Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)

2007-09-29 / 39. szám

2007. szeptember 29. - 39. szám - - 7. oldal KULTÚRA AMERIKA, OH... A hotel-, motel-, klubve­zetői diplomám megszerzé­se közben és után bővíthet­tem az emberi jellem és lé­lektan furcsaságaival kap­csolatos tapasztalataimat. - Az emberek fajra, korra, nemre, nemzetiségi és anyagi helyzetre való tekin­tet nélkül, LOPNAK, MINT A SZARKÁK! A legkisebb túlzás nélkül mondható, hogy némelyik tehetségtelenebb besurranó tolvaj magánleckéket vehet­ne a hotelok és motelok ked­ves, bár sok esetben rendkí­vül enyveskezű vendégeitől. Félreértés ne essék, itt nem harmadosztályú hote­lok és motelok többnyire kispénzű vendégeiről be­szélek, hanem azokról az általam nagyon irigyelt gaz­dag és dúsgazdag emberek­ről, akik ezer-ezerötszáz dollárt tudnak fizetni egy napra - avagy sok esetben csak 6-8 órás éjszakai alvá­sért - a luxusszállodák lak­osztályaiért. Ők ugyanis ép­pen úgy lopnak, mint a sze­gényebb felebarátaik! Patrick Board, a világhírű Hilton szállodák egyik igaz­gatója, az őt meginterjúvoló újságírónak - többek között - ezeket nyilatkozta:- Ami nincs a falba erő­sítve vagy a padlóba ágyazva és szegelve, azt előbb-utóbb ellopja vala­ki! Évente több mint két­millió drága szappant és félmilliónál több törölkö­zőt lopnak el tőlünk. Megemlíthetem még, hogy loptak tőlünk már televíziót, rádiót, állólám­pát, kandallót, festménye­ket, szőnyegeket, ágyta­karókat. Sőt tavaly az egyik chicagói vendé­günk elvitte a zuhanyozó két tolóajtaját is.- Hihetetlen...! - álmél­­kodott az újságíró.- Ez még szinte semmi ahhoz képest, hogy a kairói Ramses Hilton hotelunkban egy japán üzletember kivé­­sette a fürdőszoba csempé­­zett padlójába ágyazott bi­­dét.- Az micsoda? - kérdezte a riporter, akinek higiéniai ismeretei a jelek szerint meglehetősen korlátoltak voltak. Patrick Board igazgató - valószínűleg rövid csodál­kozás után, hogy ilyen pri­mitív hülyék vannak milliós példányszámú napilapok - mint a Chicago Tribune - újságírói között, ezt vála­szolta:- A bidé az ülőmosó. Az altest öblítésére való ülő­kád... Francia eredetű szó... Ott honosodott meg először és terjedt el az egész vilá-Ifj. Fekete István gon, főként a jobb módú emberek fürdőszobájában. Amerikába sajnos nem tu­dott betörni, és még nagyon gazdag emberek fürdőszo­báiban is ritkaság. A riporter, aki az általam nagy szakmai figyelemmel olvasott riportot írta - s aki most már tudta, hogy mi a bidé - ugyancsak meginter­júvolta a nagyhírű Beverly Wiltshire szállodahálózat üzletvezetőnőjét. Helen Chaplain többek között az alábbi érdekességeket nyi­latkozta: Nagyméretű festmények tucatját lopják el tőlünk évente. Aztán az eredeti, ke­leti mintás szőnyegeink is gyors iramban fogynak, pe­dig a padlóhoz vannak erő­sítve.- Mit tart a legérdeke­sebb tolvajlásnak, ami vala­melyik szállodájukban tör­tént? - kíváncsiskodott a ri­porter.- Talán nem a legérdeke­sebb, de szerintem a legar­cátlanabb az a vendégünk volt, aki kivésette a falból szobája márvány kandalló­ját. Aztán felhivatott szobá­jába két szállodai londinert és levitette velük az utcán várakozó kis teherautóhoz! S ami nagyon jellemző vagy legalábbis furcsa, hogy ez a vendégünk ellopta a szobá­jában lévő bőrkötéses bibli­át is!- A londinereknek ab­szolút hülyéknek kellett lenniük, ha nem kérdezték meg a vendégtől, hogy mi­lyen alapon viteti el a szállo­da tulajdonába tartozó kan­dallót! - mondta a riporter.- Nem vitatom, hogy szállodáink londinerei nem rendelkeznek Albert Einste­in intelligenciájával. A szó­ban forgó londinereknek azonban van mentségük, mert a vendég azt mondta nekik, hogy „Az új golfütőjét próbálta ki a szobában, és megrepesztette vele a kan­dallót. Bűnösnek érzi magát, ezért elviteli megcsináltatni, amit egyébként már megbe­szélt Mr. Walterrel - az igaz­gatóval -, és a szálloda titká­ra is tud róla.- És az agyalágyult londi­nerek bevették ezt a mesét?- Sajnos igen. Húsz dol­lár borravalót adó vendégek­ről, akik egy hétig napi ezer dollárba kerülő lakosztály­ban laknak, nehéz feltéte­lezni, hogy arcátlanul ha­zudnak és lopnak!- A riporter, aki hozzám hasonlóan rendkívül alapos tollnok volt, megérdeklődte, hogy:- Miként gondolhatta a nyilvánvalóan gazdag ven­dég, hogy a szálloda és a rendőrség nem találja meg?- Úgy, hogy hamis nevet és címet adott, a számláját pedig készpénzzel fizette... A lopós vendégekkel kapcsolatban van egy sze­mélyes történetem is. Egy időben olyan állásom volt, hogy sokat kellett utaznom, s mikor St. Louisban jár­tam, egyszer a Sheraton Ho­telban szálltam meg. Az el­ső este - szerencsémre - megismertem a szálloda Judy nevű titkárnőjét. A jó­lelkű és rendkívül vendég­­szerető hölgy ezek után nem engedte, hogy mikor St. Louisban járok, szobám rideg magányában töltsem éjszakáimat. A nálam „alig tíz-tizenöt évvel időseb hölgynek még szerelme sem kellett hazudozno „barátságáért”. Tőle hallót tam az alábbi történetet: Egy üzletember éve ken keresztül havonta' egy-két napot a| Sheratonban töltött,[ melynek kapcsán - hoz­zám hasonlóan - inti: barátságba kerüli Judyval. Akit én rendkí­vül szellemesen Jutkáná hívtam, amint a kissé töl '*ií tött galamb idomú hőig; ■" hallatlan „charming” nak, vagyis „bájos”-n, talált. Judy, amikor először fel kereste „George” egyik kö| zeli kisvárosban lévő lai sát, majdnem hercig „ko ferjára” esett a meglepeté: tői. Lovagja meleg otthon ban ugyanis szinte mindéi kézzel elvihető dolog Sheraton Hotelból szármrl zott. Ideértve a képeke: szőnyegeket, étkészlete: ezüst teáskannát, a fürdi szobai törülközőket, lep dőket, hamutartókat... még a BIBLIÁT is!!- Hihihi... vihogott Jud;- Engem még egy év múl’ is zavart a dolog.- Ez a túlzott lelkiismeri tesség átka, drágám! mondtam. Befejezésül pedig azt ke] mondanom, hogy nekem i több eszem lehetett voln| azokban az években, miki sokat utaztam. Milyen sz< pen „kistafírungozhattam volna magam! Újabb Magyar Örökség-díjasok Elismerés a huszárnak TORONTÓI MAGYAR GIMNÁZIUM középiskolai szintű magyar tanfolyam A Torontói Magyar Gimnázium tanítja fiataljainkat középiskolai szinten a magyar irodalomra, nyelvtanra, történelemre, és ápolja bennük a magyarságtudatot. Négy szinten folyik a tanítás (9. osztálytól 12-ig) szombat délelőttönként a Senator O'Connor College School tantermeiben, North Yorkban. A tanév szeptember 29-től május 24-ig tart. A növendékek ontáriói iskolai „credit’’-et kapnak. Beiratkozás szeptember 10-én kezdődik. A beiratkozásra vonatkozó részletek megtalálhatók a Magyar Helikon Társaság honlapján, majd az oktatás és gimnázium linket kövessék: www.heliconsociety.com További felvilágosításért kéijiik, szíveskedjenek felhívni Koós-Hutás Györgyöt, tel: (416) 766-7243. M» Hét személynek, illetve intézménynek ítélt oda Ma­gyar Örökség-díjat a Magyar Örökség és Európa Egyesü­let által felkért bírálóbizott­ság. A díjat ezúttal a Békéstarhosi Énekiskola, Járni Zsigmond közgaz­dász, Buday György famet­sző, Dsida Jenő költő, Bakay Kornél régész, a ma­gyar huszár, és a Toldy Fe­renc Gimnázium kapja meg - közölték a szervezők. A Békéstarhosi Énekis­kola Kodály-elveken alapuló zenepedagógiai hagyomá­nya elismeréseként része­sül a díjban. Járai Zsigmond közgazdász nemzeti érde­keket érvényesítő közgaz­dasági tevékenységéért, Buday György fametsző grafikai életművéért kapja az elismerést. Dsida Jenőt költői életművéért, Bakay Kornél régészt „a magyar múlt igazságos feltárásáért” kifejtett erőfeszítéséért, a magyar huszárt fél évezre­des helytállásáért, a Toldy Ferenc Gimnáziumot más­fél évszázados működéséért díjazzák. Az elismeréseket Buda­pesten, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia épületében adták át. A Magyar Örök­ség-díjjal korunk, valamint a XX. század első felének legjelentősebb magyar telje­sítményeit jutalmazzák, ÁLLATI TÖRTÉNETEK NEW JERSEY. Frank Balthun nevezetű nyugdíjas pos­tás igencsak méregbe gu­rult, amikor tvegházába belépve megitta, hogy féltő gonddal nevelt sárga­répáit megza>álták a pat­kányok. Toúbbi károso­dást megellendő, csap­dát állított ól, s a rágcsá­lók közül sikerült is el­csípnie ejr/et. Mivel azon­ban az áát nem pusztult el, fölkáta a keze ügyé­ben lév/lapátot, és egyből agyontfapta a beste kárte­vőt. Töténytisztelő férfi lé­vén ölhívta az Állatvédő Egysületet, és megkér­ded, mitévő legyen a ka­­dáer eltüntetésével kap­csolatban, hová vigye a dógöt, nehogy megfertő­­zo'djön tőle a környezet. I írre a társaság kiküldött Égy tisztviselőt, aki ahe­­r/ett, hogy jegyzőkönyvet lett volna föl az esetről, tarkánál fogva belecsúsz­­latta az útjába eső első ka­nálisba, majd elsodorja a Izennyvíz. I Ezzel Mr. Balthun az ■gyet magára nézve elin­­lézettnek tekintette. Né­­liány napra rá azonban a Kerék polgár, legnagyobb meglepetésére, idézést ka­pott a kerületi bíróságtól, följelentés érkezett ugyan­is ellene állatkínzás vádjá­val. Kiderült, hogy kéthavi elzárást és 180 dollár pénzbüntetés fenyegeti. Az ügy érdekessége, hogy a feljelentő az Állatvédő Egyesület volt. •k METZ. Megtörtént vadeset. Egy lerészegedett őzbak betévedt a városba, és hogy, hogy nem, agancsai beakadtak az egyik épület kapujának vasrácsai kö­zé, képtelen volt kiszaba­dítani magát. Nem volt mit tenni, értesítették a tűzoltóságot, akik aztán fáradságos munkával elfű­részelték a vasrudakat, és a vad végre megszabadul­hatott fogságából. Felvetődött a kérdés: mi történhetett egyálta­lán? Hogy részegedhetett le egy jó házból való, tisz­tességes családban fölcse­peredett őzbak? Később a vadászok el- Imondták, hogy az állat nyilván sok friss rügyet zabálhatott. Tavasszal ugyanis a rőtvadak leg­kedvesebb csemegéi közé tartoznak a cserjék, bok­rok fiatal hajtásai. Ám az azokban található nedvek lalkoholtartalmúak, amik­től a telhetetlen állatok be­rúgnak, elvesztik tájéko­zódó képességüket. Kiss Zoltán írása így esett meg tehát, hogy a kapatos őz több ki­lométeren át betántorgott a városba, míg végül a rá­csos kapu rabja lett. A dologban megnyug­tató, hogy a becsípett őzet beszállították az állatkert­be, ahol az orvosok kijó­zanították, majd útjára bocsátották. Remélik, hogy majd „elmondja” társainak, vigyázzanak, mert az alkohol öl, butít és „balhéba” dönt... k LONDON. Mrs. Valerie O'Farrel elmélete szerint azok számára, akiknek nyomorúságos gyermek­koruk volt, a legjobb „lé­lekgyógyász” egy hűsé­ges, megbízható kutyus. Az ebek föltétel nélkül szeretettel viseltetnek gaz­dájuk iránt, a biztonság érzetét keltik bennük, sőt sok esetben meg is védik őket az atrocitásoktól. Sajnos jómagam sem di­­csekedhetem valami ró­zsás gyermekkorral, ám ennek ellenére a múltkor egy intoleráns kutya, nem respektálván kölökkorom sivárságát, megérezte raj­tam a szegényszagot, ki­húzta fejét pórázából, és megtépte nadrágom szárát. Kétségbeesett védeke­zésem közben akaratla­nul is tomporon billentet­tem az erőszakos négylá­bút. Jó sorom dicsérhe­tem, hogy a hölgy nem je­lentett föl ebének bántal­mazásáért. Mivel hadilábon állok az angollal, németül írtam Mrs. Farrelnek, hogy ne­kem más tapasztalataim vannak a borús gyermek­kor és a kutyák ilyen irá­nyú viselkedésével kap­csolatban, a levélboríték­ba beletettem egy tenyér­nyi darabot kutya szabta nadrágomból... * Nico és Samba 33 évükkel a legszebb goril­lakorban vannak. ‘86 óta élnek egy dél-angliai tó közepén fekvő sziget ma­gánrezervátumában. A Marques von Bath-i szafariparkban szokatlan módszerrel próbálják pá­­rosodásra bírni a gorilla­párocskát. Az állatok fel­ügyelője szerint a rendkí­vül elragadó, kedves maj­mok mindenkihez igen barátságosak, korántsem olyan agresszívek, mint a hollywoodi hülyegyerek­film King Kongja. Távol áll tőlünk bármi­lyen támadási szándék, nyugodtan lehet őket va­­kargatni, simogatni. Saj­nos azonban a szaporo­dáshoz, pontosabban az ehhez szükséges aktus­hoz semmi kedvet nem mutatnak, ezen a terüle­ten teljesen közömbösnek mutatkoznak. „Mindent elkövettünk már, hogy egymás iránti vonzalmukat fölkeltsük, ám igyekezetünk sikerte­len maradt” - mondotta Mr. Ian Turner, aki nyolc esztendeje kísérletezik, hogy a két gorilla újszü­löttekkel örvendeztesse meg a park látogatóit. Nicót és Sambát más-más partnerekkel is összehoz­ták, de az eredmény nulla. „Lelkileg” kiegyensúlyo­zott állapotban vannak, mindent a legnagyobb rendben találtak náluk. Ezt a diagnózist a szakor­vosi vizsgálatok is alátá­masztották. Mivel ilyen fontos ese­mények híre hamar elter­jed a világban, amerikai zoológusok siettek az el­bizonytalanodott angol kollégák segítségére. Az ohiói Colombus-állatkert majmaival sok esetben tettek szert hasznos ta­pasztalatokra, majompor­­nó-filmmel sikerült sza­porodásra bírni, illetve in­gerelni más goril­lapárokat. Nos, a jenkik kiválasz­tottak néhány „klasszi­kus” (vajon mit értettek ez alatt?) pornószalagot, melyeket elküldték Mr. lan Turnernek. Sötétedés után le is játszották Nico és Samba számára a ré­szükre fölállított tévéké­szüléken. Sajnos a bemutató ha­tástalan maradt, Nicón és Sambán a vonzódás legki­sebb jelei sem mutatkoz­tak, így tehát a tervezett reményt keltő pásztoróra elmaradt. Mr. Turner még néhány hétig erősködött ugyan, de szorgoskodása a mai napig is kudarcba fulladt. A két majom egyéb­ként rendszeres tévénéző, de este 11-kor ápolójuk ta­karódét fúj, kikapcsolja a készüléket, s indíts hajcsi­­kálni! Kedvenc műsoruk különbözőek, Nico a rajz­filmeket részesíti előny­ben, mint pl. Tom és Jerry sorozaton szó szerint gu­rul a nevetéstől. Samba vi­szont a futballmeccseket izgulja végig, csak éppen azt nem sikerült megtud­ni, melyik csapatnak szurkol. Az állatfilmek iránt mind a ketten egy­formán lelkesednek. A furcsa esetről beszá­moló újságcikk olvastán magam is behatóan foglal­koztam a problémával, dacára annak, hogy nem vagyok gorillatulajdonos. A vasárnap délelőtti sörö­zésnél megemlítettem a cikket bajor szomszédja­imnak. Kissé irigykedve néztek rám, fejüket csó­válva, hogy nekem milyen gondjaim vannak. Vége­zetül Sepp Pleitner nyug­díjas vízvezetékszerelő megjegyezte: „Hoppá! Kiss úr figyelmét valószí­nűleg elkerülte egy mon­dat a cikkben. Története­sen az, hogy a pornófilm bemutatása semmi sikert nem eredményezett a majmoknál, ellenben Mr. Turneréknál annál in­kább, ugyanis Mrs. Turner anyai örömök elé néz... k Két szögedi atyafi talál­kozik a piacon.- Mondd csak komám, mit szólsz a Gyurcsány­­kormányhoz? Mire a koma:- Őszöd, nem öszöd, nincsen más...!

Next

/
Thumbnails
Contents