Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-09 / 15. szám
Winnipeg, Man. 1976. ápr. 9. MAGYAR VÉGIÉI -1944 OÜTÓBER 15. cím- alatt a közeljövőben jelenik meg AGGTELEKY Béla szkv. altábornagy közel két évtizeden át tartó történelemkutató vitalevelezésének kiadása. Aggteleky Béla 1956-ban emigrált Svájcba. Az akkor 67 éves altábornagy célul tűzte maga elé felderíteni: milyen okok váltottták ki és kiket terhel felelőség azért, hogy Magyarország a vesiztes oldalon fejezte be a második világháborút? E célból felkutatta és vitalevelezést kezdeményezett a Nyugaton élő kortánsaival, az események idején magas állásokat betöltő katonai ési politikai személyiségekkel. A rendkívül meggyőző levelezés anyaga több mint 490 oldalon, változtatás nélkül, eredeti szöveginásolatban kerül kinyomásra. így az olvasó nem e.gy elfogult egyszemélyes viszszaemlékezés, amikor inem egy személy beszél mások helyett, hanem minden szereplője a vitalevelezésnek saját maga szólal meg és mondja el a meggyőződését. A vitalevelezés prominens résztvevői nem kizárólag katonák. Hennyev Gusztáv, Miklós Béla, Dálnoki Veress Lajos vezérezredesek, Vattay Antal altábornagy főhadsegéd ési helyettese. Pogány Imre vk. ezredes és többen mások, mint Székely László, Kéry Kálmán, Mészöly Elemér, Lengyel Béla tábornokok valamint számtalan vk. tiszt, mint László Dezső, Nádas Lázár, Kapitányfy, Bor és Koszorús vk. ezredesek mellett Lakatos Géza miniszterelnök és kabinetjén kívül az akkori politikai élet számos személyisége hallatja véleményét “1944, október 15”-el kapcsolatban a vitalevelezés anyagában. Aggteleky Béla a régi magyar tábornoki kar egyik legmarkánsabb egyénisége, a magyar nép, a magyar honvédség becsületének és jóhirnevének megvédése érdekében, nagy körültekintés és akarással, minden elfogultság nélkül szorgalmazta ibajtánsainál és kortársainál az őszinte véleménynyilvánítást. Ezt el is érte. Az ő szívós akaratának tudható be, hogy Macartney professor angol történész az általa közre adott mühen több, a magyarsággal és a magyar 'honvédséggel szemben használt valótlan állítását visszavonta, vagy korrigálni volt kénytelen. Magyarország másoik vüágháborúsi nagy tragédiájáról a meghirdetett műhöz hasonló történelmi dokumentáció eddig még nem hagyta el nyomdát. A könyvnek olvasása után ítéljenek az olvasók, kit vagy kiket terhel elmarasztalás azért, hogy a második világháború utolsó fázisában úgy viselkedtünk, ahogyan viselkedtünk .. . Balogh József. Huszka Jenő születésének századik évfordulóján — Irta: Sárközy Tivaadr. — ('Canadian Scene) — Amióta az olaszok feltalálták a lottót, hogy foglalkoztassák az emberek képzeletét és lehetővé tegyék kísj összegért a szerencsejáték iránti vágy kiélését, világszerte és gombamódra szaporodtak el a különböző lottók, természetesen Kanadában is. Kezdetben titokban, vagy eltűrve működtek ezek a sorsolások, később azonban hivatalos jelleget kaptak és hallatlan nép,szerűségbe tettek szert, amint az az ir lóverseny világszerte mutatott sikeréből is láthatjuk. A Western Canadian lottó nem sok eredménnyel járt. Voltak, akik azt állították, hogy a kezdeményezők tulajdonképpen ráfizettek, mert nagyon sokba került az adminisztráció. Megtörtént az, amit mindenki »szinte lehetetlennek tartott; nem keresett a kormány s'aját akcióján. Az utolsó Western Lottery — amit a manitobai helyébe állítottak — sovány eredménnyel járt. A nyugati tartományok e közös kezdeményezése »során, legalább is ezt mondjáik, a beavatottak — Manitoba c»sak alig többet keresett, mint 63 ezer dollárt, Saskatchewan bevétele llO.OOiO kölrül volt. Az