Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 3. szám
6 vyiniiipeg, Man. 1916. január 16. ORVOSI TANÁCSADÓ Hogyan használjuk a fülcseppekeli Tudnunk kell, hogy a fülcseppeket helyileg ható gyógyszernek tekintjük csupán. Ezek csak segédeszközt jelentenek az általános és komplex kezelés keretében. 'Elsősorban figyelembe kell itt venni a fülnek anatómiai felosztását a belső, és külső fülre. A belső fül a koponya csontjai között van elrejtve. Itt vannak a halló idegiek és az egyensúlyérzék központja, az úgynevezett labirintus. A középfülben vannak a hallócsontocskák. A közéipfült a külső fültől az úgynevezett dobhártya választja el. A külső fület a külső hallójárat és a fülcimpa képezi. A középfül a másik oldalról (a belsőről) össze van kötve a torokkal az úgynevezett Eustach vezeték segítségével. A fülese ppet, fülcseppentő segítségével juttatjuk a külső füljáratba és ezen át a dobhártyára. Magába a középfülbe csak akkor kerülhetnek be a fülcseppek, ha a dobhártyán elég nagy nyilas keletkezik, vagy magától, amikor a genny utat nyit magának, vagy akikor, ha mesterségesen csinálunk itt nyilast lékeléssel, paracentéziissel Ahhoz, hogy a fülcseppek elkerüljenek rendeltetésük helyére alaposan ki kell a külső fület tisztítani a fülzsirtóJ, vagy a felgyülemlett gennytől. Másképpen nem érhetjük el a kívánt -célt. A fennt említett leírásból adódik az, hogy a friss, heveny középfülgyulladásoknál, amikor még az itt keletkezett genny nem lyukasztotta ki a dobhártyát, az alkalmazott fülcseppekkel nem érhetünk el nagy gyógyászati eredményeiket. Ebben a stádiumban a középfültőgyulladás nagy fájdalommal jár, ami megszűnik, vagy jelentősen enyhül a genny kifolyása után. Csupán ebben a stádiumban jelent a fülcsepp nagyobb segítséget, mivel ugyanannyi gyógyszer juthat be a középfülbe, mint amennyi genny onnan kifolyik. Mindéi nagyobb a dobhártyában keletkezett nyilas, annál nagyobb a gyógyító hatása az alkalatnazott fülcseppeknek és ezért a szakorvosok a nyílást néha mesterségesen kitágítják. Második komoly előfeltétele a sikeres kezelésnek az, hogy a megfelelő komplex kezelés mellett a legmegfelelőbb füicseppet válasszuk ki. 'Manapság nagyon gyakran használjuk a három százalékos hidrogén peroxidos oldatot. Ha ez az oldat gennyel jön kapcsolatba, ebből oxigén szabadul fel. Ettől várják a gyógyító hatást. Természetesen, hogy előzőleg ki kell a füljáratot, külső fület alaposan) vattával tisztítani, hogy a becseppentet oldat egyáltalán eljuthasson rendeltetési helyére! Fertőtlenítő és fájdalomcsillapító hatása van a szintén elég gyakran alkalmazott bor-szeszes cseppeknelc A cseppeket legjobb, ha mindkét fülbe cseppentjük, niinnél gyakrabban naponta és lehetőleg ne sajnáljuk az anyagot. Cseppentsünk 10-20 cseppet, amíg a cseppek meg nem telítik a hallójáratot egészen a fülcimpáig. A csepegtetés után jó a. fület cseppekbe mártott vattával bedugni, hogy a gyógyszer kifolyását meggátoljuk. Legújabban gyakran használják a helyileg nagyon hatásosan ható antibiotikumos füloseppeket, amelyekben bacitracin. nebacetin és más szélesspektrumú antibiotikumok vannak jelen. Hatásosak a framykoinos é© a polymyxin, B-t tartalmazó cseppek. Ezek előírása és rendelése csakis a szakorvos kezébe való, mivel csak a megfelelő mikrobák ellen és a megfelelő alkalmazási móddal érhetünk el velük valóiban szép eredményt. Végezetül annyit, hogy a fülcseppeket n>e használjuk sohasem saját elképzelésünk szerint, hanem csak akkor, ha azt orvos ajánlja nekünk és, csakis olyan módon, minit azt ő előírja. Ne hallgassunk a szomszédosasszonyra, javasasszonyokra, barátnékra, akik tejet, gyümölcs és zöldségnedveket, szenes vizet és más effélét javasolnak. Ezzel több rosszat csinálhatunk, mint jót, mivel bevihetjük ez úton a fülbe az újabb fertőzést és a kezelésben elveszíthetünk sok időt a ha- i tásos beavatkozás szempontjából. MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Plaoe 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 MAJTHÉNYI GYÖRGY HARMINCHÁROM ÉVE TÖRTÉNT Közelmúltban Clevelandcn elhunyt dr. Katz Laci volt zászlós barátom emlékére. v. Nagy Lajos. Nem volt nálam hőmérő, i Harctéren ki az ördög hord mágiánál ilyes fajta alkalmatosságot? Hogy istentelen hideg volt, szemeink és bakancsunk jelezte. Kétszemünik golyójára vékony jégkéreg képződött. Kegyetlenül szúrt és még kegyetlenebből fájt, ha megpróbáltuk szemünket megdörzisolni. Mindent úgy láttunk, mintha egy óriási tejfeles köcsögből leselkednénk a fenékig tefagyott Don túlsó partja felé. Bakancsunk ...? Nem hiszem, hogy a diósgyőri vasgyár öntött keményebb acélt, mint amiyen keményre fagytak lábainkon a kincstári lábbeliek. Egyujas, prémmel bélelt kesztyűnkkel próbáltunk szájunk ielé egy kis meleget varázsolni, mert a szánk széle is kezdett elkeni ényedni, mint a már előbb említett bakancsaink. Azért nők többesben, mert azon az örökre emlékezetes januári éjjelen ketten állottunk Kemenes százados miskolci tüzérei által derékon szakított topolyafa csonkjának takarásában, Ungváry hadnagy urunk és jó magam. Sok viz lefoly a Hernádon odahaza éta sok-sok ruszíká és magyar honvéd elúszott a “csendes Donon”, amióta Ungváry hadapród őrmester úr — azóta hadnagy — megtartotta búcsúestjét a miskolci “Vörös- Ördög”~höz címzett vendéglőben, A íuszkik egyesek szerint, Hitler germánjai megbombázták KassátaBárlössy miniiszte relnök bejelentette Oroszországgal szemben a hadiállapotot. Unigváry hadapród úr nemtudott haza menni Kossuth Lajos Ceglédjére szőilőt és gyümölcsfákat nemesíteni, mint ahogyan visszamaradtak a többi malomellenőrök, .kántorok és tanítóik egyéb tisztjelölt urifiuk, akiket behívtak a - nyolchetes “fejtágl'tó”-ra. Ungváry hadapród urat egy gyors, “lovak vontatta szekerizált” alakulathoz osztották be. így került ki már negyvenegy nyarán az oroszfrontra. Harcolt Tarnopolmál, Vinnyicánál, Kievnél. Csatázott a legyei majd ukrán erdők partizánjaival, akilk úgy mellesleg egymást is ölték, mert a pólyák gyűlölte az ukránt mindkettőjüket, pedig a legelső nyírfára húzták, fel Sztálin banditái, ha kézre kanhatták őket.-1942. tavaszán végétért a Kurfcs'zi csata, A németek, kidobták Timosenhiko tovarisait téli állásaikból és megállásmélkül érték el a Délnek hömpölygő ősfolyam partjait. A miskolci 13. honvéd gyalogezred június elején érte el a Don partját és vette át az oda előbb felzárkózott németektől a folyam-megfigyelő szolgálatot. Kétheti gyalog menet volt hátunk megett. Ember, állat dülöngélt a fáradságtól. Éheseik és szomjasok is voltunk. Konyhánk ősi szokás szerint — apáinktól tudjuk, hogy már az első világháborúban Is iigy volt, “valahol Oroszországiban” ikeresett bennünket. Azt a pár kutat pedig, amelyek útumkba estek, németek őrizték nehogy tífuszt