Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-02 / 1. szám
6 Winnipeg, Man 1976. január 2. ORVOSI TANÁCSADÓ^ Egy és más a rendellenességekről, ** aberrációkról Lehet, hogy az a titokzatosság, ami még egy pár évtizeddel körüliiengedezte a szexualitást, a nemiséget, ösztönzi arra a modem kor emberét, a legifjabb korosztályoktól kezdve, hogy manapság egyre őszintébben, minden költörfalazás nőikéi, szép csomagolás nélkül beszéljen, és egyre gyakrabban, erről a dologról, amely nélkül valójában el sem lehet a mindennapi életet képzelni. Amikor egy bizonyos érettségi fokon a gyermekiből a pubertás időszakát követően, felnőtt férfi, vagy nő lesz, amikor testileg és szellemileg elér egy bizonyos tökéletesebb érettségi fokot, természetessé vállik a két különböző nem egymás iránt megnyilvánuló fokozottabb érdeklődése, ami végeredményben nemi közeledéshez, nemi játékokhoz és végeredményben a fináléban heteroszexuális nemi kapcsolatok kialakulásában, közösülésben nyíl váriul meg, legideálisabb formában a házasság keretein belül. Nagyon fontos, Ihogy e kapcsolatok nemcsak egy bizonyos testi érettség, hanem egyúttcil egy bizonyos szellemi érettség magaslatán jöjjenek létre, amit mi úgy magunk között szerelmi kapcsolatnak nevezünk, ami csakis az ember tulajdona és ebben különbözünk az állatoktól, hogy szexualitásunkat képesek vagyunk a maga profan biológiai mivoltában egy ily gyönyörű érzelmi alapzatra állitani, ami végeredményben egy boldog családi közösség felépítésének egyedüli helyes alapja. Normálisnak akkor mondjuk a nemi kapcsolatokat, ha két különböző nemű egyén között jönnek létre és végeredményben a nemi aktusban jutnak beteljesüléshez a természetes fiziológiás organizmus keretében. Az olyan eseteket, amikor a nemi kielégülés bármiféle szokatlan módon történik, akár önkielégülés formájában, akán ugyanazon nembeliek között, vagy amikor a kielégülést e téren valamiféle élettelen tárgy vagy állat 'biztosítja, nemi rendellenességekről, szexuális aberrációkról beszélünk, amelyek tárgyalása az elmegyógyászat szférájába tartozik és amelyek kezelése sokszor nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehetséges. Vagyük most sorra a leggyakrabban előforduló nemi rendellenességeket. A leggyakoribb nemi rendellenesség az úgynevezett homoszexualitás, amikor ugyanazon nembeliek közösülnek egymással és igy érik el a szexuális lrielégültséget. Ezt az állapotot nem tartják a világ törvényei büntetendőnek, ha önkéntes személyek vesznek benne részt és e szenvedélynek hódolói elérték már a tizennyolcadik életévüket, valamint nem pénzért való nemi kéjelgésről van iszó. Érdekes, hogy ennek az aberrációnak sok művész, tudós és bölcsész hódol, akik máskülönben igen megbecsült tagjai a társadalomnak. Érdekes megfigyelni, hogy sok fiatal és igazán csinos balettáncos hódol ennek a aberrációnak. Talán már torkig vannak a heteroszexuális kapcsolatokkal és ebben keresnek valami újat. További aberráció az úgynevezett szadizmus, amikor a nemi kielégülést más személy, vagy állat kínzása hozza meg. Ennek nagy bünjogi jelentősége is lehet, mivel extrém formájában kéjgyilkossághoz is vezethet. A szadizmus ellenpólusa a mazochizmus, amikor a nemi kielégülést az önkinzás, vagy a másoktól való kínzás, megszégyenítés hozza meg. Néha mind két aberráci kombinálódhat az úgynevezett szado-mazoehizmus formájában. Fiataloknál természetesnek lehet nevezni az önizgatás által kiváltott ondókiömlést, kielégülést, amit onániának hívunk. Felnőttkorban már ez nem aberrációnak számit, éppen úgy mint a transzvesztitizmus, amikor a kielégülést a másnemeük ruhadarabjaiba való átöltözés váltja ki. Amikor a nemi közösülés állatokkal, kutyával, kecskével, báránnyal, lóval, ‘bikáyal jön létre besztialifásról besaéliink! Amikor valaki a csupasz szoboi'hoz való dörzsölődés útján elégül ki sztatuofiliáról beszélünk, mig a bullával valói közösülést hullagyalázásról, nekrofiiiáról beszélünk. A kórosan felerősödött, sohasem kielégíthető férfi-szexualitás szatirizmusnak, a kórosan nagy női szexualitást leszbizmusnak nevezzük. (Ha nők egymás között közösülnek). A pedofilia társadalmilag is veszélyes és büntetendő, mivel itt az idősebül emberek kisgye- i rekeken élik ki nemiségüket és áldozataikat nem egy esetben ie gyilkolják. A gerontofilia ennek az ellenkezője, amikor a fia tálánb csak az idősebbel képes kiélni szexuális vágyait. Eléggé ritka elhajlás a narcizmus, amikor a beteges hajlamú egyén például a tükör eiött gyönyörködik mesztelen testében és igy jut el az élvezéshez, orgazmushoz. A fetizmusnál nem kielégülést a másnembeliek ruhacikkel, személyi használati tárgyai váltanak ki. Az erotografománianal a nemi kielégülést szerelmi levelek írása váltja ki, vagy az, hogy az illető elgondolja, hogy levelét a cimzett élvezettel olvassa. Az exhibitionizmusnál, különösen a férfiak abba élik ki nemiségüket, hogy teljesen idegen másnemű személyeknek mutogatják nemi szerveiket. Ezt leginkább parkokban, vagy valami eldugottabh helyeken cselekszik. A felsorolt nemi aberrációk legtöbbször elmebetegek embereknél vannak jelen, akik sokszor nem tudják nemi vágyaikat heteroszexuálisán kielégíteni és ezért e bajok kezelése az elmegyógyintézetekbe való. ■Meg kell még említeni a frottőröket. Ezek férfiak, akik azzal élveznek el, hogy nagyobb tömegben idegen nőkhöz dörgölődnek (villamos, autóbusz, üzletek, stb.) A vyörök azzal érik el orgazmusukat,, hogy kulcslyukon, réseken át meglesik a másnemüek meztelen testét. A kandaubzmus arra készteti a nemileg beteg férfit, hogy másoknak mutogassa szexuális partnernőjét teljesen meztelenül. Az utóbbi időben eléggé gyakran lehet hallani az icestus nevű aberrációról, amikor vérfertőzés keretében a legközeleb bi rokonok közösülnek (testvérek, szülök és gyérméik, stb.) El kell gondolkodni a felsoroltakról. Igaz, hogy a legtöbb esetben elmebajról van szó, de bi zonyára sok esetben a morális nevelés teljes (hiánya és valódi moral insanity jelenléte a valódi oki! MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb vá’asztékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárj gyzékünket Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21J) 561-5524. Heoekiillek karácsonya — Fenyvessy Jeromos. — A baraklakásban hideg volt nagyon, és füsttel kevert a csípős levegő oly néma és csendes volt a szobácska, mint a hó alatt alvó temető ... A szoba közepén kopottan, árván fedetlen asztalon állott a fácska alatta rongyokba csavart fabábu, mint a fájó emlék száraz kalácsa ... Szótlan némasággal díszítettük fel, széthullott népünk koldus fenyőjét, csillagszóró helyett csúcsára tűztük egy öreg néni fakó kendőjét... Arany s ezüst hijján, piros, fehér, zöld papirból ollóztuk Jézus csillagát hogy igy merengjünk el népünk egyszeri szent karácsonyának elszállt illatán . . A fa körül álltunk, kéz kezet fogva, — s közben a két szemünk lángot lobogott, karácsony estéjén esküt fogadtunk, — kivívjuk egyszer a szabad holnapot! Ködben, éjszakában, zúgó viharban, Betlehem Csillaga ég utunk felett, — Szűz Mária karján vigyáz népünkre, mennykő — csattogáskor, a felhők mögött... MA EGY ÉVE..;. Ma egy éve, szemed zárva, Gyermekeid úgy találtak. Fájdalmad, ha volt, ma nincsen Mennyország már néked minden. Ma egy éve, hogy elmentél, Éltet, lelket, kileheltél. Vég’ alhatod örök álmod, Elmúlt földi boldogságod. Aludj Anyám, aludj édes, Nyugodalmad legyen tényes. Imánkkal, ha megzavarunk, Virággal majd betakarunk. Ma egy éve, örök lényeg, Itt hagytál Te minket tényleg. Elköltöztél másvilágra, Gyönyöréi szép Mennyországba. 1975. dec. 1. — Deák Mihály. Mindent elmondhatok kedves olvasóinknak, csak a Ihajó nevét nem* *. Mivel azonban az A- rab Tengeren és az Indiai őceánon utazgatott, igy bevallhatom, hogy olasz hajó volt. — Talán hatezer tonnás ha lehetett, valami százhatvan utassal. Ezeknek csekély töredéke utazott csak az első osztályon, amit ezeken a hajókon kabinosztálynak hívnak. A többiek színes, meg fehér utasok voltak, a fedélzetközről. Hatan, meg tizen aludtak egy kajütben. Négy tengeren utaztam már, s igy némi tapasztalatokra tehettem szert a hajók körül, jó öt évi utak után.' De, ha valaki azt kérdezte volna tőlem, hogy a legkalandosabb figurák közül, akikkel sorsom összesodort, ki maradt meg legjobban az emlékezetemben, habozás nélkül váaszoLnám, hogy Del Gobbe, a hajóorvos. Nem hiszem, hogy láttam vol na csúnyább embert nála. Legalább is testileg. Csaknem két méter magas volt, akkora pocakkal, mint egy köztársasági elnök a latin államokban. Az egyenruha furcsán feszült rajta. Az embernek állandóan az az érzése volt, hogy amit a kék kabát alá rejt, az nem lehet valami emberi valami, hanem valahol egy kis hordót lopott. Ez senkit sem lepett volna meg egyé'bként a hajón, mert Dr. Del Gobbo úgy ivott egész nap. mint a hal. Haja fakó, kopottas szinii volt. Bőre vöröses, hatalmas barna foltokkal. Az embernek állandóan az volt az érzése, hogy talán nyár jön és Del Gob bo barátunk éppen vedlik. Hatalmas kezei voltak, mint egy gorillának. Ha megharagudott, és megragadt egy kabinajtón egy gombot, vagy kilincset, — úgy biztos volt, hogy az a kezében marad szelíden, ellenkezés nélkül. Ehihez járult még. hogy bandzsított. Igen, Del Gobbo kancsal volt, de nem szelíden, szemérmeden. Haragosan, vadul kancsitott é szemei, ha dühbe jött, szinte kiálltak a fejéből és úgy keresztezték egymást, mint a részeg ember léptei. Hogy hogy került ennek a jónevü társaságnak a hajójára, azt én nem tudom. Velencei származású volt, s oda tartoznak Itália legszimpatikusabb. Ne vár'ja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! legszellemesebb emberei. A velencei úgy vidám, ahogy a zebra tarka: születés okából. — Trópusi betegségekre specializált. Állítólag valami szerelmi csalódás miatt vetette magát a hajóorvosi pályára. Azt tudom, hogy megrögzött agglegény volt, aki gyűlölte a nőket. Eiannyira, hogy száműzte egyszer a hajó egyetlen macskáját mert kiderült róla, hogy nőnemű. Ápolónőt a világ minden kincséért sem tartott volna a hajón, s igy egy öreg ápoló teljesített körülötte szolgálatot, ami nemcsak a betegekre vonatkozott. Giácomo ugyanis az ápoló, inas, komornyik és lexikon volt egy személyben. “Hűséges famulusom” — szokta volt bemutatni. Goában partra küldte, a portugál indiai partokon, hogy szerezzen egy macskát, mert a hajón elhatalmasodtak az egerek. Giacomo, — kiáltott utána a a hidról — nagy legyen, vagy kicsi, azt magára bízom. Cirmos ,vagy fekete, azzal nem törődöm. De kandúr legyen, az angyalát, mert ha nem, magával együtt hajítom a tengerbe ... ti azonnal dühbe jött (ez neki szokása volt), mert Giácomo azt motyogta, hogy azt nem lehet olyan könnyen eldönteni fiatal állatnál. Már, hogy kandúr-é, vagy sem. — '.Majd vázlatot készítek magának, hogy meg tudja különböztetni . . . üvöltött a távolodó famulus után. Egész nap a fedélzeten sétáit, mint a régi göriög bölcsek és olyan szellemeseket mondott, hogy a legbetegebb utas is halálra nevette magát. Mert ő volt egyike a legműveltebb, legszellemesebb embereknek, akikkel a sorsom összehozott. Beszélt valami nyolc nyelvet s egyszer azzal hökkentett meg a kabinjában, ahová éjfél után úgy gyűltünk össze, mint Pompadour szalonjában gyűltek össze egykcjron Pár is intellektus ljei, hogy ó-perzsául olvasson fel néhány részletet a Rulfcájját-ból, Omár Khájjám nagyszerű müvéből, Csalni pedig nem lehetett mert az úr, aki ellenőrizte az aznap esti irodalmi estét, maga volt a Karachi-i perzsa konzul. Amikor vége volt az előadásnak, a konzul felállt és könynyes szemekkel megcsókolta a rettentő csúnya arcot, jobbról is, meg balról is. Ezután elszavalta Petőfitől az “Egy gondolat bánt engemet..” cirnü költeményt, mert magyarul is tudott, — ha nem is tökéletesen, de jól. Amikor odaért, hogy “elfogyni lassan, mint a gyertyaszál’’.. . felkapott az asz tálról egy ott heverő fehér temp lomi gyertyát és — megette. geztet meg bosszúból ... Különben is, — mondta halkan, vailomásszerüen, — ha az ember ceteg, sohase menjen orvoshoz ... Abból csak baj lehet öregem, de költség egészen biz tosan, már pedig ez a hölgy inkább fel hagyná magát daraboitatni, de nem fizetne nekem tiz fontot egy vizitért, márpedig én ingyen — Neptunusra és a háromágú tritonra mondom — nem nyúlok hozzá akkor se, ha törülnek az orvosi rendből ... S ottmaradt velem arról fecsegve, hogy a delfinek hogyan szoptatják a fiaikat, ami köztünk szólva, vadítóan érdekes valami volt csakugyan. V égre maga a hölgy jeient meg tántorogva a fedélzeten. — Doktor ur, az Istenre kérem, segítsen rajtam ... sikong ta. Egész nap a gyomrom kínoz. Beteg vagyok, tengeri beteg. . . S csaknem sírva fakadt. Del Gobbo undorodva vette ki a fekete, bűzös szivart a szája szegletéből. Húsz év óta éjjel-nappal szivarral a szájában járt. Csak a leg'oüzösebb olasz kapaszivart szívta. — Asszonyom, — mondta kifogástalan angolsággal, teljesen figyelmen kívül hagyva, bogy a hölgy soihse volt házas, •— jegyezze meg magának, hogy tapasztalataim szerint azok a személyek fordulnak fel a leghamarabb, akik legjobban gondozzák magukat ... Majd, amikor látta, hogy tántorodik meg a betege e kíméletlen szavak hallatára, kicsit megesett rajta a szive és gyengédé bben hozzátette: — Idefigyeljen, asszonyom, menjen le a kabinomba és mond ja meg a famulusomnak, hogy adjon agának egy jó pohár konyakot ... Meg fogja látni, hogy kutyabaja sem lesz .öt perc múlva! A hölgy eltámolygott a balf énéken. Mi pedig folytattuk az emlős delfinek problémáját. Egy jó óra múlva egy izgatott fehérkabátos alak bukkant, fel közelünkben s valamit mormogott Del Gobbo fülébe. Az kivette szájából a fekete szivart és hegyeset köpött a deszkákra. — Diavalo — mondta. (Minden olvasónk tudja, hogy ez ördögöt jelent taliánul.) Elnézést kért és lement a mélységekbe. Magam maradtam és egy k..-có fúrt a lelkiismeret az öreg kisasszony miatt. Talán esetlég a konyak túl erős volt s a szive nem bírta? Esetleg jártányi ereje sem volt és leesett a lépcsőn, amely a kabinsoi'ba vezet? Előttem feltűnt már egy széttört koponya képe, vértócsában ... ti az orvosi hivatást, a legnemesebb orvosi hivatást elhanyagoló, részeges, pocakos kancsal doktor ... Jó hat perc múlva jött viszsza. Uj szivarra gyújtott s úgy láttam, kezet is mosott. A halna szivarfolt, amely előtt a kezein ácsorgott, ugyanis eltűnt. IVíAJTHENYI GYÖRGY táiozta, hogy bemegy a városba. Nagy lelkesedésben a gyerekeket is föibizgatta, sót Vugrics bácsit s Oltót is hívta, hogy tartsanak vele. A beresek már valóságos hóhegyeket lapátoltak össze az udvarban közepén, Dúsrné nem állta meg s a gyerekekkel kezdett, visongott, nevetett, a ibéresasszonyok és a gyerekeik is mind' az ajtókban álltak, ujjongtak a gyönyörűségtől, mert az egész vidék ezüstországgá változott. Reggel csakugyan befogatott a szánba s magával vitte a gyerekeket a városba. Oltó csak üdvözletét küldött a nagybátyájának, de némi ment vele, Vugrics bácsi azonban elkísérte egy darabon, mert az erdőt akarta megnézni: mi kárt tett benne a viharos időjárás, és érdemes-e már- nyálra menni. Biztonság okáért magával vitte a vadászpuskáját is. Oltó meg tanult tovább. Már megkapta az értesítést Rauf Pistától, bogy a vizsgáját d'ecember tizennegyedikére tűzték ki. — Épp a születésnapomra! — mondta volt elborultál! Dúsnénak. — Kettős ünnepe lesz liát! Csak nem búsul ezért?- A születésnapomon, még sose történt velem semmi jó, — mondta akkor kissé szomorúan. — Hiszen már az, hogy megszülettem, baj volt ... Az anyámnak életébe kerül. Dúsné vigasztalta, .biztatta, Oltó tudomásul vette s jól is esett neki a kedves asszonyi szó, mégis egyre nyugtalanbbul ült a könyvei mellett. Úgy tetszett neki, hogy a kitűzött terminusra sehogyse tud elkészülni az anyaggal. Már úgy is csoportosított egyes részekét, hogy azokat éppen csak átolvassa. Többszőrre nem futja az időből. Néha a könyveken keresztül, a szavak rejtelmes gondolatkapcsolódásában, mint valami újra meg újra kigyúló villanyfény, izott feléje Málinkó arc,a. Percekre tehetetlenné vájt az emlékezéstől. — Milyen hamisság ez! — gondolta ilyenkor. — El akarok bújni előle a könyvekbe, de ő itt is utánam jön. . . És amit ezerszer végiggondolt már, újra eszébe villant: Mi van vele? írni kellene neki . .. legalább megpróbálni .. . És pillanatok alatt véglgszáguldott agyán minden lehetőség: hogy mit írna, és hogy jöne-e válasz? Ha pedig jönne . . . Aá, de nem jön, vége, — és legyintett. Idejébe került, amíg megint meg tudta érteni azt, amit olvasott. De akkor hajszoltan feküdt neki s nem engedte elkalandozni a képzeletét. Vigyázott minden szóra, minden gondo— 106 — ARANYMÁLINKÓ * latra, mint valami csősz, és a. fárasztó munkában lassan-lassan eliankadt. Égő szemmel, kóválygó aggyal állt az ablak elé, kinézett a sötétségbe, érezte, mint lepi el minden tagját a fáradtság, és nehezen, gondolattalanul, vetköződni kezdett. XVII. — A szerencsés viszontlátásra! — hallotta még; a mérnökné szavát, deí a csengők már szóltak s a szán nagy sebességgel sikamiott a lejtőn. Mély úton furcsa tompaság fogta el a .csengők nyelvét, a hideg levegő fojtottan áramlott rá s valami bizonytalanságot érzett. Nyakig beburkolva, a lába báránybőrrel bélelt lábzsákban, úri kényelemmel ült a szánban Oltó. A nagy fehérség szinte vakította s a kemény hidegkönnyet sajtolt a szemébe. Az út mentén, az erdőben, mozdulatlanul álltak a fák, a hó szinte földig nyomta a fenyők ágait, és csak itt-ott látszott egy-egy esik a lomb zöldjéből, vagy a törzs barnaságából. Mély csönd volt mindenütt, a lovak patái is szinte nesztelenül érintkeztek a hóval, csak a szán nyikkant meg egy-egy fordulónál, és Jozsó fogta keményekben szárba a lovakat olykor a lejtőn: Hőa-hő, Rúzsa! Ha nem vizsgára megy, és nem Baranón vezet át az útja, hogy tudott volna örülni a téli erdőnek! A felhők közt tányérnyi résen át kibújt a napsugár, és ezüstöt, aranyat, gyémántokat szórt a fákra. Valahol madárka röppent föl, vagy mókus ugrott meg s a mozdulat nyomán szikrázó gyémánteső záporozott a fáról. Némelyik fa hótól görnyedő lombja úgy hajolt le, hogy valóságos kunyhót formált. Talán a tél manói laknak ott? .. . A fagy éles volt, minduntalan behúzta az orrát a kendő mögé, és lélekzetével melengette arcát. Baranón is gyors ügetésben suhantak 'át. Alig ösmert rá a behavazott villákra, mert néhol látszott, a nagyvendéglő épp olyan zárt és hallgatag volt, mint amikor utoljára látta. Csak a fürdő meleg vize élt és gőzölgött az út mentén lefutó árokban, és kénes lehelete sárgára festette az árokparti havat. Oltó összehunyoritotta a szemét, mert a szán mind erősebben rohant alá a völgybe. A szive erősen vert. — A rohanás— 107 — Amikor a vendégek kitódultak friss levegő után kapkodva a fedélzetre, csak akkor kacsintott egyet felém, ami — kancsal szemeit tekintve, nem volt egy egyszerű művelet. — Látod, — mondotta, mivel engem mindig tegezett, s ez nála a nagyrabecsülés egyik formája volt, — milyen szamarak az emberek ... Ezek azt hitték, hogy a gyertya valódi volt ... — Hát nem volt? — lepődtem meg magam is. — Ugyan kérlek ... A szakács száz liráért mindig csinál nekem ilyen fehér gyertyákat tojáshabiból... Ugyanis, Del Gobbo volt az első számú rossz vic gyártója. Van ilyen is, ha nem is sok. ügy ismertem meg, hogy egy milliomos vénkisasszony tengeri (beteg lett a (hajón és engem kért meg nyögdécselve, ihogy menjek, fussak, hívjam azonnal a doktort. Ez utazásunk hatodik napján volt, a Vörös Tengeren. Del Gobbonak eszeágában sem volt jönni. —- Elsősorban is, az illető angol, — mondta. Angol ember pedig ne legyen tengeri beteg. Másodsorban, ez egy vénkisasszony, márpedig, Bacchusra mondom (Per Baeco, olaszul) inkább a kezem vágom le, mint hogy egy vénkisasszonyhoz nyúljak .. . Harmadszor, úgy hallom, ihogy milliomos. Hát, kérlek, ha még kihúzom minden bajból, valami örököse, aki eset leg a hajón kiséri, engem mér- , — Hogy van a beteg ? — kérdeztem szorongva, nem mervén tovább menni fantáziámban. — Jól, — morogta. — A tengeri betegség tehát elmúlt? — kiáltottam fel megkönnyebbülten. — Az el . . ., az első pohár konyaktól. — Hát akkor nem értem .. . — A csuklást állítottam el. öregem, a csuklást ... __ ? ? ? — Hát igen. A nénike lement a kabinomba, nem találta Giácomot, kihúzta a bárszekrényb;"l a legjobb konyakos üvegemet és a fél üveget megitta. Ciácoom tökrészegen találta meg az ágyamban. — De hát ... — Igen, igen. Úgy csuklott, hogy a két szomszédom, a kapitány, meg a főgépérz, a cipőjükkel verték a falat és erditottak, hogy nem tudnak aludni. . . VERESS LÁSZLÓ: A HAJOOBVUS