olympiái lotto-hoz éig más sikeres vállalkozásokhoz mérteni ezt bizony nehéz lett volna komoly bevételnek tekinteni. Mi volt az oka a sikertelenségnek? Mindenek előtt a verseny, amelyet az ir lóverseny, az olympiai lotto és sok-sok tartományi lotto támasztott. Az után túlságosan drágák is vol| tak a sorsjegyek, mert darahonkint három dollárt kértek értük. Ez volt a magyarázata annak, hogy a nyugati tartomá; nyákban sokan vásárolták az ontariói sorsjegyeket. Nem volt nyíri tiborné Sándor julia Huszka Jenő 187'5-ben született, Szegedén. A szülői házban kapta első hegedű leckéit. Kivételes tehetségével túl korán felhívta a szakemberek figyelmét. Hegedü-koncerteket már 8 éves korától kezdve, állandóan adott, nyivános hangversenytermekben. Igaz, hogy a zenekedvelő közönség, mint ope rett zeneszerzőt ismeri s nempedig hegedűművészként jegyez te fel nevét. Operett-szerzéssel később kéz dett foglalkozni, mivel előbb — édesapja kivánságára — jogi doktorátust szerzett s csak azután foglalkozót komolyabban zeneszerzéssel. —A zeneakadémián Hubai Jenő világhírű hegedűművész tanítványa volt, — igy módjában állt sokoldalú tehetségét művészi fokra tökéletesíteni, úgy a zeneszerzési, mint a hegedű tanszakon. A zeneművészeti főiskola elvégzése után, Párizsba szerződött, s ott két éviig dolgozott, minit első hegedűs. Csak párizsi szerződése letelte utáni kezdett el operett-szerzéssel foglalkozni. Mimdösze 27 éves volt, mikor első operettjével, a “Bobherceggel” bemutatkozott a nyilvános,ság, előtt. Nevét egycsapásra országos hírűvé tette. Huszka Jenő nem választotta a külföldi sikereket, mint sok magyar pályatársa. Mindig magyar szövegírókkal dolgozott együtt, mint a nagy szinpai ismerettel rendelkező Bakonyi Károly ési Martos Ferenc. A PINGVINEK jó a hangulat sem, hiszen mindenki tudta, hogy még a tartományi kormányférfiak között is voltak, akik valójában erkölcstelennek minősátették és akik szerint csak arra volt jó, hogy hamis álmok felkeltése révén pénzt vegyen ki a szegények zsebéből. (Ugyanakkor a »kormánynak egyre töibb- és több »pénzre van szüksége, amit nem szívesen próbál az adók felemelésével előteremteni, mivel politikailag népszerűtlenné teheti magát. Ezért mégis csak a lotto eszközéhez nyúltak, tabularázát csináltak a lelkiismeret és a pénzügyi' szükség között. Persze gondoskodtak arról, hogy lényegesen csökkentsék az elárusítóknak adott jutalékot. Mivel elárusitással különböző csoportok isi foglalkoztak, hogy saját tevékenységük költségeit a jutalék révén előteremtsék, a jutalék csökkentése elvette a kedvűiket, kevesebb és kevesebb sorsjegy fogyott. (Folytatás a 8. oldaón.) Huszka Jenő Bob hercegi című operettje után, sorra következtek a maradandó értékű uj operettjei, mint az Aranyvirág, Güil 'baba, Lili bárónő, IMária főhadnagy, stb. Életútja sokrétű volt. Hiszen ő teremtette meg a szerzői jogivédelem jogi alapjait. így ő reá hárult a jogvédelem felelősége Magyarországom. Később a külföld is felfigyelt jogvédelmének tökéletesebb alapszabályaira, s i»g:y a Zeneszerzők Világszövetsége alelnökivé választották meg, mely tisztséget három évtizeden át viselte. Passzív maga tartása saját szerzeményeivel szemben, majdhogy a nem törődömség fokáig hatott. Nem igyekezett saját müveinek külföldi terjesztésével, még. akkor sem, ha erre módja volt. Három évtized állt rendelkezésére, — mint a Világiszövetség alelnöke, — hogy müvei túl jussanak az ország határain, s nem használta azt ki. Jobban törődött a jogi alapszabályok lefektetésével s annak kidolgozásával, mint saját müvei propagálásával. Mindenesetre, mint operettszerző, megteremtette a mar gyár operett dallamos világának nemzethez szóló nyelvét, s igy az örökéletü marad, úgy a jelen, mint az utókor számára. — Düsseldorf, — Ny.