Kanadai Amerikai Magyarság, 2006. február (56. évfolyam, 5-8. szám)

2006-02-04 / 5. szám

Tovább nőtt a munkanélküliség A 2005. iiktőber-decemberi időszakban a foglal­koztatottak száma 3 millió 916 ezer, a munkanélkülie­ké 310 ezerfő volt, ami 7,3 százalékos munkanélküli­ségi rátát jelentett — jelenti a Központi Statisztikai Hivatal. A tavalyi negyedévi időszak átlagában a 15-74 éves népesség 54,7 százaléka jelent meg a munkaerőpia­con, ezen belül a munkavállalási korúak esetében a mutató 65,2 százaléknak felelt meg. A negyedik ne­gyedévi 3 millió 916 ezres foglalkoztatotti létszám 46 ezer főrel haladta meg az első negyedévit, és hasonló volt, mint egy évvel korábban. A munkanélküliek száma a vizsgált időszakban 310 ezer fő volt, 47 ezer fővel több, mint 2004 azonos időszakában. A munkanélküliségi arány 7,3 százalék­nak felelt meg. (Az Eurostat által publikált harmoni­zált munkanélküliség; ráta az időszak középső hónap­ját jelentő novemberben: EU-15: 7,6 százalék, EU-25: 8,4 százalék, Magyarország: 7,0 százalék.) A munkanélküliek 47,3 százaléka egy éve vagy annál hosszabb ideje keresett állást, ami 1,7 százalék-száza­lékponttal magascbb a tavalyi értéknél. A munkanél­küliség átlagos icőtartama 16,4 hónapnak felelt meg. Szili a pápánál A közép-euópai átalakulásokban játszott magyar szerepet méltata XVI. Benedek pápa Szili Katalint és más házelnök#ket fogadva - közölte az Országgyűlés elnöke a csopirtos magánkihallgatást követően. Szili Katalin arról beszélt XVI. Benedek pápának, hogy az állan és az egyház szétválasztása mellett is jelentős az rgyüttműködés, különösen az oktatásban és szociális területen. Kiemelte, hogy Magyarország számára reidkívül fontos a regionális együttműködés, hiszen soktemzetiségű az ország, s ugyanakkor az or­szághatárfkon túl is élnek magyarok. Azt mondta, hogy a haúron túli magyarok azt szeretnék, ha az egy­ház nyelté is magyar lenne. Az Oszággyűlés elnöke szerint őszinte beszélgetés alakult Ji. A katolikus egyházfő kiemelte a regionális együttnűködés jelentőségét. Külön említette a Bal­kán, esősorban a Nyugat-Balkán térségét ebben az összefvggésben, szükségesnek ítélve további segítsé­get a közép-európai országok részéről e térség problé­mámat megoldásában. Szili szerint XVI. Benedek kiemelte azt is, milyen fontoj szerepet játszott Magyarország az európai át­alakításokban, hiszen 1989-ben az első lépést Ma­gyarország tette nieg azért, hogy a demokratikus átala­kulás meginduljon, majd kiteljesedjen. Mit láttam a televízióban? Miután megérkeztünk szokásos évi magyarországi látogatásunkra, örömmel ál­lapítottam meg, hogy a ká­beltelevízió Filmmúzeum elnevezésű csatornája az olyan csodálatos régi ma­gyar filmek mellett, mint például az „Egy csók és más semmi”, a következő héten éppen a harmincas évek filmhíradóiból készült fél­órás összeállításokat mutat­ja be. Gyermekkorom esemé­nyeit figyelve bizony néha kibuggyant a szememből egy-egy könnycsepp. A ko­rabeli jeleneteket látva úgy éreztem, mintha visszaszáll­­tam volna a régmúlt időkbe, ugyanakkor nem tudtam megállni, hogy ne vonjak párhuzamot múlt és jelen között. A mai tévéhíradókhoz ha­sonlóan az akkori filmesek is beszámoltak a vonatsze­rencsétlenségekről, karam­bolokról és súlyos balese­tekről. Többek között arról az esetről is, amely kisgyer­mekként rettentő nagy ha­tással volt rám. Amikor megtudtam, hogy egy „kék taxi” áttörve a korlátot a Margit hídról a Dunába zu­hant, nem mertem beülni a nagymamám mellé a kocsi­ba, mert attól féltem, hogy mi is beleesünk a Dunába, amikor a Kerepesi útról a Corvin áruházba megyünk. Jóleső érzéssel töltött el a hír, hogy 1936-ban újfajta, modem kocsikat kaptak az utcaseprők. A képsorok be­mutatták, amint néhányan sepregetik az úttestet meg a járdát. Amikor kinéztem másnap reggel az ablakon, döbbenten láttam, hogy a Köztisztasági Hivatal egyik dolgozója seprűjével a jár­daszegély melletti sávot tisztogatja, az összegyűjtött szemetet viszont a kanális rácsára sepri. A járdán pedig ott maradt a rengeteg kutya­piszok. 1937-ben felépült egy kétszázezer köbméteres gáztározó, Angyalföldön pedig a szennyvízátemelő szivattyúház. A készülő Ár­­pád-híd miatt másfél méter­rel megemelték a Flórián té­ri templomot, és átadtak ezerkétszáz olcsó bérű fővá­rosi kislakást, továbbá el­kezdődött a Várhegy alatti barlangok megtisztítása. A MÁVAG argentin exportra két kocsiból álló elegáns lu­xusvonatot gyártott. Ekkor eszembe jutott, mit hallot­tam tavaly. A MÁV számá­ra olcsóbb megvenni a né­metektől az általuk rendbe hozott régi vagonjaikat, mint felújítani a magyar vasúti kocsikat. Ugyancsak meglepődtem, amikor azt hallottam, hogy a Hangya Szövetkezet bolt­jai 1938-ban országszerte tíz százalékkal csökkentet­ték a cukor árát. Manapság viszont minden egyre drá­gább. A korabeli híradók ké­szítői a különféle kulturális eseményekről sem feled­keztek meg. így tudtam meg például, hogy akkori­ban leplezték le Juliánus ba­rát szobrát. Érdekes volt nézni, amint a magyar kul­túrának szentelt rendez­vénysorozat megnyitó elő­adásán az első sorban ülő kormányzó úr és felesége lelkesen tapsol a művészek­nek. A legnagyobb élményt azonban a régi Nemzet Színház alapításának száza­dik évfordulójára rendezett, 1938-as díszelőadásból vett szemelvények jelentették számomra. Az összeállítások a magyar sportolók sikereiről is be­számoltak. Akkoriban a kardvívók és a vízipólózók verhetetlenek voltak. A fo­cisták pedig Görögország ellen 1 l:l-re győztek 1939- ben. Erről rögtön eszembe jutott, hogy jelenleg a világ­­ranglista 64. helyén állnak, bár állítólag hamarosan in­nen is hátrább kerülnek. Ugyancsak dagadozott a keblem, amikor hallottam, hogy Magyarországon 1938-ban volt az első kísér­leti televízióadás, és Szent­­györgyi Albert abban az év­ben kapott Nobel-díjat. Az ünnepi beszédeket, szó­noklatokat, méltatásokat hallgatva feltűnt, hogy az emberek akkoriban milyen kulturáltan beszéltek, öltöz­ködtek, és viselkedtek. Nyo­ma sem volt annak a nyegle stílusnak, egymás pocskon­­diázásának, amelyet a mai TV-műsorokban hallani, különösen a politikai vita­műsorokban. Elszorult a szívem, ami­kor azokat a képsorokat lát­tam, amelyek bemutatták, hogy a harmincas évek má­sodik felében hogyan ké­szült fel az ország a télre. A tüzelőanyag-kereskedők időben feltöltötték raktárai­kat tűzifával, szénnel és tatai brikettel. Az iskolák meg a kórházak részére már au­gusztusban kihordták a sze­net. A közalkalmazottak összegereblyézték az avart, és kitisztították a víznyelő aknák