Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-27 / 9. szám
2 BECSKE LAJOS: Ravasz László emlékest Calgaryban (Megkésett tudósítás.) A Calgary-i Magyar Református Egyház “Bácskai István” Férfiköre méltó keretek között ünnepelte meg, 1975. december tí.-án este 7 órakor a nagy dunameléki református püspök, néhai dr. Ravasz László emlékét. Az ünnepség a felekezeti béke és megértés jegyében kristályosodott ki. Az ősi, 90. zsoltár, “Te benned bíztunk eleitől fogva .. .” eléneklésével kezdődött. Főtisztelendő*, Horváth Miklós, a Szent Erzsébet r.k. egyház helyettes lelkésze, Ravasz földije mondott imát és méltatta az Erdélyből Magyarországra ellhivott püspök életét és munkáját szívből jövő, testvéri szavakkal. Füiiöp József az M.iH.B.K. kanadai főcsoport vezetőjének előadása: “dr. Ravasz László kapcsolatai a M. Kir. /honvédséggel” érdekes és megiható fényt árasztott a püspök egyéniségére esi bizonyságot tett arról .az egyetemes hatásról, mely belőle minden igaz magyarra kisugárzott. Hazai Magda, zongoraművésznő, óriási tehetséggel és brilliáns technikával csillogtatta művészetét. Az egyház énekkara Ravasz László kedvenc zsoltárát “Az 'Urnák irgalmát örökké éneklem ..meghatott légköriben; énekelte el. Calgary polgármestere, Rod Sykes és Rev. Gerald Graham mélyen szántó szavakkal emlékeztek meg a nagy püspök küldetéséről és az emigrációban élő magyarságnak szánt madátumáról: “Vigyázatok az amerikai magyarságra, mert szolgálata ugyanaz ma népünk életében, mint volt valamikor a fejedelmi Erdélyé”. Eisenbart József hazafias dalokat énekelt, dr. Biró Béla zongora kíséretével. Ők Edmonton magyarságát képviselték. Előadásuk nagy lelkesedést váltott ki a hallgatóság' szivéből. Becs,ke Lajos lelkész, mint hálás tanítványa “Mozaikokat” mondott el Ravasz László életéből és humoráról, amit a közönség- nagy elismeréssel jutalmazott. Vitéz Sebő Ernő nagy hatást ért el Ady Endre két szép versének elszavalásával. Az ünnepség a Hymnusz eléneklésével ért véget. Akik jelen voltak ezen az estén, azzal az érzéssel mentek haza, hogy jó együtt lenni nekünk magyaroknak és emlékezni arról a szent örökségről, amelynek szolgálatában Ravasz László elégett és amelyiknek minden emigrációban élő magyar fákliyahordozója kellene, hogy legyen.. ''Önkéntes nagyszülők" Vancouverben ALYN EDWARDS (Canadian Scene) — Az elmúlt két esztendőben sikerrel működött Vancouverben az önkéntes nagyszülők szervezete, amelynelk az a célja, hogy jó kapcsolatokat műveljen ki idős emberek és kisgyermekek között. Marjorie Walters ötlete volt, hogy összehozzon nagyszülőben gyermekeiket a belvárosban élő, árva öregekkel, akitanek nincs az égvilágon senkijük. Pl. Mrs. Gertrude Benozs mult nyáron iköltözött Montreálból Vancouverbe a férjével. Az idős házaspár csakhamar felfedezte, hogy nem nagy mulatság az élet a bellváros egyik bérházának 17. emeletén. Egyre árvábbnak érezték magáikat. Érdekes módon Mrs. Benzonnak van egy unokája a városban, csakhogy azzal nem tud elég időt tölteni, nehogy a szülőkkel nehézségei támadjanak. Telefonált hát az önkéntes nagyszülők szervezetének, miután olvasott arról egyik újságban. Lényegében az időtájt hallott a szervezetről Jill Birt is egyik barátnőjétől. Jillnek van egy 3 éves kislánya, de ninics rajta kívül senkije. “Régen nem történt velem olyan szerencsés eset, mint mikor találkoztam a szép, kékszeinü kisleánnyal” — mondja Mrs. Banzon. “Minden héten kétszer találkozom vele és eltöltünk együtt néhány órát. Déliben együtt eszünk, néha még moziba is elmegyünk.” Októberben Mrs,. Benson adta a kicsinek a születésnapi pártit. Ami a kislány édesanyját, Jill Birt-öt Heti; ő is nagyon boldog, mivel tudja, hogy leánya milyen nagyon várja mindig a “nagymamával” való találkozást. A szervezet alapitója nem kis meglepetéssel látja, hogy a kezdeményezés, rövid két év alatt, milyen nagy sikert aratott. Nagyon sok barátság alakult ki kisgyermekek és idős emberek között mán eddig is, de egyre jönnek az érdeklődés,ek nemcsak bennszülött kanadaiak, ha nem a nemzetiségekhez tartozók részéről is. Persze ebbein az esetben egy kicsit nehezebb a szervezet dolga, mert nem mindig lehet megfelelő “nagyszülőket” nagyhirtelenjében előteremteni. Ha idős ember kapcsolatot keres az irodán keresztül, IMrs. Wallters arra kiérd; látogassa meg, hogy elbeszélgethessen vele. Ugyanakkor felveszi a jelentkező adatait, megcsinálja a múlhatatlanul szükséges ellenőrzést, majd találkozót teremt az idős “nagymama” jelölt, valamint a kisgyermek és szülei között. A kapcsolat létrehozásánál nemcsak arra kell gondolni, hogy a felek rokonszenvesek legyenek egymásnak, hanem arra is, hogy' ne llakjanak egymástól túlságosan távol, mert akikor közlekedési nehézségek vannak a “nagyszülő” és a fogadott unoka között. ■Hasonló szervezettel más városokban is megpróbálkoztak, de sehol akkora sikere nem volt, mint Vancouverben. Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbbi Hírek a Nemzeti Könyvtár löbnnyelvü konyvlarszoiyaialárol (Canadian Beene) — A Nemzeti Könyvtár ottawai többnyelvű szolgálata nemsokára évfordulót ünnepel. Eredményei azt mutatják, hogy sikerrel! végezte el a kitűzött munkát, elismerést kapott a nemzetiségektől. ±9 <o március óta 11,000 (nem zetiségi nyelven, tehát nem angolul, vagy franciául) nyomtatott könyvet küldött szét 23 tartományi, vagy regionális központnak azzal a kéréssel, hogy juttassák el azokat a helyi könyvtáraknak. A legnagyobb érdeklődés a következő nyelvű könyvek iránt nyilvánult meg: kínai, holland, német, olasz, lengyel, portugál, spanyol ósi ukrán. Jóllehet a munka lényegében üteg csak kísérleti stádiumában van, már is sok Kedvező kommentárt kapott. Ettől függetlenül a helyzet az, hogy a múlt esztendőben kért könyvek egyiuiAiiiadát tudta csak rendelkezésre bocsájtani. A szolgálat dolgozói' nagyon lelkesek ugyan' de kevesen vannak és munkájukat gyakran külső tényezők, /(pl. sztrájkék) hátráltatják. Persze akkor isem tudnának minden igényt kielégíteni, ha többen volnának és minden a legnagyobb rendben menne. A tíztagú személyzetek, amely mellé időnkint szakembert net rendelnek, nemcsak az a feladata, hogy a nyolc nyelven renueiKezesre álló könyveket osztályozza és kiküldje, hanem az is, hogy uj könyveket találjon mind addig, amig az eredetileg tervezett 72 nyelven álmák majd azok rendelkezésre. Amint, ugyanis a Statisztikai Hivatal adatai mutatják; Kanadában jelenleg 72 nyelvet beszélnek. Ebben az évben már lesznek arab, finn, gaehc„ magyar, izlandi, máltai és. svéd könyvek is. Ezt követöleg jönnek a görög és orosz nyelvűek. A szolgálat ugyanis arra törekszik, hogy ne csak a nagyobb, hanem a kisebb csoportok nyelvén is legyen megfelelő menynyiségü és minőségű könyv. Nem kétséges, bogy a Multilingual! Bibiioservice továbbra is és egyre jobban látja el feladatát és egyre fontosabb szerepet játszik ebben a soknyelvű és sok-kultúráju országban. GYEREKSZÁJ Egyik kisgyermek kérdezte az édesanyjától: — Mondd, anyukám, mit csinál a szél, amikor nem fúj? DALOLJUNK... EZT AZ UTCÁT HOGYHA J Á ROM ... Dr. Hlaky Endre verse és zenéje Ezt az utcát, hogyha járom, eszembe jutsz mindig, Hisz mi ketten ezt az utcát hányszor róttuk végig. Azt hittük, hogy egy az utunk (s hogy) ahova visz, ott a boldogságunk. Eszünkbz se jutott soha, hogy egyszer elválunk. De ez rég volt azóta elmúltak az évek. A boldogság fája felé csak egyedül nézek. Magam járok a nagy u*on, csak ballagok, nincsen miért futnom (Hisz) Te nélküled úgy se’ lehet nékem odajutnom. párbaj a fehér ASZÍAL MELLE ff IRTA: SZOMAHÁZY ISTVÁN A fürdői vacsorázó terraszszon magyar nótákat húztak a cigányok. A paik sötét bokrain át idáig látszott a tó. egy-egy, csillagszerű lámpafény, a hajó zöld jelzőtüze. Délután esett az eső és most csodálatosan édes illat szállt ide a nedves falombok felől. A terrasz egészen tele volt vendégekkel, az egész fürdő minden szép asszonya idegyült, porcelláncsörgés, kacagás hangzott mindenhonnan. A színészek asztalánál nagy volt a lárma, borosüvegek borították az asztalukat, az égő vörös ési haragoszöld staniol színesen csillant meg az .üvegburás lámpa körül. A primadonna, egy, mollett szőke, asszony, lelkesen emelte fel a poharát. — A maga egészségére, Bossány! A direktor egy inlkvizitor komolyságával ivott; egy koromí'eketehaju, sasorru bomvivan színész a becsipett Bossányit őlelgette. A szép szőke asszony kipirult arccal metszett ketté egy jéghideg görögdinnyét. Bossányi egy hét óta volt itt, de az egész idő alatt jóformán a színészek társaságát, bújta. Úgy látszik, komolyan maga elé tűzte, hogy a viruló énekesnőt meghódítja és esténként karonfogva járt vele a sötét tópaiton. Egy gazdag játéfcgyáros fia lévén, annyira sem becisülte a pénzt, mint a lehullott vadgesztenyét. Az atya kétségbeesése nem akadályozta meg őt abban, hogy az életet ostoba kényszernek ' ne nézze, melyet az együgyüek vehetnek csak komolyan. őneki misem imponált ebből az egész komédiából; legfeljebb egy csinos nyakkendő, vagy egy hófehér jácintcsokor. A direktorral megitták a pertupoharat és a vendégek őszinte megbotránkozására, (össze is csókoloztak hamarosan, miközben a szép asszony kedvtelés-1 sei csapta össze a kezeit. — Helyes — csacsogta — ez a fesztelenség tetszik nekem. Bossányi felállott és a bonvivan színész viharos lelkesedése mellett valami rejtelmes célzatú ffelkös'zöntőbe fogott, amelyhen .meggyőződéssel konstatálta, (hogy az évszakok és a jó modor közt szoros kapcsolatok találhatók; de hirte.en abbahagyta a mondatot és sápadtan nézett a terras2 egyik oldalsó asztala felé. Mindannyian odapillantottak, a primadonna szeméhez emelte a lorgnont és kutatva pillantott a gömbakác felé. Hárman ültek az asztal körül: egy csinos, negyvenéves asszony, egy tavaszi kabátos, bájps leány, ki szemmel láthatólag -rövidlátó volt kissé és egy magas, némileg kamaszos huszártiszt. A huszártiszt egy csekéllyel intimebben hajolt a leány felé, mintsem éppen szükséges lett volna. A bonvivan felemelte a poharát. —- Az ősznél tartasz,, — szólt, — mely zamatos, gyümölcsöket érlel .. . — Ej, — válaszolt Bossányi, az ősz nevetséges ostobaság. Arról van szó, hogy azt a portepés egypuput megöljem! ... — Meg akarja ölni — kacagott a szőke asszony, —- és miért, ha tudni szabad? Bossányi felhajtotta a polgárát. 'Soha még drámai hős nem nézett vésztjóslóbban a levegőbe, mint ez -a ját'ékgyáros-piinc. A direktor bizalmasan közelebb húzódott hozzá. — Mi bajod, fiacskám, — szólt — öntsd ki a szivedet, egy kettő? — A sírig! Bossányi az asztalra könyökölt. — Azt a leányt, — mondotta hangosan, hogy az egész asztal meghallotta, — félév eiőtt megkértem és kosarat adott. Úgyszólván semmibe se vettek ezek a szatócsok, miig ezt a konstáblert szívesen fogadták, mivel kardot visel. Májusiban eljegyezte -Ilonát és szeptember elején az oltárhoz is vezetné, ha még addig életben volna. — És nem lesz életben? — Megölöm negyvennyolc óra alatt! — dörmögte Bossányi sötéten. A bonvivan helyeslőleg bólogatott: — Ez korrekt, — szólt, — minden gentleman igy tenne! Megittak még egynéhány pohár bort és tizenegy óra táján Bossányi azt a szándékát fejezte ki, hogy a negyvennyolc óra nevetségesen sok. Az utolsó üveg badacsonyinál -már gyürkőzni kezdett. — Belekötök azonnal, ez lesz a legjobb. A szép asszony ijedten fogta meg a kezét. — Ne bolondozzon, legyen egy kis esze. (Csak nem csinál botrányt itt a világ előtt. Ha már mindenáron kezdeni akar vele, előbb kísérjenek haza. Ha egyedül lesz, azt teheti, ami magának tetszik. — Áll, — felelte Bossányi — kisérjük haza. Felsegítették a kabátját, a szép asszony finom csipkekendőbe burkolta hamvasszőke haját, tearózsáit a derekára tűzte. Mosolyogva hajlongott ide-oda és egy kiváncsi pillantást vetett az inkriminált asztal felé. — 'Csinos a kicsike, — szólt, —igazán bájos gyerek! Kai on-fogva ment Bossányival a iMlargitnyaralóig, a nedves fák alatt, hol egy-egy pádon vinogó lányok,, bóbiskoló urak üldögéltek. A hotel előtt csinos szobalányok küzködtek egy-egy felől megloccsant a sötét viz, a matrózok hallgatva könyököltek végig a hajórészén, ezer és ezer tücsök ciripelt altatólag a gyönyörű nyári éjszakában. A nyaraló vaskapuja előtt a primadonna nyájasan ütött a Bossányi vállára. — Ha gyilkossági szándékát prolongálni tudná, beihivnám magúikat egy csésze feketére. — Úgy tehát éljen még a nyomorult másfél órát! — indítványozta -szelíden a ‘bonvivan. Kiültek a verandára, a primadonna hamarosa magára kapott egy röividujjas kretonbiúzt. A reménybeli -gyilkos lehunyt szemekkel csókolta végig a szép asszony karját. Felketéztek, szivarra gyújtottak, a direktor részleteket énekelt a Fegyverkovácsból és Bossányi lelkesedve tapsolt: — Nagy ember ez a Verdi — mondotta — és a Faust igazán gyönyörű! Éjfél felé a háziasszony áilmosodni kezdett: — Kotródjanak, — szólt, tiz pere muiva aludni akarok. — Igaz, — döa mögte Bossányi, — a tettek ideje elérkezett! Nagynehezen elbúcsúztak, a primadonna meglobogtatta utánuk a csipke kendőjét. A bonvivan érzéssel szavalta a Rómeóból : “Az éj palástja elföd engemet, S ha nem szeretsz: hadd lássanak meg, ők! Végezze inkább életemet dühök, Mintsem szerelmed nélkül élni még.” A fürdőhelyen csönd volt már, a hajólámpa kialudt, a hotel -feketén ásított a lombok közül. Csak a kávéháziból hallatszott ki a karambolgolyök csattogása, s a fürdőd hajdú -baktatott tova a villák felé. A terraszon alig égett már néhány lámpa. A hotelkapunál elbúcsúzott tőlünk a direktor. — iSzervusz fiacskám — szólt — nehogy túlságosan megöld! Szótlanul haladtak felfelé a terasz lépcsőin, Bossányi idegesen rágta a szivarját. — Tán meg is szökött eddig a gyáva! Alig volt odafenn valaki, a pincérek fáradtan húzódtak a sarokba, csak egy-két asztalnál poharaztak még. Bossányi izgatottan nézett körül. — Hopp, — mondta — ott ül! Az asszonyok hazamentek már, de a huszár ott ült a régi helyén, egyedül, a cimbalmos — Mikor hallott hírt a kis Malajthyné felől? — Honnan tudja, hogy ismerem? — szólt a gyilkosjelölt csodálkozva. — 'Oh, minden tudok. Azon a májusi hajnalon, mikor önök a palotai csárdában reggeliztek, magam is ott ültem a verandán. — Hogyan, ön ott volt? — Akaratlanul is tanúja voltam a téte-á-téte-nek. Bossányi Bálnak meglcsiilogtak a szemei. — Pompás reggel volt, — mondotta kacagva, — nem felejtem el egyhamar.-— Oh, hiszen a kegyed dolgait ország-világ beszéli. Valóságos Boccaccio, legalább úgy, mondják. — Az bizonyos — szólt Bossányi elégedetten, — hogy próbáltam az életben egyetmást. Koccintottak, csevegtek, han gosan gacagtak egy-egy visszaemlékezésen. A színész bolondos dekiemációkat mondott el, amit jókedvűen megtapsoltak.-A ibor kissé a fejükbe szállt, egyspenre szükségét érezték annak, hogy énekeljenek valamit. A huszár hamarosan felébresztette a cigányprímást. — Hé, Károly — kiáltotta, — ne szundíts, mikor mulató ember-tik vannak az orrod körül. A cigányok muzsikálni kezdtek, a bonvivam veszettül énekéit. 'A tiszt csöngetett a -pincérnek. — Egy üveg poimmeryt, de gyorsabban mozogjon a lába! Még jobban becsiptek a pezsgőtől, minden rózsaszínné vált körülöttük. Bossányit le'lkesülési rohamok fogták el, mint rendesen, ha többet ivott a kelleténél. Homlokon csókolta a cigányprímást s egy idegennek, aki a szomszéd asztalinál ült, erőszak kai felajánlott egy pohár pommeryt. Egy kövéres kis doktorral, ki a hotelier-iel csevegett az üvegfal mellett, erőszakosan aizt akarta elhitetni, bogy Bonaparte Napóleonhoz hasonlít. A bomvivan szenvedélyesen bemutatkozott minden idegenneK es a irzttoipincér előtt is komoly pózba vágta mag'át: — Maróti Árpád, jeilemszinész. — Oh, — válaszolt a kotelettes- ur barátságosan — ismerem a nagyságos urat. A huszár türelmetlenül dobolt az asztalon: — Üjünk -le urak, üljünk le. Ne oszoljunk cl a világ valamennyi tája felé. Ismét az asztal köré telepedtek -és- most Bossányi hozatott egy újabb üveg pommeryt. — Pompás kölyök ez az egypupu — súgta a bonvivant fülébe — szavamra, tetszik nekem! A tisztnek támadt most egy. ideája. — Ha nem vagyok alkalmatlan, azt ajánlom, dobjuk sutba az ur címet. Ti sem vagytok különb -legények, mint jómagam. — Éjjen! — dörögte a szinász lelkesedve. Megitták a testvérpoírarat, csókoloztak. Bossányi megölelte a huszárt. — 'Micsoda is a keresztneved? —• Kuno. — No, nem tesz semmit, azért becsületes ember maradsz. ül A üUNOi IRTA: O. HENRY Nekem pedig hagyjatok békét. Jjt — Fogadjunk,— indítványozta Kid Muillay. — Ötven do.lárt teszek -huszonöt ellen, hogy elviszem Annyt táncolni! — Hagyd azt a lányt, 'Kid, — mondta az egyik férfi az asztal mellől. — Meglátod, baj lesz belőle. Sohasem fogsz senkit sem találni, aki úgy tudna szeretni téged, mint Lizzie. A k.sujja többet ér, mint az egész Anny. — Én nem homlok A-n-ny után, — felelte a másik, — de meg akarom leckéztetni Lízziet. Azt hiszi, hogy nem is merek már más lánnyal beszélni. Pedig ebben alaposan téved! Lizzie nem rossz gyerek, bár az utóbbi időiben kissé sokat iszik. És íOjyan szavakat használ, apne-Egy vöröshaju, beretválatian, rendetlenül öltözött ember ült a hintaszékben, az ablaknál, éppen pjpára gyújtott éa megerégede-tt-en fújta a levegőbe a kék füstkarikákat. levetette cipőjét és kifakult kék papucsot íja^uit a lábára. A konyhában az asszony a vacsorát főzte. Sült szaionma- és kávészag keveredett a pipaíüsttel. Odakint, a külváros piszkos utcája zajomgott. Rongyos, elhanyagolt, vézna gyermekek ályek sehogysem illenek úgy urhöl’gy szájába ... — De a menyasszonyod. Nem? — kérdezte Burlke. — Az. Jövőre meigesküszünk. — Szemtanúja voltam annak. amikor te az első pohár sört megitattad vele. Abban az időiben történt ez amikor-, két esztendővel ezelőtt, minden este megvárt téged a sarkon. Akkor fiatal és még nagyon csöndes kislány volt Lizzie és rögtön elpirult, ha szólták hozzá. —Nagyon unom a féltékenykedését, — mondta Kid. — Beért akarom Annyt elvinni a mulatságra. . — En csak azt ajánlom, hogy vigyázz. Ha Lizzie az én menyasszonyom lenne és én vinnék egy olyan Anny-féle leányt a tanéba, ugyancsak feiife'gyvcrezném magam. Odakint Lizzie fel-alá járt az utcán. Sötét szemével vizsgálódva nézte a járókelőket. Valami divatos dalt dúdolt. Olykor összeszoritotta apró, fehér £o-. | gait ég valamit mormolt a foga i között. I Zöld sciyemirulhat viselt. Kissé feltűnő, de nem,' Ízléstelent. A nyakában hosszú gyöngysor függött s a fűiében hatalmas hamis rn/bin. A cipője hegyes, sarka már ’görbe volt s az is csorogtak a kapuban. Egy tizenkétéves kislány jött féléken az áblakhoz és beszólt a szobába: — Papa kérlek, nem malmoznál velem egy kicsit, ha nem vagy nagyon fáradt? A vöröshaju, beretválatian, rendetlen férfi összeráncolta a homlokát: — Eszem ágiában sincs malmozni. Még. mit nem? Hát már este sincs nyugalma az embernek, amikor úgyis egész nap robotol. Miért nem játszol a többi gyerekkel? Az asszony beszólt a konyhából. — John, nem szeretem, ha Lizzie az utcán játszik. Nem tanulhat ott semmi jót. Azt reméltem, hogy hazajösz foglalkozol vele egy keveset. (Mert ráférne szegénykére egy kis szó rakozás. — Csak menjen az utcái a és játszók a gyerekekkel, ha szórakozni akar, — mondta a vöröshaju, beretválatian férfi. — meglatszzott a cipőjén, hogy ritkán szokták kitisztítani. Egyszerre belépett a Jávakávéházba. Leült egy asztalhoz és egy grófnő gőgös tekintetével nézett körül. — Whiskeyt! — parancsolta. — Igenis. Miss Lizzie. És mit hozzak hozzá? — Szódavizet. Mondja Tommy, nem járt ma itt Kid? — Nem, iMiss Lizzie. Ma még nem 'láttam. Kid megkívánta, hogy menyasszonyának épp úgy megadják a tiszteletet, mint akármelyik uriki'sasszonynák. —Azt beszélik —mondta Lizzie, miután megivott egy pohár whiskeyt szódával. — hogy Anny Carlsont vitte »magával táncolni. Azt a vörösszemiü, fehér patkányt. Maga ismer engem, Tommy. Kid meg én két éve jegyesek vagyunk. Nézze ezt a gyűrűt! Azt mondta, hogy ötszáz dollárba került. Ha csakugyan elvitte Annyt, akkor jaj (Folytatás a 7. oldalon) Winnipeg, Man. 1976. febr. 27. VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, y2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1-25 és szállítás. K. M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B€. , . . • cincogását hallgatva. , — 'Milyen nyugodt,— jegyezte meg a bonvjvan elmerengve,-— nem is sejti, mennyire közel van a túlsó parthoz! .Merészen közelítettek a tiszt felé, ki keresztbevetett lábakkal cigarettázott a gömbölyű akácok alatt. A lámpa üvegh lírája kőiül virgonc szunyocok keringeltek, halkan sipolva, mintna egy vékony húr pattant volna el valahol. A prazumptiv gyilkos mereven állt meg az asztal mellet. — Bossányi Pál a nevem, — szólt ibaíjóslatulag, — itt pedig barátom, bonviiván színész. A huszár komoly arcát jókedvű mosolygás ragyogta be. Felállt a helyéből és katonásan összeütötte a sarkantyúit. — iSylvers Kuno, az Esterházi-huszáro!fctól. És barátságosan folytatta: — Különben uraságod régi ismerősöm. Budapesten láttam mindennap a kioszkban, sőt ha jól emlékszem, egyszer egy ban- * ketten is együtt voltunk. Margitszigeten volt, mikor az öreg Balló ötvenéves1 (jubileumát ünnepeltük. — Igen, — mondta rekedten Bossányi Pál, — ott voltam. A leendő áldozat derülten mutatott helyet a vendégeknek. — Tessék, —szólt, — foglaljanak helyet az urak1! Bossányi kérdőleg nézett a .bonvivanra. — Ha nem vagyunk alkalmatlanok, — folytatta a színész — idetelepedünk pár percre. Komolyan helyet foglaltak, — Poharakat, — kiáltotta, — még lkát poharat az uraknak. A huszár lekötelezőleg öntött egy félpöhár mózelit. Koccintottak s a tiszt előszedte valamelyik zsebéből a cigarettás tárcáját. — Tessék, — szólt — pár darab hamisítatlan egyptomi. Teg napelőtt jöttek, egyenesen a pyramisok szomszédságából. Rágyutottak, a tiszt kedélyesen fordult Bossányi felé.
