Kanadai Amerikai Magyarság, 2004. december (54. évfolyam, 49-50. szám)

2004-12-04 / 49. szám

12 oldal — Magyarság — (No. 49) — 2004. december 4 Chicagóban november és a december az időjárás szempontjából hűvös, sőt sokszor már hideg hónapok, de a kultúra ilyenkor izzik legjobban a városban. Kiál­lítások, filmek, színdarabok, koncertek és operák töltik teli a naptárt elmulaszt­­hatatlan estékkel. Mióta nyugdíjas lettem sokan kér­dik, mondd, nem unatkozol a nagy semmittevésben? Ilyenkor csak mosolygok, hisz életemben sohasem voltam jobban elfoglalva, mint manapság a pihenés korszakában. A héten, a helyi Next talán amint már jeleztem, a túlvilágon játszódik, az asztaltársaság összetétele magába rejti a viharos viták lehetőségét. A háziasszony remek, ötfogásos, ínyencsé­gekből álló vacsorát tálal, amelyet minden előadásra külön készít a helyi kiváló vendéglők egyik séfje. A darab érdekessége, hogy a színészek az előadás alatt elfogyasztják a vacsorát. Csak színház közeli embe­rek érthetik meg, milyen fantasztikus színészi és rendezői bravúr az ilyesmi, micsoda pontos, precíz idő­zítés kell a játékhoz, ahol valódi szőlőlé volt üvegek­ben, ellenkező esetben az elfogyasztott bor hatására, a remek színészt talicskán kellett volna hazatolni az előadás után.) Terence ellenpólusa Roger - Doug McDade - konzervatív fel­fogású író, szerinte az, aki nem ért egyet az elnök poli­tikájával, annak levegőt venni sincs joga, ebben az országban. (Mondanom sem kell, számomra Roger volt a legszimpatikusabb szerep­lő a darabban, bár hozzá kell tennem, az övé volt a leggyengébb alakítás.) Khalid, a választékos ele­ganciával öltözött intelli­gens arab szerepét Anish Jethmalani alakította. A színjáték egyetlen african­­american szereplője, Julia - Penelope Walker - zene-Janacek: A Ravasz Rókácska. Jelenet. Theatre-ben láttam egy különleges darabot, amely­nek érdekes latin címe: ;; Omnium Gatherum ” meg­ragadta barátom figyelmét, akivel azután együtt men­tünk a sajtóbemutatóra. Az evanstoni Next Theatre-ben számos darabot láttam az évek során, legutóbb négy évvel ezelőtt Tom Szent­­györgyi : ,Among the Thugs” című drámai színjá­tékát, amely a rémes angol futballhuligánokról szólt. Megjegyzem, a magyar származású kiváló drámaíró darabját több helyen is ajánlottam budapesti és vidéki színházaknál, sajnos eddig sikertelenül. Pedig a téma aktuális lenne ma is, hiszen hasonlóak a problé­mák a magyar futballmecs­­cseken. Ezúttal Theresa Rebeck és Alexandra Ger­­sten-Vassiliaros latin címet viselő színműve ad fejfájást az ítésznek, aki nem tudja eldönteni, hogy a viharos emberi emócióktól fűtött színpadon drámát látott vagy vígjátékot. Egyébként azt sem, hogy a játék a mában, az életben játszódik, vagy a túlvilágon. A darab New York-ban kezdődik, színtere egy elegáns „din­ner party, ” melyet Suzie - Wendy Robié - ad vegyes entellektüel baráti körének. A darab a jelenben, bár viharos intellektuális viták közben elegánsan vacsoráz­nak a szereplők. A Cam­­bridge-ben végzett túlmű­velt, arrogáns és éppenség­gel félzsidó Terence - Jo­seph Wycoff akinek a vérig forró viták mellett ideje és ereje marad két üveg vörösbort felhörpin­teni. (A vörösbor helyett Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt (1953—1954—1955) A nagysikerű sorozat legújabb könyve, mely felöleli az 56-os forradalom előtti időket, melyet a bölcs író jegyzetei alapján ismerhetünk meg. Ez a könyv méltó folytatása a korábban már megjelent sorozatnak. A könyv ára $20.00 + $3.00 posta = $23.00 Amerikában és máshol a világban az ár és portó ugyanaz, DE USA dollárban. Kérjük a csekket / Money Ordert a CODEX CANADA nevére kiállítani. Megrendelhető a Kanadai/Amerikai Magyarság könyvosztályán az összeg előzetes beküldésével: 74 Advance Rd., Etobicoke, Ontario, M8Z 2T7 Canada Ajándékozza szeretteinek a magyar irodalom legszebb remekeit! csiklandozó báránysültet. A vacsora legfiatalabb ven­dége, Jejf- Tim Donovan - a hős New York-i tűzoltó, aki az elpusztított World Trade Center egyik tor­nyában végezte be életét. Az aktuális és viharos poli­tikai viták akkor veszítik időszerűségüket, amikor kiderült a többgyermekes, fiatal családapa sorsa. Az arab terrorista - Bobby Zanan - váratlan megjele­nése egyben olaj a tűzre és méltó, drámai befejezése az amerikai és világpolitikai témával telitöltött drámai színdarabnak. A sajtópremi­er után fogadást tartottak, ahol egy-két pohár pezsgő kíséretében lehetett társa­logni a rendezővel és színé­szekkel. (Az ilyen pezsgős sajtófogadásokkal kapcso­kíséret nélküli énekszáma, a darab egyik leghumoro­sabb jelenete. Egy közis­mert dalt elejétől végig hamisan előadni nehezebb, mint tökéletesen elénekelni. A vegetáriánus Lydia - Eli­zabeth Laidlaw - végig­szenvedi az estét, hiszen nem eszi sem a rózsaszínű lazacot, sem pedig az íny­iMiiren Curnow — Rókafi és Dina Kuznetsova — Rókácska. Fotó: Dan Rest Verdi: Aida. Jelenet a második felvonásból. Fotó: Robert Kuser Fotó: Robert Kuser latban szokta Fekete Pista barátom gúnyos éllel mon­dogatni: érdekes, milyen nehéz lett az életed mióta színikritikussá avanzsáltál a Magyarságnál. Több mint ötvenéves barátság után el­tűri az ember az ilyesfajta megjegyzéseket, főként mi­után a viharos vitákkal tar­kított darab, pont vele kap­csolatos rémes, de egyben találó emlékeket idézett fel bennem. Fénykorunkban jó­formán nem volt olyan té­ma, amin ne tudtunk volna pillanatok alatt úgy össze­veszni, hogy csak drága és béketűrő asszonyaink jelen­léte mentett meg minket a véres verekedéstől). A darab kiváló rendezője Jason Loewith, aki egyben a színház művészeti veze­tője, valamint munkatársa Chelsea Cutler magyaráz­ták el, miként készül a vacsora a színfalak mögött, amelyet azután az adott pillanatban mikrohullám­sütőkben melegítenek köz­vetlen a felszolgálás előtt. A színészek problémája, hogy kis adagokat vegye­nek a szájukba, s így precíz ütemben folyhat az előadás. Úgy hiszem egyetértek az angol nyelvű napilap kriti­kusával, aki megjegyezte: az „Omnium Gatherum” színdarab újfajta értelmezést ad Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora címet viselő örökbecsű remekművének. A darabot december 12-ig játszák a Next Theatre-ben. Jegyek $20 és $31 árban kaphatók a pénztárban: 927 Noyes St. Evanston. Tel: 847-475-1875. * Novemberben a színházi előadások mellett jutott idő a jubileumi évadát ünneplő Lyric Opera of Chicago-ban két operát meghallgatni. Giuseppe Verdi: Aida cí­mű négyfelvonásos operáját 1955-ben mutatták be elő­ször, a Lyric-ben, s azóta számos alkalommal adták. Számomra a legemlékezete­sebb felújítást 1983 őszén láttam, amikor az egyiptomi hadvezér, Radames szerepé­ben, a pályája csúcsán lévő Luciano Pavarotti-t hallot­tuk. Az olasz szupertenor húsz év előtti hangja örökre beivódott emlékeimbe. Az utóbbi években Pavarotti nem énekelt a Lyric-ben, ugyanis a. társulat egykori igazgatónője, Ardis Krai­­nik megbízhatatlanság miatt nem szerződtette többé Chicagóba. A híres tenort négy évvel ezelőtt, 2001 januárban hallottam Rada­mes szerepét énekelni a Metropolitan Opera élő rádióközvetítésén. A Ce­leste Aida kezdetű, közis­mert nagyária éneklése közben kiderült, a hangja már nem a régi. Persze Verdi a híres áriát talán a tenorok iránti ellenszenve miatt tette boszszúból köz­vetlen Radames színrelé­pése után az első felvonás­ba. így a tenor hangja nincs „bemelegedve”, midőn énekelnie kell Verdi opera­repertoárjának egyik leg­szebb tenoráriáját. Az 1983- ból ránk maradt látványos Nicholas Jael produkciót az elmúlt évek során több alkalommal láthattuk, előbb-utóbb ideje lenne felújításon gondolkodni. A gigantikus méretű színpad azonban így is lehetőséget nyújt hatalmas tömegek mozgatására, ami elenged­hetetlen tartozéka a győztes seregek bevonulásának. A harsogó fanfárok felcsen­­dülése a Győzelmi kórus - Gloria all’Egitto - kezdetét jelzi. A diadalmas csapatok és a szomorú foglyok bevo­nulása impozáns és felejthe­tetlen látványosság, kár hogy az énekesek ez alka­lommal elmaradtak a Lync­hen elvárt teljesítményeik­től. Radames szerepében a kanadai tenor, Richard Margison és az olasz bari­ton - Carlo Guelfi -, mint Amonasro az etióp király megfelelő hanganyaggal rendelkeznek, csupán a technikájuk hiányos. Külö­nösen a tenor volt bizonyta­lan a felső régiókban, a Celeste Aida ária végére pedig kifulladt. Aida szere­pében az amerikai szoprán, Andrea Gruber sem nyúj­tott kiemelkedő teljesít­ményt. Az est fénypontját Amneris szerepében az orosz drámai mezzoszoprán Olga Borodina jelentette, akit tavaly hallottunk elő­ször Camille Saint-Saens: Sámson és Delilla operájá­nak női főszerepében. Cso­dálatos hang, nagyszerű drámai alakítás, ami kitűnt a többiek visszafogottabb játéka és hangja mellett. Azt hiszem lejárt az ideje annak az ósdi stílusnak, amikor az énekesek a szín­pad közepén szétvetett lábakkal, teli torokkal böm­bölik az áriákat. A modern operai rendezés és termé­szetesen a közönség is többet követel. Sir Andrew Davis karmester vontatott tempójával egyáltalán nem segítette az énekeseket. Az előadás fénypontját, Donald Palumbo vezetésével mű­ködő kórus nyújtotta, a Győzelmi kórus hatalmas sikert aratott. * A Lyric Opera of Chica­go 50 éves történetében először került bemutatásra a kiváló cseh zeneszerző, Leos Janacek: The Cun­ning Little Vixen - A Ra­vasz Rókácska című mese­szerű operája. A háromfel - vonásos operát a Lyric-ben másfél órán keresztül, egy­házamban játszották. A színpadon napraforgók szá­zai állnak sorfalat a kis erdészlak körül, vidám ta­vaszi üdeség árad a zenéből és játékból egyaránt. A rendező Chas Rader-Shie­­ber, valamint a díszlet- és jelmeztervező David Zinn nagyszerű munkát végeztek. Az opera egyszerű meséje, röviden: az Erdész szemle­­útján elfog egy kis nőstény rókát, s ennek a fiatal Ró­­kácskának a vidám majd drámai élete a darab törté­nete. Ha van opera a vilá­gon, amelyet a gyerekek is élvezhetnek, akkor Janacek Rókácskáról szóló meseope­rája az. Voltak is elegánsan öltözött kisiskolások bőven a nézőtéren. A híres francia bariton, Jean-Philippe MMM / Élmények otthon — Kinek •a meghívására mentetek Magyarországra, és milyen rendezvényen vettetek részt? — A Mezőkövesdi nép­tánccsoport meghívására töltöttünk néhány felejthe­tetlen hetet Magyarorszá­gon, ahol nemzetközi nép­tánc-találkozókon, •sereg­szemléken, táncházakban vettünk részt. — Hányán mentetek? — A Kossuth Néptánccso­port 13 táncosa és 4 kísérő. Richard Margison — Radames és Andrea Gruber — Aida. Fotó: Dan Rest énekeseit, akik ragyogóan helytálltak a megméret­tetésen. Az opera főhősei a Rókácska - Dina Kuznet­sova - az orosz szoprán és a Rókafi - Lauren Curnow - szoprán, felejthetetlen alakítást nyújtottak. Janacek zenéjét a zeneigazgató­karnagy, Sir Andrew Davis vezetése alatt a Lyric zene­kara tiszta és világos olva­sattal játszotta. Lafont, az Erdész, míg a tenor Dennis Petersen és basszus Kevin Langan ket­tős szerepet énekeltek. Öröm volt látni karak­teréhez illő szerepben Phi­lip Kraus-t, az evanstoni Light Opera Works egykori alapítóját, aki operett körüli munkásságát adta fel az operai karrierért. A társulat pedig ezúttal felvonultatta a Lyric Opera Center-ben tanuló, illetve végzett fiatal Beszélgetés Jacsó Marikával, a kitcheneri Kossuth néptánccsoport vezetőjével — Mely részein jártatok Magyarországnak ? — Az első héten sokat kirándultunk. Voltunk Mis­kolcon a barlangfürdőben, Diósgyőrön, Lillafüreden, Szilvásváradon, Tiszafüre­den, Egerben, átruccantunk Szlovákiába, hogy megcso­dáljuk a Felvidék neveze­tességeit is, mint például a betléri kastélyt és Kraszna Horka várát. Kövesden részt vettünk egy rendkívüli néptánc-fesztiválon, ahol a világ különböző országaiból érkezett magyar együttesek léptek fel. Különleges érzés volt látni, ahogy a Törökor­szágból, Algériából, Por­tugáliából, Gánából és más országokból összesereglett magyar együttesek milyen csodálatos repertoárral mutatkoztak be a közönség­nek. Mi a seregszemlén Kanadát képviseltük. A következő hét tanulással telt, ugyanis egy hetet töl­töttünk a híres-neves jász­berényi néptánc-táborban, ahol erdélyi és csángó táncokat tanultunk. A tábo­rozást követően Mezőkö­vesden részt vettünk egy lakodalmas játékon, ahol hajnalig mulatott a társaság, a hangulat leírhatatlan volt. A lakodalmas után ránk fért pár nap pihenő, majd ismét felutaztunk Budapestre, ahol megnéztük a főváros nevezetességeit. — A sok történés közül mi volt a legnagyobb élménye­tek? — Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy a táncosokat hazavihettem a szüleim szülővárosába. Ők Mezőkövesdiek. Az pedig büszkeséggel töltött el, hogy a gyerekekkel bemutathattuk, hogy egy külföldön született tanár és a többnyire másodgeneráci­ós fiatalok hogyan ápolják és őrzik a magyar hagyo­mányokat, s a magyar nép­tánckincset. — A gyerekek kötöttek új barátságokat a kirándulás során? — Természetesen jó pár barátság született, a mai napig tartják a kapcsolato­kat, és reméljük, hogy a jövőben újra találkozhatnak személyesen is. — Jövőre is készültök egy magyarországi turnéra? — Úgy néz ki, hogy 2005 nyarán New Jersey-be uta­zunk az ottani seregszem­lére, mely esemény Pontozó néven vált ismertté. Ezért nem valószínű, hogy jövőre még egy magyarországi út is beleférne a nyári szüne­tünkbe. Mindazonáltal remélem, hogy a következő nyarak valamelyikén sikerül újra hazalátogatni a csoport­tal. Aki szeretne bővebben olvasni a kitcheneri Kossuth tánccsoport magyarországi útjáról, az a következő honlapcímen találja a2 élménybeszámolókat — htt­­pt/Avww .oo5.com/Kossuth- T anc/Magyarorszag/ CMeagíő. IMU Harmath István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents