Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 3. szám

6 vyiniiipeg, Man. 1916. január 16. ORVOSI TANÁCSADÓ Hogyan használjuk a fülcseppekeli Tudnunk kell, hogy a fül­­cseppeket helyileg ható gyógy­szernek tekintjük csupán. Ezek csak segédeszközt jelentenek az általános és komplex keze­lés keretében. 'Elsősorban fi­gyelembe kell itt venni a fülnek anatómiai felosztását a belső, és külső fülre. A belső fül a koponya csontjai között van elrejtve. Itt vannak a halló ide­giek és az egyensúlyérzék köz­pontja, az úgynevezett labirin­tus. A középfülben vannak a hallócsontocskák. A közéipfült a külső fültől az úgynevezett dobhártya választja el. A külső fület a külső hallójárat és a fül­cimpa képezi. A középfül a má­sik oldalról (a belsőről) össze van kötve a torokkal az úgy­nevezett Eustach vezeték segít­ségével. A fülese ppet, fülcseppentő segítségével juttatjuk a külső füljáratba és ezen át a dobhár­tyára. Magába a középfülbe csak akkor kerülhetnek be a fülcseppek, ha a dobhártyán elég nagy nyilas keletkezik, vagy magától, amikor a genny utat nyit magának, vagy akikor, ha mesterségesen csinálunk itt nyilast lékeléssel, paracentéziis­­sel Ahhoz, hogy a fülcseppek el­kerüljenek rendeltetésük helyé­re alaposan ki kell a külső fü­let tisztítani a fülzsirtóJ, vagy a felgyülemlett gennytől. Más­képpen nem érhetjük el a kí­vánt -célt. A fennt említett leírásból a­­dódik az, hogy a friss, heveny középfülgyulladásoknál, amikor még az itt keletkezett genny nem lyukasztotta ki a dobhár­tyát, az alkalmazott fülcseppek­­kel nem érhetünk el nagy gyó­gyászati eredményeiket. Ebben a stádiumban a középfültőgyul­ladás nagy fájdalommal jár, ami megszűnik, vagy jelentő­sen enyhül a genny kifolyása után. Csupán ebben a stádium­ban jelent a fülcsepp nagyobb segítséget, mivel ugyanannyi gyógyszer juthat be a közép­fülbe, mint amennyi genny on­nan kifolyik. Mindéi nagyobb a dobhártyában keletkezett nyi­las, annál nagyobb a gyógyító hatása az alkalatnazott fülcsep­­peknek és ezért a szakorvosok a nyílást néha mesterségesen kitágítják. Második komoly előfeltétele a sikeres kezelésnek az, hogy a megfelelő komplex kezelés mel­lett a legmegfelelőbb füicseppet válasszuk ki. 'Manapság nagyon gyakran használjuk a három százalékos hidrogén peroxidos oldatot. Ha ez az oldat gennyel jön kapcsolatba, ebből oxigén szabadul fel. Ettől várják a gyó­gyító hatást. Természetesen, hogy előzőleg ki kell a füljára­tot, külső fület alaposan) vattá­val tisztítani, hogy a becseppen­­tet oldat egyáltalán eljuthas­son rendeltetési helyére! Fer­tőtlenítő és fájdalomcsillapító hatása van a szintén elég gyak­ran alkalmazott bor-szeszes cseppeknelc A cseppeket leg­jobb, ha mindkét fülbe csep­pentjük, niinnél gyakrabban naponta és lehetőleg ne sajnál­juk az anyagot. Cseppentsünk 10-20 cseppet, amíg a cseppek meg nem telítik a hallójáratot egészen a fülcimpáig. A csepeg­­tetés után jó a. fület cseppekbe mártott vattával bedugni, hogy a gyógyszer kifolyását meggá­toljuk. Legújabban gyakran használ­ják a helyileg nagyon hatáso­san ható antibiotikumos fül­­oseppeket, amelyekben bacit­racin. nebacetin és más széles­spektrumú antibiotikumok van­nak jelen. Hatásosak a framy­­koinos é© a polymyxin, B-t tar­talmazó cseppek. Ezek előírása és rendelése csakis a szakorvos kezébe való, mivel csak a meg­felelő mikrobák ellen és a meg­felelő alkalmazási móddal ér­hetünk el velük valóiban szép eredményt. Végezetül