Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-27 / 9. szám

BECSÜLETES

BETYÁROK

IRTA: KO VÁC H DEZSŐ

Régi közmondás, hogy legjobb tanító a nyomorúság. Hátha ez igaz, 'éis. részben igaz, akkor Marton Gyuri ennek köszönheti miniden tudományát. Mert ötét tényleg a nyomorúság tanította meg túrni és faragni. Máskülönben' föddnélküli föidmáves volt. Csak a rövid téli napokat és bosszú éjszakákat hasznúita fel arra, hogy fatillákat, fakanalakat és fatányérokat faragjon; De nemlcsak evőeszközöket tudott ő faragni, hanem csinos kis szobrokat is. Jézusról, meg a többi szentekről, olyan helyrevaló szobrokat készintett el, hogy iméjg a legihire•- ©on művészeik, szobrászok se tudtak voina különbet pingálni. Nem volt olyan dolog, amit ő ki ne tudott volna faragni. Pedig soha senki se tanította. Mondogatták is neki a faluban:

— Gyuri, téged az Úristen is művésznek teremtett. Kár hogy nem lettél szobrász!

— Többet ér egy fakanál sok érabőd faragott szobornál.

Egész télen fúrt, faragott. Mikor már tele volt a kamrája pompásam .kifaragott 'evőeszközökkel szekérre pakkolta és elvitte a legközelebbi nagyvásárra. .ilyen alkalmakkal állagával vitte nenuqsak a feleségét, aki nagyon befolyásos asszonynak bizonyult a vásáron, hanem az öt éves káig, Esztike leányát is.

Történt, hogy egy alkalommal, úgy ihiúsvét előtt egy pár

— Nizd mit vettem! Uigyi szip? ügyi (jó?

Egy ideig bambán nézett az asszonyra. Aztán lenézőleg ráförmedt:

— 'Csak nem 'ettél gombát? Há’ már neked se jó a csizma? Gomboscipő kő neked is, akárcsak az uridámáknaik? Mit szól majd anyád, ha .meglátja a lábadon?

Az asszony elkedvetlenedett.

— Mit szól anyám? íSemmit! ‘iszen most ez a divat. Ilyet visel mindenki, — mondja elszontyolodva.

— Tedd oda a csizmához. Majd jó desz kánikulában.

Zsuzsa eiipityeredett.

— Csak csufolódj! Hát nem irdemiem meg? Nem segítettem neked eleget?

— Hát ‘iszen megérdemled. Én csak azirt mondom, mert ennek az árán jó pár csizmát is vehettél véna. Csizma kő a faluba, nem cipő. Nem látod, hogy a tanító is csizmában jár, pedig o úir?

— Hátha nem szereted akkó’ visszaviszem,, — mondja az aszszony zokogva.

— Viszel fenét! Dobd oda ni a esizuiáho’ oszt induljunk!

Zsuzsa felnyitotta a ládát, melyre az ura mutatott.

— Hol a csizmád? Itt nincsen!

— Akó’ a másikba’ van.

Az asszony a másik ládát is kinyitja.

— »Itt sincs!

Gyuri meglepődve néz az aszszonyra.

— Nincs?

— Nincs!

— Ne bolondozz!

— Nincs biz, a, egyikbe se!

—- Hü, az árgyéiusát neki,

csak nem lopták el! Hiszen oda tettem.

Azzal felugrik és elkezdi keresni a itísizmáját. De bizony sehol se találja. Átszalad a szomszéd sátorba, a kádárhoz.

— Nem látták kentek, hogy ki lopta el csizmámat? — kérdi idegesen.

— Nem bizony! Van nekünk dolgunk 'elég, — felöli rá a kádár.

Zsuzsa addig a másik szomszédhoz, a fazekashoz futott.

— Nem látták, hogy ki járt a szekerünk körül? Ellopták az uram uj csizmáját. Éppen most

— mondotta sopánkodva.

— Van neküik .elég bajunk,

— csattan fel a fazekasné. Nem látja, hogy itt maradt a nyakunkon a sok edény?

A csizma eltűnt. A sok lárma és töprengés közepette Esztike is felébredt. Elkezdett sírni.

— Mi a bajod? — Kérdi Zsuzsa mérgesen.

— Ihes. vagyok! —- diadogja a kicsike.

Zsuzsa egy nagy mézesbabát nyomott a kezébe s a gyerek elhallgatott.

Befogtak és elindultak. Csendesen hallgatagon baktattak hazafelé. Gyuri egy szót se szólt mérgében. Sajnálta a csizmáját. Zsuzsa meg azért haragudott, mert a férije gúnyt űzött belőle. A kis Esztike pedig addig

játszott, dudorászott, amiig el nem aludt hátul a kosaiban.

A nap kezdett alászállni, mire a ikóródi erdő szélére értek.

— Hajcs egy kicsit gyorsabban! — szófal mieg nagysokára az asszony. Mdnggyá este lesz.

— Van idő élig, — felelte rá mogorván.

Lassan keresztül döcögtek az erdőn.

— Nem bántja itt még a légy se az embert, — jegyzi meg Gyuri, a|hogy kiérnek az erdőből. — Csak urihintókat szoktak itt kirabolni, nem szegi ny embereket.

Egy nagyot zökkent a szekér. Zsuzsa majd lefordult az ülésről. Hátra nézett, (hogy nem-e csúszott le valami a szekérről.

— 'Szent Isten! — kiáltja fel kétségbeesve. Hol az Esztike? Elvesztettük a kosárral együtt, a telkemet. Állj meg!

— Hóó! — kiált Gyuri a lovakra.

'Megállották és megvizsgálták a szekeret. Sehol semmi!

■ — Hát csakugyan elvesztettük! — »szólal fel Gyuri aggodalommal.

— Fordulj meg! (Menyünk vissza, hátha megtaláljuk valahol, — jajdult fel az asszony.

Visszafordultak.

— Te figyeld azt az oldalt, én figyelem eztet, — kiált Gyuri a feleségére, ahogy irgalmat^ lanul a lovak közzé; vág az ostorral.

Minél beljebb hatoltak az erdőbe, annál isötétebb lett előttük az út. Az asszony egy kosánfélét pillantott meg a távolban, az út közepén.

— Ott van ni! Az a’! — kiáltott fel könnyed között mosolyogva, Zsuzsa.

Odaértek. Egyik erről, másik arról ugrott le a szekérről. Zsuzsa ért előbb a kosárhoz. Lekapja róla a takarót hát látja, hogy a kis Esztike úgy alszik benne, mint a bunda.

— Lelkem, gyermekem! — kiált fel öröméiben, amint ölébe kapja a kis leányt. Csak hogy nem történt semmi bajod. Hála legyen a jó Istennek.

Gyuri szekérre dobta az üres kosarat, aztán megsimogatta a gyermeket.-r- Megütötted magad? — kérdi tőle kíváncsian.

A gyerek csak hallgat és nagyokat ásít. Gyuri elkezd gondolkozni.

— Lehetetlen, hogy magától esett volna le, — állapítja meg végre. Nézd, hogy milyen magasra van láncolva a sarogiya. Innen bizony nem csúszhatott le magától. De nem iám!

—■ Meghatottuk vóna, ha leesett vóna, — feleli rá Zsuzsa, megboirzadva. Se baj, csak hogy meg van és nem történt semmi baja! Fordulj meg és menyünk, mert igy reggelig se érünk haza. ,

Felültek a szekérre és, megfordultak.

— Gyi! — szól Gyuri a lovakra.

— Halt! — kiált rájuk egy erős férfihang a bokorból

De már ekkor két markos leWinnipeg, Man.

19-76. febr. 27.

gény megragadta a lovakat. U- tánuk másik kettő is jött.

— Betyárok! — súgja Gyuri az asszonynak.

, — Édes szüzanyám, ne 'hagyj el! — susogja Zsuzsa, szörnyen megidjedve.

Magához szorította a gyereket.

— Ne féljetek! — szólal meg egy termetes betyár. Szánjatok le szépen és lássuk mi van a szekeren.

Leszálltak. A 'gyerek elkezdett piityeregni.

—- Ide azokkal a ládákkal!

Gyuri leveszi az egyik ládát és a betyár parancsára kinyitja. Elkezdi benne turkálni.

— Viganő. Gyóqs! Kő a fenének. Gyertya! E’ má’ ikő! Erre szükségünk van! — mondja^a betyár és átadja a társának, aki mellette állott.

— Vilhetöd! Lássuk a másikat.

A másikat is leveszi Gyuri és elébe teszi.

— Könyér, só, paprika, cukor, kóbász. E’ mind kő’. Fiuk! Kohászt vacsoráknak, — kiált fel a zsivány. De nini, hát e mi? Paprikás szalonna! E’ .má’ osztán döfi. Jó lösz früstöfcre, — jelenti ki a tolvaj s darabonként mindent a társának átadott, tolvaj á kosárra.

— Hát abba’ mi van? '— mutat a tolvaj a kosárra.

— Abba’ a gyerek alszik, — hebegi Gyuri nehezen.

7

— Úgy? Hát pinzötek van?

— Vét, de elkötöttük.

— Akkó, mehettok!

A betyárok eleresztették a lovakat és pillanat alatt eltűntek. Gyűrték felültek a szekérre és megkönnyebbülve tovább hajtottak.

—- Nem lesz kóbász húsvitra! — tszólal meg szomorúan Gyuri, sokára.

— Bánom is én, csakhogy Esztikám meg van! — válaszol rá az asszony. Úgy megijedtem, hogy még most is. reszketek. Pedig jók voltak. Nem gonombáskodtak.

— Becsületes betyárok. Nem kellett nekik semmi, icirak az enni valók.

— Az, becsületes 'betyárok, — hagyta rá az asszony.

Éjfél körül értek haza. Gyuri kifogta a lovakat, aztán behordta a ládákat. Kezdi kiszedni a kosárból a gyermek holmiját. Egyszer csak elkiáltja magát:

— A csizmám! Meg van a csizmám! Nizd, itt van a csizmám!

Az asszony odaszaladt és a kosárba nézett.

— Csakugyan! De nézd, hogy niz ki!

Gyuri kiveszi a kosárból, hát látja, hogy a szép keményszárak össze vannak nyomva, törve,

—- Ember! Hát 'hogy kerültek ezek a kosárba?

Gyuri elgondolkozik.

— Hogy? Hát ippeg azon töröm én is a fejemet, — jelentette ki fülig elpirulva.

héttel, rengeteg sok evőeszközt adtaik el a debreceni nagyvásáron. Már délután két árakor egyetlen darab portéka sem aradt a ládában. Még többet is ed tudtak volna adni, ha rett várna.

— Tudod mit? — mondja az asszony, — mielőtt haza megyünk, jó lesz mindent bevásárolni, amire csak szükségünk J van, mert ki tudja mikor fogunk megint Debrecenibe jönni.

— Nem bánom, — fellel ,e Gyuri, *— most időnk is van, meg pénzünk is.

— Hát akkor erigy és, vegyél magadnak egy pái csizmát. De jót és sziépet ám. Én. itt maradok a gyerekkel.

Gyuri 'kapott az alkalmon. Jól esett neki az is, hogy a felesége ilyen szépen biztatta. Mig ő odajárt, az asszony a szekér körül szórakozott a kis Esztikévé!.

*

Egy félóra múlva visszajött. Szép pár csizma Hágott a kezében,

— Na, mit 'szólsz hozzá, Zsuzsa? — kérdi némi önteltséggel.

— iSzip, nagyon szip, de egy kicsit leginyes, — jegyezte meg a nő miután alaposan megvizsgálta.

— Hüinum! Csak nem gondolod, hogy olyan puhaszárut veszek, mint a tied? Asszonynak | való az, nem embernek.

— Jó, jó, — mondja Zsuzsa,

— nem azért mondom, hogy megharagudj, de egy kicsit leginyes,

— Csaik ne ibeszéilj sokat! E- rigy, oszt te is vegyél magadnak amit akarsz. De ne ligy 'Sokáig, mert indulunk. Azt mondják,. hogy nem tanácsos éjjel az erdőn keresztül hajtani.

Az asszony elsietett. Gyuri leült a gyékényre, a szekér mellé, és jót húzott a pálinkás üveg bői. Könyökével meg,törülte a száját, azután pipára gyújtott. Majd a napi bevételt kezdte, csak úgy nagyjából, összeadni. Demivel nem tudott rajta elmenni, hát Zsuzsára hagyta a dolgot. Igaz, hogy a gyerek is folyton nyugtalankodott körülötte éa zavarta.

— Jobb leszz, hallefekszel! — mondja a kis szöszkén'ek. Úgy látom, hogy fárad vagy.

Felkapta a gyereket és a nagy kosárba tette. A gyerek hamar elaludt. Hogyne! Éjfél óta le se hunyta a szemét. Ő meg leült a gyékényre és megint az üvegfenekére nézett. Mire Zsuzsa visszakerült, Gyuri a szekér alatt horkolt.

<— Nizze meg az ember! Hát nem elaludt. El a’! Héj. kéj fe’!

— kiált rá az asszony, amint jobb lábával talpon rúgja a fér-, jét.

Gyuri felébredt. Megdől, gölte szemeit és felült.

pi a szervezetek és közösségek támogatása a NEMZETISÉGI CSOPORTOK kapcsolatán keresztül.

□ Kiépíteni annak lehetőségét, amely a mi kulturális eltérésünket megismer teti a KANADAI AZONOSSAGI PROGRAMON keresztül.

r~l Tanácsadó Bizottság irányítja a KANADAI NEMZETISÉGI TANULMÁNYOKAT.

|—] Anyagi alap a NEMHIVATALOS NYELV OKTATASANAK fejlesztésére.

| | Támogatás a MULTIKULTURAL KÖZPONTOK szervezeteiben.

| | önkéntes csoportok alapítása a TERVEZET BIZTOSÍTÁSOK PROGRAMJÁN keresztül.

P] Többnyelvű filmek gyártása a NEMZETI FILM BIZOTTSAG-on keresztül.

| | A multikultúra történelmének okmányai az EMBERTANI MÚZEUMBAN.

| | Felkutatja és megőrzi a nemzetiségi okiratokat a NYILVÁNOS ARCHÍVUMOKBAN.

pf Idegennyelvü könyveket gyüt a NEMZETI KÖNYVTARBAN.

rn Bevándorlók segítése a BEVÁNDORLÓ KIVIZSGÁLÁSA PROGRAMBAN.

Hon. John Munro L’hon. John Munro Minister Responsible Ministre chargé tor Multiculturalism du multiculturalisme

Ki a bűnös

(Folytatás a 2. oldalról)

neki. Még egy whisikeyt Tommy.

— Nem kell minden pletykát elhinni, Miss Lizzie — csitította a pincér, — Kid Muilayró'l meg éppen nem.

— Két év ... — mondta Lizzie elmélázva. — Gyemmeikikoromibaiiii mindig kint játszottam az utcán, meat apám nem szerette, ha odahaza voltaim. Az utcán aztán leültem a gyalogjáró szélére és néztem a járókelőket. Egyszer csak arra jött Kid, és magával vitt. Mikor az első pohár sört megittatta velem, egész éjszaka sírtam odahaza. És most ... Tommy! Látta maga valaha Anny Ca. Isont?

.. . Ha Kid bejönne, mondja neki! Csak (bízza rám ... Még egy whiskeyt Tommy ...

Kissé bizonytalan léptekkel, de csillogó szemmel 'lépkedett Lizzie a körúton. Egy nagy téglaépület küszöbén göndcahaju gyérnek üldögélt s egy darab spárgával játszott.

Lizzie leült melléje. A tekintete egyszerre tiszta lett .megint.

— Add ide a spárgát., — mondta. — Bölcsőt csinálok belőle.

Amíg. ők ketten, Lizzie és a gyemnek a küszöbön ültek és játszották, fönt az Egyeténtés- i Klülb nagytermében már fetosavarták a vilüanylámpákat. A klóban minden két hétben rendeztek tánceset.

Kilenc órakor megjelent az elnök: Kid MuPay a karján egy hölggyel. A hölgynek aranyhaja volt, akár Loreleynek Bo.dogan és büszkén lépegetett Kid Mu'Uay mellett.

Amint ott álltak, a parkettás terem közepén, a Sons, zöidselyeim .ruhában, kiugrott a vendégek közül. Fekete szeme villogott. Káromkodott egyet és a kését markolatig belevágja a vőlegénye mellébe. A következő pillanatban lerohant a lépcsőn és szaladt ki az utcán a.

A tömeg utána.

Apák, anyák, fiuk és leányok üvöltő sokasága. Ordítva, sikoltozva, fütyülve, vérét kiáltva.

Lizzie jól ismerte az utat és biztosan szaladt iidözői elől. Le, egészen a folyóig. Aztán még egy-két bizonytalan lépés és, a sötét viz kebelére öllelte Lizziet és pillanatok alatt elaltatta. Öt perc alatt megoldotta a problémát, melyen ezren és ezren éjszakákon át hiába törik a fejüket.

* * *

Furcsa, hogy az embernek néha micsoda álmai vannak. A költő látomásnak nevezi ezeket az álmokat. Nékem is volt ilyen

(Folytatás a 8. oldalon.)

A sokoldalú kultúra... természetesen a gyerekekkel jött

Szeretet ... megértés ... megélhetés ... tanulás ... közösen, minden dologgal, magától érthetően jön a gyermekekhez. Ezek azok a dolgok, amelyek a sokoldalú kultúrát jellemzik. Mint kanadaiak, szerencsések vagyunk, hogy a sokféle nemzetiség hagyományaiban, kultúrájában §§ szaktudásában részesülni tudunk. Az eredmény egy erősebb Kanada! Mindez, -i azonban tőlünk függ ... miután ez egyéni.

ITT VANNAK AZOK A LEHETŐSÉGEK, AMELYEK A MULTIKULTURALIZMUS

TEVÉKENYSÉGÉBEN MŰKÖDNEK:

Közölje észrevételeit, vagy írjon további felvilágosításért a következő címre:

Multiculturalism, P.O. Box 366, Station “A”, Ottawa, Ont. K1N 8Z9