Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-04 / 23. szám

2

Winnipeg. Man. 1976. junius 4.

KÁDAS IMRE:

A magyar nyelvkulaias új útján

Mikor a magyarság őseredetéről írunk, vagy 'beszélünk, akkor mindig csak nyelvi eredetről van. szó. Az ókori emlékek sokasága nyelvi adatokat szolgáltat és éppen ez a tény a legfontosabb a mi nyelvűink ősiségének bizonyítására. Az ókorlb'an fennmaradt, vagy eltemetett romokból kiásott nyelvemlékek a mai tudományos ku tatás számára már nem bolt betűk, de beszélő szövegek. A- zokat bosszú nagyon hosszú fáradságos munka, kutatás rendszerezte és ma már úgy az ékirások, mint a hieriglifikusok is értelmet, beszédet közvetitenek. Nagyjelentőségű az a meg állapítás, hogy ezek az ókori szövegek, nyelvi szempontból magyar nyelvünk ősi szavai. Minden külföldi nyelvész a szumir, egyiptomi és hittes nyelvet az agglutináló nyelvek csoportjába tartozónak vallja. Magyar nyelvünkön kívül Európában a finnek nyelve is ide tartozik, zsiában pedig a török nyelv. — Magyar vonalon ezt a felismerést már a múlt században vallották. Gyarmatin iSámuel dr.,

magyar orvos áki nyelvész is volt, 1795-ben, latin nyelvű munkájában bizonyította, hogy a föníciai és a magya,r nyelv azonos nyelv. Varga Zsigmond debreceni egyet, tanár irt tanulmányt a szumer magyar myelvikapcsolatról, Galgóczy János Ede mutatta rá munkáikban, hogy “az összes élő és kihalt nyplvek közül egyedül a magyar az, amely szumir nyelv szókincsét szinte hamisítatlanul megőrizte”.

Bobula Ida dr. a 4000 szóból álló szumer szógyűjteményből 1500 szónak a magyarral való egyezését mutatta ki, mig azokon kívül 1000 szónak a megfelelője nincsenek.

Baráth Tibor dr. az egyiptomi magyar nyelv kutatását kezdte meg és három kötetnyi munkájában a példák százaival mutatja meg, hogy az egyiptomi nyelv a magyarral teljesen azonas nyelv, amely “kifogástalan szórenddel, kiforrt ragokkal és bő szókinccsel rendelkezett és fennmaradt emlékeit ma is jól és nehézség nélkül megértjük”.

Ezeknek ismeretében Írtam meg észrevételemet ahhoz a munkához, mely Török Sándor tanulmánya, az Árpád fejedelem népének, 'helyesebben a törzsek nek településéről a Kárpát medencében. Ami a tanulmányban bemutatásra került a legnagyobb dicséretet érdemli, mert az teljesen, újszerűén világítja meg a magyarság letelepedésének térkép szerinti valóságát is.

IMlnden vonatkozás mellett a nevek eredetét illetőleg téves megállapítások azok, amiknek helyreigazítása nagyon szükséges volt. .Sokan tudjuk azt, hogy van egy elmélet, amely szerint a honfoglaló törzsek nevei a törzsfőnökével együtt nem magyar eredetűek. Dei ma már korunk bölbfo ismerettel bir a magyar nyelv eredetéről igy szükséges azokat a (hibákat helyesbíteni, amiket nem. tudatosan követtek el, hanem az még a múlt századiból eredetű egyedüli finn-ugorosi elmélet hatása alatt maradt meg. Nincs kétség afelől, hogy a finn-ugor nekünk nyelvrokonunk, hogy ez ha megvan, akkor az nagyon távoli rokonság, olyan ez mint a germán nyelvcsaládba tartozó német és az angol nép nyelve; egymást nemi értik meg, csak rokonok. Tehát az alábbiakban ! keiül előadásra a helyreigazitá! sokkal az észrevételezése.

1 A múlt század óta külföldi

nyelvtudósok megállapításai és a malgyar nyelvészek munkái világosan bizonyitjiák, hogy a magyar nyslv legalább 6 ezer évvel régebbi, mint a török nyelv. A törznevek, vezértörzsfő-k Árpádházi vezérek nevei között említett török eredetű nevek használata a régi felfogás követése. Nem lehet azt sem hiábául felróni a szerzőnek,hogy igy írja meg adatait, mert valószínű, hogy nem kereste tehát nem ismerhette meg a magyar honfoglaló Árpár nevének eredetét, ami nem volt más, mint az öshagyományok által életben maradt, időszámításunk előtt évszázadokra viszszavezetlhető — MAGGYAR-KIRÁ1LY — és NÉP-név. Az Árpád név a Bibliában sokszor elfordul. Azonkívül a magyar helyes tájnevek tömegesen találhatók az ószövetség könyveiben. Kitűnő az angol nyelvű Biblia — King James Versian — ahol a nem héber szavak fonetikai megjelöléssel vannak ellátva s Így azoknak eredetét könnyű felfedezni.

Egy olyan megállapítás, hogy CSABA török személynév téves, mert ez S U B óisi magyar pásztoristen neve. Az alábbiakban, miég, említésre kerülő török nevek eredete mind magyar, annál is inkább, mert a magyar nyelv régebbi a töröknél. Ők olyan területekre telepedtek ADALOLJUNK...

MEGTÖRTÉNT MÁR ...

Hámory Várnagy Dalma verse, IVlurgács Kálmán zenéje.

Megtörtént már életemben sokszor,

foltot kívánt; subám, ingom, surcom,

csizmám poros, gaz lepi udvarom,

a kutyák se ugatnak meg,

öleietlen maraa izmos karom.

Megtörténik, hogy e’kicsit többel,

locsolgatom a bensőmet, mint kell,

táncos ' katíwel Jhótázok al utcán,

hűtlen asszony portájánál,

lakat csattan rá a számra aztán.

Copyright 1948.

“Nótástarisznya” Budapest.

aZ öRDÖö VlőVE EZT A TELEFONT

IRTA: BEZERÉDv MÁRIA

Ördög vigye ezt a telefont!. . . tort ki a inéitatlankodás a szép fiatal leány piros ajkai közül és dühösen csapta le a kagylót, most már vagy tizedszer. Aztán ijedten az ajka elé kapta a kezét és körülnézett, hogy vájjon nemi hallotta-e meg valaki? Hotelen hangosan elnevette magát. Hiszen, ha meghallották sem értették ebben a háziban, ebben az idegen világban a magyar szót.

Az órájára nézett: Szent Isten már fél három! Neki drága ma minden perc,, egyetlen kimenő napja van ejgy héten, sietnie, kell. Kell az a kis fellélegzés, az, a néhány órai szabadságérzet, hogy megint könnyebben érezze magát a mindennapi robotban.

Nyílik az ajtó ési egy négyéves, szép szőke fürtü kis fiuront be rajta; kitörő szeretettel ugrik nevelőnője kitárt karjaiba. Az gyengéden öleli magához az erős kis; lurkót, akit születése óta ő nevelt, aztán leteszi a földre: “Menj anyukához Cheri, Mady ma kimenős.” “Jó, de amíg otthon vagy, addig szabad veled maradnom?” “Ha csendben maradsz igen, mert mQst telefonálok.”

(Még egyszer neki fogott tárcsázni a számot: “Hallo . . .

Haallloooo! .. ” kiált bele türelmetlenül a mikrofonba; csak hangzavar felelt. “Hall . . .” hirtelen elhallgatott, mert a hangzavarból párbeszéd bontakozott ki, aminek azonban csak a felét értette tisztán; férfi beszélt, gordonkaJhangon: “Ugyan

hagyd el nem tudom már mit csináljak azzal a bestiával . ..” a nyavalya megy oda ... mi az Istennyilát hordanak össze azok a hisztérikák . . . eibb. És mindezt a sok szép kfcz laté

kés magyar nyelven hallotta zengeni, itt a Magyarországtól messze cső világváros telefonjában.

liánig os kacajra fakadt, mire a párbeszéd hirtelen elhallgatott, majd azt mondja a látnatatian beszélő: “Te, valaki hozzánk van kapcsolva!” A még mindig kacagó, pajkos szép leány közbeszól: “Az ám, csak azt vártam, hogy mikor hallok már egy rosszsöbet is, mert az nagyon hiányzik a szép szógyüj teménylbőL”

A kellemes férfihanig, nevetve J mondja: “Ejnye, de restellem,

| arra igazán nem igondoltam,

1 hogy valaki megértheti amit beszélek. Ez csakugyan fatális véletlen. De arra kérem kedves jvi^Jronfitársam, kacagjon még egy kicsit; olyan édesen hangzók, itt érzem egészen a szivem közepéiben.”

“Persze, a lobbalékony, forró magyar szív!” csufolódik a pajkos lány: “pedig menten meg fagyna, ha tudná, (hogy milyen csúf vén leány beszél itt.” “No ne mondja kicsike!” “De bizonymondom.” “Én pedig azt mondom, hogy ott egy édes szép karcsú, tüzes szemű barna lány, vagy asszony beszél; eak annak lehet ilyen friss, meleg ’hangja és édes. búgó kacagása.”

“Uram csak rosszul működik a televíziója, kedves ismeretlen lovag!”

“Nemi hiszem,” feleli a férfihang. De mondja csak kedves kis honfitársinőm, mit csinál itt az idegenben? Csak látogatóban van, vagy állandóan itt tartózkodik?”

'“Kenyeret keresek, mint anynyi más.”

“iSzinésznő?”

Újra belecseng a telefonba a friss kacagás. “Ugyan miiből kö vetkezteti ezt!”

“'Olyan kulturált a hangja és olyan szépen beszél. Eltaláltam úgye, csakis színésznő lehet.” “Nos ... talán annyira, mint minden asszony.”

“Tehát nem az. De végre ez nem is fontos. Mondja meg inkább, hogy mikor láthatnám.” “Olho! . . . milyen nagyigényü! Nem mondaná meg talán hogy kivel beszélek?”

“Jaj kedves, ezt nem tehetem telefonon keresztül.”

“Én meg nem kötök ismeretséget telefonon keresztül.”

“De mondja meg legalább a telefonszámát.”

“Csak nem képzeli, hogy meg adom egy ismeretlennek a tel:fonszámomat?” .

“Kérem, könyörgöm. Biztosítom, hogy bátran megteheti.” “No Sir” . . . kacagja a leány és nagyon óvatosan visszateszi a kagylót a helyére. Egy daráiéig gondolkozva, áll, azután vállatvon és gyorsan öltözködni kezd.

A drót másik végen a férfi hallózik egy ideig, de nam. kap feleletet. Idegesen leteszi a j kagylót, néhányszor fel-alá jár a tágas dolozgószobában, majd hirtelen újra a telefonhoz lép. Felhívja a központi ügyeletét. “Fontos hivatalos beszélgetésemet hirtelen megszakította az automata, nem tudom a számot amivel beszéltem, mert kívülről hívtak; nem lehetne újra kapcsolni?” Az ügyeletes nagyon udvariasan, de nagy sajnálattal felelte, hogy lehetetlen, mert nem ellenőrizték a beszélgetést és nem tudják a számot.

“Hallatlan, ez a ki bestia most kifogott rajtam, pedig szeretném tudni vájjon ki lehet. Kultur lénynek látszik . . . Kár.

A lányt Gyönigyössy Évának hívták. Magyar gentry-lány, sőt katonalány volt, abból a szívós fajtából, aki nem hagyja magát. Őt is a világiháború utáni idők szele sodorta külföldre. Sorsa nem tragédia volt, mert nem feltétlen kényszerűség kergette idejgenibe. 'Szerető, szülők mindig tárt karokkal várták otthon. De mikor 20' éves elmúlt úgy találta, hogy céltalan az élete mimika, kötelesség nélkül. Megunta a zsurozó, szórakozó házilány szerepét, kijelentette a szüleinek, hogy nem akar tovább tétjenül élni és az amúgy is szaporodó gondjaikat meg akarja osztani azzal ho;gy megkeresse a maga kenyerét. Keresett állást, nem ment. Hónapok múltaik biztatták innen is onnan is, várt; hiába. Akkor egészen véletlenül, — imerősek utján, — meghallotta, hogy egy angol diplomata család nagy zavarban van, mert a magukkal hozott angol nevelőnő sulyo an megbetegedett és három gyermekükhöz sürgősen keresnek egy megbízható úri lányt helyet tesnek. Szülei beleegyezésével elment bemutatkozni és azonnal elfogadták, miután .folyékonyain beszélt franciául és ennek nagyon mégörültek a szülők. Az angol Miss felgyógyult, de hazautazott és Éva ott maradt továbbra is. Mikor aztán néhány hónap múlva a diplomatát Bruxellesbe helyezték, nagyon kérték, hogy menjen velük és Éva addig hizelgett az eleinte tiltakozó szüleinek, hogy azok — a gyerekek és szüleik hoszszas rábeszélésére, beleegyeztek és Éva boldogan kelt útra. Hi| szén egy kis nomád vér minden magyar ereiben csergedez.

Négy éve volt már idegenben, mikor ez a kis incidens történt és leszámítva a kezdet nehézségeit, hamarosan teljesen otthon érezte magát a családiban, ahol a gyerekek rajongó szeretettel csüggtek rajta és szülők uralkodó volt a gyermékiszoibában, miután az anyát nagyon lefoglalták társadalmi kötelezettséfelfogás és világnézet, ami igazán közel hozott bennünket egy máshoz és évekig égyütt töltöttük a kimenő estéket.

A fentemlitett napon is találkoztunk és nem tudtam mire vélni, hogy a máskor percnyi pontossággal érkező kis barátnőm késik. Végre kipirult arccal Iberobogott. Mindjárt láttam,hogy valami szokatlan dolog történt vele.

“Jaj Irmuskám!” — t.i. engem valamikor Mária, Arnélia, Anna névre kereszteltek, de otthon és még Bruxelles-ben is minidén ki Innius-nak hivott. A- zómban a sok Utazásom alatt ebben a háborús időkben mindig, untatott, hogy megmagyaráznia kellett, miért ihivnak Irmának, uhukor az irataim szélűit Mária stib. a nevem, hogy itt most már a Mária nevet használom. — “Jaj Irmiuskám drága, bocsáss meg, hogy várattalak de egy nagyon mulatságos dolog késleltett.”

Aztán elmondta hogy nekem akart telefonálni, de mindig, valami össze-vissza hangzavarba kapcsolódott mig végre — talán tizedszer — valakit magyarul hallott 'beszélni. És elmondta tövéről-hegyére az egész kis kalandot.

“Most mondd Irmuskám, jól tettem-e, hogy nem adtam neki elmet?”

“Hát fiacskám, igen is meg nem is.” •— Éva kérdőiéig nézett rám.

“Igen azért, mert az ember esetleg sokat kockáztat az ilyen utón kötött ismeretséggel- Nem pedig azért, mert látom, hogy a dolog érdekel és. izgat, tehát előreláthatólag, így is fog neked egy kis lelki emóciót okozni.”

“Vájjon ki lehetett, csak legalább sejthetném,” tűnődött kis barátnőm.

Nem lettem volna asszony, ha engem is. nem érdekelt volna a dolog. “Lássuk csak egy kicsit Éva! A hang kultúrált ember hangja kellett, hogy legyen, ahogy előadásodból gondolom.

natoli’ában, ahol már hosszú évszázadokon át magyar nyelvű népek éltek. Vannak amerikai geográfiái adut^K, amikben temérdek magyar nevű helység — folyók — tájnevek szerepelnek, amik mind ókori eredettel bírnak.

“A törzsekről nevezett helyek környéke tehát sokkal korábbi magyar településterület is lehet . . .” Ez a feltevés nagyon helyes, mert magyarok már A- tilla ideje előtt sőt még régebben éltek a Kárpát medencében. Helynevek azoktól eredhettek, akik azokat a nyelvükkel Mezopotámiáiból, Kánaánból hozták magukkal, mert ott is azokat használták: Arad, Arbo, vagy Orbó, Kikinda, Szalka, Hadad, Abád Atád Dárda, Szér, Kusaly, Margittá, Zovány, stb.

A Tasnádi-jánás egyik erdején át árok vonul észak felé Szatmár irányába. Árpáddal kapcsolatban “.. .on-ugor törsz szövetség nyilván az Árpád-ház uralomra jutása következtében nevezte el magát magyarnak, mivel a Megy er. volt a fejedelmi, törzs”. E szavakban téves az elmélet. Árpád — mintahogy előbíb említettem — nem volt az a fejedelem, akit úgy hirtelen módon neveztek el, mert neve a honfoglalás előtt 1800 évvel megvolt, azután Kr.e. a 900-ik században is előlfordul az egyiptomi nép történetében. Sir Wal-A kérdése, hoigy nem vagy-e színésznő, szintén arra vall. Hogy nem akarta levetni inkongnitóját arra többféle oka lehet. Vagy exponált áí.ásu ember, vagy nős. Esetleg mind a kettő? Azt kellett volna csak megtudnod, hogy állandóan' itt lakik-e? Mert az is lehet, hogy átutazó nagykereskedő, vagy gyáros, De lehet újságíró, vagy esetleg diplomata. Hát itt a fantáziának mindenesetre tág tere van, de ettől nem leszünk sóikkal okosabbak. Talán valami véletlen segítségedre jön. Egyelőre ne gondolj rá Évám.

Ahogy terveztük volt, kimentünk a Waterloo-i ütközet színhelyére, körüljártuk a hires oroszlánt és megnéztük a körképet, ami a csata részleteit ábrázolja. Nagyon csalódtunk, mert sokkal monumentálisabnak képzeltük. Őszintén megj mondom, már el is felejtettem, ] hölgy ki festette, csak azt tu' doni, hogy megállapitottuk, hogy a mi Feszty körképünk, a I ''Magyarok bejövetele ” ezerszer hatásosabb. Este elmentünk a Palais dróté uj műsorát megnézni, ahol több ismerőst találtunk. Nagyon kellemes estét .töltöttünk, de láttam, hogy az én kis. barátnőm gondolatai elkalandoznak.

[Meglepő volt, hogy ez a józan, Ilidéig, teremtés, aki nevetve ment el a bőven kínálkozó kalandok mellett, mert az ő helyzetében sok esetben bántómak találta a férfiak közeledését, most láthatólag erősen inipressionálva volt egy Lang által. De hát sokszor akaratunkon kívül eső erők vezetik az érzéseinket.

Az angol katonai atteohée házában volt Éva otthona. Természetesen megfordult a 'háznál miniden, számottevő valaki, aki a Ibruxellesi társadalmi életben szerepet játszott. Éva azonban csak a nagyon bizalmas ismerősökkel találkozott; azokkal, akik néha a családi asztal* hoz voltak hivatalosak, amikor

lis Budge angol tudós szerint az egyiptomi Árpád azonos volt a K É B nevű Úrral (istennel), azonkívül Ókorból fennmaradt pecséten ez a szöveg áll: “Árpád imádkozik most” (Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, első ikötet.) Hómannak a felfogása, hogy a KENDE az Árpádot megelőző fejedelmek cinre volt, téves felfogás, mert a szó magyar szó és egyiptomi eredete: KENDő-rt jelent, ami

az egyiptomi magyar királyok fejdisze volt. Ezt viselte a király koronázásakor. Egyiptomi képeken láthatjuk a ‘kendőt a királyik fején, Tehát ez megint őseredet. Feltevések helyett történelmi adatok többet mondanak. A leolvasott hieroglifák még eműitiki: Nyék, Kabar és Szab úr elmeket is. A megyer név elferdített név, mert az is MAGAR-t jelentett, ami azonos I a magyar szóval. Nyelvtudósaink szerint a Magyar nevezet az, egyiptomi magyar, királyi eredetből való. Az ókori királyi követet is kendü-nek nevezték.

A HAlRKA vezér név a “HAR” harcosi szóból ered. Ötezeréves szó. Gyula név őseredete: hatalmas. Tarján a “TAR = döntsön, ős-szavunkból való. Tehát Turjánnak kellett döntőszavának lennie. I

Az Árpád-kori okmányok sőt a következő századok irataiban használt betűk még idegen

valók, ö, ö, J betűink helyett másokat használtak. A nevek végén levő “er” végződés legtöbbször or -L, vagy “őr”-t jelentett. A ‘J’ betű mindig a “H”(Folytatás a 7. oldaion)

A BIBLIÁBÓL

Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. Mert kiki a maga terhét hordozza. Aki pedig az igére tanittatik, közölje minden javát tanítójával. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratandja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örökéletet.

'Pál gal.-hoz irt levele 6:4-8.

KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 807-8'iO Somerset Place 294 Portage Ave,, Donald

WINNIPEG,’ MAN.

R3C OB9 Telefon: 943-6657

gei.

i Megszokta a relativ önállóságot, annyira, hogy amikor néhány heti szabadságra (hazament, már nem is Ízlett neki az a tétlen élet és bár boldog volt, hogy együtt lehetett a szüleivel, megint csak örömmel ült vonatra, ihoigy visszamenjen a már megszokott idegen környezetbe és újra kezdje a munkát.

Én ott ismerkedtem meg; vele Bruxellesiben és nagyon megszerettük egymást, szegrőlvégről a rokonságot is ki ütöttük, de közös gondolatok, közö'3

VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ K A L 0 C S Ajjl

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA

fontja $2.59 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai

KAM ILL.A TEA

már nem kapható.

K, M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

a gyerekek és a nevelőnő is ott étkezitek. Egyébként, ha társaság volt, Éva ési kis növendékei a gyermekek lakosztályába, vagy nyáron át, — amig nem mentek le a tengerpartra, — a kertben vonultak vissza.

Néhány héttel a telefon-incidens után ÉVa a gyerekekkel a kertben labdázott és ímkározott! vidám kacagásuk felverte a környéket. Ozsonna időben nagy zajjal fogadták a hatalmas tálcával megjelenő inast, aki a kerti kioszk-ban szolgálta fel nekik az ozsonát, pompás étvággyal fogtak Ihozzá az ülatos kávé, sütemény és friss gyű mölcs elfogyasztásához.

Kiszolgálás közben az öreg inas azt mondja Évának: “Mademoiselle: a magyar, követ W. gróf, teázik Lady A.-nál, épen a Mademoiselleről beszéltek, mi kor a teát szervíroztam.”

Éva nevetve kérdezte: “[Remélem nem rosszat, Jaques?”

“Oh, azt a Mademoselle nagyon jól tudja, hogy Lady A. csak jót mond; a gróf pedig ér-, dekilődött, hogy hivják és honnan jön. Nagyon meg volt lepetve, mikor hallotta, hogy magyar.”

“Nos, ez mulatságos, nem is sejtettem, hogy a Lady vendégieit az én személyes dolgaim érdekelhetik” — mondja Éva, ~ “persze azért mert magyar vagyok.”

Ozsonna után letelepedtek egy nagy fa árnyékában a pázsitra. A két kis lány, — a “nagyabbak”, — könyvet vettek elő és, olvastak. A két kis fiú pedig két oldalról Éva ölébe könyökölt, úgy hallgatta, amit egy meséskönyvből felolvasott nekik. A kicsinyek minduntalan félbeszakították kérdéseikkel és Éva türelmesen magyarázta nekik, amit nem értettek jól mulatva néha a kicsinyek furcsa kérdésein.

Úgy el voltak merülve mindnyájan, hogy észre sem vették a iház úrnőjét, aki magas, feltűnően elegáns férfivel közeledett feléjük, a léptek zaját felfogó, vasta'g pázsiszőnyegen. Csak mikor a közelükbe megálltak, nézett fel Éva és ugrott fel meglepődlve.

“Mady kedves”, — mondta a Lady mosolyogva., — “bemutatom magának W. grófot — hiszen tudja, hogy ő a magyar követ. Azt mondja, hogy miután már éveik óta jár a. házhoz, talán megszerezte a jogot- arra, hogy megismerje a gyerekeinket.”

'“IMademoiselle Éva de Gyöngyössy, a gyermekeim vice-mamája” — fordult a grófhoz, aki udvariasak meghajolt:

‘^Nagyon örülök Mademoiselle, hogy egy honi,tár-nőmet találom a barátaim házában! nagyon sok szépet hallottam Önről Lady A.-tól.”

Éva elpirult és csaknem a szivéhez kapott, mikor meglhallct ta a 'gróf hangját: a telefonban hallott gordonkahangot hallotta újra; — alig tudta összeszedni magát, hölgy udvarias; közöny nyel tudjon válaszolni:

“Köszönöm gróf ur, én is nagyon örülök, hogy alkalmam van ö'nt szemtől-szemben üdvözölhetni.” Majd a gyermekekre mutatott: “íme Doris, aki már nagykisasis'zony ; Rosemary, aki szeretni már az lenni és Rayínund és Leslie; a kicsinyek.”

A gróf vidáman üdvözölte a gyermekeket és érdeklődött a tanulmányaik iránt; elbeszélget tek, amíg Éva az órájára nézett s elbúcsúzva, bevitte kis védenceit, hogy a vacsorához öltözzenek.

Alig, várta, hogy túl legyenek az estén és lefektetve a gyermekieket, visszavonulhasson a saját szobájába. Azonnal feinivott, 'hogy legalább telefonon elmondhassa felfedezését.

"No ltáod csak, hisz ez valóságos Columbusz tojás, hiszen a gróf fiireá a*’gyönyörű hangjáról és a mosidiatlan szájáról eigyaránt. Hogy erre egyikünk sem gondolt!”

“Mit gondolsz, vájjon sejti-e ő is, hogy én voltam a telefonos ismeretlen? Látod milyen bolond vagyok, hiszen bizonyosan el dls felejtette az egészet azóta.”

“Attól félek, hogy nem. É- vám. Nem tudom én, hogy a gyerekek érdekelték-e olyan na gyón, vagy a nevelőnő? Tarán ő is felismerte a hangodat, vagy a kacagásodat. Azután meglátott ... Hiszen hallottad már, hogy milyen nagy Don Juan.”

“Épen az jutott eszembe, amit a te grófnőd mondott róla; emlékszel? ”

Féltettem a kis barátnőmet. A gróf, — nőtlen lévén, —’nagyon cséicsap életmódot folytatott és köztudomású volt, llmgy erősen polygám lány. Különben is, bár nagyon kellemes, embernek tartották, mint társaságot, egyáltalában nem volt jó híre.

Grunlne grófné a;zt mondta egyszer nekem róla:

“Tudja, ez a maguk követe elragadóan kellemes társaság, hóditó megjelenés, a legnagyszerűbb tánlcos ,ák'it álmodni lehet, de nem ibizmám rá még, az ellenségem lányát sem. Nekem mindig úgy jön elő, mint egy részeg porosz tiszt. Nagyon ritkán láttam még józannak. Az igaz, hogy az asszonyokat mind melgbolonditja azzal a gyönyörű orgánumává! de egy komoly országot képviselni? 'Szomorún néz ki Magyarország, ha mindenütt ilyen emberekkel van képviselve. Hiszen a világon senki nem veszi komolyan.”

Hát ilyen volt a mi külpolitikai képviseletünk, még 1936- ban is .azért állunk ott, ahol vagyunk ina. De bocsánatot kérek, én nem akarok politizálni.

Természetes tehát, hogy ez a nagy nőhóditó az Éva kis fejét is megzavarta. Már mi asszonyok csak! olyanak vagyunk, hogy jobban tetszik nekünk, a,ki mindenkinek tetszik. (Vájjon csak ml vagyunk olyanok? Mi van a férfiakkal?) Azután .valahol nagyon mélyen, ott a szivünk fenekén, ott remeg egy kis bolond, vágyakozó, imádkozó képzelődés: Hátha én va(Folytatás a 7. oldalon)