Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-06-18 / 25. szám

2005. június 18 — (No. 25) — Magyarság — 3 oldal Bolívia zaklatott múltja és jelene 2005. június 6-án bejelentette lemondását Carlos Diego Mesa Gisbert bolíviai elnök a latin-amerikai országot sújtó súlyos politikai és gazdasági válság miatt. A politikus helyi idő szerint június 6-án este sugárzott televíziós beszédében jelentette be, hogy benyújtja lemondását a parlamentnek. Egyúttal felszólította a törvényhozást, hogy döntsön a lemondó nyilatkozat elfogadásáról vagy elutasításáról. A három hete tüntető társadalmi mozgalmak kétségbe vonták Mesa távozási szándékának őszinteségét, mondván, hogy az államfő tévébeszédében nem közölte, hogy lemondó nyilatkozatát visszavonhatatlannak tekinti. „Ez csak félig lemondás” — vélekedett Evő Morales szocialis­ta képviselő, a bolíviai ellenzék vezéregyénisége. Mesa azt követően döntött az államfői tisztségből való távozásáról, hogy az energiaágazat államosítását követelő több tízezer — egyes jelentések szerint több mint 80 ezer — tüntető valósággal megbénította a bolíviai főváros, La Paz belvárosát, az 1997 óta külföldi vállalatok kezén lévő bolíviai gázágazat államosítását, illetve az elnök távozását követelve. Mesát június 6-án délután két órára ki kellett menteni az elnöki palotából, mert a tüntetők csaknem át­törték az épület köré vont rendőrkordont. Ez volt a legnépesebb tömegmegmozdulás a hetek óta tartó kor­mányellenes tüntetések során. A hét végén Carlos Mesa elnök még megpróbált előre menekülni, alkotmányozó nemzetgyűlést tűzött ki őszre. Ezen egyrészt rögzítették volna az indián őslakosok jogait, így remélte leszerelni a tüntetéseket. Másrészt a tartományok autonómiakövete­léseiről is rendeztek volna népszavazást, tehát az elnök megpróbálta kielégíteni a másik tábort is. Mesa 20 hónapja töltötte be az államfői tisztséget. Elődje, Gonzalo Sanchez de Lozada 2003. októberében kényszerült távozni a hatalomból: az éjszaka leple alatt helikopteren menekült el a már akkor is az energiaágazat miatt tüntető tömegek haragja elől. Az addigra már egy hónapja tartó zavargásokat végül vérbe fojtották a bolíviai biztonsági erők. Bolívia a második legnagyobb földgáztartalékkal rendelkező ország Dél-Amerikában, a lelőhelyek többségét azonban külföldi vállalatok tárták fel a kilencvenes évek végén, s az ágazat államosítása esetén tetemes kártérítést készülnek követelni a bolíviai kormánytól. Az ország keleti és déli tartományai, Santa Cruzzal az élen — ahol egyébként a fő lelőhelyek is vannak — érdekeltek a kitermelés fokozásában. Az Andok fennsíkjának szegény indián őslakosai viszont balos politikai befolyás alá kerültek, hónapok óta közülük kerülnek ki a tüntetők La Pazban. Evő Morales, a kokacserje-termelők szakszer­vezeti hangadója, egyben Bolívia második legerősebb pártjának, a Mozgalom a Szocializmushoz (MAS) vezetője az energiaszektor államosítását tűzte zászlajára. «mimrnmrnmmmmmmmMmMmmmmMmmmmmmmm Ugyanakkor a gazdagabb Santa Cruzból autonómiakövete­lések fogalmazódtak meg. A törvényhozók La Pazban naponta szembesültek a tüntetésekkel, s végül május derekán törvényt hoztak a külföldi társaságok adójának jelentős emeléséről. Ez a döntés azonban nem elégítette ki Evő Morales táborát, újabb és újabb útakadályokat emeltek, becslések szerint a tüntetések és az ország egy részének megbénítása naponta 20 millió dollárnyi vesz­teséget okoztak. Bolívia egyben Dél-Amerika legszegényebb állama is, amely történelme során jelentős területeket veszített, így nagy sérelme mind a mai napig, hogy Chile elvette tengeri kijáratát. Részben ennek tulajdonították a politikai stabilitás hiányát: a XIX század első felében a spanyol gyarmatosítókkal szemben kivívott függetlensége óta majd 190 puccsot élt meg. A katonai rendszerek egészen 1983- ig tartottak. A kilencmillió lakos valamivel több mint 60 százalékát az indián őslakosok — ajmarák, kecsuák, guaranik — alkotják. Közülük kerülnek ki az Andok fennsíkján, három-négyezer méter magasan állat- és növényter­mesztésből élő (vagy inkább tengődő) szegények. Az ENSZ statisztikája szerint a lakosság majd 70 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, mintegy 30 százalékuk pedig napi egy dollárnál kevesebb jövedelemből vergődik. A fővárosban, La Pazban majd ezer méter a szintkü­lönbség. A gazdagok, a jobb módú vállalkozók — rendre a bevándorlók leszármazottai — a mélyedés alján, az elviselhetőbb, 3000 méter körüli magasságban élnek. A repülőtér viszont 4000 méter felett, El Altónál van. Miután La Paz mélyedése megtelt, az utóbbi években az indián őslakosok ezrei El Altóban telepedtek meg munka és megélhetés reményében. Történelmileg egykor az ezüst, ón- és az aranybányá­szat biztosított egy rétegnek meggazdagodást. A katonai diktatúrák „államkapitalizmusát” követően az ezredfor­dulóhoz közeledve a polgári kormányok a szabadpiaci reformok, a privatizálás útját követték. A mezőgazdaság, így a kokalevél, majd a szója, illetve a gázlelőhelyek feltárása kínálta a nyereséget, ez utóbbi a keleti tar­tományokban, Santa Cruzban vagy Tarijában. Minthogy a gázkitermeléshez hatalmas beruházásokra van szükség, megjelentek a külföldi cégek is. S nem sokkal később azok a mozgalmak, amelyek viszont tiltakoznak az ország kincsének kirablása miatt. A nincstelen, legfeljebb kokalevelet rágó indián őslakosokat — a jelek szerint — nem nehéz politikai, ideológiai indíttatással mozgósítani a nemzeti kincs védelmében. Ez az utóbbi hetek, hónapok története is. De mi lesz, ha a külföldi tulajdonosok távoznak? Mi lesz El Alto vízellátásával és a cochabäH> bai gázlelőhelyekkel? Megtalálták Európa legrégebbi civilizációját Szenzációs lelet-együt­tesre bukkantak a régészek - egy olyan korai civilizá­ció nyomaira - amely min­tegy 7000 éves. A földből és fából épült templomok kétezer évvel korábban keletkeztek, mint a megalit kultúra szimbólumának tekintett angliai Stonehen­ge, valamint az egyiptomi piramisok. Több mint 150 giganti­kus műemléket azonosítot­tak be európai régészek a mai Németország, Ausztria és Szlovákia földjei és városai alatt. A földből és fából épült, vallási célt szolgáló épületeknek volt bástyájuk, és palánkot is húztak köréjük. A régészek szerint a civilizáció tagjai akár az ötven métert is elérő hosszúságú házakban csoportosan éltek. A bizo­nyítékok szerint szarvas­­marhát, juhot, kecskét és sertést tartottak. A szen­zációs felfedezésről az independent brit napilap szombati száma számolt be. A civilizáció közel 7000 éve, időszámításunk előtt 4800 és 4600 között léte­zett. A feltételezések szerint ismeretlen oknál fogva 200 év után tűnt el a történelem Süllyesztőjében. A felfede­zés egyébként annyira új, hogy a régészek még nevet sem találtak a civilizációra. Újraértékelt légi fotók Az elmúlt években több helyen is folytak ásatások, amelyek végül arra ösztö­kélték a kutatókat, hogy újraértékeljék a hasonló, alaposan még nem vizsgált, akár 150 méter szélességet is elérő komplexumokat, amelyeket légi fotókon azonosítottak Közép-Európa szerte. A régészek most úgy vélik, hogy e száznál több, nagyon korai vallási központot teremtő civilizá­ció egy jó 600 kilométer széles sávban élt: a mai Ausztria, Csehország, Szlo­vákia és Kelet-Németország területén. Drezda: Mit rejt a barokk felszín? Különleges templomra bukkantak Drezdában: a szakrális belső teret két sánc, három töltés és négy árok vette körül. A régé­szek szerint a templomok a civilizáció életében a konszolidáció, a gyarapodás időszakában keletkeztek; ez a kontinens közepén a mezőgazdaság elterjedésé­vel következhetett be. El­képzelhető, hogy a frissen feltárt kora neolitikumi műemlékek, tulajdonképpen Európa első miniállama, a területen élő törzsek ver­sengésének következménye. Relatíve rövid idő, száz­kétszáz év után a civilizá­ció összeomlott, aminek okát a régészek egyelőre nem ismerik. Elképzelhető­nek tartják, hogy eltűnt az összekovácsoló társadalmi­politikai kényszer az itt élők életéből. Furcsaságok a templomok körül Az újkőkorszaki vallási helyek három éve tartó kutatása számos furcsaságra fényt derített. Egyrészt kiderült, hogy mindegyik templomot csak néhány generáció használta, talán maximum száz évig. Másodszor a mérések szerint minden templom belső szakrális területe körülbelül ugyanakkora: egyharmad hektár volt. Ki­derült az is, hogy a temp­lom körüli kör alakú árkok­ból az átmérőtől függet­lenül, mindig ugyanannyi földet hordtak el. Más szóval: az építők ha csök­kentették az árok mélysé­gét, növelték az átmérőt, esetleg fordítva. A lényeg, hogy az elhordott föld mennyisége szinte mindig ugyanannyi lehetett. A régészek ebből arra gyana­kodnak, hogy a földmunká­kat azonos státuszú em­berek végezhették ugyan­annyi napig — talán egy vallási naptár előírásai szerint. A régészek szerint a belső szakrális tér sáncok­kal, töltésekkel, árkokkal való megerősítése nem védelmi célokat szolgál­hatott, sokkal inkább azt akadályozták meg vele, hogy a hétköznapi emberek bepillantást nyerhessenek a titkos rituálékba. A vizsgá­latok szerint minden temp­lomot gondosan elföldeltek, mielőtt felhagytak használa­tával. A régészek szerint a most feltárt helyek Európa első nagyméretű földépüle­tei. A feltételezések szerint a civilizáció tagjai néhány száz évvel korábban a Du­na vidékéről, a mai Észak- Szerbia illetve Magyaror­szág területéről érkeztek. Kő-, csont- és faeszközö­ket, geometriai mintázatú agyagedényeket, valamint kisméretű ember-és állat­szobrokat készítettek. Az egyik falura Lipcse közelé­ben, Aythranál bukkantak rá. A 25 hektáron elterülő faluban körülbelül 300-an élhettek. ‘Vásároljon fiircCetőiníqiéí! FIGYELEM! Magyarországon hirdetést a Kanadai/Amerikai Magyarságra felvesz a Codex Canada Bt. Ugyanitt kapható az évenként megjelenő Márai sorozat, Ami a Naplóból kimaradt, (1953-1954-1955) könyv is. (A fenti könyvek ára darabonként US $15.- + 5.- postaköltség) CODEX CANADA Bt. 1155 Budapest, Vág u. 66 Tel/fax: 1-419-3101 E-mail: szemerics@netquick.hu Közép és Kelet-Európa térségei közül Koszovó talán az, amelyik az utóbbi időben a legtöbbet szen­vedett. Számottevő az albán lakossága, kb. 90 %, de mégis hosszú ideig a szer­­bek uralkodtak a térségben, akik az albán lakosságot a legbrutálisabban bántalmaz­ták. Már az első világhá­ború után Pozzi francia diplomata, aki a jugoszláv állam egyik megalapítója volt, miután maga is meg­látogatta az országot, írt egy könyvet „A háború újra eljön” címmel. Pozzi egyi­ke volt azon kevés őszinte embereknek, akik az első világháború után röviddel nyilatkozták, hogy hibát követtek el. (Különösen Magyarországgal szemben! — Pozzi ezt is megírta! — Szerk.) Belgrád rémuralma Alexander király halála utánig tartott. Később Tito marsall alatt egy viszonyla­gos enyhülés következett. Utána jött Milosevic rend­szere. Alatta folytatódott az albánok üldözése, a munka­­nélküliség folyamatosan növekedett, mert az ország bár gazdag, de jelentősen kizsákmányolták Szerbia és a külföld javára. Az albá­noktól szinte mindent elvet­tek, beleértve az iskolákat, míg a politikai jogok csak papíron léteztek. A követ­kezmény az lett, hogy Belgrád újra egy brutális rendszert vezetett be, mely­ben csak a 10 % -os szer­­bek vehettek részt a politi­kában, míg az albánokat abból kizárták. Végezetül ez a Milosevics-csel kap­csolatos különböző konflik­tusokhoz vezetett, aki mun­katársaival együtt, akik közül számosán még ma is hatalmon vannak Szer­biában, mindent megtett, hogy az albánokat meg­fosszak jogaiktól. A fordulat az úgyneve­zett koszovói háborúban következett be és egy ENSZ rezsim a területen történő felállításával. Min­denesetre ez bizonyára nem volt kielégítő. Feladatként adták neki, hogy Koszovót szerb területnek tekintse, jövője azonban csak később lenne meghatározva. Utána került sor a választásokra, mivel oly sokat beszéltek a demokráciáról. Csakhogy a választásokat egy olyan választójog határozta meg, ami több mint különös volt, miután a mandátumok szá­ma szinte az elért szava­zatok fordítottja volt. Min­dent megtettek, hogy mega­kadályozzák, hogy a 90 %­­os többségű albánok Kos­zovó jövőjét meghatároz­hassák. Ennek ellenére sikerült a lakosságnak létrehozni egy kormányt Ibrahim Rugóvá elnök vezetésével. Rugóvá egy vallásos, szelid, őszinte ember. Soká­ig volt emigrációban, onnan visszajött és a rövid idő alatt, amikor még mondha­tott valamit, törekedett minden nemzetiséggel szemben, beleértve a szer­­beket is, igazságosnak lenni. Ezért köszönetét soha nem kapott, mivet a szer­­bek vonakodtak az albá­nokkal beszélni, mert ők mindig, a Szaddam Húszéin vezetése alatti Irakhoz hasonlóan, történelmi jo­gokra hivatkoztak, melyek állítólag a törökök elleni háborúkból származtak. En­nek ellenére Rugóvá min­dent megtett, hogy egy békés megoldást találjon. De ennek csak az lett a következménye, hogy Ko­szovóban még mindig egy Koszovó Habsburg Ottó háború és béke közötti állapot uralkodik. Aki Koszovót csak egy kicsit is ismeri, tudja, hogy az ország idegen megszál­lása nem volt boldog, mivel mindenekelőtt azzal foglal­koztak, hogy megakadá­lyozzák, miszerint a lakos­ság által megválasztott elnök valóban rendelkezzék azzal a hatalommal vagy lehetőséggel, hogy valamit megvalósíthasson. Minden