Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. március-június (57. évfolyam, 9-25. szám)
2007-03-17 / 11. szám
KITEKINTŐ 2007. március 17. - 11. szám - SÜiíEMBSlí© - 5. oldal Elkészülhet-e a magyar-szlovák történelemkönyv? Nehéz a közös múlt Szlovákiában nagy figyelmet és vitát váltott ki Anette Schavan német oktatási miniszternek az a javaslata, hogy a tagországok szakemberei próbálkozzanak meg közös történelem-tankönyv öszszeállításával. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke teljes képtelenségnek minősítette az indítványt - írja a NOL. Slota szerint sosem készülhet szlovák-magyar közös történelemkönyv. „Jól tudjuk, miként ítéljük meg mi a magyarok betörését a Kárpát-medencébe, s ezt hogyan értékelik ők. Ha az egyik fél valakiről azt állítja, hogy fehér bőrű, a másik pedig azt, hogy néger, akkor abból aligha kerekedik ki valaha is közös álláspont” - érvelt a pártelnök. Hozzátette azt is, hogy tudomása szerint alapítványi pénzből ugyan a Szlovák Tudományos Akadémia „marxista történészei” magyar kollégáikkal együtt évek óta próbálkoznak ilyen kiadvány elkészítésével, ám ezek szerinte semmiképpen sem kerülhetnek az iskolákba. Stefan Sataj, a szlovákmagyar történész vegyes bizottság pozsonyi társelnöke elmondta, hogy Pozsonyban és Budapesten egyelőre a közös rendezvényeiken elhangzott, egy-egy korszakot elemző előadásokból és vitákból összeállított tudományos kiadványokat adnak ki. Simon Attila, a Fórum Kisebbségtudományi Intézet munkatársa elmondta, hogy szlovák kollégáikkal együtt már évek óta munkálkodnak magyar-szlovák közös történelemkönyvön. „Már túl vagyunk a középkoron és a nemzeti felvilágosodás számos kényes kérdésén is. Nem tudunk azonban szót érteni Trianon és a második világháború végén kiadott benesi dekrétumok megítélésében” - mondta a szlovákiai magyar történész. Botrány a kassai Thália Színház előadásán Zászló helyett zseblámpa Botrányt kavart a kassai Thália Színházban Örkény István Tóték című darabjának zászlójelenete, melyben fenyegető tekintetű suhancok jelennek meg, kezükben Árpád-sávos zászlóval - írja a NOL. A lap szerint Kolár Péter színigazgató a botrányt követően arra kérte Vas Zoltán Iván budapesti vendégrendezőt, változtasson a jelenetén, így a suhancok kezébe Árpád-sávos zászló helyett zseblámpa került. A direktor elmondta: többen betelefonáltak a színházba, provokációnak minősítették, hogy nyilas jelkép jelent meg a színpadon. Hangsúlyozta: nem szeretné, ha társulatuk politikai tüntetés gyanújába keveredne. A rendező úgy nyilatkozott: a lobogót azért hagyták ki az előadásból, mert tiszteletben tartják a szlovákiai magyar nézők érzékenységét, de a Thália Színház magyarországi vendégjátéka során ismét megjelenik a vitát és indulatokat gerjesztő zászló, az ugyanis a magyarországi mindennapok része. Aligha van magyar ember, aki ne hallott volna az erdélyi Aranyos folyásával párhuzamos, szűk völgyben megbúvó Torockó községről. A művelődéstörténeti és földrajzi értékekben gazdag települést a Székelykő 1131 méter magas sziklatömbje, valamint az Ordaskő és a Tilalmas csúcsai ölelik körül. Valamikor német vasművesek lakták, akiket az Árpád-házi királyok idején a Thoroczkay család telepített ide. Híres vasművességi központja lett az Aranyos-vidéknek, de Erdélynek is, ennek köszönhetően városi rangot kapott A Székelykő jellegzetes formájának köszönhetően, Torockón kétszer kel fel a nap, ahogy ezt Jókai Torockói népviselet az Egy az Isten című regényében írja. A falunak gazdag népművészeti anyaggal rendelkező múzeuma van. Itt megcsodálhatjuk a festett bútorokat, régi háztartási eszközöket, kézből formált vastárgyakat, színpompás népviseletüket, keresztszemes és rámán varrt kézimunkáikat. A nagyszerű természeti környezetben elhelyezkedő falu főterét, eredeti formájában fennmaradt lakóházak - a híres fehér házak - veszik körbe. Az építkezés terén tanúsított gondos hagyományőrzésnek köszönhetően a falu elnyerte az Europa Nostra díjat. Néphagyományai közül ma is él, új és új elemekkel bővül a „farsangtemetés”, amely megmozgatja az egész községet, de az idén is mintegy kétezer - köztük sok anyaországi - vendég vett részt a vidám kavalkádon. Az idei, hagyományos torockói farsangtemetést is ostordurrogtatás és hangos farsangi menet, ördögök, bohócok, zsidók, cigányok, menyasszony, vőlegény, (ál) pap és színpompás népviseletű lányok és legények nyitották meg. Ócska, szamár Maskarák vontatta vasszekéren, apró koporsót, a szekér után két vénlány vonszolta fatuskót, Farsang Dömét, végigvonultatták a falu főterén, majd nagy ostorcsattogtatás és a nézősereg vidám nevetése közepette, a Csorgó vizébe vetették. Miután az álpap elmondta a „gyászbeszédet”, Dömét kiemelték a vízből és az ördögök, meg a halál szétverték. A vidám látványosság igazi farsangi bállal végződött. Hasonló, színes hagyományőrző, farsangbúcsúztató zajlott le Erdély többi, magyarlakta falvaiban, így a Szilágy megyei Szilágysomlyón is. Itt főleg a gyerekek és a fiatalok jeleskedtek. Díszes jelmezekbe öltözve kísérték a búcsúzó telet jelképező szalmabábut, majd az iskola udvarán, körbetáncolva, hangos csujogtatások közepette, elégették „Telenülő Banyanyát”. Tatár Zoltán, Kolozsvár Régizene-fesztivál Csíkszeredában A Csíkszeredái Régizene Fesztiválon július 15-22-e között 9 ország mintegy 90 előadóművésze 25 hangversenyt tart - közölte Karda Emese fesztiváligazgató. A seregszemle 1980- ban kezdődött, hogy az erdélyi együtteseknek biztosítson fórumot. 1986- ban a kommunista hatóságok betiltották, újjáéleszteni a rendszerváltás után sikerült. A nyolcnapos fesztivál keretében kiemelkedő eseménynek szánják a Shakespeare a zenében című rendezvénysort. Két nagyszabású emlékkoncertet is tartanak Georg Philipp Telemann (1681- 1767) halála évfordulójának alkalmából, de lesz olasz és francia zenei nap is. Bunta Levente, a Hargita megyei önkormányzat elnöke, valamint Antal Attila Csíkszeredái alpolgármester a helyi hatóságok hosszú távú támogatásáról biztosították a fesztivál szervezőit, akik a magyar és a román kormány finanszírozásából is gazdálkodhatnak. A zenei seregszemle költségvetése eléri a 19 millió forintot. Aranyalma-díjak Nagyváradon A Nagyváradon megjelenő Erdélyi Riport hetilap elismerését azok a személyek kapják, akik a politika, a közélet, a gazdaság, a kultúra, a társadalom területén az adott évben a legnagyobb teljesítményt nyújtották, a legtöbbet tették az erdélyi magyarságért. A politika-közélet kategóriában Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere a Szövetség Székelyföldért elindításáért és városvezetői munkájáért, Antal Árpád parlamenti képviselő az európai kisebbségi autonómiák romániai megismertetéséért, Cseke Attila helyettes kormányfőtitkár a magyar települések, intézmények érdekeinek a kormányzati döntéshozatalban való hatékony képviseletéért kapott díjat. A társadalom kategóriában Kiss Sándort, a Bihar Megyei Tanács elnökét, a magyarlakta települések, kulturális intézmények támogatásáért díjazták. Aranyalmát kapott a Magyar Ifjúsági Értekezlet -Borboly Csaba és Kovács Péter - is, mégpedig az erdélyi magyar fiatalokat érintő kezdeményezéseikért. A kultúra kategóriában Tompa Gábor rendező, színigazgató, a Kolozsvári Állami Magyar Színház nemzetközi hírűvé tételéért, Dimény Áron színművész a Sorstalanság filmváltozatában és színpadi szerepekben nyújtott hiteles alakításaiért részesült a díjban. A gazdaság kategóriában Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagja és Varga Gábor, a román találmányi hivatal vezetője vehetett át díjat. A külhoni magyar személyiség kategóriában Radetzky Jenő vállalkozónak ítélték oda az Aranyalma-díjat a román-magyar közös kereskedelmi és iparkamara létrehozásáért. Darvay Nagy Adrienne színházkutató az erdélyi színtársulatok magyarországi megismertetéséért, míg a román személyiségek közül Paul Drumaru műfordító részesült elismerésben. Visszaadták a kastélyt A Maros megyei törvényszék végzése alapján a marosvécsi kastélyt viszszaszolgáltatják Kemény János báró leszármazottainak. A kastélyban neuropszichológiai rehabilitációs központ működik, 200 fogyatékos személyt ápolnak benne. A központ 290 gondozottja közül 90-et külföldi támogatással épített pavilonokban helyeztek el, további 50-nek egy PHARE-pályázatból hoznának létre új lakhelyet. Tőkés százezer támogatója „Számomra is meglepetést jelent, hogy az RMDSZ folyamatos fenyegetőzése ellenére is százezer, többségében erdélyi személy aláírta az európai parlamenti jelöltségemet támogató íveket” - jelentette ki Sepsiszentgyörgyön Tőkés László püspök. Leszögezte: a biztonság kedvéért folytatják az aláírásgyűjtést, mert - a Magyar Polgári Szövetség esetéből tanulva, amikor a törvény által meghatározott 25 ezerhez képest az összegyűjtött 54 ezer aláírás sem volt elegendő a szervezet választási részvételéhez. Nincs esélye az RMDSZ- nek három jelöltet bejuttatni az Európai Parlamentbe, miután Tőkés László függetlenként indul - nyilatkozta Aradon Winkler Gyula, külkereskedelmi tárca nélküli miniszter. Torontóban is figyelemmel kísérik az erdélyiek sorsát Történelmi fordulópontot hozott Románia életében 1989 decembere. Tőkés László és az őt körbevevő, védelmet nyújtó tömeg a történelem új lapját kezdte írni a forradalom kirobbantásával Temesvárott. Megbukott a Ceausescu-féle kommunista diktatúra, mindenki, így az erdélyi magyarság is megtelt reménnyel. Felismerték, hogy egységben az erő, megalakították a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Lezajlott a bukaresti parlament magyar tagjainak (12 RMDSZ-szenátor és 27 képviselő) ünnepélyes fogadalomtétele. 1992. október 25-én Kolozsvárott, a Szent Mihály templomban Markó Béla is felesküdött: „...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés.” Nagy lelkesedéssel indult el a munka, minden magyarlakta területen, a polgármesterek, alpolgármesterek megalakították a különböző bizottságokat, köztük az egyéni és területi autonómia statútumának a kidolgozásáért felelős bizottságot. Dr. Csapó I. József kidolgozta az autonómia-statútumot, amely 1995- ben az RMDSZ vezetőségének az asztalára került. Az előrehaladás új reményekkel kecsegtetett 1996-ig. Ekkor az RMDSZ bekerült a kormánykoalícióba, s ettől kezdve az autonómiások háttérbe kerültek. A neptunosok felesküdtek a román hatalomnak, s elfelejtették a nemzetüknek tett esküjüket. Az autonómiások kiszorultak az RMDSZ-ből. Tőkés László az utolsó ismert autonómista, aki még valamilyen funkciót visel, de nem sokáig. Egyedül maradva könnyű volt megfosztani a tiszteletbeli elnöki címétől. Többé nincs szó önrendelkezésről. A külföldi újságíróknak is feltűnt az RMDSZ magatartása. Tom Gallagher angol író rámutatott: „az RMDSZ olyan törvénytervezeteket és jogi gyakorlatokat támogatott, amelyek ellentétben állnak a róla alkotott szabadelvű képpel. Ha az RMDSZ kritikusan és feltételekkel támogatta volna az SZDP-t, kézzelfogható engedményekre is rávehette volna a kormányt önkormányzati és oktatási kérdésekben. Ha a szövetség ügyesen lobbizott volna az EU- nál, rámutatott volna, hogy Romániát nem lehet felvenni az EU-ba, amíg a kormánypárt hátrányosan megkülönbözteti az 1,6 millió magyart.” A román politika igyekezett olyan képet kialakítani a kisebbségi helyzetről, hogy minden rendben van ezen a téren. Az RMDSZ brüszszeli megfigyelői, Kelemen Attila, Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly csendben voltak. Ezért az EU úgy tudja, hogy Romániában a magyarság helyzete kielégítő, az oktatásuk megoldott. Gál Kinga képviselő több ízben felszólalt, és sikerült megértetnie, hogy az erdélyi magyarság autonómiájának vonata nem vár, s arról, hogy a kisebbségek ügye jószerével nem is került napirendre a csatlakozási tárgyalások során, az RMDSZ delegáltjai tehetnek, akik fel sem vetették a témát. Akiket kizártak, és akik kiléptek az RMDSZ-ből, 2003. október 26-án, Sepsiszentgyörgyön megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek célja a székelység nevében elnyerni a területi autonómiát. Ezt követően Kolozsvárott, 2003. december 13-án megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amely a szórványban élő magyarság egyéni autonómiáját vállalta fel. Mindent a maguk anyagi áldozatával fedeznek, ezért alakult meg 2004. január 25- én Kanadában a Székely-Magyar Kanadai Egyesület, melynek célja a Nemzeti Tanácsok támogatása. Erdélyben is létrejött a Magyar Polgári Szövetség, amely arra hivatott, hogy politikailag felvállalja az autonómia képviseletét. Sajnos még nem tudta bejegyeztetni magát, mert az RMDSZ keresztbe tesz mindenkinek, aki nem velük működik együtt. A Székely Nemzeti Tanács 2004 áprilisában beadta a Székelyföld területi autonómia statútumtervezetét, amelyet a képviselőház elolvasás nélkül visszadobott. 2005 júniusában az SZNT megint megpróbálta benyújtatni a statútum-tervezetet, mire az RMDSZ kijelentette, hogy azt nem támogatja. A választók nyomására akadt két képviselő, akik a felsőbb utasítás ellenére benyújtották a tervezetet a képviselőházba. Ott első olvasatra elutasították a tervet, amely azóta a szenátus asztalán porosodik, mert senki sincs, aki szorgalmazza. Az RMDSZ olyan félrevezető választási szlogeneket használt, mint „Együtt az autonómiáért”, majd benyújtott egy olyan kisebbségi törvényjavaslatot, amely az RMDSZ- nek biztosít nagyobb ellenőrzési teret a magyarság felett, de még ez is megoldatlan. Az SZNT a fenyegetések ellenére, 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen megszervezte a Székely Nagygyűlést. Az ott elfogadott kiáltványból: „Mi, a Székely Nagygyűlés résztvevői, gyermekeinkkel és unokáinkkal szembeni történelmi felelősségünk tudatában fordulunk a román államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a történelmi Székelyföld lakói, megállapítjuk: az 1919-es párizsi kisebbségi szerződésben Románia és a szövetséges és társult hatalmak autonómiajogot garantáltak a székelységnek, ennek ellenére az alkotmányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak! Nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni! A történelmi hagyományok alapján területi önkormányzásunk ősi jussunk! Közösségi jogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk, és erre demokratikus megoldásokat várunk! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székelységnek!” Ezek után a székelység kifejezte akaratát a Székely Nemzetgyűlésen, 2006. június 18-án Gyergyóditróban. A Székely Nemzeti Tanács, a történelmi székelyföld őshonos, ma is 76 százalékos többségben levő, magyar nemzeti önazonosságú lakosságának akaratából megkeresett minden olyan romániai hatóságot, amely illetékes Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítésében, a székelység egyenlőségének garantálásában. Többszöri megkeresésünket a székely közakarat érvényesítésére, minden hatóság visszautasította. A székely népnek joga van az önrendelkezésre! A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (ENSZ) előírja: „minden népnek joga van az önrendelkezésre. Románia ez alapján köteles előmozdítani a székely nép önrendelkezési jogának megvalósítását. A székely nép az Európai Unióban ugyanolyan státust akar, mint a német nép Dél-Tirolban, a katalán nép Katalóniában, a svéd közösség Aland szigetén, a flamand nép Flandriában, a baszk nép Baszkföldön, a gallegók Galíciában!” A harmadik nagy horderejű cselekedet a Székelyföld autonómiaakaratának a kinyilvánítása a népszavazás, amely 2006 decemberében kezdődött, és jelen pillanatban is folytatódik. A szavazáson az arra jogosultak több mint 70%-a vesz részt, és több mint 99% az IGEN, AUTONÓMIÁT AKARUNK-ra adja véleményét! Jelen pillanatban is folyik a harc az európai parlamenti képviselet megszerzéséért. A civil szervezetek felkérték az RMDSZ-t, hogy a magyar nemzet összefogása érdekében, állítsanak egységes, közös magyar listát. Ezt az RMDSZ visszautasította. így Tőkés László vállalta fel a romániai magyar nemzeti oldal képviseletét. Az RMDSZ balkáni módszerekhez folyamodott: a diákoknak, akik magyarul végzik tanulmányaikat, a magyar állam egy évre húszezer forintnak megfelelő tanulmányi segély ad, amit az RMDSZ oszt szét. Az RMDSZ-alkalmazottak csak azután adták ki a nyomtatványt, miután az átvevők aláírták az RMDSZ-t támogató listát; a postás kiviszi a nyugdíjakat, de csak akkor adja át, ha az illető aláírja az RMDSZ-t támogató listát. A nemzeti oldalnak alternatívát kell felállítania, hogy a magyar közösség is elinduljon a demokratizálódás útján. Ma ez az alternatíva Tőkés László. (A beszámoló március 3-án hangzott el egy erdélyi vonatkozású rendezvényen, amely a Baráti Kör szervezésében zajlott le Torontóban)