annyit, hogy a fül­­cseppeket n>e használjuk soha­sem saját elképzelésünk sze­rint, hanem csak akkor, ha azt orvos ajánlja nekünk és, csakis olyan módon, minit azt ő elő­írja. Ne hallgassunk a szomszé­dosasszonyra, javasasszonyok­ra, barátnékra, akik tejet, gyü­mölcs és zöldségnedveket, sze­nes vizet és más effélét java­solnak. Ezzel több rosszat csi­nálhatunk, mint jót, mivel be­vihetjük ez úton a fülbe az ú­­jabb fertőzést és a kezelésben elveszíthetünk sok időt a ha- i tásos beavatkozás szempontjá­ból. MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Plaoe 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 MAJTHÉNYI GYÖRGY HARMINCHÁROM ÉVE TÖRTÉNT Közelmúltban Clevelandcn el­hunyt dr. Katz Laci volt zászlós barátom emlékére. v. Nagy Lajos. Nem volt nálam hőmérő, i Harctéren ki az ördög hord má­giánál ilyes fajta alkalmatossá­got? Hogy istentelen hideg volt, szemeink és bakancsunk jelez­te. Kétszemünik golyójára vé­kony jégkéreg képződött. Ke­gyetlenül szúrt és még kegyet­lenebből fájt, ha megpróbáltuk szemünket megdörzisolni. Min­dent úgy láttunk, mintha egy óriási tejfeles köcsögből lesel­kednénk a fenékig tefagyott Don túlsó partja felé. Bakan­csunk ...? Nem hiszem, hogy a diósgyőri vasgyár öntött ke­ményebb acélt, mint amiyen keményre fagytak lábainkon a kincstári lábbeliek. Egyujas, prémmel bélelt kesztyűnkkel próbáltunk szájunk ielé egy kis meleget varázsolni, mert a szánk széle is kezdett elkeni é­­nyedni, mint a már előbb em­lített bakancsaink. Azért nők többesben, mert azon az örökre emlékezetes ja­nuári éjjelen ketten állottunk Kemenes százados miskolci tü­zérei által derékon szakított topolyafa csonkjának takarásá­ban, Ungváry hadnagy urunk és jó magam. Sok viz lefoly a Hernádon odahaza éta sok-sok ruszíká és magyar honvéd elúszott a “csendes Donon”, amióta Ung­váry hadapród őrmester úr — azóta hadnagy — megtartotta búcsúestjét a miskolci “Vörös- Ördög”~höz címzett vendéglő­ben, A íuszkik egyesek szerint, Hitler germánjai megbombáz­ták KassátaBárlössy miniiszte r­­elnök bejelentette Oroszország­gal szemben a hadiállapotot. Unigváry hadapród úr nemtu­dott haza menni Kossuth Lajos Ceglédjére szőilőt és gyümölcs­fákat nemesíteni, mint ahogyan visszamaradtak a többi ma­­lomellenőrök, .kántorok és taní­tóik egyéb tisztjelölt urifiuk, a­­kiket behívtak a - nyolchetes “fejtágl'tó”-ra. Ungváry hadapród urat egy gyors, “lovak vontatta szekeri­­zált” alakulathoz osztották be. így került ki már negyvenegy nyarán az oroszfrontra. Harcolt Tarnopolmál, Vinnyicánál, Kiev­­nél. Csatázott a legyei majd ukrán erdők partizánjaival, a­­kilk úgy mellesleg egymást is ölték, mert a pólyák gyűlölte az ukránt mindkettőjüket, pedig a legelső nyírfára húzták, fel Sztálin banditái, ha kézre kan­­hatták őket.-1942. tavaszán végétért a Kurfcs'zi csata, A németek, ki­dobták Timosenhiko tovarisait téli állásaikból és megállásmél­­kül érték el a Délnek hömpöly­gő ősfolyam partjait. A miskolci 13. honvéd gya­logezred június elején érte el a Don partját és vette át az oda előbb felzárkózott németektől a folyam-megfigyelő szolgálatot. Kétheti gyalog menet volt há­tunk megett. Ember, állat dü­löngélt a fáradságtól. Éheseik és szomjasok is voltunk. Kony­hánk ősi szokás szerint — apáinktól tudjuk, hogy már az első világháborúban Is iigy volt, “valahol Oroszországiban” ike­resett bennünket. Azt a pár ku­tat pedig, amelyek útumkba es­tek, németek őrizték nehogy tífuszt kapjunk, mondták ők. Ki a. tudója lehet, hogy nekik volt igazuk? Utolsó előtti napon míg elér­jük a Dont, Ober-Markti előtt pihenőt rendeltek el tisztjeink. Géppuskás századiunk egy kis szilvásban telepedett le. Ott ta­lálkoztunk Ungváry hadnagy úrral. Mellét a Kis-, Nagyezüst vitézségj érmek, a magyar Lo­vag' é© a német Vaskereszt szal­­lag sávjai diszitették. — Ugylátom ember voltál fiú — üdvözölte századparancs­nokunk és mi a legénységeik is igen megörültünk, hogy közel egy év után újra viszont lát­hattuk egykori hadapródunkat, akit valamennyien szerettünk esi megbecsültünk. Rókafej a Vörös ördög an­gyalbőrbe bujtatott prímása, a csoportban beszélgető tisztjeink mögé sűndörgött és bandájával rátette századparancsnokunk kedvenc nótáját. *­“Ahova lefognak tenni ... síromra nem 'borul senki ... Senki, aki él ... Tavasz sem fakaszt rám zöldet ... u elhordja rólam a földet, Messze majd a szél! ...” A hosszú menet alatt. Róka­­fej zenekart szervezett. Igaz cisák amolyan szájharmonikás bandát, mert ki az istencsudá­ja bírná ebben a hónaljig érő homokban cipelni a cimbalmot, vagy a nagybőgőt. A szájhar­monika meg szépen elfér a zubbonyzsebében és aki ért hozzá, éppen úgy lehet vele cif-Pä2Hi, mint vunióval a hegedűn. Az egész bandába Róikafej volt egyedüli more, a többiek falu­si legényeik, városi iparosféliék. Meg kell adni remekül össze­voltak hangolva IRókafej nem niába volt Hejőbábai cigány. Valahogy ezek mind úgy ka­pásból jutottak eszembe, ahogy ott álltunk azon a velőtfagyasz­­tó januári éjjelen és figyeltünk észak irányba, ahol vörhenyes veresbe égett az ég alja s ahol már napok óta gróf Stomm szombathelyi hadtestparancs­nok honvédéi Uriv és Korotojak térségében vívták reménytelen harcukat a Tél tábrnokkal szö­vetkezett Sztálin to varijaival. A mi vidékünkön ezideig csend volt. Ma január 14.-ke van. Újévet ünnepelnének a ruszkik, .ha volna nekik Iste­nük! De miután nincsen igyhát Újévet sem ülnék motyogta hadnagyunk, mert a hang csak foszlányokba bügyamt elő szájá­ból, mert a dermedt állkapcsok nem tudták végezni funkcióju­kat.’ Délelőtt voltam bent WöJcisej­­ben a hadosztálynál. Láttam, hogy a kamerádok szerelik le a telefon drótokat. Mondtam Bálint százados urnák, a vont­­parancsnoknak, hogy jó lesz, ha ö is utánna néz lovai álla­potának, mert ahol a német szedi a drótot ott a magyarok is jól teszik, ha szedik lábai­kat . .., Még akart valamit mon­dani, mikor hirtelen a Don oro­szok felőli oldaláról, íkékes-Iila rakéták húztak állásaink felé. Aknával tapogatózott az Iván állásaink előterében. Valami készül, mert berzenkednek oda­át ... De miért hallgatnak Ke­­inenes százados tüzérei? . .. meditálta Ungváry hadnagy úr! . . . majd hozzátette, hogy jó lenine, ,ba mi isi lassan vissza másznánk állásainkba, mielőtt ránk virrad, mert akkor estig, amíg; be sötétedik megvesz itt az istenhidege. Csontkieményre fagyott ba­kancsaimban megpróbáltam el­gémberedett lábaimat indulás­hoz igazítani, amikor iSzuchej — kis halászfalu a Don partján a mi oldalunkon, július óta orosz hidfő állás — felett hirte­len: tűzbe borult az égbolt. Min­den emberi képzeletet felülmú­lói dördülés rázta meg a fagyos levegőt, hogy utánna bőgye, si­­vitva, zúgó akna, páncélos és tüzérségi lövedékek acél esője záporozon nyakunk közé. Szta­lilBFfOilä sorozatok terítették körül bennünket. Éreztem a ha­lát egy cseppet sem fagyos, de a helyzetnek megfelelő igen is meleg leheletét. Csontkemény­­re fagyott bakancsaim is, mint­ha szattyánból lennének. A sze­meim sem szúrtak csak rohan­tam, mint aki eszét veszítette. Műszaki zárunk tüskés drótja sza.iagra tépte köpenyem alját, relbuktam, hogy a következő pillanatban gumiemberként pat­tanjak fel a rámteritett hó zu­­hatag alól. Hogy kerültem be állasunkba, ma sem tudom. Század parancsnokom állott e­­lőttem sisakban nyakába gáz­maszka táskával. — Hadnagy urat hol hagytad? — kérdezte tőlem ... a fülelőket és a tüzér­­feiideritőket, miért hagytátok kiint? .— Ebben a pillanatba ug­rott majdnem ránk a mellvért­ről Ungváry hadnagy, hó em­berek követték .. . hozta a fü­lelőket — senkiföldjére a két állásközzé telepitett előretolt őrséget. — A tüzérfelderitők nem jöttek, mert a Főfigyelőből maradásra kaptak parancsot, jelentette századparancsaio­­kunknak. — Mi lesz velünk százados Ur? — kérdezte, mi­közben rojtosra tépett köppe­­nye alját próbálta meigszabadi­­toni a ráragadt hó kölöncöktől. — Estére megmondom — vála­szolt századosunk. — Medika alezredes úr telefonálta, hogy a digók (olaszok) azt sem mon­dották, hogy bikk-makk! Tiszt­jeiket bezárták a bunkerokba ordítva szidták Dueséjukat (Mussolinit) és elindultak to­ronyiránt haza felé. Az oroszok egy órája megszállták az üre­sen hagyott olasz állásokat és hátulról támadják a 3.-zászlóal­jat. Pocsék népség . .. Mái' Na­póleonnak megvolt róluk a vé­­ménye Lombardiába! ... Ki a­­kart köpni, hogy méltatlanko­dásának nagyobb nyomatékot adjon,, mikor a mögöttünk álló telefonista bunkert telitalálat érte. Ordítás, jajgatás kavargótt a robbanások zajába. Jelentő futó lihegett a zászlóaljtól. — Gaál alezredes úr paran­csa, KITARTANI! Parancsnél­­kül helyét senki nem hagyhatja el. Jönnek a németek .. . Cram­mer hadtest órákon belül meg­érkezik! .. . Kitartani! . .. Szét­lőtték a távi beszélő vonalunkat'. Az. R3. szokás szerint bedöglött,, — jelentette Bukics telefor.ásta. A jielentőfutó tisztelgett, írásos bizonylatot kért, hogy igazol­hassa a szóbeli parancs további­­rA.cát. Megkapta . .. lelépett! — Fenét jönnek a németek. .. ha jönnének is már elkéstek. Sztaligrádnáll és Woronyezsnél nyakig vannak a bajba. Majd éppen minket, magyarokat fog­nak segíteni, amikor maguk sem tudják hányadán állanak .— mondta Ungváry hadnagy úr és a fizázadparanosnokunk után kimászott állásaink előterére. Virradni kezdett! Elől — .há­tul jobbra — halra tűz és vas.. . recsegés észveszejtő harcizaj, jajgatás, esdeklés ... sebesül­tek kétségbeesett segélykérésé­be, a haldoklók hörgése ve­gyült. Lassan virradni kezdett. Mint a tüzokádó sárkányok dolgoz­tak Kemenes századosi ágyúi. Kettes géppuskánkhoz indul­tam, mert párperce, hogy hal­­gat. A futóárokban Rókafej a szájharmonikások karmestere rohant előttem ... — Hova futói cigány!? — ordítottam utánna. Rókafej visszafordult és majdnem sírva panaszolta bánatát. — Csukulom árányos sivét tierzs úrnak ... puskám odafa­gyott a feldhez őzt egy devla­­verte ruszki már a kepenyege­­met fogta hát így elfuttam! . . Miless ázs én szipsige© ászu­­nyommal Birive.? ... nágy hás­­sál hagytam odahaza! Azuta meg van a rajkó! ... Vakuljak mejg há bazsudiok ... ihoi e a ruski kezenyoma mutatott va­lami gyanús zsirfoltra köppe­­nyén. Két kiadóst pofon kíséretében megmagyaráztam neki, hogy ki a harctéren elhagyja fegyverét és szolgálati helyét agyonlövik. Rókafej nem haragudott, -sőt hálálkodva visszafelé indult a kuszóárokba. Hogyan múlott iel a nap nem tudom! Nem éreztem sem éhséget sem szomjúságot, ami­kor ránkborult az éjszaka. Ál­lásainkat ripityára lőtte az orosz. Megmaradt bajtársaim kőkeményre fagyott halottak­ból rögtönöztek mellvértet s a­­zok mögül tüzeltek. Foggal kö­römmel (szószerint) harcoltak Zemplén, Heves, Borsod, Sza­bolcs katona fiai. A ruszkik nemtudtak átvergődni a miskcl­­citüzérek tüzfüggönyén. Gya. log-sági támadásuk elakadt. Ok is halottaikból raktak maguk elé védfalat. Páncélosaik a hor­hosokon., ahova tüzéreink nem­­láthattak benyomultak hátunk mögé. Négy nap négy éjszaka! ... a pokol minden réme és. borzal­ma ott táncolt körülöttünk. Szovjet Oroszország minden­féle fajta ember masszája nyom ta tolta előre egymást, hogy összezúzza honvédeink holtak­ból képzett védővonalát. És amikor Stialingrádot kivé­ve egyetlen egy német katona nem volt a Don vidéken január 18.-án kaptuk a parancsot ál­lás változtatásra. Kamenka Ya­­keterinovka magasságába. Stari-Oskolnál bukkantam rá Ungváry hadnagyra. Egy ossza ragacsok mindenféle fegyver­nemből álló csoportnak volt a parancsnoka. Tüzérek, ágyú, repülő-gépek, huszárok ló, har­­repülőgépek, huszárok ló. harc­kocsizok, harckocsik nélkül. 1 Mindezek ott ragadtak a méh - rés hó és embertelen hidegben. Felszerelésük éppen olyan, mint ők maguk “Vegyes ’. Orosz da­­vajgitártól, belga remington, német villám géppuska, jó öreg manlicherek, kalapnyi lőszerrel. Roggyent muzsik házban volt harcálláspontja, feladata volt csoportjával fedezni a Stari Os­­kolbói elvonuló: németeket. Ko­­rosztenben tudtam meg, hogy csoportját a Novi-Oskolra tá­madó oroszok felmoi zsolták Ő sebesülten fogságba esett. íH >}C Hányszor, de hányszor feli­déztük magunk elé azokat a na­pokat Hamati Bandi, majd Ta­kács Tani! sörözőjében. Ugye Lacikám? Hányszor, de hányszor kér­deztük meg egymástól . .. hogy érdemes volt? . . . Érdemes, volt magát feláldozni sok-sok ezer bajtársunknak “Nyugat véde’­­mében” — szerintem elcsépelt frázis erre hivatkozni —- hogy hálából, megkereszteletlen “KE­RESZTES LOVAGOK” jóvoltá­­j ból ószövetségi bosszút lihegő hóhérokkal fizessenek? .. . Nem! Lacikám! Pihenj! Boldog vagy, hogy kilép he t­­té'i ebből a saját sírját ásó, Kis­singer es világból! Legyen álmod csendes! A viszontlátásra ... Odafenni! Cleveland, 1975. szent karácsony napján. v. Nagy Lejcs Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mi lob*7 ARANY MALINKó gadtam Véghaloinban. Marci bácsi beteg: . . . Ágyba került, sze­gény. . , — Ugyan! És mi baja van? Dúsné, hogy meg, ne fázzék, mozogni kezdett a jégen. Kis köröket irt le, nyolcasokat rajzolt, hogy Oltó közelében maradjon és megjértse a szavát. Oltó meg elmondta, amit tu­dott, de folyton az asszony kecses mozgását figyelte, a dereka könnyed mozdulásait s hogy a szoknyája hogy simul majd erre, majd megf amarra. Majd az arcára tévedt a tekintete és bá­multa, hogy milyen egészségesen piros és hamvasai! friss. A hangjából eltűnt az az elfogódottság, amellyel Marci bácsi be­tegségéről beszélt, és egyszerre' csak azt mondta: — Pompásan korcsolyázik a naigyságjoe asszony ... Én i* szinte kedvet kaptam hozzá, csak azt sajnálom, hogy nincs itt a korcsolyám ... — Nézze, a faluiból mindig megy le valaki a városba ... Meg lehetne tudni ... Aztán írna pár sóit Juszti kisasszonynak s az illető felhozná a korcsolyáját. — Csakugyan ... Pár perc múlva az asszony takaródét fújt. — Gyerekek, sötétedik. Elég volt. — No, még egy kicsit, anyucikám ... — Elég volt. Befelé, 'befelé. És megindult a korcsolya a lábán, kissé bizonytalanul botlandozva a havas göröngyökön. Oltó udvariasan a hóna alá nyúlt. A lépcső előtt megbotlott, Oltó másik kezével is el­kapta. Nevettek. —- Lecsatolom. Megengedi? — és lehajolt a lábához. — Nem, nem. Majd az Ancsa . . . Minek fáradna! De Oltó már fogta a lábát s bontotta a szíjat. — Hol a korcsolyakulcs? — kérdezte. — Angsa! Ancsa! — kiáltotta az asszony, és újra neve­tett, talán maga se tudta, hogy miért, és rázta a lábát, félkézzel mag Oltó: vállára támaszkdott. Aztán fölmentek, mindtmik a maga szobájába, de Oltó éppen csakhogy letette a holmiját, már az ebédlőbe sietett s ott volt akkor már az asszony is, mintha keresték volna egy­mást. A jó bizonyosság, hogy együtt lehetnek megint, örömmel — 123 — — Úgy nézem, megenyhül az idő. Korai is volna ez a nagy fagy karácsony előtt. Oltó nem volt beszélgető kedvében, de hogy szóljon va­lamit, azt mondta: — A varjak miatt? Amiért kijöttek az erdőkből? A kocsis mé|g) povedált valamit. Oltó már nem felel neki. A gondolatai .szétszóródtak. A téli táj lenyűgöző szépsége gyer­meki jósággal töltötte eit. Minden gond elsimul a leikéről, olyannak érezte magját, mint a szűz hóval fedett gömölyded dombok: simának, tisztának, érintetlennek, Isten kezéből való­nak. Az éles levegő át meg átjárta a tüdejét s mintha a lelkét is felhőtelenné fújta volna. A lovak csörgője ütemesen muzsi­kált, a rudas fel-felugrált időnkint, utána horkantott egyet s ez mind olyan otthonossá tette az útját, minha a szán az ő orszá­gán suhanna keresztül, és. mindez a sok szépség, a fák a bokrok, a folyó, a falvak, a szakállas erdők, és túl rajtuk, azok az égig­érő hegyek- a kék niennybolttal együtt, mind az ő tulajdona, a lejglédesebb otthona volna ... Amikor Skropába értek, a nap már hunyni készült, csak a kastély fedelén: festette még pirosra a havat. A szél is meg­mozdult, zászlóként tartotta a kémények füstjét, megmozgatta a kopasz fákat, s végigsöpört a házak fölött s a libalegjelőn. A por hó kis pásztáktan .szaladt vele s a levegőnek nyers, nedves ize volt Dúsné két kislányával a béreslakások előtt felöntött jé­gen korcsolyázott s amikor a szán befordult, meglengette a kezét az érkező elé. A gyerekek “éljen”-t kiáltottak, de Idácska nyomban derékszögibe görbedt, és sokáig egyensúlyozta magút, amíg újra ki tudott egyenesedni. Vugirics bácsi a tornácról kiabált rá: — Mit keresel ott, Idácska? Talán elvesztettél valamit? Mire Idácska sértődötten nyafogja: — Mindig csúfol ... De ha ide jönne, úgy eleink tat náni! Oltó kiszállt s odament Dúsaiéhoz. — Gratulálhatok? — kérdezte az asszony csillogó szem­mel. és kesztyűs kezébe lógta Oltó kezét. Oltó mormogott valamit, amit köszönetnek is lehetett értelmezni, aztán tüstént másra fordította a beszédet. — Bizony, — mondta, — majd úgy fordult, hogy ott ra­— 122 — I Ajándéknak, minden alkalomra | alkalmas könyv | Hámory Várnagy Dalma § É kiváló írónő munkája. EE I HOLDRAKÉTA | cimü, 217 oldalas könyve, 25 eibrszélést tarta maz. == = Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. ~ i MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerst . 45. |p I Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy £= I a K.M.U. 210 Snerbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. H I Canada cimen. 55

Next

/
Thumbnails
Contents