Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. július-december (55. évfolyam, 27-50. szám)
2005-07-08 / 28. szám
6 — No. 28 — 2005. július 8 Újfasiszta provokátorok Komáromban Csak a zömében magyarországi fiatalokból álló, 30-40 fős csoport adott hangot nyílt nemtetszésének július 4-én a Szlovák Testvériség, a Szlovák Testvériség Nemzeti Párt és az Új Szabad Szlovákia nevű társulás komáromi (Szlovákia) felvonulása miatt. A másfél órás önmutogató és provokatív szlovák „megemlékezés” után a tót atyafiak katonás rendbe felsorakoztak, és az őket Komáromba szállító autóbuszhoz vonultak. A hatóságok a járás határáig kísérték a nagyszombati járművet. A szlovák tüntető-nagygyűlés szervezői állítólag Cirill és Metód hittérítőknek a mai Szlovákia területére való bejöveteléről kívántak megemlékezni. Az általuk lengetett transzparensek viszont egyáltalán nem békés megemlékezést hirdettek: „Harcba, szlovák! Hív a hazád! Nemzetünket nem hagyjuk elmagyarosítani!; Szlovákiának szlováknak kell maradnia! Mi vagyunk itthon!” — üzentek a magyarok felé a feliratok. A DL századig visszanyúló történelmi visszatekintést követően a fekete ingesek vezére kemény szavakkal bírálta a jelenlegi szlovák politikai vezetést, mert hagyja, hogy az MKP megvalósítsa „undorító művét”, a dél-szlovákiai autonómiát. Azonban alig néhány perccel a rendezvény megkezdését követően, a tér egyik sarkában felhangzott a „Ria-Ria-Hungária”, mert a látványt szótlanul nem nézhető magyar fiatalok is hangot adtak véleményüknek. Ezt követően, másodperceken belül rohamrendőrök álltak a két tábor közé. A magyarországi fiatalokból álló csoport tagjai elmondták: azért érkeztek, mert a zömében magyarok lakta Komáromban nyílt, vérlázító provokáció folyik a békés, dolgos felvidéki magyarok ellen, amit soha, sehol, semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni. „Felháborító, hogy a XXI. század elején neonáci banda garázdálkodhat Európa közepén” - mondták, hozzátéve: jelenlétükkel arra is rá szeretnének mutatni, hogy Magyarországon sem mindenki feledkezett meg a határon túliakról. Mivel a két csoport a köztük álló rendőrsorfal miatt nem kerülhetett testközelbe, csupán beszólásokkal véleményezték egymást. Egyik részről a „Szlovákia a miénk, magyarok az Ural mögé!”, a másik táborból a „Vesszen Trianon, szlovákok, nincsen hazátok!” jelszavak röpködtek. A magyar himnusz eléneklése után kisebb csetepaté támadt a rendőrök és a fiatalok között, s egyiküket előállították. A jelenléttel egyébként mindkét tábor tagjai elégedetlenek voltak: a magyarok és a szlovákok szerint is több száz fős tömegnek kellett volna megjelennie, természetesen mindegyik a saját térfelén látott volna szívesen ennyi embert. A „megemlékezők” sem voltak ugyanis többen ötvennél. K. M. Hetvenéves a dalai láma Július 6-án volt hetvenéves Tendzin Gyaco, a XIV. dalai láma, Tibet legfőbb vallási és világi vezetője. A dalai lámát Tibetben Buddha megszemélyesülésének tartják; a dalai tibeti nyelven óceánt, egyben Buddha végtelen bölcsességét jelenti, míg a láma a szerzetes megfelelője. Tendzin Gyaco 1935. július 6-án született Taksterben, Tibet Amdo tartományában földműves családban, Lhamo Dhondrub néven. Két és fél éves volt, amikor az országot járó buddhista szerzetesek felismerték benne Buddha földi alakját. A gyermeket Lhászába vitték, ahol 1940. február 22-én lépett az Oroszlán trónra, és hivatalosan a tibeti buddhisták vezetője, a Hó királyságának uralkodója lett. Az ifjú láma a 13 emeletes, ezer szobás Potala palotában, a dalai lámák rezidenciáján élt, s az uralkodásra készülve három szerzetesi egyetemet is elvégzett, a hatalmat addig, 1950. november 17-igrégens gyakorolta. A kínaiak éppen 1950- ben támadták meg az országot: a „felszabadított” Tibetet katonai körzetnek