viszik el őket. Aki nem jelent meg az iskolában, azt a janicsárok szerepében tündöklő „policárok” szedték öszsze. Néhánynak sikerült elszöknie, de legtöbbjüket bevagonírozták, és vitték a Donbasz vidéki szénbányákba. Ugyanezt vallotta Labancz Ágnes is, aki 17 évesen csak azért menekült meg a deportálástól, mert 44 éves apja és 19 éves nővére már a begyűjtötték között volt, és mert az egyik jobb érzésű janicsár kisegítette őt. Habár apja és nővére már a begyűjtött áldozatok között volt, az egyik „polic” mégis meglátogatta őt otthonukban, és rákiabált: „Hát te nem készülsz, kisasszony?” A szovjet-szerelemtől lihegő janicsárt Ágnes azzal szerelte le, hogy megemlítette, apja és nővére már ott van a málenyklj robotra összegyűjtöttek között. „Erre a polic elszégyellte magát és elment.” Mikor pedig a begyűjtött családtagok részére élelmet és ruházatot vitt az iskolába, csak azért nem fogták ott, mert az egyik emberségesebb polic odasúgta neki: „Menj azonnal haza, mert különben téged is bevágnak a többiek közé”. Labancz Ágnes így megmenekült az elhurcoltatástól. Azonban teljesen egyedül maradt otthon a családból 76 éves tehetetlen nagyanyjával, akit támogatnia kellett. Nagyon beteg apját ugyanazon év novemberében, nővérét és jövendőbeli férjét pedig 1947 augusztusában hozták haza közel háromévi rabszolgamunka után. (Folytatjuk) Várdy Béla Várdy Huszár Ágnes
