Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2005. január 1 — (No. 1) — Magyarság — 5 oldal Miért érdekli a világot, hogy ki Amerika elnöke? Az égvilágon senknek semmi köze nem lenni ah­hoz, ki is Amerika eliöke, vagy kit fog választmi az amerikai nép, ha ez í bizo­nyos illusztris szemdy nem tekintené az egész világot saját gyarmatbirodJmának, illetve harctérmk. Ma ugyanis nincs a világnak olyan pontja, milyet köz­vetve vagy közvetlenül nem fenyegetne az amerikai hadigépezet. S erre már nem is kell különösebb ok, elég ha az ilető ország, amerikai ízlés szerint, nem elég „demokatikus” és az olajhoz vahmiféle köze van. Az sem ddekelne senkit, hogy kit választanak az ukránok, a bulgárok vagy éppen a migyarok elnökük­nek, ha lem élnénk egy globalizálódó világban, ahol az én saját személyes bé­kém és biztonságom nagy­ban figg attól, hogy például Japánban melyik Csin di­nasztia került éppen hata­lomra. Aki nem érti vagy akit nem érdekelnek ezek az összefüggések, annak talán nem kelleie politikai véleményt nyilvánítania semmiféle újságban. Ettől még valaki jó beszámolót írhat városa kulturális ese­ményeiről. Mert demok­ráciában a legnagyobb ve­szélyt azok a ruiv emberek jelentik, akik gondolkodás helyett a legktfmyebb meg­oldást válaszják. Hagyják magukat agymosatni ked­venc TV adóuk által, utána elmennek s;avazni, ikszel­nek, majd mint akik jól végezték «olgukat, haza­mennek s ;bban a tudatban dőlnek hitra a fotelben, hogy ma nagyon okosak voltak. S'észre sem veszik, hogy éppen azt a szervüket kapcsolták ki, mely meg­különbözteti az embert az állatoktól: az agyukat. Az igazságnak ugyanis több oldala van, s ilyenkor az ember általában leül és mérlegel. Ez pozitív, ez negatív, mindenkinek más érv húzza le a mérleg nyel­vét, ha pedig a kettő egyen­súlyban van, kétszer is meggondolja, hogy egyál­talán szavazzon-e. Nem tartom bűnnek a szavazástól való tartózkodást sem, bizonyos esetekben. Sokkal nagyobb bűn az, ha a vá­lasztópolgár szavazatával felhatalmazást ad emberiség elleni bűntettekre. Én például megértem az egyszerű amerikaiak szem­pontjait is és különöskép­pen nem is voltam kiakadva a választás eredményén. Hittem Isten akaratában, mert én ugyan nem vagyok újjászületett keresztény, csak keresztény vagyok és konzervatív, aki már gye­rekkorában megtanulta az aranyszabályt: „Amit sze­retnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták.” Én is ellene vagyok az abor­tusznak, a homoszexuális házasságoknak, istenfélő vagyok és családcentrikus. De nem vagyok vak. így tehát ellene vagyok a népir­tások jogosságának, a meg­előző háborúk gyakorlatá­nak, mely határozottan Hitler Barbarossa-tervére emlékeztet s csodálom az emberi kultúra értékeit, ezért szinte a bőrömön éreztem, amikor amerikai bombázók hadjáratot in­dítottak a világ legősibb kulturális létesítményei ellen. Ellene vagyok ugyan­akkor a környezeti ártal­makat semmibe vevő, az emberi életet a piac köve­telményeinek alárendelő politikának, ellene vagyok a más országok választási kampányába való beavat­kozás gyakorlatának, a nemzet nemzet ellen való uszításának, s főleg ellene FIGYELEM! Magyarországon hirdetést, előfizetést a Kanadai/Amerikai Magyarságra felvesz a Codex Canada Bt. Ugyanitt kapható az évenként megjelenő Márai sorozat, Ami a Naplóból kimaradt, (1953-1954-1955) könyv is. (A fenti könyvek ára darabonként US $15.- + 5.- postaköltség) CODEX CANADA Bt. 1155 Budapest, Vág u. 66 Tel/fax: 1-419-3101 E-mail: szemerics@netquick.hu vagyok a kettős mérce nyílt alkalmazásának, amelynek alapján az agresszort felsza­badítónak és a felszabadító harcot terroristának titulál­ják. Ellene vagyok a de­mokrácia intézményei, az emberi szabadságjogok tönkrezúzásának, ellene vagyok a csalárdságnak és képmutatásnak, ellene va­gyok a keresztény értékrend lejáratásának, melyet fel­használnak az agresszió igazolására s mely egyértel­műen elvezet annak teljes kompromittálásához. Nem örültem az amerikai nép választásának, mert amíg George W. Bush Amerika elnöke, a világon egyetlen ember sem érezheti magát biztonságban egy percig sem. Azt is elismerem, hogy egy idő óta az egész vilá­gon már csak két vagy több rossz között lehet választa­ni. A demokrácia legfon­tosabb intézménye, a sza­bad választások, a végét járja, mert a politika össze­fonódott a piaci érdekekkel, a maffiával és végleg kor­rumpálódott. A morál soha­sem volt egyértelmű, de most már egyértelművé kezd válni az, hogy az erkölcs és a politika külön utakon járnak. Megkockáz­tatom: becsületes embernek nincs mit keresnie a politi­kában. Hogy mit szólnának mindehhez azok, akik a Bush által képviselt „érték­rendre” szavaztak, én nem tudom. Nem is fogom meg­tudni, mert ők egy más által kitalált, zárt világban élnek, talán boldogan. Ok Jézus tanítását sajnos, szelektíven értelmezik és saját őrtor­nyukból néznek a világra. Hisznek a feltámadásban, de azt is hiszik, hogy he­lyes, ha nem nézik meg az érem másik oldalát, s ha beszivárog közéjük a hír, hogy Irakban gyerekek, asszonyok és ártatlan civi­lek ezreit ölik, kínozzák, éheztetik, alázzák meg amerikai katonák, annak az elnöknek a parancsára, akinek ők egy tollvonással erre felhatalmazást adtak, azt mondják rá, kit érdekel? Azok nem Amerikában élő újjászületett keresztények, csak barbárok. Olyan „ter­roristák” leszármazottai, akik saját hazájuk felszaba­dításáért, saját hitükért, saját meggyőződésükért harcolnak. Csiby Éva Vásároljon hirdetőinknél! Két karácsonyra emlékezve... (1914, 1944) Az elsőnél nem voltam jelen, a másodiknál igen. Csupán azért érdemes emlékezni, hogy végre megértsük — bár nem sok remény van rá — hogy az emberiség békéjét, az e­­gyüttélés ideiglenes nyugal­mát soha nem a mindenkori politikusoknak köszönhet­jük. Mindegy hogy Napó­leonnak, Vilmos császár­nak, Churchillnek, Hitler­nek, vagy Sztálinnak neve­zik őket. Cselekedeteiket minden esetben titkos poli­tikai érdekek határozták meg, melyekhez a kárval­lott népeknek soha semmi közük nem volt. Csupán annyi, hogy a politika szennyes és hazug propa­gandájával sikerült az em­berek százezreit, millióit vágóhídra küldeni, de a nevezettek közül egy sem halt meg a csatamezők vérzivatarában. Legtöbbjük ágyban, párnák között fejezte be dicstelen életét és lett belőlük hamis törté­nelmi háttérrel kiemelkedő államférfi, diktátor, császár, király. Kezdjük az elsővel. Nem célom a saját kutatá­saim alapján leírni azt, hogy én kit tartok felelős­nek az első világháború kitöréséért. Én csupán azt említem meg, ami spontán történt, amikor az első világháború elérkezett 1914 karácsonyához. Már akkor az angol és német hadsereg elvesztett halottakban körülbelül 150,000 — 150,000 kato­nát. Amikor a két hadsereg a Szenteste elérkezésekor csendesen várta az újabb támadás megindítását ide­gen földön, egyszer csak az angol lövészárokban han­gokra lettek figyelmesek, melyek a közeli némnt állásokból hangzottak. Majd feltűnt egy fegyvert nem viselő német katona árnyképe a sötétségben, akit többen követtek. A lövészárkokban az angolok felhúzott és az árkok szélére helyezett fegyverekkel nézték a las­san közeledő német katoná­kat, s először csendesen, majd mind erősebben hall­hatóvá vált az ismert dal: — „Silent night” — néme­tül. Mivel ennek a kará­csonyi dalnak csupán a szövege volt más, de a dallama egyforma, először csak egy angol katona kezdte énekelni, majd egyre többen és többen követték. Letették a puskájukat a lövészárokban, kimásztak belőle és lassan megindul­tak énekelve a szintén éneklő német katonák felé. Amikor emberközelségbe kerültek egymással, az arcokra mosoly ült, az éneklés folytatódott, az arcok kivirultak és moso­lyogni kezdtek egymásra. Kézfogásra került sor, majd a megértést szolgálta, ami­kor a zubbonyokból előke­rültek a családi képek, a feleség és a gyerek fény­képe, melyeket egymás között kicserélve, elmerülve nézték. Apró ajándékok cserél­tek gazdát, ami éppen kéznél volt, de a két ellen­ség a Szenteste áhítatában barátokká lettek, mert nekik semmi elszámolni — leszá­­számolni valójuk nem volt egymással. Amikor visszatértek a lövészárkokba, fegyvereiket az ég felé fordították és a csillagokra lövöldöztek. Amikor az angol had­sereg közeli vezetői tudo­mást szereztek a Szentestén történtekről, először éktelen méregbe gurultak és szi­gorú büntetéseket helyeztek kilátásba, de nem lett belő­le semmi. Ugyanis a katonák visz­­szatérve a lövészárkokba, miután befejezték a kará­csonyi barátkozást, a meg­adott parancsra újra ott folytatták, ahol abba­hagyták nem is olyan ré­gen: Ölték egymást, mert a király és a császár ezt követelte meg tőlük. így ért véget 1914 Kará­csony estéje a nyugati fronton, az első világháború első karácsonyán. A követ­kező már nem volt békés. Folyt az öldöklés tovább még éveken keresztül. Majd jött az újabb „szö­vetséges”, aki, mint a má­sodik világháborúban, csak a végén avatkozott bele, miután a két fél már csak­nem kiirtotta egymást. A békekötés sem hozta meg az áhított békét, csu­pán elhintette a második világháború mérges mag­vait... Karácsony, 1944... 1944 karácsonyát pin­cében éltem át Budapesten. A körülzárt város felett állandóan repkedtek a szov­jet gépek, folyt a főváros elleni kíméletlen harc. Hogy ennek miért kellett így történnie, megint csak felesleges vitára adna okot, ezért nem is foglalkozom vele. Megtartom a magam véleményének, hiszen sze­mélyesen éltem át katonai szolgálatom folyamán és igyekeztem nyitott szem­mel, józan ésszel gon­dolkozni. Ebben a pincében kb. 30 ember élte szomorú életét egészen január közepéig. Hogy kik voltak benne? Elsősorban a ház lakói, de békében megfértek velünk azok is, akik elmenekültek a szovjet csorda bejövetele elől vidékről. Nálunk talált menedéket a pincében leg­alább három zsidó család, akiknek sikerült elkerülni a gyalogmenetben való elhur­colást, ismeretlen helyre. Soha egyetlen hangos szó, veszekedés nem volt közöttünk. Égtek a gyer­tyák a kis karácsonyfán és esténként együtt énekeltük Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván ügyfeleinek és barátainak! Suzanne E. Meder Immigration Consultant Member of the Canadian Society of Immigration Consultants 940 Lansdowne Av. Bldg. 15, Suite 205. Toronto, Ontario MGH 3Z4, Canada Tel: 416-591-1450 a szent énekeket, katolikus, protestáns és zsidó, köny­­nyes szemekkel, hittel és reménnyel telítve. Aztán eljött a „felszaba­dulás” 1945. január 13.