Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-15 / 3. szám
Suhog a szél Késmárk felett... A fatemplom A késmárki vár egyike azon keveseknek, melyet maguk a városlakók építettek még a 14.században.A fő utcából kimenet alig pár száz méterre emelkedik a kis dombon a nem nagy, de erős vár, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Magas Tátrára. Már 1463-ban a Zápolyaiak kezére került, bár előzőleg hosszú ideig volt lengyel kézen zálogban. A Thökölyek csak 1579- ben szerezték meg, de Rosemary Kennedy - egy elfeledett családtag A Kennedy-család szörnyű titka. Miközben kutatók a Kennedy-gyilkosság korabeli felvételeit vizsgálják, hogy megoldódjon a több évtizedes rejtély, egy elfeledett családtag tragédiájára derült fény egy újságcikk nyomán. Döbbenetes és szívszomorító riportot közöl a National Enquirer. A hetilap a Kennedy család elfeledett, mert szándékosan feledésre ítélt tagjáról ír. Rosemary Kennedyt, Edward Kennedy szenátor és persze a néhai elnök, John Fitzgerald Kennedy testvérét 60 esztendő óta rejtegetik a nyilvánosság elől, mégpedig egy szellemileg visszamaradottak számára fenntartott szociális gondozóban. Pedig Rosemary nem betegen született. Életerős, vidám, makrancos leány volt, sőt nem egyszer túl makrancos is. Lázadozott, hogy neki is ugyanolyan jogok járnának, mint fiútestvéreinek. Erre, mármint a rebellis leány megfékezésére apja, Joe Kennedy tragikusan téves lépésre szánta el magát. Titokban fényűző reneszánsz várkastéllyá alakították át. Végül is a császáriak kezére került, akik teljesen kifosztották és csoda, hogy fel nem robbantották mint annyi más kuruc kézen levő várat. Hosszú ideig a város tulajdona volt, többször le is égett és mivel stratégiai fontosságát elvesztette, a legkülönbözőbb célokra használták fel, még textilgyár is volt benne. Csak a 19. században gondoltak arra, hogy múzeummá alakítsák, végül is a szlovákok 1970 táján renoválták és óriási múzeummá formálták, ami a kultúra, történelem és művészet szinte minden területére kiterjed. Még felületes bejárása is 3- 4 órát igényel, viszont kárpótol a sok helyről mindig látható csodálatos, hóval borított Magas Tátra. A múzeum anyaga szerint már a bronzkorszakban lakott helység volt Késmárk. Mint minden szász jelenlétről tanúskodó városban, itt is nagyon erősek voltak a céhek, a múzeumnak hatalmas anyaga van ezek munkájáról, persze mind vagy németül, vagy magyarul. A város már a vár építése előtt is fontos kereskedelmi gócpont volt és már Albert király idején pallosjoggal is rendelkezett. Nagyon érdekes a múzeum fegyvergyűjteménye és a Lövész Egyesület története, melyet — német eredete miatt — a második világháború után feloszlattak. A városnak már a szászok betelepedése óta jelentős textilipara volt, ezt később is nagyon fejlesztették, és emlékeit szinte hangyaszor-Szehíemóriásaink. Cúth János A várudvar galommal szedték össze. A közoktatás magas nívóját is számtalan bizonyíték — szinte kizárólagosan magyar vagy német nyelvű írás támasztja alá. A szép barokk kápolnában még állnak a régi magyar urak hatalmas latin nyelvű sírtáblái, de sem oda, sem a kriptába nem lehet bemenni, csak a kórusról szemlélni. Nem lehet megemlékezés nélkül hagyni, hogy a Magas Tátra kutatói és megmászói mindig is Késmárkról indultak, hiszen ez volt a legközelebbi város a Kárpátok fenséges csúcsaihoz. A múzeumban erről is hatalmas anyag található. A