Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-08-06 / 32. szám
Szirmai Endre TÉVES KÖVETKEZTETÉSEK (Tájékozatlanság és felületesség Utasi Csaba “kritikáiban”) BORBÁNDI GYULA: Szirmai Endre: Kázrnér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz Könyvismertetés. Okt. 29, 1975. Folytatjuk, kedves 'hallgatóink, heti könyvszemlénket. A második részben rövidlen beszámolunk egy érdekes szabadkai kiadványról, amely Kázrnér Ernő és Szirmai Károly levelezését tartalmazza. A véklotny kis kötet a szabadkai Életjel miniatűrök hiuszonkilencedik füzeteként jelent meg,. A szabadkai Életjel kitűnő szolgálatot tett e sorozatának elinditásával. A kecses, kis kötetek irodalmi ritkaságokat tartalmaznak és érdekes adalékokat szolgáltattak a vajdasági irodalom történetéhez valamint olyan magyar alkotók életművéhez, akiknek valami kapcsolatuk volt Vajdasággal. A nemrégen kiadott kötet cime “Kázrnér Ernő: levelek 'Szirmai Károlyhoz! A cimben szereplő két iró közül Ssirmai Károly az ismertebb és; népszerűbb. A három évvel ezelőtt — 1972 októberéiben — elhunyt iró a legjelentősebb vajdasági elbeszélők közé tartozott. Regényei és novellái nemcsak a jugoszláviai magyarok között voltak igen kedveltek és népszerűek, de igen sok olvasója akadt Magyarországon és a nyugaton élő magyarok között is. Szirmai) Károly évekig a Kalangya cimü irodalmi folyóirat, a Hid mellett eddig a legjelentősebb vajdasági irodalmi orgánum, szerkesztője volt, ezen kivül évtizedeken keresztül a vajdasági irodalmi közélet és sajtó rendkívül tevékeny tagja. Kázrnér Ernő neve kevésbé ismert. A Magyar Irodalmi Lexikonban sem találjuk. Pedig a Nyugat munkatársa volt é© értékes kritikai tevékenységet fejtett ki. 'Szirmai Károly majd az egész magyar irodalmi világgal levelezésben állott és a hatalmas levélanyagot, fia, a (Stuttgartban élő Szirmai Endre gyűjti rendkívüli szorgalommal, odaadással és áldozattal. Célja a teljes Szirmai levelezés sajtó alá rendezése és kiadása. Már eddig siók levelet tett közzé, magyarázó és eligazító, jegyzetekkel ellátva. A Kázrnér Ernő és Szirmai Károly közti levelezés összeál-TÜKÖR FENVE Kerekes, az orvos tanácsára, sétálni viszi a feleségét. Hogy összekössék a hasznost a kellemessel, arra mennek, ahol aszfalton járhatnak; végig rójják a belváros nagy utcáit, az Andrássy~út és a körút egy részét. A séta után, amint (haza érnek: Pannika. — Malvin, menjen ki a szobából. Andor. — Igen, Malvin, menjen ki a szobából. 'Malvin. — Ne gyújtsam meg a lámpákat? Pannika. — He igen, gyújtsa meg a lámpákat. Andor. — Jól van, nem bánom, gyújtsa meg a lámpákat. (Malvin megigyuijtja a lámpákat s vigyorogva távozik. Az ur és az urmő ezalatt türelmetlenül várják, hogy 'kedlvökre ikiirveszekedhessék magukat.) Pannika. — Soha, értse meg: soha se niejgyek ki többet magával az utcára! Andor. — Ne féljen, nem is fagoim vifnni. Nekem éped elég volt ebiből a mulatságból. Pannika (mintha magában beszélne): — Hol vám megírva, hogy nekem sétálnom kell?! Azért, hogy az orvos azt mondja? ! ... Istenem, legfeljebb többet fogok szenvedni! ,Nem olyan nagy dolog; az asszony arra született, hogy szenvedjen. Andor. —- Meg hogy veszekedjék. Meg, hogy ’képeket vágyjon olyankor is, amikor semmi baja. Amikor éppen semmi baja. Amikor a világon semmi, de semmi baja. Pannika. — Még magá beszél?! Még maga beszél?! Andor. — Hát azt hiszi, nekem örömöm telik benne mártinoikat vonszolni végig az András&y-uton? ! . . . Csak látta volna magát valami tükörben! A- minit fejét kesüggesztve, vértanu-ábrázattal, csökönyös némaságban haladt mellettem, ko ronkin t el-ellmaradozva, mint egy félig; agyonvert, de azért hűséges kis kutya: mindenkinek meg kellett fordulnia. Az emberiek megálltak, úgy nézték s azt kérdezték magukban: “ó, a szegény teremtés, vájjon mi baja lehet?! 'Bizonyosan ütikveri az ura. ó, a lelketlen ember! Már, hogy teheti ... ebben az állapotban?! ...” Hát köszönöm, de ilyen színjátékokhoz én nem adom oda magam! Pannika. — Micsoda szinjátékokhoz? Tudja ímeg, kérem, hogy én nem szoktam komédiáznii! Nem vagyok afféle, mint azok, akiknek olyan boldogan köszöng etett az utcán! Andor. — Komédiázott vagy bein komédiázlott, az nekem mindegy. Elég az hozzá: nem szeretem piacra vinni a Iházasél'etem nyomorúságát. Nem aka rom, hogy az emberek ujjal mutogassanak rám az uíjcán, csak azért, mert ő nagysága igen szereti a boldogtalant játszani nagy, minél nagyobb nyilvánosság előtt és nemsokára a vásárcsarnokiba is el fog menni, hogy minél több ember előtt feltárhassa szive bánatát! . . . Pannika (dühében! nem tudja, mit mondjon). — Maga a vásárcsarnok, tudja! ... IMaga a vásárcsarnok! Andor (csak a védekezés céljából támad). —- És jegyezze meg magának, bogy Iha feltűnést akarok kelteni a városban, inkább egy vörös nadrágois kis majmolt cipelek végig az utcán, mint egy boldogtalan asszonyt! Pannika (méltatlankodva). ■— Hallod ezt, édes jó anyám, hallod? ! 'Vörös nadrágos majomnak nevezi a gyermeke anyját! Hallatlan! Hallatlan! ... Andor. — ;Na ez már mégis a rosszhiszeműségből! ... Eh, mit hallgassam ezt egész nap?! Okosabb is, ha megyek. (Tüntetőleg keresi a botját é,s kalapját.) Pannika (elhatározással.) — Ne menjen el, mert ba kimegy a kapun, flemegyek a negyedik emeletre és levetem magiam! Andor (kételkedő hangom, de egy kicsit megjhökkenvie). — Nincs is negyedik emelet. Pannika. — Majd c,sak találok valahol nlégy emeletet! Andor (tüntetőleg teszi le elobb a botját, aztán a 'kalapját). — Hát mit akar? Veszekedni akar? Pannika. — Igen, veszekedni akarok. Meg akarom mondani magának, hlcgy egy úriember a feleségével karonfogva megy az utcán! Amint hogy ezt a kegyet meg is érdemli1 az a szegény asszony, aki kilenc 'hónapon át ... Andor (gúnyosan).----Hallod ezt, kedves jó mama, 'hallod?! . . . ugyan, kérem, nem maga kapta ki a karját a karomból?! Pannika. — Igen, mert magával nem lehet karonfogva menni az utcán! Azi olyan rüpőkkel, aki mikor a hitvesével sétál, föl teszi a monbklit és szemtelenül néz meg minden asszonyt, aki szembejön ... Andor. — Hja, hát innten fú a szél?! . . . (Némi elégtétellel.) Az igazat megvallva, nem tudtam, hogy megint a zöldszemü szörny ... Pannika. — Zöldszemü fene! Én belőlem nem a féltékenység beszél. Ugyan ki volna magára féltékeny? ! .. . Ando,r (felsőbbsiégigel mosolyogva). — Annál jobb. Akkor igazán nem tudom, mi baja. Pannika. — Az a bajom, hogy jólnevelt ,ember nem alázza meg a feleségét nem tudom miféle hölgyeknek a kedvéért. A mikor egyedül van, kankánt táncol velők, tótágast áll a kiedvökért, de ha egyszer, nagy kegyből, az utcára viszi azt a szegény asszonyt, akinek miatta már se szépsége, se egészsége, s aki talán- az életével fogja megfizetni . . . (Annyira elérzékenyedik szomorú sorsán, hogy nem tudja folytatná s csak a szemét törölgeti.) Andor (békülékenyen). — De, édes Pannikám, maga észrevehette volna, hogy én, nem szemtelenül néztem a nőket, ha nem inkább részvéttel. Az a sok, szegény, örök meddőségre kárhoztatott teremtés ... Pannika. — Köszönöm szélitása is Szirmai Endre müve. Mégis, az ő nevét hiába keressük a kötet címlapján. Szirmai Endre az egész anyagot saját szerkesztő munkájaként küldte Szabadkára, mégpedig az üzenet cimü folyóiratnak. Az azonban nem tudta kiadni, igy került az Életjelek-hez, amely aztán Miniatűrök cimü sorozatában megjelentette, de már mint Kázrnér Ernő leveleit Szirmai Károlyhoz, kihagyva az utalást Szirmai Endre munkásságára. Helyette Déz Zoltán szerepel, mint az anyag sajtó alá rendezője. A másik különbség, hogy az iró fia apja leveleit is belevette feldolgozásába, az Életjel azonban csak Kázrnér Ernő leveleit közölte. A levelek nemcsak személyes természetű közléseket tartalmaznak, 'hanem fontos adatokat és adalékokat a vajdasági magyar- irodalomról is. Az olvasó előtt megvilágosodnak a második világháború előtti korszak irodalmi közviszonyai, a slajtó állapota, általában az egész magyar művelődésügye Vajdaságban. Kétségtelen, hogy helyesebb lett volna a teljes anyagot közzétenni, tehát nemcsak Kázrnér Ernő leveleit, de Szirmai Károlyét is. Ezáltal ugyaniis teljesebb 'és plasztikusabb lett volna a kép, amelyet az olvasó e levelezésből1 nyerhet. Kázrnér Ernő kritikai munpen ezt a részvétet! A maga részvétéből ez volt kiolvasható: “Ejnye, lelkem, be véznécska vagy! Bezzeg nem volnál ilyen, ha az én oldalamon járnál! Mert én olyan legény vagyok, hogy csak: ránézek valakire és hopp, már megvan! . . .” Igazán, úgy tesz a monloiklijávaJ, mintha ő találta volna fel a gyermekeket! Pedig gyerekek azelőtt is voltak a világon! Andor. — Ahhoz magának semmi köze, sőt ezt magának nem is illik tudni! Magára csak az tartozik, hogy: “imivel az uram ezt igy magyarázta el, hát igy van”. Magának azt kellene gondolnia, hogy én találtam fel az .egész 'históriát. Pannika. — Bár ne találta volna fel! Gyönyörű hónapok várnak rám, már látom! Az ember egy fólesztendeig olyan, mint a zöld béka. Az idegen is megszánja, csak az nem, aki miniden bajának okozója. Az em | bér eliosunyul, szenved, gyötrőj dik, csak azért, hogy a nagyságos ur .ezalatt annál vígadban 1 élhesse világát! Andor. — Ahá, maga azért dühös, mert nem tudom miért, meg akart büntetni és ez nem sikerült, .mivel hogy senki se akart visszakacérkodni! Pannika. — Hallja, kikérem magamnak, hogy nekem ilyeneket mondjon! Ha egyébre már nem is számíthatok, azt mégis c,sak elvárhatom, hogy megbecsüljön ! Menjen vissza a dámáihoz, de amíg velem beszél, tisztelettel szóljon ahhoz a nőhöz, aki szive alatt hordozza az ön gyermekét! Andor. — Maga úgy beszél, mintha az anya csak az apa iránt való szivességlből vállalná magára az anyaság terűiéit. Persze, amilyen önző, maga ezt is képes volna a másikra hárítani. Mondhatom, furcsa volna a világ,, ha bölcs természet magára ibizná az örömök és a kötelességek szétosztását! Pannika (fölemeli szép szemét az égre). — Én vagyok az önző?! ... Én,?! (Sir.) Andor. — Már sokszor kértem, hogy ne sírja agyon magát efféle haszontalanságokért! Ne rontsa meg’ előre a gyerekem egészségét! Pannika (könnyeit törüilgetve). — Mért nem vádol mindjárt azzal hogy szándékosan teszem? ! . . . Magától kitelik mindenféle föltevés, mert maga előtt semmi se szent. Andor. — Hogy nem gonoszságból, hanem csak oktalanságból csinálja, az engem nem vigasztal. Az eredmény ugyanegy volna, s ezt nem fogom eltűrni, ezt meg fogom akadályozni! ... Elég szerencsétlenség, hogy szegénykének egy hisztériás anya ad életet, s már előre (kétségbe kell esnem ... Pannika (indulatosan pattan fel). — Hisztériás a keresztapja! Mfesloda szamár beszél az, hogy én! ... Csak beszéljen ilyeneket a cselédek előtt, s aztán lássa, hogy miféle cifra dolgokat fognak beszélni rólunk, mivel a nagyságos ur dühében azt tudja, mint mind'! ... kaja erősen kapcsolódott a Kalangya tevékenységéhez. 1943- ban már megjelent a Szenteieky-levelezés, ezt szervesen egészíthette yolna mo‘3t ki a teljes Szirmai-Kázmér levelezés. Mindennek elleniére azonban az Életjel kis kötete hasznos kiadvány, hiszen nemcsak egy elfelejtett íróra, Kázrnér Ernőre irányítja az olvasói figyelmet, de ébren tartja Szirmai Károly emlékét is. Ennek érdekében a halála harmadik évfordulója alkalmával nemcsak ezek a levelek jelentek meg, de néhány emlékező aktussal is hódoltak Vajdaságban Szirmai Károlynak. Temerinben, az iró szülőhelyén október 4.-én leleplezték a szobrát és ugyancsak1 azon a napon Szirmai Károly állami irodalmi dijat alapítottak. Verbászon, ahol az iró élete utolsó szakaszát leélte, ugyancsak megemlékeztek a halál évfordulójáról. Az Életjel miniatűrök sorozanak csak azt kívánhatjuk, hogy sikerrel folytassa irodalmi) ritkaságokat megismertető tevékenységét és az, eddiginél szerencsésebb, kézzel nyúljon azokhoz a még kiadásra váró anyiagokhoz, amelyeknek megjelentetése nemcsak vajdasági, hanem egyetemes magyar irodalmi érdek. Ennyit, kedves hallgatóink, a szabadkai Életjel miniatűrök Andor (ridegem'). — Már pedig ez az örökös veszekedés, ez igenis: a hisztéria. Pannika. — Akkor maga a hisztériás, nem én, amit különbem már régen gyanítok! . .. Mert én olvastam, maga hozta haza a könyvet, hogy a férfiak közt épp annyi .hisztériás van. . . Andor (mérgesen). — Ezt a szomszéd,nalk mondja, az talán elhiszi! De mit vitatkozom én magával? Maga csak azért mond nekem ilyen szemenszedett szotizokat, amikről maga tudja a legjobban, hogy milyen égbekiáltó 'képtelenségek, mert bosszúból ugratni akar. Azért se ugróm! Pannika (erélyesen). — Akkor ii'g.rilk, amikor ákarom! Andor. — Azfj^ga nem éri meg, mert én higgadt vagyok, mint észak csillag ... (Kijavítva magát:) iNem, észak csillaga nem higgadt, hanem' szilárd. .Mindegy, én higgadt vagyok; j higgadt és szilárd ... s legyen ! nyugodt, majd megmutatom, 1 hogy egy » akaraterővel ki fogom nevelni a gyermekemből a maga hisztériáját. Edzeni fosorozatában megjelent “Kázmér Ernő levelei (Szirmai Károlyhoz” cimü kötethez, amely a sorozat huszonkiiencedik kiadványa. Ezzel befejeződött heti könyvszemlénk. Hadd hívjuk fel figyelmüket, hogy újmüsorrendünkben némileg módosult a Könyvszemle közvetítési ideje. A jövőben a Könyvszemlét szerdán este 19 óra 40 perckor és 23 óra 40 perckor, csütörtökön pedig délelőtt 10 óra 40 perckor és 14 óra 40 perckor kor közvetítjük. A viszonthallásra tehát jövő héten ilyenkor. Uj könyv — új Írás Újvidéki Rádió M-Studió 1976. ápr. 26. Irodalmi Újság Herceg János:: Szirmai Endre könyve A magányos óriás igen érdekes és izgalmas , könyvet adott ki nemrég Szirmai Endre1 'Németországban élő egyetemi tanár, a négy év előtt meghalt Szirmai Károly iró fia. Apjáról szól a könyv, amelynek Magánnyos óriás a cime, személyes emlékek és baráti levelek idézik vissza az iró rokonszenves egyéniségét és eredeti alakját, úgyhogy nemcsak szórakoztató olvasmány, de egyben irodalomtörténet és kordokumentum isi a testes köitet. Négy évtized szellemi mozgalmára világit Szirmai Endre könyve, mivel apja még Szentegom, jéghideg víziben fogom füröszteni ... Pannika. — Az én gyermekemet ugyan nem fogja jéghideg vízben füröszteni. Andor.— Hogy nem-e? Spártában se láttak olyan nevelési rendszert, mint amilyen az enyérn! .. . Azt nem akadályozhatom meg, hogy ne örökölje a maga gyöngaségét, de hidegvízzé! és vesszővel fogom nevelni, s biztosítom ... Pannika. — No azt szeretném látni! Andor. — Már Rousseau meg mondta ... Pannika. — Én nem bánom, hogy mit mondott Rousseau, nem, bánom, hogy mit mond maga, és nem bánom, 'hogy mit mondanak a magúidhoz hasonló összes csirkefogók), csak azt mondom, hogy most már elég legyen, mert ... (iMIaMá benyit.) Malvin (ártatlan arccal.) — Az estilap! (Egy sanda pillán - tás'sal áttanumányozza a terepet s visszahúzódik.) Andor. — Kérem, mérsékelje magát a cselédek előtt. (KeWinnipeg, Man. 1976. aug, 6. leky Kornélnak volt harcos fegyvertársa, majd közei tíz éven át a Kalangya cimü folyóirat szerkesztője. (Mindenki felvonul ebben a könyvben, akinek a két háború közötti időben a magyar íráshoz itt valami köze volt, s természetesen az utóibibd három évtized szellemi életének szereplői ugyancsak 7 hiánytalanul jelen vannak az érdekes kötetben. De a legmegkapóbtb! mégis az a rész, amelyben a fiú hívja vissza a régi idők, s az ejgykori otthon emléket, s ebben a színes környezetben jeleníti meg a nagy magányost, a látomásokkal vívódó .elbeszélőt, Szirmai Károlyt. Választás Olaszországban (Folytatás a 3. oldalról) A szabad mozgás és szervezkedés jogát elveszti. A politikába beleszólása nem lesz és rabszolgaként kell dolgoznia féibolond'ok zavaros ötleteinek megvalósítása érdekében. A falusil lakosságban tudatosítani kellene, bogy a falu földterületei ugyanannyi marad, csak a dúsan termő kisparoellák helyén nagy táblákat alakítanak ki, melyen silány a termés. Mig a kapitalista országokban gyakran túltermelés van, a szocialista országokban alapvető élelmiszerekkel is csak szűkén tudják ellátni a lakosságot. Az értelmiségnek pedig, jólétnek kell magyarázni a nyomort, szabadságnak a rabságot és állandóan zébe veszi az estilapot.) Pannika. — Kérem, legalább ez előtt a leány előtt ne iparkadjék megalázni. Andor (hirtelen).— Te, Pannika! ... Pannika ! Pannika. — No ml az? Andor. — Kihúzták az osztáy,s őrs jegyünket hatszáz koronával 1 • Pannika. — Igazán? Andor. — Nézd, itt van ... Csak valáhogy sajtóhiba ne legyen! / Pannika. — Jaj, csakugyan! ... Már mért volna sajtóhiba? .. . De Andor, ugy-e, megfelezed velem a nyereséget? ... Megígérted, (becsületszavadra. Emlékszel, alkkor este, amikor... Andor. — Nem, nem’ felezünk. Ez egészen az övé lesz. Ezt ő nyerte! Pannika. — Jaj te édes! Andor. — Rá fogjuk 'költeni az egész hatszáz koronát ... Pannika. — És most már íneS vesszük neki azt gyönyörű kis bölcsőt? ... Hisz nem is olyan drága! Andor. — Most már megvehetjük, sőt ... Pannika. — Jaj te edes! ... (Végérvényesen a nyaltába ugrik az urának.) Te csúnya ember! Jéghideg viabe füröszteni szegénykét! ... Andor. — Hiszen nem mondom ... De nézd, Rouseaunak abban az egyben igaza van .. . Pannika. — Törődöm is én Rouseauval! Én csak veled törődöm. De látod, mért nézel meg minden asszonyt az utrán?! ... Hol találsz te olyan jót, hűségeset, mint a te kis zöld feleséged?! ... Andor. — Már mért volnál te zöldt? ... Ha egy hónapig sétálok, akkor se látók náladnál csinosabbat! ... Pannika. — Jaj te édes’! ... (Már az ölében van az uránalk.) Malvin (kivül, tapintatos tartózkodással'). — Teríthetek? (Tény érc kát és poharakat visz be, (hogy a nagyságos uirnak és a nagyságos asszonynak legyen egymás fejéhez mit vagdosniok.) Andor. — Csak azért is itt maradsz! ... Pannika. — Jaj te édes! . Malvin. — (álmélkodva áll meg a 'küszöbön s kevés hijjan, hogy le nem ejti a tálcát- Magában.) — Ha ezek nem 'bolondok! A.Z. Hej az az asszony (Folytatás a 2. oldalról) i élünk, mig meg nem halunk, j mert én ugyan meg. nem nézem j ebben az életben, hogy mii van a tálban. ~jf. & & Másnap délben a favágó meg a felesége ott ült a kastély egyik külön szobájában egy asztalnál s várakoztak. Hamarosan hozták az ebédet. Föltálaltak nekik minden jót, amit csak szeműik szájuk megkívánt, a titokzatos tálat is omeg kell tagadnia az igazságot, ha élni akar. Ezek tények és ilyen tény nagyon sok van. Ezeket tudatosneani‘kellene a társadalmakban, de sóik “demokrata” csak üres frázisok hangoztatásával tartalmatlan, meggyőző érvek nélküli szónoklatokkal lép fel, mert maga is az ellenfélnek drukkol1. Tenni kell valamit annak érdekében hogy az igazság, a józan ész és a demokrácia győzzön, mert ettől függ, hogy a demokratikus népek megpaaradnak, vagy elpusztulnak. — Bányai László. — MINDEN ADOMÁNY AZ ÚJSÁG FENNTARTÁSÁT HOSSZABBÍTJA MEG !! datették az asztal közejpére e aztán magúikra (hagyták őket. A két éhes ember, farkasétvággyal látott neki a finom ételeknek s hamarosan 'bekebeleztek mindent az utolsó morzsáig. A tálnak oda se néztek. * * A szegény favágónak meg. feleségének iboMog napjai következtek. Egész nap lustálkodtak, nem csináltak semmit. Hát minek iis. Hisz megvan nekik a mindennapi (bőven. Boldogok is voltak. Így ment ez a boldog élet egy hónapig. A hónap vége felé az asszony naik valahogy már nem ízlett az ebéd. Folyton a tálat nézegette. A férje rá is dörgött. — Mi az ördögöt nézed anynyira azt a tálat? — Szeretném tudni, hogy mi van (benne. — Nem hallgatsz! El akarod rontani a boldogságunkat! Azt akarod, hogy újra dolgozzak, mint egy állat. Ezért a vacak tálért. Hagyd ott, ahol van, aztán égyél. — Szeretném tudni ... Füstölgött magában, hát iszen ... bökte ki nagy nehezen — tudni és is szeretném. De nem érdemes. (Meg van tiltva és kész. De az asszony csak nem hagy ta ibékén. Újra kezdte. — Ölég (bolondok vagyunk mi. A bolondját járatják velünk. Itt ülünk ebiben a szobában kettesben, meg nem lát senki és mégse nézhetjük meg, mi van a tálban . —(Mondasz valamit, — tűnődött el az ember. — Na látja! — Nem olyan nagy dolog az egész. Egy kicsit felemelem a tál födelét és belepillantok. Ma gána'k nem is kell belenézni. Mlegmondorn én, hogy mi van benne. — Nem látja meg senki. Aztán ha már tudjuk, hogy mi van benne, feléje se nézünk többet. — Hát ... ha ... de vigyázz. óvatosan felemelte a földelet. — Jaaj! — sikoltotta el magát hangosan s elejtette kezéből a födelet. Csörömpölve esett le a padlóra. A tálból pedig kiugrott egy kis egér. A sikoltásra belépett az uraság. Nem szólt semmit, csak kinyújtott karral az ajtóra mutatott. Mint annakidején a lángkardos angyal. — Na asszony, hogy süllyedtél volna el vége a paradicsommi életnek. Mehetünk újra dolgozni. És a két ember, mint második Ad ám és Éva, lehajtott fejjel, megszégyenülten kisompolyogtak. * * * A favágó tovább vágta a fát, izzadva, görnyedve. Néha a nagy munkában felf elsóhajtott: — Hej az az asszony, az az asszony! . .. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL 1 KAPHATÓ KÖNYVEK: 1 Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 I Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 I ” A magyar népek őstörténet, III. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság ......................................$11.90 I Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 || Berczy József: Európa felszabadítása........". .. $ 3.00 I Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 || Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. II (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 I Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 I L,ajossy Sándor: Lidiké (regény) ..........................$ 2.00 Hol van a nyár?............................$ 3.00 II Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 II Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig.............. ... II (elbeszélés) ................................................ $ 3.00 ll Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 I Rába Margit: A rettenet évei (regény) ................$ 3.00 II Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 |L Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény ...... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .........................$ 8.20 I Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre; Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázrnér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ...................... $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.59 i ” ö ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungfarian Folk Songs) ..........................$ 1.50 Rendelését kiilölje (darabonként) 50 cent szállítás és csomago- jj Ij lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez || 25 c«U^banl< exchange”-t kel! számitani. in.mtmmm.mMk || 210 Sh rbr:^^^^^^^^^nipeg. Manitoba, R3C 2B6.