-án. A harcoló alakulat túlsza­ladt ezen a környéken, a mi házunkba egy háromtagú őrjárat jött be. Először németeket és fegyvereket kerestek, majd a házmester lehozta őket az óvóhelyre, a pincébe, hogy győződ­jenek meg személyesen, hogy nem bújtatunk néme­teket. A három ruszki katona már nem volt fiatal. A harmincas éveikben lehet­tek és fegyvereiket letéve, rögtön leültek az egyik üres padra. A házmester csendesen szólt nekünk, akik mind­nyájan ott voltunk a pin­cében, hogy adjuk oda ellenkezés nélkül értéktár­gyainkat, ha kérik. De erre nem került sor. Inkább enni kértek valamit. Az asszo­nyok gyorsan főztek vala­mit, jóízűen elfogyasztották és megeredt a nyelvük. Édesanyám és még két felvidéki asszony, akik beszélték a tótok nyelvét, megértették magukat velük és megindult egy érdekes, de soha el nem felejtett beszélgetés ezekkel a szov­jet katonákkal. Tudom, ha most újra emlékezetből elmondom a hatvan évvel ezelőtt hallot­takat, sokan rögtön azt fogják mondani: — de a legtöbbje nem ilyen volt. Ez így igaz. Bennem is rengeteg szomorú emlék elevenedik fel, ha vissza­gondolok a szovjet kegyet­lenkedésekre, rablásokra, erőszakosságokra a nőkkel szemben. De a pincében, ennek a három szovjet hadseregben harcoló katonának akkor őszintén megnyílt a szíve és azt mondták, amit érez­tek, mert tudták, tőlünk nem kell félni, hogy elárul­juk őket a mondottakért. Anyám mellett ült az egyik és pár perc beszél­getés után csak azt láttam, hogy a katona keservesen sírni kezd. A másik kettő lehajtott fejjel hallgatott. Aztán egy-két óra lefor­gása után felálltak és el­mentek. Akkor mondta el Édesanyám, hogy a katona, aki sírásra fakadt, el­mondta, három éve van távol a családjától. Azt sem tudja élnek-e vagy halnak, mert hírt nem kapott, hírt nem közölnek velük és a bánásmód kegyetlen a harcoló katonákkal szem­ben a feljebbvalók részéről. Utálja az egész szovjet rendszert, szeretne vissza­térni még életben hozzátar­tozóihoz és békében.élni szegényes életét. A másik két katona csak csendesen bólogatott. Alig pár órával később, hogy elmentek, újra vissza­tértek a pincébe és kipakol­tak a tarisznyájukból leg­alább egy tucat kenyeret. Azt iidták ajándékba, mi­után a pincében megették a jóízű magyar kosztot. Vajon hány millió szov­jet ember gondolkozott így, mint ez az egy ott az óvó­helyen 1945. január 13.-án? Ott sem a nép akarata érvényesült, hanem a pisz­kos és ravasz politika, melyben az embertömeg csupán erőszakkal szolgálni kénytelen azt. Hatvan évvel később, napjainkban is ugyanez történik csak más for­mában, más politikai erő­vel, ravaszsággal, hazug­sággal átitatva. Ma már nem létezik uralkodó for­májában a kommunizmus, a nácizmus, de van helyette annak egy átdolgozott és kifinomult formája, melyet lehet demokráciának, glo­­balizmusnak nevezni, de az sem az embermilliók sza­badságát szolgálja. RévfFy László Dr. Kemény Ferenc (1863 — 1937) Őszinte elismeréssel és köszönettel olvastam a Dr. Kemény Ferencről szóló kis írást a lap december 11.-i számában. Elismerésre méltó, hogy a szerb parlament elnöke megkoszorúzta a nagybecs­­kereki városi parkban álló mellszobrát, személyében a modern olimpiai játékok egyik megalapítójára emlé­kezve. Talán még pár sort kiegészítőül, hogy ki volt Dr. Kemény Ferenc, hiszen a mai világban divat lett igaz magyarjainkra nem emlékezni és nem állítani őket példaképül a mai fiatalság elé. Abban az időben, ami­kor Coubertin báró fel­vetette a modern olimpiai játékok megrendezésének ötletét, természetesen Gö­rögország volt az elsőszá­mú jelölt ország annak megtartására. Viszont a görögök, mi­után elvégezték a szükséges számításokat, hogy meny­nyibe fog kerülni a ren­dezés, a stadion megépíté­se, bizony őszintén beval­lották, hogy annak az ösz­­szegnek még csak a töredé­ke sem áll a rendelke­zésükre. Ekkor írt Coubertin báró egy levelet Kemény Fe­rencnek és megkérte, vegye kezébe az ügyet, legyen Magyarország a kezde­ményező, vállalja az első olimpiai játékok megren­dezését. Dr. Kemény Ferenc életének utolsó előtti évé­ben erről