Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-05-28 / 22. szám

2005. május 28 — (No. 22) — Magyarság — 3 oldal | ~ ~ Y Y \ Y Y \ Y \ r I r/i w j j_ UiiiJJJ. J1 is ii j Putyin útja a diktatúrához A Bush-kormányzat dilemmája Az üzbég hadsereg néhány osztaga kegyetlenül és kíméletlenül vérbe fojtotta a kelet-üzbegisztáni Andizsán városban kitört felkelést és a felkelés nyomán kezdődött tömegtüntetést. A Kara-Szu nevű határtelepülésen — mely harminc kilométernyire fekszik Andizsántól — kitört felkelésben minden bizonnyal részük volt a kirgiz határ felé menekülő andizsániaknak, illetve az andizsáni felkelést kirobbantó fegyvereseknek. Kara-Szuban a fellázadt tömeg felgyújtott egy rendőr­őrsöt és egy adóhivatali kirendeltséget, megvert néhány rendőrt és állami tisztviselőt, és kifosztott több állami épületet. Erre volt válasz a karhatalom részéről a vá­logatás nélküli mészárlás, ami az eseményeket követte. A katonaság és a rendőrség brutális beavatkozása miatt hetek óta hosszú sorok állnak a zsúfolásig megtelt andizsani halottasház előtt, ahol a hozzátartozók várják halottaik kiadását. Az azonosítatlan, utcákon mapadt áldozatokat az emberek nyilvános parkokban, nagyobb kertekben temetik el. A külföldi tudósítók becslései szerint közel ezer halálos áldozata és kétezer-kétezerötszáz sebesültje volt az üzbég kormányhoz hű fegyveres erők sortüzeinek. Egyedül az NI5-ös számú általános iskolában több mint ötszáz agyonlőtt ember földi maradványait tárolják a higiénia minden alapvető követelményének betartása nélkül. Múlt vasárnap kisebb összetűzésekről csak az üzbég­­kirgíz határmenti városokból érkeztek jelentések. Az üzbég-kirgíz határ melletti Kara-Szu városában az emberek a felrobbantott híd maradványain keresztül menekültek át a kirgiz oldalra. A városban pattanásig feszült a helyzet, a menekültek elmondása szerint az anidzsani főtér közelében 4-500 holttest maradt, mikor pénteken teherautókról lőtték a tüntető tömeget. Utána a katonák a földön fekvő sebesülteket, köztük a nőket és gyerekeket lőtték agyon. Vasárnap délig hozzávetőleg 4 ezer ember menekült át a szomszédos Kirgizisztánba. Az üzbegisztáni zavargások erőszakos elnyomása miatt az amerikai Bush-kormányzat, amely kinyilvánítottan és hangsúlyosan a demokrácia terjesztésére törekszik, most dilemmával néz szembe. Üzbegisztán az Egyesült Államok egyik kulcsfontosságú szövetségese a terrorizmus elleni harcban, a közép-ázsiai országban ugyanakkor komoly emberi jogi hiányosságok vannak, mint arról a legutóbbi véres események is tanúskodnak. Csak két hét telt el azóta, hogy Bush elnök a közép-ázsiai fiatalok szívében égő szabadságvágyról beszélt. Az egykori szovjet köztársaságban, Grúziában tett látogatása során Bush kijelentette, hogy az országban másfél évvel ezelőtt lezajlott békés forradalom világszerte bátorítást adott azoknak az embereknek, akik szabadságban akarnak élni. A grúz fővárosban összegyűlt tömegnek az amerikai elnök azt mondta, hogy az Egyesült Államok támogatja ezeket az embereket: „Összegyűltetek itt, csupán rózsákkal és a meggyőződése­tek erejével felfegyverkezve, és szabadságot követeltetek. Ennek eredményeként Grúzia ma szuverén és szabad or­szág, amely a szabadság jelképe a térségben és az egész világon” — mondta Bush elnök. Azonban amikor Üzbegisztánban a katonák tüzet nyi­tottak, és megöltek több tüntetőt Andizsán városában, akkor a Bush-kormányzat válasza visszafogott volt. Amikor jelentések érkeztek a halottak számáról, a külügyminisztérium szóvivője, Richard Boucher úgy fogalmazott, hogy elítéli azt, amikor fegyvertelen civilek ellen válogatás nélkül vetnek be fegyveres erőt. Egyértel­művé tette ugyanakkor azt is, hogy Washington szerint az üzbég kormány kezében van a probléma megoldása. A szóvivő szerint Üzbegisztán stabilitása végső soron attól függ, hogy a kormány elindít-e valódi politikai és gazdasági reformokat, erősíti-e a jogállamot és hogy foglalkozik-e az emberi jogi problémákkal. Az üzbég elnök, Iszlám Karimov az Egyesült Államok szövetségese a terrorizmus elleni harcban, és lehetővé tette Washington számára, hogy létesítsen egy katonai bázist az országban, amelyet az afganisztáni műveletekhez használnak. Kérdés azonban, hogy ez a szövetség miként egyeztethető össze azzal, hogy Bush elnök szerint az amerikai külpolitika célja a szabadság és a demokrácia terjesztése. Független vizsgálatot szorgalmazott az ENSZ menekültügyi főbiztosa is az üzbegisztáni erőszakkal kapcsolatban. Harminchat nagykövet és más diplomata, köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Oroszország, Grúzia és Pakisztán képyiseleté­­ben vett részt a küldöttségben, valamint 30 újságíró. A delegációt elkísérte az üzbég külügyminiszter-helyettes és egy tucatnyi üzbég felelős tisztviselő. A külföldieket hat busszal vitték körbe Andizsán utcáin, amelyeket elzártak a forgalom elől. A küldöttség biztonságára is jelentős számú rendőr felügyelt. Korábban már Nagy-Britannia és más államok is követelték az üzbég hatóságoktól, hogy diplomaták, újságírók és segélyszervezetek képviselői látogathassanak el minden korlátozás nélkül a városba, de az akkori kérés nem talált kedvező fogadtatásra. A delegációt csupán múlt héten engedték be Andizsánba, de az üzbég hatóságok nagyon vigyáztak arra, hogy a „városnézés” során egyetlen olyan helyszínt se érintsen a delegáció útja, ahol a véres harcok lezajlottak. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa aggodalmát hangoz­tatta, és független vizsgálatot szorgalmazott az üz­begisztáni erőszakkal kapcsolatban. Louise Arbour önkényesnek nevezte a biztonsági erők bevetését, és aránytalan mértékűnek az andizsáni felkelők és tüntetők ellen alkalmazott erőt. Bírálta a helyi és a külföldi médiára kirótt korlátozásokat is, és felszólította az üzbég hatóságokat: tartsák tiszteletben az emberi jogokat, beleértve a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabad­ságát. James Rubin egykori amerikai külügyminiszter­helyettes, a London School of Economics nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó vendégprofesszora így vélekedik a kialakult helyzetről: „Természetesen nehéz összeegyeztetni az Egyesült Államok demokráciára irányuló felszólítását és az üzbegisztánihoz hasonló tekintélyelvű vezetőkkel való kapcsolatot. A kulcskérdés számomra az, hogy az Egyesült Államok az ilyen vezetők viselkedésének megfelelően finomítson a hozzájuk fűződő viszonyon.” Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Richard Boucher júliusban közölte, hogy az Egyesült Államok nem fogja igazolni Üzbegisztánt. Ez azt jelenti, hogy visszatartják az Üzbegisztánba irányuló pénzforrásokat — mondja a jogászprofesszor, aki szerint az Egyesült Államok folyamatosan nyomást gyakorolt Karimovra az emberi jogi kérdésekben, és az üzbég elnök ezt nem is fogadta jó szívvel. Az orosz kormány ak­ciójának jogellenessége az ország legnagyobb földgáz­társasága, a Jukosz ellen, és annak alapítója és elnöke, Mihail Chodorkovszkij el­len egy rablóhadjárat volt, mely korunk embereit is sokkolta. El kell ismerni, hogy Chodorkovszkij bizonyára nem volt egy angyal, és hogy a Jukosz bizonyos manőverei kétségbe von­hatók. Tény azonban, hogy az eljárás a hatalombirtoko­sok részéről egy felháborító törvénysértés volt. A tár­saságra nem létező adótar­tozásokat szabtak ki. A bíróságok engedtek a kor­mány állandó nyomásának és szembeszálltak a Jukosz­­szal, és ami a vállalat tulaj­donosa elleni letartóztatást és eljárást illeti, Sztálinhoz lehetett volna méltó. Ez ment egészen a részletekig, ahogy az áldozatot kény­szerítették, hogy hóhérjának Az osztrákok többsége elképzelhető­nek tart egy új holokausztot Az osztrák lakosság 54 százaléka tartja elképzel­hetőnek egy új holokauszt megvalósulását, és mind­össze 18 százalékuk találja szimpatikusnak a zsidókat — derült ki a Die Presse című lap cikkéből, mely ismerteti az Amerikai Zsidó Bizottság hét országban végzett közvélemény-kuta­tásának eredményeit. Die Presse (diepresse.com) A konzervatív osztrák lap Ausztria: 54 százalék lehetségesnek tart egy új holokausztot címmel ismer­teti egy közvélemény-kuta­tás eredményeit. Az Amerikai Zsidó Bizottság az Egyesült Ál­lamokban és hat európai országban (Ausztriában, Franciaországban, Lengyel­­országban, Nagy-Britan­­niában, Németországban, Svédországban) végeztetett közvélemény-kutatást, melynek egyik kérdése így hangzott: — „Milyen valószínű­nek tartja, hogy a zsidó nép a következő években ismét egy kiirtási kísérlet alanyá­vá válhat?" A fenti kérdésre az osztrákok 44 százaléka „többé-kevésbé valószínű”, tíz százaléka „nagyon va­lószínű”, míg 40 százalé­kuk „inkább valószínűtlen” választ adta. Az Egyesült Államok­ban a megkérdezettek 41 százaléka, Lengyelország­ban és Svédországban 40 százalékuk, Franciaország­ban 19, Nagy-Britanniában 36, Németországban 32 százalék tartja elképzel­hetőnek egy új holokauszt megvalósulását. Ausztriában a többi országhoz képest magasabb arányban támogatták a megkérdezettek, hogy hat­van évvel a holokauszt után a közéletben már ne foglal­kozzanak annyit a kérdés­sel. Érdekes módon szintén Ausztriában támogatták a legnagyobb arányban, hogy a témával az iskolában többet foglalkozzanak. Az osztrákok 42 száza­léka értett egyet azzal, hogy a zsidók a holokauszt em­lékét saját céljaikra hasz­nálják ki. Az osztrák lakos­ság 18 százaléka állította, hogy szimpatikusnak találja a zsidókat, ilyen alacsony arányt egyetlen más ország lakói esetében sem mértek. A megkérdezett osztrákok 45 százaléka többé-kevésbé egyetértett azzal a kijelen­téssel, hogy a zsidók túlzot­tan nagy befolyással ren­delkeznek a világ történése­iben, és ez az arány Len­gyelországban elérte az 56 százalékot. ' • • -• A csehek a nácikhoz hasonlítják Stoibert Keresztes Lajos Gerhard Schröder, német kancellár Prágában elhatá­rolódott Edmund Stoiber­­nek a Benes-dekrétumok visszavonására vonatkozó követelésétől — olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapban. A cseh szociáldemokraták is válaszoltak a bajor kancel­lár kijelentésére, és egyes CSU politikusokat a Har­madik Birodalom vezetői­hez hasonlítottak. A Frankfurter Allgemei­ne Zeitung című konzerva­tív napilap Schröder kigú­nyolja Stoibert és visszauta­sítja bírálatát című írásában számol be a német kancel­lár kettős mércéjéről. Gerhard Schröder (SPD) Prágában méltatta a kétol­dalú kapcsolatokat, és elhatárolódott a bajor mi­niszterelnöknek a Benes­­dekrétumok visszavonására vonatkozó követelésétől. Miután Schröder találkozott cseh szociáldemokrata kol­légájával, Jiri Paroubekkel, elfogadhatatlannak nevezte a dekrétumok visszavonásá­ra vonatkozó követelést. Az SPD politikusa szerint a kétoldalú kapcsolatok kivá­lóak, melyet egy „önjelölt próféta” „egyik-másik ünnepi beszéde” sem képes megzavarni. Schröder pusztán „sze­mélyes katasztrófának” nevezte, több mint három­millió német elüldözését, melynek során minimum kétszázezret megöltek kö­zülük. Majd következett a végső érv, miszerint az elüldözésük „oka a meg­szállás és háború volt, mely Németországból indult ki.” Edmund Stoiber a múlt vasárnap a Szudéta-néme­­tek augsburgi találkozóján felszólította Csehországot, hogy „egy baráti gesztus” keretében törölje el a Benes dekrétumokat. Egyúttal provokációnak nevezte Benes szobrának felállítá­sát. A kormányzó cseh szo­ciáldemokraták, válaszul Stoiber beszédére, kedden határozatot fogadtak el, melyben egyes CSU politi­kusokat a Harmadik Biro­dalom vezetőihez hasonlí­tottak. „A náci birodalom vezetőitől szoktunk meg ilyen Csehszlovákia és Benes elleni támadásokat,” áll a nyilatkozatban. Markus Söder, a CSU főtitkára, Schröder prágai nyilatkozatát kínos nyelv­botlásnak nevezte, majd megjegyezte: „Rossz de­mokratikus stílusra vall, ha egy kancellár külföldön negatívan nyilatkozik saját honfitársairól.” Michael Gräuel, a bajor kancellária szóvivője sze­rint jól tenné Schröder, ha az etnikai tisztogatásokat nem csak a világ távoli sarkain ítélné el, hanem azt akkor is az emberi jogok elleni bűnnek nevezné, ha annak áldozatai német civilek. A fenti témával a Schrö­der és a csehek rendreuta­­sítják Stoibert című cik­kében foglalkozó Der Spie­gel úgy tudja, Budapest is bírálja Prágát a Benes emlékmű miatt. Az MTI tudósítása alapján idézik a kormányszóvivőt, akit következetesen László Bolgárnak írnak. A szóvivő szerint a téma „feldolgoza­tlan történelmi kérdés”, ennek ellenére elvárható lenne a cseh kormánytól, hogy elhatárolódik a kol­lektív bűnösség elvétől, és ezzel az EU elveihez tartja magát, miután Magyaror­szág és Csehország is eze­ket vallják. A baloldali hírmagazin, mintegy ma­gyarázatul az etnikai tiszto­gatásokra, nem mulasztja el megemlíteni, hogy Magyar­­ország a második világhá­borúban Németország szö­vetségese volt. a büntetésért hálálkodjon. Nyugaton az álmodozók azt hitték, hogy ez az akció egyszeri lesz a belorusz talajon. Azonban alig hoz­ták meg az első úgyneve­zett ítéletet a Jukosszal szemben, és a társaságot szétverték, jött a következő lépés. Most a külföldön volt a sor, egy vegyes angol-orosz társasággal, pontosan a régi eljárás szerint — hamis adóvádak csillagászati követelésekkel és nyilvánvaló kormányzati nyomással a bíróságokra. A következmény az volt, hogy annak idején a Jukosz botrányok után a pénz, de a pénzügyi szakér­tők is elkezdtek menekülni Oroszországból. Egyre több orosz van, akik a gazdaság­ban sikeresek voltak, és külföldre menekülnek, és már kialakulóban van egy orosz emigráció. A DNK­­BP Társaság elleni csapás hasonlít a Jukosz művelet­hez. Neki sincs esélye, hogy a közigazgatás rabló­hadjáratát elkerülje. Ez a tervezett beruházások leállí­tásához vezet. Még fenye­getőbb Moszkva számára a műszaki szakemberek és tudósok menekülése. A szovjetizálás túlmegy a nyersanyagokon. Az év elejével Oroszország leg­nagyobb hajózási társasá­gát, a Volgo-Tanker-t ál­lamosították. Vezetője, egy ismert hajózási szakember, Alexander Alexandrovics Angliába tudott menekülni, ahol a sajtónak azt nyilat­kozta, hogy van még va­lamennyi pénze külföldön és azt most más országok­ban kívánja befektetni, mert tovább szeretne dolgozni és nem szeretne évekre eltűnni az orosz börtönökben. Putyin annak idején azt nyilatkozta, hogy ő Orosz­országban az általa kaoti­kusnak jellemzett Borisz Jelcin kormánya után egy szilárd jogrendet fog beve­zetni. Ez az eset nem áll fenn. A következmény, hogy Nyugaton a vonat­kozó újságok egyre inkább azt fontolgatják, hogy vajon ezek az akciók az elnök hozzájárulásával vagy anél­kül lesznek-e végrehajtva. A Kreml ura már hatalma végén van? Nehéz ezt kívülről megítélni. Min­denesetre Oroszország a befektetők számára tovább­ra is a világ legveszélye­sebb országai közé tartozik, mert magában Oroszország­ban egyre több a nyugtalan­ság. Putyin nem egy sikeres, hanem egy veszélyes po­litikus. Alatta szabadult fel Grúzia, és rövidre rá Ukraj­na. Ez az oroszokra nézve nagy pszihológiai megráz­kódtatással járt. Ukrajna az orosz gazdaság hátgerince volt. A tény, hogy ez az ország levált Oroszország­ról, még súlyos következ­ményekkel fog járni. És ha még ehhez a növekvő jog­nélküliség gazdasági hatá­sait is figyelembe vesszük, a további fejlődés miatt komoly aggodalmaink le­hetnek. Egyidejűleg az orosz kormány mélyen megren­dült. Természetesen Putyin még mindig óriási katonai apparátussal rendelkezik. Vannak bizonyos emberek Európában, akik ezt üdvöz­­lik. Sajnos túl kevés ember emlékszik arra, hogy mie­lőtt Hitler háborúját elkezd­te, egyre inkább azt mond­ták, ő nem tehet semmit, mert ahhoz neki nincsenek eszközei. Ez nem volt igaz. O sok ütközetet megnyert és a háború végéig képes volt a lakosságot táplálni. Hogy Putyin a kormányt ellenőrzi-e vagy nem, azt viszonylag kevés jelentő­séggel bír, mert egy elva­dult bürokrácia ugyanúgy veszélyes, mint egy őrült diktátor. (Fordította Schmidt Ágota) »:«4.v.%»>vKi>&fc>x*x>x*x*x,x,x-X‘X,x*X‘X,x*x*x,x*X‘X,x,x*x*x,x •x.x.x*x.x*x*x*x-x<x>:,x-x*x4x,x,x,x,x,:,x<,x,x*x,x,x*:,x'x,x,x*x,x A Der Spiegel írja: A baloldali hírmagazin­ban Georg Mascolo Tíz halálos szó című washing­toni tudósításában vázolja a Newsweek-botrány hát­terét. A vallásos muszlimok tiltakozását kiváltó cikket Michael Isikoff, a lap egyik sztárriportere írta. A május 9-i lapszámban egy rövid tudósítást jelentetett meg kollégájával, John Barry­­vel, melyben egy Guan­­tanamo-i belső vizsgálat eredményeit publikálták. Eszerint a kihallgatok az egyik ottani fogoly Korán­ját lehúzták a WC-ben. Isikoff szerint egy régi és megbízható kormányzati informátoruk juttatta el hozzá a történetet. Az ügynek nem tulajdonított nagy jelentőséget a Pen­tagon sem, hiszen a News­week publikálás előtt, meg­adva az állásfoglalás lehe­tőségét, elküldte a cikket a Hadügyminisztériumnak, ahonnan semmiféle reakció nem érkezett. Senki sem cáfolta a lap állításait a magazin meg­jelenése után sem, a hírrel alig foglalkozott az ameri­kai média. A fogolytábor­ban történt többi esemény­hez képest a Korán történet még a veszélytelenebbek közé tartozott. A hadsereg egykori tolmácsának, Erik Saamak éppen most jelent meg az a könyve, melyben a női kihallgató tisztek praktikáit írja le, többek között az egyik fogoly vörös festékkel történt bekenését, melyről azt mondták neki, hogy mens­truációs vér. A Korán megszentség­­telenítéséről már más saj­tótermékek is beszámoltak, forrásként általában szaba­don bocsátott foglyokat megjelölve. Most azonban a hír, melynek elterjedésé­ről radikális prédikátorok gondoskodtak, tiltakozást váltott ki Gázától egészen Afganisztánig. A feldühö­dött tömegek reakciója erőszakosabb volt, mint amikor kitudódtak az Abu Graib börtönben történt kínzások. A demonstrációk halálos áldozatokat is köve­teltek, és a washingtoni külügyminiszter-asszony, Condoleezza Rice kényte­len volt egy gyors nyilat­kozatban tudatni, miszerint „az Egyesült Államok rend­kívül tiszteli a Koránt”. A késői felháborodást és az amerikai kormány nyi­latkozatát követően, mi­szerint ők nem tudnak a Korán ilyetén megszentség­­telenítéséről, Isikoff szom­baton ismét megkérdezte informátorát, aki ugyan biztos volt abban, hogy valamit olvasott egy Korán­ról a WC-ben, de arra már nem emlékezett, hogy a történet valóban Guantana­­móban történt volna. A Newsweek bocsánatot kért a tiltakozások áldozata­itól, és azoktól az amerikai katonáktól, akik a muzul­mán világban veszélybe kerültek. „Sajnáljuk, hogy a történet egy részében hagytuk magunkat félreve­zetni” — írta a Newsweek kiadója, Mark Whitaker a lap legfrissebb számában. Washington az erőszak hul­lámot befejezendő, utasítot­ta az iszlám országokban lévő nagykövetségeit, hogy a lehető leggyorsabban gondoskodjanak a cáfolat elterjesztéséről. A Newsweek cáfolata ellenére sem szűnnek meg a tiltakozások. A muzulmán országokban keringő össze­esküvés elméletek szerint a cáfolatot az amerikai kor­mány kényszerítette ki. „Nem hagyjuk magunkat félrevezetni” — nyilatkozta az afgán teológus, Sadullah Abu Aman. „Amerika ezzel csak védekezni kíván hara­gunk ellen.” Az Arab Liga országai is elítélték a Korán megszentségtelenítését, egyes muzulmán prédikáto­rok a szent háború meghir­detésével fenyegettek. Felhívás! Legyünk tagjai a TORONTÓI MAGYAR HÁZNAK. A tagsági díj egy évre $50.00, (nyugdíjasoknak és diákoknak $30.00.) Tartsuk meg Észak-Amerika legnagyobb és legszebb Magyar Házát! Újra kapható! Cúth János: A magyarságtudat kézikönyve című kötete A szerző a magyar nemzettudat feltámasztását, illetve megerősítését tűzte ki célul. Amikor a magyar nyelv ősiségét és páratlan értékeit tárja fel, s amikor a nemzet legkiválóbbjai­nak korszakalkotó teljesítményeit, felfedezéseit, hősi erényeit vagy egyéb értékeit mutatja be, mindezt azzal a céllal teszi, hogy egy tiszteletet parancsoló, ám valós képbe helyezze a magyarság múltját és történelmi szerepét. Aki gondosan áttekinti ezt a képet, az emelt fővel, felértékelődött önbecsü­léssel és magyarságtudattal léphet tovább... A könyv ára Kanadában CD$ 15.00 + postaköltség = CD$ 18.00 Amerikában ugyanez az ár érvényes, csak USA dollárban. A kötet megrendelhető a szerző címén: 74 Advance Road, Etobicoke, ON. M8Z 2T7. Erre a címre küldjék a megrendeléshez mellékelt csekket vagy Money Ordert. Név:............................................................................. Cím:......................................................................... Habsburg Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents