Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 5. szám
FLÓRIÁN TIBOR: KŰ2ELUNiEliüHK: A HlOiOMY Az évek óta hozzám érkező katolikus ési református évköny veik segítségével már régóta- lelki térképet készítettem magamnak arról á számtalan magyar plébániáról és protestáns egyházközségről, amelyek 'behálózzák az amerikai kontinenst, de különösen annak északi részét az Egyesült Államoíkat és Kanadát. 'Sokszor gondoltam arra, hogy ezeket a kis magyar szigeteket egy óriáa egy napon egymás közelébe tolná, egy-kis országra való magyar kezdhetne közös életet. De nem történnek csodák és az óriások és törpék is csak a gyermekmeséktben léteznek, — azokban is csak addig, amíg valamelyik hírközlő szerv, mint a reakció® romantika szüleményeit végérvényesen le nem döfi őket és (helyettesítésükre komputereket és gépeket ajánl. Csodák tehát nincsenek, die a csodák megteremtésének lehetősiéige ma is bennünk él és tőlünk függ, hogy valósággá tegyük. (Ilyen kivételes — és az egész emigrációnak példát mutató — csoda a torontói Magyar Kultúrköztpont megteremtése. És ez a legjobb bizonyítéka annak, — amit írtam — hogy a csodák lehetősége ma is bennünk él.) Mindenki, aki gondolkozik és legalább uélhány magyar lapot olvas, megállapíthatja, hogy ma nyugati életünk olyan szellemi és technikai vezető réteggel rendelkezik, hogy akár egy kis nyugati ország kulturális^ tudományos, gazdasági, ipari, politikai és egyházi életének minden területére a legmegfelelőbb és legmodernebb ismeretekkel rendelkező szakembereket tudnánk állítani. Ennyi kitűnő szellemi vezető és elsőrangú szakember a mainál is nagyobb (becsületet szerezhetne alkotásaival és cselekedeteivel a magyar névnek. A mainál sokkal gondtalanabbal és minőségileg is jobban szerkeszthetnénk lapjainkat. A mainál sokkal szervezettebb leli etne könyvkiadásunk és az iróknak nem kellene — néhány kivételitől eltekintve — önmaguknak terjeszteni és árulni könyveiket, — ünnepélyeken, vagy postai úton. Képzőművészeink alkotásainak 'bemutatására magyar kiállítási csarnokaink lehetnénének. Ezek nemcsak közös, hanem' önálló, egyes művészeket bemutató kiállításokat is rendezhetnének. A művészeknek nem kellene — mint most — önmaguknak, sokszor elérhetetlenül magas áron, kiállítót keresniük, és ha ezt nem tudják megfizetni, nem ' kényszerülnének arra, hogy 'évekig csak; önmaguknak alkossanak és reménytelenül, nélkülözések között várják a lehetőséget, hogy a vásárló nagyiközönség elé jussanak. Képzőművészeink a kaliforniai Állami Múzeum los-angelesi termeiben tartott, példátlan sikerű, 5 hetes kiállítása csak a szerencsés kivételekhez tartozik. Ilyen magyar kiállítást mostanáig, az egész északamerikai kontinensen nem lehetett megvalósítani.) Az átlag-tehetségeknek — még a mai körülmények között is — könnyebb a helyzetük, mint a kimagasló alkotóké, akik közül egyesek inkább mindhalálig várnak, minthogy közös iknállitásokon, kisebb! értékű munkák közé sorolják müveiket. Zeneszerzőinknek, kiváló muzsikusainknak, — énekeseinknek, táncosainknak nemcsak nemzeti ünnepeinken', ban m rendszeresen is tudnánk előadási lehetőséget teremteni. Az ószakamerikai kontinensnek lehetne egy erős tehetség ékből álló vándor-szintársulata, melynek állandó otthona és színháza lehetne az Egyesült Államok ' ban, pl. New Yorkban, Clevelandiban, vagy Los Angelesiben. — Kanadában pedig Torontóban, vagy Montrealban' és innen járnának, — szervezetten és tisztességes fizetéssel — egyik magyar településről a másikra. A szervezettség alatt azt is értem, hogy nem ötletszerűen válogatnák a városokat, hanem minden évben azonos időszak jutna minden városnak, ahoi már eladott jegyekkel, a szükséges színházi kellékekkel felszerelt, előadás céljára alkalmas épülettel és szállással várnák őket. 'Ha ezt az erdélyi magyarság — a mai körülmények között — meg tudta szervezni, akkor szégyenkeznünk kei, íha itt, szabadságunkban és az infláció ellenére is nagyobb jólétben, nem tudjuk kö. etm példájukat. torolhatnám tovább azokat a Különös Kulturális lehetős égeKjet, amiknek a megvalósítására képességünk lenne,, ha minden tervünket, alkotásunkat, cselekedetünket nem árnyékolná be a kint élő magyarság zömének a közönye. Ez a közöny kényszeritette sok művészünket, tudósunkat arra, hogy kilépjenek a magyarság keretei közül és az angol anyanyelvű hallgatóságot és humözlő eszközöket többre értékeljék. Ez a közöny az oka araiak, hogy lapjaink csak tengődnek és sorsukat csak az biztosíthatja, ha saját nyomdájuk van, mely az angol és nemzeti kö zó őségnek, illetve sajtónak végez munkát. Ez a közöny rombolja le a minősiéget, mert a lapok — egykét kivételtől eltekintve — a munkatársakat vagy egyálta án nem, vagy nem tudjak úgy meg fizetni, hogy ez a munka legyen a főfoglalkozásuk. Ez a kozom szállítja úe a rendezvények színvonalát és tartja vissza azeka, a művészeket, akik elvárják,, hogy nagy közönségük legyen és; olyanokkal szerepeljenek, akik egy színvonalon állnak velük, vagy legalább is közei vannak áhhoz. Ez a közöny az oka annak, hogy az angolszász, vagy a francia társadalom fejé a ima gyarok tömegét csak statisztikai adatokkal tudjuk igazolni, ( de a valóságban mindig és min den területen, csak egy kisebbséget tudunk felvonultam. Ez a közöny az oka annak, hogy falaink csak Potemkinfalak, mélyek eltakarják azt, hogy a valóságban milyen kevesen vannak a cselekvő magyarok. Sajnos, ezek a vésztjelző sorok nem juthatnak el, csak a választottakhoz és azokhoz az olvasókhoz, akik amúgy 'is meg teszik kötelességüket. Azokhoz, akik lapokat járatnak, könyveket vesznek (és el is olvassák), rendezvényeket látogatnak és áldozatok árán is segítenek fölépíteni és fönntartani külföldi magyar kultúránk intézményeit. De hogyan tudunk elérni a közönyösök nagy táborához? Micsoda földrengésnek kell jönnie, hogy fölrázza őket, hogy visszatérítse nemzetünkhöz a tőle elfordulókat? Talán anyanyelvűnkön 'beszélő gyermekein két kellene közéjük küldeni, hogy házról-házra járva, lassú, szívós, téritő munkával minél töboet győzzenek meg és hivfják őket a magyar célokért munkálkodó 'kise.iloség soraiba í (Már hoászu idő óta figyelem, hogy az Egyesült Államok és Kanada nagy magyarsiaigga: rendeiikező városaiban mindig Ugyanaz a két-iháromszáz ember az, aki látogatja az előadásokat, résztvesz a gyűléseken, aki sokszor erején felül adakozik, aki dolgozik, és lelkesedik minden jó magyar célért. Csak az erdélyi, felvidéki és délvidéki tudja igazán megérteni és megbecsülni ennek a kultúránkat | fenntartó, öntudatos kisebbség- I nek a munkáját, a minket körülvevő többség közönyének a drótsövényei között. Mit kell tennünk tehát, hogy megállítsuk a közöny ragályának továbbterjedését? —'Segítsük minden erőnkkel a felelös- i sieget vállalók " összefogását. Hinni szeretőiéin,, hegy a válasz tottak csendes egyetértése, közös munkája egyre többet f-g felébreszteni — fiatalja.nk segítségével — a közömbösökből, akik közönyük békességét többre becsülik a szabadságnál, önzésüket az egymást segitő szeretetnél és tájékozatlanságukhoz való ragaszkodásukkal megtámadják és veszélybe sodorják az igazságot IMa mindnyájunknak a közöny fertőzése ellen 'kell küzdeni elsősorban, mert — ha nem leszünk 'bátrak, szívósak, meg nem alkuvók és erősek, — az áldozatkészség által teremtett intézményeinket, a kevesek által fenntartott és olvasott lapjainkat és (könyveinket, a külföldi magyar kultúra és művészet egyre szépülő épületeit és alkotásait, — mint a szú — a közöny fogja alapjaiban szétporlasztani. New Milford, Conn. (USfu) “Erdélyi problémákról írlak Francia-honban" Lapunk 2.-oldalán 'beszámoltunk "a “Réforme” cimü franciaországi nagy protestánfö hetilap erdélyi problémáiról irt Cikkéről Árgus párizsi munka - tásunk fordításában. Ugyanerről kaptuk meg a Virrasztó hírszolgálat kiegészítő cikkét, melyben örömmel állapította meg lelkes munkatársunk azt a téfiiyt, ihogy az Amerikai Magyar Református egyháznak az erdélyi magyarok megmentése érdekében (kifejtett akciójuk világszerte komoly visszhangra talált. íme a hozzászólás: Bá/t a francia reformátusok meg állapításaival nem mindenben értünk egyet, mégis örömmel látjuk, hogy az Amerikai Magyar Református Egyházaknak az erdélyi magyarok megmentése érdekében kifejtett nagyszerű nemzetközi akciójuk világszerte, de még a közismerten románt arát (Franciaországban is komoly visszhangra talált. Annál jobban fájlaljuk, hogy az otthoni Református Egyházaknak egy szavuk sincs fájás hittestvéreiket kegyetlenül elnyomó és irtó román politika elleiu Winnipeg, Man. 1976. jan. 30 ■De ugyanakkor mélységesen el kell ítélnünk azokat a szabad földön élő magyar szervezeteket és vezetőket is, akik, az átlkos “reálpolitikára” hivatkozva, a magyar sorskérdések legfontosabbikát, a “Trianoni kérdést” kicsinyes, önző, szemé lyi érdekekből napi és pártpolitikai kérdéssé silányitják csak azért, hogy a magyaroktól minidig többet és többet követelő ukrán, román, horyát, tót “társemigrácilók” és az osztrákok kegyéit, megnyerjék és az egyetemes magyar érdekek elárulásával maguknak “nemzetközi elismerést és tekintélyt” (?!) szerezzenek. Mintahogy az európai Ma-5 Canada Postes Post Canada Bryce Mackasey, Bryce Mackasey, Minister Ministre Először az international postai dijak kétrészbeni /emelését 1975 szeptemberében jelentette be Kanada postai igazgatója, amely 1976 január 1-én lépett életbe. Ez az emelés a Universal Postal Union’s Lausanne Congress-al 1974-ben aláirt szerződés alapján [történt. Az International küldési dijakat 1971-ben történt emelés óta jelentősen emelték Kanadában. A kanadai díjszabások a legalacsonyabbak az egész világon. íme mit kell fizetnie egy az. levélért néhány tipikus tengerentúli országokba. ... És mibe kerül ezen országokból küldött jegy |oz. levél összehasonlítva a kanadai díjszabással: KANADÁBÓL TENGERENTÚLRÓL KANADÁBA* a 45c Great Britain / (J ( 72c France 67c Germany (25c 1977 jan. 1-töi) $1.08 Australia ♦életbe lépett 1975 dec. 2.-án Ezek mind azt mutatják, hogy kanadai international postai díjazás a legolcsóbb a világon. Az emelés .első .része 1976 január 1-én, a második része egy évvel később lép életbe. Mint látható az új díjszabás szerint az egy oz. súlyú levelére 20 cent bélyeg kell az eddig 15 cent /helyett. Ezek a- új international postai díjszabások ér vényesek Levelekre és iPostakártyákra, Nyomtatványokra, Kiscsomagokra, Postai Csőm ágokra, Kiadók küldeményeire, Tábori Postára, stb., úsry repülő és szárazföldi küldeményekre. gyár Kongresszus Kultúrbizottsága is tett a ‘ Trianon Enquete” c. németnyelvű füzetében, amiben pl. az ukránoknak hizeieigve Kárpátalját “Kárpát- Ukraj”-mának írták, a tóti,‘kát szédítve “független 'Szlovákia ősi földjéről’ írtak, s a horvátok felé hajlongva a füzet címlapjára rajzolt térképen a Szerbiához — Jugoszlávia akkor még nem is létezett — csatolt összes területeket egy berajzolták, lemondva ezzel nemcsak a Muraközről és a Baranyai-háromszögről, hanem az egész Bácskáról' és a Bánát keleti részéről is. A horvát emigráció ugyanis mindezeket a területeket magának követeli és propaganda térképein Horvátország szerves részének tünteti fel. Mi ez, ha niem nemzetárulás ?! Mert ugyebár az, hogy az egiész Káipátaneden/eét kitöltő évezredes magyar államot Trianonban ilyen gyalázatosán feldarabolhatták és hogy a csehek tótok, ukránok (oroszok), románok, szerbek, horvátok és osztrákok az uralmuk alá kényszenitett magyar milliókat saját ősi földjükön immár félévszázad óta [szabadon é® büntetlenül elnyomhatják és irthatják, az a szabadkőművesség mellett nagyrészbeij, a fölbérelt és jól megfizetett francia, angol és amerikai újságíróknak köszönhető. Ez egyszer biztos. De az, biztos, hogy ha égyszer éljön a nagy európai rendezés, Trianon (haszonélvezői minden olyan magyar írásbeli megnyilatkozást, mint amilyen az Amerikai Magyar Szövetség 1946-os “A just a peace for Hungary” c. memoranduma, a gyászoseml'ékü Magyar Nemzeti Bizottmány Philadeiphyai és Willlianisburgi Nyilatkozatai és Trianon Enquete is, fel fognak használni elleniünk. És jogosan ... Mert ahogy a közmondás mondja: “A szó elrepül, az irás megmarad”. A VIRRASZTÓ hírszolgálata, i fiúiig a.-ti w.ünipegi j dif iuätilOt Magyar rádióadás minden szerdán este 22 óra 3D perctől 23 óráig a CKJS 810-es hu lámhosszán! Pártolja a magyar rádión hirdetőket! MAJThÉNYI GröRGY ARANY MALINKó KÜLD INTERNATIONAL I : • LEVELET? Canada Post. Mi arra dolgozunk, hogy a munka jobb legyen. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiin — De honnan tudja ezt? Hiszen soha nem jár a gazdaság után, — csodálkozott Oltó. — A konyhába s a kamrába se járok, mlégis megmondom,, Hiány bődön zsír, mennyi befőtt, cukor s egyéb minden van ott, még tán azt is, hány koszorú hagyma lóg, a rudakon. Oltó hallgatott. Ez megint új arca volt Dúsnénak: a gazda® asszony arca. Milyen jó, hogy ezt sose mutatja! Ugylátszik, maga se szeret^ — gondolta. Dúsné a karkötőit forgatta, topva figyelte Oltót. — Igaz is, — mondta aztán — tudja-e, hogy magát percent illeti meg az igjások árából? — 'Percent? Tréfál a nagyságos asszony. — Nem, nem. Vugrica bácsi mondta. Hiszen az a kupec talán meg se veszi a lovakat, ha maga ott nincs, vagy legalább is ötvennel kevesebbet ad értük ... Jó, jó, ne szerénykedjék .. . És liigyje el, hogy Vugrics bácsi igazán nem ajándékozó, természetű. Azt se lehet azonban letagadni, hogy igazságos . . . Még valamit mondott. Nem tudom, szabad-e elárulnom^, mert maga néha olyan kényes, ... — Mit? — kérdezte Ottó feszülten. — De nem haragszik' meg ? A világért se szeretném megbántani ... Már bánom is, hogy belefogtam . . . bár hiszen ninics benne semmi. Csak annyi mondott, hogy magának kitűnő szeme van a gazdasághoz, — és fürkészően nézte Oltót, fólytathatja-e ? Oltó kissé megkönnyebbült. — Noiszeni, — mondta. — Amiért unalmamban vele jártam, — de aztán elharapta a szavát, mert észrevette, hogy Dúsné még, tartogat valamit. — Vugrics. bácsi inkább azt vette észre, hogy nagy paszszióval és alapossággal foglalkozik ... — A filíozopter alapossága, — vetette közbe kicsinylöen Oltó. —- Látom már, hogy bántja magát a dicséret, — mondta szelíden az asszony. — De az öregúr olyan, szépen nyilatkozott magáról, hogy nem hallgathattam el ... És láttam rajta, hogy boldog volna, ha megoszthatná magával a munkát. Oltó asápadt. — Nem értem, —* mondta kis, hallgatás után. — Hiszen most már folytatnom kell a tanítást is. — 110 — érzés bujkált. Zuzka arcának bársonya lehelte beléje. Az arcához emelte a kezét, beleszagolt, szerette volna megcsókolni a tenyerét. Aztán mosolygott, és fölszaladt a kastély lépcsőjén. XXIII. Az ebédlőben világosság volt. Oltó benyitott s> Dúsnét még ott találta. Várt reá. — Hát mi történt? Él még? Vagy meghalt? — kérdezte sebes szóval, és nyomban mondani kezdte, hogy lám, í,zért félt ő a múltkor is annyira a kocsiban. Nem olyan ritkák itt az efféle esetek .... És ki volt? Nem, lehet tudni? Borzasztó! A dolog annyira fölizgatta, hogy iie se mert feküdni. De Ilka néni már lefeküdt, — tette aztán hozzá. Oltó kissé elmosolyodott,- és csöndesen mondta: Hál’ Istennek! Az asszony úgy tett, mintha nem vette volna tudomásul a megjegyzést, tovább kérdezősködött, és Oltó elreferálta neki az esetet. Közben hozták a vacsoráját is, Dúsné kinálgatta, látta, hogy éhes. Hogyne Ilyen izgalmas nap után. — Csináltassak; talán egy kis rántottát is? Egy-kettőre készen van. Oltó csöndesen beszélt, mé'ha Dúsáéra nézett és valami jóleső meleg áramlottá át. — Lám, megvárta s most itt beszélget vele, — gjóndolta hálásan. — Milyen régén nem beszélgettek iigy, egyedül! Amiót Ilka néni itt van/ . .. — Netm. Köszönöm. Ne tessék senkit fárasztani azzal a rántottával. Csak akkor liett kissé tűnődő, ha a gyilkos személyére gondolt. .— Az igazat megvallva, Ondrejre gyanakodtam, — mondta. — De Gyúró kicsi embernek mondta a gyilkost ... És talán megismerte volna a hangját is,, amikor azt kiáltotta: Bozse moj! — Gyilkos! Az én házamban! —ijedezett az asszony. — Jaj, ,we mondjon ilyet! Aludni se tudok majd, amíg az itt van, — és tördelte hosszú ujjait. Oltó csitította, s már bánta, hotgíy szóhahozta Ondrej nevét. Dúsné azonban még ezörnyülktödött, mire Oltó azt mondta: --lo l ---Believe it Cancer can be beaten. For further Information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY i.