kapjunk, mondták ők. Ki a. tudója lehet, hogy nekik volt igazuk? Utolsó előtti napon míg elérjük a Dont, Ober-Markti előtt pihenőt rendeltek el tisztjeink. Géppuskás századiunk egy kis szilvásban telepedett le. Ott találkoztunk Ungváry hadnagy úrral. Mellét a Kis-, Nagyezüst vitézségj érmek, a magyar Lovag' é© a német Vaskereszt szallag sávjai diszitették. — Ugylátom ember voltál fiú — üdvözölte századparancsnokunk és mi a legénységeik is igen megörültünk, hogy közel egy év után újra viszont láthattuk egykori hadapródunkat, akit valamennyien szerettünk esi megbecsültünk. Rókafej a Vörös ördög angyalbőrbe bujtatott prímása, a csoportban beszélgető tisztjeink mögé sűndörgött és bandájával rátette századparancsnokunk kedvenc nótáját. *“Ahova lefognak tenni ... síromra nem 'borul senki ... Senki, aki él ... Tavasz sem fakaszt rám zöldet ... u elhordja rólam a földet, Messze majd a szél! ...” A hosszú menet alatt. Rókafej zenekart szervezett. Igaz cisák amolyan szájharmonikás bandát, mert ki az istencsudája bírná ebben a hónaljig érő homokban cipelni a cimbalmot, vagy a nagybőgőt. A szájharmonika meg szépen elfér a zubbonyzsebében és aki ért hozzá, éppen úgy lehet vele cif-Pä2Hi, mint vunióval a hegedűn. Az egész bandába Róikafej volt egyedüli more, a többiek falusi legényeik, városi iparosféliék. Meg kell adni remekül összevoltak hangolva IRókafej nem niába volt Hejőbábai cigány. Valahogy ezek mind úgy kapásból jutottak eszembe, ahogy ott álltunk azon a velőtfagyasztó januári éjjelen és figyeltünk észak irányba, ahol vörhenyes veresbe égett az ég alja s ahol már napok óta gróf Stomm szombathelyi hadtestparancsnok honvédéi Uriv és Korotojak térségében vívták reménytelen harcukat a Tél tábrnokkal szövetkezett Sztálin to varijaival. A mi vidékünkön ezideig csend volt. Ma január 14.-ke van. Újévet ünnepelnének a ruszkik, .ha volna nekik Istenük! De miután nincsen igyhát Újévet sem ülnék motyogta hadnagyunk, mert a hang csak foszlányokba bügyamt elő szájából, mert a dermedt állkapcsok nem tudták végezni funkciójukat.’ Délelőtt voltam bent WöJcisejben a hadosztálynál. Láttam, hogy a kamerádok szerelik le a telefon drótokat. Mondtam Bálint százados urnák, a vontparancsnoknak, hogy jó lesz, ha ö is utánna néz lovai állapotának, mert ahol a német szedi a drótot ott a magyarok is jól teszik, ha szedik lábaikat . .., Még akart valamit mondani, mikor hirtelen a Don oroszok felőli oldaláról, íkékes-Iila rakéták húztak állásaink felé. Aknával tapogatózott az Iván állásaink előterében. Valami készül, mert berzenkednek odaát ... De miért hallgatnak Keinenes százados tüzérei? . .. meditálta Ungváry hadnagy úr! . . . majd hozzátette, hogy jó lenine, ,ba mi isi lassan vissza másznánk állásainkba, mielőtt ránk virrad, mert akkor estig, amíg; be sötétedik megvesz itt az istenhidege. Csontkieményre fagyott bakancsaimban megpróbáltam elgémberedett lábaimat induláshoz igazítani, amikor iSzuchej — kis halászfalu a Don partján a mi oldalunkon, július óta orosz hidfő állás — felett hirtelen: tűzbe borult az égbolt. Minden emberi képzeletet felülmúlói dördülés rázta meg a fagyos levegőt, hogy utánna bőgye, sivitva, zúgó akna, páncélos és tüzérségi lövedékek acél esője záporozon nyakunk közé. SztalilBFfOilä sorozatok terítették körül bennünket. Éreztem a halát egy cseppet sem fagyos, de a helyzetnek megfelelő igen is meleg leheletét. Csontkeményre fagyott bakancsaim is, mintha szattyánból lennének. A szemeim sem szúrtak csak rohantam, mint aki eszét veszítette. Műszaki zárunk tüskés drótja sza.iagra tépte köpenyem alját, relbuktam, hogy a következő pillanatban gumiemberként pattanjak fel a rámteritett hó zuhatag alól. Hogy kerültem be állasunkba, ma sem tudom. Század parancsnokom állott előttem sisakban nyakába gázmaszka táskával. — Hadnagy urat hol hagytad? — kérdezte tőlem ... a fülelőket és a tüzérfeiideritőket, miért hagytátok kiint? .— Ebben a pillanatba ugrott majdnem ránk a mellvértről Ungváry hadnagy, hó emberek követték .. . hozta a fülelőket — senkiföldjére a két állásközzé telepitett előretolt őrséget. — A tüzérfelderitők nem jöttek, mert a Főfigyelőből maradásra kaptak parancsot, jelentette századparancsaiokunknak. — Mi lesz velünk százados Ur? — kérdezte, miközben rojtosra tépett köppenye alját próbálta meigszabaditoni a ráragadt hó kölöncöktől. — Estére megmondom — válaszolt századosunk. — Medika alezredes úr telefonálta, hogy a digók (olaszok) azt sem mondották, hogy bikk-makk! Tisztjeiket bezárták a bunkerokba ordítva szidták Dueséjukat (Mussolinit) és elindultak toronyiránt haza felé. Az oroszok egy órája megszállták az üresen hagyott olasz állásokat és hátulról támadják a 3.-zászlóaljat. Pocsék népség . .. Mái' Napóleonnak megvolt róluk a véménye Lombardiába! ... Ki akart köpni, hogy méltatlankodásának nagyobb nyomatékot adjon,, mikor a mögöttünk álló telefonista bunkert telitalálat érte. Ordítás, jajgatás kavargótt a robbanások zajába. Jelentő futó lihegett a zászlóaljtól. — Gaál alezredes úr parancsa, KITARTANI! Parancsnélkül helyét senki nem hagyhatja el. Jönnek a németek .. . Crammer hadtest órákon belül megérkezik! .. . Kitartani! . .. Szétlőtték a távi beszélő vonalunkat'. Az. R3. szokás szerint bedöglött,, — jelentette Bukics telefor.ásta. A jielentőfutó tisztelgett, írásos bizonylatot kért, hogy igazolhassa a szóbeli parancs továbbirA.cát. Megkapta . .. lelépett! — Fenét jönnek a németek. .. ha jönnének is már elkéstek. Sztaligrádnáll és Woronyezsnél nyakig vannak a bajba. Majd éppen minket, magyarokat fognak segíteni, amikor maguk sem tudják hányadán állanak .— mondta Ungváry hadnagy úr és a fizázadparanosnokunk után kimászott állásaink előterére. Virradni kezdett! Elől — .hátul jobbra — halra tűz és vas.. . recsegés észveszejtő harcizaj, jajgatás, esdeklés ... sebesültek kétségbeesett segélykérésébe, a haldoklók hörgése vegyült. Lassan virradni kezdett. Mint a tüzokádó sárkányok dolgoztak Kemenes századosi ágyúi. Kettes géppuskánkhoz indultam, mert párperce, hogy halgat. A futóárokban Rókafej a szájharmonikások karmestere rohant előttem ... — Hova futói cigány!? — ordítottam utánna. Rókafej visszafordult és majdnem sírva panaszolta bánatát. — Csukulom árányos sivét tierzs úrnak ... puskám odafagyott a feldhez őzt egy devlaverte ruszki már a kepenyegemet fogta hát így elfuttam! . . Miless ázs én szipsige© ászunyommal Birive.? ... nágy hássál hagytam odahaza! Azuta meg van a rajkó! ... Vakuljak mejg há bazsudiok ... ihoi e a ruski kezenyoma mutatott valami gyanús zsirfoltra köppenyén. Két kiadóst pofon kíséretében megmagyaráztam neki, hogy ki a harctéren elhagyja fegyverét és szolgálati helyét agyonlövik. Rókafej nem haragudott, -sőt hálálkodva visszafelé indult a kuszóárokba. Hogyan múlott iel a nap nem tudom! Nem éreztem sem éhséget sem szomjúságot, amikor ránkborult az éjszaka. Állásainkat ripityára lőtte az orosz. Megmaradt bajtársaim kőkeményre fagyott halottakból rögtönöztek mellvértet s azok mögül tüzeltek. Foggal körömmel (szószerint) harcoltak Zemplén, Heves, Borsod, Szabolcs katona fiai. A ruszkik nemtudtak átvergődni a miskclcitüzérek tüzfüggönyén. Gya. log-sági támadásuk elakadt. Ok is halottaikból raktak maguk elé védfalat. Páncélosaik a horhosokon., ahova tüzéreink nemláthattak benyomultak hátunk mögé. Négy nap négy éjszaka! ... a pokol minden réme és. borzalma ott táncolt körülöttünk. Szovjet Oroszország mindenféle fajta ember masszája nyom ta tolta előre egymást, hogy összezúzza honvédeink holtakból képzett védővonalát. És amikor Stialingrádot kivéve egyetlen egy német katona nem volt a Don vidéken január 18.-án kaptuk a parancsot állás változtatásra. Kamenka Yaketerinovka magasságába. Stari-Oskolnál bukkantam rá Ungváry hadnagyra. Egy ossza ragacsok mindenféle fegyvernemből álló csoportnak volt a parancsnoka. Tüzérek, ágyú, repülő-gépek, huszárok ló, harrepülőgépek, huszárok ló. harckocsizok, harckocsik nélkül. 1 Mindezek ott ragadtak a méh - rés hó és embertelen hidegben. Felszerelésük éppen olyan, mint ők maguk “Vegyes ’. Orosz davajgitártól, belga remington, német villám géppuska, jó öreg manlicherek, kalapnyi lőszerrel. Roggyent muzsik házban volt harcálláspontja, feladata volt csoportjával fedezni a Stari Oskolbói elvonuló: németeket. Korosztenben tudtam meg, hogy csoportját a Novi-Oskolra támadó oroszok felmoi zsolták Ő sebesülten fogságba esett. íH >}C Hányszor, de hányszor felidéztük magunk elé azokat a napokat Hamati Bandi, majd Takács Tani! sörözőjében. Ugye Lacikám? Hányszor, de hányszor kérdeztük meg egymástól . .. hogy érdemes volt? . . . Érdemes, volt magát feláldozni sok-sok ezer bajtársunknak “Nyugat véde’mében” — szerintem elcsépelt frázis erre hivatkozni —- hogy hálából, megkereszteletlen “KERESZTES LOVAGOK” jóvoltáj ból ószövetségi bosszút lihegő hóhérokkal fizessenek? .. . Nem! Lacikám! Pihenj! Boldog vagy, hogy kilép he tté'i ebből a saját sírját ásó, Kissinger es világból! Legyen álmod csendes! A viszontlátásra ... Odafenni! Cleveland, 1975. szent karácsony napján. v. Nagy Lejcs Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mi lob*7 ARANY MALINKó gadtam Véghaloinban. Marci bácsi beteg: . . . Ágyba került, szegény. . , — Ugyan! És mi baja van? Dúsné, hogy meg, ne fázzék, mozogni kezdett a jégen. Kis köröket irt le, nyolcasokat rajzolt, hogy Oltó közelében maradjon és megjértse a szavát. Oltó meg elmondta, amit tudott, de folyton az asszony kecses mozgását figyelte, a dereka könnyed mozdulásait s hogy a szoknyája hogy simul majd erre, majd megf amarra. Majd az arcára tévedt a tekintete és bámulta, hogy milyen egészségesen piros és hamvasai! friss. A hangjából eltűnt az az elfogódottság, amellyel Marci bácsi betegségéről beszélt, és egyszerre' csak azt mondta: — Pompásan korcsolyázik a naigyságjoe asszony ... Én i* szinte kedvet kaptam hozzá, csak azt sajnálom, hogy nincs itt a korcsolyám ... — Nézze, a faluiból mindig megy le valaki a városba ... Meg lehetne tudni ... Aztán írna pár sóit Juszti kisasszonynak s az illető felhozná a korcsolyáját. — Csakugyan ... Pár perc múlva az asszony takaródét fújt. — Gyerekek, sötétedik. Elég volt. — No, még egy kicsit, anyucikám ... — Elég volt. Befelé, 'befelé. És megindult a korcsolya a lábán, kissé bizonytalanul botlandozva a havas göröngyökön. Oltó udvariasan a hóna alá nyúlt. A lépcső előtt megbotlott, Oltó másik kezével is elkapta. Nevettek. —- Lecsatolom. Megengedi? — és lehajolt a lábához. — Nem, nem. Majd az Ancsa . . . Minek fáradna! De Oltó már fogta a lábát s bontotta a szíjat. — Hol a korcsolyakulcs? — kérdezte. — Angsa! Ancsa! — kiáltotta az asszony, és újra nevetett, talán maga se tudta, hogy miért, és rázta a lábát, félkézzel mag Oltó: vállára támaszkdott. Aztán fölmentek, mindtmik a maga szobájába, de Oltó éppen csakhogy letette a holmiját, már az ebédlőbe sietett s ott volt akkor már az asszony is, mintha keresték volna egymást. A jó bizonyosság, hogy együtt lehetnek megint, örömmel — 123 — — Úgy nézem, megenyhül az idő. Korai is volna ez a nagy fagy karácsony előtt. Oltó nem volt beszélgető kedvében, de hogy szóljon valamit, azt mondta: — A varjak miatt? Amiért kijöttek az erdőkből? A kocsis mé|g) povedált valamit. Oltó már nem felel neki. A gondolatai .szétszóródtak. A téli táj lenyűgöző szépsége gyermeki jósággal töltötte eit. Minden gond elsimul a leikéről, olyannak érezte magját, mint a szűz hóval fedett gömölyded dombok: simának, tisztának, érintetlennek, Isten kezéből valónak. Az éles levegő át meg átjárta a tüdejét s mintha a lelkét is felhőtelenné fújta volna. A lovak csörgője ütemesen muzsikált, a rudas fel-felugrált időnkint, utána horkantott egyet s ez mind olyan otthonossá tette az útját, minha a szán az ő országán suhanna keresztül, és. mindez a sok szépség, a fák a bokrok, a folyó, a falvak, a szakállas erdők, és túl rajtuk, azok az égigérő hegyek- a kék niennybolttal együtt, mind az ő tulajdona, a lejglédesebb otthona volna ... Amikor Skropába értek, a nap már hunyni készült, csak a kastély fedelén: festette még pirosra a havat. A szél is megmozdult, zászlóként tartotta a kémények füstjét, megmozgatta a kopasz fákat, s végigsöpört a házak fölött s a libalegjelőn. A por hó kis pásztáktan .szaladt vele s a levegőnek nyers, nedves ize volt Dúsné két kislányával a béreslakások előtt felöntött jégen korcsolyázott s amikor a szán befordult, meglengette a kezét az érkező elé. A gyerekek “éljen”-t kiáltottak, de Idácska nyomban derékszögibe görbedt, és sokáig egyensúlyozta magút, amíg újra ki tudott egyenesedni. Vugirics bácsi a tornácról kiabált rá: — Mit keresel ott, Idácska? Talán elvesztettél valamit? Mire Idácska sértődötten nyafogja: — Mindig csúfol ... De ha ide jönne, úgy eleink tat náni! Oltó kiszállt s odament Dúsaiéhoz. — Gratulálhatok? — kérdezte az asszony csillogó szemmel. és kesztyűs kezébe lógta Oltó kezét. Oltó mormogott valamit, amit köszönetnek is lehetett értelmezni, aztán tüstént másra fordította a beszédet. — Bizony, — mondta, — majd úgy fordult, hogy ott ra— 122 — I Ajándéknak, minden alkalomra | alkalmas könyv | Hámory Várnagy Dalma § É kiváló írónő munkája. EE I HOLDRAKÉTA | cimü, 217 oldalas könyve, 25 eibrszélést tarta maz. == = Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. ~ i MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerst . 45. |p I Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy £= I a K.M.U. 210 Snerbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. H I Canada cimen. 55
