Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-23 / 30. szám

Winnipeg, Man.. 1976. július 23.

hi új román ideái lángoló hazafi mintaképe

Feltörő a román nacionalizmus

Frankfurter Allgemeine Zeitung. — Ma Romániát uj határioik) keresése jellemzi. A “szocialista kultúra kongresszusa” a nemzeti érzés .előretörését eredményezte, bár mérsékelt kan gpn nyilatkozott sclki kérdésben, hogy a szovjet érzékenységet kímélje. A nacionalizmus mindamellett eddig .elképzelhetetlen méreteket öltött, s ka 1971-ben a Ceausescu által akkor meghirdetett uj embertípus kispolgári mezbe öltözött ... a román “Führer mai elképzelései szerint ezentúl “lángoló, hazafi” lesz. Az uj irányelvek következményei még beláthatatlanok és súlyos problémáik mag ját hordják magukban. A nemzeti irányiba tolódás Romániában nem valami örömteli hangulatban, hanem idegesség, nyugtalanság, félelem, kíséretében zajlik le. Ezt jól lőhetett érezni 3 héttel ezelőtt, mikor a szovjet-román viszony romlani kezdett. A nép és a kormány idegiei súlyos próbára vannak téve.

(Hosszú távon ugyanis nem

lehet tudni, meddig tarthatja fenn Románia a mostani túlzott nacionalista álláspontját a töblbi szocialista ország és a Szovjetunió felé, másrészt ott van az égető és sürgős elintézésre váró kérdés, a lakosság életszínvonalának ü|gye. Amíg a materialista bajokat a kormány nem képes megoldani, a hangos nacionalista propagandának aligha lesz komoly visszhangja a nép körében.

Az uj 5-éves terv célja: a gyorsított iparosítás, amire a nemzeti jövedelem 33.5 százalékát kívánják fordítani. Ezt a döntést hosszas habozás után hozták csak meg, mert a lakosság életszínvonalának problémája a közhangulat legérzékenyebb pontja. Az uj terven belül külön fejezetet képez a fogyasztási cikkek nagyobb méretű gyártása. E kérdéssel Ceau sescu egyik legbelsőbb munkatársa, Niieules-cu fog törődni.

A másik igen fontos kérdés az, hogy az uj és heves román nacionalizmus és a büszke, gőgös román államiság tudata kiAbonyi Imre kocsiján Bugacon

repült VELEM A NÉGY TÁLTOS, A DERŰ, A REZGŐ, A FÁCÁN ÉS A FAJANKÓ.

Irta: Székely 'Molnár Imre

élezi a nemzetiségek, magya-1 rok és németek helyzetét. Ceau j sesjöu erre azonnal reagált is, I és .meglátogatta a főleg magyarlakta Nagyváradot és Kolozsvárt, e két erdélyi várost, hogy ott a lakosságot biztosítsa arról, hogy a kisebbségiek (ezentúl is teljes joggal vehetnek részt a román közéletben ... Sajnos, minden, szép szólam dacára, továbbira is fennáll az a tilalom, hogy a kisebbségiek saját rokonaikkal érintkezhessenek.

A személyi változások a román vezetőség soraiban arra engednek következtetni, hogy katonai- síkon is történik valami uj. Természetesen, erősen foglalkoztatja a román vezetőket az a veszély, mely egy esetleiges1 szovjet-román összetűzésből adódhat. így érthető, hogy legfelsőbb katonai sikon uj személyiségéklet neveztek ki a legfontosabb polcokra, s e változások során a hivatásos szakképzett elemek súlya megnövekledett.

ÁRGUS — Párizs.

Magyarországi magyar ÜGYVÉD

DR.RACSMANYBÉLA

a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, új cime:

203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513.

A bennem szunnyadó (Petőfi versek motoszkáltak a fejem-; ben, s egyszencsak véremmé Váltak a szavak és madárként repültem a szellem viliágába. Hát ilyen a puszta varázsa, kicsit csalóka, ringató, mámoros, vonzó mint a délibáb, amelyik tündérváraikkal csaló,gat mindig messzebbre az élet valóságaitól. Szép ez a gondtalanság, amikor a csöndjét csak néha zavarja meg a dübörgő ménes vágtatása, a durrogó , karikásostorok zaja, a lovak nyerítése, ahogy szavakat váltanak egymással. A puli is zajtalanul sünidörög a gyep szőnyegén, pedig hallja a zajokat, de megszokta, nem törődik a puszta rendjével, mert itt ez a törvény.

Daliás alak lépked az istállóik felől. Abonyi Imre. A magyar lovassport egyik büszkeségié, többszörös eu,rópabajnok, hajtó. A hires lipicai fogat, ezek a sok versenyt nyerő kényes járású paripák vannak a gondjaira bízva. Az új, modern, Toldit lehetne .róla megmintázni, ahogy mindent legázoló léptekkel útat vág maga előtt a térdig érő fűiben.

És itt van a felesége, a puszták szépe, ahogy Krúdy és Móricz állítattak emléket regényükben, azoknak a soktitkú csaplárosnéknak, akikbe egyformán szerelmes volt a pusztázó ember, lógyein az betyár, pásztor, vagy zsandár.

Aztán egy kézintésre előreroc,og a hintó azokkal a pompás lovakkal, “akik” bejárták a fél világot és sorra nyerték a versenyeket, maguk mögött hagyva a nálunk sokkal gazdagabb országok paripáit.

Felülök a hintőra. Kocsikáziom. Közben végiggondolom a nagy versenyek izgalmait és szinte látom, hogy Abonyi Imre kezében hogy repülnek a cél felé fújtatva, pirosló, táguló orr lyukakkal ezek a pariipák. Egy kis halk csetteintésre megáll a négy ló. Izgalmas remegés bennük az .erő ahogy egyszerre földibe gyökeredzik a lábuk. Európa megtanulta tisztelni ennek a négy gyönyörű lipicainak a nevét. A Derűt, a Fácánt, a Rezgőt és a Fajanlkót.

Abonyi Imréből árad: a nyugalom, ahogy beszél. Városok, országok elevenednek meg szavai nyomán.

— Háromszor nyertem velük már nagy nemzetközi dijat, Hamburg, Achen, Windsor, Lucern. Angliában maga. Erzsébet

királyné adta át a dijakat ne-, kém. Eddig még mindig sikerült legyőznöm a férjét (P|hilip herceget. Pedig hát nem lebecsülendő lovakkal versenyez. Viollt olyan eset, hogy iketten áll tunk hibapont nélkül a me-! zőnyben. Aztán, az ismétlésnél az én fogatom pár másodperccel megelőzte.

Az idén, augusztusban, Hollandiában lesz a világbajnokság. Most arra trenírozom a lovakat. Nehéz verseny (Lesz. Teli akadályokkal: vizen, árkon, bokron, fák között ikell majd áthajtanom, de az is lehet, hogy .meg kell birkóznom a tenger hullámaival is. De én blizom az én lipicaimlban.

Abonyi Imre Szilvásváradon tanulta ki a mesterséget. Ott volt csikós, majd mánies vezető. Ott tenyésztették ki ezt a fajtát, miáslhoil sehol sincs lipicai; .kocsilónak pedig a lipicainak nincs párja sehol a világon. Legszebben mozognak a hintó előtt.

Mint érdekességet említi meg azt, hogy otthon, Bugacon, két szoba teli van nyereménnyel a-, r-any ezüst, tbrpnz érmekkel, szobrokkal, óiomkristályokkal, s az ezüst trófeák többet nyomnak ífz .kilónál. Volt olyan európai bajnokság, ahol az arany, az ezüst és a bronz érem is a miénk, magyaroké lett.

Végül kézibe köp ja a karikás- j ostoirt és durrogtatni kezd.

A napokban — mondta, —

németek jártak itt kint a pusztán. Megcsodálták, hogy könyliyüiszerrel leütöttem a kezükben tartott cigarettáról a M- mut. A nagy versenyek szüneneíilben ez a szóraiklozásunk. A kocsirudat tele rakjuk tiiz és húsz filléresekkel és egyetlen ütéssel leütjük.

Elkomolyodik.

— Ha megnyerem, a világibajnokságot, abbahagyom a versenyzést. Átadóim a fiamnak a gyeplőt, a lipicaiakat, ő is tud már mindent. Halikisóhaj, olyan Imádságos- bánatféle, elbben benne van a legszebb Iowa a Fecske utáni kesergés. A ló, az euirópabajnokság után kimúlt. Utoljára még panaszkodott, a lovak nyelvén, hogy beteg. S ebből Abonyi, aki ismeri a lovak beszédét, megértette, hogy a legjobb paripája akkor vett búcsút tőle.

Esteledik. Árnyékot vetnek a fák de a szivem olyan szabadságosan dobog, s úgy repülők, ahogy csak a madár tud szállni a kék ág alatt íbujócskáző fátyol-fellegiek között.

Magyar Hanglemezek

8-TRACKES ÉS CASSETTE

TAPEK

Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók.

Kérje ingyenes lemezárjagyzékimket.

Szappanos Record Shop

3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21o) 531-5524.

DALOLJUNK...

FA LESZEK...

Petőfi Sándor verse, Balázs Árpád zenéje.

Fa leszek, ha fának vagy virága, Ha harmat vagy én virág leszek,

Harmat leszek, ha te napsugár vagy,

Csakhogy lényeink egyesüljenek.

Ha leányka, te vagy a mennyország, ^

Akkor én csillaggá változom, Ha leányka, te vagy a pokol (hogy)

Egyesüljünk én elkárhozom.

FELVÉGEN

Irta: Szabóné Nógál Janka

Csak úgy kezdődött, hogy Laci Zsuzsi hazafelé az alvégről, rakniValó, apró krumlit hozott.

Voltaképen László Zsuzsinak hívták ezt a fényes hajú, piros •oncáju, ropogós- Ihajadont, minthogy az apjának László András volt a becsületes neve. De hát Zsuzsi kisebb volt, mint az apja s különben sem szokta az emiber Lászlónak tisztelni azt, akit szopós kora óta iismer, Ihat csak rajta maradt, hogy Laci Zsuzsit

Jött hazafelé. Már abban a korban volt, pünkösdkor múlt tizenhat esztendős, mikor a leányok arra mifelénk, a ihármas-körcis táján, szorgalmasan járnak a felvégről az alvégre és vissza mindenfelé szükséges háziszerszámért. Nem azért, mintha rosta, kapa, vagy épen raknivaló krumpli nem lenne a ház ban is, vagy akár a szomszédban, hanem azért, níert ennek a jövés-menésnek megvan a maga különös célja. Tulajdonkép az a célja, amit a fővárosi leány is keres, mikor azt mondja, hogy csak a mozgás és jó levegő kedvéért megy a mamával a déli korzóra. A meglátás, a találkozás, a csatlakozás vágya ott van ám, csakugyan, mint a jó levegőben, a krumpli között is. És a sok mozgás itt sem vész kárba. Egyszer csak történik valami, amiből otthon, Iházi szorgalommal, majd nyélbe ütik azt, amit a szalonokban partiénak tisztelnek s amiről a felvégen azt mondják, hogy kófic.

Zsuzsinak iiyen fáradozásai közben csak a talyitesklája volt a garde ja, mert a mi -parasztanyáink nem érnek rá olyan dolgot végezni, ami a tüfokán átbújó tevének is könnyebben sikerül. Csak a talyicskája vezé reite, őrizte, segítette, de az aztán annyira nyikorgott és visitozott, hogy tőle telihetőleg igazán mindent megtett, amit az úri mama nézegetéssel, mosolygással, szives köszöng-etétekkel megtesz, hogy a figyelmet, a leánykájára terelje.

Jött hazafelé. S amint igy karikázik a nagy szóda-fábrika előt, ott, ahol sistergő -szódavizet masinás üvegbe mér a iMózsi, egyszer csak szembe jött bele Kehi néni.

Ez az asszony már vagy harminc esztendő óta Rebi néni. Örökké jön-mén, hol eléje keiül az -embernek, hol utána ballag, hol mellette csetlik-botlik, de az, hogy egyszer csak szembe jön vele, soha sem történik meg többször, -csak egyetlen egyszer minden leány életében. "Le is szaladt a Zsuzsi talyicskája a pallóról és a nagy zökkennéstől szétgurult egy csomó krumpli.

Rebi néni ugyanis gyalogsárkány volt. Az apróhirdetések ős anyja. Felveszi' a házasulási szándékot, aztán hirt visz abba az irányba, ahová az a bizonyos — és Rebi néninél minden jótízándéku legény már bizonyos is, — óhajtja. A hirt kicseréli, néha meg is toldja, aztán kerülfordul és leadja az izenetet is. Erre i-s felveszi a választ, eljuttatja s a kellő pillanatban megjelenik, hogy rendezze a leánynézőt. A tánitíbahuzás, a jegykenidőküldés sem igen eshetik meg- az ő tudta és közreműködése nélkül; a kézfogóról, a lakziról meg a kárlátóról pedig Isten ellen való bűn lenne szegényt kihagyni. Annál is inkább mert Re'bi néni az ilyen cselekedetet megtorolja: olyan átkot mond a házra, olyan rontást esi hál, hogy még az unokák is meg-sinylik.

Aszaltkörte színű, töpörödött vénasszony ez a Rebi néni, de szeme olyan, -minit a parázs és a beszéde csupa méz. A füleit pedig, ezeket a veszedelmes vénasszony-szerszámokat, úgy szokta a bizalomba becsempész ni, hogy felmutat az egyikre, az tán a má-sikra és azt mondja:

— Amit én hallok, lelkem,

az itt be, itt ki ... |

Ettől a sok átjárástól el is j rongálódott a hallása és sok-1 s-zor úgy -esik, hogy Rebi néni | nem érti a -szót. Nem minden szót, hanem -Isten különös kegyelméből csak azt, amit úgy sem lenne valami nagy györűség ineg-hallni.

Most, hogy úgy egyszer csak szembe jött, úgy hall, mint a nyúl.

— Adjon Isten Rebi néni.

— Adjon Isten, Zsuzsi. Hát hova mész?

— Haza, Rebi néni.

— Krumplit viszel, ugy-é?

I — Hát itt az ideje.

j — Itt bizony, Rebi néni.

I — Csak aztán- eső legyen rá.

— Majd ad az Isten, Rebi ' néni.

| Szünet. Zsuzsinak úgy vert a ! szive, majd kiugrott, összeszed- I te a krumplit és azt gondolta, ha párosra jön ki, mond vala- i mit, ha páratlan, csak elköszön ... Párosra jött ki, de azért Rebi néni csak nem szólt semmit. Igaz, hogy el -sem köszönt. A két parázs szeme úgy ragyogót, majd kiugrott. Minden vénasszonynak -egerésző macska természete van.

— Hát Isten áldja meg, Rebi néni.

—- Isten áldjon meg Zsuzsi.

A talyicska megnyekkent, sikoltott egyet, aztán panaszos nyikorgással haladt Zsuzsi előtt.

— Hová sietsz már? — szólt utána az öreg asszony.

— Haza, Rebi néni.

— Haza? De azt tudod-e, hogy Gombos -Pista is hazagyfütt?

A tályícska lezuhant, de Zsuzsi felhúzta a fél vállát. Ezzel azt is mondta: Honnan tudnám? Azt is: mi közöm hozzá? Vannak feleletek, melyeket jobb a vállakra bízni. A hang cserben hagyja az embert. Ezen kívül könnyebb lesz -a kiés-ői kimagyarázás. Régi, természetes asszonyi fogás ez és -még a felvégen is tudják.

— Haza gyütt bizony, osztán kirdezett.

— Mit kirdezett?

— Azt kirdezte, hogy mit -csinálsz?

— Hát a fene, aki ütet meg nem eszi! — vágta ki most már Zsuzsi s úgy elment az ujjogva rikoltozó talyi-cs-kájáva, mint a fergeteg.

Micsoda papucs-csattogás, szoknyasurranás támadt a nyomában). Hiszen nem Laci Zsuzsi ment innen tovább, aki az alvégről krumplit vitt a felvégre, hanem egy uj megnőtt kivirult fiatal leány, kinek Rebi néni hirt hozott .. . Még a levegő is megváltozott, csillogott, nevetett mindent. Flirt átrepült kő zöttük és megcsillogtatta szárnyait.

Fél nótát sem csattogtatott el- Zsuzsi a papucsaival, -már haza ért. -De -nem szólt semmit. Eltette a krumplit, levetkőzött, azán meszelni kezdte a ház elejét. -Már jól benne volt a munkában, mikor azt kérdi nagy mészvakarás közbeni:

— Hát azt hallotta-e, ides, hogy Gombos Pista is hazajött?

Erre azt kérdezte az idee:

— Melyik Gombos Pista?

— Gombos Menyus fia.

— Azé a Gombos Menyusé, akinek a fertálya a mi fertályunk mellett van?

— Azé hát!

Hogy miért kérdezte ezt, holott az egész -kisvárosban csak egyetlem egy Gombos Menyus volt, csak azok az anyák tudnák megmondani, akik a leányukat már kicisi korában annak a Gomibo-s Menyhárt fiának szánták, kinek a fertályföldje az ő fe-rtályu mellett volt.

De azért szorgosan munkálkodtak tovább és Zsuzsi már a me-szelőt is kicsapta, a dézsát is hátra vitte, mikor megkérdezte az ides, hogy hát honnan tudja?

— Rebi némi mondta.

— -Rebi nénii-e?

— Az a, tulajdon a Rebi néni. Aszongya, hogy kirdezett.

Az ides erre sem szólt sem- j mit, de nagyon szépen nézett a píro-sarcu leányára. Mintha csak most vette volna észre, hogy felserdült már az ő kis cselédje. Aztán kiteregetett egy kosár ruhát és mikor az utolsó darabot is szétcsapta, odaszólt:

— Hát te mit mondtál?

Zsuzsi elmondta úgy, ahogy

Volt. Még meg i3 erősítette:

— Azt én. Étettem. Miinek kérdez ...

Az ides erre se szólt semmit; — vannak gondolatok, melyek lekötik még az asszonyi nyelvet i-s — csak befordult a konyhába, Lilid or do tt agy pár kormos kürtöt, és luegmuinkálta. Mikor olyan fekete volt már az ides arca, mint a mumus, azt kérdezte :

—' Étetted?

— Étettem én! — pattogott Zsuzsi és megint elcsendesedtek.

De később, mikorra mindent eligazítottak és az ides megmosdott, icisende&en, -úgy magának megunt elmondta. És este, mikor a (gazda hazajött, ujfent elmondta. A gazda is megnézte Zsuzsit, az ő szeme is megcsillant, ő is aievetett úgy csendesen-, befelé. Zsuzsi pedig 'olyan hangos volt, tett, vett, mintha minden mozdulatával csak azt mondta volna, hogy igaz, úgy volt, jól odamondott neki, minek kirdezi „..

Napokig éltette, tüzelte a dicsősége.

De hát még a dicsőség sem jó, ha nagyon sokáig tart és nem történik semmi, ami szaporítaná. Zsuzsi hát gyakrabban járt az alvégre, hol azért mert a kisszék lába eltört, hol a meszelőért. Történetesen mindig a fáb-rika előtt fordult he, de Re-bi néni csak nem jött szembe vele.

Hát ez -nem volt éppen örvendetes, de azért Zsuzsinak se a gyomrára nem esett, se másaként nem ártott. Piros maradt, szép, nótás és a hetykeséget sem Ihagyta alább. Azt, hogy kérdezték, még: az idő sem mos- i hatja le rólá.

Pedig az idő múlt. A krumplit is elrakták, meg is kapálták, a virágja is lefommyadt. A kukorica is megérett, kezdték tördelni, behordani, de Rebi néni szembe nem jött. Látni látták, beszéltek is vele, de ilyenlkor egészen rendes öregasszony volt s nem olyan Rebi néni. Ha valahogy felhozták Gombos Pistát, Rebi -néni olyan volt, akár a tuskó, nem hallott semmit.

Ennek pedig megvolt az oka. Pista azután, hogy Rebi néni elvitte a feleletet s arra, hogy Zsuzsi ütet még mivel nem étette, -nagyot kurjantott, egyelőre beszüntette a kezdést és elment aratni, mivel hogy aratást vállalt, mert uj borra megházasodik. De mielőtt elment, ketté vágott egy uj ötforintost s felét odaadta Rebi -néninek.

Ez olyan bebiztosítás. Ha visz szájon és Zsuzsiban addig nem lesz semmi hiba, Rebi néni megkapja a bankó másik felét. Úgy össze lehet azt ragasztani, mint ha soha el se vágták volna. Pista megért már egy pár képviselőválasztást, neki elhiheti. Miután pedig ezt elvégezte, nyugodtan ment el aratni. Tudta, hogy ha Rebi néni le van ragasztva, bajt más úgysem csinál.

Zsuzsikáék az alatt még a kukoricát is behordták mind egy szálig. Zsuzsi már rostáért járo-gatott az alvége, mikor egy szerre csak megint szembe jött vele Rebi néni. De úgy jött, mintha közben nem is lett volna semmi, mintha csak tegnap beszéltek volna arról utoljára. Csak jött egyenesen neki.

—Állj meg már. Hová sietsz? Mit viszel.

Mialatt pedig Zsuzsi elmondta, hogy nem visz semmit, csak

VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSA!

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ. PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA

fontja $2.50 1/2 iont $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai

a rostáért megy, meit azt mond ta ides, hogy pattogatni kellene, -Rebi néni kisebbre fog,ta a hangját és azt mondta:

— Látott ám Pista.

— Engem?

— Nem i3 az öreg anyád.

— Mikor?

— Hogy a kukoricát belhordtátok. Azután aszonta ...-— Mit mondott?

— Azt, hölgy erős leány vagy, Zsuzsi.

Zsuzsinak a lábába szállott a vére.

— Az első kívánság, — mond ta befelé.

Úgy tanulta, hogy három kiváiiságuakrícell-teljesedni abban a leányban, akit elvesznek. Legyen erős, dolgos és jó gazdaasszony.

— -Hát kend mit mondott, Rtibil néni? — kérdezte nagyon szelíden és hozzáfogott, hogy a cipője orrával Mváj egy folyókagyökeret, ha eddig áll i-s.

—- Aszón dtam, hogy erős is, meg dolgos is.

— -Aszondta Rebi néni?

— Azt én. /

Zsuz-si utójára is Mvájta a

folyóka-gyökeret és fellélekzett.

— Hat ha aszonta, Rebi néni, befordulhatna arra mifelénk. Az ides majd ad egy kis izsirozót.

A iparázsfényü boszorkányszemek megvülantak. Rebi néni azt mondta, hogy lehetni lehet, majd befordult a M-s kosárral. . .

— Aztán majd én megyek a padlásra — mondta (Zsuzsi, azzal a célzattal, hogy azalatt lehet beszélni az id-essel is. Rebi néni azonban maga felé fordította a célzatot és azt gondolta, hogy akkor hát a másik kosárral megy, aki valamivel nagy ob bacska.

Megis megegyeztek és másnap csakugyan befordult Rebi néni.

Az ides persze már tudta, hogy eljön. Nem onnan tudta, hogy Zsuzsi elmondta volna ezt ^ a találkozást, hanem abból, hogy nem szólt felőle egy kukkot sem. De az, ecetfőzőnő épen akkoir nézett ki a pultból, mikor Rebi néni megállította Zsuzsit. Mikor aztán ides ecetért ment, az ecetfőzőné már mindent tudott és nagyon megkönnyebbült, hogy elmondhatta. Most már ides c,sak azt várta, hogy szól-e Zsuzsi? Minthogy Zsuzsi úgy hallgatott, “mint a hót”, rögtön élőkeritett egy kis öszszetöltögetett zsicrozót, amilyet a menyecske lánya elkomendáliására is adott, mert egy-két izenetre ő még' nem szokott jobban zsírozni.

De azért nagy csodálkozással fogadta Rebi inénit.

— Hol jár enne?

Rebi néni most tiszta székre ült a konyhában, ahol mint közönséges vénasszony, csak a padkán szokott kucorogni, az uj fekete kendője is a fején volt, sőt cipőt is húzott,. Igen szélesen ült, sokkal vékonyabban beszélt és azt mondta, -csak j azért jött, hogy tojnak-e a tyúkok, mert meki -három is van,

de egyik sem tojik. E.,re Lászlóné azt felelte, (hogy a -tyuk olyan. Az ember soha nem tudhatja, mit gondol? De ha egyszer megköti -magát, hogy nem tojik, (hát intem tojik, a szentnek se.

Alaposan leszólták a gaz tyúkok kiismerhetetlen szándékát, aztán hogy, és mi utón, azt ők tudják — áttértek arra, hogy Gombos Pista i® hazajött. Hogy kiáltott a kevermesi -paptól, nem is megy vissza, megint jooa van az apjával, mióta a mostoháját, aki áspiskígyó- volt és mindig nyögött, meggyógyította a sárga föld . • . Az ö-re,g( -Gombos, mint a bárány, kiadja a Pista jussát és Pista megházas-odik.

Ezek a dolgokat többnyire egyszerre újságolták egymásnak s majdnem hajszálra egyformán is mondták, mert hiszen a Gombosék történetét Lászlóné épen olyan jól tudta, -mint Rebi néni. Hiszen Pista itt nőtt fel a Lászlórgyerekekkel, tulajdon abból a megylből csepegtetett a kenyerére, akinek a fája ott van a kert sarkában. De az akkori és mostani Pista között nagy különbség van. A legénynek se tudhatja az ember a gondolatát. Ők most már nem ismerhetik úgy, minit régen, mert hátha megköti magát... Csak csinálja a dolgát, Rebi néné.

Csinálta is. Azért volt gyalogsárkány. Ezalatt pedig Zsuzsi nem feledkezett meg róla a padláson. Magával vitte a kosarát, a nagyobbacskát, melyet Rebi néni szerényen tett le az aj-tó mellé és megtöltötte. A szemét, kezét, mégi a kése vágását is fiirt, Ámor Isten kis szolgája irányitotta s a szalonna meg a föstült kolbász már helyet sem igen hagyott az anyai zsirozónak. De Zsuzsi beszorította ezt is.

Na, ha -Rebi néni ezután sem adja be Pistának a harmadik kívánságot, hogy ő még jó gazdasszony is, hát Rebi nénit kirázza a rossz! De rázza is!

Mikor a két öregasszony elvált, abban. egyeztek meg, hogy Pista is hefordulhat, ha akar. Az orrát nem harapja ie senki.

Pista aztán el is jött, épen egy hétre Rebi néni után. Este jött, szűr volt rajta. Relbi nénivel jött, akit mutatta az utat s áki elhozta a mécset is ... Most már nem lelhetett kétkedni a szándékában.

Bár a László-portán egész héten folyton takarítottak, meszel tek, súroltak s erre a vasárnap estére már kincsért sem akadt volna valami igazítani való, az idesnek is Zsuzsinak is, tűzzel, vizz-el annyi dolga volt, kutyával, 'macskával annyi -baja volt, hogy alig vették- -észre a legény érkezését. Akkor ugyanis, mikor benyitott és jóestét kívánt. Hogy előbb nem tudták-e az indulását, csak a hátulsó báz padlásnyilása tudná megmondani, hol ugyanis Zsu-zsi is, sőt az ides is többször megjelent és (Folytatás a 7. oldalon)

2

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.