fontos döntést megvontak az újonnan választott parla­menttől és azt az ENSZ- igazgatás vette át. Ez odáig ment, hogy meghozták azt a határozatot, hogy a pén­zek elosztását maga végzi. A megválasztott kormány azonban köteles a nem kedvelt adókat behajtani. Ilyen ma a helyzet, hogy az ország elnökének cseké­lyebb fizetése van,mint az ENSZ -igazgatás legszeré­nyebb alkalmazottjának. Hogy tudjon dolgozni, Rugóvá rákényszerül a tehetősebb külföldi, min­denekelőtt USA-beli al­bánok támogatására. Van azonban egy kato­nai igazgatás és - ahogy azt Koszovóban mindenütt meg lehet állapítani — ezt mindenki dicséri. Fegyel­mezett, nem lop, igazi munkát végez a lakosság számára. Igazi ellenpólusa az ENSZ-igazgatásnak, melyről tulajdonképpen csak rosszat lehet hallani. Megígérték, hogy belát­ható időn belül Koszovó népe végre megkapja a jogot, hogy jövőjéről és közigazgatásáról határoz­zon. Ezt még mindig kitol­ják, mert a lakosság 90 fk­ával szemben nem lehet sokat tenni, ha csak be nem vallják, hogy egy fél-totali­tárius rendszert akarnak felállítani. Az ENSZ igaz­gatás minden tőle telhetőt megtesz, hogy az albánokat alul tartsa. Ebben őket a kis szerb kisebbség támogatja. Most újra választásokról beszélnek Koszovóban. Már megint azzal foglala­toskodnak a nemzetközi erők és egészen különösen a nagy gazdasági érdekek az országban, hogy mindent megtegyenek annak érdeké­ben, hogy az igazi demok­ratikus fejlődést megkadá­­lyozzák. Koszovó lakos­sága, ahol az albán katoli­kusok egy nem jelenték­telen szerepet játszanak — Teréz anya is Koszovóból származott — komolyan aggódnak azon veszélyek miatt, amelyek kialakulhat­nak, ha egy határozatot hoznak, mely a lakosságot megfosztja önrendelkezési jogától. Akkor újra létre­jönne egy elnyomó rend­szer, mint Milosevics idejé­ben. Ez ellen kellene azok­nak bevetni magukat Euró­pában, akik tartanak még valamit az emberi jogokról, önrendelkezésről és demok­ráciáról. A döntés közeleg. Ha ez a lakosság ellen történik, Köszovó a nyug­talanság helye lesz, ha ezzel szemben egy olyan békebarát embernek, mint Rugóvá, adnák meg a lehe­tőséget, hogy egy független Koszovót irányítson, akkor az ország szép jövő elé nézne. Ez az a választás, melyet Európának a közel jövőben meg kell tennie. (Schmidt Ágota fordítása) •Xíí'X'X^X'í'X'XwXwXwXwwXvXw.v.v.v.v.v.v.v.w.w.v.v.v MSZP-kongresszus következmények nélkül Zárt ajtók mögött, az MSZP kongresszusán már elismerte a miniszterelnök, hogy vereséget szenvedtek a köztársasági elnökválasz­táson. Néhány napja még csak fiaskóról beszélt. A vereségnek azonban sem a koalícióban, sem a pártve­zetésben nem lesz követ­kezménye. Kemény meccsre számí­tottak a köztársasági elnök­­választás értékelésére érke­ző szocialisták. Személy­­cserét azonban még az a Suchman Tamás sem való­színűsített, aki korábban pártszakadást helyezett kilá­tásba egy kudarc után. A miniszterelnök a kongresszus előtt még nem nyilatkozott. És nem nyilat­kozott Szili Katalin sem. A zárt ajtók mögött viszont mindketten értékeltek. A kiszivárgó hírek szerint Szili Katalin sértődötten beszélt, amiért néhányan kifütyülték. Állítólag u­­gyanígy járt az egyik leg­nagyobb támogatója, Toller László is, aki a miniszterel­nököt is felelőssé tette a vereségért. Toller a hírTV tudósítójának azt mondta: nem hallott