Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-04-02 / 14. szám
2005. április 2 — (No. 14) — Magyarság — 3 oldal Orosz gazdaság Habsburg Ottó OPEC stratégia Az OPEC tagországai a múlt héten megvitatták Szaúd- Arábia javaslatát az olajkitermelés enyhe emelésével kapcsolatban, de kijelentették, hogy nem tudják garantálni az áremelkedés megfékezését. Az olajexportőr országok szervezete egyre növekvő nyomás alatt van a fogyasztó országok részéről, hogy tegyen lépéseket az olaj 55 dolláros hordónkénti árának csökkentése érdekében. Szaúd-Arábia azt javasolja, hogy az OPEC 500 ezer hordóval emelje 27,5 millióra a hivatalos napi kitermelési kvótát. „Aggódunk az árak miatt, de a gazdasági növekedés is aggaszt, és különösen ijesztőnek találjuk a fejlődő országok gazdasági növekedését” — nyilatkozta Ali al- Naimi, Szaűd-Arábia olajügyi minisztere. A szaűdi miniszter elmondta, hogy a terve azt jelentené, hogy az OPEC valóságos kitermelése, beleértve a jelenlegi 700 ezer hordó/nap rést a hivatalos határ felett, elérné a 28,2 millió hordót naponta. Rijád már márciusban 250 ezer hordóval emelte a kitermelését, előkészülve a megállapodásra, melyet azonnali hatállyal szeretne érvénybe léptetni. A küldöttek elmondták, hogy az Irán, Kuvait és Nigéria minisztereiből álló bizottság az emelés elhalasztását ajánlotta május elsejéig, hogy csillapítsák az OPEC néhány tagjának félelmeit a második negyedév szezonális csökkent kereslettel kapcsolatban. Miután a szervezet teljes kitermelése 25 éves rekord szintre ugrott, a kitermelő országok attól tartanak, hogy nem bírnak lépést tartani a kereslet gyors növekedésével az év második felében. „Az olajár túl magas, de ezért nem az OPEC tagországait kell hibáztatni” — mondta Quatar olajügyi minisztere, Abdullah al-Attiyah. Szaúd-Arábia tehát 2005 második felében növeli a kitermelést, hogy ebben az évben is kielégíthesse a főként Kínának köszönhető keresletnövekedést. A világ egyetlen, felesleges kapacitással rendelkező országát, Szaúd-Arábiát különösen az idei év negyedik negyede aggasztja, amikor a szezonális kereslet tetőzik. „Sokkal nagyobb az áremelkedés esélye, mint az árcsökkenésé” — véli Jasser Elguindi elemző. Az USA energiaügyi minisztere, Sam Bodman attól tart, hogy az energiaárak a gazdasági növekedés kisiklását okozhatják, ezért az OPEC találkozója előtt több tagállammal is érintkezésbe lépett. Az OPEC némely tagországa nem lát semmiféle káros gazdasági hatást az árak további emelkedésében, mondván, hogy az 1970-es években az olajár tetőzése az inflációt hozzászámítva mai értéken 80 dollár lett volna. „Még ha el is érné a 60 dollárt, nem látunk semmilyen gazdasági hatást” — nyilatkozta Fathi Omar Bin Shatwan, Líbia energiaügyi minisztere. Az OPEC országok a világ kőolajigényének egyharmadát elégítik ki. Az amerikai energiaügyi hivatal szerint az OPEC-tagállamok által vállalt termelésbővítés még mindig nem lesz elég a kereslet fedezésére. Az amerikai energiaügyi hivatal vezetője úgy látja, hogy az OPEC országoknak legalább napi 28 millió hordó kőolajat kellene termelniük, hogy fedezzék a globális keresletet, és megkérdőjelezi, hogy a nagy kereslet okozná a magas árat. Egy neves szakértő az olajpiac viselkedését hasonlónak látja, mint ahogy öt évvel ezelőtt az új technológiai internetes részvények viselkedtek. Akkor szinte egyik pillanatról a másikra kipukkant az úgynevezett buborék, és számos vállalat teljesen elvesztette az értékét. A szakértő azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy már ebben az évben akár 30 dollár legyen egy hordó kőolaj ára. Egyébként az Egyesült Államok illetékes hivatala arra számít, hogy ez 55 dollár körül lesz ebben az évben. Jelenleg a keresletet az növeli meg, hogy Észak-Amerikában elhúzódik a tél. Eközben a Bushkormányzat megnyitotta az alaszkai sarkvidéki természetvédelmi területet a kőolajfúrások előtt. A múlt heti szavazáson a szenátorok 51 vokssal 49 ellenében elfogadták, hogy a kutatófúrások engedélyezését illesszék hozzá a jövő évi energetikai költségvetési tervhez. A környezetvédők több mint két évtizede harcolnak a kőolajipari lobbi ellen annak megakadályozása érdekében, hogy a 77 ezer négyzetkilométer kiterjedésű északkelet-alaszkai vadvédelmi területet (Arctic National Wildlife Refuge) megnyissák a fúrások előtt. A Beauforttenger és a kanadai határ közötti sarkvidéki táj számos állat, köztük karibu (rénszarvas), pézsmatulok, jegesmedve, valamint sok millió vándormadár élettere. Egyedülálló ökológiai rendszerének megőrzése végett Dwight Eisenhower elnök 1960-ban védetté nyilvánította. A Zogby közvélemény-kutató intézet nemrég végzett felmérése szerint az amerikaiak 55 százaléka ellenzi az alaszkai kőolaj fúrásokat, 33 százalék viszont egyetért azokkal. Bush elnök hangsúlyozta, hogy a terület megnyitása segíteni fogja a gazdaság növekedését, a vállalkozások terjeszkedését, és csökkenti az Egyesült Államok függőségét a kőolajimporttól. (Az amerikai kőolajfogyasztás valamivel több mint a fele származik importból.) A szenátusi voksolást erőteljes lobbizás előzte meg. A fúrások elutasítására buzdította a szenátorokat többek között Jimmy Carter volt elnök és Robert Redford színész, míg a kamionosok szövetsége például mellette kardoskodott. Végül is a kiegészítés ellen szavazott három kivételével valamennyi demokrata párti szenátor, akikhez hét republikánus párti kollégájuk is csatlakozott, de hajszállal így is alulmaradtak. John Kerry szenátor, a Demokrata Párt volt elnökjelöltje hangsúlyozta, hogy józan energiatakarékossági politikával több kőolajat lehetne megspórolni, mint amennyit az alaszkai terület adna. Az ellentábor érvei szerint a természetvédelem összeegyeztethető a korszerű technikával végzett kitermeléssel, ami rendkívüli mértékben csökkentené „a kőolajipar lábnyomát” a tundrán. A kőolajfúrásokat egyelőre csak egy 6 ezer négyzetkilométeres partvidéki sávban engedélyeznék. A föld mélye becslések szerint 10 milliárd hordónyi kőolajat rejt. Környezetvédők szerint még ha valóban ennyi lenne is, az alaszkai olaj tíz év múlva éreztetné csak a hatását, és akkor sem sokat nyomna a latban. A környezetvédők folytatni akarják a harcot. A képviselőház tervezete nem tartalmazza a vitatott kiegészítést. A két háznak ilyen esetekben egyeztető tárgyalásokat kell folytatnia a két tervezet közötti eltérések kiküszöböléséről. Meglepő hát, de megtörtént: miután az olajexportálók szervezete bejelentette, hogy napi félmillió hordóval, azaz két százalékkal, 27,5 millió barrelre emeli a kitermelési kvótát, a fekete arany ára némi bizonytalankodás után növekedni kezdett. Az amerikai könnyűolajért 56 dollárt, az északi-tengeri Brentért több mint 54 dollárt kémek. Holott az OPEC-döntés célja elvileg az volt, hogy az árat 40 és 50 dollár közé szorítsák le, hiszen a kitermelést akkor fokozzák, amikor az északi féltekén csökken a kereslet. Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy az OPEC kapacitásának végéhez ért, miközben a bővülő kínai és az amerikai fogyasztás miatt a világkereslet az idén 2,2 százalékkal haladja meg a tavalyit, s elérheti a napi 84 millió hordót. Vlagyimir Putyin győzedelmes, de igen kétes választása óta Oroszországban meg lehet állapítani, hogy ennek a nagy és potenciálisan végtelenül gazdag országnak a gazdasága viharos vizekre érkezett. Szakértők számára ez nem volt meglepetés. Azonban már régóta láthatóak voltak a vészjelek azok számára, akik politikai szinten Moszkvában a fejlődéssel foglalkoztak. Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország mint befektetési terület, veszélyes ország. Az első világháború után léteztek az úgynevezett orosz hitelek, melyek különösen Franciaországot érintették erősen. Az első világháború előtt és azután az akkor fontos francia befektetők körében ez sikeres volt, nemcsak Oroszország, mint Franciaország szövetségese iránti szimpátia miatt. Kétségtelenül relatív gyorsan jött aztán az összeomlás, mert a cári birodalom követői semmilyen körülmények között nem akarták a korábbi adósságokat kiegyenlíteni. Még sokáig reménykedtek Franciaországban valamilyen megoldásban. Az egyetlenek, akik Oroszországban félig-meddig meg tudtak gazdagodni, azok mindenek előtt a nagy tekintélynek örvendő amerikaiak voltak, akiknek sikerült nemcsak gazdasági, hanem különösen politikai, sőt még hírügynökségi szempontból is üzleteiket megvalósítani. Ennek következtében a franciák az utóbbi időben az Oroszországnak nyújtandó hitelek területén nagyon óvatosak voltak. Ez viszont nem érvényes Németországra. Ott nem annyira a társaságok invesztálták saját pénzeiket, hanem az adófizető, aki semmit nem tud erről, kellett hogy az üzletbe beugorjon. Ez történt, különösen az úgynevezett Hermes-hitelek formájában, melyek valódi természetét csak a beavatottak tudják, így Németország és ezzel közvetetten az Európai Unió is benne van mélyen az oroszországi üzletben. És ezzel, ellentétben az eseményekkel az első világháború alatt és után, a befektetők az adófizetése-GYPSY FIRE HUNGARIAN MUSIC AT ITS BEST A kivonulás valósággá válik? LEADER, PRIMAS: KESKENY FERENC KOVÁCS FERENC CIMBALOM RICO FERENC CLARINET HORV ATH KAROLY DOUBLE BASS LENDVAY GABRIELLA PRIMADONNA CONCERT & DINNER BUDAPEST RESTAURANT 348 DUNDAS LONDON TUE, WED 81 THU APR 19, 20 &L 21 7 PM RES: 519 439 3431 PONUHMZ I NI IUI MM1I M PHOENIX, \Z 4X0 706 (»677 Lassan és nehézkesen, de ízért araszolgat előre az izneli-palesztin megbékélés A hét elején Izrael visszaadta a palesztin biztorságiaknak a zsidók által megszállt területeken fekvő Jeikó városa feletti ellenőrzést. A következő város, rrely ismét visszakerülne pilesztin fennhatóság alá, Tíl-Karem lenne, néhány rap múlva. Az új palesztin vezetés áthatóan egyelőre képtelen ; csaknem tucatnyi fegyveres szervezet valamennyi ;soportját a közös cél, a békés politikai rendezés irányába terelni. A harcoló palesztin csoportok még mindig nem tették le fegyvereiket, valószínűleg most már kivárják, valóban megtörténik-e az izraeli kivonulás a palesztin területekről. Március 15-én Kairóban a palesztin fegyveres szervezetek egyeztető tárgyalásokat folytattak egymással. A kairói tanácskozáson részt vett Mahmud Abbasz, a Palesztin Nemzeti Hatóság vezetője. Sajtóértesülések szerint Abbász Kairóban fontos elmozdulást jelzett a palesztinok egyik alapkövetelésében, a „jog a visszatérésre” értelmezésében. Felszólította a tanácskozás résztvevőit — elsősorban a Hamasz és az Iszlám Dzsihád képviselőit —, hogy „realisztikusan” (tehát Izraelnek is elfogadható módon) értelmezzék a palesztin követelést. Azaz, Mahmud Abbász szerint a jelenleg Izrael területére vonatkoztatott „jog a viszszatérésre” nem érvényes valamennyi palesztin menekültre, hanem csak egy részükre. A palesztinok eddig valamennyi menekültre (leszármazottaikkal együtt, ezek száma akár a tízmilliót is meghaladhatja) értelmezték követelésüket, de a kompromisszumok ér-dekében, ebben a kérdésben valószínűleg engedniük kell az izraeli felfogásnak. ken keresztül továbbra is Moszkva finanszírozói, függetlenül attól, hogy ezt akarják-e vagy nem. Munkájuk hozamával Oroszországba invesztáltak egy olyan időben, amikor ott kritikus fejlődések mennek végbe. Ennek számtalan oka van. Jelcin elnök liberális politikája után Putyin, mint a Szovjetunió méltó utódja, igyekszik az állami befolyást a gazdaságban fokozatosan kiépíteni. Ezt a műveletet hívják az oligarhák elleni küzdelemnek. Ez még nem fejeződött be, ahogy ezt a Jukos és Menatep társaságok elleni vita mutatja. Az év hátralevő részében még néhány érdekes dolgot fogunk megélni. Politikai okokból egy tényre nem hívták fel á figyelmet, mely hosszú távon jelentős lesz. Oroszország továbbra is egy mélyen antiszemita beálítottságú ország. Más részről az oroszoknak szükségük van a zsidókra, mert közülük sokan valóban értenek valamit a gazdasághoz. Ennek az lett a következménye, hogy a Jelcin rezsim végével és a Putyin féle tekintély alapú beállítottság kezdetével a zsidó üzletemberek közül számosán nagy befolyással voltak a gazdaságra. Ami most történik, az szisztematikus hadjárat ezek ellen. A fenyegetett pénzes erők között az orosz gazdaságban olyan emberek vannak, mint a maguk idejében nagyon sikeres és egyébként még nagyon fiatal Roman Abramovics és Platon Lebegyev úr, a még börtönben lévő Kodorovszki partnereként, de a tőkepénzes Friedmann is, aki különösen a fémszektorban tölt most még be fontos szerepet. A gazdaságban a harc a zsidók ellen erősen emlékeztet arra, amit annak idején Sztálin az orvosokkal szemben tett. O azzal a második világháború végén és a hidegháború alatt egy antiszemita hadjáratot vezetett anélkül, hogy őt ezért élesen kritizálták volna. Túl sok európai nem ismerte fel, hogy amikor az orvosokról beszéltek, az alatt a valóságban zsidókat értettek. Ugyanez történik most az oligarháknál. Csupán azok listáját kell megnézni, akik már külföldre menekültek, hogy felismerjük, valójában mi is történik itt. Világos, hogy az oligarhák elleni küzdelem politikája a lakosságot veszi célba, akiket a média már régóta annyira feldühített, hogy az antikapitalizmus ma egy népszerű szlogen. Ez érthető dolog, miután minden diktatúra mostanáig először bűnbakot keresett, hogy a lakossággal elhitesse, hogy itt a nem kedvelt elemek elleni küzdelemről van szó. Most ezek éppen az oligarhák. A Duma minden hatalomtól megfosztott, a csecsének állítólag le vannak győzve, bár ott további harcok vannak, melyekről nem tesznek említést. Nem akarnak rámutatni arra sem, hogy a nyilvános szabadságot Oroszországban mennyire fojtogatja Putyin és rendszere. Az is sikerül, hogy az emberek figyelmét eltereljék arról, hogy a rendőrség belső szabályozását újra a régi sztálinizmus rendszere szerint vezették be. Azt a reményt, hogy Oroszországban egy valamelyest elviselhető demokráciát lehet teremteni, fel kell adni. Jellemző, hogy bizonyos gazdasági körökben még mindig megpróbálják a reményt felébreszteni, hogy Moszkvával hamarosan újra jó üzleteket lehet csinálni. Különösen az orosz kőolaj előfordulások lehetőségeire utalnak a földgáz szűkösség idején. Jellemző, hogy az amerikai feltárásokról Nyugat-Afrikában szinte semmit sem lehet hallani. Állandóan hangsúlyozzák, hogy Oroszország tulajdonképpen eddig rendesen fizetett. Nem merészkednek arra emlékeztetni, hogy ezen fizetések legtöbbjét Hermes hitelekből, azaz Oroszországnak nyújtott német pénzekből oldják meg. Ebben a helyzetben vannak jól informált emberek, akik egyre inkább visszavonulnak a piacról, míg a többiekkel elhitetik, hogy itt nagy jövő vár rájuk. Erre azt válaszolják, hogy ezt éppen politikailag ajánlják, hogy a medvéket megnyugtassák. Más szavakkal, az imperialista hatalmat etetni kell, hogy ne váljon kellemetlenné. Ezt már korábban Hitlerrel is megtették. újra sajnálattal kell megállapítani, hogy úgy a politikában, mint a gazdaságban, még mindig vannak emberek, akik a történelemből semmit sem akarnak tanulni. (Fordította Schmidt Ágota) Az ötvenedik évfordulóra készülve Rendkívüli feladatra vállalkozott Szörényi Éva amikor elhatározta, hogy a hazai és a nagyvilágban szétszóródott magyarságot összefogva méltó ünnepségekkel emlékezik meg a világtörténelmi jelentőségű 1956-os magyar szabadságharcról. Ennek a kezdeményezésnek azért olyan nagy a jelentősége, mert Magyarországon ma is kormányon lévő postkommunista rezsim mindent elkövet, hogy a történelmet meghamisítsa és 1956 emlékét saját propaganda céljaira használja ki. Mindazokat, akik ebben a folyamatban nem hajlandóak társutasok lenni, igyekszik minden erővel lehetetlenné tenni. Erre jó példa, hogy a Magyar írószövetségnek, amely történelmi szerepet játszott a szabadságért és demokráciáért folytatott harcban, — a teljes megsemmisítését tűzte ki célul az MSZP-SZDSZ-es kormány. Mivel az írók jelentős része nem volt hajlandó magát a rezsim szolgálatába felajánlani, így befagyasztották az állami pénzforrásokat, ezért a szervezet kénytelen volt munkatársaitól megválni. Az a néhány aki még dolgozik, fizetést nem kap. A napokban megtartott elnökségi ülésen már arról volt szó, hogy a szervezet nem tudja a fűtés és világítás költségeit kifizetni. De hasonló jelenségeket lehet tapasztalni mindazon intézményeknél, melyek 1956 tiszta emlékét kívánják ápolni. Ezért különösen nagy jelentősége lesz annak, ha Haas György (Bécs) az Egyesült Államokban és Kanadában megrendezésre kerülő ünnepségek kapcsán a helyi közvélemény helyesen tájékozódik 1956-ot illetően, hiszen az idők folyamán igyekezett fátylat borítani arra a hősi küzdelemre, melyet a magyar nép folytatott szabadságáért és függetlenségéért. A külföldi magyarság összefogásának olyan méretűnek kell lenni, hogy méltó emléket tudjon állítani a szabadságharcban elesettek és kivégzettek emlékének. A Szörényi Éva által kezdeményezett Remember Hungary 1956 néven létrejött szervezet fel kívánja rázni a nyugati, elsősorban az angolszász közvélemény figyelmét, hogy a történtekhez méltó főhajtással tisztelegjenek a szabadságért és demokráciáért elpusztultak emléke előtt. Szörényi Éva a tőle megszokott rendíthetetlen hittel és akaraterővel szervezi a kontinenseken átívelő munkát, nem törődve megromlott egészségi állapotával, hiszen nem kielégítő látása ellenére ír, tárgyal, szervez, nem adja fel a harcot egy olyan korban, amikor az emberek hajlamosak a nagy ideálokról elfelejtkezni. A nagy művésznő fáradozása, a szülőhazában sem volt eredménytelen, mert Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök már értesítette, hogy elvállalja a nagy rendezvény védnökségét. De az államfőn kívül védnökséget vállal Antall Klára, a volt miniszterelnök özvegye, Marton Éva és Rost Andrea operaénekesek, Jókai Anna írónő, Schmidt Mária, a budapesti Terror Háza Múzeum főigazgatója, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Dr. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Makovecz Imre építészmérnök, Dr. Kodolányi Gyula profeszszor, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Az Amerikában védnökséget vállalók névsora is rangos. Az elhunyt Teller Ede profeszszoron kívül, a Nobel-díjas kémikus Oláh György, az Oscar-díjas filmoperatőr Zsigmond Endre, valamint pályatársa, Kovács László, Vájná Andrew filmproducer, Lipták Béla író és egy sor amerikai művész adta a nevét az ünnepségekhez. A megrendezésre kerülő kulturális programok nívóját fogja emelni a hazai és külföldi művészek fellépése is. Az előkészületi stádiumban csak bízni lehet abban, hogy Szörényi Éva és munkatársai áldozatos munkája fényt fog gyújtani a felejteni hajlamos nyugati világ szívében és ennek fényében felismerik, hogy egy kis nép szabadságharca milyen jelentőséggel bírt az ő életükben is. Olcsó autóbiztosítás! Ha úgy gondolja, hogy magas biztosítási díjat fizet gépjárművére és szeretné ezt éves szinten csökkenteni, hívjon fel segíthetek önnek. Mindenfajta jogosítványra, kezdő vezetőknek, ticket, baleset nem probléma. Hívjon bizalommal mert megéri! 416-878-6496, Dénes. (13-16) khrn rrmrirű r: . w s » . w .....
