Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-03-12 / 11. szám
2005. március 12 — (No. 11) — Magyarság — 3 oldal "a'?' ^ *Et‘ \ * i 'W' Európa keleti kapuja Habsburg Ottó Lemondott a libanoni kormány Bejrútban ezrek tüntettek napokig annak ellenére, hogy február 28-án reggel életbe lépett a libanoni korány által elrendelt gyülekezési tilalom. Az ellenzék békés megmozdulásra hívta a libanoni embereket két héttel azután, hogy egy autóbomba-merényletben meghalt Rafik Hariri, az ország korábbi miniszterelnöke. Haláláért sokan a hivatalban lévő libanoni kormányt és Szíriát okolják, amit Szíria többször visszautasított. A libanoni ellenzék a kormány lemondását és a szíriai csapatok Libanonból való kivonását követelte. Amikor a gyülekezési tilalom — helyi idő szerint hétfő reggel 5 órakor — hatályba lépett, a tüntetők nem mozdultak, és továbbra is a nemzeti himnuszt énekelték, és libanoni zászlókat lengettek. Arra számítottak, hogy a katonaság erővel oszlatja majd fel a tüntetést, feltételezésük azonban nem igazolódott be. „Úgy vélem, hogy Hariri hiába halt meg, ha sohasem derül ki, ki ölte meg, mint ahogyan ma sem tudjuk, hogy ki ölt meg sok más libanoni politikust, Mufti Hasan Khalidot vagy Jamal Junblattot” — mondta egy férfi. „Ez nem politikai megmozdulás, hanem mint libanoni hazafiak vagyunk jelen. Mindannyian független és szabad Libanont akarunk” — nyilatkozta egy másik tüntető. A bankok, az üzletek, az iskolák, sőt még a gyárak is támogatták az ellenzék kezdeményezését és a tüntetést azzal, hogy nem nyitottak ki. Az Omar Karami miniszterelnök kormánya ellen szervezett tüntetés egyre nagyobb méreteket öltött az elmúlt hét folyamán a bejrúti Mártírok terén. A hadsereg különleges erői lezárták a térre vezető utakat, ezért sokan a városközpontba vezető utakon tüntettek az idegen katonák távozásáért. „Szíria, kifelé!”, „Libanon a mi országunk”, „Az igazságot akarjuk” — skandálta az elszánt tömeg, amely nem tágított a térről. Bár a demonstrációt hivatalosan betiltották, mégis sokan átjutottak a katonai kordonokon. Azok a fiatalok, akik még a kordonok felállítása előtt bejutottak a térre, egész éjszaka virrasztónak, és kisebb-nagyobb összecsapásokat kezdeményeztek a katonákkal, a téren kívül rekedt társaik beengedése érdekében. Egy-két nap alatt azonban kiderült: a katonaság nagy része az oldalukra állt, azaz csupán a rendet tartották fenn és a parlament felé vezető utat védték, a gyülekezést viszont nem gátolták. A libanoni belügyminiszter hiába utasította az ország hadseregét arra, hogy minden lehetséges eszközzel akadályozza meg a tiltakozó akciókat. Mindennek láttán Umar Karami miniszterelnök kijelentette, hogy kész lemondani, amennyiben megvonják tőle a bizalmat. „Ha a többség nincs velünk, megvonhatják tőlünk a bizalmat. Elfogadom a döntést, és nem fogok felelősséget vállalni a vákuumért” — mondta a libanoni miniszterelnök. A Mártírok terén és a mellékutcákban közel egymillió ember jött össze, amire a 3,5 millió lakosú Libanonban még nem volt példa. A demonstrálok közül mindenki - kérdezés nélkül - azt emelte ki: ebben az ellenállásban az a különösen szép, hogy a keresztények és muzulmánok együtt „harcoltak”. A helyzet komolyságát érzékelve, az amerikai diplomácia is mozgásba lendült. Bejrútba érkezett a Közel-Kelet ügyében illetékes amerikai külügyi államtitkár-helyettes. David Satterfield a Libanonban tartózkodó 14 ezer főnyi szír haderő távozásáról tárgyalt, de már az amerikai beavatkozás sem mentette meg a libanoni kormányt — az eddig példátlan tömegtüntetések miatt, a libanoni kormány március 1-én lemondott. Mindez két héttel azután történt, hogy merénylet áldozata lett a korábbi miniszterelnök, Rafik Hariri, s ez politikai válsághelyzetet okozott az országban. A lemondás hallatára az ujjongó tömeg egészen a hajnali órákig táncolt Bejrút utcáin. Az emberek autódudálással és tűzijátékkal ünnepelték a mindössze négy hónapja hivatalban lévő kormány lemondását. Egyértelmű, hogy a lemondás a napok óta tartó, eddig példátlan tüntetések eredménye. Nayla Moawad ellenzéki képviselő ugyanakkor azt vallja, hogy a kormány távozásánál többre van szükség. „Ez az első lépés, de semmiképpen sem elegendő, a kormány ugyanis csak az arca volt a hatalomnak. Az igazi hatalom a szíriai és a libanoni titkosszolgálat kezében van” — mondta az ellenzéki képviselő, hozzátéve, hogy azt akarják, hogy ezeknek a szerveknek a vezetői is távozzanak. A libanoni ellenzék másik fő követelése, hogy Szíria vonja ki katonáit az ország területéről. Roger Hardy szakértő szerint ennek oka, hogy Szíria viszonylag gyenge állam, amely megpróbál minden olyan kártyát a kezében tartani, amely segítheti az Izraellel szembeni konfliktusban. „Arra használta libanoni szövetségesét, a Hezbollahot, hogy Izrael északi határát katonai nyomás alatt tudja tartani. És mindig tartotta magát ahhoz, hogy csak akkor hagy fel ezzel, és csak akkor vonul ki Libanonból, ha Izrael is kivonul az 1967-es háborúban elfoglalt Golán-fennsíkról”. Közben Libanonban az államfőnek új miniszterelnököt kell kineveznie, és új kormányt kell alakítania. Az ellenzék azt követeli, hogy egy pártatlan kormány alakuljon, amely felügyelhetné a májusban esedékes parlamenti választásokat. A változásoknak pedig még itt sincs vége. Szíria elnöke ugyanis közölte, hogy várhatóan néhány hónapon belül kivonják katonáikat Libanonból, bár ez még nagyban függ a libanoni eseményektől. A libanoni események ráirányították a világ — és azon belül is különösen Washington — figyelmét Szíriának a Közel- Keleten betöltött szerepére. A szíriai elnök nyomás alatt van, ezért hangoztatta, hogy — Szaddam Husszein volt iraki vezetővel szemben — ő készen áll az együttműködésre. E kijelentésnek azt kellene jelentenie, hogy Szíria hajlandó kivonni katonáit Libanonból. Szakértők szerint a kivonulásról szóló politikai döntést már meghozták Szíriában, de még hátra vannak az ENSZ-el való tárgyalások. E célból az elkövetkezendő hetekben érkezik Damaszkuszba az ENSZ megbízottja, aki arról is tárgyalni fog a hadsereg vezetőivel, hogy miként fogják megerősíteni Szíria határát. (Ugyanis amikor 1982-ben Izrael megszállta Libanont, akkor Damaszkusztól mindössze 25 kilométerre volt az izraeli hadsereg). Habár Szíria kivonulása volt az egyik fő követelésük a bejrúti tüntetőknek, az arkansasi egyetem Közel- Kelettel foglalkozó professzora, Najib Ghadbian szerint valójában a libanoniak többségét ennél sokkal inkább aggasztja a szíriai titkosszolgálat. „Szíriában a probléma igazából nem magával Assaddal van. Kétséges, hogy tényleg az ő kezében van az irányítás. Valójában a titkosszolgálat vezetője a leghatalmasabb ember az országban. Ez így volt az elmúlt húsz évben” — vélekedik a professzor, aki szerint a libanoniak fő problémája az, hogy ezek a titkosszolgálati szervek beavatkoznak Libanon belügyeibe. Néhány napon belül, | március 6-án, a nyugati tömegmédiák által gyakran figyelmen kívül hagyott általános választásokra kerül sor a Moldáv Köztársaságban. Emellett, különösen az Ukrajnában lezajlott események és a grúziai fejlemények után, ezeknek összeurópai jelentőségük lesz. Moldáviában a helyzet egyedülálló. Mindenki meg van győződve, hogy ma a lakosság többsége a kereszténydemokratákat képviseli. A hatalom azonban a kommunista pártnál, Voronyin elnöknél van. A 101 tagot számláló parlamentben az ő követőinek 71 mandátuma van. Mindenesetre ez a csoport nem homogén, és így ők a vezetésnek nem feltétel nélküli követői, miközben a bomlási tünetek egyre nyilvánvalóbbak. A kereszténydemokratákat ezzel szemben az állami szervek, tehát a tömegmédiák is háttérbe szorítják. Demográfiai katasztrófa fenyeget N émetországban Keresztes Lajos A konzervatív napilap egyik kiadója Frank Schirrmacher Harminc évvel tizenkettő után című írása a bevezetője a Frankfurter Allgemeine Zeitungban most kezdődő, a német demográfiai katasztrófa már ma is látható következményeivel foglalkozó sorozatnak. (A harminc év arra utal, hogy ekkortól csökken a német lakosság száma, a tizenkettő pedig az. „öt perccel 12 előtt” német mondásra, ami azt jelenti: az utolsó pillanatban — szerk.) A demográfiai változások természetével kapcsolatos legfontosabb és legsúlyosabb tévedés az a hit — írja a népesedéskutató Herwig Birg —, hogy a születésszám gyors emelkedése 1,6 vagy 1,8 vagy két gyermekre asszonyonként a legrosszabbaktól megóvhat bennünket. De éppen harminc évvel vagyunk tizenkettő után, így az ideális születésszám elérése sem állíthatja meg évtizedekig a társadalom elöregedését. Az, hogy egy demográfiai tény visszafordíthatatlan következményeket von maga után, talán a népesedéstudomány legfontosabb felismerése. Ha egy demográfiai folyamat 25 éven keresztül a rossz irányba haladt, akkor legalább 75 év szükséges annak megállításához. Politikusok, akik tudják, hogy már régen nem lesznek hivatalban, amikor a demográfiai következmények immár megkerülhetetlen szociális és urbanizációs változásokhoz vezettek, olyan németországi alapokra tervezik a jövőt, melyek a hetvenes években talán léteztek, de azóta már rég eltűntek. Amint azt Birg jövendöli, a közeljövő német nagyvárosi övezeteiben már a fiatal felnőttek több mint fele nem német lesz. A német külügyminiszter nyilvánvalóan komolyan hiszi, hogy Törökország 2015-ös EU-tagságának következményeit meg tudja ítélni, miközben már az ukránoknak adandó vízumok ügye is meghaladja képességeit. A berlini Eberhard Klein középiskola 339 diákjából Atomfegyvert mindenkinek! „Azért kell feloldani a kínai fegyverexport európai uniós tilalmát, mert ha Kína meg tudja vásárolni a kész fegyvereket, akkor talán nem fog sajátokat fejleszteni. ” (Michele Aliot- Marie francia védelmi miniszter, Financial Times, február 16.) Ilyenkor látszik, menynyivel jobb volna a világnak, ha nem az együgyű, erőszakos amerikaiak, hanem a kifinomult gondolkodású franciák vezetnék. Michele Aliot-Marie miniszter asszony olyan törvényszerűséget ismert fel, amelynek alkalmazásával nemcsak Kínát, hanem az egész világot sokkal jobb hellyé lehetne tenni. Csak egy példa: ha a nyugati atomhatalmak maguk ad.nának el kész atomfegyvereket Észak-Koreának vagy Iránnak, akkor azok nyilván nem fejlesztenék ki a sajátjukat, máris egy csomó kísérleti robbantástól mentesítve a környezetet. De talán még jobb lenne, ha nem eladnák, hanem ingyen — mintegy segélyként — odaadnák a bombát, hiszen akkor ezek a demokratikus kormányok a fegyverekre szánt pénzt kórházakra, bébitápszerre és választásokra költhetnék. Ez utóbbi esetben persze Franciaország elesne a fegyvereladásból származó bevételből, de lehet, hogy ráfizetéssel is hajlandó lenne bosszantani Washingtont, amely szerint egyáltalán nem jó ötlet csúcstechnológiájú fegyverekkel teletömni egy diktatúrát, amely rendszeresen háborúval fenyegeti a szomszédját, Tajvant. Washington annyira vak, hogy nem látja a különbséget aközött, hogy Kína saját vagy külföldi fegyverekkel De ők egységesebbek, és elszántabbak mint riválisaik. Jellemző, hogy pártzászlójuknak az ukránok narancs színét választották, ahogy azt Kisinyovban meg is lehetett állapítani. Voronyin elnök egyre inkább elbizonytalanodik, mert az ő hatalma is a Kremlnek, és ukrán barátjának, Kucsmának a támogatására épült, úgy hogy sok választó a kommunizmust legyőzhetetlennek tekintette. Ma már nem így van. Mindenekelőtt geopolitikailag jelentős ez az előttünk álló választás. Moldávia lakosságának többsége román. Ők vissza szeretnének térni Romániába, még ha jelenleg nem is merik ezt nyíltan kimondani. Ez azonban egyik napról a másikra megváltozhat. Az európai összképben azonban ennek a második világháború után újonnan létrejött köztársaságnak a jelen fejlődése nagy jelentőségű. Az orosz politika mindig törekedett benyomulni a Balkánra, hogy onnan a Földközi tengerhez jusson. Ez addig, amíg Ausztria-Magyarország Erdélyben volt, nem volt lehetséges. Bár az oroszok legyőzték a törököket, és ezzel megnyitották maguknak az utat a Balkánra. De minden alkalommal vissza kellett vonulniuk, amikor Erdélyben a Duna-Monarchia erői, csupán 80 kilométerre a Fekete-tengertől, felléptek és az oroszok visszavonulási vonalát fenyegették. Alapvetően továbbra is fennáll ez a geostratégiai helyzet. Azonban annyiban változott, hogy ma a Földközi-tengeri érdekekre az Egyesült Államok is ügyel. 1945 után Sztálin megpróbálta Görögországot lerohanni. Erre Truman elnök egy erős flottát küldött a Földközi-tengerre, és ezzel Tito marsallnak lehetővé tette hogy önálló politikát folytasson. Ez a helyzetet, de nem a geopolitikai adottságokat változtatta meg. Aki ebben a perspektívában figyeli a térképet, tudja, hogy a Duna térséggel és a Balkánnal szemben két kulcsállás létezik, az egyik oldalon Románia és Moldávia, és a másik oldalon Ausztria. Ha az egyik vagy a másik Hitler vagy Moszkva kezébe került volna, a dominóhatás beindulhatott volna, és az oroszoknak vagy Németországnak áttörést tett volna lehetővé. Ez érvényes az atomkorban éppen úgy, mint korábban. Ezért Oroszország mindig nagy hangsúlyt fektetett hegemóniájára Ukrajnában. Ott két befolyási terület találkozott — Ausztria és Moszkva — és ez még ma is érvényes. Ezért oly fontos az Ukrajnában történt változás. Az új helyzet Kijevben nagy mértékben növelte Moldávia, Transistria és a gagauz terület nemzetközi súlyát, és ezzel a Kisinyov-i döntést is. Ha a kommunisták ott is megbuknának, a Balkán biztonsága minden eddiginél erősebb lenne. Kár azonban, hogy Nyugaton ezeket az alapvető adatokat még mindig nem eléggé tartják szem előtt, mert a globális politikában is a neuralgiás pontok ugyanazok maradnak, mint a lovagi ütközetek napjaiban. . (Fordította Schmidt Ágota) 334 nem német. Azok a gyermekek, akik eme fiatal felnőttektől öt-nyolc év múlva születni fognak, jó részük képtelen lesz németül beszélni, és hiányozni fog a használható iskolai végzettségük és szakképzettségük is. A legrosszabb esetben ez a néhány, amúgy is kevés, rosszul képzett felnőtt majd az állami jóléti rendszereket terheli tovább. A német öngyűlölet megakadályozta az elmúlt évtizedekben a demográfiai problémáról folytatott vitát, mert aki a kérdést felvetette, azt azonnal megvádolták, hogy a klasszikus népesedéspolitikai gyakorlatot kívánja megvalósítani. El kell ismernünk, hogy az autonómok mondata: „Soha többé Németországot!” szokatlan módon, de megvalósulhat. „A gyerekekből — vélekedik Birg, — a mi társadalmunkban csak azok húznak hasznot, akiknek nincs gyerekük”. Forrás: Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) S Életbe lepett a Kiotói Egyezmény old meg egy esetleges konfliktust, pedig a differencia óriási, hiszen utóbbi esetben az áldozatok akár viccelődhetnek is azon, hogy tulajdonképpen nem is Kína győzte le őket. Az érvrendszerben azonban mintha mégis látszana egy apróbb lyuk. Mert mi történik, ha Kína megveszi a fegyvereket, gyorsan lemásolja azokat, majd ráadásul el is kezdi sorozatban, olcsóbban gyártani és exportálni, megszerezve egyebek között a francia piacokat is? A válasz akár aggasztó is lehetne, ha a kínai ipar — a többi gyorsan fejlődő távol-keleti országéhoz hasonlóan — hagyományosan nem irtózna annyira attól, hogy bármit is lekoppintson. Sztankóczy András Dr. Csapó József programjából: 2005. március 10.-én este 6:30 órakor a Hamiltoni Katolikus Egyház termében előadás az önrendelkezésről; 2005. március ,11.-én este 7:00 órakor a Torontói Magyar Házban előadás az önrendelkezésről. Életbe lépett a Kiotói Egyezmény, vagyis a klímaváltozásról szóló ENSZ Konvenció, miután elegendő ország ratifikálta. A megállapodás célja a világ üvegházhatást okozó gázkibocsátásának korlátozása, bár a legnagyobb károsgázkibocsátó, az Egyesült Államok egyelőre nem csatlakozott. Japán és Oroszország hosszan gondolkodott, mielőtt ratifikálta volna az egyezményt, az Egyesült Államok és Ausztrália pedig úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy aláírta az egyezményt, nem ratifikálja azt. Vlagyimir Putyin Oroszországa volt az, amely lehetővé tette, hogy a kiotói megállapodás hatályba lépjen, hiszen Oroszország belépése billentette ki az egyezményt a holtpontról. A most életbe lépő egyezmény a 2005-től 2012-ig terjedő időszakot fedi le, és a siker vagy kudarc az utolsó négy év teljesítménye alapján kerül majd értékelésre. A tárgyalások idén kezdődnek arról, hogy mi történjen 2012 után. Az sem kizárt, hogy a kiotói rendszert teljes egészében megszűntetik vagy átalakítják, ha nem találják megfelelően eredményesnek. Amíg a fejlettebb gazdasággal rendelkező országok csak nehezen tudják betartani a kiotói jegyzőkönyvben foglalt vállalásaikat, addig a volt kommunista országok különösebb erőfeszítés nélkül teljesítik a dokumentum előírásait — legalábbis jelenleg. Mit is jelent a közép-európai államoknak a gyakorlatban a kiotói jegyzőkönyv életbe lépése? A szakemberek szerint a kiotói jegyzőkönyvnek köszönhetően a kelet- és közép-európai államok kedvező helyzetbe kerültek. A károsanyagkibocsátási kvóták megállapításakor ugyanis ezeknél az országoknál nem az 1990-es, hanem a 4-5 évvel korábbi adatokat vették figyelembe. így az akkori körülményekhez viszonyítják a légszennyezés mai értékét. Az eltérő számítás oka, hogy a '80-as évek közepén még jelentős volt a környezetet leginkább szenynyező nagyipar a volt kommunista országokban - ezek a gyárak azonban a rendszerváltozás után a legtöbb helyen csődbe mentek, de ezáltal ezekben az országokban a széndioxid kibocsátás is csökkent. Magyarország abban a pillanatban teljesítette is ez irányú kötelezettségét. A kelet- és közép-európai országok tehát úgynevezett kvótafelesleggel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a kiotói jegyzőkönyvben meghatározott értéknél kevesebb szennyezőanyagot bocsátanak a légtérbe. A megállapodás értelmében a fel nem használt mennyiséget így eladhatják más államnak. Ezt a folyamatot nevezik emisszió-kereskedelemnek. A statisztikákból kiderül, hogy Magyarország kvótájának egyharmadát kívánja értékesíteni. Azt azonban még nem lehet tudni, mire fordítja az így befolyó pénzt az ország. Azt, hogy mekkora bevételre tehetne szert például Magyarország, ha értékesítené a fel nem használt kibocsátási kvótáját, egyelőre nem lehet tudni. Egyes szakemberek ugyanakkor veszélyeket is látnak abban, hogy a középkelet európai országoknak kvótafeleslegük van. Környezetvédők szerint elképzelhető, hogy ezek az országok kevesebbet költenek majd a környezetvédelmi beruházásokra, arra hivatkozva, hogy anélkül is teljesítik a kiotói irányelveket. A Greenpeace magyarországi szóvivője, Weinbrenner Gábor szerint félő, hogy a kvótafölösleg megléte kevésbé sarkallja majd a magyar gazdaság és ipar irányítóit arra, hogy megújuló energiaforrással működő erőműveket helyezzenek üzembe. A probléma az, hogy nagyon alacsony a megújuló energiaforrások aránya nem csak Magyarországon, de a környező volt szocialista országokban is. Ha Magyarország nem változtat a jelenlegi gyakorlatán, akkor 2012-15 táján fogja elérni azt a plafont, amit a vállalások szerint teljesítenie kellene. Jelenleg még sokkal kisebb anyagi és egyéb áldozattal tudná tartani, de talán évente 1- 2%-kal még csökkenteni is a kibocsátást. Környezetvédelmi szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak az ipari üzemek károsanyagkibocsátását kellene csökkenteni. Szerintük sokkal nagyobb gondot jelent a légszennyezésben a közlekedés és a lakosság hőfelhasználása. A szakértők azt hangsúlyozzák, hogy ebben a tekintetben Magyarország jelentős hátrányban van számos európai állammal szemben. ‘Vásárodon fiirdetőnk.né(! Meghívó A Kanadai Magyar írószövetség „Üzen az élet” címmel 2005. március 13.-án du. 3 órakor a Torontói Magyar Kultúrközpont Mátyás Pincéjében műsoros, irodalmi délutánt rendez, melyre szeretettel hívja és várja Torontó és környéke irodalmat kedvelő közönségét. Előadók: a KMISZ költői, írói. Vendéqszereplők: VÁMOS MARIKA, SZENTIVÁNYI GYÖRGY és még sokan mások. Büfé: Szendvicsek, kávé, tea, sütemény, üdítőitalok. Belépő: Személyenként 10 dollár. Szeretettel vár mindenkit a rendezőség! (9-11)
