Kanadai Amerikai Magyarság, 2006. október (56. évfolyam, 43. szám)

2006-10-28 / 43. szám

ünneplés helyeit utcai harcok Budapesten

Több százezren voltak kíváncsiak Orbán Viktor beszédére az Astoriánál

Kormányellenes tiltakozók épületeket rongáltak meg, kövekkel dobálóztak, autókat bontottak fel, miközben a rendőrök gumilövedékekkel, könnygáz gránátokkal lövöldöztek, és randalírozókat — vagy azokat, akiket annak véltek — vertek az utcán. Röviden ez történt az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján Budapesten.

Utcai harcok az ünnepen

„Ez olyan alkalom, amikor a világ tiszta jóindulattal újra ránk figyelhet. És figyelni is fog, ha vissza tudjuk adni az emlékezés méltóságát” — ezt Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozta tavaly novemberben, jelezve, mennyire fontosnak tartja az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Október 23-án valóban számos magas rangú külföldi vendég érkezett Budapestre, látványos állami rendezvényekkel készültek az évfordulóra, az ünneplés azonban sokkal inkább szólt a Budapest utcáin zajló erőszakos tiltakozásokról, mint az emlékezésről.

Több ezer tiltakozó csapott össze a rendőrökkel Budapest különböző pontjain. A Fővárosi Önkormányzat éjszakai közleménye szerint közel száz sérültet szállítottak kórházba a nap folyamán, közülük tizenöten súlyos sérülést szenvedtek. A budapesti események — akárcsak a szeptember 17-i MTV ostrom — ismét bekerültek a világsajtó vezető hírei közé.

Az erőszakba torkolló utcai tüntetések azt követően kezdődtek, hogy a rendőrség október 23-ára virradóra, a hajnali órákban kiürítette a Kossuth teret. A rendőrök arra hivatkoztak, hogy a téren tartózkodó kormányellenes tüntetők — a hajnali órákban néhány százan voltak — nem tartották be azt a megállapodást, amelyet még múlt héten kötöttek. A Parlament előtti állami ünnepségek biztosítására készülő rendőrség ugyanis csak azzal a feltétellel engedte meg a tüntetőknek a maradást, ha a tűzszerészek átvizsgálhatják az általuk használt területet. A rendőrök szerint ezt több demonstráló nem tette lehetővé, ezért elrendelték a kiürítést. A Kossuth tér környező utcáit kordonokkal lezárták, a tiltakozók tábora — köztük többen Árpád sávos zászlóval — azonban egyre nőtt a délelőtt folyamán. A tüntetők vándoroltak a városban, elmentek a Bazilikához, majd a Corvin-közhöz, hogy aztán elinduljanak vissza a Kossuth térre. Összetűzésbe keveredtek a rendőrökkel az Alkotmány utcánál, és visszaszorultak a Deák térre. Ott a tüntetők beindítottak egy kiállított tankot, és megindultak vele a rendőrök felé, akik azonban elfoglalták a járművet.

Este hat óra körül aztán rohamot indítottak a tiltakozók ellen: lovasrendőröket, gumilövedékeket, könnygázt is bevetettek. Problémát okozott, hogy nagyjából ezzel egy időben ért véget a Fidesz emlékgyűlése a közelben, az Astoriánál. A beszámolókból kiderült, hogy a rendőrök a Bajcsy-Zsilinszky útról, majd a Deák tér felől épp az Astoria irányába próbálták oszlatni a tömeget. Igaz, közben az Astoria és a Deák tér között a körúton is felállt egy rendőr sorfal, amely próbálta megakadályozni, hogy a két tömeg keveredjen. Az Astoriánál ugyanakkor a Fideszgyűlés vége után is maradt egy nagyobb csoport. Ők később összecsaptak a rendőrökkel, akik szétválasztották a tiltakozó tömeget. Két helyen alakult ki komolyabb csata: a Blaha Lujza téren, illetve a Ferenciek terénél. Előbbinél a Nagykörútra szorították be a tömeget, amely végül teljesen feloszlott. A Ferenciek terénél, az Erzsébet híd pesti lábánál több órás feszült várakozás után indultak rohamra a rendőrök a barikádokat építő tiltakozók ellen, akiket nem sokkal hajnali két óra előtt szétkergettek.

A rendőrök nem voltak kíméletesek. Már délelőtt arról számolt be az MTI, hogy a rendőrség gumibottal ütlegelt demonstrálókat, köztük nőket és időseket. Azokat, akiket elfogtak az utcán, a rendőrök sokszor tömegesen körbeállták, és megverték. Számos fotón látni vérző fejű embereket. Tudósítók beszámolói szerint a rendőrök a könnygáz gránátokat a legtöbbször fejmagasságban lőtték a tömegbe, márpedig ha egy-egy ilyen eltalál valakit, akkor az komoly sérülést tud okozni.

Részletek Sólyom László

köztársasági elnök beszédéből

.............................. r ^ . . ............... v ( . ........... r ...v ...... .... . ... ..... ,.v.v......r....

Elhangzott az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére a Magyar Állami Operaháziban tartott díszelőadáson 2006. október 22-én

Az 1956-os forradalom 50. évfordulóját együtt ünnepli Magyarországgal az egész világ. Biztató és felemelő, hogy van egy megemlékezés, amellyel mindenki azonosulni tud, nincsenek ellenvélemények és fenntartások. 1956 hőseinek mindenki tisztelettel adózik. Ötven év távlatából, a szovjet kommunista világrendszer bukása után, immár tisztán kirajzolódik a magyar forradalom és szabadságharc történelmi jelentősége.

A világ magát is ünnepli: oka van rá. Újra átélheti saját lelkesedését, amellyel a népek a magyar forradalom mellé álltak. Ünnepelheti nagylelkűségét és áldozatkészségét: hogy a megszállás alól éppen felszabadult Ausztria megnyitotta határait 160 000 magyar menekült előtt, hogy egész Lengyelországban vért adtak az emberek a szabadságharc sebesültjeinek megsegítésére, hogy a földkerekség országaiban a menekülő magyarok tízezrei találhattak új hazát.

Az 1956-os forradalomnak köszönhetjük, hogy Magyarországra pozitívan tekint a világ. A hatalmas szovjet túlerő ellen küzdő szabadságharcosok hősiessége mindenütt, máig tartó megbecsülést szerzett a magyar névnek. Ennek a képnek a fenntartásában nagy szerepe volt a világon szétszóródott 56-os emigránsok seregének. Ők nem feledhették el, és nem kerülhették meg a forradalmat. Ha számot vetettek, ha megkérdezték maguktól, mit keresnek Ausztráliában vagy Svédországban, azt kellett mondaniuk, hogy ’56 miatt vannak itt. És ezt kellett mondaniuk a gyermekeiknek is. írott forrásokra, történészi szakmunkákra aligha támaszkodhattak. Ők azok, akik ’56 közvetlen élményét, azoknak a napoknak a lelkületét, és rögtön kialakult mítoszait magukkal vitték, és ébren

tartották mindmáig. Az itthon maradottaknak nehezebb a helyzete. A mi 56- unk nem merevedett ki a forradalom pillanatfelvételeinek immár örök, dicsőséges képeibe.

Végül is megvalósultak a forradalom céljai. Abban, hogy a történelem így alakult, szintén része van a világ országainak. És benne Magyarországnak is: a

kommunista világrendszer ezt a megrázkódtatást már sosem tudta kiheverni. A becsületes gondolkodók pedig leszámoltak a Szovjetunióhoz és a kommunizmushoz fűződő illúzióikkal. 1989-ben az 56-os forradalom egy pillanatra újra felfénylett, amikor Nagy Imre és a forradalom mártíijainak újratemetése igazságot szolgáltatott. Sokan úgy érezték, ezzel megszabadultak a Kádárrendszer hazugságától.

Mi azonban a lényegi kapcsolat 1956 és 1989 között? Tény, hogy az 56- os forradalom fő követelései 1989/90-ben megvalómúltak- Magyarország független, szabad, demokratikus jogállam. De vajon vezetett-e ide út a forradalomtól? Nem. Legfeljebb a föld alatt. Mert voltak, akik titokban megemlékeztek a forradalomról. És tisztelet illeti azokat is, akik a nyolcvanas években viszszahozták ’56 emlékét a politikai köztudatba, és a rendszerváltáshoz vezető folyamat fontos részévé tették. Az ötvenhatos forradalomban és az 1989-es rendszerváltásban azonban az a közös, hogy lényegüket tekintve tagadásai az állampárti kommunizmusnak. Nincs folytonosság 56 és Kádár között. Nincs folytonosság Kádár és az 1989/90-ben megalkotott demokratikus jogállam között. Sőt, azt kell mondanunk, hogy az 1956 előtti diktatúra és a Kádár-rendszer között van lényegi folyamatosság — még a véres leszámolást követő évtizedekben is. Az 56-os forradalomhoz való hűség, az arra hivatkozás jogossága áll vagy bukik azon, engedjük-e összemosni a szabad Magyarországot az 1989 előttivel. 1956 emléke nem nyugodhat két, ellentmondó és egymást kizáró hagyományon. Ha valaki a forradalommal is, Kádárral is fenn akarja tartani a folyamatosságot, nem ünnepelhet tiszta lelkiismerettel. Legkevesebb, hogy válogatni kényszerül a kádári múltból: van amit vállal, van amit tagad. 1956 emléke azonban éppen ezt nem viseli el. Az alapkérdés ugyanis mindig ez volt: forradalom vagy ellenforradalom. A válogatás a múltból általánossá vált 1989 után. Nemcsak külön ünnepelnek, hanem mást ünnepelnek. Az örökösök válogatni akarnak, és mindenki megtalálja a neki kedvező hagyományt. A divatos jelszó szerint sokféle ötvenhat van. És ezzel ’56 értéke és jelentősége viszonylagossá válik.

Én azonban azt mondom: csak egyetlen 56-os forradalom van. Amikor Dobi István 1956-ban azt mondta Bibónak, hogy „nagyon sokféle szemüvegen lehet nézni ezt a magyar ügyet”, Bibó István válasza ez volt: „sokféle szemüvegen lehet nézni, de ha az ember leteszi a szemüveget, csak egyféleképpen”. Helytelen visszavetíteni az értelmezések szétválását, a későbbi nézőpontokat, a saját életút tanulságait vagy igazolását. Még helytelenebb a későbbi politikai szándékokat rávetíteni arra, hogyan élték át a kortársak és szereplők a forradalmat. A történelmi tények gazdagsága, a lehetséges értelmezések sokasága önmagában nem vezet el ahhoz, hogy október 23. valódi nemzeti ünneppé váljon. Ünnepelni, azaz jelenvalóvá tenni, újra átélni, a forradalom egyetlen és mindent elsöprő élményét lehet.

Orbán Viktor: A demokrácia kötelez bennünket

„1956 mérföldkő és magaslat egyszerre” —jellemezte az 56-os forradalmat Orbán Viktor a Fidesz október 23-i megemlékezésén az Astoriánál, Budapesten. Mérföldkő, mert még mindig sokan vannak közöttünk a résztvevők közül, és magaslat, mert mintha egyre távolodnánk a házunktól, és a perspektíva miatt már nem csak az utcánkat, de az egész várost is láthatjuk.

Minden október 23-án egy felejthetetlen titkot akarunk megérteni — mutatott rá Orbán Viktor. ‘56 csoda volt születésében, tiszavirág életében és halálában is. Ekkor a magyarság legszebb arcát mutatta meg a világnak. 50 évvel ezelőtt a történelem egyik legsúlyosabb igazságtalansága történt. A magyarok megmentették Európát a kommunizmustól, de magukat nem mentették meg tőle — emlékezett Orbán Viktor. Rámutatott arra is, hogy napjainkban a hazugság visszatért. Az ország vezetése újra pénzügyi válságba sodorta hazánkat, a hanyatló gazdaság pedig megélhetési válságba juttatja családok ezreit, mert a hatalom velük fizetteti meg a hazugság árát. Hozzátette: ma már nem jobb- és baloldal között feszül az ellentét, hanem egy elkeseredett és ingerült ország áll szemben az illegitim kormánnyal. Orbán Viktor bejelentette: a Fidesz demokratikus, ügydöntő reformnépszavazást fog kezdeményezni a Parlamentben, többek között a tanügy, az egészségügy, a nyugdíjak és a termőföld ügyében. A 2006- os magyarok be fogják bizonyítani, hogy a demokrácia képes a legsúlyosabb gondok megoldására is — jelentette ki, majd hozzátette: ettől eldől majd a hazugságokra épülő kormányzás sorsa is.

(fidesz.hu)

Canada: PAP Registration No. 09150

Published by:

Canadian Hungarian Radio and TV Inc.

747 St. Clair Ave. W. #103 Toronto, ON M6C 4A4 Canada Tel.: 416-656-8361

Fax: 416-651-2442

Editor in Chief: Dr. Simon László E-mail: kekujsag@rogers.com

Valutaárfolyam: vétel eladás

1 Euro (Európa) 256.32 HUF 271.08 HUF

1 USD (Amerika) 203.61 HUF 217.07 HUF

1 CAD (Kanada) 177.83 HUF 194.59 HUF

Bush elnök az elismerés napjává nyilvánította október 23-át

,.Nagyra értékeljük az Egyesült Államok és Magyarország barátságát, és megerősítjük közös törekvésünket, hogy a szabadságot terjesztjük a világ népei számára” — olvasható az elnöki nyilatkozatban. Az amerikai elnök szerint a magyar demokrácia története a szabadság győzelmét jelképezi az önkényuralom felett. 1956 őszén a magyarok változást követeltek, diákok, munkások és más polgárok tízezrei vonultak az utcákra, hogy szabadságot követeljenek. Bár a szovjet harckocsik brutálisan eltiporták a magyar felkelést, a szabadság vágya tovább élt, és 1989-ben Magyarország lett az első olyan kommunista állam Európában, amely végrehajtotta a demokratikus átmenetet.

„A magyarországi események tanulsága világos: a szabadság késleltethető, de meg nem tagadható. Ez a gyönyörű ország, ahol demokratikus választásokat tartottak, bevezették a szabad gazdaságot, világszerte milliókat lelkesít” — írta az amerikai elnök, aki szerint a szabadság áldásait terjesztő Magyarország segít a béke alapjainak lerakásában a jövő nemzedékei számára.

Az MTI által ismertetett nyilatkozat szerint Amerika hálás a két ország közötti szívélyes viszonyért és azokért az erőfeszítésekért, amelyeket Magyarország tesz a szabadság és demokrácia terjesztéséért egyebek között a Balkánon, Irakban, Afganisztánban és Kubában.

George Bush az évforduló kapcsán köszönetét mondott azért is, milyen sokféleképpen gazdagították és erősítették az Egyesült Államokat az amerikai magyarok. Szellemükkel és kemény munkájukkal járultak hozzá Amerika életerejéhez, sikeréhez és jólétéhez — írta az elnök.

Sólyom László magyar államfő pénteken levélben mondott köszönetét az Amerikai Egyesült Államok elnökének a döntésért, amellyel George W. Bush 2006. október 23-át az elismerés napjának nyilvánította. „Mi magyarok valamennyien nagy megelégedéssel olvastuk az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából kibocsátott proklamációját, amelyben 2006. október 23-át az elismerés napjává nyilvánítja, az ötven év előtti véres és felemelő napok emlékére” — írta a Magyar Köztársaság elnöke. Sólyom László úgy fogalmazott: „Tudatni kívánom, magyar honfitársaimat mélyen megindította az Ön nemes gesztusa, amely nemzeteink szoros barátságát, egyre kiterjedtebb kapcsolatait bizonyítja”.

Az orosz felsőház sajnálatát leiezte ki 1956-ért

„Oroszország nem tartozik jogi felelősséggel az egykori szovjet vezetőség tetteiért, de erkölcsi felelősséget érez múltja egyes fejezeteiért, és reméli, hogy a mai magyar társadalom méltányolja őszinte sajnálatát azért, ami 1956. október-novemberben Magyarországon történt” — áll az orosz felsőház, a Szövetségi Tanács péntek reggel elfogadott nyilatkozatában. A még pénteken Budapestre készülő Szergej Mironov felsőházi elnök vezette ülésen elfogadott nyilatkozat emlékeztetett arra, hogy 50 évvel ezelőtt a „magyar nép szabadságra való törekvése hatalmas emberáldozattal járt”, majd megjegyezte: „a világ politikai térképén már régen nem létezik az az állam, amely a magyar tragédiában részes volt. Az Oroszországi Föderáció nem felelős a szovjet vezetőség tetteiért”.

ISSN 0022-8281

^OO^oiktót)!e^^^^^^^^^^^^^^^^/^yugat^ilá^egnagyobl^nagy£^