Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-07-02 / 27. szám
Winnipeg, Man. 1976. július 2. SZITNYAI ZOLTÁN: HERCZEG FERENC A hajdani Selmecbánya, ahol ifjúkoromat töltöttem, szellemi őrtorony volt, amelyről profeszszorok, középiskolai tanárok, főiskolások, diákok és a város ősi kultúráján nevelődött literary gentlemanek meresztették kiváncsi tekintetüket a magyar, szellemi élet eseményeire. Ebben a selmeici világban már akkor tudomásul 'kellett vennem Herczeg Ferenc nevét, amikor még irni-olvasni sem tudtam. Házunk -népes asztalánál gyakorta beszéltek a Budapesti Hirlap egy-egy vasárnapi tárcájáról, amely Herczeg neve alatt jelent meg ég napsütéses rondellánkban anyám meg barátnői még többször idézték az ünnepelt, fiatal iró nevét. “A fenn és lenn” meg a Mutámur ismerősen csendülő szóemléke'kké váltak bennem, amikor még .mitsem tudtam arról, hogy az; előbbi egy magasabszárnyaló irói pálya első állomása s az utóbbi a magyar elbeszélő irodalom egyik legsikeresebb novelláskötetének a címe. Születésem évére eisett a. Dolovai náboh bemutatása és az még akkor is témaanyaga volt az irodalmi lelkesedésnek, amikor már oda-odafigyeltem a felnőttek beszélgetésére. Első betü- és képemlékeim közé tartoznak az Uj Idők számai, amelyek Herczeg nevével hódították meg a középosztály hölgyeit és az úgynevezett ‘‘Müveit családok” érdeklődését. A Gyurkovics lányok fogalommá váltan ki'segitőjelzővé lett szótáramban, amikor okos mamák ügyes lányairól esett szó, holott a regényt máig sem olvastam és színpadi változatát sem láttam. Herczeg neve azon idők hires államiérfiainak, Wekerlének, Bánffynak, Széli Kálmánnak, Tisza Istvánnak a neveivel került tudatvilágom leltárába és tekintély tisztelőén vettem tudomásul, hogy Jókai meg Mikszáth nyomdokán, az élő magyar regényírók legnagyobbja ő. Tizennégy éves voltam, amikor idősebbik bátyám családi könyvtárunkba helyezte az akkor induló Klasszikus Regénytár első köteteit. Tolstoj, Balsac, Dosztojevszkij, Turgenyev, Maupassant, Keller Gottfried lettek olvasmányaim, amikor még alig olvastam magyar regényt, Herczeknek pedig csupán néhány újság-tárcáját olvastam. Irodalomszeretettől áthatott otthonunk egyik falán anyám a szelíd és bölcs mosolyéi Jókai remek ceruzarajzát és a magyar dolmányos, kuszahajú, siheder lángész arcképét helyezte el, amelyen Petőfi hősi szemlélete eltökéltségével néz végzetébe, az 1847-ben készült dagguerrotipia másolatán. Jókai s Petőfi jelentettek számom ra a titokzatos végtelenből érkező isteninek egy darabját és néhány év múlva ez irók csokrába helyeztem el harmadikul az, Ér mellől indult költő hires könyöklő arcképét. Mágikus elfogódottság érzését váltotta ki bennem a torzonborz szakállú Tolsztoj is, akiről arcképet festett tolsztoljánug rajztanárunk, Zsitvay János és a kép alá rajzolta á Jasznaja Poljana-i bölcs szavait: “Nincs itt nagyság, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság.” ők jelentették számomra az irót, a titokzatos lényt, akiben a végtelenség crök tüze lángol és nem tudtam elképzelni, hogy velük azonos szellem lehessen a tömötten elnyúló bajuszú, fehérsapkás, elegáns úri ember, aki jachtja fedélzetén az életmüvész elégedettségével néz a végtelen tengerbe, a Szelek szárnyán cirnü könyv egyik képén. Hiszen ehhez hasonló nem egy arcot látok1 a selmeci kaszinó sörözgető urainak asztalánál és a rokoni, meg baráti házakban, ahová olykor átkocsizunk. Később meggyőződtem1 arról, hogy iró a javából és költő is, de soha fel nem fedeztem rajta a költők, művészek külső stigmáját és nem tudtam megérteni azt a lelkesülítséget, amellyel a Herczegről kitűnő portrét festő Feszthy Masa fedezte fel a zseni titokzatos vonásait. A Pogányok volt az első mü, amit H&rczegtől olvastam halványkék kötésű gyűjteményes kiadásában, amely disztárgykerült a leányszobák s igy az én unokanővérem zsenge könyv tárába is. Herczeg volt az az engedélyezett szellemi ablak, a melyen át az udvarházak kisasszonyai is kitekinthettek az élet csábosán tarka, ha nem iá hazug, de nem is kegyetlen igaz Sággal ábrázolt tájaira. A kor kaszinó lovagiasságának romantikus nimbuszával vonta be őt, hogy egy megsértett verseci ifjú lány védelmében párbajra állt ki két nyelge katonatiszttel és azok egyikét halálos kardcsapással terítette le a viadal porondján. Ezért államfogházbüntetést is szenvedett a váci börtönben. A karakán és a kardot jó forgató patikus-fiúnak megbocsátották polgári szárma zását és egyszeribe befogadta a kastélyok meg, huszártisztek által megkívánt formák szerint és ez akkor derekasabb cselekedetnek számított, mint első nyíri tiborné Sándor julia munkájának irodalmi értéke és a magasztaló elismerés, amelylyel a Mutámur előszavában Mikszáth mutatta be a jövő nagy magya,r írójaként. A Pogányokból, amelyről méltán irta Horváth János, hogy “új életre keltette irodalmunkban a történelmi regény műfaját”, ezredéves nemzeti múltunk zúgását hallottam, mint a tenger moraját a kagyló mélyéből. — Büszkeséggel töltött el, hogy hazám nyelvén olyan regényt Írtak, amelyet a világ nagyjainak alkotása mellé állathatunk. Ezek az évek Herczeg irói életében feledhetetlen, az irodalmi halhatatlanságra méltó müvek termésének ideje volt. Még le sem csendesült az Ócskái forigadéros vigsziniházi sikere, amelynél az egész nemzet tapsolt, újabb sikervihar fogadta a Bizánc bemutatását a Nemzeti Színházban. 19OHben volt ez, alig két évvel a darabont korszak előtt. A parlamenti többség tántorog, a kormányzat gyeplője kihull Khuen Héderváry Gróf kezéből és azt a fiatal Tisza István kemény marka sem tudta megtartani a szabadelvű párt számára. A nemzeti többség 48-ban gondolkodik és a 48-as álmok beteljesülésének reményével tapsolja a szimbolikus Bizánc jóslatát a Monarchia összeomlásáról. Pártkülönbség nélkül ünnepli a Tiszák oldalán áüó írót, aki tagja a Szabadelvű Pártnak, de irói alkotásaiban őt is 48 szelleme hatja át. Bizonyítéka ez annak, hogy az iró igazi arcát az élet sodrával viaskodó tettei, hanem egyedül írásba foglalt és legbemsőbb hitvallása alapján lehet c,sak megrajzolni. Nem volt még magyar iró, akinek simábbá kövezte volna pályáját a siker, mint Herczegét. Nála olvasottabb .magyar iró csak Jókai volt. És mégsem mondhatjuk el róla, hogy meghódította a nemzet szivét. Még csak huszonhét éves és a nevét már ismeri az egész ország, baráti körébe fogadja Mikszáth, elismeréssel méltatja a Budapesti Szemlében Gyulai Pál. Harmincöt éves korábon, miután már tagja a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak, tagjai közéválasztja a Tudományos Akadémia is. Néhány év múlva az országgyűlésbe röpíti sikerének forgószele, az elaggó Jókai mellett a Petőfi Társaság másodelnöke, majd egy év múlva, elnöke. Mind számottevőbb tényezője, a politikai életnek bizalmas jóbarátja a hatalma tetőpontjára érkező Tisza Istvánnak, akinek megbízásából szerkeszti a nemzeti szellemű Magyar Figyelőt. Közgazdasági intézmények választják igazgatóságukba s később maga mondía el Burányi Miklósnak, amikor az pályája csúcsán sem tudott jólétre, szert tenni, hogy neki ugyané korban az irói foglalkozáson kívüli bevételei jelentették jövedelme nagyobb részét. Fontos szerepet töltött be a háború alatt, ekkor lesz a Tudományos Akadémia másodelnöke és egyre-másra aratja további nagy irodalmi sikeréit. 192,5-ben negyvenéves irói jubileumát ünnepelte a nemzet s a magyar egyetemek irodalomtörténeti tanárai a Nobe(l-dijra ajánlották. Az államvezetés elhalmozta kitüntetésekkel, örökös tagja lett a felsőházinak és ő az első magyar iró, aki elnyerte a kegyelmes megszólítással járó titkos tanácsosi rangot. Nemcsak, tagja a főúri világ társaskörének, hanem 1926- ban, a szokásos februári Széohenyi-lakomán ő tartotta az ünnepi serlegbeszédet és 1914- ben csak rajta múlott, hogy nem egy magyar iró lett a mágnások klubjának, a Nemzeti Kaszinónak elnöke. Müvei mind végig sikert jelentettek a színpadon, kelendőséget a könyvpiacon, ő a legünnepeltebb magyar iró, akit Írófejedelemként emlegetnek. És a nemzet mégsem zárta a szivébe. Pedig legnemzetibb szellemű íróink egyike volt, aki témáit a magyar életből merítette, vagy arra utalt szimbolikusan, mint a Bizáncban. Német számazásának minden hagyományát s bélyegét levetette magáról. A magyar szemlélet fényében ragyogó tanulmányt, pompás felkészültségű essait irt a német kisebbségi kérdésről. Mégis mindvégig, valami vállránditó iöáradt ábban az ff HEGJELENI A "GÉNIUSZ Arany Toldijának mása és a Petőfi 150 éves évfordulójára készült hatalmas kötet, kapható lapunk Kereskedelmi Osztályánál és a szerzőnél: Dr. Edward Ágostomnál, 160-17 St. Apt. 202 OAKLAND, Calif. 94612. U.S.A. címen. — Ara $10.— és szállítási és csomagolási költség 50 cent. A keménykötésü könyv fedőlapját Petőfi köralaku képe díszíti, amelyet és 10 drb. korabeli képeket Silberhorn Tibor losangelesi festőművész készítette. A hatalmas kötet 248 oldalán háromrészes verses regényt, 49 ének, 1600 négysoros versszak, páros rímmel tartalmaz. Mint verses regény egyedülálló a magyar irodalomban! elismerésben, amit folyvást és mindenfelől kapott, hogy a nem zeti tudatban, a nemzeti lélek nagy írója lehessen. Félénk puhasággal nyúlt társadalmi prob léniáinkhoz és a legsajgóbbakat nem is bolygatta. A legtöbb lett Íróink, között, mégis kisebségi érzés rágta belül: a teljes egyenrangúság hiányának érze annak következtében, hogy németnek született. Tudata mélyén gátlóan működött ez az érzés és megállásra fékezte a magyar dráma különféle okainak őszinte feltárásában. Ha ő szól egy Ady, vagy Szabó Dezső gátlásmentes szókimondásával, a haragvó családtag kíméletlen hangján, azt biztosan német eredete rosszindulatú szemléletének minősítik. Hiszen igy is sűrűn felhánytorgatták a származását és gúnyolták “vén sváb”-na'k. Ez lehetett az ok, amiért elkerülte legnagyobb sorskérdéseink meg vitatását és nem egyszer volt túlzóan elismerő nemzeti erényeinkkel szemben. írói nagy! sága megkétszereződött volna, ] ha vére tudatával is ahhoz a | nemzethez tartozóan szólhatott volna, amelyhez nyelvével és irói zsenijével szegődött el. Hűvösen tartózkodó modorral vértezte fel magát az emberekkel szemben. Pályája kezdetétől fogva vigyázni tudott arra, hogy kis célokért el ne kótyavetyélje függetlenségét. Tudta, hogy a könyörtelenül materialista létben a szellem függetlenségének is az anyagi függetlenség a biztosítéka. Nem indult anyagi .gondoktól terhelten az. életbe, de pályája elején vele is előfordult, hogy pénz gondjai támadtak. Egy üyen esetben bejelentette magát Andrássy-úti kiadójánál, az öreg Singernél. Az nem fogadta nyomban, hanem elvárakoztatta egy ideig. Ezalatt az, igazgatói íróasztalnál és az előszobában is működött egy-egy szeizmográf. Az öreg Singer Pepié azt jelezte, hogy vállalatának új írója pénzt akar és mennél hosszabb várakoztatással fáraszja annak, idegeit, annál szelidebb lesz a kérelemnek hangja és csökkentébb a vele szembeni igény. Az előszobában működő szeizmográf azt jelezte ugyanakkor, hogy odabent az ő megaláztatására készülnek és mostani viselkedésén dől el, hogy egy tál lencséért szellemi rabszolgája lesz-e a kiadónak, avagy független, iró, aki nem kénytelen bagóért adni el szeizmográf volt az; érzékenyebb és amikor az igazgató a végre, bebocsátott ifjú íróihoz igy szólt leereszkedő mosolyával: “No, mi járatban van, kedves Herczeg úr?” — az hideg, mosolya fölényével felelte: “Könyvem újabb kiadását csak akkor engedélyezem, kedves Singer úr, ha biztosítja a harmadik kiadást is.” Előlegre pedig nincs GYEREKKEL vau attól négy emberről tudjon gondoskodni. Örül annak, hogy saját magát eltartja. De mit kezdjen ebben a helyzetben. Az 'anyósa Pistát elvenné. Ki tudja, mi lehelt a következménye. Végiggondol' százféle lehetőséget. Olyan mint dgy, befütött mozdony, amit teljek gőzzel indítanak. Nem lesz öngyilkos . . . Hitvány férfi .. . Ugjy látszik félt valakit . .. Fél, h'a Vilma meglátja őket együtt, odamegy és ... De miért? Ő soha nem cselekedte. Üldözési mánia. Nem irigylésremélbó az öröm, ami miatt üldözöttnek érzi magát. Pedig ő nem bánna semmit, csak a fiait szeresse ... örüljön nekikí ... Hol vannak mái ettől ... Kata lakásiához ér. — Menjjünk sétálni, — mondja Kata, — majd valahol megivacsorázunk. A májulsi este őt is kicsallja. Elmennek. — Mi lesz magával? Vilma lehajtja a fejét. — Ma még jól vannak a fiaim. Del három nap múlva el kell a lakásból mennünk. Talán egy ismerősömnél kapunk egy szobát, — itt a városiban, — hogy) néhány napig, vár a pénzre.-— Rosszul Icsinlálta, hogy nem adta az írást. — Igaz. De rámtámadt és a sirás magáiba zárt. A sirás nem engedi az embert gondolkozni. Egy étteremben leülnek, megvacsoráznak. Vilmát bántja, hogy Kata hangos. Egy férfi ül a szomszéd asztalnál. Vilma észreveszi, hogy figyeli. Az, arc ismerős s mikor jobban megnézi, felismeri eigy földije. A férfi' hozzájuk jön. — Hogy van? — kérdi Vilmától. Vilma felelni akar, mikor Kata megszólal és bőbeszédüen elmondja a Dénessel lefolyt eseményeket. Az ügyvéd arca haragossá válik, miig beszél: —• Bizzlák rám, majd elintézem, ... Még mielőtt Vilma átgondolta volna cselkedeténefe a súlyát, a férfi elment. — Én szóba sieten állnék többet vele. Ha, lesz valamije, a törvény megvédi a gyermekeit. — 138 — Vilma mintha valami ijesztőt látna, kitágulnak a szemei. Törvény? ... — gondolja. iLehetséges, a fiait, a gyönyörű gyermekeit törvénynek kell! az 'apával szemben védeni. Az asszony belharapja a szájaszélét, hogy a mellét feszitő sírást visszatartsa. Reggel van, mikor az utolsó levelet 'beragasztja. A Katától kapott pénzen! vásárolni megy. Ma jó ebédet főznek ... csont és zöldségből készült levest kapnak a gyermekek. Jó levés, kapnak a gyermekek,. Jó leves, napfény ... S el kell jönnilök. ... Pénzért adnak napfényt, levegőt is ... Ha az apa nem seg|it, üyen ügyetlen asszony, hogy fogja megkeresni? Igen, ha 'máskép nevelik ... önállóságra ... De nlem, amit elér, erős, akaratának köszönheti. Arra nevelték: a férfi jelentse a pénzt, az örömöt, az önbecsülést, mindent ... Torz rágás fut át az arcán. Mellette munkába igyekvő ember megy, kialudt, nyugodttá buitult arcán a vegetációs élet unalma. Az, asszonyra nféz, Vilma elpirul. Elfordítja a fejét. Ez azt hiszi, az, éjszaka pilleszárnyán röpködtem •— gondolja. Ötemeletes Ibérlház, kapuján befordul. — Ilyetei korám, — fogadja az ismerőse. — Amália néni, szeretnék a városba bejönni. •— Van üre'si szobám, idejöhetnék. '— Csak pár nap' múlva adok pénzt. Az asszony nem-felei. Ez 'beleegyezést jelent. A termetes asszony szép nagy lakásának nagy részét kiadja. Néha vár, hetekig is a fizetésre, megérti a pénzszerzés küzdelmeit. De ba nem fizetnek, szemrehányásokat tesz önmagának, a befolyasolhatósláiga miatt, a jósága miatt ... Vilmánál Dénest jobban szereti, pedig; az adósa. A férfiben több könnyedség van, Vilmában többi őszinteség. S a hatalma'sitermetü asszony, akin,ék szép babaszemei vannak, soha nem lehetett anya s a filigrán asszony szivóserejü anyaságit tiszteli. — Vilmáqska, csak azután iné legyen bosszúságom. 2{C Jjí Alkonyat van. Vilma az, állomáshoz megy. A bolgá,r kertészek veteményes! ágyait s mindent, ami mellett elmegy, búcsúzó,n megnéz. Holnap elmegyünk, mondja suttogva. Nincs erdő, nincs' nyár ... Be ik,el 'menni a városba, a város szürke port lélegző közkatonájának.- 139 — szüksége. Nem, egy fillérre sem; Felállt s máris búcsúzott. A zsebe üres maradt, de a vállát nem veregették meg leereszkedően. Így indult és igy érte el, hogy nála függetlenebb magyar iró egy sem volt. És olyan exclusiv is kevés, mint Herczeg Ferenc. Müveibe alig hangzik át valami személyes életéből és monumentális életrajza is nagyobb mértékben kora rajza, mint a saját életéé. Amint hűvösvölgyi villájába, ahol frakkos, fehérkesztyüs inas szűrte meg a jelentkezőket, senki sem törhetett legmélyebb magányába, ugyanúgy könyvei lapjain sem ronthatott be hozzá az olvasó a bizalmaskodó kíváncsiságot kielégítő személyes anyagért. Herezeg csak irta a regényeit, de rejtetten sem volt azok hőse és akit az életből csempészett regényei világába, annak kilétét nála jobban senki sem tudta elrejteni. Az; irói hivatás társadalmi rangját védte és állapította meg zárkózottságával, valamint az életét körülbástyázó külsőségekkel. A nyilvánosság előtt egy titkos protokoll alapján követelte meg, hogy őt, az irót a rangok első vonalába helyezzék. Tudta, hogy az első háború utáni társadalom új vezetőréteg a feudalista magatartás olyan hagyományaival tetszeleg, amelyeket nem származásával örökölte és amelyek már nevetségesen időszerűtlenek voltak. Kispolgári eredetű miniszterek, államtitkárok, főispánok nemcsak a főnemesek dis zm agyar v is elet é t öltötték magukra, hanem gondolkodásukban, stilisztikai sablonjaiban is, hasonlóiknak akartak látszani azokhoz. Elfeledték azonban, hogy amazok erős szálak fűzték az irodalmi élethez, kastélyaikban remek könyvtárakat létesítettek és irodalmunk is két főnemesnek, Zrínyinek meg Balassinak a nevével 'kezdődik és az ugyancsak főnemes Eötvös József és Kemény Zsigmond nevével zárult a közelmúlt kor. A feudálisok szalonjaiban nem volt divat az irói hivatás művelőit skriblereknek nevezni, amint a kommün utáni 'kor iszolgabirócskái huszártisztecskéi tették, bárha kishivatalnokok és továbbszolgáló altisztek voltak is az elődeik. Herczeg a nyilvánosság előtt sóiba fel nem adta szellemi rangjával szembeni igényét. — Mikszáthot olykop vállon veregethette egyegy nagyúri barát, de olyan nagyúri nem akadt, aki Herczeggel szemben merészelte volna megengedni magának ezt a mozdulatot. A történelmi osztályok képviselői állottak mögötte a Roheim-villa szalonjában, amikor a Nemzeti Munkapárt nevében köszöntötte gróf Tisza Istvánt 1918 január elsején és igy kezdte beszédét: “Köszönjük neked István, hogy e szürke napokban ...” Akit mindenki más címei lolbogtatásával árasztott el, azt ő e nyilvános cselekedetkor is, az egyenrangúság, hangján, a ke- i resztnevén szólította. Tragikus tévedése csupán az volt, hogy történelmünk e súlyos és véres korszakát “szürke napok” meghatározással jelölte meg. A szelíd és túlon-túl lojális Jókaival megtörténhetett, hogy “fakó poétának” nevezte magát, amikor a kiegyezés után a nemzet nevében szólott a királyihoz, Herczeg loyális királyhüségében sem tudott volna olyan alázatosan megilletődni, hogy meg feledkezzék hivatása örök rangjáról, amely Jókait valóban fejedelmekkel helyezte egy vonalba. Jelen voltam a Magyar írók Egyesületének alakuló ülésén 1930-ban. A későbbi IGr elődjét Arbók Attila ihivta életre s kitűnő ötlettel ő rendezte meg az első könyvnapokat is. Az elnöki emelvényen megjelent tábornagya orátusban, kezében marschallbottal József királyi herceg is. A széksorokban elhelyezkedő irók, jobboldaliak és szélső baloldaliak egy aránt felállással köszöntötték. Egyedül Herczeg maradt ülve az f elnöki emelvényen és csak azután kelt fel bosszúsan és immel-ámmal, amikor az ülvemaradás már kínos tüntetésnek Látszott volna. (Folytatjuk) Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! LAJOSSY SÁNDOR; EMBER LEGYÉL Mindegy, mit csinálsz, miniszter vagy, avagy utcaseprő? Ember legyél ott, ahol élsz, a számadás nagy órája, ha eljő, ne találtassál híjával! Nézz szembe, ha kell, az árral, ha elbuksz is, ne törődj vele Soha se ússzál együtt az árral, mert sokba kerülhet, az életedbe és senki nem segít majd rajtad! Mária D. Pálffy: SZÉP A VILÁG... Sütött a nap, vagy esett az eső És fehér felhők gyűltek a nap köré ... Én boldog voltam. Beborult az ég, morajló dörgés, Villámok cikáztak mindenfelé... Én mélyen hallgattam. A beborult ég, vagy a napsütés Csodálatos érzést hoztak felém, Úgy érzem, halhatatlan. A tenger vizének különös világa, A virágok szirma és csodás illata i Elgondolkoztatnak. Szép a világ, jó benne élni, Gondolataidat a szép felé terelni... Én ezt megtanultam. CEAUSESCU (Folytatás az első oldalról) csőd szélén áll, egyszerire ilyen “finyás” lett, hiszen a máj. 8.-ki newyorki magyar tüntetés nem csak a románoknak, hanem magának Ceausescunak is elevenjébe vágott. Ugyanig a tüntetésen az eigyik táblán Ceausescu élethü képe volt látható vértől csepegő agyarakkal és ezzel a felírással: CEAUSHSC'U — DRAOU1LA. Tudjuk jól, hogy a kommunista országokban még a történelmet is időnként átírják, ba a ‘“mindenható párt’* érdeke azt úgy kívánja. így nem kétséges, hogy a román politika hirtelen változása Dracula történelmi megítélés ében pontosan ennek a “Ceausescu-Dracula” táblának köszönhető, jóllehet az az annyira kívánatos túristadollárok elmaradásával fog járni, amit az egész, ország gazdasága súlyosan meg fog sinyleni. De hát Ceausescu neve is ér valamit __ A VIRRASZTÓ hírszolgálat. Hallgassa a winnipegi Magyar Rádiót Magyar rádióadás minden szerdán este 22 óra 30 perctől 23 óráig a CKJS 810-es hullámhosszán! Pártolja a magyar rádión hirdetőket! gyengédség. Egy színésznő arról panaszkodott egyszer Alexander Dumas Írónak, hogy széltébenhosszában rossz hírét költik ellenségei, akik mindenféle pletykákat terjesztenek róla. — E rágalmak ellen önérzetembe és erényembe burkolózom — tette hozzá komoly ábrázattal. Erre az iró mosolyogva szólt; — Vigyázzon, kedvesem, hogy meg ne fázzék az ilyen könnyű öltözékben ... IGAZOLTATÁS. Molnár úr kedvesével autózik. Minthogy egyik kezével a kicsikét ölelgeti, vigyázatlanul nekiszalad az előtte menő autónak. A forgalom megáll és rendőrt hívnak, aki igazoltatja Molnárt. A leány beletekint Molnár igazolványába é$ hirtelen kiabálni kezd: — Gazember! Nem szégyeled magad? Bezzeg nekem két év óta nem mondtad meg, hogy nős vagy ... 4
