Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-05-14 / 20. szám
2005. május 14 — (No. 20) — Magyarság — 3 oldal Veszélyeztetett jogállam Habsburg Ottó Nagy-Britanniában választottak A The Times és az ITV News megbízásából naponta elvégzett legátfogóbb, elsősorban a választói hangulat folyamatait figyelemmel kísérő felméréssorozat adatsora azt mutatta, hogy a választások előtti napon az ellenzéki Konzervatív Párt támogatottsága 27 százalékos mélypontra süllyedt, miközben a Labour a választók 41 százalékát tudhatta maga mögött. A négynapos mozgó átlagot számoló, úgynevezett tracker poll módszerrel elvégzett közvélemény-kutatás szerint az örök harmadik Liberális Demokrata Párt látótávolságon belülre került ahhoz a hivatalosan meghirdetett céljához, hogy átvegye a második legnagyobb parlamenti párt és ezzel a hivatalos ellenzék szerepét: a kimutatás szerint a választók 23 százaléka szavazna rá. A Labour vezére és a miniszterelnök, Tony Blair arra figyelmeztette a baloldali szavazókat, hogy elfordulásukkal visszasegíthetik a hatalomba a konzervatívokat. Ami Blair figyelmeztetését illeti: az elmúlt évtizedekben valóban volt több példa is arra, hogy a Labour a biztos vezetését mutató közvélemény-kutatások ellenére elvesztette a választásokat. Az egyik legemlékezetesebb ilyen eset 1970-ben történt, amikor Harold Wilson munkáspárti kormányát — jóllehet a felmérések rendre 10 százalékpont feletti Labour-előnyt mutattak — szűk többséggel ugyan, de megverték az Edward „Ted” Heath vezette konzervatívok. Az előzetes adatok 1992-ben is az akkor ellenzéki Munkáspárt győzelmi esélyeit mutatták, John Major tory kormánya mégis a helyén maradhatott. Igaz, ehhez sokak szerint kellett az is, hogy a The Sun, a legbefolyásosabb brit tömeglap a választások napján elsőoldalas főcímben szólította fel a briteket: „ha ez az ember győz, az utolsó kivándorló oltsa le a lámpát”. A The Sun az idén deklaráltan a Munkáspártot és Tony Blairt támogatja. Blair a BBC rádiónak adott nyilatkozatában nem volt hajlandó felfedni, győzelem esetén meddig tölti be a kormányfői posztot. A rendre visszatérő kérdést az indokolja, hogy a miniszterelnök néhány hónapja — a brit politikatörténetben példátlan módon — bejelentette: a harmadik választási csatába még ő vezeti a pártot, de a negyedikbe már nem. Azóta folyamatosak a találgatások arról, mikor adja át a kormányrudat fő belső hatalmi riválisának, Gordon Brown pénzügyminiszternek, akiről maga is többször kijelentette, kitűnő miniszterelnök lesz. Blair most csak annyit mondott: „lesz váltás-egy bizonyos időpontban”, de azt nem árulta el, hogy mikor. Brian Sedgemore munkáspárti exképviselő torkig van már Tony Blairrel, valamint Blair „undorító hazugságaival”, s arra kérte a választókat, hogy a parlamenti választásokon „úgy vágják őt orrba, hogy elinduljon az orra vére.” Brian Sedgemore huszonhét éven át egyfolytában parlamenti képviselője volt a brit Munkáspártnak. Most mégis úgy döntött, elhagyja pártját, mert nem bírta már elviselni Tony Blair Irakkal kapcsolatos politikáját, s arra szólítja fel honfitársait, hogy a május 5-i választásokon a Liberális Pártra adják szavazataikat. Sedgemore a The Independent című lapban Tony Blairt „ripacsnak” és „szégyenérzetet nem ismerő” alaknak minősítette. Sedgemore-t nem ok nélkül minősítik „rebellisnek”; hiszen a kormány ellen szavazott az ellentmondásos antiterrorista törvény parlamenti jóváhagyásakor, az egyetemi beiratkozási díj emelésekor, vagy a kórházfinanszírozási törvény megszavazásakor. Az exképviselő, aki magához az ördöghöz hasonlítja a miniszterelnököt, úgy vélte: Tony Blair szándékosan a megfélemlítésre játszott azért, hogy a törvényhozással elfogadtasson egy rendkívül autoritárius antiterrorista törvényt. Tony Blair hazugságaira azonban nem egyedül a távozó képviselő hívta fel a brit választópolgárok figyelmét. A BBC-nek is igen súlyos konfliktusai voltak Tony Blairrel és kormányával, már jóval az iraki háború kitörése előtt. A hírhálózat közelmúltban vetített riportfilmje szerint Tony Blaimek tudomása volt arról, hogy az Egyesült Államok politikai céljainak megfelelően manipulálta a hírszerzési adatokat az Irak elleni támadás előtt. A brit hírszerzés, az MI6 akkori vezetője, Richard Dearlove már kilenc hónappal az Irak elleni amerikai támadás előtt — egy washingtoni találkozóról hazatérve — közölte Tony Blair miniszterelnökkel, hogy a Szaddám Húszéin elleni támadás az Egyesült Államok részéről eldöntött tény, és a „tényeket és a hírszerzési adatokat” a Bush-kormányzat „politikai szándékaihoz igazítják” a tengeren túl. A riport szerint Blair már 2002. áprilisában elkötelezte magát Bush irak lerohanására irányuló tervei mellett. Robin Cook korábbi brit külügyminiszter szerint pedig Tony Blair valójában nem a tömegpusztító fegyverek jelentette veszély miatt határozott az Egyesült Államok támogatása mellett. „Bush Szaddamot akarta félreállítani, nem pedig az iraki tömegpusztító fegyvereket leszerelni. Tony Blair ezt jól tudta” —jelentette ki Robin Cook. A brit hírszerzést, az MI6-ot pedig ennek megfelelően utasították: szerezzen a háború megindítását alátámasztó adatokat. Ellentmondásos tény, hogy bár a választók 60 százaléka a brit csapatok kivonását szeretné Irakból, Tony Blair és a Munkáspárt népszerűsége növekvő tendenciát mutatott a választások előtt. A választási kampány utolsó teljes hete előtt kiadott friss közvélemény-kutatási adatok a kormányzó Labour párt biztos előnyét mutatták. Tony Blair május 5-én, a választás napján már reggel a Sedgefield-ben lévő választókörzetében adta le szavazatát, míg a toryk vezére Michael Howard, illetve Charles Kennedy, a Liberális Demokrata Párt vezetője csak később adta le voksát. A felmérések szerint hatmillió választópolgár döntött Tony Blair és Gordon Brown: régi vetélytársak, szövetségben Kép: REUTERS - Stephen Hird úgy, hogy postai úton szavaz. Nagy-Britannia 34 vidéki önkormányzata az országos választással egy időben helyi önkormányzati választást is tart és Észak-írország 26 önkormányzata is új tagokat választ. Negyvennégymillió brit választópolgár járulhatott az urnákhoz. Hogy meggyőzzék a még ingadozókat, a három nagy párt vezetői az utolsó napot is kimerítő kampányolással töltötték. Tony Blair már reggel fél 8-kor megjelent a GMTV hírműsorában, ahol megismételte, nem tekinti lefutottnak a választást. Azt mondta: „az ingatag választókerületekben néhány száz vagy néhány ezer szavazat dönt”. A Munkáspárt legnagyobb aggodalma, hogy a taktikai szavazók, akik az iraki háború ellen tiltakozva a Liberális Demokratákra voksolnak, a „hátsó ajtón keresztül” visszahozzák a hatalomba a Konzervatív Pártot. A találgatások azonban véget értek, amint a választás lezajlott, és az első eredmények megszülettek. Ezek alapján tény, hogy 2005-ben Nagy-Britanniában a Munkáspárt győzelmével végződött ugyan a választás, de a Labour 2001 óta élvezett parlamenti többsége 167-ről 66-ra csökkenhet. A Labour vezére, Tony Blair hagyományos képviselői körzetében, az angliai Sedgefield-ben indult és könnyedén győzött. Blair képviselői újraválasztása után arról beszélt, hogy amennyiben az előrejelzések helytállóak, úgy néz ki, hogy történelme során először adatik meg egy harmadik kormányzati ciklus a Munkáspárt számára. Még nem világos, mekkora lesz a többsége, az viszont világos, hogy a brit polgárok munkáspárti kormányt akarnak, ám kisebb parlamenti többséggel. Az egyik legkellemesebb meglepetés a Labour számára Jack Straw eddigi külügyminiszter győzelme az északnyugat-angliai Blackburnben — ő annak ellenére is győzött, hogy a választókörzetben élő nagyszámú muzulmán szavazó az iraki háború miatt elfordult a Munkáspárttól. Gordon Brown munkáspárti pénzügyminiszter viszont egyike volt azon ritka Labour-képviselőjelölteknek, aki 2001-hez képest növelni tudta a rá leadott szavaztok számát és könnyedén győzött. A Liberális Demokrata párt szempontjából viszont nem igazolódtak be azok a remények, hogy igen sok helyen sikerül választókörzeteket elhódítaniuk a tory párttól. Felhívás! Lépjünk be minél többen a MAGYAR HÁZBA! A tagsági díj egy évre mindössze $50.00 (Nyugdíjasoknak és diákoknak $30.00) PANNÓNIA BOOKS: Phone: 416 966-5156 Fax: 416 966-5445 PEACE, WAR and the AFTERMATH is an account of war and communist takeover, and a coming-ofage tale with a twist. As a young boy, Sándor Erdélyi saw the horrors of war firsthand: “A work crew had already dug out a long ditch in the nearby church garden, a mass grave, in effect. We were given no tools with which to extract the bodies from the slush and ice that covered them. Shaking with horror, crying with despair, l dug alongside my mother”. Megrendelhető: LLUMINA PRESS: orders@llumina.com Toll Free: 1-866-229-9244 Az alapelvek között, melyek minden jogállamban a polgárok biztonságát védik, az egyik legfontosabb elv az, hogy a vádnál mindig a vádlónak kell bizonyítania. A vádlott ártatlan, amíg a vétkét be nem bizonyítják. Ez minden jogállami rendnek az egyik legfontosabb alapelve. Ezen cikk szerzőjének sok évvel ezelőtt jellemző élményben volt része. A Csendes óceánon a második világháború kezdetekor az Egyesült Államok sok japánt vagy japán származású amerikait, valamint németet fogott el, mert bennük az ellenség potenciális támogatóit vélték. Közöttük volt egy korábbi pénzügyi tanácsadó, Brünings kancellár, egy zsidó, aki igazán nem volt nemzeti szocialista, és ezért, mihelyt Hitler a hatalmat megragadta, elhagyta hazáját. Őt is elfogták, és a seriff ráordított: „bizonyítsa be, hogy Ön nem nemzeti szocialista!”. A szerencsétlen ember bár tudott arra hivatkozni, hogy ő zsidó, és a nácizmus ellen harcolt, de mivel ezzel kapcsolatban nem tudott mindent felmutatni, hetekre lecsukták. Éppen a nyilatkozatait nem tudta bebizonyítani és ezzel a vádló állításait megcáfolni. •Ez a jelenet jellemző, ha egy fejleményre gondolunk a törvényhozásunkban, mely ma a bizonyára súlyos események, mint az amerikai szeptember 11-e hatása alatt van. Ezt ma azonban egyre inkább arra használják fel az emberek, akik a múltat már nem ismerik, hogy jogi vitákban indítványt tesznek, hogy, mivel a pozitív bizonyítási eljárás nem lehetséges, vagy nagy nehézségekbe ütközik, valamint időbe és pénzbe kerül, ezt meg kell fordítani és a vádlottól ártatlanságának bizonyítékát követelni. Hogy ez egy veszélyes fejlődés a jogállamiság és a polgári jogok területén, az kézenfekvő. Különösen financiális kérdésekben gyakran szinte lehetetlen saját ártatlanságot ebben vagy abban a kérdésben bebizonyítani. Ha az embert megvádolják, akkor a vádlót és nem a vádlottat kell hogy a bizonyítás terhelje. Ma a fordított bizonyítási teherről sajnos egyre többet hallani a demokratikus államokban. Hogy ez az uralkodóknak a helyzetét megkönnyítené, valószínű. Azonban ez azt jelentené, hogy a törvényszegés előtt nyitva áll a kapu. Jelenleg az európai kormányok már kérelmezik bizonyos pénzügyi kérdésekben a fordított bizonyí-After WWII, Hungary was stripped of vast chunks of her territory and her remnants were swallowed by Soviet Russia. Class-mates and workplace colleagues disappeared and families were torn apart. Erdélyi’s generation was decimated by deportation, internal exile and murder as the communist regime tightened its chokehold on the country. By turns harrowing, comical and moving, Erdélyi’s story is a testament to the strength of the human spirit and a valuable chronicle of a country that is still poorly understood in North America. Website: http://www.llumina.coni/store/ peacewaraftermath.htm tási terhet. Ha nemzetközi szinten a jogállam alapelvével szembeni áttörést érnének el, a következmények beláthatok. Érthető, hogy a hatalom birtokosai örülnek, ha megszabadulnak terhes feladatoktól, és azokat a polgárok vállaira helyezik. Ez azonban ténylegesen a jogállam végét jelentené. A veszély mindenképpen nagy, mert nem szabad a demokrácia fenyegetettségét a hiányzó jogállamiságban Nyugaton alábecsülni. Szívesen beszélnek különböző veszélyekről, és ez jogos is. Eközben nem veszik észre, hogy egyre inkább kirajzolódik egy bürokratikus uralkodás, mely bennünket arra az időszakra emlékeztet, melyben évszázadokon keresztül Egyiptomban a papság uralkodott. Ez egy kaszt hatalommegragadása volt. Fegyvereik hatalmasak voltak. így kialakították saját nyelvüket, melyet csak ők beszélhettek. Ez tudásmonopóliumhoz vezetett. Ha ma bürokratizmusunk bizonyos dokumentumait elolvassuk, azt találjuk, hogy ma egy normál polgár már rég nem tudja megérteni, hogy mit akarnak azzal mondani. Nincs ideje az új „halandzsa nyelvet” megtanulni, amit neki törvény szerint meg kell értenie. Nem lehet tőle elvárni, hogy egyidejűleg hivatását végezze, érthetetlen nyelveket megtanuljon és komplikált szövegeket megértsen. Bizonyára nálunk nem fognak embereket kivégezni, ha közigazgatásunk dekrétumait nem értik meg. Azonban meg lesznek büntetve azzal az álszent magyarázattal, hogy senki sem hivatkozhat a jogi meghatározások nem ismeretére. Itt már egy neofeudalizmus irányú fejlődéssel állunk szemben, amely rendelkezik annak szinte minden hátrányával, de a középkor semmi erényét nem tartalmazza. Hogy mindez gyakran túl bonyolult, meg kellene értenünk. A jogállam nemcsak a törvények nem-viszszahatását követeli meg, hanem azt is, hogy ezek érthetőek legyenek. Ettől gyakran eltekintenek. Itt már a kezdet ellen kellene védekezni. Minden polgár érdeke arra figyelni, hogy a fordított bizonyítási teherre tett javaslatokat, melyek ma a nemzetközi dokumentumokban feltűnnek, radikálisan elvessék. Aki a bizonyítási teher átruházása ellen lép fel, az a jogállam igazi védelmezője. Fordította: Schmidt Ágota.) Antiszemitizmussal vádolják ellenfelei Putyint Hodorkovszkij tíz évet is kaphat Keresztes Lajos Oroszországban a liberális ellenzék és a zsidó közösség képviselői szerint a Mihael Hodorkovszkij ellen irányuló eljárás kirakatper, amely a zsidók ellen irányul - írja a Der Spiegel. Véleményük szerint a Jukosz olajcég egykori vezetőjének sorsa személyesen Putyin kezében van, akit „antiszemiták vesznek körül”. A Der Spiegel (spiegel.de) baloldali hírmagazinban Uwe Klußmann Putyin ellenfelei a zsidók elleni kirakatperről beszélnek címmel tudósít Moszkvából a Hodorkovszkij-perről. Oroszország egykor leggazdagabb embere most az ítéletre vár. A Jukosz olajcég egykori vezetője, Mihael Hodorkovszkij tíz évet is kaphat. A liberális ellenzék és a zsidó közösség képviselői szerint a helyzet világos: az eljárás nem egyéb, mint kirakatper, mely főként a zsidók ellen irányul. Jevgenyij Kiszeljov, a liberális Moszkovszkij Novosztyi főszerkesztője abból indul ki, hogy „Hodorkovszkij sorsa nem a tárgyalóteremben dől el, hanem személyesen Putyin elnök kezében van”, aki nyilvánvalóan megsemmisítő háborút folytat. Egy súlyos ítélet, tekintettel az amerikai elnök május 9-i látogatására, aligha szolgálná a nyugat és Oroszország kapcsolatának elmélyítését. Keményebben fogalmaz Grigorij Javlinszkij, a Hodorkovszkij által jelentős adományokkal is támogatott baloldali liberális „Jabloko” párt vezetője, aki szerint egyértelmű, hogy az oroszok nem jogállamban élnek. Szerinte Sztálin ideje óta Moszkvában nem tiporták meg oly mértékben és olyannyira demonstrálván a jogot. Ezzel Javlinszkij szerint a nemzet és az ország a megsemmisülés útjára lépett. Még nyersebben fogalmazott Hodorkovszkij egykori helyettese, a két évvel ezelőtt Izraelbe menekült Leonyid Nyevszlin, aki március végén a New York Timesban úgy fogalmazott: Putyin Oroszországában sztálinizmus uralkodik, egy személy abszolút hatalma érvényesül. Nyevszlin szerint a Hodorkovszkij elleni eljárásban, fellelhetőek az „antiszemitizmus elemei”. Putyint „antiszemiták veszik körül”, mindenekelőtt a titkosszolgálatokban magas a számuk. Nyevszlin az oroszzsidó kongresszus elnöke volt, mely tisztséget 2000- ben a médiavállalkozó Vlagyimir Guszinszkijtól vett át, akit a Putyin-rezsim izraeli száműzetésbe kényszerített. Nyevszlin — aki ellen elfogató parancsot adtak ki Oroszországban — utóda, Vlagyimir Szlucker, jóval óvatosabban fogalmaz a Kreml-közelinek számító Komszomolszkaja Pravdában. A Hodorkovszkij elleni eljárást Szlucker tragédiának tartja, s a hatalomért folytatott küzdelem következményének. Szlucker, aki egyúttal a Kreml konformnak számító Orosz Föderációs Tanács képviselője, azt javasolja az oroszországi vállalkozásoknak, hogy ne folytassanak politikai aktivitást. Az orosz-zsidó kongresszus elnöke azt tanácsolja az oroszországi zsidóságnak, hogy kerüljék a konfliktust a hatalommal. Zsidó vállalkozók a politika helyett inkább a zsinagógák számára, vagy jótékonysági szervezeteknek adakozzanak. Az oroszországi zsidó közösséghez tartozó vállalkozók aggodalma jól érzékelhető. „Valóban véletlen, hogy a Kreml bűnüldözési apparátusát Hodorkovszkij kapcsán — az emigrációba kényszerített Vlagyimir Guszinszkij és Borisz Berezovszkij után — immár harmadszor egy zsidó családból származó vállalkozó ellen vetette be?” - kérdezik sokan. Szlucker nem kíván így fogalmazni. Az egyesület vezetője tudja, hogy számos orosz sokkal ellenszenvesebbnek találja a gazdag zsidókat, mint általában a jómódúakat. Ezért nyilvános fellépések kapcsán óvatosságra int. Nyilvánvalóan most a kármentést tekinti feladatának. Újból kapható: DITRÓI CSIBY ÉVA: Üzenet apámtól A Kék Újság hasábjairól ismert újságíró a második világháborúról ír meghatóan és hitelesen. Az első két rész egy hét éves kislány személyes emlékeit tartalmazza, a békés és kalandos gyerekkort egy kis székelyföldi faluban, majd a menekülés borzalmait, melynek során terhes édesanyjával Budapestig jut el, ahol egy óvóhelyen átélik a város ostromát. A harmadik rész a hősi halált halt apa naplója, aki napról-napról követi a magyar közönség által eddig alig ismert erdélyi hadműveleteket. Ár: 15 dollár + 3 dollár postaköltség. Megrendelhető: 27 Holm St. Cambridge, Ont. N3C 3N3 Tel: 1 -519-658-0061, e-mail: leftbrooke@rogers.com A könyv megvásárolható Budapesten is — jutányos áron — a Kráter Könyvesházban Budapest, Rákóczi út 8/a. (47-v) Szerezzen oromot szeretteinek! A Piros szív, fehér hó, zöld levél című világhírű dal és még más a szerző, Mártonffy Miklós által szerzett dalok CD-n kaphatók a Kanadai Magyarság Könyvosztályán. Ára $ 15.-+ $ 3.- postaköltség A csekket Mártonffy Miklós nevére kiállítva a Kanadai/Amerikai Magyarság címére kell küldeni 74 Advance Rd. Toronto, Ontario M8Z 2T7 Tel: 416-233-3131 (49-) | i f íHúiTmhSIk 'ÜiMií-; I falai