így nyilatkozott: „Ma már tudjuk, mit jelen­tett volna, ha a későbbi páratlan népszerűségre emelkedett olimpiai játéko­kat Magyarország indítja el diadalmas útjára. Akkor azonban nem sokan értették meg a szép gondolat jelen­tőségét, a hivatalos körök a sportélet akkori fejletlen­ségére és pénzhiányra hi­vatkozva minden fáradozá­som ellenére, elzárkóztak az olimpia megrendezé­sétől. Pedig milyen nagy­szerű lett volna, ha ezt a sporteseményt összekap­csoljuk az 1896-os mil­lenáris kiállítás sok érde­kességével”. Bizony majdnem az utolsó percekig úgy lát­szott, hogy Athén nem rendezi meg az első mo­dern olimpiai játékokat, hiszen a nemzeti gyűjtésből összejött pénz fedezte volna az előkészületek és a ren­dezés költségeit, de meg­oldhatatlannak látszott az új stadion megépítéséhez szükséges költségek válla­lása. Az ódon stadion ro­mokban hevert, az új sta­dion tervezési költségei a felépítéssel együtt csak papíron voltak meg. Akkor jelentkezett egy Alexandriában élő görög kereskedő, George Averoff, aki magára vállalta a sta­dion újjáépítési költségei­nek fedezését. A megnyitás napján leplezték le Averoff szobrát, mely a stadion előtt állt. Az olimpiai játé­kok megmentője, George Averoff azonban sem a szoboravatáson, sem az olimpiai versenyek meg­nyitásán nem vett részt, mert ahogy azt az újságok megírták: „félt, hogy a nagy örömtől agyvérzést kap”. Dr. Kemény Ferenc is megérdemelne egy szobrot odahaza. R.L. NOVENA TO THE MOST SACRED HEART OF JESUS AND ST. JUDE May the Most Sacred Heart dt Jesus be praised, blessed, loved adored and glorified throughout the whole world nowand forever, Amen. Most Sacred Heart of Jesus, pray tor us. St.. Jude, worker of miracles, help to the helpless/ pray for us. Say nine times a day tor nine days. Prayer will be answered by the eighth day, it has néver tailed. Publication" árust be promised. Thank you very much Most Sacred-Heart of Jesus and St. Jude, for favors granted. I.G. TORONTO — BUDAPEST — TORONTO CAD 669.00 (január 10 utáni indulással) Kihozatal: CAD 780.00 (január 10 utáni indulással) Déli utak, Kuba, Mexikó, Las Vegas — „last minute” árak Hawaii szigetek, Panama-csatorna, Karib-tengeri hajóutak (CRUISOK) Csiksomiyói zarándokút: Május 10-18. Szállás, napi két étkezés, erdélyi körút légkondicionált autóbusszal Temesvár-Vajda Hunyad-Déva-Gyulafehérvár-Szeben- Segesvár USD..... Brassó-Szent Anna tó-Tusnád-Csíkszereda-Békás szoros, Szováta—Farkaslaka-Korond-Torockó-Marosvásárhely- Kolozsvár Felvidéki túra: május 22-29. Szállás napi két étkezés, légkondicionált autóbusz, magyar vezető. Pozsony-Nagyszombat-Pöstyén-Zsolna-Tátra-Bártfa- Eperjes-Kassa-Besztercebánya-Selmecbánya USD 850.­Dalmát (adriai) tengeri pihenés: 1 hétre, hotel, napi két étkezés, EUR 395.00-tóT (szervezett túra Medjugorje-ba is) AJÁNDÉKOZZA MEG SZERETTEIT UTAZÁSI UTALVÁNNYAL! COLUMBUS TRAVEL 311 SHEPPARD AVE, M2N 3B3, 416-224-5800 és 416-596-8101, Toll Free 1-866-853-9304 1262 HURONTARIO ST., MISSISSAUGA L5G 3H3, 905-271-1271, Toll Free 1-800-390-5292 Európába vagy déli nyaralásra készül? Irodánk ez évben is rendkívül kedvező árakat kínál. Hozassa látogatóba szeretteit! Töltse fel élményeit Európában, vagy Florida, Kuba, Mexikó, Hawai csodálatos üdülőhelyein! — meghívólevelek, — betegségi biztosítás — déltengeri hajóutak, — szálloda foglalás, — gépkocsi kölcsönzés Szolgáltatásaink 20 éve minden igényt kielégítenek. ;• * / 57 York Street London, Ont., N6A 1A6 (519) 663-0301 1-800-838-9878 235 Dixon Rd. Toronto, Ont., N9P 2M5 (416) 241-4654 ,1-800-265-2707

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents