Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)
2007-10-20 / 42. szám
KULTÚRA 2007. október 20. - 42. szám - KíliXEMBSiíS -7. oldal AMERIKA, OH, Naplóm szerint 1979. november 8-án baráti összejövetelen vettem részt Chicagóban, ahol egy csinos hölgy, aki sajnos már nincs közöttünk, kitüntetett elismeréssel nyilatkozott írásaimról. Az elismerő véleményt Saláta Ilonka bizonyára főként udvariasságból mondta, ezzel együtt (közismert szerénységem ellenére) én tényként vettem! A dicséret után Ilonka persze rögtön meg is kritizált. Ami cseppet sem lepett meg, mert tipikus női tulajdonság, hogy amint megdicsérnek valamiért egy férfit - bizonyára azért, hogy a nyomorult el ne bízza magát -, rögtön meg is kritizálják őt. Ilonka azt rosszallta, hogy novelláimban gyakran írok gyermekkoromról, Az AMERIKA, OH... rovatomban pedig a nőkről. Hogy milyen megokolást adtam neki, arra sajnos rohamosan izmosodó szenilitásom miatt nem emlékszem. Válaszom azonban bizonyára udvarias, nyájas és mosolygós volt. Tettem ezt főként azért, mert a szép hölgy Saláta Pálnak volt a felesége. Márpedig a sikeres és közismert üzletember több mint három évtizedig - sajnálatos haláláig - nagylelkű gavallériával támogatta a Chicago és Környéke című hetilapot. S ennek az 1905-ben alapított patinás újságnak tíz évig tulajdonos-főszerkesztője voltam. A Saláta Pálhoz hasonló - sajnos nagyon ritka - áldozatkész támogatók megkülönböztetett hálát, tiszteletet és köszönetét érdemelnek! Nem pedig azt, hogy feleségükkel vitatkozzunk és önérzeteskedjünk! Megvallom, néha magam sem értem, hogy miért írok olyan gyakran nőkkel kapcsolatos témákról. A magyarázathoz talán az állhat legközelebb, hogy főként azért, amiért négy évtizeddel ezelőtt gyermekkoromról és serdülésem éveiről írtam gyakran. Akkoriban ugyanis ezek az évek jelentették nekem a fiatalságomat, melyre vágyódó nosztalgiával gondoltam vissza. Ma pedig legényember éveim jelentik a fiatalságomat, melyre minél öregebb leszek, annál jobb visszagondolnom. S mivel ezeket Ifj. Fekete István az éveket - Istennek hála! - főként a hölgyek tették széppé és emlékezetessé, akarva és akaratlanul róluk kell írnom. Főként amikor sajnálatos gyorsasággal elmúlt fiatalságom után vágyódom, amire minél öregebb leszek, annál gyakrabban gondolok. Az alábbiakban kísérletet teszek, hogy megokoljam, miért foglalkozom olyan sokat a nőkkel: 1. Szeretem, tisztelem és nagyra becsülöm őket. 2. Magam után ítélve, a férfiaknál sokkal értékesebb és érdekesebb embereknek tartom Őket. 3. Örök adósuk vagyok. 4. Régi emlékeim - valamint naplóm - alapján, könnyen tudok róluk írni, mikor lusta vagyok aktuálisabb témákat keresni. Ez pedig szinte mindig fennáll nálam, mert nem győzöm elégszer ismételni, hogy a munkának egyáltalán nem vagyok megszállottja. Ami szerintem bölcsességemet és egészséges életszemléletemet igazolja! Most pedig rátérek az indulásnál tervbe vett történetemre, mert az eddig leírtak csak olyan bemelegítő agytorna volt részemről. Néhány hete vállalatunk éttermében hatan ültünk egy asztalnál. Négy hölgy és két férfi. Illetve a saját férfiasságomért garanciát vállalok, Leo férfiasságáért azonban - aki balett-táncos volt, amíg ki nem öregedett és el nem hízott - nemhogy tűzbe nem tenném a kezem, hanem még meleg vízbe sem! Hogy miért nem tenném kezem a tűzbe Leo férfiasságáért, azt nem részletezem, mert Olvasóink erkölcsi érzékenységét szemmel kell (sajnos) tartanom. Annyit azért elmondhatok a pipiskedve járó Leóról, hogy ő csak genetikailag volt férfi. Ahogy jobban belegondolok, tulajdonképpen ronda dolog tőlem, hogy pletykálok az agg oroszlánról (avagy oroszlánleányról?), mert szinte mindenki által kedvelt, szolgálatkész, kedves ember. És remek ízlése van. Remek! Amit igazol, hogy 34 éve, amikor először meglátott súlyemelés közben a vállalat tornatermében, áléit pihegéssel összecsapta gyűrűs kacsóit és felkiáltott:- Óh... Micsoda gyönyörű férfi! Mint egy csupa izom római gladiátor! Ma már, sajnos, amikor sokkal inkább hasonlítok egy ütött-kopott, kocka alakú, chicagói radiátorra - jólesik visszagondolni izompacsirta éveimre. Akkor még csak néhány hónapja voltam a vállalatnál, és örültem, hogy senki nem hallotta Leo félremagyarázható elismerését. Amivel persze tökéletesen egyetértettem - de ütődött kollégáim biztosan évekig röhögtek volna rajta, ha meghallják. Ettől kezdve azonban mindig megtapogatta mell- és karizmaimat.- Mint az acél... - gügyögi elismerően. - Irigylem a mesés izmait, Pistike! (Valahol megtudta, hogy Stephen az magyarul István, aminek becézgető változata a Pistike, és három évtizede így szólít.) Az izmaim sajnos egyre inkább szivacshoz hasonlíthatók, mintsem acélhoz, de jólesik elismerése (ha a tapogatása kicsit zavar is), mert még mindig nevetségesen hiú fráter vagyok. Az említett napon ebédelés közben a hölgyek ételreceptekről csevegtek. Leo egy ideig érdeklődve hallgatta őket, majd közel hajolt hozzám.- Megtanultam magyaros paprikás csirkét csinálni, Pistike... - suttogta. - A barátaimnak már többször készítettem, és nagyon ízlett nekik. Boldoggá tenne, ha egyszer eljönne hozzám vacsorázni, amikor a családja városon kívül van. Nagyon szeretem a paprikás csirkét - főként, ha úszik a zsírban és tejfölös zaftban! Annyira azonban nem szeretem, hogy beváltsam Leónak tett ígéretemet. Ami pedig az volt, hogy családom legközelebbi távollétében elmegyek hozzá, és meggyőződöm magyaros szakácsművészetéről és vendéglátásának „melegségéről”. Befejezésül csak azt tudom mondani, hogy:- Na ugye! Tudok és másról is írni, mint a nőkről! Vagy talán most is róluk írtam...? Az egyesült államokbeli irodalom bibliográfiája Nagy mű Amerikáról Az egri Eszterházy Károly Főiskolán köszöntötték Vadon Lehel professzort. Az Amerikai irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája Magyarországon 2000-ig című háromkötetes bibliográfiai kötetének megjelenése alkalmából a szerzőt a főiskola Amerikanisztika Tanszéke és meghívott vendégek ünnepelték. az amerikanisztika tudomány magyarországi elindítójának, aki ráirányította figyelmét a bibliográfiai kutatásokra. „A háromkötetes bibliográfia is az ő születésének 100. évfordulója tiszteletére jelenik meg” - mondta. Vadócz Péter rövidfilmje nyert Cannes-ban Színes Európa a telefonon Vadócz Péter Colorful EU (Színes Európa) című rövidfilmje lett a nyertese a Cannes-i Fesztivál legjobb mobiltelefonnal forgatott film kategóriában. Az idén 23-alkalommal megrendezett seregszemlére 280 alkotás érkezett be 180 televíziós társaságtól és stúdiótól a világ 38 országából. Az előválogatás után 32 mű versengett 9 kategória fődíjáért. A Kodolányi János Főiskola Vadócz Péter által vezetett Vizuális Alkotóműhelyében készült díjnyertes alkotás - a rendező saját meghatározása szerint „az EU-ról szóló kreatív asszociációs játék másfél Vadósz Péter percben”. A rövidfilm elmúlt félévben az EU hivatalos spotja volt, és eddig már 68 fesztiválon szerepelt. Vadócz Péternek nem ez az első alkotása, amely ilyen nagy sikert aratott, filmjeit eddig már több mint 150 fesztiválon láthatták az érdeklődők a világ 39 országában. 22 díjat nyert, nemcsak otthon, de például Ukrajnában, Azerbajdzsánban, az Egyesült Államokban, Olaszországban, Belgiumban, Németországban. A legtöbb kifejezést az angolból vesszük át Új szavak a magyar nyelvben A Tinta Kiadó összegyűjtötte az elmúlt másfél évtizedben elterjedt szavakat. A kötet 1250 új szót tálal értelmezéssel, példamondatokkal. Nincs egyértelmű szabály arra, mikortól számít új szónak egy kifejezés a nyelvben, de azért vannak kapaszkodók - mondja Minya Károly nyelvész, a Nyíregyházi Főiskola tanára, aki tízéves gyűjtőmunka eredményét tette le az asztalra. Azokat a szavakat vette fel a listájára, amelyek - elsősorban a sajtóban -meghonosodni látszanak. Az új szavak beépülését elsősorban új jelenségek, tárgyak, intézmények megjelenése indokolja (pl: egérpad, közalapítvány, hangposta, bróker). Az üzleti, azon belül is a menedzsernyelv hasonló jelenségekkel küzd, mint az internetnyelv. Hatalmas az elsősorban az angolból, fordítás nélkül átvett üzleti szókincs. Ha meg is próbálkoznak egyesek a magyarításukkal, többnyire nem tudják olyan pontosan kifejezni a szó tartalmát, mint eredetiben - vázolja Hidasi Judit, a Budapesti Gazdasági Főiskola dékánja. így az esetek többségében inkább az angol eredetinél maradnak az üzleti élet szereplői. Az üzleti nyelv szerkezetére is hat az angol: a tükörforítások miatt gyakoriak az angolos mondatszerkesztések, s ezek ismételten a megértést veszélyeztetik. A más nyelvből átvett szavaknál az angol vezet, a latin, a francia és a görög előtt. Ha nekünk kell szót alkotni, először az összetételekhez fordulunk. Kiss Gábor, a Tinta Kiadó nyelvész vezetője szerint jól tükrözi a társadalmi változásokat, hogy a drog szó jelenleg mintegy 70 szóösszetételben található meg, a kártya pedig 28 összetétel szervezője. De jönnek létre szavak rövidüléssel, szóvegyüléssel, vagy egy betűszó megszilárdulásával. (H. I.) Elhunyt a New York-i alternatív színház ismert alakja Elüldözték szülőhazájából Bálint István rendező, színész, költő, író 64 éves korában, súlyos betegség után, Budapesten hunyt el. Bálint István meghatározó alakja volt annak a budapesti színházi műhelynek, amelyből később a New Yorkban működött, világhírű Squat Színház kinőtt. A társulat 1972-től lakásszínházként működött, majd tagjainak többsége 1976-ban hatósági nyomásra emigrált Magyarországról. Bálint István 1977-ben telepedett le alkotótársaival -köztük Halász Péterrel - New Yorkban, ahol az alternatív színházi élet középpontja lett a 23. utcai Squat Theatre. A kollektíva nagy jelentőségű színpadi, performance és multimédiaprodukcióinak volt szerzője, rendezője, szereplője. íróként és szereplőként is közreműködött Robert Frank Hunter című filmjében. Bálint István az 1990- es évek elején tért vissza Magyarországra, a Debreceni Csokonai Színházban és a Merlin Színházban rendezett. BIM-BAM HÁBORÚ Dél-Baj orország Osterscwang nevű falucskájában kitört a kolompháború, amelyet W. Haslach gazdálkodó 200 marhája, pontosabban a nyakukban lógó kolompok robbantottak ki. Két család áll egymással szemben, elkeseredett pereskedés kezdődött, melyben a bíróság első fokon H. Kinkel penziótulajdonos javára hozott döntést, miszerint W. Halsachnak el kell távolítani barmai nyakából a kolompot. Történt pedig, hogy az Alpenblickhez címzett kis hotel tulajdonosa csendháborítás miatt feljelentette a parasztot. H. Kinkel vendégei ugyanis egymás után szöktek meg az éjjel-nappal csengő-bongó kolompolás elől. A helység lakossága két táborra szakadt, rövidesen olyan feszültté vált a helyzet, hogy a polgármester - aki egyébként az idegenforgalmat tartván szem előtt, a kolompolás ellenzője - kijelentette, nemsokára polgárháborúhoz hasonló állapotokra lehet számítani. Érdekes a dologban, hogy maguk az üdülővendégek sem értenek egyet az ügyben. Egyik kölni nyaraló fölháborodva visszakövetelte előre befizetett pénzét, hangoztatván: „Ha tudtam volna, hogy szobám ablaka alatt már kora hajnalban idegölő kolompolás riaszt föl álmomból, eszembe sem jutott volna idejönni pihenni, végül is a város őrjítő lármája helyett csöndet, nyugalmat kerestem.” A lamentálok össze is csomagoltak és elutaztak. Ugyanakkor egy berlini házaspár úgy vélte, ha a tengerparton nyaralnának, a hullámok zúgása ellen nem tehetnének semmit, ez együtt jár a természettel. Aki ezen a vidéken akar üdülni, annak számolnia kell azzal, hogy a marhakolomp hozzátartozik a falusi idillhez. Időközben a politikusok is megszólaltak, a CDU tartományi képviselője, Paul Diethel, rámutatott: törvénybe kell iktatni, hogy az ilyenfajta zajok a környék jellegzetességével járnak együtt, s ezen nem szabad változtatni. A bajor tévé forgatócsoportja lejött a faluba, hogy a nem mindennapi bim-bam háborúról beszámolót készítsen. A viaskodó felek asszonyai szipogva mondták el a riportereknek, miként kerültek a helységbe. Frau Haslach: „Én Franciaországban nőttem föl, 15 évvel ezelőtt jöttem ide nagyanyámmal nyaralni. Kiss Zoltán írása Azonnal beleszerettem a kies környékbe és a kedves, szimpatikus Walterembe, akivel rövidesen össze is házasodtunk, most várjuk a harmadik gyermekünket. És tessék, most néhány marhakolomp miatt nyakunkba szakadt ez az áldatlan ellenségeskedés.” Frau Kinkel viszont így argumentált: „Húsz éve telepedtünk át férjemmel Darmadstadtból, keserves munkával építettük föl 20 szobás panziónkat, azonban a marhakolompolás egyszerűen elűzi a vendégeinket, s ezáltal nemcsak mi, hanem a falu is károsodik, megszűnik az idegenforgalom. Miután a pert megnyertük, a parasztnak el kell távolítani barmai nyakából a kolompokat, és most Haslackék pártján állók életveszélyesen fenyegetnek bennünket, azt ígérték, elvágják a nyakunkat, vagy ránk gyújtják a házat.” A kétségbeesett asszony sírógörcsöt kapott, a mentők vitték el a közeli klinikára. A kolomppártiak eddig 5000 eurót gyűjtöttek össze W. Haslach számára, hogy a pereskedést tovább folytathassa. Az elkeseredett kolompháború még nem ért véget. Az emberek mindkét részről ingerültek, csak a marhák pofáján rendíthetetlen a nyugalom, pedig nekik a fülükbe szól a kolomp, de ez őket ez nem zavarja, csendesen kérődznek, igen jámbor fajták... ■k Nem tehetek róla, de mindig elröhögöm magam, ha a hazugság-detektorról hallok különböző vitákat, mennyire megbízhatók. Ezek a szerkentyűk főleg az USA- ban használatosak, jómagam nem sokra tartom őket, sőt akkor is kimondom a véleményem, ha ezért megtorlásként nem kapok vízumot az „ígéret földjére”. Szerény véleményem szerint a hazugság-detektor egy egetverő marhaság, humbug (hun nem bug). Ha azonban mindezek ellenére mégis használható, elsősorban a megválasztandó politikusokon kellene kipróbálni. Minden bizonnyal sok későbbi, illetve választások utáni kínos meglepetéstől kímélnék meg a voksoló polgárokat. Nem tartom kizártnak, hogy a honatyák nagy része nem is vetné alá magát ilyen vizsgálatnak, attól való félelmében, hogy a szemenszedett hazugságoktól már a harmadik mondatnál szétpukkanna a fránya masina. Köztudott, hogy a magyarok számtalan hasznos találmánnyal gazdagították a tudományt. Az, hogy legtöbbjük nem sokat profitált belőlük, más lapra tartozik, nem vagyunk üzletelő nemzet. Persze a hiúságtól én sem vagyok mentes, és így most szemlesütve bevallom, érdekes szerkezeten dolgozom: a fájdalommérő detektoron. Hogy kinek-kinek mekkorák a fájdalmai, azt abból lehet lemérni, milyen nagyot ordít az illető. Ez azonban nem megbízható, már csak azért sem, mert a testi gyötrelem elviselésének képessége, vagyis a tűréshatár, egyéni tulajdonság. Vannak, akik egy szúnyogcsípéstől is elájulnak, ugyanakkor akadnak, akik disznóölő késsel a hátukban újságot olvasnak, mások meg keresztrejtvényt fejtenek. Az én masinám egy fájdalommérő eszköz leend. Tudtommal ilyen műszert még senkinek sem sikerült konstruálnia, ezen a területen szerénységem lesz az első. Én ostoba, ahelyett, hogy az USA-ban telepedtem volna le, itt ülök ebben a kis bajor faluban mindenkitől elhagyatva, s főleg meg nem értve. Kísérleteim eredményei biztatóak, s rövidesen elkészül az első prototípus, s mérhetővé teszem a testi fájdalmak nagyságát. Ez pl. futballmeccseken lesz forradalmi újítás, ugyanis amikor a játékost lerúgják, s az vonítva eldobja magát, a bíró odaugrik, és a sportoló a homlokára szorítja a műszert, mire az pillanatok alatt pontosan jelzi, mekkora a delikvens igazi kínja, így aztán szimulálásnak helye nem lehet. A lelki gyötrelmek mérésére majd később kerítek sort, miután véget ér a diéli-terápia kezelésem. k Hallottam már mélyhűtött csirkéről, nyúlgerincről, zöldségről, de mirelit autósról még soha. Sok esztendővel ezelőtt a torontói rendőrök arra lettek figyelmesek, hogy egyik utcában a járda szélén parkoló kocsiban már napok óta egy férfi ül a kormányra borulva, úgy nézett ki, mintha csak aludna. Miután a zörgetésre, sőt az autó rázogatásra sem ébredt föl, feltörték a járgányt, s a vizsgálat során kiderült, hogy szívinfarktus érte, öt napja halott volt. A dologban az volt a „szerencse”, hogy a baleset nem rekkenő hőségben történt, mert a nyomorult már két nap után megromlott volna. Ő volt tehát az első „mirelit krapek”. W- vesAGi Fizessen elő a nyugati világ legnagyobb magyar hetilapjára! Vadon Lehel professzort köszöntötték Az ünnepséget dr. Tarnócz András, az Amerikanisztika Tanszék vezetője nyitotta meg, megköszönte Vadon Lehel professzor munkáját, és tolmácsolta a tanszék köszönetét azért, hogy a nagy jelentőségű munkában ők is részt vehettek. Ezt követően dr. Bollobás Enikő, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének vezetője levelét olvasta fel dr. Szathmári Judit, a főiskola docense. A levél írója kiemelte, hogy Vadon Lehel grandiózus munkájával tette fel a koronát több évtizedes bibliográfiai tevékenységére. A köszöntők után az Amerikanisztika Tanszék dolgozói átadták Vadon Lehelnek a tanszék Aranytoll-díját. A szakember elmondta, köszönettel tartozik annak egykori tanárának, Országh László professzornak (1907-84), vmmman m 4 mn outline /7i fyv Torontói Első Magyar I j Ä g» Református Egyház ^ „ Jl , ,, 439 Vaughan Rd. “«J rt v f O r d UIŰ j a 416 ■ 656 -1342 MEGHÍVÓ JUBILEUMI EBÉDÜNKRE 2007 október 28-án vasárnap az ünnepi istentisztelet után du. 12:30 órai kezdettel a KÁR ÖLI GÁSPÁR’’ teremben Igét hirdet és ünnepi beszédet mond: m. SZABÓ PÉTER a montreali református gyülekezet lelkipásztora Az étrend: húsleves, székely káposzta, cordon blue Fővédnökség $120.- /két jegy Védnökség $ 80.- /két jegy Pártfogó $ 40.-/egy jegy Jubileumi Ebédre eyv leyv: Felnőtteknek $20.- Gyermekeknek $10 Molnár Imrénél (9051891-8856 hívható az esti órákban Osztrosits Máriánál 14161654-9074 hívható egész nap BojtárTeÜke (416) 656-8361 nappal 14161 651-0901 este Zsenati Tamás (4161699-8668 hívható egész nap Amennyiben a templom melletti parkolóhely megtelt a VA UGHAN COLI.EGIATE-nél ___parkolhatnak n templomtól a második utca északnyugatra a Winona Drive-on.