füttyszót. Annál nagyobb sikere volt a miniszterelnök he­lyenként önkritikus beszé­dének. Gyurcsány Ferenc zárt ajtók mögött már beis­merte, hogy vereséget szen­vedtek az államfőválasztá­son. Csütörtöki rádióinter­jújában még csak fiaskóról beszélt. A miniszterelnök szerint a koalíciónak, és benne az SZDSZ-nek nincs alter­natívája, mert az MSZP a jobboldallal nem tud kor­mányozni. Ezért olyan érdekházasságnak nevezte a koalíciót, amelyben az SZDSZ-t nem kell szeretni. Visszakozott Horn Gyula is, aki az elveszített elnök­­választás után még azt mondta, nagyon megnehe­zült az együttműködés az SZDSZ-szel. „Az együttműködésnek nem az a kulcsa, hogy szeressük, hanem hogy elviseljük egymást, és közösen tudjunk dolgozni. Ha ez biztosítva van, akkor jól működik a koalíció” - szögezte le a volt minisz­terelnök. Az elveszített elnök­­választást nem követi sze­mélycsere a párt élén. Hiller István a kongresszus végén bizalmi szavazást kért. A 480 résztvevő 9 ellenszavazattal, 15 tartóz­kodás mellett bizalmat Mellszobrot kaphat Ro­nald Reagan néhai amerikai elnök a Városligetben - közölte hétfőn a Főpolgár­mesteri Hivatal kommuni­kációs igazgatója. Nyáry Krisztián elmondta, hogy a főpolgármesteri kabinet hétfőn támogatta, hogy a Fővárosi Közgyűlés hó végi ülésén döntsön e kérdésben. A városvezetés az ön­­kormányzat MDF-frakciójá­­nak javaslata alapján tár­gyalt a kezdeményezésről. Az indítványhoz csatlako­zott Zwack Péter volt ame­rikai nagykövet, aki 1,5 millió forintot ajánlott fel e célra. A városligeti Wa­shington szobor kömyezeté­szavazott a pártelnöknek. Hiller István kongresszusi beszédében elismerte: téve­dett, amikor azt gondolta, hogy a — szavai szerint — az 5%-os SZDSZ-t meg le­het győzni egy sokkal nagyobb párt, az MSZP véleményével. ben felállítandó Reagan emlékművet hasonló ösz­­szeggel finanszírozná a fővárosi önkormányzat. Nyáry Krisztián elmond­ta azt is, hogy a kabinetülé­sen Demszky Gábor szemé­lyes indokai alapján határo­zottan támogatta azt, hogy emléket állítsanak Reagan elnöknek. A főpolgármester hangsúlyozta, hogy 1983- ban Ronald Reagan levele mentette meg őt attól, hogy a fennálló rendszer elleni fellépése miatt bebörtönöz­zék. Az amerikai elnök ugyanis levélben igazságos és jogszerű ítéletet sürgetett Demszky Gábor perében. Palágyi Lajos Sok magyar Van ó-magyar és új-magyar, Nemes-magyar és nemtelen Van ál-magyar és műmagyar, Szemes-magyar és szemtelen. Engem hazám nagy gondja mar: Van-e még, aki csak magyar? A Kanadai Magyarság Torontóban az alábbi elárusítóhelyeken kapható: 1. European Sausages House 145 Norfinch Dr. 2. Mézes Mackó, 249 Sheppard Av. 3. Pannónia Books, 104 Belmont St. 4. Blue Danube 24 Chauncey Avenue, Etobicoke 5. Howard Fruit & Vegetables, Sherbourne & Hower sarok 6. Young’s Smoke, College St & Spadina sarok 7. Gentlement Hair, 4 Atlas Av. 8. U Save Milk, 121 Vaughan Rd. 9. St. Claire Delicatessen, 748 St. Clair Av. W. 10. Paprika Hungarian Restaurant 3450 Bathurst St. (Közel a 401-eshez) 11. Parkland Meat, 2216 Bloor St. W. 12. Mark International Deli 562 Sheppard Ave., W. (Bathurst-Sheppard) 13. European Deli Stop, Parkway Mall (Victoria Pk & Ellesmere) 14. Tüske Delicatessen 586 Bloor St. W. Mellszobrot kap Pesten Ronald Reagan?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents