Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 4. szám

A magyar őstörténet és a németek MARITS L: (Folytatás az első oldalról) már bizonyos, hogy az ősma­­gyarok az avarokkal együtt finn-ugor nyelven beszéltek és Keletről Nyugatra vonultak. Nagyobb tömegben a 9. század­ban telepedtek le a Kárpátme­dencében 7 vezérük vezetésével. Miniden elentétes felfogás ellené re ekkor a magyarok már nem nomád vándor nép volt, hanem földműveléssel és komoly ta­karmánygazdálkodást kívánó állattenyésztéssel foglalkoztak. A leggyakoribb nomádnépi álla­tok, a birka és ló, ugyanis a­­ránylag ritkaság számiba men­tek a magyaroknál, kik legin­kább sertést tenyésztettek, mely a nomádoknál teljesen ismeret­ien, valamint szarvasmarhát. Fegyverkovács, nyerges, arany­műves műhelyeik is azt bizo­nyítják, hogy telepes nép volt a magyar. Azt azonban még ma sem lehet pontosan tudni, íhogy a magyar parasztok hol éltek a 9. század előtt. Csak annyi bi­zonyos, hogy ősi hazájuk a mai Szovjetunió területén volt. 1975-ben 'egyezményt irt alá Moszkva és Budapest, mi sze­rint a magyar régészek szaba­don kutathatnak szovjet földön. Az ásatások nemsokára meg is kezdődnek a Don-völgyében, Voronyezstől délre. Ott ugyanis Jelena, Halikova szovjet egyete­mi tanárnő' kazár és alán erő­dítéseket talált a 8. századból, továbbá 33 sírt tárt fel, amik közül 11 lovas sir volt. A lelet azért érdekes, mert a feltárt csontvázak, fegyverek, lószer­számok és nyilmaradványok pontosan megegyeznek az ős­magyaroknak a Dunamedencé­­ben talált tárgyaival. A teteme­ket mindkét helyen ezüstleme­zek bontották), az ékszerek és öiweretek szintén ezüstből ké­szültek. 'Lehetséges tehát, hogy a magyar őshaza a Don-völ­­gyében feküdt, ahol a kazárok és az alánok is laktak. Persze még túlkorai lenne egyértelmű választ adni e kérdésre, hiszen Ukrajnában Kijev és Zaprorozs­­je térségében is találtak már feltéteJezlietőleg magyar síro­kat. Annyi bizonyos, hogy a ma­gyarok most már megtalálták őseik nyomát!” * * * Nem kétséges, hogy ez a kis­sé fölényeskedő, táigyitévedé­­sekikel teli cikk akaratlanul is sok olyanra világit .rá, amit még az otthoni rendszer tudó­sai — tisztelet a csekély kivé­telnek — sem akarnak elismer­ni. (Már az is haladás, hogy elis­meri, miszerint a Vértesszőlősi ősember szellemileg fejlettebb volt, mint az eddig ismert és jó­val fiatalabb ősemberek, köztük a germán népek büszkesége, a neandervölgyi. Az pedig egyenesen hihetet­len,, hogy német létére le merte Írni, hogy a gótok, svábok (?!) és longobardok epizódszerepé­től eltekintve, az 5. századtól szinte töretlen a hun-avar-ma­­gyar folytonosság és hogy az avarokkal bejött ősmagyarok az avarokkal egy nyelvet be­széltek. Hogy ez a nyelv a céh­beli magyar nyelvészek után szerinte is finnugor volt, az itt pillanatnyilag nem érdekes. Talán ő az első német, aki, hacsak újságcikkben is, leírta hogy Árpád honfoglaló magyar­jai már nem nomád, hanem földműveléssel és komoly ta­karmánygazdálkodást kivánó állattenyésztéssel és iparral fog Iaikozó telepes nép volt. Hogy aztán nagy igyekezetében u­­gyanakkor azt is írja, hogy Ár­pád honfoglaló magyarjainál ritkaságszámba ment a birka és a ló, az a lényeget nem vál­toztat csak az iró hiányos fel­készültségét bizonyltja. Azt már nyugaton is régen tudták, hogy Árpád honfoglaló magyarjainak első ismert, tör­ténelmi adatokkal bizonyítható szálláshelye a Don vidékén volt, amit egyes források Dentuma­­gyariának (Dontövi (Magyaror­szág), mások Lebédiának ne­veztek. De azt már minden, bi­zonyító adat ellenére sem vol­tak hajlandók tudomásul ven­ni, hogy már ott is olyan fej­lett társadalmi keretben éltek, hogy a nagyarányú szilaj pász­torkodás mellett földműveléssel és iparral is foglalkoztak. Pedig pl. az ukránok büszkeségét Kie­vet Álmos erődítette meg, ha nem ő alapította. Nevét a mai napig őrzi Kievben “Álmos ud­vara ’ és csak nem rég tárták fel annak a Szt. Mihály temp­lomnak az alapjait, amit a “po­­gánynak” tartott magyarok ve­zére, Álmos épitetett és Így to­vább. A folyamatban lévő ása­tások a Szarmata-síkságon még nagyon sok mindent fognak bi­zonyítani. Nem is szólva a Kár­pátmedence áldott magyar föld­jéről, amelyik csak úgy ontja magából a történelmi bizonyíté­kokat. Arra a kérdésre, hogy hol él­tek a 9. század előtt azok a magyar parasztok, akik főleg disznó- és marhat e n vesztése 1 foglalkoztak, akaratlanul is ő maga adja meg a választ, ami­kor a cikk elején külön kiemel­ve ir arról a 3000 éves “sámán” sírról, amit 1975. fébr.-ban tár­tak fel. Pünkösdfürdőn. Ugyan­is a magyar hivatalos jelentés ellenére láttatlanban is megle­het állapítani, hogy az nem “sámán” — a sámán az nem pap, hanem különböző kábító­szerek hatása alatt szellemek­kel cimboráié jós —, hanem mágus, vagy táltos volt, nem csillagjósló, hanem csillag vizs­gáló eszközök voltak mellette és nem az Iber-félszigetről keve­redett oda, hanem annak az ős­­népneik volt a tudós papja, a­­melyik már a hunok előtt is ott élt a Kárpátmedencében, föld­műveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott és magas kultúrá­val rendelkezett, s akiktől szár­maznak a Kárpátmedence ma is használatos földrajzi nevei. Sze­rény véleményem szerint ez a sir nem sokban különbözik at­tól az 1961-ben Erdélyben,. Ta­tárlakán feltárt hamvasztásos sírtól, amiben Vlassa romián ré­gész a 3 ékírásos agyagtáblát találta, amik Baráth Tibor sze­rint egyszerűségűkben is pon­tos csillágvizsigíáló műszerek al­katrészei voltak. Akárhogy is van, a Kárpát­medencében és az Arai-tótól a Kárpátokig terjedő hatalmas síkságon régen és újabban tö­megével feltárt régészeti lele­tek minides kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a mai ma­gyar nemzet két ágból ötvöző­dött össze. Az egyik ági a kár­pátmedencei ág, amelyik már ősidők óta élt ott, s saját írás­sá!/ rendelkező, magas kultúrá­jú, agyag- és fémművességgel, földműveléssel és állattenyész­téssel foglalkozó telepes nép volt; ez adta a nemzettest bioló­giai alaprétegét, a parasztsá­got. De az ő nyelvük gerince nyelvüknek is. A másik ág. Az Aral-, Káspi-tó és a Kaukázus térségéből származik és onnan kiindulva feltartóztathatatlan hullámokban tört nyugatra, s végül is a Kárpátmedence tér­ségben tűnt el, beleolvadva az ott lakó ősnépbe. A történelmi kútfők ezt a népet koronként más-más névvel illették, nem isi sejtve, hogy az általuk szkí­tának, hunnak, bolgárnak, avar nak, magyarnak nevezett né­pek egy közös tőből kiszakadt azonos nyelvű és kultúrájú né­pek voltak. Hogy ennek a magyarságban összeötvöződött két ágnak ős­története körül mestersége en keltett történelmi köd az egyre szaporodó régészeti leletek ta­núságtételére lassan oszladoz­ni kezd, az az európaihiiü Lász­ló Gyula régészünknek és nem utaló sorban a “délibábot ker­gető”, “ködevő”, nyugatra sza­kadt magyar hivatásos és ama­tőr történészeknek és nyelvé­szeknek köszönhető. Éppen ezért csak a legna­gyobb örömmel üdvözölhetjük ezt az “első fecskét” ínéig ak­kor is, ha nem szaktanulmány, hanem csak egyszerű újságcikk formájában röppent is fel. De felröppent és azóta ott cikká­­zik a történelemtudomány las­san világos odó egén, s puszta megjelenésével egymás urán dönti halomra a mesterségesen kiagyalt ős- és hősregéket, mint amilyenek a Nagy-Morva Biro­dalom meséje, vagy a dáko-ro­­mán elmélet, sbb. Miért az ma már tagadhatatlan, hoigy a szkí­ták, hunok, avarok és ma ya­­rok nemcsak a Pannon-siksá­­got — vagyis a mai csonkaor­szág területét — szállták meg és birtokolták, hanem az egész Kárpátmedencét ... Csikmenasági. Egy vallásos bankár ballépése Kedvenc lapom, a “Stern” “Diese Woche” rovatában csak­nem féloldalas fényképen erő­sen kopaszodó, jellegzetes orr­szabású, lapátfüíes úriember hosszú szipkájában cigarettá­val, mellén héberbetüs kong­resszusi jelvénnyel, pettyhüdt ajakkal érzelgősen mereng'. — A képhez szöveg: “Rosenbaum Tibor bankár. Kereken 300 mil­lió márka hiány a kasszában!” Cikkét a lap álszemérmesen i'gy vezeti be: “Merész spekulá­ciókkal a neves bankár meg­kockáztatta ügyfelei pénzét és saját jóhirnevét.” Mivel ismét egy nagy, de főleg hazánkfiá­ról vált szó, nekifeszültem szó­táram és 5 gimnáziumom min­den némettudásával áttanulmá­nyozásának. Annái is inkább, mert nemrég egy erősen, szoci felfogású, egyetemi tanársegéd honfitársam szerencsétlen bör­ze-manipulációja folytán ‘csak’ $15.000-et veszítve (!) azzal vá­dolta lapjainkat, hogy nem tá­jékoztatják a népet a gazdasági élet veszélyes buktatóiról. (Meg lepő ezt olyantól .hallani, aki kubikos származását emleget­ve, nap mint nap a “népi de­mokrácia” áldásait magasztal­va, lábaival 1956-ban mégis a kapitalizmusra szavazott. Per­sze a talicskától a börzéig ikacs­­karingós az út, főleg, ha a köz­beeső űrt a szocializmus tölti ki. így hát neki is meg kellett fizetnie a tandijat ...) A vallásos bankár. Ha Rosenbaum Tibor, a ban­kár kinyújtotta tenyerét, már is milliók folytak oda a világ min­den részéről. Jött, folyt a pénz akár kisemberek takarékbetét­jeként, akár Izrael állam hadi­­felszerelési pénzeiből, vagy a maffia illegális hasznából. Sőt! az ő genfi Banque de Credit In­ternational (B.C.I.) homályos ügyleteiben egyharmad rész erejéig a nyugatnémet Hessi­sche Landesbank társként osz­tozott ... “Most azonban Ro­senbaum aranyujjai (Goldfin­ger) üresen maradtak, “szögez­­zi ile a lap: — Csekély $120 mil­lió hiányzik a B.C.I. kasszájából s ezért a svájci szövetségi ható­ságok hűtlen kezelés cimén nyomozást indítottak az 53 éves bankár ellen. Rosenbaum, aki­nek a genfi rue de Conseil-en lévő bankja már jó ideje zárva, az újságírók lázas érdeklődését igy hárította el: “ügyvédein el­tiltott a sajtónak nyilatkozá­saitól. önök meg fogják érte­ni, hogy e kényes helyzetben nem mondhatok semmit.” Kényes a helyzet, főleg az­ért, mert Rosenbaum eddig a becsületes bankár mellett a zsi­dó nép hősének hírnevével tet­szelegve, államok és nagyválla­latok korlátlan bizalmát élvez­te. Ugyanis a múlt háború alatt Tibor a megszállt Magyaror­szágon egy zsidó földalatti moz­galomban működve, számtalan hitsorsosát megmentette H.tler haláltáboraitól. Később Izrael áiiiam “gründolásán’' (alapítá­sán) fáradozott. Ausztriából a Jewish Agency munkatársaként zsidókat csempészve az akkoT brit mandátum alatt álló Pa­lesztinába! Ezután céltudatos következetességgel dolgozott a­­nyagi feltörésén. Grácban kibő­vítve közgazdaság-tudományok kai öröklött pénzügyi zsenijét, Genfben “csak úgy” megalapí­totta a B.C.I.-t. Akkor hitsorsa­­sai ezerszámra nyitottak nála bankszámlát, hogy most aztán aggódhassanak pénzükért. Izraeli sorozatos fegyvervá­sárlásai lebonyolításával gyara­pította érdemeit. Bár (bankja az Arab-liga fekete listáján szere­pelt, ez nem akadályozta meg, hogy ne szerezzen álcázott vál­lalatok közbejöttével olajat az arab októ. Izraelnek! Hajtó­anyagot ennek páncélosai és harci repülőgépei részére E- igyiptom és Szíria ellen. — Cso­dádé, ha a telavivi HAARETZ igy irt róla: “Rosenbaum igazi izraeli.” A külvilág előtt a tes­ted, kopaszodó Selfmademan mérsékelt, vallásos, jótékony ember benyomását keltette. Genfben házi használatra zsi­­nagógácskát építtetett. Gondos­kodott Special Kosher Restau­rant nyitásáról, hogy vallásos izraeliták rituálisan táplálkoz­hassanak. Azonban mindarról, ami e bankház szeplőtelen homlokza­ta mögött a valóság, arróil ha­landó ember aliglha értesült volna, ha Rosenbaum egyik slampos munkatársa 1967-ben a floridai Miami repülőterén nem veszítette volna el azt az elismervényt, amelyen a USA- ínaffia-főnökétől, Mayer Lans­­kytól $350,000-nak a B.I.C. 2818 sz. bankszámlájára történt be­fizetését igazolta, igy bizonyít­hatta az FBI, hogy a gangster zindikátu'sok “forró” pénzeiket svájci titkos bankszámlájukra folyósítják. A hir kiszivárgása mérte az első komoly csapást Rosenbaum bankjára, mert az európai tőzsdéken úsv tudták, hogy CIA-ügynökök érkeztek Svájcba további titkos bank­számlákat földeríteni főként a B.C.I.-nál . .. Ekkor több jelen­tős ügyfél visszavonta betétjét. A válság elkerülése végett erre $3 millióval beugrott az üzletbe Rosenbaum, régi “intim” üzlet­fele és barátja, Bernie Comfeld. az akkor még létező I.O.S. (In­vestor Overseas Syndicate) da­liás playboy főnöke. Azonban a Cornfeld-injekcló mán nem tud­ta megakadályoznia B.I.C. fel­számolását, csak késleltetni. U- gyanis Rosenbaum mé© a Maf­fia-eseténél is inkább elrontot­ta a dolgokat egy meggondolat­lan spekulációval. — Rómától Ny.-ra 16 négyzetkilométernyi területet vett Tenuta d'i Capo­­qotta-ban, ahol szálloda- és. ü­­dülőtelepet szándékozott grün­­dolni. A területért $40 milliót, mig parcellázás, útépítés, vil­lanyvezeték és csatornázás meg mintaházakért $8 milliót fize­tett ki! Villámcsapás, a derült olasz égből! a hatóságok nem adnak építkezési engedélyt a kérdéses területre, mert Tenuta dl Capocottát Róma védett, nemzeti parkká nyilvánította! A bankokrácia nemzetközi kapcsolatai ... A nagyrészt már befektetett tőke teljes elvesztését úgy akar ta most Rosenbaum elkerülni, hogy a vele, azaz a 'B.I.C.-veli társult Hessische Landesban-1 kot mozgósítva, ennieik a len­gyelországi Hadlowy Bankhoz való összeköttetései az olasz kommunista párt nyomásával bírják rá Róma városa tanácsa döntésének megváltoztatására, igy vált volna kivitelezhetővé a Gapocotta-terv. Ámde, minden erőfeszítés meddő maradt és ráadásul még a Hessische Lan­desbank is. sürgősen kivált meg­mentve a toké egyharmadát, a­­rnivel betársult a B.G.I.-nál. A Capocotta-spekuláció meg­ingatta Rosenbaum trösztjét, (más már rég megbukott vol­na!) Nem igy Rosenbaum; em­lékezett egykori eilenállótársá­­ra, Michael Tzur-ra. Segítségé­re volt az Izrael .Corporation felállításában. Ez a szervezet gyűjti az egész világon a zsi­dó diaszpórátóil az Izrael állam gazdasági fejlesztését és fölse­­gitését célzó pénzeket. A jódne­­velt Tzur készséges megértés­sel nyomban $20 millióval tá­masztotta meg a roskadozó BjC.I.-t. De a nemes baráti tett is kudarccal végződött; Tzurt ez év májusában a telavivi bíró­ság 15 évi fegyházra Ítélte en­gedély nélküli pénzkiajámlások, devizaspekulációk, stb. miatt.— Rosenbaum még mindig szeren­csésebb, mert egy héttel letar­tóztatása után a genfi vádható­ságok $1.8 millió letét ellenében szabadlábra helyezték. Ezek után mit szóljunk? Mi­lyen tanácsot adhatunk a “nép­nek”? — ahogy ifjú tanársegéd honfitárisunk kérdezné. — A fentiek, azt hiszem, eleget és önmagukért beszélnek. Igen mindig akadtak, akiket becsap­tak s akiket be fognak csapni. — Viszont elgondolkoztató, hogy Hazánk elszármazott eichner fiai ilyen tüneményes pályát futottak be Nyugaton. Adná Ég, hogy minél többük­nek legyen ilyesmiben részük. St.-iRémy, 1975. nov. Winnipeg, Man. 1976. jam. 23. 5 Meghall Szappanos Ferenc Szappanos Ferenc, a cleve­landi WZAK rádióállomás ma­gyar műsorának igazgatója de­cember 23.-án meghalt. Szappanos Ferenc 1930-ban érkezett az 'Egyesült Államokba a Gömör megyében levő Hárs­­kutról Először — 1939-ben, — West Virginiában szervezte meg a magyar rádióműsort, majd 1946-lbam. Clevelandiba költözött és azóta megszakítás nélkül minden vasárnap délután hall­ható programja. Szappanos Ferenc temetése december. 29.-én volt a St. Mar­git r. k. egyház templomából Főt. Roskó László gyászszer­tartásával. A Jakab és Tóth temetkezési intézet rendezésé­ben földi maradványait a High­land Park .Oemetery-ben he­lyezték örök nyugalomra. Gyászolja özvegye, szül. Zsó­­ri Borbála; fiai: Ferenc, Róbert és Béla, úgyszintén barátai és rádióműsorának nagyszámú hallgatói. Szappanos Ferenc halálával az amerikai magyarság egyik értékes tagját vesztette el. Rádióműsorával a magyar zene s kultúra terjesztője volt s min­den magyar ügy támogatója. Távozását mindannyian gyá­szoljuk. MAJT r-tÉNV 1 G«ÖRGV Különös taktikázás az amerikai kongresszusban (Folytatás az elsj oldairo!) második világháborúban a harc az emberi szabadságjogok ne­vében folyt. Az emberi szabad­ságjogok pedig nemcsak a bu­­ohenwaldi zsidó és kommunista foglyokra vonatkoznak, hanem azokra a milliókra is, akiket a kommunista diktatúra létreho­zása és fenntartása érdekében legyilkoltak. Vonatkozik azokra a százmilliókra is, akik kom­munista rendszerben kénytele­nek élni és. akik a demokráciát, a szabadságot és az igazságot követelik. Vonatkozik azokra is, akiket börtönökben elmegyógy­intézetekben éls kényszermun­katáborokban nyomorgatnak. Azokra a vietnamiakra, és kam­bodzsaiakra is vonatkozik, aki­ket mostanában gyilkolnak e­­zerszámra. A kommunistákkal való szö­vetség ma már bűnszövetség. Washington hatalmas város. A kommunistákkal való bűn­szövetség demonstrálása idején összegyűlhetett volna néhány­ezer ember. A kommunisták ál­tal legyilkolt milliók is megér­demelnék, hogy megemlékezze­nek róluk. Vagy a legyilkoltak, a terrorizált milliók nemszámi­­tanak? Csak a gyilkosok a ter­roristák a népnyomorgatók érr­­dekében gondolják fontosnak a demonstrációt? Bányai László. Magyar mozi-előadás Winnipegen A Winnipeg! Magyar Refor­mátus Egyház Nőegylete ren­dezésiében, 1976. január 25.-én, vasárnap d.u. 5 órás kezdettel, magyar mozielőadás lesz. Elő­adásra kerül az “Egy leány el­indul” cimü vígjáték. Az előadást a szokott helyen, a Planetárium .előadótermében tartják (Main. St.) — ARANYMALINKó ÖTVEN EVE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN * ALEX. A. KELEN LIMITED j KELEN TRAVEL SERVICE j 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-954G. ■ Forduljon bizalommal irodánkhoz. Ulft£,flja Utazások a világ minden részébe. Iyr te * Főképviselet. Naponta küldjük a megbízásokat N n A 1 Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax | II II M ■ alapból levonható. THyrV, Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. I UALAi Fóképviselet. L ^ E " küldés Romániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Magysror- I szági válóperek. ■ A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi ügyeit! . elmondtak egy miiatyánkot. Aztán az első fölállt a szánkóra, szétvetett lábbal, belekapaszkodott a szánoxr hátrakuinkorodó végébe s mialatt társai .csendesen előretolták, azt kiáltotta: Isten nevében! Aztán, megindult a meglóditott szán. Utána a második, aztán a többi. ültó dobogó szívvel nézett le a lejtőn. A szán! útjában a sziklatömbök, szakadékok, tátongó mélységiek állottak, amelye­ket a hó betakart. Ezeket mind ismerni kellett, hogy az óriási erővel száguldó szánnal' baj ne. történjék. Elszabadult fatörzsek, íeguruló köveik megjnutatták a parasztoknak, hol kell vigyáz­ni, hol kell a behordott, hóval kiegyengetett mélységeket kike­rülni. És a szánok kásértetiesi biztonsággal siklottak, szinte zu­hantak le az ötvemfokos lejtőn, csak itt-ott kanyarodott egyet­­egyet némelyik a csizmasarok kormányzó mozdulatára. Sokáig nézte ezt az izgalmas száguldást s végül is fázni kezdett. Elköszönt a parasztoktól és hazafelé indult. Aztán meglágyult az idő, napokon át váltakozva esett az, eső, meg a hó. Éjszakániklnt kemény viharok dúltak. A szél boglyákat, kerítéseket döntött fel s megbolygatta a rozoga tetőket. Reggelire a falu, a kastély udvara, tele volt horda­lékkal, a hegyoldalakon megapadt a hó s a fák kopaszon fáz­­lódtak. Csak a fenyők zöldeltek megfrissülten. Karácsony előtt Dúsnévai a városba kocsizott. Nem volt szánút. A) hideg megerősödött. Szürke felhők hajszolták egy­mást az égen, lent pedig 'csípősen fújt a szél. Dúsné látogatá­sokra készült és a .karácsonyi bevásárlásait akarta elvégezni. Oltónak odaadta a fizetését azzal a kikötéssel, hogy semmit se vásárol a kislányok részére. De Oltó nem tartotta meg az ígé­retét. Két mesekönyvet vett nekik, az asszonynak pedig se­lyembe kötött naptárt. A nap valahogy nehezen múlt el a váróéban. Elbeszél­getett kissé Marci , bácsival, aki már elhagyta az ágyat, de a szobából még nem mehetett ki. Méltatlankodott is a szobafog­ság. miatt, de még ig;en szívesen hevert a pamfegon. Júszti kis­asszonnyal is tárgyalt holmi fehérnemüjavitások irányában, és megint átadott neki egy húszkoronást. A zsörtölődő vénlány e­­gészen megszelídült már iránta, és, készséggel vállalta a javí­tásokat, amelyekért régebben mindig patáliát csapott. A gondolatai mögött azonban nyugtalanítóan mozdult — 129 -XXII. Az ünnepeket nagy készülődés közben várták. A falubeh gyerekek sikongva, lármázva csúszkáltak, havazódtak, a temp­lom harangjából minduntalan hallatszott a harangszó, a ké­mények füstöltek s az emberek békésebb ábrázattal, kényelme­sebben jártak. Lagzit is tartottak valahol, a brúgó naphosszat ■szólt a kocsmában, vagy az utcán, pántlikás kalapú legények kurjongattak, lányok forog,tak egyet-iegyet, tarka viiganójuk röpködött a szélben, és a csizma fölött kivillant diliéi gő, lnás húsuk. Ilka néni is megérkezett a kastélyba. Nagy előzékeny­séggel fogadták, csak Oltó (húzódott vissza tőle. Száraz, mozgé­kony öregasszony volt, sokat adott az illemre, a külsőségekre, olajozott nyelvvel, sebesen beszélt, és szavainak nem volt hang­súlya. Oltó sose tudta, mikor szól hozzá. Dúsné most már örökké vele volt, és, Oltó nem tudott hova lenni a semmittevéstől. A gyerekeket se kellett tanítania, Dúsnévai se beszélhetett. Elővette hát a könyveit, tanulná pró­báit, de nem fült hozzá a foga. Olvasni kezdett, de a figyelme el-elszállt a könyvtől. Meglátogatta Hlavay főtisztelendőt: an­nak is vendégei voltak. így hát benézett Bohus Gyúróhoz. Ott meg Ondrej lábatlankodott. Nem tetszett neki ez a lapaj legény. Mit sündörködiik mindig itt? Figyelte is, de csak azt látta, hogy váltig Gyúrónak igyekszik a kedvében járni, nem Zuzkának. A hideg hol megerősödött, hol alábbhagyott kissé. A föl­deken mindenütt jókora hóréteg feküdt s foglyok, nyulak a szé­­naasztagotoban kerestek menedéket. Válogatott madárcsapatok jelentek meg a faluban, szinte házról-ház-ra jártak, és ott ta­nyázta a csűrök, a kazlak, a trágyadombok körül. Lassankint Vugrics bácsihoz csatlakozott. Nagyon meg­kedvelte az öreget, de vele csak gazdasági dolgokróűi lehetett beszélni, bitó ezt se bánta, hiszen ez nem volt ismeretlen terü­let előtte. Akárhányszor már reggel hozzákötötte magát, vele­járta az inspekiciós körútat, benézett a Ibéreslakásokba, az is­tállókba, megösmert minden embert és minden állatot, és vala­mi különös: érdeklődéssel hallgatta az utasításait, a gyakorlati - taniácöokat, amiket az embereknek adott. Minuciózusán pontos volt az öregúr, semmi se kerülte ki a figyelmét. Ha valamely k — 132 —

Next

/
Thumbnails
Contents