Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-14 / 20. szám

emibert barátairól könnyű '1 megismerni. — Jogi tanulmá­nyait a 30-as évek elején befe­jező Lippe-i hencegnek a szí­nes-ing fölvétele után a virág­­zásbaborult nemzeti szocialista idők meghozták a rég,várt ki­bontakozást, előmenetelt, mert a német Bayer-f. G. Färber ve­gyészeti trust (1945 után “há­borús biüta|öls”) cég párizsi ki­­rendeltség vezetőjévé tornászta föl magát. Nyelvtudásával ott került közvetlen és hosszantar­tó ismeretségbe mindazon je­lentős személlyel, akik 40 év­vel később a USA repülőijpar­­han a Northrop és Locklheed­­cégnél fontos szerephez jutnak, így ismerte meg Fritze bankárt is, aki majd megvalósítva Bern­hard álmait előibb a királyi frigy kötése, később a háború folytán menekülésre kénysze­­nült uralkodó család pénzügy­­letei körül szorgoskodott. Az 1936-i berlini olympia al­kalmával összehozta a holland trónörökösnőt a germán-szász daliával. — Mennyiben volt ez a királyi nász .szerelmi, vagy ér- , delkjházasság, arról akkoriban a bulvárlapok kntatgattak. Min­denesetre hősünk gyakori nő­ügyei bizonyos következteté­sekre adtak alkalmat ... A lengyelországi Zakopanéban töltött nászúiról visszatérőben zavaró epizódról értesült a .'hol­land királyi udvar. Bernhard ugyanis Bécsiben bemutatta új­donsült menyecskéjének cim­borái, akik a jelen esetben hi­vatásos kártyások, zálogiköl­­csönzök és minden hájjal meg­kent roulett kroupierek. A las­sú reflexit szerény és rendkí­vül félénk trón örökös nő meg­lepetését azzal mentegeti, hogy ezek a legényélet relikviái csak. Nem igy vélekedett azonban a királyi udvar, amelyik keserű szemrehányások után elfogad­ta “Berny” megtérését,, hogy többé nem fog “rossz helyekre” járni. Fogadalmát mindvégig betartotta, (—"rossz helyekre” ezentúl csak maga — felesége nélkül járogat. Jelenleg a 70 év körüli, tehát éppen nem ifjú playboy egy 32 éves francia hölgy, Helene Gr indával, akit röviden Poupett-nek ismernek,j intim kapcsolatát szellőztette a TIMIÉ magazin. — A londoni DAILY EXPRESS szerint Bern­­hard a Lockheed pénzek nagy részét nőügyekre fordította. Ügy látszik, a szenilissé váló heréeget agglkorára kiverte az ifjúság maláriája.) Az első keresztelőt követő meghitt családi idillt megza­varják a náci Németország dü­börgő csizmái. — Fritze, a házi­bankár a családi ékszerekkel a töménytelen részivényköteggel útra kelt a USA-ba különleges misszióra, hogy ott biztosítsa nemcsak a család létalapját, hanem ügyesen gyümölcsöztes­­se is azt. — Amikor a Wehr­macht földerítő járőre a királyi kastélyt megközelítette, Bern­hard hősi lendülettel Max.m géppuskájával a tetőről tűz áiá veszi azt s néhányat súlyosan | megsebesít közülük. Julianna j hercegnő ezalatt a pincében - remetgive magához szorítja leá­nyait. t— “Ez a hőstett, Írja egy akkori lap, örökre bevésődött a holland polgár emlékezeté­be.” Ezután feleségét s gyerme­keit pánieéIgépkoesiba elhelyez­ve, a koronázási ékszerekkel elhajt a visszavonuló Tommyk után. Velülk a La Manche csa­tornán angolosan eltávozik Hol landiából. — Mig a londoni e- 1 migrációban anyósa, Wilhelml­­na királynő rpellett asszisztál, ellenállva a németeknek, addig felesége a gyermekekkel a biz­tonságos Kanadába hajózik. 1942-ben már egy holland bom­bázó kötelék parancsnokaiként “szőnyeggel” ritkitja német testvéreit. Itt szerette meg a herceg igazán a repülést, ami­től aztán soha többé nem tu­dott megválni. — A háború u­­tán a holland hadsereg főpa­rancsnoka tisztjét követek ma­gának amit a hadügyminiszter csak nagy nehézségek árán tu­dott visszautasítani. Wilheimi­­na királynő végül elérte, veje a hadsereg főszemlélője legyen! Az 50-es évek közepén Gret Hofrnan miatt egy “Rasputin eset” fnegrázkódtatja az ural­kodó; család presztízsét. Köziben a herceg baráti köre egyre bővül kéteshirü exiszten­­ciákkal. Köztük van a Lock­heed botrányban gyakran em­legetett, rendkívül gyanusi Ered Hauser svájci bankár és az “Egy vallásos bankár ballépé­se” c. cikkemben szereplő, ma­gyar zsidószármazású eichner Rosenbaum Tibor genfi bankár mellett a hyperdörzsölt zseni, Robert Vesco, aki gój létére hallatlan ügyességgel átejtette az I.O.S.-t gründoló román zsi­dó Bernié Komfeklet. (Ma bör­tön helyett, korai nyugdíjas­ként a Bahamákon üdül. — Ugyanez a Vesco támogatta Nixon választási kampányát je­lentős összegekkel, mig a ma­gyar ethnic szervezeteink ihor­­dósz ónokaiikkial.) Mindezek a tények csak egy­re döbbenetesebbé teszik a her­cegről alkotott képet. A királyi udvarhoz közelállók még több, i újabb és nagyobb botránytól rettegnek, mert a csaknem át­tekinthetetlen bonyodalmaik a! svájci bankügyletek miatt, a bércéig, másik személyes barát­ján, Van der Kempen keresztül a USA zsidó maffiájánál, Mayer-lánskynál végződnek, a­­hol, a holland roulett-kaszinók is érdekeltek. — “A Lockheed eset csak ©gy része a vizből ki­álló jéghegynek, mondta egy holland személyiség. Mégis, mi az oka, hogy a herceg ilyen meggondolatlanul tőrbe hagyta magát csalni? kérdezte tőle az újságíró. íme a herceghez kö­zelálló válasza: “,Ne felejtse el, Bernhard szegény, mondhat­nám, nagyon, szegény volt .. . S emellett nagyon büszke em­ber ... Mindig attól félt, hogy pénzhiány miatt valakinek a terhére válik.” Majd sajnálkoz­va igy folytatta: “Meg kell ér­teni, hiszen csak egy parve­­nü ...” Fentiekkel ellentétben az a­­merikai sajtó a Lockheed bot­rányt kicsinyítve, azt pár szó­ban elintézve, inkább a herceg zsenialitását próbálta hangsú­lyozni, a holland ipar és keres­kedelem nagy menedzsereként ünnepelve. Nem igy az AMS­TERDAM TELEGRAF. Ez Ber­nard szemére hányja, hogy 25 évvel ezelőtt $12 millióval meg­vesztegette Peron diktátort, hogy az argentin államvasutak kocsiparkjának felújítását cél­zó $100 milliós szerződést a holland nehéz iparnak biztosít­sa. A vesztegetési költségbe be­lefoglalták a Perronnak aján­dékozott “El-Lider” elnöki kü­­lönvonatot és feleségének fel­ajánlott $12,000-os ékszer. — Ezt a különös üzleti erkölcsöt és a Lockheed botrányt aztán igy kommentálta egy közis­mert holland politikus: “A kü­lönbség á megvesztegetés és a megvesztegethetőség között van.” í a Lelkész-változás Vancouverben A BILDERBERGEREK zártkörű, tőkés politikai klub ját egy parvenü hívta életre, aki egyben azóta az elnöki tisz­tet tölti be, Írja a PARIS MATCH f. é. márciusi sz.-ban. Majd azzal folytatja, hogy ott ahol az ember Kiss ingerrel, Ag­­nellit, Francoiae Giraudott és a Rotschildokat keresztezheti, a botrány kivizsgálása idejére felfügesztette a szokásos évi összejövetelt. A “'barátok”, mint Vesco is, akik titkos hajszál­­oöveken szivárogtak be ebbe a ragyogó' nemzetközi köbbe, már csak egy ugrás volt a ki­rályi palota. — így történt egy éve, hogy Bernhard Vesioot Holr landia legnevesebb bankárjának bemutatni akarva, ez igy hárí­totta el a ceremóniát, vagy 50 személy jelenlétében: “Sajná­lom, herceg, ezt a kezet nem fogom sohasem megszorítani!” A magam részéről csak any­­nyit, hogy mi, becsületes ma­gyarok semmi körülmény kö­­jqött nem fogjuk megszorítani sem Vesco, sem a Bilderberge­­rek kezét. De azoknak a honfi­társaknak a kezét sem, akik tudva, vagy hozzá nem értésből ennek az okkult társaságnak hajtották, vagy hajtják a vizet a malmára ... (Víz helyett vért kellett volna Írnom.) Hiszen ez a társaság most már azon fára­dozik, hogy a vasfüggöny mö­götti népeket “szervesen” be­­épitség a iSzovjetúxnóba. Ha Kissinger utasítására Sonnen­­feJldt lecsatolta karóráját és Gromykonak adhatta Brzsnyev kérésére, — nagyobb üzleti ki­látások érdekében, miért ne le­hetne véglegesen, “hivatalo­san’’ odaajándékozni a rabálla­mokat is, annál is inkább, mert az egész már úgyis c,sak — for­malitás ... )St. Rémy, Qué. 1976 ápr. hó. Dóka Kálmán lelkipásztor, British Columbia missziós fel­ügyelője körlevélben adta tudo­mására a vancouveri reformá­tus és protestáns! híveknek, hogy szeretett lelkészük, Nagy­­tiszteletű Csiszár Attila, au­gusztus végével nyugalomba kí­ván vonulni. Az Egyházmegye Szamosközi László torontói, majd oshawai segédlelkészt ne­vezte ki utódjául. Csiszár Attila 43 évi lelki­­pásztor működés után megy nyugdíjba.' Huszonöt éven át Magyarországon, tizennyolc é­­vig Kanadában szolgálta az Urat. A vancouveri egyház élén 9 évet töltött. Bár a nagy tiszteletben álló lelkész nyugalomba vonulása válható volt, az egyházi főha­tóság bejelentése mégis meg­döbbenést keltett, nemcsak hi­­vei, de a vancouveri összma­­gyarság körében is. Ez érthető, mert Csiszár Attila — lelkipász­tori működése mellett — a ma­gyar ügy igehirdetője volt. A főhatóság bejelentésével Csiszár Attila egyidóiben pász­torié véllel fordult híveihez. Be­vezetőül visszapillantást vetett életére. Már gyermek korában hívta az Ur, az Ő szolgálatára. Elemistás éveiben legnagyobb boldogság volt számára, ha a szekszárdi református templom ban hallgathatta Isten szent Igéit. Az elmúlt esztendők, csa­lódások és szenvedések segítet­ték hozzá, hogy 67 évesi korá­ban a “föltámadott, élő Jézus köszöntése életem valóság, ve­lejárója, lényege és életcélja le­gyen.” Továbbiakban ezt a márvány­ba kívánkozó vallomást teszi a nyugalomba készülő Lelkipász­tor: ‘Üstén nagy kegyelmének tartom, hogy a Vancouvert Ma­gyar gyülekezetben majdnem 9 esztendeig hirdethettem Krisz­tus békességét és soha el nem fogyó, végtelen szeretetét. Tu­dom, hogy Isten gyarló, ibünös szolgája voltam. Mulasztásaim­ért, vétkeimért Jézus Krisztus névéiben bocsánatot kérek. De bocsánatot kérek minden ma­gyar Testvéremtől is, akit va­­lajha megbántottam. — Egyet azonban határozottan merek kijelenteni: egész magyar né­pem boldogsága, szebb jövője mindég ott volt a szivemben és életem utolsó szakaszát is arra szentelem, hogy letiport, meg­gyalázott, sokat szenvedett magyar népemet szolgáljam és í minél több Testvéremet Jézus­hoz vezessem.” “Augusztus 31.-ével nyugdíj­ba megyek. Ez nem azt jelenti, hogy megválók Krisztus szol­gálatától. Ha nem is tudok, csak magyarul beszélni, de a krisztusi élet szépségét, me­legségét, tisztaságát mosolyom­mal, az Ő indulatával mindenki felé tudom sugározni.” “Isten lassanként kiűzi be­lőlem a félelmet. Tudom, hogy nekünk keresztyéneknek ezen a világon “nyomorúságunk lé­­szén’”, de teljesen hiszem' az Ő bátorító szavát: — Bízzatok, én meggyőztem a világot.”1 “Kívánom Nektek drága Test véreim, hogy éljétek át a 'biz­tató szavakat; amit minden Is­tentisztelet elején mondani szoktam az apostoli köszöntés szavaival: — Kegyelem' méktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisz­tusitól! Amen.” A mély bölcsesség ési kitáruló szeretet szózatához nincs mit hozzátenni. A pásztori üzenet alapján mi, vameouveriek, ab­ban bizakodunk, ha a Refor­mátus-Protestáns Egyház Rövi­desen elveszti is szeretett lel­kipásztorát, de nyerünk egy rendíthetetlen, a Mindenhatón kívül senkitől! nem függő, Ma- i gyár Igéhirdetőt. Lemke Gyula. Winnipeg, Man. 1976. május 14. Dr. Esiíáry Károly Párizsban elhunyt Tisza földvári Esziányi Károly dr. (Paris, Franciaország) volt miniszteri tanácsos és egyetemi magántanár. 1900, Budapest 1917-ben érettségizett. 1919-ben résztvett a Ludovika Akadémia ellen forradalmi felkelésében. 1920-ban avatták hivatásos tü­zér hadnaggyá, de mivel 1921- ben IV. Károly király oldalán harcolt, 1923-ban szolgálaton kívüli viszonyba került. Székes­fővárosi adótisztviselő lett. 19i34-ben a Pázmány Péter tu­dományegyetemen jogitudomá­nyi doktori oklevelet szerzett. 1938-ban adóhivatali tanácsos­sá nevezték ki. Tudományos kutatómunkát 1935 óta végzett. Ennek eredményeként 1945- ben a pécsi egyetem tanárává képesítették. Ugyanekkor ne­vezték ki az építés, és közmiun­­kaügyi minisztérium tanácsosá­vá is. 1947-ben párizsi tanulmány­útra küldték, amelyről 1948- ban történt visszahívásiak o r HALOITAINK Május 1.-én, SÍ éves korában otthonában örökre elaludt Mrs. Esther Stevenson (Istvánffy Miklósné). 1894-ben született Magyaror­szágon, — 16 éves korában jött Kanadáiba, s 'családjával Leth­­bridgen telepedtek le. Az utolsó 45 esztendőben Winnipegen la­kott a itt nevelte fel, egyedül 6 gyermekét. Temetése május 5.-én d.u. 1.36-kor volt a Mordue Bros. Funeral Home-iból hol a gyász­­szertartás Rév. ,L. Keresztury végezte. A Chapel Lawn Memo­rial Gardens-iben helyezték meg fáradt testét örök nyugovóra. Gyászolják: két fia, Gyula és Miklós és három leánya: Mrs. Oilie Ryan (Mundelein, 111.), Betty és Margaret, Winnipegen, menyei, veje, öt unokája, két dédunokája, testvére Mary Gor­­kó, Lethbridge, Altá.-ban, ba­rátai és ismerősei. Legifjabb fiát, Bélát (Wil­liam) pár éve vesztette el, tra­gikus hirtelenséggel. Nyugodjon békében! 'f* 'T* Március 23.-án, Windham Centre, Ont.-ban eljhúnyt Mrs. Kralkaba, szül. Maksúm Juha. 1893 júliusi 29.-én született á Szabolcs-megyei Nyirlugoson s 1930-ban érkezett Kanadába. Betegsége alatt testvére, Er­zsébet, gondozta hűségesen. Gyászolják: két nötestv;'re Magyarországon, egy fiútest­vére Argentínában s itt élő test­vére iSinka Erzsébet. Legyen álma csendes. * * _ * Most érkezett hir szerint, hű­séges, régi előfizetőnk, Krav­­jánszki József, 1975. október 12.-én Vancouverben elhunyt. Fájó szivvel búcsúzunk meg­tért honfitársainktól. Legyen álmuk csendes az idegen han­tok alatt. gyerekkel NviRl fiBORNÉ SÁNDOR JULIA SICKROOM EQUIPMENT LOAN SERVICE Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Kereskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére. Ara csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. — Jó lenne olyannak lenni, mint ők, — mondja és el­­kamolyodik. — A gyermek hitével szerettem őt, — kezd váratlanul vallomást, — nem lehet, hogy megcsufoljon . — Ö önző, csak saját maga fontos. — Vilma, majd lesz valahogy. Ha én férjhez mennék, segítenék a gyerekeid nevelni. — Gizel, — az asszony mosolyog, — azt hiszed, egy idegen férfi törődhet a más gyermekiével. A lány elgondolkozva néz maga elé. A gyerekek a ki­ürült csészékre néznek. A nyitott ablakon belopózkodfk a város 'kevéslevegőjü tavasz. — Mit főzzünk? — kerti Gizel. Vilma sorra veszi a fűszeresnél vásárolható ánut:.hurgo­­gonya, kalarábé, karfiol. A karfiol még drága, szemtelenség lenne hiteibe a legdrágábbat venni. — Burgonyaleves kolbásszal, kalarábéfőzelók. Tetszik? — Jó, — felel a lány. — öltözzünk, Pistike, velem jössz vásárolni* így indul a nap: tégla, amihez cement kell, hogy a má­sik tégla hozzá tapadjon. * * * A szobájuk, egy nagy lakásnak elkülönített része. Az ajtaja lépcsőháziba nyílik; a szobában szekrény zárja el a lakásba ve­zető ajtó. Az öreg házaspár, akiktől a szobát bérlik, nem za­varja őiket, csak olyankor, ha fizetniök kell. A folyosón kell végigmenni, hogy az előszobába jussa­nak, onnan a mellékhelyiségek nyílnak. Ezen a napon, ha a konyhába kell menniük, egymásra néznek. — Már szólt reggel az öregasszony, and lesz a pénzzel. — Majd én megyek a konyhába, — mondja elszántan az asszony. Fogja a vizeskancsót s elindul. Pistike utánamegy. Az anyja hátamögött kullog. Az előszobából nyilik a háziak szobája is. Az öregasz­­ezony biztosan figyel az ajtónyilásra, mert mikor Vilma a kony­­haajtólioz ér, nyilik az ajtó és az öregasszony kilép: — 88 _ — Ne félj, niem fogok meghalná, — mondja Dénes és mosolyog. — Dénes, nekem a léghőbb vágyam s a legnagyobb örömem lenne, ha a felnőtt fiaid mellett látnálak. — Igen, vérségi kapocs az van, — mondja és elgondol­kozva néz maga elé. — Szeretet is van, — mondja az asiszony. • i— Szenvedély van. Belenéznék egypnás szemébe; az asszony, aki az ^iszo­ny! megtbántoftitiságán túl bür emelkedni. S a férfi, aki egyik szenvedélyből a másikba merül annyira, hogy az előbbi miurtiig, elhomályosodik. A férfi, aki vak szenvedélyében felborít for­mát és korlátot s akinek egyetlen» mentsége, hogy a művé­szete teremthet abiból, arnát az ember átél. Leonardo de Vincit liialottgyailázónafe lehetne mondani, mert halottakat bonncoit, hogy az emibert testeket tanulmáyozza? Nemi. Amiben eleven élet nincs, felhasználható felelősség nélkül. De az apa megte­li« ti? Aki megtagadja gyermekétől a joibb ételt, a jobb lakást,, mert a művészetével ki alkar bújni a fedelesség alól; hogy a gyermek fontosabb. .. .... Az a művész, aki az eleven életet nem' becsüli többre a művészeténél, nem igazi művész, mert nem látja végessé­gét a végtelen és örök lüktetés: az élettel szemben. Az élet pedig a gyermekben folytatódik. Cisend van a szobában. A villany kékes fényében egy­mással szemben állanak s hallgatnak. A férfi most enyhébb, mint rendesen, mert az ösztönei kielégitettégéihez annak az az asszonynak a megadását kapta, aki zavarhatná. A férfi a perc ajándékát kapta most is, ami természete szerint való, azi asszony pedig* most se a percre gondol s akinek nincs is meg a perc Örömeiből semmi, csak az életé, amit tovább vihet. S az élet az, amiből minden kisarjadzhat, mint a fa ta­vasszal. Az ajtó robajjal nyilik ki. Relli kezében csomagok vannak. — Cigarettát hoztál? — kérdi Dénes. A nő odaadja a cigarettát. Aztán tányért és kést vesz elő. Hosszú lábszárai, nagy lábfejei vannak s széles lépéseiben semmi kecsesség; nincs. Mig a burgonyát hámozza, Vilma figyeli s azt gondolja, milyen sok burgonyát hagy a héjjá alatt. Nem — 85 — ; fim A LOCHEED BOTRÁNY (Folytatás az első oldalról) megbízottja, Ernst Hauser, Washingtonban az ügyet vizs­gáló szenátusi bizottság előtt föllapozva német alapossággal vezetett Naplóját, pontosan megnevezte Bernhard herceget és; Strauss kér. demokrata párt­ját s hogy milyen juttatásban részesültek a (Starfighter vásár­lás során, akik tehát ilyen “ha­tásosan” tudták bebizonyítani a Lockheed technikai fölényét. — A botrány japán, olasz, tö­rök, perzsa és saudi-aralb rész­leteit mellőzve, vegyük köze­lebbről1 szemügyre a hercegi vi­­giécet ... MADARAT TOLLÁRÓL... i 50 ÉVE Á MAGYARSÁG j i SZOLGÁLATÁBAN! ! B I ■ Az Ottawai Minisztérium hivatalos j I leirata cégünk főnökéhez: j £ “Presented to ALEX. A. KELEN =j* In appreciation of his many j la I contributions to Canada, in | a life dedicated to service to the people of Canada I ---------------------------- i I Kérjük kedves Honfitársainkat, J G Ügyfeleinket, hogy továbbra is | 1 forduljanak hozzánk és támo- 1 | gassák cégünket. j J Voyage Kelen Travel i 8 Alex. A. Kelen Limited | j 1 1467 Mansfield Street, Montreal, Que. j H Telefon: 842-9548 j nem tért haza. Tudományos munkásságát francia nyelven folytatta. 1952-ben az Institut de Fran'ee-ban a Magna Charts francia eredetéről tartott elő­adást. Histoire des institutions publiques hongroises című öt kötetes müvét, az Institut de France Academi des Sciences Morales et Politiques osztálya 1966-ban az Estrade-Delcros díjjal tüntette ki. Ugyanez a munka 1968-ban arany Árpád­érmet nyert. Első nagyöbb müve 1936-ban jelept meg, A magyar közigaz­gatási jog alapismereté címmel. Ezt követte “Az egyenes adók” című kötete, majd szádnál jóval (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents