Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-05-21 / 21. szám
6 oldal — Magyarság — (No. 21) — 2005. május 21 Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek. * Öt egykori III/III-as tiszt vallott a saját állambiztonsági múltjáról, a hírhedt belső elhárítás belső életéről, a beszervezésekről, iratmegsemmisítésekről, félelmeikről, a rendszer bukásáról. Vannak köztük, akik azóta sikeres emberek lettek a magánszférában, és olyan is van, aki teljesen lecsúszott. Az [origo]-nak nyilatkozó volt tisztek névtelenséget kértek, így a könnyebb érthetőség kedvéért számokkal — Tiszti, Tiszt2 stb. — különböztetjük meg őket. A tisztek nehezen tudták feldolgozni a III/III-as csoportfőnökség feloszlatását. Szerintük az állampárti vezetők, hogy a saját felelősségükről eltereljék a figyelmet, tették meg őket bűnbakoknak. Míg az akkori MSZMP vezetéséről nem éppen hízelgőén nyilatkoztak, addig, némileg meglepő módon, az egyik tiszt bevallotta, hogy tisztelte azokat az ellenzékieket, akik saját és családjuk egzisztenciáját kockáztatták az ellenállással. Egy másik tiszt pedig egyenesen azt mondta, hogy a titkosszolgálatok közül a III/III volt a legnyitottabb, a legfelszabadultabb, szamizdatokat és külföldi sajtót olvastak, és sok szimpatizánsa volt az állományban az akkor alakult ellenzéki pártoknak, főleg a Fidesznek, de az SZDSZ és az MDF is népszerű volt köreikben. Elég egybehangzóan ítélték el a megszólaltatott állambiztonsági tisztek a szocialista kémelhárítást (III/II), a hírszerzést (III/I) és a katonai elhárítást (III/IV), amelyek pedig, ha más névvel is, de tovább működtek a rendszerváltás után is. „A hírszerzésbe és a kémelhárításba protekciósok, a kádergyerekek mehettek, nem véletlenül voltak olyan gyengék” — vélte az egyikük, míg egy másik tiszt megjegyezte, hogy például a kémelhárítás teli volt egykori ÁVO-sokkal. „Nem voltak annyira elkülönülve ezek az osztályok, mint ahogy ezt manapság próbálják beállítani, olyannyira nem, hogy egy épületben voltunk a kémelhárítással” — mondta egy egykori III/III-as. A belső elhárítás utolsó hónapjait egybehangzóan szörnyűnek találták a megszólaltatott tisztek. Volt, aki szörnyen unalmasnak találta, volt, aki szörnyen félt, volt, aki szörnyen kétségbeesett és volt, aki szörnyen ivott. Tiszti: Szinte senki sem mondott nekünk nemet. „A családom természetesen tud a múltamról: ha nem is büszkék rá, de nem is vetnek meg érte” — meséli egy egykori III/III-as tiszt, aki ma a maga területén sikeres szakembernek számít. „A 2-es alosztályon, az ifjúságvédelmi csoportban dolgoztam, a feladatunk elsősorban az egyetemeken tanuló külföldiek ellenőrzése volt.” Ez egyébként inkább kémelhárításnak számít, és csak azért volt a III/III-ba besorolva, mert a mintának számító szovjet KGB-ben a belső elhárításhoz sorolták ezt a feladatot. „Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után számos kollégámat átvette az akkor alakuló Nemzetbiztonsági Hivatal.” „Ma már lehet látni, hogy nem éppen jogállami keretek között működtünk, de akkor természetesen erre nem is gondoltunk, hiszen jogszabályok rendezték a tevékenységünket” — mondta az egykori állambiztonsági tiszt. A volt III/III-as tiszt szerint, noha ma másképpen látszik, akkoriban csupán néhány másként gondolkodó volt, aki tényleg komoly változásokat akart, és ezért saját és családjuk egzisztenciáját is kockára tette. Érdekes volt hallani, hogy a rendszer ellenségeit tiszteletre és elismerésre méltóknak nevezte az őket üldöző titkos szervezet tisztje. „A legritkább esetben zsaroltunk” „A beszervezések könnyen mentek: nagyon kevesen mondtak nekünk nemet, szinte mindenkit elvi, internacionalista alapon bírtunk együttműködésre” — állítja a tiszt, aki csak mosolyogni tud, hogy valahányszor egy ügynök lebukik, arra hivatkozik, hogy zsarolták és kényszerítették az együttműködésre. „Ha sokat mondják, tán még maguk is elhiszik” — véli a volt titkosrendőr, aki szerint az alosztályán elvétve fordult elő, hogy valakit European Video Distributors ÓRIÁSI DVD AKCIÓ 600 REGI ES UJ MAGYAR FILM ÚJ ALACSONY SZÁLLÍTÁSI KÖLTSÉG DVD ÜSS 12.00 VHS ÜSS 14.00 Információért hívja a díjtalan telefonszámunkat 1 800 515-5322 E.V.D. 2219 W. Olive Ave. #132 Burbank, California 91506 terhelő alapon szerveztek be, mint ahogy az anyagi alapon való beszervezések is ritkák voltak. Legfeljebb költségtérítést kaptak a hálózati személyek, meg egy-egy nehéz helyzetben levő diák némi ösztöndíj-kiegészítést. Az alosztálynak több tucat aktív ügynöke volt, köztük külföldi diákok is. A beszervezett diákokkal leginkább az egyetem környéki presszókban és szórakozóhelyeken találkoztak, a legmegbízhatóbbak, az úgynevezett titkos munkatársak, K-lakásokban (konspirált lakás) jelentethettek. „Sűrűn bejártunk az egyetemekre, ismerhették az arcunkat, még a portás is előre köszönt nekünk” — mondta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy könnyen lehet, hogy a portások is be voltak szervezve. Protekciós kémelhárítók és hírszerzők „Sok fiatalt a katonai elhárítás, a III/IV-es csoportfőnökség szervezett be, még sorkatona korukban. Az előfelvételisek tancsoportok szerint szolgáltak, így azokat, akik jól működtek együtt a katonai elhárítással, a belső elhárítás sem hagyta parlagon, miután leszereltek a seregből és elkezdték egyetemi tanulmányaikat” — mondta a volt állambiztonsági tiszt, aki nehezményezi, hogy szinte csak a III/III-t helyezték a szégyenpadra, noha szerinte a többi csoportfőnökség sem volt különb a Deákné vásznánál. „Alig lehet hallani például a III/IV - esekről, noha ugyanazt csinálták, mint mi, csak a katonaságon belül, ráadásul ők a kiszolgáltatott kiskatonákat szervezték be” — mondja némi nehezteléssel a volt III/III-as tiszt, aki szerint a többi csoportfőnökség között is nagy volt az átjárás. „A III/III és a III/II (a kémelhárítás) például olyannyira nem volt szétválasztva, hogy egy épületben működött a két szolgálat” — mondta a tiszt, aki szerint az, hogy ki melyik osztályon dolgozhatott, elsősorban a protekciójától függött. „A legnagyobb hátszél a III/I-hez (hírszerzés) kellett, ahogy akkor mondogatták, nem nagyon lehetett bekerülni oda anélkül, hogy a családban legalább egy ’Szocialista Hazáért’ érdemrend ne lenne, a kémelhárítókhoz kisebb protekcióval is be lehetett jutni, míg akinek nem volt semmi külső támogatása, az csak III/III-as lehetett” — sorolta a volt III/III-as tiszt, aki szerint nem véletlen, hogy jobban és hatékonyabban dolgoztak a kémelhárítás vagy a hírszerzés munkatársainál. „A rendszerváltáskor úgy éreztük, hogy az akkori pártvezetés elárult minket, odalökött bennünket bűnbaknak” — mondta a III/III-nak szolgáló tiszt, aki elmondta, hogy arra számítottak, hogy tovább szolgálhatnak majd a jogállami keretek között, és a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakulhatott volna. Az 1990 januárjában kitört Dunagate-botrány ezt a reményüket megsemmisítette. „Nem önszorgalomból hallgattuk le és figyeltük meg a demokratikus ellenzéket a kerékasztal-tárgyalások idején, hanem pártutasításra, a jelentéseinket olvasták a kerékasztalnál tárgyaló állampárti vezetők” —jelentette ki az állambiztonsági tiszt, aki abszurdnak nevezte, hogy akkor és most is úgy tesznek az akkori vezetők, mintha semmi közük nem lett volna az egészhez. Közzétették a rendszerváltáskori III/III-as tisztek névsorát A HVG internetes oldalán közzétett III/III-as tisztek listája igencsak hiányos, ráadásul az is tévedés, hogy az 1989-es állapotot tükrözi. Ez a névsor Kiszely Gábor Állambiztonság című könyvéből való, amit egy kicsempészett belső telefonkönyvből állítottak össze - állítja a volt titkosszolgálati tiszt, aki szerint lehet, hogy 1989-ben lopták ki azt a hivatalból, azonban a telefonkönyv ’korábbról való, talán 1986-ból. Ezt más tisztek is megerősítették az [origo]-nak. „Tehát a lista nem egy pontos nyilvántartás alapján készített lajtsrom, olyannyira, hogy az alosztályom kétharmada nem szerepel rajta” — jelentette ki. Tiszt2: Ittunk és zúztunk, legszívesebben meghaltunk volna. „Mindenki szem volt a láncban” — idézte Illyés Gyula AU RENT CAR Kft/Ltd. AUTÓBÉRLÉS MAGYARORSZÁGON OPEL CORSA MANUAL NO AIR 176 USD/HÉT OPEL ASTRA MANUAL NO AIR 196 USD/HÉT. OPEL ASTRA AUTOMATA NO'AIR 210 USD/HÉT OPEL VECTRA AUTOMATA NO AIR , 238 USD/HÉT OPEL VECTRA AUTOMATA AIRCOND 280 USD/HÉT OPEL OMEGA AUTOMATA AIRCOND 316 USD/HÉT OPEL OMEGA COMBI AUTÓM AIRCOND 329 USD/HÉT Korlátlan kilométerrel, adóval éa biztosltásaal I Repülőtéri vagy elmen történő átadással! Hosszútávra, nyugdíjasoknak további kedvezmény! E-Mail: amrencar@arhrencar.hu Web: www.amrencar.hu ITel: 011 36 (76) 481-834 Fax: 011 36 (76) 401-664, ANGOL ÜZLETI FŐISKOLAI DIPLOMA School of Economic Studies SZÁMALK Oktatási Rt. - University of Hertfordshire együttműködés Tanuljon Budapesten a Brit University of Hertfordshire angol üzleti főiskolai képzésén! Jelentkezés és felvételi közvetlenül a SZÁMALK Oktatási Rt. SES Irodáján: 1115 Budapest, Etele út 68., Hungary, (36-i) 203-0354, scsadminCáVzámalk.liu, www.szamalk .h u/ okk/ses Egy mondat a zsarnokságról című versét egy másik tiszt az előző rendszerbeli szerepét firtató kérdésre. „Én még harmincéves sem voltam, amikor jött a rendszerváltás” — mondta az elhárítótiszt, aki a katonaság után, egy belügyi tisztképző elvégzése után került a szolgálathoz. „Akkor a legnagyobb sajnálatomra nem vehettem részt operatív akciókban, ma már azt gondolom, hogy nagy szerencsémre kimaradtam azokból” —jelentette ki a férfi, aki azt mondta, hogy így nem tett semmi olyat, ami miatt szégyenkeznie kellene. „Értékelőtiszt voltam, az volt a feladatom, hogy az ügynöki jelentésekből elemzéseket írjak, melyeket a belügyi vezetés, a pártszervezet kapott meg, és időnként a baráti titkosszolgálatok is. A szovjet KGB-nek nem kellett elküldeni, mivel az épületben volt egy összekötő tisztjük, így mindenről, ami csak érdekelte őket, tudtak” — mesélte a tiszt, akinek elmondása szerint egy kisebb, de sikeresen működő cége van. „Szimpatizáltunk a Fidesszel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel is.” „Lehet, hogy meglepő az, amit most mondok, de a III/III volt a legnyitottabb legfelszabadultabb osztálya az állampárti titkosszolgálatoknak: szamizdatokat és külföldi sajtót olvastunk, és nem voltak itt olyan begyepesedett alakok, mint például a III/II-nél, amely tele volt egykori ÁVO-sokkal. A fiatal III/III-as tisztek közül sokan szimpatizáltak a Fidesszel, de az SZDSZ, az MDF is népszerű volt, ahogy MSZP-közeli munkatársak is voltak nálunk” — vallotta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy a szélsőségesekkel szimpatizálókat nem ismert a szervezetből. „Bennünket, legalábbis a fiatalokat, már nem lehetett hülyíteni a szocializmussal” — jelentette ki határozottan. „Amikor már lehetett tudni, hogy a politikai változások visszafordíthatatlanok, pánik tört ki az elhárításnál. Hajnalonként bejártunk, és az iratmegsemmisítő gépek segítségével daráltuk be az aktákat. Valósággal égtek a gépek. Ittunk és zúztunk, másképp nem lehetett elviselni. A nálunk levő iratok mintegy 95 százalékát sikerült megsemmisítenünk. A nyolcvanas évek végéről így nem sok jelentés maradhatott” — tekintett vissza az egykori tiszt, aki akkor nagyon sajnálta, hogy megszüntették a III/III-as csoportfőnökséget, mivel ő is szerette volna, ha a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakult volna át, és például a terrorizmus elleni feladatokat láthattak volna el. A III/III-as tiszti állomány legfeljebb tizenöt-húsz százalékát vették át más fegyveres szervek és a Nemzetbiztonsági Hivatal. Főleg az idősek nem tudtak magukkal mit kezdeni. Nagyon sokan nem találtak maguknak állást, és alkoholisták lettek. Többen öngyilkosságot kíséreltek meg, mivel nem bírták elviselni, hogy míg korábban ászok voltak és sok mindent megtehettek, hirtelen fölösleges senkivé váltak. „A főnököm például művelt és roppant nagy tudású ember volt, de a szolgálat szétszedése után másfél év alatt tönkrement” — mondta az egykori állambiztonsági, aki azért tud egy-két sikertörténetről is. Tiszt3: Az MSZMP tehetett mindenről. „Az akkori törvények és hatályos parancsok alapján működött a III/III-as csoportfőnökség. Csak azokat az utasításokat hajtottuk végre, amelyeket a törvényalkotó engedélyezett. És ha ezzel belegázoltunk mások jogaiba, arról legkevésbé a végrehajtó állomány tehet. Inkább az utasításokat kiadó pártközpont, ahol az elvtársak elvárták, hogy a szakmai ajánlásként érkező megrendelésekre ráhúzzuk a parancsokat és az elvártaknak megfelelően cselekedjen az egész gépezet. Ez persze nem csupán a mi egységünket, de közvetett módon a kémelhárítást és gyakran a hírszerzést is érintette” — mondta egy idősebb tiszt, aki mintegy húsz évig szolgált a belső elhárításnál. Meggyőződése szerint a csoportfőnökség bukását is a „prostituált szemléletű politikusok” okozták. „Jelentéseink címzettje az MSZMP vezetése volt, ahol a pozícióharcok pillanatnyi állásától függött, hogy ki használja fel azokat. Amikor Pozsgay Imre, az állampárt egyik vezető politikusa népfelkelésnek minősítette az addig ellenforradalomnak minősített október 23-at, a szolgálat meghasonlott. A fiatalabbak amúgy is bizonytalanok voltak, mi öregebbek pedig szomorúan figyeltük, hogy mi lesz ennek a vége. A bizonytalanságot jellemzi, hogy a belügy pártszervei tiltakoztak a népfelkeléssé minősítés miatt. Ugyanakkor csak a mi csoportfőnökségünk párttagjai háborodtak fel a belügyi tiltakozás okán” — tekintett vissza az utolsó hónapokra a titkosszolgálati tiszt, aki a rendszerváltás után biztonsági őrként helyezkedett el. Tiszt4: Féltünk a felelősségre vonástól. „Nem gondolom, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk volna, inkább a politika áldozatai lettünk” — véli az a középkorú tiszt, aki egykor középszintű irányítója volt a belső elhárításnak. „Mocskos dolog a politika, aki belekezd, az maga is sárossá válik. Úgy sározódott be a cég is, hogy a politika szolgálólányává vált. Az állambiztonsági szolgálatok 1972 óta nem kezdeményeztek politikai pert a másként gondolkodókkal szemben. Az utolsó tisztán ideológiai alapú bírósági eljárás Haraszti Miklós ellen folyt, Darabbér című könyvének megjelenése miatt. Ezt követően a belső elhárítás csak tájékoztató feladatokat látott el mindaddig, míg az állományt koncként nem dobta a politika a társadalom elé. Szerencsének tartom, hogy nem vontak minket felelősségre” — árulja el akkori félelmeit a tiszt. „Az ’odaveszett tisztesség’ érdekében el kell mondani, hogy az 1989-ben Magyarországra menekült keletnémetek operatív biztosítását is a belső szolgálat végezte. A III/III- as csoportfőnökség ennek során Stasi-ügynököket, állambiztonsági tiszteket leplezett le az akkor még testvérinek jelölt német szolgálatból” — próbálta védeni a mundér becsületét a rendszerváltás után portásként elhelyezkedő állambiztonsági, aki hozzátette, hogy a munkásőrökön is rajta tartották a szemüket a békés átmenet érdekében. Tiszt5: Elkeserítően unalmasak voltak az utolsó hónapok. „Összesen kétszer egy évet voltam a III/III-nál. Mire kiderült volna, hogy mivel foglalkozik a belső biztonsági szolgálat, addigra már meg is szűnt, ezért aztán sok mindent nem tudok a cég életéről” — emlékszik vissza az egyik legfiatalabb tiszt a belső elhárításnál, aki azóta egy magáncéget vezet. „Az maradt meg bennem, hogy a utolsó hónapok — méltatlanul egy valódi titkosszolgálat hoz — elkeserítő unalomban teltek. ’Operatív bottá ütöttük’ a nem létező ellenség nyomát” — érzékelteti az akkori helyzet abszurditását. „Közben megjelent az állambiztonsági helyette parancsa a zúzásról, így minden aktát ledaráltunk pincében. Az is fárasztóan unalmas volt. A Duna-gat kirobbanása után azt a kevesebb mint tucatnyi fiatalt, ak jogsértő ügyben nem szerepelt, átvette az akkori kémei hárítás. Az általános zűrzavarban azonban munkát nen kaptunk: délelőttönként a székház kiürített folyosói) egyérintőztünk. Elég hely volt rá, mert a belső elhárítá három emeletet foglalt el az egykori Néphadsereg (m már Fáik Miksa) utcai épületben. Ahhoz képest, hog; nem kellett semmit sem csinálni, elég gyorsan szaladt a idő: bújócskáztunk a kihalt irodákban, majd megtanultan a többiektől ultizni” — idézi fel az utolsó heteket a vol elhárítótiszt, aki bevallása szerint semmiféle nosztalgia nem érez egykori titokzatos munkája iránt. „A romokon megalakuló Nemzetbiztonsági Hivata még ránk, a ’szüzekre’ sem tartott igazán igényt. / közvetlen munkatársak többször érzékeltették velünk hogy bűnös dolgokat cselekedtünk. Ez azért volt számom ra furcsa, mert olyan ’szakemberek’ ítéltek el engem húsz-egynéhány éves operatív tisztet a múltamért, akii még az ÁVO jegyzeteiből tanultak. Mindemellett a szol gálatok között létezett egyfajta rivalizálás is, ahol a: egykori kémelhárítók bizony nem sok babért szereztek s most előttük állt a visszavágás lehetősége, voltak, akii éltek is vele. Talán ezért is, 1990 elején leszereltem” — mondta a volt tiszt, aki hozzátette, hogy a rendszerváltá: után sikerült független egzisztenciát felépítenie, aho hasznosítani tudja speciális végzettségét. Epilógus: alkoholistáktól a milliárdosig Elég változatos életpályákat futottak be az egykor III/III-as tisztek a rendszerváltás után. A belső elhárítá; megszüntetését követően a tiszteket elbocsátották, a; idősebbeket korkedvezménnyel nyugdíjazták. Sokan, főlej a középkorúak nem tudtak magukkal mit kezdeni, jc néhányan alkoholisták lettek. Voltak, akiket átvett í Nemzetbiztonsági Hivatallá átalakult polgári titkosszol gálát, akadtak, akik az államigazgatásban folytatták í pályafutásukat. Nem kevesen a rendőri állományban vág) más fegyveres testületben szolgáltak tovább. A legtöbben a privát szférában dolgoztak tovább leginkább biztonságtechnikai és vagyonvédelmi cégeknél volt, akit őrzővédőként, portásként alkalmaztak, de többer ügyvezetők és cégtulajdonosok lettek. Az egyik vol tisztet állítólag már lassan milliárdosnak lehet nevezn a vagyona alapján, aki természetesen cégtulajdonos. Vannak olyan III/III-as tisztek, akik azóta területül elismert szakembereivé váltak, konferenciákon adnak elő szakkönyveket publikálnak, leginkább hírszerzés, konkurencia-figyelés témakörében, de tudunk olyanokról is, akii a korábbi szakterületükön kívüli témákban váltál sikeresekké. Az egyik volt megyei III/III-as vezetőnek pedig annyira sikerült átállnia az új rendszerbe, hogy októbei 23-a alkalmából kétszer is jutalomban és kitüntetésber részesült a belügyminiszter javaslatára. Noha sok III/III-as tiszt öngyilkossági kísérletéről tudnak a nekünk mesélő tisztek, akik a rendszerváltás után, a szervezet feloszlatása miatti kétségbeesésük és saját sorsuk iránt érzett kilátástalanságból fordultak saját életük ellen, az egyetlen, akiről tudni lehet, hogy valóban végzett is magával, az évekkel a rendszerváltás után tette, egészen más okból. Ő ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjeként pénzügyi visszaélésekbe keveredett, és valószínűleg emiatt menekült a halálba. A csoportfőnökség vége A pártállam hírhedt titkosszolgálatát 1990 januárjában oszlatták fel, amikor a Duna-gate botrány kirobbanásakor kiderült, hogy továbbra is megfigyelés alatt tartották az akkori ellenzéki erőket. „A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már korábban elvesztette a társadalom bizalmát” — indokolta döntését a kormány. A III/III-as csoportfőnökség vezetőjét a katonai ügyészség nem sokkal később megrovásban részesítette. Kozák Dániel Felhívás! Lépjünk be minél többen a MAGYAR HÁZBA! A tagsági díj egy évre mindössze $50.00 (Nyugdíjasoknak és diákoknak $30.00) Budapestre utazók figyelmébe! Új !!! A Columbus Travelnál vásárolt repülőjegyek igazolt betegség esetén törölhetók vagy változtathatók levonás nélkül! Speciális senior, ifjúsági és családi árak! Látogatók részére legolcsóbb jegyek és egészségügyi biztosítás! Meghívólevél! Thermál hotel: 2 hetet fizet, 3 hetet kap. Legjobb repülőjegy árak európai városokba: London, Párizs, Amszterdam, Frankfurt, München, Róma, Athén, Prága. Autóbusz túrák, hajócruiseok a görög szigetekre, Földközi tengerre. Alaszkai cruisok, utak Nyugat-Kanadába (Rocky Mountain, Banff, Lake Louise, Vancouver, Quebec City, Whale watching, New Brunswick Hívja irodáinkat: COLUMBUS TRAVEL 311 SHEPPARD AVE, M2N 3B3, 416-224-5800 és 416-596-8101, Toll Free 1-866-853-9304 1262 HURONTARIO ST., MISSISSAUGA L5G 3H3, 905-271-1271, Toll Free 1-800-390-5292
