Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-02 / 14. szám

ÁGOSTON EDE:

Winnipeg, Man, 1976. ápr. 2.

AMERIKA A LtHÉÍÓiÉőtK OJSZAGA, avagy Kovács Péter szerencséje

Az emigrációban sok minden történik. Nem kell szomszédolni egy kis pletykáért, miután az élet maga produkál olyan esetekieit, akár a magyarok köakár áz idegenbe szakadt különféle nemzetiségek, jelen esetben skót és magyar származású házastársak életében, melyeket okulásként, célszerű feljegyezni.

Jelen esetben a feleség skót származású, míg a férje valahol a Tisizamenti nádas tavak tanyavilágának egyik leleményes leszármazottja. A második világháború zivatara sodorta öszsze őket, Skóciában, hová a férj, mint katonaszökevény került. Ott ismerkedett meg imádott szerelmével, a skót szépségéről hires \Anmia Amáliával. A nyugtalan vérü Kovács Péter nem elégedett meg Skócia erdős, hegyes világával, hanem addig-addig ütötte ifjú párja előtt a tüzes vasat, amíg Anna asszony hajlandónak mutatkozott vándorbottal elindulni, hogy az előttük ismeretlen A- merikát közelebbről megismerjék.

E vágyódásban nem is lende | semmi hiba, ha a férjuram leg- ! titkosabb vágya feleisége előtt ki nem derül. Ez pedig a mielőbbi meggazdagodás, munka nélkül, úgy, ahogy az Európában élők azt Amerikáról valaha elképzelték,

A megérkezett ifjú pár a keleti partok egyik kis városában telepedett meg. Anna asszonyt ősi skót vére nem hagyta nyugton, már azért sem, mert magas iskolai végzettsége értelmiségi munkára predesztinálta. Ezzel szemben férje, ki a debreceni, tejgazdaságbán a tej é,s tejfel-osztáskor magas “C” hangját a vevőkkel szemben érvényesítette, minden igyekezetével azon volt, hogy e munkakörben Amerikát is meghódítsa. Csak azzal niem számolt, hogy az iidő vasfoga őt is, mint minden emigránst, a gyökértelenségben előbb kezdi ki, mint az amerikai bennszülöttet.

Pedig Péter, Irej, de szeretett volna gyorsan meggazdagodni! Hosszú évek alatt meg is próbált mindent. Sajnos, siáhogy se tudott zöldágra vergődni. A sok

tépelődés közepette, az ameri-i kai “biznicetoben” és életbizto- I sitásokban, azokat tanulmányozva, teljesen elmélyült, gondolván, hogy azt hasznosítani tudni fogja. S mikor végre elérkezettnek látta az időt az első úgynevezett “balesetet” javára hasznosítsa, majdnem életével fizetett érte.

Egyik téli reggelen! egy gazdag amerikai milliomos háza ,előtt, a síkos járdán véletlenül elesett. Miután e gyakori, téli időben történt bajeseteket a biz tositók egy pár dollár erejéig biztosítják s az ebből eredő kár szenvedők további követeléseit már figyelmen kivül hagyják, - Kovács Péter is, hiába ült hoszszu ideig a síkos utca hideg kövezetén, az emberek csak megmosolyogták, de a kutya se Indult segítségére. Kénytelen volt tehát áthült testével, és a saját költségén vásárolt orvossággal napokig az ágyat boldoj gitani.

Ez első kudarc után, egy komolyabbnak látszó baleset következett, melyet rozoga kocsijával okozott. Szerencsére, emberéletben nem esett kár. Ezzel szemben, az összeütközés pillanatában, még a rendőr érkezése előtt, a nyakövet sietett felcsatolni, hogy az elsősegély után károsultnak lássák.

E nyaköv viselése nem volt feltűnő sem környezetének, se a munkahelyén, hol, mint azelőtt, azután is énekével szórakoztotta munkatársait.

Egy alkalommal azonban! ismét ráfizetett, éspedig akkor, mikor magyar csárdásra tanította a főkönyvelő feleségét. Meg is kérdezte az egyik munkatársa :

— Hogy tudsz te táncolni a fájós nyakaddal? — A válasza erre 'ez volt:

— Nem a nyakamon táncolok!

E szálló-ige eljutott a biztositó, füléhez is, ki a bírósági tárgyaláoni e szavakat ügyvédi fogásnak azonnal felhasználta.

Igen ám, de a mi magyarunk niem azért jött Amerikába, hogy időnkénti fájdalmait minden anyagi előny nélkül elviselje, — hanem kunsági eszével ügyesebb területre igyekezett kievezni a hosszú amerikai élet megismerése után.

(Miközben az évek teltek, tudása és tapasztalata gyarapodott, — de ugyanakkor nyugdija a gazdasági élet romlásával erősen zsugorodott. Elhatározta tehát, hogy a városban éiő öreg nyugdíjasokat egy clubban tömöríti.

Hajdanában Magyarországon létezett az ÖTYÉK klubja. Ennek paródiája lett az ÖKE (Ö- rek kakasok egyesülete) ak.k a szemétdombi kapargálásoni kivül, más “esetekben” teljesen hatástalanok voltak.

így született meg teljes vezérkarával és alapszabály létesítésével Amerika első- “ÖKE”je! Az egyesület tagjai a város idegen emigrációját is magáira foglalta, abból a célból, hogy a tizenhármas számot felölelő, szerencsétlen számú klubbok és egyesületek 'eggyel bővüljenek, s így hatásosabban tudjanak a város társadalmi életében részt venni.

A klub tagjai összejöveteleiket váltakozva, a tagok lakásán tartották, hol party formájában, s az asszonyok főztek s a férfiak, egyik-másik, a borosüveg fenekére nézett. I- lyenkor a vendégszobában felállított egyszemélyes ágy, mint hálótárs jelentkezett az oda betévedt klubtagoknak. — Erre várt egy alkalommal Kovács Péter is, mikor főnöke vendégszobájába “imitált részegséggel” egy kis, pihenésre bekerült. Anna egész éjjel várta. Reggel felé áttelefonált a tett színhelyére. ahol a ház asszonya, izgalmak között, az éjszakai balesetről értesítette.

így került kórházi ágyra ismét az áldozat, miután — a jelentés szerint — a sok forgolódási eredménye az lett, hogy leesett az ágyról s kisebb zúzódást szenvedett. De máris intézkedett. ügyvédje útján a vendéglátó-házigazdát, kinek vagyontérő villája volt, sietett beperelni.

— Ne félj Annuskám! —

szólt mosolyogva, — végre meg fogtam az évtizedekig hajszolt szerencsémet, mely életem eddigi fukarságát enyhíteni fogja!

A skót becsületében megbántott Anna asszony válasza erre csak az volt:

— A tárgyaláson én is ott leszek! — s mély megvetéssel, a férjet magára hagyta.

Oakland, Calif. 1976. III. 11.

Rumpf Antal újabb kitüntetése

Rumpf Antau, Délmagyarország Felszabadító Tanácsa ale'lnöke, az amerikai dunai németség egyik vezető egyénisége, német kultiúrális tevékenységéért újabb kitüntetésiben részesült. Ez.alkalommal a bereai (Ohio) Baldwin-Wallace egyeltem tüntette ki elismerő oklevéllel, az egyetem keretében megalakult Amerikai-Német Intézet részére adott jelentős köniyvadományáért. Az Intézet ünnepélyes megalakulása 19175. december 14.-én történt, az egyetem zeneiskolájának audito riumában. Az ünnepségen jelen volt az egyetem rektora, Dr. A. B. Böndsi Jr., az intézet igazgatója: Dr. John Sinema és a Német Szövetségi Köztársaság tb. konzulja: Dr. Róbert Fricke. Az egyetem elismerő oklevelében kiülöm kiemelte, hogy Rumpf Antal hozzájárulása tette lehetővé, hogy az Intézet kiadhassa Prof. Dr. Robert Ward könyvét Cleveland és környéke németségének történetéről, mint az Intézet hozzájárulását az Egyesült Államok függetlensége 200. évfordulójához.

Délmaigyarország' Felszabadító Tanácsának elnöksége a maga részéről is üdvözli Rumpf An tál alelnökét s legújabb kitüntetése alkalmából, annál is inkább, mert Rumpf Antal személye bizonyítja, hogy a magyarság sohsem kívánta német anyanyelvű polgáraitól németé gük; megtagadását, s: hogy a németséghez való tartozás nem zárja ki a magyar állameszméhez való ragaszkodást. Rumpf Antal ezen a téren a délvidéki németség hagyományait követi, az 1848-49-es magyar szabadságharc német származású vértanú tábornokainak, Muth Gáspárnak, Glattfelder Gyulának, Werth Henriknek, Király Kelemennek a példáját. -— H. E. —

* * *

((Lásd A. Kremíinig, cikkét a Waechter und Anzeiger (Cleveland, 1975 december 22.-i és a Heimatbete (Toronto) 1976 februári számában.) —

DALOLJUNK...

RÁM SE NÉZETT ...

Rám se nézett, mikor én őt megláttam;

Hej! pedig, hogy rám tekintsen, de vártam!

Megfogadtam: én se nézek re áj a,

Mégis, mégis majd meghalok utána.

Én Istenem! nem akarom szeretni;

Jobb szeretném én őt inkább

' feíedni: mi

Keresek;

Vedd le, Isten, rólam ezt a keresztet!

Jaj Istenem, ha ilyen a szerelem

Igaz érzés a szívben ne teremjen;

Ha éntőlem e kereszt el nem válhat,

Tedd Istenem még ma siri fejfámnak.

HOVA LEITE*

A NYUlAKI

IRTA: v. NAGY LAJOS

Szentivány-i nagyságos úr a “Nimród” vadásztársaság elnöke, tanácskozott Solymossy alispán és Kucsera főszolgabíróval, Nemes Berzsenyi János liosszupataki biró lakásán. Mind a hárman azon törteik a fejüket, hagy a hosszupataki vadászbérlet területéről hova tűnhettek el a nyulak?

Tavaly ilyenkor egyetlen hajtásnál közel kétszáz füles került puskavégre, — tegnap és ma két egésznap alatt nétgy kófic nyulat tudtunk ejteni. A négy közül háromnak elszakított hurokdrót csüngött a ínyakukról, — dühöngött iSzentivány-i . .. végeredményben itt vagytok a vármegye és a járás felelős vezetői, bökött ujjai között füstölgő szivarjával az alispán és főszolgabíró felé. Nektek kell intézkedni, de azonnal . . . mert érzésem, hogy ebadta parasztjai fogdossák el orrunk elől a nyulakat. Bizonytják ezt a hurokból elszabadult, általunk elejtett fülesek. IMi fizetjük a drága vadászbérletet, ugyanakkor ebadta parasztjai nyúlhassál esziik degeszre magukat. ... Ez skandalum! . .. Mit csinálnak a csedőnök ...? Alusznak, a vagy ők sem vetik meg a zsemleigombóccal készített vadast? ... és dülhösiködve nyomkodta bele szivarja végét az előtte levő hamutartóba.

Berzsenyi biró uram kint ült családjával a pitvarba. Megtiszteltem az nraJkat a “naigy szobával” — de nem mék be hozzájuk, mert igazmondás, hogy nem jó az urakkal együtt cseresznyézni — mondotta Erzsi asszonynak élete párjának, aki

vizvás noszogatta, hogy miért nem megy be az urakkokal...!

“Te vagy tán a biró ittentég és a ház is a teéd ... nem az alispányé . . .! Lódulj 'és mivel rögivest dél lészem kérdezd meg üjkelméket, hogy nem-e óhajtanának egy kis orja levest? ...”

“Megyen ám a sátán — morgott feleségére Berzsenyi — meg oszt tudiod-é kedves párom, hogy a hívatlan vendégnek mi az fizetsége? ...”

Még akart mondani valamit, de nyílott a szoba ajtó a főszolgabíró szólt ki a pitvarba. Jöjjön be kidves biró uram volnla, pjgrr\r kél nxaipAhrv*

írói a pipa hamut majd ß főszolgabíró után belépett a nagyszobába. Az uralt kezet (nyújtottak. A főszolgabiró széket tolt Berzsenyi hát mögé ... üljék le biró uram és ihol e szivar gyújtson rá! Jobb ez, mint a pipacsutorát rágni, s közben amugy tessék lássák nevetni kezdett. Berzsenyi tisztességgel hárította el magától a kínálását ... már ián csak a pipámnál maradok mondta és jól beleszivott pipájába. Húzták is orrukat az urak, de mit tudtak tenni? ... A ház a biró uramé, s hogy saját szobájába nem pipáljon még akkor is, ha ott a vármegye alispánja kúriái ... erre semmiféle szabályrendeletben nincsen paragrafus.

— Kérdésünk volna magáihoz biró uram — szólalt meg az alispán.

— Azért hivattak az urak — válaszolt kurtán a biró.

Az alispán vitte tovább a

szót:

— Tudja biró uram a mi vadászterületünk az ön ‘községérjek közbirtokossági részét foglalja magába ...

— Tudom — bólintott a biró.

— Nos, — folytatta az alispán — csudák csodájára ebben a vadász idényben alig találtunk nyulat ... még látni sem lehet belőlük, mint máskor.

— Biztosan nem jól céloznak az urak, vagy a puskák nem jók.

— Fészkes fenét — mérgeskedett az alispán.

— De mit szól biró uram ahhoz, hogy a meglőtt nyulak nyakából elszakított hurok drótot találtunk ... Nem gondolja maga, hogy valaki, vagy valakik hurokkal fogdossák meg vadászterületünk nyulait?

— Nemgonidolnám, — válaszolt csendesen a bíró. — Erre a kérdésre miután nem én vagyok a csősz válaszolni nemtudok ... ha megengedik elszaladtatok Dani csőszért. Ő éjt, mint nappal a mezőt vigyázza ... azért kap fizetséget bizonyá ra Ő majd tud felvilágosítással szolgáim az urakat ...

Mire Berzsenyi biró uram szelelő állapotba helyezte pipáját már jött is Dani ... a megvéhhedt csősz. Illedelmesen levette fejéről időrágta kalapját.

— Mígkatam biró uram üze: . itt volnék.

— Jó tetted Danii bátyám,

hogy igyekeztél ... az aráknak volna veled szavuk.

— Kedtek itt a mezőőrző, — kérdezte Danit az alsipán?

— Az vonók én kéremalássan csősz ... már régestül fogva — válaszolt Dani bácsi.

— Azért hivattuk kendet, mert magának tudni és látni kell, hogy kik fogdossák meg hurokkal a nyulakat — ne kerteljen, hanem az igazságot mondja nekünk, mert me feledje, hogy kendtek is hivatalbéli ember.

Dani bá kidüllesztette mellét ezekre a szavakra. 'No lám még

Ofpyp. alispánja J a‘l*r+a

einrer teje felett elismeri, hogy Ő már mint Dani hivatalbéli ember. Válaszolt is akkurátusán, mint azok szoktak, akik hivatalt viselnek.

— Amman igaz megkötetem a méltóságos alispány uramat, hogy ezidén igém est kevis az nyúl a határban. Ezt arról tudom, hogy meigiskaptam az köz ségtül ámgáriámat hiánytalanul nem úgy mint ennek előtte, amikor fránya nyulai megették gazdauraimék kapus,ztái oszt azok meg rajtam tötőtték mérgüket, miért nemfizették a béremet. Tes'senek elhinni] inekem, hogy én az szín igazságot mondom. Én is sokat gondolkoztam azon, hogy hova lettek határunkból a négylábú káposzta pusztítók és, csak a napokban jöttem iá a suskus nyitjára.

A három úr figyelt Dani bára, mint három vizsla. —• No most majd beszél az öreg — gondolták magukban.

Beszólt is. Dani miután beszélőjét 'Szentivány-i nagyságos úr megkente egy vajsárga szivarral, amit Dani ketté harapott azon izibe és bagó helyett úgy bekapta balpofára, mint kacsa a nokedlit.

— Ügy vót az kéremalásisan, hogy a napokban bementem Struluhoz, tetszenek tudni, | hogy ki az ? ... hát a kocsmáros, akit a inép “csipásnak” hiv igazi nevén. Kértem tüie egy messzelyét — cisizt csapás, csurdontig öntötte üvegembe az italát. Mondtam is neki, hogy mi lelt iStrulu, bogy most nemreszket a kezed ... tán gyuhontál? ... — hogy mostantág olyan jó lelked vagyon.

— Nálunk nem gyuhonnak

— beszélt ki Sturu a kármeintőből. Ezért az italért nemfizet kendtek ... ajándékba adom. Holnap elmét innét Amerikáiba, mert rövidest fenevilág lészen ittein. Ferenc Jóska meg Petár király acsarkodnak egymásra ... háború lesz meglátik kérdtek. Mondottam is Cinkának az éjjeli őrnek, hogy illen zsidó kellene, vagy millió és eze-r Ferenc Jóeka meg Petár királ, hogy a szegény ember ihatna néha ingyen egy-egy messzelykével.

— A nyulakról beszéljen kend

— -ne handabandázzon itt nekünk — förmedit rá Danira az alispán.

— Várjik mán méltóságos alispány uram laksz éppen itt> tartanék — válaszolt egykedvűen Dani csősz. — Éppen ott tartanék, mondom, hogy Cinka komával az éjjeli őrrel beszélgettünk arról, amit Strulu mondott s akkoj. jöttünk rá, hogy hova lettek a nyulak határunkból és maradtak meg gazdaaszszomyomék kápusztái. Bizonytiyára gézengúz Strulu mivel, hogy a zsidók sokféle nyelven tudnak megsúgta a nyulaknak, hogy vigyékfbőrüket ahova tudják, mert Ferenc Jóska meg a szerbek királya nemsokára bicskára mennek oszt, háború lészen . Hát hol tanulni olyan

Ij uüivu • • )

A guta kerülgette a három urat, amint kelletlenül hallgatták Dani bá’ észrevételeit eme infámis nyúl ügyben. Berzsenyi biró uramat majd szétvetette a belső kuncogás,, hogy íme a fenehitte volna, hogy eme vén hunefut Daninak ilyen csavaros esze légyen? ...

— Hivassa ide bíró uram a csendőrök parancsnokát— szólt indulatosan a főszolgabiró. — Kendet meg vasra veretem és bevitetem Terebesre a tömlőébe. Ott majd gondolkozhat, hogy máskor miket hazudozzon a méltóságos alispán úrnak.

Dani bá’ arca felragyogott:

— Hálásan megkövetem nagyságos főszolgabiró uraihat ennek csak öi'ülni fogok .. . mivel, hag/ a tömlőében meleg vagyon, oszt kolompárt is adnak emui. ^em kell a bikái tálóba laknom télviz idején — és a másik szivardarabot is bevételezte bajusza alá hálálkodva kisérült a nagyszobából.

— Vén, gazember ez a maguk csősize — fordult Berzsenyi biró felé az alispán, — no de majd a csendőrök!

Kopogtattak az ajtón. Gelencsér őrsvezető lépett be mgy szalutálássil. Üléssel kinálák

az urak majd a tárgyra tértek, hogy talán magyarázatot kapnak a nagy nyulhiányra. Közben a főszolgabiró megírta a “felhívást” — tessék azonnal minden gyanús egyéni lakását át kutatni, nyulbőrök után. A főjegyző úr jelentette, hogy “sánta” Weinberger bőrös az utóbbi időkbeim - gyakran megfordult iHosszupatakon. Márpedig Weinberger nem bük-makkot jön szedni, de bőröket kereti.

A csendőrparancsnok távozása után, amikor még az urak a 'nagy,szobába törték a fejüket Dani csősiz lépett be nagy óva• vr p Tió lh ^ uiiv, o c

kánya — vágott balszemével a nagyszoba felé kérdezte a biróné asszonyt.

— Láthati kendtek, hogy mé|g nem! — válaszolt Erzsi asszony.

— Hát akikor adjik kigyelmed egy nyelet torkolt, oszt nagy újságot mon'dék.

Biróné töltött, Dani egy szusszra fel hajtotta majd a biróné füléhez hajolva kuncogva dugta. Kitoltam az urakkal meg a csendőrökkel...

— Kitoltam az urakka’j meg a csendőrökkel ... minden hatodikos legénkét szét futattam a faluba, hogy akinek nyulbőr vágyóin, a padlásán, vagy istálójába izibe ásse be a trágyába. Egy fianyul bürit sem fognak a tolliyusok találná.

Ezen a napon a hatodikos legénykék egy órával később' tértek be az iskolába, ezért pedig miinddegyikük kapott Csukássy tanító úrtól két-két pálca ütést hátsófelükre. A csendőröket majd szétvetette a méreg. Átkutattak padlásokat, csűröket, nem találtak. Szentivány-i nagy ságos úr pedig azonnali hatályai kilépett a “Nimród” vadász társaságból.

— Mondja, Ferenczy. Megismételte. Mont már hangosabban. Dallamos 'hangja némi eréllyel átrezgett az irodán. Fiatal hang volt, kissé mély fekvésű, nagy, komoly kék szem tartozott, hozzá, kevési szürke árnyalattal, emlékeztet aizokra a tavaszeleji párákra, amelyek reggelenként lebegnek ilyenkor a vizek éisi kertek felett. .Szemén jól látszott a sértődöttség. Elkényeztetett szem volt, le,hanritották el fényét. Aztán meg huszonnégy éves volt.

Ferenczy nem nézett fel. Ketten voltak az irodában, Vanda az apja íróasztalánál ült, őt helyettesitette. Két hete érke|Zctt haza az egyetemről a ta- I nári diplomájával történelem és latna szakos képesítéssel, de most mohó érdeklődéssel kóstolt bele apja faipari vállalatába. ő tegnap felment a Havasba és Vanda elfoglalta a helyét, fehéír köpenyben, szigorúan, 'lendületesen. Ferenczy vele szembeni dolgozott. Apja kedvence "ás titkára volt, Vanda csak azóta ismeri, amióta hazajött. Hallotta, hogy azelőtt Ferenczy egyik környékbeli faluban körjegyző- volt, de otthagyta az állását. Valami sérelem miatt és akkor apja idevette a vállalathoz. Felesége nincsen. Nagyjából ennyit tudott róla. Jóformán meg se nézte ezt az embert. Most azonban, hogy másodszor szorította éei nem felel, csodálkozva és merően nézett Ferenozy íróasztala felé. De csak a dús, ramdetlen., enyhén deres haját 'látta. És egyenes orrát, amint munkája fölé hajolva ült Íróasztalánál.

— Nagyot hall?

Ferenczy erre felemelte fejét.

Lassan, nyugalmasan nézett a ieaiayra.

— ivem, — mondta csendesen.

— Akkor miért nem felel?

Ingerültség érzett a leány

hangjából.

— Gondolom, nem hozzám szólt.

— Miért gondolja?

Mert én Ferenczy úr vagyok. így hivnak.

Megdöbbentően nyugodt a fé.fi hangja, egykedvű tűnődéssel nézi őt.

A 'nyitott ablakon belehelt a nyár és egy légy dongott körül az irodában, mintha tudtára akarná adni nekik, hogy megérkezett a nyár. Nézi a férfi sóvá y, mozdulatlan arcát, a fény éppen rácsuk fejére, de sötét, szikár árnyékait nem tudja feloldani. Megütközik arccsontján. Regi töiténelmi rézkarc jut Van da esizébe, amint nézi ezt a fejet. Talán Ocskay lehetett ilyen, de emlékeztet egy kitömött sas fejére is. Dacbasüppedt méltósúg árad feléje a szeméiből, hajából. Mohos vár kapuja a szeme, amely mögött tragédiák és eJlobogott tobzódások emléke szunnyad. Ő ezt érzi. A másik szobából áthailatszik egy írógép sízorgos kattogása, ott dolgoznak még négyen. Négy fiatal fiú élénk nyakkendőkkel, akik zavart alázattal szoktak haj longani előtte, amikor átmegy a szobán. Fényesre fésült hajú irodapubik. Ez meg morcos-ziláltan, hogyan mer i|gy nézni rá? S hangjában milyen fásult fölény van. Eszébe jut az is most, hogy amikor bejött, a férfi csak enyhe fejbiecentéssel köszöntötte, migi kiint á többiek felugrottak és kórusban mondták a kezitcsókolomot. Epedő

— Bocsásson meg, hogy nem mondtam az úr szót.

Gúnyos akart lenini, de nem sikerült. Valóban bocsánatkérő volt a hangja.

— Nem történt semmi — válaszolta a férfi és fejét megticcen tette.

Belemélyedt munkájába. A zöld légy kiröppent az ablakon, kint a téren 'csönd volt, Vanda úgy tett, mintha dolgozna, de nem a számokat nézte, hanem a semmit. Kusza hangulatok suhantak át rajta, férfifejek bukkantak fel a számok közül, akikkel találkozott eddig az egyetemen ósi máshol. 'Stefán, a szász fiú nyirfasudáron. ievelezőlapszépség, lapos, hideg képzelet, pedagógiai unalom. Joachim, az örmény fiú, képmutató alázat, mohó szem és/ dekadens sápadt, sötétbarna arc. S a többieknél sem tudott megállni hosszabb ideig, csak néhány napig, vagy legfeljebb néhány hétig.

Egy szó, egy mozdulat egyszer elvágott mindent köztük. Tudta, hogy szép, elfogadta ud- I varlásukat, de egyik sem jutott | ei hozzá a bizalomig. 'Szerelem.

! vasy csalódás még nem esett me,g vele, várta ezt, készült rá. de határozott formát még nem öntött benne, hogy hogyan történik ez majd vele. Némi önteltséggel érkezett haza, hogy olyan könnyen szerezte meg a diplomáját. Kissé elkapatottam i®-_ Úgy vonult be az irodába, mintha birodalmának alattvalóit látoigatniá meg nyájas Ieereszkedéíisel. És most ez a zilálfejü férfi megtorpantotta. Ed dig még senki sem diadalmaskodott felette, mindenki kényez tette é-s most ennél az embernél hirtelen beleütközött valamibe, amit eddig nem ismert. Alázatra kényszeritette őt önmagával szemben. Vesztett. Nem mindenki pubi, állapította meg magában tárgyilagosan.

Kicsoda ez a férfi? Alkalmazott ő is, senki, mint a tölbbiek. Félmondat neki, kidobatja apjával, amint hazajön apja, azonnal ki dob at ja, nem tűri ..,

Két üzletféllel beszélt telefonon'. Erélyes volt, rövid tőmondatokban felelhetett. Utána megállapította, hogy pózol, í Hogy a férfi hallja, milyen ke- Jmény ember ő. Eszébe jutott,

(Folytatás a 7. oldalon)

2

VIHARBAN

IRTA: BARABÁS GYULA

1.

VALÓDI MINŐStüÜ FINOM-ÓiUÉJÜ K A L) C S A I

CSEMEGI PAPRIKA

fontja $2.25 é:szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, 5ULYÁSLEVE PARIK KRUMPLI, PAPRIKÁS ZALONNA, S,B E sil KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL

Elsőrangú E R ŐS PA P R I K A

fontja $2.50 1/2 font $50 és szállítási költ^g. Kiváló minőségi töretlen óhazai

K A m L ,A TEA

fontja $385 és rállitási költség.

Tiszta toás T\ R H O N Y A

legújabb nagyarcszági szállítmány Fontjj; $1.2£és szállítás.

K, M. U. KEFESK^EÍ MI 0S7TYA

210 Sberbrook Stret, Winipeg, Manitoba, R3C 2B6.