rácsait. Erről eszembe jutott, hogy a kanadai meteorológiai inté­zet nemzetközi előrejelzésé­ből még indulás előtt meg­tudtuk, hogy egy héttel ké­sőbb sarkvidéki hidegre kell számítani Magyarországon. A megérkezésünk után azonban hiába hallgattuk a rádiót, hiába figyeltük a kü­lönféle TV állomásokat, csak a nagy hideg beállta előtt egy-két nappal jelentet­ték be, milyen idő várható. Azt pedig végképp nem hal­lottuk, hogy figyelmeztették volna a lakosságot: szerez­zenek be maguknak elegen­dő élelmet, készüljenek fel a legrosszabbra, és akinek nem feltétlenül szükséges, maradjon otthon, mert bizo­nyos helyeken járhatatlanná válnak az utak. Az ítéletidő beállta után sorra jelentették a hírekben, hogy hány autó akadt el, hány falu vált meg­­közelíthetetlenné a hóvihar miatt, hányán rekedtek az országutakon. Nem állítom, hogy ma­napság minden rossz. A le­hetetlenül viselkedő politi­kai vezetők dacára szép eredményeket ért el Ma­gyarország. Mégis furcsál­lom, hogy közel hetven év­vel ezelőtt, amikor sem szá­mítógép nem volt, sem zsebtelefon, sem annyi autó mint manapság, a korabeli híradókat látva mégis min­den sokkal szervezettebb­nek, rendezettebbnek, kul­turáltabbnak tűnik, mint amit ma magam körül látok. Óhatatlanul felmerül ben­nem a kérdés: milyen lenne ma Magyarország, ha nem következik be a második vi­lágháború és az azt követő kommunista rendszer. Mire mennek az emberek a leg­modernebb technikai vív­mányokkal, ha azt sem tud­ják megszervezni, hogy az utcaseprő eltüntesse a jár­dákról a kutyakakit? Gábor Bendegúz Mentvbői az angyal... Ez a törtéiet a fogolytá­bor esti csődjében hang­zott el. Eg; öreg csendőr tiszthelyetts, aki apám le­hetett voln, mesélte a fia­­talabbaknk... Az ő mesé­jét én ttvább mesélem, mert a nese olyan érték, amit ma kell őrizni... „...Iát cudar tél volt harmiitötbe vagy har­­minchitba, nem emlék­szem pontosan. A tószegi lovasőrsön szolgáltam. Az őrspaancsnokunk kemény emb<r volt. Nem ismert tréfá, ha szolgálatról volt szó: Akkoriba került hoz­zám Pákozdi Pista a járőr­­társ iskolától. Olyan hety­ke :átarti gyerek volt Pista, ak mindent „jobban tu­dót.” Hát egyet biztosan. Jobban tudott káromkodni, mint az őrs többi tagja együtt. Nem mondom, a mi szánkon is kiszaladt egy­­egy cifra, ha valami rosszul ment, de nem volt minden második szavunk trágár­ság. Pista a katonaságnál szokhatott rá. így hitte, hogy a falusiak szemébe így lesz ő a fenegyerek, ha lerángatja mndenről a szenteltvizet. Hát mit a« Isten, kará­csony előtt lét nappal az őrsparancsntk engem je­lölt ki járőrt?, és Pistát ad­ta mellém jáőrtársnak. Cu­dar időt fogunk ki. Kavar­góit a hó, és lehetett vagy húsz fok nínusz. Két na­pos járőr /olt ez, összesen két hosszabb pihenővel. Kellett a: már csak a lovak miatt is Hát bizony gör­­nyedten ültünk a nyeregbe leszeget fejjel, hogy job­ban véljen a kalap ellenző­je az a'cunkba csapódó hó­tól. A tollas forgót úgy ci­báltat szél, hogy ha nincs álladíó szíj, hát letépi a fe­jünkről. Jó ideje kaptat­tunk, figyelve a jegenye­sort, mert csak azok jelöl­ték az utat ebben a ködbe­burkolt tanyavilágban. „Hogy az anyja keservét az őrsparancsnoknak, hogy ilyen rút időben is kivezé­nyelt bennünket!” — fa­kadt ki Pista. Én nem kont­ráztam neki. — „Nem könnyű őrspa­rancsnoknak lenni. Egy­szer te is megtudod.” — „De az anyja...” — „Fogd be a szád, és az útra ügyelj. Ha elvétjük a Váradi tanya felé az elága­zást, egész éjszaka bo­lyonghatunk ebben a fehér kavargásban.” — „Még belénk is fagyhat a lélek, hogy az a ...” — és kanyarított egyet. — „Mért vagy ilyen mocs­kos szájú Pista? Nem le­szel azzal több, hidd el”. — „A csapatnál ragadt rám.” — védekezett. — „Na akkor tartsd a szád, és nyisd ki a szemed!” Erre már Pista is elhallga­tott ás némán nyűttük a ki­lométereket. Csak a lovak horkantak hébe-hóba. Iz­zadt testük gőzölgött, és csak a zabla csörgése jelez­te merre járunk. így törtük a havat, ami már vagy fél méter is lehetett, amikor egy alig hallható marha­­bőgés ütötte meg a füle­met. — „Hallod?” — kérdem Pistát. — „Hallom hát, egy isten-­­átka gazda elfelejtette be­csukni az istálló ajtót. El­kószált a jószág. Úgy kell, neki!” — „Megkeressük.” — „Csak nem akar ebben a viharban elkóborolni az út­tól?” — „Pákozdi járőrtárs!” — A hivatalos hangra Pista meghőkölt. — „Ide figyel­jen, mi azért vagyunk, hogy segítsünk, érti?! Ha nem tetszik menjen útka­­parónak.” Ezzel se szó, se beszéd, ar­ra fordítottam a lovam fe­jét, ahonnan a keserves se­gélykérő bőgést hallottam. Hátra se néztem. Pista el­morzsolt egy betyár imád­ságot a bajsza alatt, és a nyomomba szegődött. * * * Ezalatt Váradi Mihály tanyáján boldogan készül­tek az ünnepre. Váradiné kapós menyecske volt va­lamikor, és két gyerek után is szép asszonynak számí­tott. A tiszta szobában volt az egész család. A négy éves Zsuzsika anyja mel­lett ült az asztalnál, és in­kább hátramozdító volt a színes papírlánc készítés­ben mint segítség, amit az­tán bátyja, a tizenkét éves Andris aggatott sorjába a vásáron vett fenyőfára. A búbos ontotta a meleget, és Julis asszony halkan a „Menyből az angyal”-t dú­dolta, már csak azért is, hogy a gyerekek fülébe is belemásszon a dallam. Mi­hály gazda javakorabeli paraszt gazda. Rátartian büszke, hisz’ amit negy­venöt éves korára a saját emberségéből megterem­tett, azzal meg is lehetett elégedve. Mint ötgyerekes paraszt fia, egy pár szögöl­­nyi földet örökölt, de nem­csak a sajátját művelte, ha­nem felvállalt még amennyit csak bírt. Kupor­­gatta a garast, és mindig, ha csak lehetett, földet vett. Egy holdat itt, fél holdat ott, úgy, hogy mikor meg­kérte Julis kezét, aki mó­dos lány volt, az összes földjét eladva, egy tizen­négy holdas tagot vásárolt tanyával. Az pedig már va­lami Volt; Most, amíg beledörmögött mély hangjával a családi kórusba, közben körbe le­geltette szemét a „tiszta szobán”, ahol csak ünnepi alkalmakkor jött össze a család. Na, de a vihar miatt nem volt mit tenni, így hát az Isten is úgy akarta, hogy együtt legyenek. Jóleső ér­zéssel nézte a felpámázott két ágyat, ami felesége ho­zománya volt. Mellette volt a tulipános láda a hu­zatokkal, meg az ünneplő ruhákkal. A sublót felett egy kicsit megfakult Mária kép, mellette a családi ké­pek, a szülei esküvői képe, az apja katona ruhában, az­tán az ő családi képük, amikor Zsuzsi még pólyás volt. Aztán ott volt a két ablak között a nagy inga óra, amit egy vásáron Julis unszolására vett, amikor három hízót jó áron adott el... Erről jutott eszébe a tinó, ami a megelégedettsége fő oka volt. Igen jó árat alku­dott ki a községi hentestől, és csak a cudar idő akadá­lyozta meg, hogy még nem tudta behajtani Bimbót a faluba. Mert így hívta a maga nevelte tinót, mely­nek árából a karácsonyi ajándékokat akarta meg­venni. „Na majd holnap” — gondolta, és ezzel a jég­virágos ablakhoz lépett. Tenyerével megolvasztotta a jeget, hogy egy pillantást vessen az átellenben lévő istállóra. De egyszerre el­szállt az éneklő kedve. A ikerszárnyas istálló ajtót jobbra-balra cibálta a szél. „Andris!” — kiáltotta — „elfelejtetted feltenni a keresztrudat az istálló ajtó­ra! Ha elkóborolt a Bimbó, vele ment a karácsonyi an­gyal az ajándékokkal!” Még be sem fejezte a mon­datot az apja, András rossz lelkiismerettől hajtva csak úgy hajadonfőtt, bekecs nélkül rohant ki az istálló­hoz. Neki kellett feküdjön a szélnek, hogy elérje a be­járatot, de elég volt egy pil­lantás, hogy lássa, hogy a borjú nincs ott. Az ő dolga volt a borjú után nézni, és most mint a vert kutya ment vissza a házba. A szobában megfagyott a jókedv. Julcsa éneke el­hallgatott, és a kis Zsuzsi — érezve e feszültséget — az anyja ölébe bújt. Mihály nem volt durva ember, de igen szigorú. Az összehú­zott szemöldöke alól olyan pillantást vetett Andrisra, hogy az felért egy pofon­nal. „Nem jön el az angyal! Nem lesz karácsony!” — hangzott az apai ítélet. Ez­zel Mihály vette a pipáját, mert a tiszta szobában nem pipázott, és kiment a kony­hába. Bent a szobában fagyos volt csend. Julis mama sze­mében ott reszketett a kön­ny, és bár újra akarta kez­deni a „menyből az an­­gyal”-t, elcsuklott a hangja. „Anya, milyenek az angya­lok?” — törte meg a kínos csendet a kis Zsuzsi kérdé­se. Julis elmosolyodott, és magyarázni kezdett úgy, hogy a négy éves gyerek is értse: „Az angyalok Isten követei. Isten küldi őket az emberekhez, hogy segítse­nek rajtuk. Különleges ru­hát viselnek, és tollas szár­nyuk is van...” De tovább nem jutott. A konyhából, ahonnan az ajtó a pitvarra nyílt, hangos köszöntés szakította félbe. „Adjon Isten Mihály gaz­da, haza tereltük a jószá­gát!” Ezzel már nyílt is a szoba ajtó, és a most már mosolygó Mihály gazda maga előtt tuszkolta be a két csendőrt, miközben magyarázta: — „Az Isten küldte ezeket a jó embereket, meglelték a Bimbót!” A kis Zsuzsi nem sokat ér­tett a dologból, de azt látta, hogy apja nagy örömmel szorongatja a jövevények kezét. Egyszerre csak meg­pillantotta a kakastollat, és akkor már tudta is, kik a jö­vevények. Leugrott anyja öléből, és a közelebb álló Pista próbacsendőr hideg­től vörös kezét elkapva, megcsókolta. Pista nagy zavarban volt. Legszíve­sebben egy kacskaringósat szeretett volna mondani, hogy zavarát leplezze. Molnár járőrvezető félt is, hogy valami kiszalad a szá­ján. De a kis Zsuzsi lefegy­verezte. — „Köszönöm, köszönöm Angyal bácsi, hogy el tet­szett jönni hozzánk. Mert apu mondta, hogy maguk nélkül nem lesz kará­csony.” Hát erre mi mást tehetett a nagydarab próbacsendőr, mint hogy letérdelt a csöppséghez, és megcsó­kolta. Ettől kezdve senki sem hal­lotta többé Pistát károm­kodni, mert maga mondta: „Egy angyal nem károm­kodhat!” v. Domokos Sándor • A MÁV a rendkívüli hideg miatt megengedi a fedél nélkülieknek, hogy az éjszakákat a vasútállomások vá­rótermeiben töltsék. A várótermek elsősorban az uta­zók számára biztosítják a fűtött helyen tartózkodást, de most a hajléktalanok is ott maradhatnak éjszakára. Csomag-levél kihordókat (courier broker) keres jól megalapozott vállalat. Teherautó (minivan) és GTA ismerete szüksé­ges. Idősebbeket is szívesen látunk. Clerical position also available. Hívja Ágnest, Shellx Courier: Tel: 905-669-2900 (4-v) Szeretne legálisan Kanadában élni? MR. GEORGE KUBES, L.L.B., kanadai bevándorlási ügyvéd 20 éves gyakorlattal mindenféle bevándorlási ügyben segítségére áll. www.georgekubes.com 360 Bloor St. W„ Suite 403 Toronto, Canada M5S 1X1 Tel: 416-926-9298 (2v) úV. Travel Ltd. Ismerje meg a v,iagot( utazzon ve,ünk! Ismét itt van a MALÉV EARLY BIRD, ha most megveszi jegyét spórolhat! Hívja Gyöngyit a 416-696-0036, vidékről a 1-877-525-2138. Brigittát a 905-883-4550, és Krisztinát az 519-239-6445. Kedvezményes utazások Magyarországra és a világ bármely részére egész évben. • Repülőjegyek bármely légitársasággal; Malév, Lufthansa, USAir, KLM, Air Canada, Czech Airline, Westjet stb. • Szervezett egyéni és csoportos túrák. • Tengerparti üdülések, „last minute package-ok”. • Hajó utak a tengeren és a nagy folyókon • Autóbérlés, szálloda foglalás, meghívólevél és utazási biztosítások. 1046A Broadview Ave., Toronto, ON M4K 2S2 INTERNATIONAL TRAVEL 208. Bloor St. West, Suite 801, Toronto On. M5S 3B4 tel. 416-922-7775, toll-tree: 1-877-922-8775 web-site: www.intertravel.ca KEDVEZMENYES ARAK BUDAPESTRE: ÁTSZÁLLÁSSAL $590-TŐL, EGYENES JÁRAT: $670.00-TŐL MEGÉRKEZTEK A MALÉV „EARLY-BIRD” ÁRAI ÁPRILIS 1 - OKTÓBER 15, 2006 SZEZONRA $770-TŐL Hozassa ki látogatóba szeretteit, $540-től A jegyeket ingyenesen házhoz küldjük. Legújabb TÉRKÉPEK. Magyarország, Erdély stb.eladók! DÉLI UTAK: Kuba. Mexikó, Karib-szigetek, hajókirándulások MEGHÍVÓLEVÉL, utazási-, orvosi- és kórházi biztosítások, autóbérlés. szAllAsfoglalAs. PRIVAT SZÁLLÁS BUDAPESTEN Rondzik Ági Patasi Marianna Apró Szilvia 416-922-7775 ceil.: 416-939-6118 416-315-2604 cell.: 416-241-2837 519-823-9498 cell.519-766-2509 Malév • Czech Airlines • Austrian Airlines • Westjet Lufthansa • KLM • JAT • AC • Air France • British Airways Tico.reg.no. 50014181 Rövidesen megnyílik AZ ARANY KRIZANTÉMHOZ Nyugdíjas Otthon Richmond Hitiben. A családi otthon minden kényelmével és a következő szolgáltatásokkal állunk majd az Önök rendelkezésére: 24 órás orvosi felügyelet; mobil orvosi laboratórium • fizioterápia • orvisi kivizsgálás a bentlakóknak, Dr. Gabriele Tamir révén • helybeli esztétikai szolgáltatások • magyar nyelvű TV adások; otthoni ízek • a vezetőség és személyzet beszél magyarul Az Arany Krizantémhoz felejthetetlen élményben részesíti majd úgy a bentlakókat, mind családjukat. Könnyen megközelíthető a HWY 404-ről, ugyanakkor kellemes és természetes környezetével egy turisztikai központ nyugalmát nyújtja. Hosszú tapasztalattal rendelkező, hivatásos személyzetünk megértő és szerető türelemmel kielégíti min­den vendégünk egyedi szükségleteit. Kedvező áraink a piacon páratlanok! További információért vagy egy látogatás időpontjáért kérjük hívja Monica-t a 905-773-1469 telefonszámon. 2006. február 4. - 5. szám — — 5 _______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents