Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 4. szám
OTTAWÁBÓL JLLEnTIK: így kormányoziák az országot JOHN BEST (Negyedik és utolsó folytatás.) A miniszterelnök kabinetválasztási joga vegyes áldás, gyakran nem irigylésre méltó. Annyi biztos, bogy kifejezésre jut belőle; miképpen, képzeli el az ország kormányzását. Mikor miniszter’eit kiválaszsza, tisztában van azzal, bogy nagy befolyásuk lesz és azzal is, hogy ő maga kölcsönzi nekik ezt a rendkívül nagy feleilősséggei járó befolyás».. A kabinet kiválasztása ugyan a miniszterelnök joga és» dolga, bizonyos szokások miatt gyakran nehézségei lehetnek, gyakran előfordulhat, hogy kénytelen olyan embereket is bevenni a kormányba, akiket egyébként szivesen kihagyna. Az köti meg a miniszterelnök kezét, hogy a tárnák kiosztásánál tekintettel kell lennie az ország földrajzi adottságaira, nemzetiségi és vallási megosztottságára. Az a miniszterelnök, aki nem törődik ezzel a “megkötöttséggel”, könnyen megégetheti az ujját. Könnyen előfordulhat, hogy valamelyik nemzetiségi csoportot magára haragítja. E- gyik-másik haragját talán még meg lehet sámán úszni, de ha sok csoport neheztel, abból nagy politikai tehertétel keletkezhet. A megkötöttség bizony gyakran arra indítja a miniszterelnököt, hogy kitűnő miniszter jelöltek feje fölött .nézzen el és — gyakran csak földrajzi okok miatt — másod osztályú embert vigyen kabinetjébe. Az első kabinet-választási aranyszabály, hogy lehetőleg mind a tiz tartomány adjon legalább egy-egy minisztert, Ontarióból és Quebecből lehetőleg ugyan annyi legyen, általában mindegyik 10-10 minisztert adjon, a nyugati tartományok pe|di)g hatot, vagy nyolcat. Kell a kormányba egy angol nyelvű québeci protestáns, egy ALLEVtŰAáÖSSAL IRTA: SAS EDE Végrehajtáson voltam egy kis városban — kezdte elbeszélését az ügyvéd. Mikor a civilizáció ez emberbaráti kötelességét elvégeztem, lefeküdtem a iszállóbah, hogy az igazak álmát aludjam. De az alperes átka utódért. A szálló földszintjén vendéglő volt és gyönyörűéin felhaiatszott, amint a cigány a Rózsabimbót és a mehet játszotta. A dorbézoló társaság roppant jól mulathatott a nótán, mert folyton azt húzták, nekem azonban a 'Kózsabimbónak és a méhmek csak a tövise, illetőleg a fullánkja jutott, mert nem tudtam a szememet lehunyni. Az ördög vi-tye el ©zt a ’cigányt gondoltam, nem tud ez más nótát? Tudott, oéjfélután egy árakor a íuniikiulát kezdte játszani s most ez maradt a repertoáron két ódáig. Közben pokoli csörömpölés hallatszott. Aliá! mondtam. Most hajigálják a poharakat a tükörüvegbe. Nagyon érdekes a.z ilyesmit halani, mikor valaki aludni akar. Fölvertem a szobapincért és megkérdeztem: — Kük azok, akik üyeni rettenetes tivornyát csapnak odalenn? — Az allevéltáros úr mulat agy pár barátjával. ’Nagyon el van keseredve. Már a tüzlegiényeknek is sírva borult a nyakába és. .panaszkodott, hogy milyen szerencsétlenség érte. Őszintén sajnáltam, hogy szerencsétlenül járt az allevéltáros úr; mert hiszen ha nem éri baleset, akkor most én is nyugton alszom. Azonban mindennek vége lesz a világon, mint a költőik oly ézékenyen mondják. Hajnali négy ó.a felé az orgia végikimerülésben kiszenvedett engem menten elnyo rnott az álom. 'Fölserkenve, sietve ugrottam íki az ágyból., mert megijedtem, hogy lekéstem a vonatról. Nem, még elég jókor volt. Magiamra kapom a ruháimat s csengetek a számlámért. A pincér jön és nem tudja kinyitni az ajtót. (Ej, pedig én nyitva hagytam, amikor éjjel a pincért ebcsengettem. A pincér nézi: belé van törve a kulcs. Hát ezt ki az ördög cselekedte? — Bizonyosan az allevéltáros ur, — felelte a pincér kívülről;. .Mint aféle legényember, itt lakik a. szállóban. Éppen az uraságod szomszédságában. Aligha nem ő tévesztette el az éjjel az ajtót és ide akart bejönni. No, úgy ín ég nem dobtak ki részeg aUevéltárost, gondoltam magamban, ahogy én őt az éjjel kilöktem volna. Most azo ban .sürgősen ki kellett szabadulinoffl, mert még csakugyan lekésem. — Hívjanak lakatost, egykettő ! — kiáltottam.. — És nyittassák ki az. ajtót. Jó idő múlva hallatszott a kulcsok csörgése. Jött a lakatos. Annyi ideig bíbelődött a.z ajtóval, hogy azalatt Papakosta kinyitott volna hat tűz és, betörésmentes szekrény. Végre felpattant a börtönöm zára — s az e.:so, aai üdvözölt, a íakatosjegéuy volt, aki a markát tartotta a pénzért. — Hogy is ne! — mondottam méltó felháborodással. — Meg én messen? Menjen barátom ide a szomszédszobába: annak az urnák kell fizetni! ... — Az az ur azt üzeni, hogy ő bizony nem fizet. Mi köze neki a inas ajtajához? Dühösen rontottam be az allevéitánoshoz, aki éppen föltápaszkodott az ágyból. — Hallja maga szarvorru! Hogy maga hajnalig huzattá a fülembe Rózsa bimbó meg a méhet, az még: ihagyján. De hogy béletórüe az ajtómba a ikulosot s még a laktost is velem akarja 'megfizettetni, az már szemtelenség !! Ezzel rácsaptam az ajtót s hajtattam a vasúthoz. Persze, hogy a gyorsvonatról lekéstem. No, de nemsokára indul a személyvonat. Azzal megyek. Igen ám, de amikor éppen föl akarok szállni, elém ál1 két minepies ábrázatu úriember: — Az allevéltáros ur megbízásából jöttünk, — mondották. — Elégtételt kérünk a szarvorra ért! Mit tesz az ember hasonló helyzetben? A lovagiasság nem engedi, hogy felüljek a vonatra, ahol már a poggyászom is ei| volt helyezve. A lovagias ember ilyenkor hagyja, hogy a pogyászát elvigye az orra előtt a vonat s telegrafál a legközelebbi állomásra, hogy küldjék vissza. Maga pedig bemegy a városba, felkeresi két ismerősét és elküldi őt az ellenfele segédeihez. — Ha verekedésre kerül'a dolog, csak hamarosan essünk át rajta, mert szeretnék mielőbb elutazni. Déltájt fölkerestek a segédeim. — Baj van! — szólt az egyik baljóslatú arccal. — Micsoda? — Kompromitáló dolog tudtunk meg az ellenfeledről. Azt az embert egyszer .nyilttéióleg felszólították, hogy tekintse ma gát arculütöttnek. — No és? — Őt pedig hasonlóképp nyílt tériieg. felszólították, hogy nem tekinti magát arculütöttnek. S ezzel a dolgot részéről elintézettnek vette. — Szóval én azzal az emberrel nem verekedhetem. Annál jobb. Hozzátok ezt az ellenfél segédeinek tudomására és vegyétek föli a jegyzőkönyvet. Este nyugodtan, feküdtem le és aludtam Is. Mert a méh nem háborgatott. (Másnap reggeli elutazásom előtt a kávéházban reggeliztem és kezembe vettem a helyi lapot, miféle jó tanácsokat ad Combesnek és Bülownak? Hát csaknem kiejtettem a kezemből az újságot. A lapban, rólam is szó volt. De nem a személyi híre közt. Hanem a nyilttérben. Az allevéltáros ur nyilatkozott. A cikk elme ez volt: “Nyilt levél az igazság*,ügyminiszterhez”. Elég hangzatos cim. S alatta el volt mondva, hogy igazságszolgáltatásunk legnagyobb szégyenfoltja, én, akinek Illa van kellene ülném québeci protestáns, egy nem québeci franoiakanadai, mivel szerte Kanadában élnek franciák. Feltétlenül kell egy ir származású római katolikus. A protestáns miniszterek kiválasztásánál még arra is vigyázni kell, hogy a különböző protestáns feltekezetek arányosan képviselve legyenek ... Fejbe kell tartani más, nemzetiségi és valláosoportok érzékenységét is. Nem tanácsos elfelejteni üzleti, gazdasági csoportok reprezentánsáról sem. A pénzügyminiszteri székbe az üzletemberek viszonylag konzervatív személyt szeretnek látni. Az állásából nemrégen lemondott John Turner nagy erőssége volt, hogy messzemenően bírta az üzletemberek bizalmát. Amikor Trudeau miniszterelnök úgy döntött, hogy Donald Macdonáld-ot ülteti Turner után a pénzügyminiszteri székbe, lényegében hasonló okok késztették erre a választásira. A helyzet ugyanis az, hogy Macdo,nald-ot is kedvélik a kanadai üzleti élet vezetői. Persze tévedés lenne azt hinni, hoigy ezzel mindent elmondtunk azokról: az érdekekről, amelyeket a miniszterelnöknek nőm, még mindig szabadon járok. Fölhívja az igazságügyminiszter figyelmét erre a botrányra, hogy engem, a közveszélyes gonosztevőt, sürgősen csukasson be. — Hol van az az ember? — rohantam iképemből kikelve barátomhoz. — Állítsátok a pisztolyom csöve eié! iSegédeim lovagjas ügyekben szokásos méltóságteljes nyugalommal fölkereibedtek és délfelé tértek vissza. — Baj van, — mondta sötéten az idősebbik, akinek állandóan vész jóslásra volt berendezve az ábrázata. — Az ellenfél segédei kijelentették, hogy felük teveled nem verekedihetik. Te ugyanis tegnap ama lovagias ügyben ímegi,uigadtad az elégtételt. Elintézetlen ügyed van. — De hiszen ez hallatlan! De hiszen én azt az embert mégölöm! Sőt még többet teszek: fölpofozom! — Csák semmi botrány! — fogta meg a karomat az idősebbik. Te ’iánk bíztad az ügyedet s mj szépen rendbe fogjuk hozni. Mi már tudjuk, mi itt a teendő. — Mi a tatár? — Becsületbiróságot kérünk, amely dönteni fog abban a kérdésbein, tartozik-e neked az alievéltáros lovagias elégtételt adni, vagy sem? — De remélem, mig a beosületbiróság meghozza az Ítéletét, addig elutazhatom? — Sőt ellenkezőleg. Itt keli maradnod. Hiszen a becsületbiróságl téged is kihallgat. A becsületbiróság harimadnapra szerencsésen összeült. Ad dig ily dühösen száguldoztam föl és alá a szobámban, mint az állatkerti oroszlán száguldoznék, ha kiéhezett állapotában jártányi ereje volna. Mondhatom, még szepegtem is. a becsületbiróság döntésétől. Hátha diszkvalifikálnak? A párbajkodexek és a lovagias szabályok labirintusában az: emberrel sok minden megtehetik. Éjféltájt beállítottak a megbizottaim. — Baj van, — mondta az a bizonyos baljóslásra berendezett arcú. — Micsoda? (Bizonyosan diszkvalifikáltak!) — A becsületbiróság egyhangúlag képesnek, talált a lovagias elégtételadásra. — S ti ezt bajnak nevezitek? — Hogyne! Hiszen most már verekedned kell. szegény fiú, Mán meg is állapítottuk a párbaj feltételeit. Kis hijja, hogy ennél is haj nem történt. — No? — Mi pisztolyt ajánlottunk. Az ellenfél segédei ebben nem akartak beleegyezni és fegyverbiróságot kértek. Az megint belekerült volna égy pár napi herce-hurcába. Azért hát inkább belementünk a kardba. — No, csak én is bele ne menjek. Mikor lesz a viadal? — Holnap reggel a leányiskolában. — Miért a leány iskolát an ? — Nálunk minden párbaj ott történik meg. Az igazgatóidé azt tartja, hadd lássa a serdülő leánynemzedék, hogy még nem kabinetje kinevezésekor tanácsos szem előtt tartani. A munkaügyi miniszterségben a szakszervezetek lehetőleg velük rokonszenvező minisztert akarnak látni. Veteránügyi minisztert, ha lehetséges, veteránok közül tanácsos választani, földművelésügyi miniszterségben a szakszervezetek lehetőleg velük rokonszenvező minisztert akarnak látni. Veteránügyi minisztert,. ha lehetséges, veteránok közül tanácsos választani, földművelésügyi miniszter — az íratlan szabály szerint — csak nyugat-kanadai leibet, bár a jelenlegi kivétel, mivel antariói. Mind ezek a megkötések nehezítik ugyan a miniszterelnök dolgát, amikor kabinetjét összeállítja, de azért gyakran kézre jönnek neki ezek a szokások. Előfordulhat ugyan fej, hogy valakit nagyon “nyomnak” a ka-IV! agyar országi magyar ÜGYVÉD Í)R. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. haltak ki a lovagok. Tehát holnap délben mégis csák elutazhatom — gondoltam magamban. De hátira nem utazhatom el. Hátha gulyásihússá aprit az ellenfeleim? — villant fel agyamban a rémigpndolat.— Nincs kizárva, hogy egy vidéki allevéltárop valóságos spadasin is lehessen. Nem tagadom, kissé izgatottan készültem a lefekvéshez, amikor az ajtómon kopogtak. — Szabad! Ki lépett be? Az allevéltáros. Mind a két kezét felém nyújtotta. Éá olyan mély meghatottság tükrözött a szemében, mint a vitás tengerszem. — Uram! — mondta reszkető hangion. — Lássa maga előtt a világ legboldogabb emberét. Ön nekem olyan nagy szolgálatot tesz, amiért egész életemben hálával leszek adósa. Mert tudja meg: én csakugyan, diszkvalifikált ember vagyok. Mostanában pedig beleszerettem egy angyalszép leányba. De a leendőbeli apósom nemes ember, aki nem akart leányát disiztováiifikált férfiúhoz adni. Ezért kikosaraztak.. Efölötti elkeseredésemben csaptam minap azt a nagy murit. Ez volt a szerencsém. A sors utamba hozta önt. Ön engem holnap lovaggá üt. S az én boldogságomnak mi sem fog útjába állana. Uram! ÍSimi szeretnék örömömben. Engedje, hogy megszoritsam a becsületes kezét! Azzal forrón összeszorongatta a kezemet és ajánlotta magát holnap reggelre a viszontbinetbe, akit ő maga sem akar, de érzékenységek megsértése nélkül ez Íratlan szabályokra váló hivatkozással kitérhet. Munkanélküli juttatás. “Két munka között” (Folytatás 6. oldalról) guknak ugyazokat a jogokat, mintha még nem lennének nyugdijasok. (d) Nem kaphat senki munkanélkülibiztositást aki 70. életévét betöltötte. A különböző folyamodványok hoz szükséges nyomtatványok a UIC hivatalokban kaphatók. Ezeket ki kell tölteni, csatolni kell a “Record of Employ— ment”-et, amit mindenkor a munkaadó bocsájt rendelkezésre és amelyből világosan kitűnik, hogy mennyi idő alatt mennyit keresett. Más nyelvű tájékoztatás. A munkanélküli biztosításira vonatkozó tájékoztatást tartalmazó pamfletek a következő nyelveken kaphatók; kínai, angol, francia, görög, olasz és portugál, ’SíZintén az UIC .irodáiban. Magában az irodában is többnyire lehet találni más nyel veken beszélő tisztviselőket. Winnipeg, Man. 197-6. jan. 23. 7 Betlehemben (Folytatás a 2. oldalról) vidékére. De magára a Carmel hegyre is1, ahol 550 méter magasan haladunk. A kiugró kanyar után mintegy félszigetet képez a hegy, ahol a tetőn áil 1827 óta a iStella Maris kolostora. Az Éliás próféta barlangja felett épült carmelita kodoistor temploma, illetve kupolája ez. A carmelita eremiták rendje 1200 után létesült itt és terjedt .szerte a világon, igy Budapesten, is volt templomuk s jelenleg is ott magyar szerzetesre találtam. A oariang feletti oltár Máriáé, talán ez az egyetlen hely, ahol az ószövetségi prófétája és Mária együtt éltnek, tiszteletben annak emlékére, hogy Éliás próféta, amikor a föníciai Jezabel, Akháb király felesége Baálnak isteni szobrokat emeltetett és az izraectákat bálványimádásba kergette, Éliás próféta idehivta “egész” Izraelt és Baál papjait is és isteni próbatételt tett. Az Istennek tetsző oltáron tűznek kellett kigyulladnia, s a kudarc után a látásra. No, engem’ egész jó- , kedvre hangolt az allevéltáros ur látogatása. Hiszen én ennek a jámbor fickóinak megalapítóin az élete boldogságát. Ahányszor a jövőben a kis feleségét csókolja, mindég én jutok az eszébe. (Vájjon sokszor fogok-e csuklanii?) De hiszen én akkor nyugodtan álhatók ki erre a par (vajra! Az allevéltáros ur ug,yan nem fqg engem megvágni. Elhatároztam, hogy én se vágom meg nagyon. Pedig eleinte nem akartam a gulyáshúsnál aláb’b adni)| Csak a homlokát karcolom’ meg egy kissé. Hadd viselje diadalmasan a flastromot. Eljött a párbaj ideje s mi levetkőztünk a leányiskolában. Félerértéselk kikerülése végett megjegyzem, hogy a lovagias érzületü igazgatónő az osztályokat nem vezényelte ki nézőközönségnek. Az allevéltáros ur valóban herkulesi izmokat hozott napvilágra. “Bátorság!” — súgták nekem a segédeim. Én csak mosolyogtam. Kell is nekem ehhez a párbajhoz bátorsági! Szembeállítottak bennünket. Láttam, hogy az allevéltáros ur titokban most is hálás pillantásokat vet rámi. Elhangozott a Rajta! Az allevéltáros szörnyen hadakozni kezdett. Én teljesen nyugodt voltam. Hogy tetteti magát — gondoltam magamban. És képzeljék, mi történt? A szemtelen fickó, az én hálás jó harátom, akkorát vágott végig a pofámon, hogy hat öltéssel varrták be az orvosak. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések .................... $ 2.00 Ágoston Ede; Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................ $ 5.Q0 Lajossy Sándor; Lidiké (regény) ...................... $ 2.00 Hol van a nyár? ...................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . . $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . ...................... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) .......................... $ 3,00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.................. $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Ui Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.09 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .............$ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... .,...$ 8.20 Székely-MöLnár imre: Az Apostol és-a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E : Medical, Nuclear and Literary Index i.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3,00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5,50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” Ö " $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ........................ $ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez Í5 cent "bank exchange’M kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6 A ÜUKUÜ LcahY IRTA: GARAMI ANTAL Az oráni katonakórház folyosóján két orvos tanácskozott: — Ha a fertőzés elmérgesedne, amputálni kell a jobb karját! — magyarázta az egyik. A másik csak a fejével bólintott. A görög leány a sarokban ült. Ő tudta, hogy kiről beszélnek, hiszen ápolónő volt. ’Sokszor úgy érezte, hogy szereti azt a barnahaju, jóvágásu légionistát, aki sebesülten is örökké tudott mosolyogni. Most aztán vége a mosolygásnak, nyomorék lesz — gondolta a leány és elindult a beteg felé. Amikor a 8-as kórterembe ért, sandán tekintett az ismert ágy felé, de a beteg nem volt ott. Csak a névjegye, azok a furcsa és titokzatos betűk: Caporal Király (Zoltán. Nem kellett keresnie. A tizedes az ablaknál ült és nézte a I tengert. A Nap éppen lemenőben volt és utolsó sugarait aranyport hintettek a nyitott ablakion át. A teremben csend volt ési ebben a csendben megszólalt a görög leány. — Monsieur Király, azonnal feküdjék vissza az ágyba! A megszólított észre sem vette, hogy hozzá szólanak. Csak az induló hajót látta a szemei előtt és a tengert a magá szépségével és titokzatosságával. És ahogyan elnézett a kikötőn (keresztül a messzi Európa felé, arra gondolt, hogy milyen jó lenne hazamenni. Csak egy fél órára, vagy talán tiz percre hazamenni, megnézni a régi iskolát, és felszállni egy csilingelő villamosra, ahol magyarul kérik a- jeigyeket ,.. BudapestdPécs- Veszprém — villant át agyán a gondolat, aztán valami furcsa kábultságot érzett és utánna minden 'elhomályosult előtte. Amikor felébredt, mély csend volt a teremben. Az ágya mellett ült a fiatal görög ápolónő és a haját simogatta. —Hála Istennek túl van minden veszélyen Monsieur Király — újságolta a leány és szeméből könnyet törölt ki. — Az amputáci'óra nem került sor, pedig nagyon féltem. — iMón eher Kriszta ... — tört fel a tizedesből valami furcsa megindultság, aztán viszsza hanyatlott az ágyára. Már f’élálomhan volt, mikor az ápolónő mesélni kezdett a ciprusokról, a görög tavaszról és egy szigetről, ahol a szerelmesek csak leülnek a tengerpartra és számolgatják a csillagokat. A fiatal tizedes még emlékezett az athéni akiropolisra és azt is tudta, hogy azt Perikies. építette. Spártaiéi is olvasott és halványan még ’Ciceróra is emlékezett .. . die' a leányt nem érdekelte a történelem. Ő egyre csak a tengerről mesélt s Samos szigetéről, ahol néha felfel'bukkan egy hableány, akii segíti és pártolja a szerelmeseket. Király Zoltán az ápolónő utolsó szavait talán, már nem is hallotta. lassan átadta magát az álom birodalmának. Másnap reggel frissen és kipihenten így hosszabb sétára indult a Hosvesztett Raáil papokat, 450-et, a Koshon (!) patakba ölette, — majd a hároméves szárazság ra esőt kért Éliás, amely felhő Máriát jelentette ki. (III. Királyok, 18.) A kolostor előtt egy obelisk, kereszt rajta, Napoleon emlékét mutatja, aki kórházat rendezett be itt, s katonái legyilkolták a szerzeteseket. Távolabb, a csúcson van a világítótorony, a francia-olasz iskolával, a régi kolostorházzal, előtte egy hatalmas és szép Mária iSbella szoborral (chilei adomány) mu tatja a keresőknek az utat a tengeren és főként a szárazföldi utón. “Feje olyan szép, mint a Carmel — írja az Énekek É- neke 7, 6. és és Neki adatott a Carmel és Saronsikság minden szépségé” Ess. 35:2 szerint.. A tengerre pillantani, a lemenő naptól búcsút venni könynyebben esik, s biztos partot érezni iábunjk alatt jobb. Innen elindulni a lábunk alatt elterülő Galilea felé még érdekesebb út. — (Folytatjuk!) pnal Baurdes gyönyörű kertjében. Később a délelőtti viziten a főorvos kijelentette, hogy min den veszélyen túl van, komplikációtól már nem kell taitani é© ha minden jól megy, húsz napon belül elhagyhatja a kórházat. Ennek a kijelentéinek nagyon megörült a légiós, csak a görög leány volt ikássé szomorú, amikor eljött a huszadik nap: a szabadulás napja. Aztán egy verőfényes délutánon ott álltak a csillogó pálmafák alatt ést simogatták egymás kezet. A távolban egy verklis valami szomorú dalt nyekergetett és ők egyszerre fázni kezdtek a feléjük áramló hűvös tengerparti széltől. — Au revoir! — intett búcsút a tizedes az induló autóbuszból — Ha megérkezem Sidi-iBel-Abbesibie, majd írni fogok .. A görög leány fülében sokáig, visszacsengtek a fiú utolsó szavai, aztán csend' lett az álomás körül, mély halotti csend. Négy hónappal később a postás levelet kézbesített, amelyet Sidi-Bel-Abbesben adtak fel. A görög leány izgatottan olvasta a francia nyelven irt soiokat, amelyékben csak az állt, hogy Király Zoltán leszerelt és július 8.-án Le Havre kikötőből indul Amerika felé. A levél utolsó réigy hangzott: “Kedves Kriszta, ha még, szeret és el akar tőlem búcsúzni, akkor jöjjön az oráni kikötőbe július 5.-én délelőtt 10 órakor ...” Lassan múltak a napok. Aztán mégis eljött július 5.-e ési a volt tizedes ott állott felesigével a kikötőben és várta a pillalatot, hogy elindulhasson Európa felé. Már alig volt három perc indulásig; amikor az ápolónő egy hatalmas virágcsokorral befutott a váróterembe. Király meghajolt a leány előtt, aztán odahívta a közeibe várakozó karcsú nőt és igy szólt: — Mon ober engedd meg, hoigy bemutassam neked Mademoiselle Krisztát, a (katonakórház legodaadóbb ápolónőjét, a‘ kinek nagyon, sokat köszönhetek. — Egyébként kedves Kriszta tudatom önnel, hogy tiz nap-i ja házasságot kötöttem, öaisablankában. A feleségem amerikai állampolgár . . . Alig történt meg a furcsa kéz fogás, búgni kezdett a hajókürt, jelezvén, hogy elérkezett az indulás ideje. Kriszta arcán látni lehetett, hogy a meglepetés és csodálkozás’ egy keserű könnyé változott, de Király Zoltán ezt nem akarta észrevenni. — Minden jót Monsieur Király! — hallotta nagyon távolról, mint azon a különös délutánon, amikor előiször búcsúztak el egymástól. Már indult a hajó, de a volt tizedes még egyre a görög lányt nézte, aki ott állott a parton és könnyes szemmel feléjük Integetett. Aztán az oráni kikötő majd Afrika partjai lassan eltűntek a szemei elől és talán a. Légióban eltöltött hosszú évék is lassan fátyolba hulltak ... És mégis, Király Zoltán a ’Cipruslombokról álmodozott egy egész életen át, s egy görög szigetről,, ahol örök tavasz van és öi'ök szerelem.
