Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-12 / 11. szám

ELMEGYEK IRTA: LÁSZLÓ ENDRE Forróleheletü augusztus. Vasárnap. Kora hajnalban motorpoffo­­gás, fékcsikorgás, kiabáló em­beri hangok vernek ezer sehet az Apponyitér csöndjébe. Kar­csú versenyautóik, méltóságos külsejű túrakocsik,, fürge mo­torkerékpárok. Az úttest felett keresztbefeszitett fehér vászon, rajta öt nagy fekete betű: START. Az, indító kezében per­cedként lendül a zászló, percen­­kéntugrásnak feszül egy-egy buzgó motor. — Tizenhet'es! Vigyáz! Me­het! Durrogva indul a krómtestü kocsi. 2. Gereben. Alig háromezer lelket szám­láló falu, közel a határihoz. Ebédidőre ihúzzák a haran­got, amikor az első torpedótes­­tii kocsi átsu'han a pirosra és­­kékre pingált házak között. Jön utána a második, a harmadik, a negyedik ... Masfcatosi arcú, pendelyes gyermekeknek a szeme kerekre tágul, Sánta Kudor uram a záp­­fogára szorítja kurtapipáját — melyet még a szomorú “plenni” korában Vladivostokban vásá­rolt —, kiköp a borjufejkövek­­re: — Be igen büdös alkalmatos­ságok! Kudorék kertjéből éktelen nyivákoiás hallatszik. Girihes mac ska kölyök szökik által a pador Kata (aki még csak há­romszor látott rügyet pattanni) utána sebesedik. Jön ... krómtestü kocsi ... bőrkabátos, bőrsisakos vezetője lesz a cime. A nyakáttörte ko­csit teherautóra tették, a ren­dezőség!, a zsűri és a mentők a többiek után eredtek) ... itt­hagytak egy jókora bőröndöt és Boldog Erzsit. Akinek a szivét megsimogatta az öregasszony kedvessége: “Csak nem megy el lelkem, gyermekem? Pihenjen nálunk legalább holnapig” és ott tartott két szótalan férfi­szem, tekintetes ádámosi Ádám Péter úr diónagy szeme ... 5. — Az ükapám szerezte ezt a kis földet. Nyolc-kilenc ősöm verejtéke termékenyítette a rö­geit. Az édesapám tiz; éve halt meg, azóta én acsarkodóm ve­le. Lucernát vetek, törökbúzát termelek, teheneket tartok, disz nót hizlalok ... Titkolt keserűség lapul a szavai alatt. Egymás mellett tapossák a gyalogösvényt. Szerte, fony­­nyadt dinnyék dudorolnak. Táncol a forró levegő. A lány habkönnyű, divatos mousseline imprimée ruhaköl­teményt visel. Szürkésbarna ki­­gyóbőrcipője kis vagyonba ke­rülhetek Virágszár csuklóját apró hrilliánsok öleli1. Fonnyadt margarétát lógat a kezében. A férfi féiszemmel reá les. — Bocsásson meg, hogy a magam dolgaival untattom . . . 'Erzsi a mellette lépegető ha­talmas emberrel tomássiza a pil­lantását. Jó fejjel magasabb, szélesvállu, lassumozgásu. — Kérem, beszéljen ... csak 1 magáról beszéljen ... Péter köhint kettőt. — Hát izé ... nem tudom, miért mondom ezeket, miért syilik ki maga előtt a lelkem... mert még az anyám sem ... — nehezen születnek a szavai -— nézze kedves, én festeni tanul­tam ... Pesten, Becsben, Paris­ban ... jártam Barbizoniban, a fontaineblieaui erdőben, amerre valaha Camille Corot is járt, az­után végigcsatangoltam Olasz­országot, Firenzétől Nápolyig— éhes lélekkel kerestem a szépet ... láttam Palueeát, hallgattam Toscaninit és azt kívántam, hogy mindig__hogy örökké... — íme. Dinnyét termelek, disznókat hizlalok. Tiz éve. Tiz év por és sár. Tiz év az Isten háta mögött. , Megtorpan a szava. Keserű ránc gyürődik a szája szegleté­be. A lány feszülten figyeli. — Miért nem fest? Miért nem dolgozik? Miért nem igyekszik szabadulni innen? I — Nem lehet ... szegény va­gyok ... meg az anyám, akit szeretek ... meg a föld ... Lekussad a pillantása. — Meg a tavasszal megkér­tem a Julika kezét ... 6. Éjfél kalapál a toronyóra. Vége a napnak. Ádám néni pehelydunnája a­­latt alussza az öregek vékony­ka álmát. Sánta Kudor hango­san hortyog, Kudor Kata a macskakölyökkel közös takaró alá költözött, Tóth Juliska Sóhiaparelliről, iMolyneuxről, nv, on pír ól álmodik ivrapoleon, a fehér leghornkakas, gunnyadt fejjel 'bóbiskol az ülőn, a disznó­ólak felől kósza röffenéseket hoz a csend, a tehénistállóban foltoshasu simmenthaliak alatt ropog az álom. A hold ébren van. Hízott ar­ca kíváncsian les a tornác zsin­delyfedele alá. Ahol Péter és Erzsi, már har­madik órája, halk őszinte sza­vakat hullatnak. — Csak akarnia kellene, — súgja a lány. A fiú gondolatcsordájából egy re jobban kihizik az elhatáro­zás. Puffad az indulata. — Tiz évig barom voltam! Paraszt voltam! Elég volt! Itt hagyom, itt hagyok mindent! Elmegyek! Elmegyek! Elme­gyek! Meleg kis kéz lopakodik az erős markába ... 7. Három óra. A fiú a lány ölébe hajtja a fejét. Csókéhes szája a másikét keresi. Erzsi lehelete súrolta az aj­kát. — Nyolckor megy a vonatom. Gyere velem. Boldogság! Fájó boldogság! — Megyek ... 8. Hét óra. Anyjával találkozik a tornácon. — Rosszul aludtál fiam? 0-lyen gyűrött az arcod. Péter nem mer a szemébe nézni. — Anyám ... elmegyek ... — Vele? — kédezi halkan az öregasszony. Péter ibóünt. Az anyja szemében könny a­­lázatoskodik. — Jó ... jó ... nem bánom, de ... de vedd el feleségül ... 9. Fél nyolckor Julika szalad be. Csak egy szóra. — Jó reggelt! Kezitcsókolom! Hoztam egy kis1 útravalót. Ráijedt a Péter táskájára. — Maga is utazik? — Csak ,.. csak egy-két napra, — hazudik a fiú — dol­gom van Pesten ... 10. Háromnegyed nyolc. Napfü­­rösztötte, meleg nyári reggel. Lépegetnek az állomás felé. Czuháék udvarán csépelnek. Törökék kertjében halavány­­zöld nagy tüköralmák kínálkoz­nak. Tóthéknál ugat a puli. Alsó kovács háza előtt rikit a pirosra mázolt uj kerelkeskiut. A kis Kudor Kata jön szem­közt: — Kezitcsókolom, tekintetes úr. A templomikertban érett nap­raforgók fény felé emelik fejü­ket. Ezer apró bárányfelhő legel a Mennyország kéikfüvü rétjén. Ádám Péter dacosan kapja a Winnipeg, Man. 1976 már. 12. fejét. Hát azért is ... csakazért­i® elmegy;! De úgy érzi, mintha valami megpattant volna a melle tá­ján ... 11. Nyolc óra öt perc. Erzsi a vonat lépcsőjén áll. Péter ... Péter a földről nézi. Indulót dobol a pulzusa, veritek veri a homlokát. — Erzsi — dadogja — Erzsi ... én ... én ... A lány mosolyog. Nyújtja a kesztyűs kis kezét. — Bolond fiú. Hát maradj itt ... 12. Hazafelé baktatnak. Por ... por ... por ... szikkadt árok ... bús akácfák ... Feketekovács szomszéd eset­ük melléje. — Há csak eement. — El. (iLépnek.)----Há ... csinos személy vót. Kicsit keszeg. (Csentd. Erzsit temeti a lel­ke .. .) — Há ... íszáznyóevanat ad­nék a tinóért. (... Párist, a Montmaitret, a Bois de Boulognet, a Tuile­­riák kertjét, a Palace de l’Opera metróállomásánál csókolózó fia tál párokat ...) — Nem lehesen többet. Igen kevés a piz. Drága a takar-7 1 mány. (... a Palazzo Stiozzi Fi­renzében, a Pantheont Rómá­ban, a milánói Scalát ...) — Gondójja meg a tekintetes ur. Száznyócvan pengő egy oj­­jan hitványka jószágért! (Folytatás a 8. oldalon.) Helyzet előnyök (Folytatás a 2. oldalról) Körülbelül' ezeket válaszol­tam volna hátbaveregetős bará­tomnak, de aztán meggondol­tam magamat: miért vegyem el tőle ezirányu hitét? Ő úgyis meg volt győződve, hogy ná­lunk a fenti helyzeti előnyök, sltb. következtében), minden csak “előnyös”, minden mo­dern, mint a magas ház kül­seje, és minden a módéi n tech­nika vívmányai szerint halad, mint az előbb említett automa­tikus lift. ő ugyanis a liftet is nagyon irigyli, mert ahogy ki­sült, a gyermekei mindig azért akarank hozzánk jönni, hogy a felvonóban a gombokat nyom­kodhassák, lehetőleg mind a ti­zennyolcat, hogy az utánuk be­­stzálló gyanútlan örök lakás tu­lajdonost a guta kezdje támo­gatni, mikor emiatt a lift min­den egyes emeleten megáll, aj­taja kinyílik, bezáródik és vég­re megindul, hogy újra megáll­jon, kinyíljon, pont tizenhétszer egymásután, mielőtt a föld­szintre leér. De tagadhatatlan azért, hogy a technika vívmányait mi is “ér­vényesülni” hagyjuk a háztar­tásunkban. Feleségem termé­­fcizetesea, cßak magas gőznyo­­másu fazékban főz, mivel így hamarabb megvan minden és iziete'sebb ... Néha valóban pil­17-es számot visel a'mellén, meg a hátán ... Kudor Kata az út közepén áll. Most vette észre a közeledő ve­szedelmet. Anyácskáját megbé­nítja a rémültet, elfelejtett pa­rancsolni a lábacskáknak, a lá­bacskák megkövesednek sze­­mecsikéire a puska éle hajtott őz könnyes riadalma borul. Öreg Ádám néni iszonyodva takarja az arcát: — Uramisten! A négykerekű halál egyre nö­vekedik. Lámpaszeme lesi a gyereket. Sánta Kudor teste késői cse­lekvésre lendül. Pipáját elejti, torkából torz nyöszörgés^ sza­kad1. Még egy másodperc! Sikoltanak a keményen le­szorított fékek. Megtorpan a gép, megfarol a két hátuisó ke­reke, irányát változtatja a ször­nyű rohanás, rázökken a köves gyalogúira, neki az alacsony palánknak! Hosszú, lapos ívben repül le róla az ember, át a ke­rítésen, bele a Kudorék libausz­­tatójába! A kocsi pedig, a deszkák tö­vében, mint döglődő nagy á.lat, rúg néhányat a hátuisó lábá­val ... J, . 3. Amikor levették fejéről a vastagon bélelt ibőrásakot, a­­ronyszinü haj omlott ki belőle. — Jány! — csodálkoztak. Körülötte sürgött a fél falu. — Hozzák be hozzám — rendelkezett öreg Ádám néni. — Feketekovács szomszéd fog­ja a lábát, te, Gyurilca ugorj a fejéhez, Juliska fiam fuss a doktor urér ... 4. Boldog Erzsinek hívták Nem történt semmi baja. Most kényelmes nyugágyon fekszik, széleslevelü, vöríkv.rá­­gu mályvák likacsos árnyéká­ban. Négyen szorgoskodnak mellette. A feketeruhás, fehér­­fejű öregasszony, Péter, a nagy szál1 fiú, Julika, a jegyző leánya, akiknek szemtelen szeplőcskék piroslanalc az orrán, a szája mo­solya édes, az alakja kicsit göm­bölyű, végezetül pedig Sánta Kudor uram. — Instállom, kisasszony — esetlenkedik a hangja — köszö­nöm, instállom, köszönöm . • • A leány reáemeli búzavirág­­szemeit, megszorítja az öreg bütykös kezet ... Az orvos már elment. A ver­seny mezőnye is messze járhat azóta. Pesten is> tudják már a szenzációt, telefon, táviló vitte a hirt, most színezik, cicomáz­­zák, talán már nyomja is a ro­tációs. Boldog Erzsi hőstette lanatok alatt felrobban a fazék, az az a biztositó gumiszelep ki­vág és a benne levő kotyvalék, pörkölt, magaróni spenót, sár­garépa, vagy paradicsom a mennyezeten szivárványszánek­­b£in tálalva kezd csöpögni a fe­jünkre, mialatt a makai ónik, mint száz meg száz kili-zták a faliakon csúsznak, kígyóznak lefelé a nehézségi erő következ­tében. Izüetesebbség tekinteté­ben azonban legfeljebb csak az ételek egészségesebb voltá­ról lehetne iszó, ha a falról le­kapart meszet a szervezet kal­cium szükségletének szempont­jából ítéljük meg, mely ilyen mennyezetről való lekaparás e­­sefcben az ételbe kerülne, ha fe­leségem ki nem dobná minden­­nestől az egész maiteres ‘gyors’ ebédet. Ezzel szemben megvan az a vigasztalásunk, hogy a fe­hér csempékről vízzel lemosha­tó mindenféle ebédfolt, csupán a mennyezetet kell havonként többször mész ehetni ... Egyébként minden modern és automatikus. Főleg automati­kusan is romlanak el ezek a modern háztartási technikai vívmányok. Ez rendszerint a für dőszoba mielegvizszólgáltató be­rendezésénél fordul ©lő, mely­nek csap-nyitásira keil automa­tikusan működnie. Nagysze­rűen folyik is a melegvíz auto­matikusan, ... és robban fel az egész szerkezet, mikor legjke­­vésbbé várnád. Utána természe­tesen a meleg v i z szo Igái tatás is automatikusan bedöglik, s míg azt a gyárban megjavítják, röp­ke hónapok telnek 'el automati­kusan. Szóval minden automa­tikus! Nekem azok az elmés szerkezetek tetszenek legjob­ban, ahol csak egy gombot kell megnyomni és minden ... eltű­nik. Én a múltkoriban a gomb helyet, egy szeget “nyomtam” meg a konyhaiadban éa eltűnt majdnem az egész konyhaiak Tiszta szerencse, hogy a túl­zott automatizálás következté­ben én is el nem tűntem a fal­lal együtt a tizenhét emelet mélységbe ... De ez viszont el­­vitathatatlanul “magas pozí­cióm” helyzeti előnyei közé tar­tozik, mert ha nem törekedtem volna ilyen magasba, hanem lent maradtam volna a “por­ban”, akkor legfeljebb az utcá­ra estem volna ki, ha már ki­dül a fal automatikusan ... Hátbaveregetős 'barátomnak azonban minderről nem szól­tam semmit, hanem önzetlenül meghívtam, hogy szerelje fel az amerikai konyha többi szekré­nyeit a falra, tekintve, hogy ne­kem elment a kedvem egyelőre minden olyan lehetőségtől, ahol kis nyomásra az egész fal el­tűnik a feneketlen mélységbe. A MULTIKULTÜRA ERŐSEBBÉ TESZI KANADÁT Kanada büszke arra, a tényre, hogy állam­polgárai sok kulturális háttérrel jöttek. A számtalan és különböző tehetségek, müveit és technikai szaktudásuknak örülni tudunk. Mint kanadaiak, Kanadát erőssé és dinamikussá teszik. A multikultúrális állandó politikán keresztül a kanadai kormány ennek a kulturális előnynek a birtokában, arra ösztönöz, hogy ebben valamennyi kanadai részesüljön. ITT VANNAK AZOK A LEHETŐSÉGEK, AMELYEK A MULTI KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉGBEN MŰKÖDNEK: □ A szervezetek és közösségek: támogatása a NEMZETISÉG! CSOPORTOK KAPCSO­LATÁN keresztül. □ Kiépíteni annak lehetőségét, amely a mi kultúrális eltérésünket megismerteti a KANADAI AZONOSSÁGI PROGRAMON keresztül. * □ Tanácsadó Bizottság irányítja a KANADA NEMZETISÉGI TANULMÁNYOKAT. □ Anyagi alap a NEMHIVATALOS NYELV OKTATÁSÁNAK fejlesztésére. □ Támogatás a MULTI KULTURÁLIS KÖZPONTOK szervezeteiben. Q Bevándorlók segítése a BEVÁNDORLÓK KIVIZSGÁLÁSA PROGRAMBAN. □ önkéntes csoportok alapítása a TERVEZETT BIZTOSÍTÁSOK PROGRAMJÁN keresztül. □ Többnyelvű filmek gyártása a NEMZETI FILM BIZOTTSÁG-on keresztül. □ A multikultúra történelmének okmányai az EMBERTANI MÚZEUMBAN. □ Felkutatja és megőrzi a nemzetiségi okiratokat a NYILVÁNOS ARCHÍVUMOKBAN. □ Idegennyeivü könyveket gyűjt a NEMZETI KÖNYVTÁRBAN. , Közölje észrevételeit, vagy írjon további felvilágosításért a következő címre; Mulíiculturalism, P.O. Box 366, Station “A”, OTTAWA, Ont. KIN 8Z9

Next

/
Thumbnails
Contents