nyilvánították. Hozzáláttak a hagyományos társadalom lerombolásához, a kolostorok és a szerzetesség felszámolásához. A dalai lámát azért több jelképes politikai tisztségbe is kinevezték: a Kínai Buddhista Szövetség tiszteletbeli elnöke, az Országos Népi Gyűlés (parlament) tagja, a Tibet autonómiáját előkészítő bizottság elnöke volt. A tibetiek elégedetlensége 1959. márciusában fegyveres lázadásba torkollott, amelyet Peking kegyetlenül levert: a harcoknak és az utána következő vérfürdőnek tízezer áldozata volt. Nyolcvanezren, köztük a dalai láma, külföldre menekültek. Tibetbe 1963 és 1971 között egyetlen külföldit sem engedtek be, a vallásgyakorlást megtiltották, a 6000 templom és kolostor közül csak 26 maradt épen, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét elégették. Bár a helyzet idővel javult, a kínaiak továbbra sem akarnak hallani Tibet autonómiájáról, nacionalista szeparatizmusnak bélyegzik a nyelv- és vallásgyakorlás követelését. 1959. március 17-én az összecsapásokban vérhast kapott dalai láma, a Vágyakat Beteljesítő Drágakő Indiába menekült, s azóta is száműzetésben él. 1985- ben a kínaiak felajánlották, hogy települjön haza, de ő kijelentette, csak akkor tér vissza, ha a tibetiek elégedettek lesznek helyzetükkel. A dalai láma mára lemondott Tibet függetlenségének követeléséről a maximális önkormányzat és a vallásszabadság ellenében, de Peking változatlanul azzal vádolja, hogy az autonóm terület elszakítására törekszik, és elutasítja vele a párbeszédet. A dalai láma több egyetem díszdoktora és számos kitüntetés birtokosa, 1989- ben megkapta a Nobel- Békedíjat is. A kitüntetést a világ valamennyi elnyomottja nevében fogadta el. A buddhista egyház legmagasabb rangú képviselőjeként sokat utazik, célja, hogy a figyelmet Tibetre irányítsa, és közvetett módon nyomást gyakoroljon Pekingre — eddig nem sok eredménnyel. Tizenhárom halottja van az európai viharoknak Emberéletet is követeltek azok a viharok, amelyek a hét elején tomboltak több európai országban. Bulgária északkeleti részén szükségállapotot léptettek életbe, ahol a több napja tartó viharnak öt halálos áldozata volt, Románia déli részén pedig nyolc emberéletet követelt az ítéletidő. Ugyancsak erős vihar pusztított Svájcban, Franciaországban és Belgiumban. A több napig tartó felhőszakadás következtében a bulgáriai Sumen, Targoviste, valamint Popovo térségében több helyen átszakadtak a gátak. Mintegy húsz település maradt áram nélkül Targoviste térségében, ahol lakóházakat és 25 hidat tett tönkre az ár. Az ország északkeleti részén az áradások miatt szünetelt a vasúti közlekedés. Az ítéletidőben öten haltak meg: egy 83 éves férfi vízbe fulladt, négyen pedig villámcsapás következtében vesztették életüket. Nyolc emberéletet követelt az ítéletidő Románia déli vidékein. A napok óta tomboló zivatarok, özönvízszerű esőzések nyomán keletkezett árvizekben mintegy száz falu és város, sok tízezer hektár szántóföld került víz alá. Települések tucatjai maradtak áram és ivóvíz nélkül, országutak kerültek víz alá, mintegy ötezer hektáron elpusztította a termést az ár. A katasztrófaelhárító különítményekben a román belügyminisztérium egységeihez tartozó mintegy ezer csendőr, határőr, rendőr segédkezik a hatóságoknak a mentésében. Svájc felett is viharok tomboltak július 5-én és 6- án. A szél helyenként elérte az óránként 116 kilométeres sebességet. Franciaország északi részén, Arrasnál a heves viharok miatt több kempingből ki kellett költöztetni a nyaralókat. Lille közelében időlegesen járhatatlanná váltak az utak és a vasútvonalak. Belgiumban több falut elöntött a víz. A heves esőzések főként Flandria nyugati részén okoztak áradásokat. Forradalmat szítanak az urnáknál? Az orosz kormány kettős mérce alkalmazásával vádolja azt a nemzetközi szervezetet, amely bírálta a választásokat Grúziában a bársony-forradalom, Ukrajnában pedig a narancsforradalom előtt. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) bírálata a volt szovjet tagállamokban tapasztalható választási túlkapásokat illetően „időnként nyugtalanságot szít, és rontja a stabilitást, amit az érintett országok szélsőséges erői használnak fel” — állította Alekszej Borodavkin, a szervezetbe delegált orosz nagykövet. Borodavkin szerint az OSCE-nek reformokat kellene bevezetnie választási ellenőrző eljárásában. Az orosz tisztviselő egyenesen forradalom szításával vádolta a szervezetet. Megjegyzései az OSCE Washingtonban megrendezett éves parlamentáris gyűlésén hangzottak el a hétvégén. A szervezet által küldött megfigyelők az elmúlt két év során bírálták a grúziai, az ukrán és a kirgisztáni választásokat. Beszámolóik valószínűleg jelentős szerepet játszottak az ellenzéki erők megerősödésében és felbátorodásában az érintett országokban, és hozzájárulhattak forradalmak kialakulásához is. Az orosz kormányt aggasztja egy hasonló folyamat lejátszódásának lehetősége két fontos szövetségesénél, Belorussziában vagy Türkmenisztánban, sőt, akár magában Oroszországban. Idén több hónapig blokkolta az OSCE költségvetését, hogy így tiltakozzon a szervezet „politizálódása” ellen. Egyes OSCE tisztviselők magánjellegű aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a szervezet szerepet játszott olyan forradalmakban, mint például a márciusi kirgisztáni tulipán-forradalom. Az egyik tisztviselő nem hivatalosan elmondta, hogy az OSCE-nek mértékletesebben kellene kifejeznie bírálatát a választási túlkapásokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy a szervezet a gyalog szerepét játsza az USA és Oroszország között folytatott „sakkjátszmában”. „Fontos, hogy az OSCE-t ne használja ki saját céljaira sem az Egyesült Államok, sem más hatalom” — véli a tisztviselő. Mások viszont úgy látják, hogy a szervezet értékes szolgálatot tesz. Oliver Miles, volt brit nagykövet szerint „ha választási csalás történik, a felügyelők feladata, hogy nyilvánosságra hozzák azt”. Miles hangsúlyozta, hogy nem mindegyik megfigyelő származik nyugati országokból, sokan a volt Szovjetunió területéről érkeztek. Az OSCE láthatóan nem hátrál meg a demokrácia védelmétől a volt szovjet tagállamokban. Dimitrij Rupel, a szervezet elnöke a következőképpen vélekedik: „Úgy gondolom, hogy ambiciózusan és következetesen folytatnunk kell Kirgisztánban tanúsított jelentős részvételünket úgy, hogy a többi közé-ázsiai államot is teljes erőnkből segítjük a demokrácia elérése felé vezető útjukon”. Oroszország viszont ismételten azzal vádolja az OSCE-t, hogy kettős mércét alkalmaz, bírálja az emberi jogi bűnöket és a választási csalásokat a volt szovjet tagállamokban, ugyanakkor nem veszi figyelembe ugyanezeket az irányelveket a nyugati országokban. Miles, aki a grúziai és a kazahsztáni választásokat is ellenőrizte, egyetért ezzel. „A gyakorlat az, hogy szinte kizárólag a volt szovjet tagállamokban kerül sor a választások ellenőrzésére, a nyugati országokban pedig nem. Úgy vélem, ez nem helyes”. A brit törvények értelmében törvénytelen a külföldi megfigyelők jelenléte. Miles szerint nevetséges, hogy annak ellenére, hogy Nagy-Britannia számos nemzetközi egyezményben partner a választások ellenőrzését illetően, saját nemzeti törvényei tiltják az ellenőrzést. Ennek fényében teljesen jogos Oroszország bírálata. Az viszont szintén az igazsághoz tartozik, hogy az OSCE nem csupán Oroszországot figyeli árgus szemekkel, hiszen múlt pénteken egy olyan beszámolót jelentetett meg, amelyben javaslatot tett a Guantanamo Bay-i amerikai fogolytábor bezárására azzal az indokkal, hogy nem bizonyult hatékonynak a terrorizmus elleni harcban, és megerősítette