város másik, nem kevésbé nevezetes épülete a csak fából épült óriási evangélikus templom, melyben egyetlen vasszög sincsen, de erről egy előző számunkban már írtunk. Kurucz László Mi kerül az „aranykönyvbe”? Saáry Éva Rosemary Kennedy (jobbra) elrendelte, hogy lobotómiát, azaz homloklebeny műtétet hajtsanak végre a fiatal teremtésen. A rémisztő műtétet egy washingtoni kórház kétes hírű sebésze végezte. Mindkét szem mögött elmetszette a homloklebenyt. A műtét tragikus következményekkel járt. Rosemary Kennedy fél oldalára megbénult, elveszítette beszédkészségét, szellemileg visszamaradott lett és mindörökre rokkantán élt egy wisconsini birtokon. A Kennedy család szándékosan zárta el őt a nagyvilág elől. Most, 85 esztendősen azonban élete utolsó napjait éli, és az amerikai újság ezt az alkalmat használta fel, hogy írjon tragédiájáról. Tudom, nem illendő előhozakodnom vele, de mivel mások nem ismerhetik életemnek ezeket a részleteit, úgy érzem, magamnak kell elmondanom azt a néhány esetet, midőn (Buddha tanítását öntudatlanul követve), eleget tettem az „együttérzés” parancsának. A Szilágyi Érzsébet Leánygimnázium alsó osztályába kerülve, feltűnt nekem egy kislány. Természetellenesen sovány volt (igazi csontváz), és a tudnivalókban sem jeleskedett. A többiek, akik általában csak az erőt és a sikert tisztelik, nem törődtek vele, elhúzódtak tőle. Én viszont éppen ezért kezdtem vele barátkozni, és mint később bebizonyosodott, igen bölcsen tettem. Hatásomra kivackolódott, fizikailag, szellemileg egyaránt, leérettségizett, kitűnő eredménnyel végezte el az agráregyetem „szőlészborász” szakát, és Zsentkó Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt (1953—1954—1955) A nagysikerű sorozat legújabb könyve, mely felöleli az 56-os forradalom előtti időket, melyet a bölcs író jegyzetei alapján ismerhetünk meg. Ez a könyv méltó folytatása a korábban már megjelent sorozatnak. A könyv ára $20.00 + $3.00 posta = $23.00 Amerikában és máshol a világban az ár és portó ugyanaz, DE USA dollárban. Kérjük a csekket / Money Ordert a CODEX CANADA nevére kiállítani. Megrendelhető a Kanadai/Amerikai Magyarság könyvosztályán az összeg előzetes beküldésével: 74 Advance Rd„ Etobicoke, Ontario, M8Z 2T7 Canada Ajándékozza szeretteinek a magyar irodalom legszebb remekeit! Éva lett (mai napig is) a legjobb, legmegbízhatóbb barátnőm, akire minden dolgomban számíthatok. A következő eset már sokkal későbbi. Tizenhétéves nagylányok voltunk (1947), midőn a háborús országok fiataljain akarván segíteni, felállítottak iskolánban egy „svéd konyhát”. Eddig rendben is lett volna a dolog, de a jámbor északiak arra már nem gondoltak, hogy magyar gyereknek nem ízlik a svéd . koszt. Napról-napra főzték a sűrű, édes tejlevest, amit senki sem akart megenni. Fent említett osztálytársammal csak mi ketten vállalkoztunk a szokatlan étel elfogyasztására, pusztán emberbaráti meggondolások alapján, mert sajnáltuk szegény svédeket. Ha már, tele jóakarattal idejöttek, ne menjenek haza csalódottan... Ez az „együttérzés” vett rá egyetemista koromban a mindenki által gyűlölt orosz nvelv tanulására is! Tanárunk nem hivatásos pedagógus, hanem egykori hadifogoly volt, akinek az új rend nem várt kereseti lehetőséget kínált. Valószínűleg nem „szerelemből”, hanem kényszerből vállalkozott erre a munkára: Ha nem tud semmi eredményt felmutatni, „útilaput kötnek a talpára”, pedig neki és családjának égető szüksége van erre a kis pénzre. Hát, bifláztam az oroszt (gondolva, hogy egy szláv nyelv ismerete különben sem árt), s gyakran megírtam egész évfolyamom (20 ember) számára a dolgozatokat. (Mai szemmel, s a világ változását figyelembe véve, bizony okosan tették, akik akkor megtanultak oroszul. Keleten, nyugaton egyaránt jó hasznát vették később). S végül a balatonkenesei Szent István-napok! Édesapám, józan ember lévén (ötven esztendőn át körorvos), neve napján reggeltől estig szívesen látta, etette, itatta a vendégeit, de késő éjszakáig már nem volt hajlandó ottmaradni a távozásról hallani se akaró „szesztestvérekkel”. „Angolosan” lelépett, elment aludni, és én tartottam ki mellettük szolidaritásból (20 évesen) hajnalig, amit igen sokra értékeltek. Cseke Zoli, az egykori snájdig katonatiszt, a hadsereg grafológiai szakértője ki is analizálta az írásomból: „Maga az a természet, aki hajlandó derékba töretni magát a barátaiért. De vigyázzon, nem fogják viszonozni!” Az utolsó szó jogán Bessenyei Ferenc (1919—2004) 2004. december 27.-én, élete 86. esztendejében befejezte pályafutását Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze, akit méltán nevezhetünk a nemzet lelkiismerétének. Erről tanúskodik a színészóriás nemzete iránt érzett felelőssége, magyarság- és hazaszeretete, ami áthatotta egész munkásságát, végigkísérte ragyogó ívű pályafutását, amelynek mérföldköve volt többek között Katona Bánk bánja, Shakespeare Hamletje és Othellója, Illyés Gyula Kossuthja, Német László Görgeije és Széchenyije, Madách Ádámja stb. Hatalmas formátumú, karizmatikus színész volt, valóságos színészfejedelem, aki Isten adta tehetségével épp oly meggyőző és magával ragadó volt Cyranóként, mint Peer Gynt szerepében, vagy a magyar klasszikusok művei alapján készített filmek kulcsszerepeiben. Bessenyei Ferenc alakításai többek között azért képviselnek felbecsülhetetlen és maradandó nemzeti értékeket, mert alakításai során képes volt saját üzenetét is tolmácsolni közönsége felé, mindenkor az igazság, a nemes emberi erények és a magyarságszeretet jegyében. A kétszeres Kossuthdíjas, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Nemzet Színésze cím kitüntetettje 1919-ben született Hódmezővásárhelyen. Fővárosi karrierje előtt játszott Szegeden és Miskolcon. 1950-ben tizenhárom évadon át a budapesti Nemzeti Színházban lépett közönség elé. Ezt követően visszaszerződött a Nemzetihez. 1973-tól újból a Madách társulatában láthattuk őt. 1981-ben a Nemzetiből, a mai Pesti Magyar Színházból ment nyugdíjba. A kilencvenes évek elején országgyűlési képviselőjelölt is volt. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Élete utolsó éveit lajosmizsei tanyáján, visszavonultságban töltötte. Hihetetlenül gazdag, sikerek által övezett, érdemdús pályáját a kívülálló, az őt mégannyira tisztelő és szerető kortárs is csak dadogva és foghíjasán tudná bemutatni, ezért hát valljon magáról ő, a színészfejedelem. Átnyújtom tehát önöknek Bessenyei Ferenc egyik levelét, ameBessenyei Ferenc lyet a vele együtt gondolkodó pajtásaihoz, nemzettestvéreihez, ha úgy tetszik önökhöz intézett: Talán kérdezed, hogy örülök-e, hogy felépül régiúj otthonom, a Nemzeti Színház. (A levél 1999-ben kelt.) Olyan hosszú ideje vártam már erre és vágyódtam rá, hogy az öröm már elfakult, kiölték a szívemből. Én valóban ezért éltem. Itt van egy nemzet, amelynek az élethez való joga: a kultúrája, a nyelve. Én ezt szolgáltam, s ezért érdemes volt odaáldozni az életemet. Mert ha egy színész egy néptanító erkölcsi színvonalára felküzdi magát, nem élt hiába. Egressy Gábor az 1880- as években már így aggódott a színházért: „A legszentebb eszme, amelyben tetterő is van, de elhanyagoltatván az állam által, táp- és gyógyerő helyett erkölcsi dögvészt fog e társadalomban terjeszteni.” Képzeld el, a televíziót Egressy még nem is ismerte ! Marlowe így ír csaknem száz évvel később: „Úgy vigyázzatok a színházra, hogy ebben az ateista világban a színház lesz az egyetlen hely, ahol a legalacsonyabb szellemű ember is szóba állhat a legmagasabb szellemű emberrel”. Kossuthot a Fáklyalángban évekig játszottam, de az egyik legszebb mondatát csak mostanában értettem meg igazán: „Önző énünk nagy legyőzője a haza. Most érzem át, a nemzetek annál erősebbek, minél több fiuk adná értük a vérét, mintha a hősök vére nemzetünk erébe ömlene át. Ez is egy fajtája a hazaépítésnek ”, — így Kossuth. Szóval, hogy örülök-e? Minek örüljek? Hogy mindenfajta pitiáner pártharcok céltáblájává teszik a nemzet első színházának építését? Hogy hosszú-hosszú évek óta megy a húzd meg-ereszd meg? Illyés Gyula mondta egyszer: A rossz hazájú népeknek van a legtragikusabb nemzeti költészetük és a leghosszabb himnuszuk”. Mélyen igaza volt. És akkor még csodálkoznak azon a Kossuth téren, hogy vidéken nem mentek el szavazni a héten az emberek. (Nem a 2004. december 5.-i szavazásról van szó!) Sőt, ezt a csődöt nem átallják úgy lefordítani, hogy azért nem mentek el, mert a választópolgárok mindennel meg vannak elégedve. Hogy nem szakad rájuk az ég! Politikus urak, kedveskéim, nem megelégedve vagyunk, hanem megundorodva. Nagy különbség ám! Régen a Nemzeti társulatába bekerülni óriási rang volt. Aki oda került, az bekerült a halhatatlanságba, és az egész életét arra áldozta, hogy példakép lehessen. Úgyhogy nem egy óriás szupermarketet kellene építeni kint a város szélén, hanem egy szellemi katedrálist, egy szellemi központot a város szívében. Na most mondd, ki kell vágni ötven fát a Ligetben, és akkor mi van? Majd újra ültetik. Egy olyan szentélyt kell építeni, ahova a színész is, a közönség is csodaváró lélekkel lép be esténként. Érted? Levetett cipővel és lábujjhegyre állt csodaváró lélekkel. De most a színház építése körül minden helyzetet nevetségessé tesznek, hogy senki ne érezzen elég erőt magában ahhoz, hogy azt felépítse. (folytatjuk) Most érkezett! Korlátolt számban kapható újra ez a szebbnél szebb magyar-nótákból álló felvétel, melyet Dr. Sigmund István, szerzett. A felvételt a leghíresebb magyar énekesek és zenészek készítették A kazetta kapható a Kanadai/Amerikai Magyarságnál, ára $10+$2 portó, =$12.00 Amerikában az ár ugyanaz, de amerikai dollárban. Kérjük csekkét/Money Order-jét küldje be szerkesztőség ün kbe: 74 Advance Rd, Etobicoke, On. M8Z 2T7 Canada 12 oldal — Magyarság — (No. 3) — 2005. január 15 Kilátás a Magas-Tátrára FIGYELEM! Magyarországon hirdetést, előfizetést a Kanadai/Amerikai Magyarságra felvesz a Codex Canada Bt. Ugyanitt kapható az évenként megjelenő Márai sorozat, Ami a Naplóból kimaradt, (1953-1954-1955) könyv is. (A fenti könyvek ára darabonként US $15.- + 5.- postaköltség) CODEX CANADA Bt. 1155 Budapest, Vág u. 66 Tel/fax: 1-419-3101 E-mail: szemerics@netquick.hu ‘Támogatja hirdetőinket, ha Ojáíukj vásárod
