Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-08-06 / 32. szám

TORMAY CECIL: deleiéin, minden intézkedésén, sőt még a hírek közlésén is át­­vigylorok a kínzás módjának spekulativ természete, a szinte undorítóan érzéki kegyetlen­ség. A bátrak ölnek, a gyávák kí­noznak. A magyar faj férfias és .bátor. Tud vad, kíméletlen, nyers, sőt bosszúálló is lenni, de egész, történelmén át soha­sem volt kegyetlen. A magyar nem érrzéki-faj. Sem ősiéi val­lásában sem pogányklari iste­neinek fogalmában, sem mon­dáiban, sem népmeséiben, sem dalaiban, sem humorjában sem művészetében nincs kifejezve ér aéflöaég. A bolsievizmus kegyet­lenségében pedig szinte a kéj­gyilkosok érzékisége keveredik. Ez nem szláv 'és nem turáni e­­redetü. Ezt a mindkettőjük kö­zött telvegyült harmadik kever­te a végzetükbe. A vérengző török járóim és az irgalmatlan osztrák elnyo­más hasonlíthatatlanul eny­hébb volt, mint a íbolsevizmus kegyetlensége. Szamuelli vonata rohan meg­állás nélkül, remegő őrházikók, megtorpant kis állomások e­­lőtt. A mozdony forró szelétől meginognak a fák és elsápad­nak az arcok. Szikrákat hány a kürtő, messzire látszik, áhogy ragadja előre a kinzási beteg vágyait. Száguld keresztül-ka­­sul az országon át, hogy a hó­dítók kegyetlenségével véglege­sen bilincsbe verje elrabolt or­szágunkat. Iszonyú csend. Csak egy vo­nat sikolt. — (Folytatjuk!) ' fegyveres őrök futottak szét ordítozva: Be a házakba! — És aki nem tudott idejében me­nekülni, arra ráfogták a fegy­vert. Mire .Szamuelli automibil­­ján, terroristáival bevonult, ü­­resiek voltak az utcák és a fe­kete hiéna halálos csendben vágtatott fegyveres gépkocsi­ján az ítélethez. Szabad ég alá asztalt áhítot­tak és Szamuelli egymásután vezettetete maga elé a foglyo­kat. Nem hallgatott ki senkit, csak azt kérdezte, hogy kinek van vagyona? Aztán jobbra és halira parancsolta az embere­ket. Senki sem tudta, hogy a jobboldaliak, vagy a baloldaliak fognak-e meghalni. Tanú­kihallgatás sem volt. íSzamuelli egymaga személyesítette meg a vésztörvényszéket. “Mars .a halálba!” — rivalta a balolda­liak felé és nyolcán elindultak a j tempóm előtti térne. , Az egyik elitéit, egy csizma­­diasiegéd összeesett. Fekve hagyták. A többit utolsó útju­kon puskatussal verték és köp­ködték a hóhérok. Takács had­nagynak a szemüvegét úgy be­verték a szemegödrébe, hogy a szemgolyója kifordult. Mielőtt a vesztőhelyre ment, letépték fejéről a zsiebkenlőt és Kifordult szeme ott Ihimbálódzoit az ar­cán. Aktes Gyula malomtulaj­­doniosf megpofozták, amikor az akasztófa alatti zsámolyon állt. Tarcsay István, Laffer La­jos, Németh Gyula, Németh La­jos, Glaser Ferenc mind meg­haltak az akasiztófán. A kivég­zésnél nem volt jelen orvos. A holttestek még ki sem hűitek, mikor a terrorlegények lehúz­ták róluk a ruhát, letartózta­tott társaikkal megásatták a eirgödrüiket. íSzamuelli gúnyolódva nézte az akasztást. •És másinajp, Pünkösd Vasár­napján, Kapuvárott működött. Százötven főből álló tenrorcsa­­patjával, kézigránátos, géippus­­kás kísérettel vtohult be. A főig.-, iyoknak csak a nevét kérdezte meg. “Fel kell őket akasztani!” Mesterházy Zsiginond posta­­' mestert, Pinté,r Pál esendőrőr­­{ mesterit, Rest József kórház- I gondnokot, Semmel Károlyt, a Dichányjövedék helyi főelosztó­ját Steiner Pál malomtulajdo­nost és Fábiánt a katolikus templom elé vezettette ki. Fá-, biánnak közben megkegyelme­zett, mert megsúgták neki, hogy az Izraelita Hitközség el­nöke. A végső útjukon Kapuvá­­nott is véresre verték az áldo­zatokat. Pintér csendőrőrmes­ter leszakadt a kötéllel. Két kis­gyermeke odaszaladt hozzá és könyörgött életéért. De Számú­éi! nem kegyelmezett. Meghal­tak mind. A városra pedig mil­­liiókra menő sarcot vetett ki. És elhajtatott temérdek vágó­marhát. Aztán ment tovább, minden leükiismeretfurdalás nélkül, nyugtodban, fejedelmi különvonatán. [Megy robogva a halálvonat a magyar éjszakákon át s ahol megáll, ott emberek kerülnek a fákra és vér folyik a városok i kövezetén. A vonat mellett pe­dig gyakran találnak megcson­kított mezítelen holttesteket. — Szamluell vonatán is Ítélkezik. Akit oda a mieink közül felhur­colnak, az nem miaud ja el töb­bé, hogy mit látott. •Egy megbízható ember, aki a szocialistapárttal ment át a kommunistákhoz, 'beszélte el nekem azt, amiről senki sem beszél. Szolniokon jelentésit tett Szamuellinek, akko,r látta a vo­natot. ■Szamueilli állandóan ott la­kik. Éjszaka, még Budapesten is, a vonatján hál. Harminc vá­logatott terrorista testőr kör­nyezi. Külön hóhérjai vele u­­taznak. A vonat két szalomko­­csiból áll és két elsőosiztályu kocsiból, melyben a terroristák utaznak és két 'harmadosztályú kocsiból, amelybe az áldozato­kat szedik fel. 'Ott folynak a ki­­kégzések. Ezeknek a kocsiknak a padlózatát már bef ogta a vér. A holttesteket a rohanó vonat ablakain dobálják ki, mialatt Szamuelli kárpitozott falu sza­lonjában, csiszolt tükrök, rózsa szin .brokáttal bevont, törékeny aranyozott Luois XIV. bútorok között, egy vékonylá'bu nőies íróasztalnál ül ési kézlegyintés­sel dönt élet és halál felett. A megvalósult marxizmus­nak minden tettén, minden ren­• •• ÁGOSTON EDE: TÜKÖR FÉNYE... Ifjúkorban 'belenéztünk a kis tükör közepébe. Üde arcot és egy mosolyt küldött felénk az, cserébe. ' i Két évtized távlata után, mintha kopott a nézése, mert a mosolyt, amit adott porosnak tűnt annak fénye. Félévszázad határánál gondolatban eltűnődve. — Uram — Isten mi történt itt? Homály borult a tükörre! Szarkalábos ráncok alatt már csak titkon került kézbe, mert egy teljes idegen arc, bámult reánk a tükörben. Egy nap az is majd elmaradt, kézbe többé már nem vettük, megtisztítva ajándékként a más asztalára tettük! 1971. okt. 19. Oakland Calif. “KAPUZÁRÁS ELőtt” cimü gyűjteményből. A mai társadalmi életben, de különösen a családi tűzhely megmérgezett légkörében, sok­szor oly kétségbeesett vajúdás­sal halljuk': “Nem értelek meg!’ Utom-útfélen. Szülő a gyerme­ket, gyermek a szüleit és há­zastársak bizonyos idő után egymást. Miért? A válasz teljesén negativ. Mi, korosak,, pillantsunk vissza a gyermekkorunkra, szüléink éle­tére, s az oly sokszor előfor­dult szülői szigorra. Ez akkor szerintünk sem volt rendjén, lázongtunk. Ma viszont, hogy a társadalom megbecsült tagjai lettünk, a múltra emlékezvén szívesen kezet csókolnánk a ré­szünkre kiosztott szülői' pofo­­noikért. Mert akkor ez volt rendjén, amelyet az ősi ember minden vallószinüség szerint a növényvilágból vette, mint ker­tész, a vadhajtások lemehszése­­kor. Ami pedig a viharok végig vonulását illette szüléink csen­des életében, mint megszeppent gyermekek vártuk annak elmú­lását. mert ez is igy volt rend­jén. Mi van ina? A családi tűz­hely körül élő fiatalság, ha nem iö érti meg szüleit (tisztelet a kivételeknek) elvonulnak. IMig a szülők emiatt különféle lelki klinikákhoz fordulnak, vagy ha ők sem értik meg egymást, mint lelik! betegek, még pszi­chiáter diagnosztikáját is kérik, miután problémáikkal egysze­rűéin saját maguk nem hajlan­dók megbirkózni. Ez utó)bbi, mint üzleti fogás s egyben jól jövedelmező üzle­ti vállalkozás, annyira kibur­­jánzott a mai társadalmunk­ban, hogyha ez egyszer becsuk­ná kapuit, az úgynevezett lelki betegek halomra öngyilkosok leülnének. Évek óta figyelem a női prob­lémák feltárását újságok ha­sábjain, hol a családi tűzhely legszentebb érzései is minden takargatás hiányával közönsé­ges “sex” jelleget vesznek fel, kiteregetve a hálószoba titkai- j vall együtt, melyeket a hasonló sorsban szenvedő olvasók, a maguk kedve szerint osztáyoz­­nak, mint “csemegét”. Meg kell állapítani, a meg­­uem-értés nyitja nem a “isex” probléma, s ennek főága a csa­ládon belüli szótlanság, nem­törődömség, illegnem becsülése a másik házastársnak, stib, stb, hanem a bennünk elburjánzott lelki szegénység, mely: oda csú­csosodott ki, hogy ösztöneink korlátjai egyszerűen leonioí.tak. Miért? Mert elveszett a lelki kapcsolat, még ott is, hol a kö-MINDEN ADOMÁNY AZ ÚJSÁG FENNTARTÁSÁT HOSSZABBÍTJA MEG !! Winnipeg, Man. 1976. aug. 6. LAJOSSY SÁNDOR: Ki a megelégedett boldog emberi zös gyermek születése a családi tűzhelyet összetartotta. E boldogtalanság,, melyet mo dern. korunk a megmem-értés problémájaként ismer, akkor jelentkezik a leggyakrabban a házastársak között, ha a meg­szokás hatalma ránehezedik a családra. Védekezése az egy­más iránti megbecsülés kell, hogy legyen, melynek meleg­ágya a volt “szerelem” átala­kulást az őszinte, érdek nélküli szeretetté. ■De nézzük tovább az idős korosztályt, hol az utódok ki­repülnek a fészekből. Jogosan, hilszen mi is ezt tettük annak­idején. Ha a családban nem lát­tak egyetértést, aikkor maguk­kal viszik a megmérgezett csa- i Jádi élet példáját, még akkor ie, j ha ők más,kép akarják életüket berendezni, mert a gyermeki lélek a problémákkal átitató­dott. Ekkor érzik a szülők, hogy egyedül maradtak. A férj szót­lanságát az addilg elfoglalt fe­­! leség felnagyítva, hatványozot­tabban látja. Lelki klinikához fordul. Rosszúl teszi, mert gyér mekük eltávozásává, vagy a há zase,létük megszűnésével a csa­ládi tűzhely lángja, — ha jól takarékoskodott, — továbbra is él. Tápláléka az anyai szív, éb­rentartása az apa józan szere­­tete, melyet egy okos feleség, — mint ahogy elődei tették, — megbirkózik minden lelki klini­kai tanács és más beaavatko­­zás> nélkül. S ha ez a teória századunk idején i,s valóságban élne, a mai társadalmunkban nem létezne a “meg; nem értés” problémája! Mert a világ sem uj, csak benne minden ismétlődik, mint a felkelő nap ideje és a nyug­vásra induló csillagok járása.. . 1976. július 23. Oakland. Calif. Az életünk annyira különbö­zik elődeink életétől, hogy csak apáink, vagy méginkább nagy­apáinkra gondoljunk; hogy nem is merem összehasloiitani azo­­kéval. Úgy tűnik előttem, hogy ők egy Arany-korban, általános rend, csend ési megszokott tár­sadalmi keretek között éltek. Akkor egy jól megalapozott múltban gyökerezett a jelenük, s abban a boldogító tudatban éltek, hpgy tervezhettek és gon­doskodhattak utódaikról is. Nem volt ritkaság, hogy a va­gyonos szülők rendezték el gyermekeik házasságát. Az a holes elhatározás vezette őket, hogy (mint mondották: a szép­séget nem eszik kanállal!) az emberileg biztos anyagiak kö­zött a fiatalok aránylag; gond­talanul családot alapíthatnak. Megelégedett boldlog embe­rek voltak? Igen is, ntem is. Általában azok, akik többre nem vágytak, a szülőktől elta­nult “rutinnal” építgették a jö­vendőjüket. Mások azonban egy forrongó, állandóan alaku­ló világban találták magukat és sajátos körülményeik között a megelégedettség, boldogító érzése illúzió maradt számukra. Egy fenséges álom, mely nem valósulhatott meg! Mi már ebbe az örökösi vajú­dásba születtünk bele. Az átvé­szelt, vagy a mögöttünk lezaj­lott háborúk, azok igazságtalan rendelkezései, a létbizonytalan­ság, és mindaz, ami körülvett bennünket, nem nevezhettük boldogítónak. Meg kellett ta­nulnunk, hogy a világban nincs boldogság; és megelégedett em­­belt, isi csak kevés van. És1 most érkeztünk el ponto­san oda, ahhoz a lelkiállapot­hoz, amikor gyakran megkér-ALKOTÓ MAGYAR G.P.O. Box 174, NEW YORK N.Y. 10001 Ez évben egy angol nyelvű BICENTENNIAL (200 éves évforduló) kiadást tervezek. E kiadásban gazdaságpo­litikai tárgyú cikkeket szándékozom közzétenni, me­lyek MAGYARORSZÁGON, a Nyugat, de különösen az USA gazdasági kapcsolatainak a kimélyitését céloz­zák. Magas színvonalú gazdaság-politikai cikkekre van szükségem, melyek egyéni nézzetek álltai az amerikai és magyar vezetőség figyelmét felhívják azokra a tör­­ténlelmi és mai gazdaság-politikai tényezőkre, melyek a kapcsolatokat megakadályozzák, ill. előmozdítják. Azoknak, akik ilyen cikkek megírását tervezik, szívesen küldök részletes felvilágosítást. Kérem írjanak a fenti óimra! KORDA GÉZA Kiadó és szerkeszfő dezzük önmagunktól, de mások tói is, hogy — miért van az, hogy amikor Isten boldognak teremtette az embert és min­dent az ő számára alkotott (ahogyan olvashatjuk a bibliá­ba) , megelégedetten boldogta­lan? ! Egyáltalán van megelége­dettség, boldogság az ég alatt? Ahány ember, annyi válasz. Mindenki önmaga adhatja meg rá a feleletet. Száz és száz pél­da szól mellette vagy ellene. Mi az igazgság? Aki boldog, az nem panaszkodik; a megelége­dett pedig csendesen hallgat. Én önmagámból indulok ki. •Megelégedett és ööidog vagyok, mert gyakorlatilag étem át nap mint nap mindkettőt. A munka megelégedett boldogsága ez, mely teljesen betölt. Igaz, hogy sok mindent csinálok, $ dolgoz­va pihenek és pihenés közben is dolgozom. Vallom, bogy a boldog megelégedettség (nem tudom a kettőt egymástól elvá­lasztani) tőlünk is függ, de Is­ten különös; ajándéka. Ő áldja meg a munkánkat úgy, hogy eredményeink jutalma lesz. S mert “minden ember boldog, a­­kar lenni”, törekednünk kell a boldogságra. Az úgynevezett “kék-madaras” álmokat eleve száműznünk kell az életünkből, mert a romantika nemi boldogít. Node nem akarok tieológizál­­ni, vagy filozofálni, mert mesz­­szire vezetne; igy mindenki ma­ga döntse el, hogy megelége­­dett boldog ember-te? Az aki panaszkodik, gyanús. Hálátlan is, mert nem lát tovább az or­ránál. Az énközpontu ember pedig nem tartozhat a megelé­gedett boldog emberek közé. Csakis, aki Isten gyönyörű vi­lágában felismeri porszemnyi küldetését és betölti az őt meg­ölető helyét a társadalomiban, az az ideális, megelégedett bol­dog ember. A példamutató, kö­vetendő ember. E hogy miért van igy? Nyilván a Teremtő bölcsességéből, hogy el ne bíz­zuk magunkat! A BIBLIÁBÓL A békességestürésnek és vi­gasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indu­lat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel egy szájjal di­csőítsétek .az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Aty­ját. Azért fogadjátok be egy­mást, miképpen Krisztus is be­fogadott minket az Isten dicső­ségére. 'Pál róm. lev. 15:5, 6, 7. Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leírása. Szép, finom szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magyar könyv­­kereskedésben, vagy újságé ru­­sitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Sherbrook St. Winnipeg, Man. hogy mindannyiukat megelőzzék. iS ez pompásan sikerült is. Az erélyes barna 'hölgy kézenfogta szőke kisi barátnéját s ő maga előrenyomult és maga után vonta vélencét. Egész hosz­­szú sorokat megelőztek így s nem egy hölgyet rákényszeritet­­tek, hogy a kis cipellője hegyével lelépjen a deszkáról a sárba. Az urakat meg koronként egész csapatban kergették le a dí­szesen fényezett csizmáikkal a leiespocsos földre. Különösen jó érzést okozott ez nekik s az arcuk csillo­gott a fiatal vértüzétől s a vidám önérzettől. Egyezerre a templomtéren egész csapat főúr és tábornok közelitett hozzájuk, amint egy kiemelkedő kövön állottak. 'Élü­kön volt 'Kossuth Lajos és a szép Batthyány gróf, mögöttük jöltt Mészáros Lázár a fehér szakállával, szép atyai arcával, jött a razirozott Vetter tábornok és Kiss Ernő a legelegánsabb az összes tábornokok közt. Ott volt a kedves kerekfejü Horváth Mihály püspök, lila övvel a vastag termetén. (Szorosan előttük mentek el. A barna hölgy égő nagy szemei ráfüigesztette Mészáros Lázárra, akivel a minap egy társaságban volt s várta, hogy köszönjön. De az öreg (katona szórakozott arccal nézett maga elé, s csak mosolygott, de mint­ha valami kellemetlenség,'gyötörné. Rá is pillantott nyílt szür­ke szemeivel a fiatal hölgyre, de tovább siklott a szeme. Nem ismerte meg. Ebben a pillanatban Kossuth Lajos, aki szépen ég ele­gánsan. lépkedett a lapos köveken s finoman és mégis me­részen hajlott vonalú kalapján rezgett a strucctoll a kevés ta­vaszi szélben, fehér arcát ihol erre, hol arra fordította s úgy fénylett a teikintete, mint a nap: föltekinett rájuk. Csodálatos, meleg nézésű kék szemei előtt hevesen dobogni kezdett a két fiatal nő szive, de kivált a kis szőke lányé, aki akaratlanul isi görcsösen megszorította a barátnője karját. A barna hölgy merészen és lángolva nézett az elnökre, fölvetett büszke fej­­tartással és Kossuth a kalapjához nyúlt s egy pillanatra fö­­detilen lön a fej, a homlokot köritő dús barna haj . . . Erre az urak is mindköszöntek a hölgyeknek. A barna ifjú asszony királynői fejbiceentéssiel és istennői mosollyal fo­gadta a hódolatot. Csak az téritette észre, miikor kis társnője halkan rabé gte: — Kezét csókolom, Lajos bácsi. — 40 — -l Én vészéin a mai lapot ég hangosan olvasom, hogy a feleségem is halgassia. Dezsők® az anyja térdéhez bujtatja fejét, de az, én ajkaimra figyel'. Olvasom a sok vért, a szörnyű gépeket, a földrengető eseményeket. A kis falusi házat, a hold fényében úszó csendes udvart 'körülzúgja fekete hullámaival az emberi szenvedés vég­telen óceánja. Aztán olvasom a színházak, a mozik derültebb dolgait. Az élet ezer és ezer továbbadott jelét: hogy az életet nem lehet megálltam, hogy az, életnek élnie kell. Hogy vérzulhatagon, jaj­gatáson ést tüzlángon át: — folytatódik a virág, a kenyér és a csók. Egyszerre csak olvasom:-— iSzabó Dezső teljesen magánosán él, távol minden irodalmi, politikai és, társadalmi összeállástól. összeférhetetlen­ségével sikerült teljes pusztaságot teremtenie maga körül. Feleségem közbesóhajtott: — Milyen kár szegényért. Pedig emlékszel, mennyit sir­­azon az. Elsodort falun? Milyen kár, hogy nem tud megférni az emberekkel. ISzeiid töprengéssel feleltem: — Hát lelkem, ami azt illeti, én is sok emberrel nem tudok megférni. A tolvaj )Sima Andrissal, meg a hazug Kölöute Péterrel sem férek meg. A ikislfiam felkapta fejét, talpra ugrott. Szemei szikráztak, kis öklei belevágtak a levegőibe: — Édesapám! Én sem fogok megférni semmi rossz em­berrel. Én se fogok soha engedni a rossznak. Én meg fogom verni az egész rossz világot! Odarolhantam felkaptam a kölyköt, belefürösztöttem kis testét gyűlt arcomba. Úgy fájt és olyan boldog voltam. Győ­zelmi riadó vagy halotti sírás dörömbözött a lelkem falain? Később a fiúcska elálmosodott. Az anyja lefektette. Az­tán a másik kettő is aludni tért. Én még fennmaradtam és néz­tem a hallgató éjszakát. Mennyi fény és mennyi szomorúság! Mikor én is; készültem eltenni holnapra magamat,, meg­álltam a két gyermek ágya előtt. Katica immár összetett kezek­kel aludt szőkéi fürtjei glóriájában. Kiért imádkozott? Dezsőké íéloMalra hajolva, összeszoritott ököllel, nehéz — 37 5 Dr, ÁGOSTON EDE: KORUNK PROBLÉMÁI A forradalom véres napjai Halottak napjára készült a város és a ködben fehér őszi­rózsákat árultak az utcák szeg­letén. Bódult fekete tömeg siód­ra vitte magával a virágokat. Ez évben nem marad belőlük a temetőknek. Magukra tüzdösik az élők azt, ami a halottakat illeti. Temetővirágok, elmúlások, felkér őszirózsák. Sirvirágos vá­ltós a nagy, reménytelen ég a­­latt. Budapest, 1918 október 31.-én, A házak között ázott, elnyűtt zászlók suhogtak a magasban. A gyalogjáró telt volt szemét­tel. Szennyes papirrlomgyok, plakátfosziányok, eltaposott fe­hér virágok hevertek a sárban. Olyan homályos és piszkos volt a város, mint egy szellőzetlen, ronda vendégfogadó, melyben léhán tivornyázott az éjszaka. Ma éjjel magához ragadta Károlyi Mihály “Nemzeti Taná­csa” a hatalmat! Hát ide süllyedtünk? Ennyi­re jutottunk? Tiltakozó hara­got és kimondhatatlan keserű­séget éreztem. Mig közben a szemem ellenkezve és mégis valaminő mániákus kényszer­ben olvasta, .csak egyre olvasta a kirakatok üvegére ragasztott piros-fehér-zöld papírszalagok megismétlődő felírásait: “Éljen a Magyar Nemzeti Tanács” ... Ki akarta ezt a tanácsot? — Kinek kelett? — Miért tűrik? Égetett a szélgyen,. * * ^ Junius 13. — Ma tudtam meg .. . Még, jú­nius elején történt: A szombat­­helyi és celldöinölki direktóriu­mok karhatalommal kísérték megvalósítani Landler Jenő pa­rancsát és be akarták kénysze­ríteni a katonailag, kiképzett vasútasokat a vöröls hadsereg­be. A szombathelyi és eelldömö­­ki vasútasok elhatározták, hogy megszüntetik a munkát s sztrájkkal megdöntik a prole­tár diktatúrát. A derék vasúta­sok egymásután csatlakoztak a felkeléshez ési junius '2.-án az osztrák határtól a Duna part­jáig minden vonat megállott. Csak Szamuelli vonata nyar­galt, a Lenin-fiúkkal. És mert Budapest nem csat­lakozott a vasútasok nem tud­ták egységesen megállítani az egész országban a vonatokat. Hat napi küzdelem után, újból felvették a munkát. Az ak'asztó fák alól elindultak a vonatok s velük a proletár-diktatúra aka­dozó' vérkeringése. Ez a remény ség is összedőlt. Most már kö­vetkezett amit Kun Béla hívei­nek megígért: “Minden állomá­son felakasztatok majd néhány vasútast, aztán rend lesz. Így csináltam Oroszországban is.” De az elvetett csóva addigra már tüzet fogott. Sopronban feiltobbant az ellenforradalom. Czenk Csorna, Kapuvár népe fegyvert fogott. Rövid ideig tartott, Néhány óra múlva min den oldalról jöttek a vörösök. Csornán a győri terroristák összeszedték az ellenfiorradal­­márokat éls százöltveú embert belegyömöszöltek egy kis zár­kába. Az áblak vasredőnyeit is rájuk húzták hogy megfullad­janak. Ekkorra már Szamuelli is a városba érkezett. Előtte . ____ — ~ — -■ ^ M

Next

/
Thumbnails
Contents