az Amerika-ellenes érzületet a fiatal muzulmánok körében. A nemrégiben lezajlott grúziai választási bizonytalanság előtérbe hozta a választásokat ellenőrző nemzetközi szervezet ellentmondásos szerepét. Egyesek úgy gondolják, hogy a választási csalások leleplezése csupán a nagyhatalmak közötti harc burkolt része, és a megfigyelők valamilyen idegen hatalom szolgálatában szítanak forradalmat az érintett országokban. Mások továbbra is úgy vélik, hogy ilyen szervezetekre szükség van a demokrácia védelme érdekében. Oroszország most eljutott odáig, hogy összefüggésbe hozta a választási ellenőrző szervezetet a volt szovjet tagállamokban lezajlott forradalmakkal. K. Gábor Az OSCE nemzetközi szerepe A bécsi székhelyű szervezet 55 tagállamból áll. Aktívan részt vesz a fegyverkereskedelem ellenőrzésében, konfliktus megelőzésben, a demokrácia előmozdításában és a terrorizmus elleni harcban. A Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája felelős a tagállamokban tartott választások ellenőrzéséért. Az OSCE felügyelte a volt szovjet tagállamok, köztük Örményország, Grúzia, Moldova, Tádzsikisztán, Kirgisztán és Azerbajdzsán választásait. 13 megfigyelőt küldött az amerikai elnökválasztás ellenőrzésére. Költségvetése az 1994-es 21 millió euróról 168,6 millió euróra nőtt. A háború ellenzőit okolják a sorozási nehézségekért Több republikánus szenátor azzal vádol más képviselőket és a hírközlő médiát, hogy kedvezőtlenül írnak az iraki háborúról, a Pentagon pedig arra kéri a kongresszusi tagokat, dicsérjék a katonai szolgálatot a besorozási nehézségek enyhítése érdekében. Az oklahomai, republikánus James Inhofe szenátor elmondta a szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottsága kérdésére válaszolva, hogy a családok lebeszélik a fiatal férfiakat és nőket a jelentkezésről „az elhangzó sok negatív médiahír miatt”. Azt is elmondta, hogy több szenátor háborúellenes bírálata hozzájárult az USA ellenségeinek propagandájához. Neveket nem említett. Peter Schoomaker vezérkari főnök is felkérte a kongresszus tagjait, hogy „fejtsék ki jelentős tekintélyükkel az amerikai népnek, hogy milyen fontos fiataljainknak, hogy ilyen időkben a nemzetet szolgálják”. Július 6-án kijelentették a hadseregnél, hogy az idei időarányos besorozási tervtől 14%-al, azaz 7.800 újonccal maradtak le annak ellenére, hogy a júniusi havi tervet túlteljesítették. Az iraki és afganisztáni megnövekedett kiküldések miatt a besorozás lemaradt a Nemzeti Gárdánál és a tartalékosoknál is. „A naponta hozzánk érkező negatív hírek áradatát látva meghökkentő, hogy vannak, akik alá akarnak írni” — mondta Pat Roberts kansasi republikánus. A már vagy kétezer amerikai katona életét követelő iraki háború lankadó támogatását látva Bush elnök július 5-i beszédében elismerte a nemzet stratégiája iránti kételyeit, de kitartott amellett, hogy a műveletnek van értelme, mert szerinte Irak a kulcs a terroristák elleni harcban, így érvelt a katonai szolgálat mellett: „Mi azért élhetünk békében, mert minden generációnk kitermelt olyan hazafiakat, akik maguknál fontosabb ügyet akartak szolgálni. Akik ma szolgálnak, azok a legnagyobbak közé tartoznak azok között, akik nemzetünk egyenruháját viselték”. Bush elutasította a visszavonulási menetrend elkészítésére vonatkozó felszólításokat, ugyanakkor John Warner republikánus szenátor nyomást gyakorol a Pentagonra, hogy oldja fel az iraki erők gyakorlottságára vonatkozó jelentések titkosságát. Ez fontos mutatója lehet az USA erők hazatérési időpontjának. „Az amerikai adófizetők hatalmas összegeket fektetnek a kiképzésbe és a felszerelésbe” — mondta Warner. A haladásra vonatkozó értesülésekből jobban ki tudjuk hámozni, hogy hol tartunk Iraknak gyakorlott és felszerelt egyénekkel való ellátottságában, hogy esetleg helyettesíteni lehessen saját erőinket”. A demokraták azt feszegették a Pentagon hivatalnokainál, hogyan készítette elő az iraki háború az USA katonákat más lehetséges konfliktusokhoz való készenlétre, és milyen intézkedések történtek a katonáknak megfelelő golyóálló mellényekkel való ellátására bombák és más robbanóanyagok ellen. Edward Kennedy demokrata szenátor elmondta, hogy miközben Bush zászlólengetésre biztatja az amerikaiakat az Irakban harcoló katonák tiszteletére, nem biztosítja számukra „a háború megvívásához szükséges felszerelést, amelyet biztosítania kellett volna”. Schoomaker elismerte, hogy az Irakban levő Humvee harcikocsik 25 %a nincs még megfelelő páncélzattal ellátva, de ezt szeptemberben rendezik. Azt is elfogadta, hogy vannak esetek, amikor az egységek készültsége kisebb a szükségesnél, részben az iraki konfliktus feszültségei miatt. Michael Hagee, a tengerészeti hadtestek tábornoka elmondta, hogy 40%-al csökkent a zászlóalj és csoport méretű tengerészeti egységek készültsége, mert elsőbbséget kapott az Irakban lévő egységek fenntartása. B. M Továbbra is lehet Erdélyben magyarul doktorálni Az oktatási minisztérium internetes honlapján nemrég jelent meg a doktori tanulmányokat szabályozó 567-es számú kormányrendelet. Ennek nyomán röppent fel a rémhír: többé nem lehet magyarul doktorálni. Kötő József oktatásügyi államtitkár azonban cáfolta az információt. A szóban forgó jogszabály valóban a románt és a világnyelveket jelöli meg, mint a doktori tanulmányok nyelvét, de a szaktárca külön rendeletet készít, amely többek között lehetővé teszi a magyar nyelv használatát is. A minisztériumi honlapon olvasható kormányrendelet egyébként több szempontból módosítja az eddigi rendelkezéseket. Az első, és talán legfontosabb tudnivaló, hogy a doktori tanulmányok ezentúl a felsőfokú oktatás szerves részének tekinthetők, az erre áldozott évek a munkahelyi viszony éveit pótolják. Nappali szakon ösztöndíjas helyek is lesznek, a távoktatáson azonban csak tandíj ellenében lehet doktorálni. A képzés időtartama három év, szükség esetén egy-két évvel meghosszabbítható. Az első két-három szemeszter a bővített tanulmányok időszaka, amikor a doktorandus megtanulja, hogyan kell elkészíteni és végrehajtani egy kutatási tervet. A fennmaradó három-négy félév a tudományos kutatásnak szentelhető. Az esetleges megszakítások nem haladhatják meg a két évet. A tanulmányok végeztével összeállított diplomamunka megvédése többnyire ugyanúgy zajlik, mint eddig. Az elbíráló bizottság — amelynek elnöke a témavezető tanár — nagyon jótól elégtelenig terjedő osztályzattal minősíti a bemutatott dolgozatot. Az elégséges, vagy elégtelen minősítés esetén a bizottság ajánlásának figyelembevételével a jelöltnek más dolgozatot kell készítenie. Ha ezúttal sem jár sikerrel, elveszíti doktorandusi minőségét, és be kell érnie egy okirattal, amely igazolja, hogy magasabb rendű egyetemi képzésben részesült. Beiratkozhat ugyan ismét a doktorképzésre, de csak tandíjköteles helyre. Sikeres védés esetén a doktori címet ezentúl az egyetem ajánlására a minisztérium e célra létesült bizottsága adhatja meg, ellentétben az eddigi jogszabályokkal, amelyek a Román Tudományos Akadémiának tartották fenn ezt a jogot. A kormányrendelet továbbra is támogatja az egyetemek közötti együttműködést, a képzés együttes irányítását. Művészek és sportolók csak akkor vehetnek részt doktori képzésen, ha legalább országos szintű megmérettetéseken jeleskedtek, az ilyen jellegű tanulmányokat az új jogszabály szakmai doktorátusnak nevezi. Ami a témavezetést illeti, erre csak első fokozatot elnyert egyetemi tanárok, konzulens tanárok, akadémikusok vagy kutatók vállalkozhatnak. Tevékenységüket — akárcsak a képzést nyújtó intézményét — ötévenként kiértékeli a szaktárca.
