Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)
2007-10-13 / 41. szám
2007 .október 13.- 41.szám- £ÍIi\@iM5SSB -7.oldal kultúra AMERIKA, OH... Ifj. Fekete István Amerikában egyre vadabb iramban terjed a kerékpározási mánia! A biciklizés megszállottjai között éppen úgy megtalálhatók a kelekótya bakfisok és a bravúroskodó sihederek, mint a rozoga lábú aggastyánok és petyhüdt izmú aggleányok... Nem hallgathatom el, amikor én befejezem földi pályafutásomat, és nem kerülök azonnal a mennyek országába, az csakis azért lesz, mert életemben sok száz órát töltöttem azzal, hogy erősen illetlen szavakat és átkokat ordítoztam az utamba kerülő és a közlekedési szabályokra fittyet hányó, idióta biciklizőkre! Nejem őnagysága, mikor kislányunk nyolcéves lett, beszervezte őt az autóvezetők elsőszámú közellenségének számító biciklizők közé! Esténként és hétvégeken együtt kerékpároztak, míg én az akkor négyéves fiunkra vigyáztam otthon. Amikor az István Mátyás nevű srác - családtagoknak Matyi, haveroknak és havernőknek Ish - hatéves lett, nőm családi sporttá nevezte ki a kerékpározást. Amikor kellemes volt az időjárás, szép tavaszi, nyári, őszi vasárnap délutánonként „túráztunk”. Elöl kerékpározott nőm, mögötte Ildikó, aztán a megállás nélkül idétlenkedő Matyi pedálozott. A sort Brandy nevű kutyánk, és én zártuk be. Gályarabok arcán nagyobb öröm látszott, mikor öt perc pihenőt kaptak, mint az enyémen, mert arra gondoltam, hogy milyen érdekes baseball-, kosárlabda-, futball- stb. meccseket mulasztok el apai „kötelességteljesítésem” miatt. És még nem is szólhattam, mert akkor jött a jól ismert szöveg, hogy:- A rendes apák, hogy örülnek, mikor családjukkal ilyen kellemes túrákat tehetnek! Persze, hol vagy te a rendes apáktól?! Még egy ilyen kis áldozatért is könyörögnöm kell neked! Mondd, miért nősültél te meg egyáltalán...?!- Ez a kérdés bennem is gyakran felvetődik... - válaszoltam egyszer, s utána napokig nagyon fagyos volt a hangulat meleg családi otthonunkban. Az 1990-es évek végén munkahelyem főmuftijai között is voltak, akik bicikliaberrációban szenvedtek! És az volt a rögeszméjük, hogy azért, mert hetente egy-kétszáz kilométert kerékpároztak, ők sokkal egészségesebbek, mint a nem bicikliző és nem sportoló - tehát normális - polgártársaik! Ez még nem is lenne baj, mert sok fanatikus őrült rohangál a földön. A hiba ott van, hogy vállalatom fővezérei úgy gondolták, akik fizikailag jó kondícióban vannak, azok szorgalmasabban, fürgébben és eredményesebben dolgoznak. Ezért aztán egyik nap, a vállalat jelentősebb alkalmazottjainak - köztük természetesen a legjelentősebbnek, tehát nekem is! - meg kellett hallgatni egy előadást. Egy olyan pokolian unalmas előadást, ami a kerékpározás előnyeit és nagyszerűséget kívánta propagálni. Az előadó Vicky Reay névre hallgatott, és mint kiderült, a Chicagoland Bicycle Federation programigazgatója volt. A dicséretreméltón csinos, ifjú hölgy nagyon kellemes benyomást tett rám és még kellemesebb gondolatokat ébresztett bennem. Szinte el sem tudtam hinni róla, hogy olyan lélektani rendellenességben szenved szegényke, hogy kerékpározás a mániája! Vicky bájos mosolygással - és érdekfeszítően kidomborított felsőtesttel - nagyfontosságú tudnivalók birtokosává tett bennünket. Többek között megtudtuk tőle, hogy Amerikában, 1999-ben 19 millió felnőtt és 28 millió gyerekkerékpárt adtak el. jJt... 1 Chicagoban és környé- ÍL kén 57 ke- „ rékpárklub M van, és még 'IHpígA a legkisebb 1* is legalább 200 m tagot számlál. A §| , Wk klubokban több | száz 80 éven felü- 1MHH li tag van, akik ” évente legalább ötezer kilométert bicikliznek. (Az 1999. évi naplómból írom ezt a történetet, és gondolkoztam, hogy a fenti adatot betegyem-e a beszámolómba...?! Remélem, hogy nőm nem olvassa ezt a rovatomat, mert még elővetetné velem a pincében porosodó bicajomat, és rákényszerítené, hogy kezdjek újra kerékpározni. Elvégre, ha 80 éven felüli agg kakaduk bringázhatnak, akkor egy 75 éves gyerekember, mint én, akár a francia nagydíjon is indulhatna!) A szép kis Vicky befejezésül legalább tíz percig a rendszeres kerékpározás egészségügyi nagyszerűségét ecsetelte. Lelkendezve dicsérte, hogy müyen jó hatással van a vérkeringésre, szívműködésre, tüdőkapacitásra, lábizmokra, súlyszabályozásra stb. stb... Az előadást koktélparti követte, ami alatt beszélgetésbe elegyedtem a kerékpározással egyáltalán nem kapcsolatos gondolatokat ébresztő előadónővel.- Láttam, hogy milyen megtisztelő figyelemmel hallgatta szavaimat... - mondta a szép kis hölgyike. - Ebből arra következtetek, hogy rendszeresen kerékpározik, vagy pedig erősen foglalkoztatja a gondolat... Tipice jó ember vagyok, s nem volt szívem csalódást okozni szegénykének, ezért azt mondtam:- Gyerekkorom óta rendszeresen kerékpározom, s valamikor versenyeztem is Magyarországon. El sem tudnám képzelni az életemet kerékpározás nélkül, és, hogy hetente legalább két-háromszáz küométert le ne hajtsak! Lehet, hogy őrültnek tart, de rabja vagyok a kerékpározásnak... - suttogtam, mintha szörnyű titkot árultam volna el neki. (S közben büszke voltam magamra, hogy szenilisedő, vén hülye létemre, még mindig Háry János-i szövegeket tudok leadni a nőknek.) Búcsúzóul Vicky közölte velem, hogy minden hónap első szombatján vacso- Mfe rával és tánccal egy- Égt bekötött gyűlést tartanak a székházukm ban, melyet kiilön■l bözőkorú nők és férfiak látogatnak. : Bk - Hétkor ■k kezdődik a ■ gyűlés, és ■ fél kilenc- Rifl| kor a vacsora... - mondta Vicky, és átadta névjegykártyáját. - Magának köztünk a helye!- Lehet, hogy egyik szombaton elmegyek a Bicycle Federation gyűlésére... - mondtam otthon nejemnek. - Talán kedvet csinálnak nekem a kerékpározáshoz, és akkor együtt biciklizem majd veled, drágám... Nőm nem szolt, de a szemében határozott gyanakvás volt. Elszomorító, hogy a nők milyen igazságtalanok és alaptalanul gyanakvók a férfiakkal szemben. Még a legártatlanabb tetteink mögött is valami förtelmes disznóságot gyanítanak! A legnagyobb állami kitüntetés az írónőnek Szabó Magda Nagykeresztje Sólyom László köztársaság elnök - a miniszterelnök előterjesztésére - a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Szabó Magda írónőnek. A Kossuth-díjas alkotó, aki a napokban ünnepelte 90. születésnapját, Budapesten, a Sándor-palotában vette át az elismerést. Az indoklás szerint Szabó Magda rendkívüli műfaji gazdagságú, az ifjúsági irodalomtól a színpadi alkotásokig terjedő, a magyar és a világirodalmat egyaránt gazdagító, határainkon túl is nagyra becsült munkássága elismeréseként részesült a kitüntetésben. Sólyom László az írónőt méltatva kiemelte: a nagykereszt a legmagasabb kitüntetés, ami egy életmű összegzéséért adható. Mint mondta, köszönettel tartozik mindazért az élményért, amit Szabó Magda az olvasóknak szerzett műveivel. A köztársasági elnök személyes háláját fejezte ki azért, hogy Szabó Magda múlt századdal foglalkozó műveiben hitelesen megörökítette a vidéki értelmiségi világot. „Egy olyan világot, amely nagyon fontos, hogy fennmaradjon” - hangsúlyozta Sólyom László. Szabó Magda megköszönve a kitüntetést úgy fogalmazott: „nagy nap ez az embernek, a tanárnak, az írónak. (...) Nagyon furcsa pillanat ez, nem érdemiem meg, de nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam” - mondta. Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Szülővárosában érettségizett 1935-ben; 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben megkapta a Baumgartendíjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott. Szabó Magda Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Okút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a XX. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus. Nevéhez olyan további népszerű művek kötődnek, mint a Katalin utca, Az ajtó, a Tündér Lala, vagy az Abigél. Az írónőt 1959-ben és 1972-ben József Attila-díjjal, 1978-ban Kossuth-díjjal, 2001-ben Corvin-lánccal tüntették ki. A gazdag életmű 52 könyvet számlál, legutóbb 2005-ben jelent meg Szüret címmel verseskötete és A macskák szerdája című dráma, s tavaly adták ki összegyűjtött hangjátékait Békekötés címmel. Műveit 42 nyelvre fordították le. A világhírű matematikus elismerése Lovász László Bolyai-díja Lovász László matematikus kapta a Bolyai-díjat; a kitüntetést Budapesten, a Vígszínházban adta át Sólyom László köztársasági elnök. Az államfő beszédében kiemelte: a Bolyai-díj maga és a díjátadás ünnepélyessége is a tudomány életfontosságú szerepére hívja fel a figyelmet. Hozzátette: Magyarországnak nincs jövője, ha a tudomány idehaza nem képes együtt fejlődni a világgal. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgy fogalmazott: egy nemzet annyit ér ebben a mai világban, amennyi a teljesítménye. Megjegyezte: „Mi magyarok hajlamosak vagyunk a jövő helyett a mába, nemegyszer pedig a múltba fordulni”. VIGYÁZZ, MÁZOLVA Nem tudom, i. t. Olvasóim is észrevették-e, hogy akadnak embertársaink, akiknek ábrázata valamilyen állatéra emlékeztet. Nem véletlen tehát a kissé goromba kifejezés: lópofájú, aminek van némi alapja. Kölökkoromban volt egy iskolatársam, akinek meglehetősen hosszúkás fizimiskája volt, „zrikáltuk” is eleget szegényt: „Olyan a pofád, mint a ló arca!” A gyerekek irgalmat nem ismerve tudnak csúfolódni. Vannak, akik kinövik, de nem kevés azok száma, akik felnőttkorukban is durván gúnyolódnak, persze csak addig, amíg valaki le nem dörgöl nekik egy csattanós fülest. Nos, a fönti megállapítás a gyengébb nemre is vonatkozik, de ők inkább a szárnyasokra hasonlítanak. Ismertem egy idős asszonyt - fiatalon sem lehetett szépségkirálynő akire, ha ránéztem, egy kopasznyakú kondorkeselyű jutott az eszembe, ám érdekes, hogy igen jóképű, csinos, derék férje és öt szép gyereke volt, egyik helyesebb, mint a másik. Elemi iskolás éveimben a tanító nénim láttán egy kuvik jelent meg lelki szemeim előtt. Ágál itt nálunk egy SPD-s munkásboldogító politikus, ha nem szólalna meg, azt hinném, egy orángután mered rám a képernyőről. Hogy mást ne mondjak, Lóránt Gyula, a legendás Aranycsapat középhátvédje a neves FC Bayern csapatának trénere lett, de miután a csapat az egyik szezonban elkezdett lefelé csúszni, őt is elérte az edzők végzete (ilyenkor az ő hátukon csattan az ostor), elbocsátották, sajnos pár év múlva a sok idegeskedéstől, stressztől a szíve felmondta a szolgálatot. Az ő trénersége idején minden mérkőzést végignéztem, egyik alkalommal - bennfentesek mesélték - valami csekélységen összeszólalkozott Paul Breitnerrel, a kiváló hátvéddel, Lóránt nem tudott uralkodni magán, és élesen ráripakodott Breitnerre: „Ne hadoválj itt annyit, neked a labda rugdosása a feladatod, te PÁVIÁN!” Őszintén meg kell mondanom, a titulus, illetve a hasonlat telitalálat volt. Még ma is elfog a röhöghetnék, ha Paul Breitner megjelenik a képernyőn, amint a csapat mérkőzéseit kommentálja. Azt mondják, némely ember, aki háziállatot tart, Kiss Zoltán írása bizonyos idő elteltével hasonlítani kezd kedvencére, s erre eklatáns példa Winston Churchill és nyomott pofájú buldogja, ami nem kevés gúnyolódásra adott alkalmat, számtalan karikatúra jelent meg róluk. Jellemző a hírneves politikusra, hogy sosem sértődött meg a frivol csipkelődésért, voltak és vannak politikusok, akikről a róka jut eszembe, de nemcsak a „pofájuk” emlékeztet a ravaszdira, de egyben a „rókalelkű” jelzőt is kiérdemlik. Mindebből érthető, hogy nagy érdeklődéssel nézem a tévében az állatokról szóló tudósításokat. A napokban pl. a fülesbagoly kinézésű tudós őslénykutató kiderítette, majd tanulmányt is tett közzé, hogy orrszarvúak már 60 millió évvel ezelőtt is éltek a földünkön. Ez rendben is lenne, de kérdem joggal, hol éltek azelőtt. Mikor ezt nejemnek megemlítettem, csak anynyit mondott: „Elcserélném gondjaidat az enyémmel.” A rinocérosz az egyike azon állatoknak, amelyre senki sem hasonlít. Hacsak én nem... * * * A T és a V betű a televízió nevének rövidítése. Én azonban a Tökkelütött Világ kezdőbetűinek veszem, állítom ezt azért, mert pl. a napokban érdekes riportot láttam a TV ZDF nevű csatornáján. Naponta ajánlgatják a különféle gyötrelmes, de egyben hatástalan fogyókúrák sokaságát a karcsúsodni akaró polgároknak. Ezek a soványító terápiák azonban csak ideig-óráig járnak eredménnyel, mert ha a páciens abbahagyja - végül is nem lehet egy életen át szamárkórón élni -, rövidesen újra hízásnak indul, és elölről kezdheti az egész procedúrát, ha egyáltalán van hozzá lelkiereje, hogy eltolja maga elől a pirosra sült sertéscsülköt. Nemrég azonban egy német belgyógyász kieszelt egy igen egyszerű, de annál hatásosabb metódust, amely véglegesen megoldja a túlhízás kényes problémáját. Egy 120 kilós bajor asszonyság 18 hónap leforgása alatt 60 kilóra fogyott anélkül, hogy karalábén kellett volna élnie. Ma a világ legboldogabb emberének érzi magát. Ami a dologban érdekes, hogy nem tartott semmiféle gyötrő diétát, mégis sikerült neki 60 kiló fölöslegtől megszabadulnia. Nem történt egyéb, minthogy a doktor bácsi megkisebbítette az asszony gyomrát, olyannyira, hogy csak anynyit tudjon enni, mint egy 10-12 éves gyerek. Képzelhető ezek után öröme, hogy bőre az idő folyamán nem ment össze, úgy lötyögött rajta, mint egy túlméretezett télikabát. Probléma egy se! - rikkantott az asszonyka, fölkeresett egy kozmetikai sebészt, aki a fölösleges bőrt szakavatott kézzel a dáma hátán összehúzta és leoperálta róla, majd a rajta lévőt függőleges irányban gondosan végigvágta, úgyhogy ma már csak egy alig látható sutura látszik gerince hosszában. A leleményes asszonyság a maradék bőrrel elment egy cserzővargához, kikészíttette, és hogy kárba ne vesszen, csináltatott magának a bőrdíszművessel két pár elegáns cipőt, kézitáskát, férjének meg egy művészeti kivitelű levéltárcát, sőt még egy pár kesztyűre is futotta a nem mindennapi, értékes anyagból. Szerencsére a szépségszalon, a cserzőmester és a bőrdíszműves címét felírtam, s így, ha valakit érdekel, szívesen rendelkezésére bocsátom, miután kiengednek a bolondokházából... * * * Jó pár évvel ezelőtt minden nyáron belátogatott hozzánk hazautaztában egy honfitársam. Ugyancsak betért, amikor visszafelé tartott befogadó országába, a dán királyságba. Beszámolt kisebb-nagyobb élményeiről, íme ezek egyike:- Amikor széphazám népe még a szocializmus fénykorát élte, bementem egy ÁPISZ-boltba (papír- és írószer-kereskedés), hogy WC- papírt vásároljak. Sokáig keresgéltem az állványok között, míg végre egyik polcon találtam egy fél tégla nagyságú csomagot. Érdeklődni merészeltem a pult mögött tereferélő lányoknál, kaphatnék-e rollniban egészségügyi papirost? Mire az egyik háttal álló kis rüfke nyeglén odavetette:- Csak laposunk van! - Erre elfogott a röhöghetnék, és szerényen megjegyeztem:- Ha ez így van, hölgyeim, akkor szíves figyelmükbe ajánlom a szomszédos gyógyszertárat, ahol huszárzsírt árulnak a nyüvek ellen. - „Szabadság” köszönéssel kikotródtam az üzletből. Megnyílt a Magyar Szecesszió Háza A napokban nyitotta meg kapuit a Magyar Szecesszió Háza az V. kerületi Honvéd utca 3-ban. A pesti szecesszió egyik legszebb nagypolgári lakóházának rekonstruált portáló utcai üzlethelyiségében és alsó szintjein berendezett intézmény Budapest új építészeti kulturális központja, amely múlt századfordulós örökségünkre koncentrál. A ház század eleji enteriőrök állandó kiállítása, kávézó, másolatok boltja, valamint változó kiállítások, ankétok rendezésére alkalmas terekből áll. A Szabadság tér mellett, a Honvéd utca 3. számú, 1903-ban Vidor Emil tervezte majolikarajzú Bedőházban ezentúl állandó kiállításként élvezhetjük a polgári/nagypolgári lakás gazdag enteriőrjeit - a hitelesen és hangulatosan elrendezett bútorok között dísztárgyak, használati eszközök, kályhák, festmények idézik a XX. század elejének érdekes stílusát, amelyben Magyarország nagyhatalomnak számít. A kávézó százéves asztalkái mellett - ahogy régen - már reggel 7- től olvashatjuk a napilapokat, később kinyit a kis bolt is, ahol most régi ezüstékszerek és kerámiatárgyak másolatait vehetjük meg. Akár egész busznyi utast is tud egyszerre fogadni a sajátos vállalkozásként működő építészeti kulturális központ. Esterházy-kiállítás Párizsban II. Esterházy Miklós kép- és kincstárának nevezetességeiből nyílt kiállítás Compiegne kastélymúzeumában Párizs mellett. Azért különleges ez a tárlat, mert a budapesti Szépművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Alapítvány tulajdonában lévő több mint kétszáz műtárgyat egy kiállításon tekinthetik meg a francia érdeklődők. Az Esterházy-család legjelentősebb műgyűjtője II. Miklós herceg volt, aki meggyőződéses európaiként elsősorban a festményekért, rajzokért és metszetekért rajongott.
