Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-12 / 11. szám
8 W nni'peg. Man. 1976 már. 12. -Néha szükséges, focigy, a Mai- ’ denlható mérlegre tegye lelkünk teherbírói készségét. Az, aki pl. átélt már földrengést, árvizet, tűzvészt, járványt, sokkal inten zivebben kiértékeli életben maradását, mint azok, akik csak könyvből, képernyőről, vagy elbeszélésekből ismerik, találkoztak vele. Szemmütétemből keletkezett kényszer vakságomat ieloldottan élvezem egyelőre még csak a félhomály jótékony Ígéretét a látók, a napon sütkérezőfc világából. Szeretném már látni — újra — a természetet. Nem csak belülről, a világtalanok keretein belül, hanem szabadon, fényerősségiét elbírva, tér nléikül, mint a hang a mezőn, ahol csak képzeletbeli hegyek emelkednek. Ezért ünnep számomra, hogy ma mar kötés nélkül, a félhomályban sétálhattam. Különös az ember. Sokat kivan. Mikor mégi van sok mindent észre sem vesz, — ha el- j vesztette, visszaköveteli, mint jogos! tulajdonát. Aztán — az obosabbaknál — jön a mega!- j kuvás. Ha a látókép ess égét j veszti.. . mennyivel jobb, hogy | nem a szellemi adottságomban esett csorba! — gondolja. Hogy ha a ballábát amputálják, bolder, hogy nem a jobb karját vesztette el. A beszédhibáját sem cserélné szívesen — talán senki, a hallásának elvesztésével. A tétlenséggel sújtott szellemiék — mostam tapasztalatom alapján •— látóbbak, a látóknál. Hallásuk szinte felfokozódik és a -pianissimo,t is öszekötik a cselekvés tárgyával “ppp” befelé megszólaltatva a hangforrást. Ezzel az uj adottsággal felruházva kerültem néhány nap múlva össze a folyosón egy érdekes dialektussal beszélő párral. Mint tolilförgató ember, nem tudtam ‘kérdés nélkül tovább állni. — Hová valósiak? — érdeklődtem. — Ikládiak, kezi’csókolom! - peregte a választ egy frissihangu fehércseléd. Ikladiak? Aszód környékéről? Tudom, — igyekeztem a gyorsbeszédüt további szóra ,inú, ami nem is került nagy fá radtságomba, mert kimerítően leírta a falucska fekvését, utazása kör ülményes mozzanatait. anyósa betegségét, akit pedig nagyon becsül, szeret és érte minden áldozatra képes. ÉS tessék csak engem Pannikának szólítani, ahogy az uram, meg a mama, — fejezte be beszámolóját. Panna és anyósa. Bacsónk, igy kerültek .ismerőseim kartotékjába. Panna, átlag hetenként jött. Bac-ónéval naponta kerestem a kapcsolatot, önzőén, adatgyűjtés céljából. Sajnos, nekem nem sok hasznot hoztak ezek a beszélgetések. Átlagos parasz ti élet mindennapjaiból hallotam csupán érdektelen beszámolókat. Egyet rögzítettem. — Bacsóné, a maga három elemijével és 58 évével sokkal bölcs eb b meglátással birt, mint a hat elemit végzett menye, aki pedigt biró lánya volt és fele olyan gazdag, mint az ura családja. A gyermekáldás késett. Hogy a hiba miiből eredt, ezt a menyecske vagy titkolta, vagy nem is kereste, pedig már nyolc esztendős házasok voltak, mikor a Sors összekevert minket. Ismeretségünk harmadik hetében [Bacsóné eldicsekedte, hogy menye — mint kitűnő háziasszony, — még tortát és krémeslepényt is tud sütni, a ha a környékben lakodalom van, vagy a püpök úr valahova bérmálásra jön, úgy a szomszéd nagyközségekbe is meghívják a menyét cukrászkodni. — Panni Icánk, tecci’k tun ni, konyháján,y vöt a Hatvani báróékmál. Ott tanút ki minden- j félit csináni, mert az annya — i Isten bocsássa! — nem a Ba- | csé Miskának szánta, hanem a a segidjedzőre pálódzott. De ott a szülők akadékoskadtak, mer hogy a fiuk a rektorékho’ tartozott. Hát tuggya kedves, hogy van a’, paraszt a paraszthó’ való, nem ollan a’, mint a kötél ,egyszer a gyerek ugrik rajta hókabókát (kötéljáték falun. Szerk.), máskor meg a hóhér munkáját szógájja. — Igaz-e? Jolán nővér, osztályunk kedvence, egyik délután, amikor Bacsóné után érdeklődtem, nem éppen kedvező felvilágosítást adott annak hogylétéről. — Zöldhályoggal operálták. Későn! Tetszik tudni, a falulusiak elodázzák a vizsgálatot, kezelést. A legtöbben így fizetnek rá. Bacsóné is. A menye ma itt volt megint. iMlég meg., isi siratta és drága anyámnak nevezte. Egészen meginatott. — Tessék csak egy pillanatig! válni, mutatok valamit -— kért és eitünt az ajtóm mögött. Hófehér szőttes szalvétába kötött bugyorral tért tussá. Kinyitotta Mezei virágokkal pingált cseréptányéroix 6-8 da. ab krémestészta hivalkodott kifogástalan külsőben, — védelem céljából egy másük, az előzőnél magasabb tányérral befödve. — Nekem adta Bacsó néni. Vaksága miatt annyira el van keseredve a jó lélek, hogy éhség-sztrájkba kezdetit és haszon nélkülinek találja további életét. Szeretem, főlegi a házilag készült leveles vajastésztákat. Kár, hogy az uram kiküldetésben van és nem oszthatom meg vele, de nem szégyellem bevallani, képes vagyok elfogyasztani magam is. Holnapra eltenni nem lehet. Megkinálhatom belőle talán? — Köszönöm, most nem kérek. — Nagyon tiszta parasztok! Tessék elhinnii! — — Jolán nővér! INehogy félre értsen, nem amiatt. De most igazán nem kívánom! — Sajnálom! Jó éjszakát kívánok. A reggpli viszontlátá írig! * * * A viszontlátásból itt a földön nem lett semmi. Ez is, az is suttogni kezdett és Bacsónénál teljes látogatási! tilalmat rendeltek el. Egy héttel később Jolán nővért eltemették. A halál oka: ; arzénmérgezés. Egyetlen ma: radék krémes savanyodott — tanúként, mikor halálát követőén két napra, felfedezték a tragédiát. Néhány nap múlva, Bacsónétől búcsút sem. véve, elhagytam a kórházat. Panna esetét a revolverlapok gazdagon színezve tálalták. Krémesrétesre,— pedig, csak ártatlan közegként szerepelt a tettben, — évekig nem bíztam rá se nézni. Az arzénes menyecske szép pirospozsgás képe ma is elevenen él bennem s egy-egy hasonló kórházi eset folytán frissült fel képzeletemben, 1976- ban, egy marii klinikán. Hoigy él-e még? Nem tudom! Megítélésem szerint a krémesrétes .készítését, az általa módosított recept folytán, nem úszta meg “csak” életfogytiglannal. Budapest (?) kórház, l:9i2)9. VARGA DOMOKOS: EGt ItMElO (Élet és Irodalom, Bp. 1975. okt. 18.) Cselekedni kell a szabadság érdekében (Folytatás az első oldalról) jet vezetők úgysem mondanak le soha a hideg háborúról, s ha alá is írták a Nyugattal folytatandó kereskedelem elősegítését szolgáló egyezményeket, ezentúl is: szidalmazzálk, ráigalmazzzák, és piszkoiják. ugyanezeket a nyugatiakat, kik egyben a szovjet nagyipar kiépítésén fáradoznak s megmentik az éhhaláltól a szovjet embert, ki a szovjet párttisizüviselők bűnös gondolatlanságából került az éheühalás veszélyébe. Szolzsenyitein fején találta a szöget, mikor az amerikai néphez , in- j tézet kiáltványában megáélap,- j Erdei Eerenc, a Futóhomokban ezzel kezdte a Kiskunhalasról szóló fejezetet: “Az utas, ha vonaton érkezik Halasra, a halottakkal találkozik először. Az ősi erdő-temető sok század óta fogadja be a halasiakat, beszédes őre az ötszáz éves városi múltnak: ... A főútak mellett álló sirkövek régi: halasi famíliák neveivel ékcskedmek — . Péter, Bibó, Tóth, Mészöly, Zsenyi, Pázsith, — se nevek Halas város biráit, jegyzőit, elöljáróit jelentik, s öreg kúriákat a városban és kertes, fás tanyákat a homokos határban. Más köveken sohasem hallott zengésű nevek — Modok, iGyenizse, Ornyas — kunokról! beszélnek, akik őrzik a halasi nép folytonosságát, a megszálló nomádoktól kezdve a mai napig. Ez az őslakók temetője.” Ma mással kellene, sajnos, kezdenünk egy hasonló halasi beszámolót. Az ősi erdő-temenak a földiben, öröknek mondott nyugalmuk ‘heryén. S azután is aligha fognak kiabálni. Pedig a haiottháboritasnak nincs vege. Most törnek .be. az élők — a közjó nevében — a temető másik felébe. A hirek szerint még az idén több száz sirt ürítenek ki, hogy helyet készítsenek egy uj hökozpontnak. Aztán jön a többi. Jönnek az egyszer már áttelepített halottak is, és jönnek azok, akiket az eddig még. megmaradt temetőrészbe tettek de eredetileg, egészen az idei nyár elejéig. Mert temetési tilalom csak 1975 júliusa óta van, holott a további lakásépítkezéseket előirányzó tervek — ba nem hozták is nyilvánosságra őket — rég elkészültek. Ötszáz éves városi múlt beszédes őre van elnémiuuóban. — Kaptam egy listát, kiknek a sírja forog veszélyben, íróké, tudósoké, hires orvosoké ... de itt nincs miért elsorolnom őket, követelni, hogy az Egyesült Államok törvényhozása ne fogadja el addig a Ro-mAniának Ígért legnagyobb vámkedvezményt, amíg szenátusi különbizottság nem vizsgálja felül az erdélyi magyarság helyzetét és nem döbbenti rá Amerika népét arra, hogy Gerald Fend akaratlanul isi olyan népgyilkoistságlban, történelmi hamisításban vállalt tőnek, ha igy megy tovább, tiztizenőt év múlva nyoma sem marad. Van az alföldiek egy részében — nyugodtan leiuhatom, lévén magam is az Alföld szülötte — valami különös, önpusz titó, múittagadó hajlam, ami az ország más tájain kevésbbé tapasztalható. Jó, hogy a török — s ráadásul a kuruc-labanc-ráctotta, hogy “ a különféle békeegyezményeik kellemesek lehetnek azok sikátorára, akik azokat aláírják, mivel választóik előtt emelik tekintélyűét. De eljön majd az az idő, amikor a Történelem elmossa e politikusok nevét s a nyugati népek mérhetetlen szenvedéssel fognak fizetni a könnyelműen és túlzott bizalommal aláirt szerződésekért . ..” ÁRGUS — Párizs háborúk itt úgyszólván mindent letaroltak. De csak úgyszólván. A többit — a megmaradt régi erdőket és a megmaradt rég'i kőemlékeket — a helyiek takarították el. No, meg a temetőket, sok szép öreg temetőt, amik még leheltek ezen a multtalan tájon némi százados levegőt. iMost a halasi van soron. Felét már a 60-as években levágták lakásépítkezések céljára, összeköltöztetvén a halottakat a másik felébe. A halottak jó emberek. A 'halottak kis helyen elférnek. Nemcsak a névtelenek, a ledőlt fejfájuak, a közös sírba hántolhatok, hanem a többiek is. Sírkő áll sírkő mellett, itt-ott már a prágai óváros hirt|3 zsidó temetőjére emlékeztetőén . . • De az a prágai temető: a cseh főváros egyik féltve őrzött emlékhelye. A halasi felett viszont a búesúharangot hallom kongani. Már a maradék fél temető felett is. A halottak jó emberek. Nemcsak hogy kis helyen, elférnek, de ^példásan türelmesek. Szavuk sem volt, amikor áttelepítették, összezsúfolták őket, — köztük olyanokat, akik még csak néhány esztendeje p-^rlad-M agyar országi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 1 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. Ottawából jelentik (Folytatás az első ó dáiról) zért talán nem is olyan biztos, hogy Bourassának igaza van, amikor azt mondja, hogy “Quebecnek nir.lcs választása”. Hord Kilián in, a. Nemzetközi Olimpiai Bizottsági elnöke isi utal arra, hogy a iőkormányzó is megnyithatná a játékukat. Egyesi jelentések szerint a québeci tartományi kormány fele helytelenítené a királynő szerepeltetését. Que'becben sokan külföldi ország államfőjének tekintik. Éppen ezért többékevés'bé természetes, hogy tovább folyik erről a kérdésről a vita, ha az illetékesek a maguk részéről már megoldottnak is tekintik és mindent úgy kész*- \ tenek elő, hogy .számítanak a királynő részvételére. A királynő ellátogat Washing I í ton'ba is a 200 éves évforduló | alkalmából, mielőtt Kanadába jönne. ! J bár országos nevek is akadnak köztük. Végül is nem egyes személyekről van sízó. A tét több annál, minthogy megbecsülné Halas városa húsz-har mine kiváló fiának a hamvait, emlékét. A tét az: megbecsülné önmagát? Nekem is nyugszanak őseim a halasi öregtemetőben. De ez az egész temetőtarolás a ma élők és az ezután születendő’«: miatt fáj csak igazán. Ha úgy veszem, mindent lehet. Miért ne? Halottakat kihamtoini, sírköveket ledönteni, kriptákat szétbontani, hamvakat idevinni, odahordani, összekeverni, olykor elcserélni ... A halottak helyére lakótelepi blokkiházakat építeni, eltüntetve a város múltjának leghívebb tanúját ... Ki .szólhat ellenei? És mégis úgy hallom: szólnak sokan. Jómagam csak a háborgók egyike vagyok. Nem a lakni vágyók ellenében. Az ő házaiknak helyet kell találni, — és lehet is. nyilván, habár nem 'olyan olcsó pénzért, mint a veszni szánt temető területén. Hisz végül is, nem innen fú a szél? Takarítsunk meg. néhány milliót!!! Takarítsuk el a halottakat az útból! Ész-érvekkel ez könnyen indokolható. És mégis, mégis.. . Az, igazi veszteseik, makacsul ismétlem, nem a halottak lesznek. Nem a halottak, hanem azok a halasiak és nem halasiak, akiket, ha nem vigyáztok, a rideg, ráció hívei ilyenkor jóvátehetetlenül megfosztanak múltjuk egy-egy még meglévő emlékétől is. — (Folytatás!) JANCSÓ: SZERELMEM, ELEKTRA.” A film szuggesztiven kezdődik, Elektra szerepében Tösőcsik Marival, a kiváló .színésznővel, aki intelligens játékával több uj fűm főszerepét viszi. — Elektra annak él, hogy mindaddig életbentartsa Agamemnon meggyilkolásának és a szabadságnak emlékét, míg az E- gistoisaii való bosszú órája elérkezik. A filmrendező Jancsó mindenekelőtt képkoreografus; egy hadvezér, aki fantasztikus mintákba és ritmusokba vezényli művészeit és a .statiszták tömegeit. De mint ahogy olasz kollégája, Pasolini járt részben a dolgokkal, úgy tűnik nekem, mintha az ókori motívumok csapdává válnának Jancsó; számára. Az előtérbe ugyanis a film stílusának módja mikéntje kerül. — Elektra drámája nem tudni hová tűnik el ebben a képszerű ritual izmusban, melynek végére akasztották oda a mondanivalót. — Egyike azon kevés, a középgenerációhoz —- ma azonban már a veteránokhoz — tartozó rendezőknek, kik két évtizeden át az élvonalban tudták magukat tartani, Fábri Zoltán. Uj filmje Déry Tibor egy több min:: ezeroldalas regényére épül s inkább tolmácsolásnak, mint megfilmesítésnek nevezi a rendező. Ez a kétrészes film széleskörű krónikát nyújt -polgáí óláról és munkásokról, bankárokról! és osztályharcról a harmincas évek Magyarországán. Jó fordítás és: a modern magyar történelemben való alapos mai magyar társadalmat, az kérdés, de ez a történelem gyak ran sízolgáltat időálló politikai, filozófiai, vagy esztétikai történetekhez anyagot. Természetes, hogy úgy kell legyen, hogy az 1956-os események különféle módon nagy és aktuális, szerepet játszanak a most tevékeny generáció életében. Talán az ezen nehéz és ellentmondásteli fejezet körüli hallgatás az, ami miatt a ma gyár filmek egy, a még újabb jelenidőből könnyű súlyúnak érződhetnek minden egyes komoly visszatekintésnél. HÉTKÖZNAPI HANGNEM. Amikor a magyar film —• mint a'Luttor Mara “Jelbeszéd c. filmjében mai szituációkat tárgya], néha bizony igen közel jár a cseh hétköznapi hangnemhez. Ezt itt egy fiatalem- ' bérről szóló történetben, teszi, aki elesik egy építkezési állványról és; minden belső ellenállás ellenére, acceptálni kényszerül egyik lába apmutálását és a reá váró életformák Van a filmben egy sereg könnyedén finom részlet, de teljes egészszé nem fejlődik ki. Ugyanez a helyzet két rokon filmmel. Böszörményi Géza “Az autó” c. filmjét egy, az utókorszak elleni ironikus, kissé gonoszkodó vígjátékként kezdi, de nagyon hamar szándéka ellentétes oldalán köt ki. Ugyanilyen balszerencsés mó dón ellentmondástelinek talíiálom Bacsó Péter filmjének eredményét. Ez a film egy “popmusical”, mely árról szól, hogy mint lázadnak fel a konzervgyári lányuk szűklátókörű előmunktásuk és az egész férfitársadalom eűen. Követelhetnek azonban e lányok akárhány napközi otthont: Bacsó a női erőt csak mit dekorációt használja. alkalomnak arra, hogy cßinos nőket filmezzen. A film (A nők lázadása) kellemes férfi szórakoztatás céljából. * * * A mát — mint mindig — nehéz védő drapéria nélkül szemlélni. — ismeretek nélkül, nehéz eligazodni ezen a hatalmas: méretű szociális “gobelinen”, melyet gyors asszociáló vágással állítottak össze. Fábiri Zoltán filmje mégis olyan, amely oly erősen megra gadt az emlékezetemben, hogy szívesen megnézném mégegyszer. Személyes hangnemben való fogyatékosságait egyfajta energikus, nyomatékkai kompenzálja. — (Folytatás az 5. oioalrolj i ez a három járásnyi őri szállás- i terület “elimaraa'cttsuga” art ossz magyarság szempontjából j tulajdonképen előnyként könyvelendő el. Ugyanis,'ha száz, akórc-ak ötven évvel ezelőtt autóbuszjáratokkal és kommunis. ta propagandává:, destr ukcióval “modernizálják”, mi maradt volna reánk a marxisták által is agyondicsért néprajz- I tói? Semmiesetre sem lett vei ! ma alkalmuk göcseji falumúzeumot berendezniük Egerszi| gén, de “folyékony aranyat”, J vagyis kőolajat sem bányászhatnának, ha az előző “reakciós rendszer elmaradottsága’ nem konzerválta volna a tájat, népét, nyelvét és szokásait. Különben is a falumúzeum szellemi atyja voltak épen Mindszenty, aki mint Égerszög apátplébá'nosa, immár negyven esztendeje, 1925-be r, rendezett nagyszabású nép- és iparművészeti kiállítást a .‘Göcseji hét” keretében. A “középkori állapotoknak’’ köszönhetik a rnoszkovita helytartók, hogy “nyelvészeink élőbeszédén átrtanulmányozhatják a tizenhatodik századi magyar au,vanyelvet”. A kanadai franciákhoz hasonlóan a fé’.év ezred előtti kiejtésüket őrizték meg a göcsejiek is. Nyelvjárásuk nemcsak philológiai érdekesség, hanem dokumentum a magyarság másfélezeréves kárpátmedencei története, jelenléte mellett. Hálásak lehetünk nekik ezért a nem zeti kincsért, amit századrólszázadu a adtak át egymásnak a váltakozó nemzedékek. A gunyoladóknak pedig odavág'hatják azt, amivel a Kemenesalján ! 200 éve született Berzsenyi védekezett Kazinczyval támadt nyelvi vitájakor: “Én sem dunai, sem tiszai nem vagyok, 'hanem CSAK MAGYAR, mind attól örömmel tanulok és mind ezt mind amazt tanítani akarom.” (Folytatjuk) Riasztás Erdélyben (Folytatás az 5. cldJrói) Nincs olyan politikai, gazdasági érdek, amely jogot ad bárkinek arra, hoigy hárommillió erdélyi magyar elűzéséhez segédkezet nyújtson. Gerald Ford bukaresti egyezsége szabad kezet ad a román sovinizmusnak, hogy Erdély .történelmének, ellopása után, magyarsá gát is száműzze a földről, ahol emberséggel adtunk hajlékot egy népnek, amely hazát’lanul és névtelenül kóborolt a történelem bozótjában. “Biztos” emiigirációs életünkből n i n c s jogunk emberi és történelmi szabadságától megfosztott erdélyi népünket arra kérni, hogy élete feláldozásával, fiai jövőjének feladásával őrizze az ősi földet . .. De kötelességünk helyettük 1956-RóL SEMMIT. Történelemnélküliség - hogy a dolgokat summázzuk — semmiképen sem olyan dolog, amivel a magyar filmet meg' le - hetne vádolni. Egy dolgot azonban mégis kivéve: az 1956-os eseményeket. Bár számtalan vonatkozásban lehet találni, vagy sejteni rájuk való célzásokat, tudomásom szerint még nincs film, amely ezt a felfogást merte volna, — vagy mely nek azt megengedték volna — témául választani. Érdekes: lesz szemmeltartani, hogy a hetvenes évek f lmgenierációja — amely 1956 után nőtt fel, — vajon tu>d-e majd ezen valamit változtatni. Hogy a két háború közötti, vagy a mégi régebbi múlt történelme mennyiben formálja a, BÁRHOVÁ UTAZIK, lokonait hozatja,ki, olcsó tár sas«: a zárok, “Apex“ jegyek kaphatók. Információ: Lász’ó Vilmos, Winnipeg, 593 Hartford Ay<\, R2V OX5. Ph.: 339-399S. 11-11 HAMORY VÁRNAGY DALMA: KSÉMÚUPÉmY! bünrészességet, amely méltatlan az Egyesült Államok alkotmányához 6a történelmi szerepéhez! — Nem dobiunk bombát, nem raboljuk el senkinek sem a szabadságát, — de kiáltanunk sza bad ési kiáltanunk kötelességünk!! — Az államfői és politikai felelőtlenség történelmi bűn! — Halálos bűn!! az új magyar Ulme« párbeszéde a múlttal (Svédből fordította SZÜ~^ Gábor, Stockholm., APRÓHIRDETÉSE .Egy számában közlés ára $1.25. három számban $3 00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! Göcsej és a bolsevisták óhazAba segélyt az irCKA utján A U GGYORSABBAN ÉS I. f G M EG B í ZH ATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1X0; $15.01-töl $25.-ig $1.50 — $25.01 -tői $50.-ig $2.00; $5Q-től feljebb $2.50 az IKKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6; t MEGRENDEIŐ-IV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R32 226 / Teiefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küld k t óbb) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $. . . . Sajtó Alap .............. ......................$........... Összesen: $ ........ Név: .............. ........................................ .............. Cim (utca, ház-szám, vagy Box)......................................................... Város tartomány:................................................................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $5.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—-. ELMEGYEK | (Folytatás a 7. oldalról) (... a londoni Albert Hallt, a granadai Oroszlánudvart, az Opera-bált, a Pigalle-teret, a Moulin Rogiuet . ..) — Gyönge a lába is. Egyszerre megeszmél,. Mit kotyog ez az ember? Kinek gyenge a lába? — Me.ghogy ojjan ütődötMormáju. ■Péter rámereszti a szemét. — Kiről beszél kend szomszéd? — Há’ a tinóról. * — A tinóról. Felemeli a fejét. Arcába pász- • tájaik az életet teremtő, drága í magyar napsugár. — A tinóról? Az én tinóm- j ról? Hogy ütődöttformáju ? Az én tinóm? De a kutyamindenit, Feketekováics szomszéd, a kutyamindenit! Nincsen- még egy ilyen jóállástu állat az egész megyében !