-németorsizág. — A cigány hallgatja az A- merika Hangját. Ámde észreveszi, hogy egy ÁVO-s közeledik. Fölkap két fazékfedőt s rettenetes lármát csap. Az ÁVO-s benéz s megkérdezi: — Mit csinálsz cigány? — Hát instállom, elvtársi úr, zsavarom Amerika hangját ... — A pingvinek óriási tömegekben lakják a déli Jegestenger szigeteit. — A legkülönösebb alakú madarak. —Testük nehézkes, szárnyaik visszafejlődtek, repülni nem tudnak, de kitünően úsznak. Civakodások a pingvintelepeken. — Nagyon kiváncsi természetűek, az embertől nem félnek. — A déli Sarkvidék legjellemzőbb állatai a ping.vinek, ezek a különös formájú, elkorcsosult szárnyú vizimadarak, amelyek társaséletet élve, hatalmas számban lakják a déli Jegestenger kisebb-nagyobb, hóval, jéggel boritot szigeteit. Tizennyolc fajtájuk ismeretes, de voltaképen csak nagyság és tollszinezet szempontjából térnek el» egymástól, miig életmódjuk, szokásaik lényegében egyeznek. Bár a madarak bámulatosan sokféle világában igen különös meglepő formájuak vannak, — mégis azt lehet mondani, hogy a pingvinek a legkülönösebb alkotásu madarak. Testük szerkezetében a madarak testét jellemző könnyedségből nincs semmi. »Repülni nem tudnak, elkorcsosult rövid szárnyuk egyáltalán nem alkalmas a repülésire. Hosszúkás törzsük nehézkes, s lábaik annyira hátul vauinak, hogy a szárazon csaknem egyenesen állnak. Csontjaik nem levegővel, hanem olajos velővel vannak ,kitöltve. — Nehézkesen, esetlenül togyog,niak, miközben előrenyujtott nyakukkal, szárnyukkal s 'csenevész farkukkal egyensúlyozzák magukat. De ugrálva is tudnak mozogni s ilyenkor egy méteres ugrásokat is tesznek a jég,torlaszokon, egyik jégdarabról a másikra. Ha pedig üldözik, vagy kedvük támad a frissen esett, lágy hóban ihau.cúrozní, mint valami sízánkó, jól Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉTA cimü, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. GYEREKKEL kipárnázott mellükön csúsznak előre a havon s lábukkal, meg szárnyaikkal ügyesen kormányozzák testüket. Minden sarki utazónak feltűnt, hogy a szárazföldön esetlenül tofgyogó pingvinlek, amint bondukolás köziben, előrehajtott fejjel s kicsiny, apró karszerű, szárnyaikkal egyensúlyozzák magukat, mennyire hasonlítanak az emberhez, vagy' legalább is a gyermekmesék törpéihez. Mivel rendesem kövérek, mert bőrük alatt vastag szalonnaréteg rakódott le, a két lábon togyogó piinjglvinek valami kövérbés, törpe, fehérmellényes gigerlihez hasonlítanak, az emberhez, vag,y legalábbis a gyermekmesék törpéihez. Mivel rendesen kövérek, mert »bőrük alatt vastag szalonnarétejgi rakódott le, a két lábon totyogó pingvinek valami kövérkés, törpe, fehérmeilényes1 gigerlihez hasonlitnak. Az élcjapok föl \s használják ezt a hasonlóságot arra, hogy embereket tréfásan pingvin alakban ábrázoljanak. Amikor a hires francia regényíró, Anatol France, megírta a francia történelem szatíráját, a humorosra színezett eseményeket a pingvinek szigetén játszatja le, embermódra gondolkozó pingvinekkel. Ha ügyetlenül mozognak is a pingvinek a szárazon, annál ügyesebbek a vízben. A pingvinek ugyanis olyan madarak, amelyéknek teste teljesen átalakult arra, hogy táplálékukat a vízben szerezhessék meg. Valószínű, hogy őseik valamikor éppúgy tudtak repülni, mint a többi madarak. Ez azonban nagyon régen lehetett, földünk történetének azon korszakában, midőn a déli Sark táján mérsékelt, sőt forró időjárás uralkodott. Amikor azonban soksok évezreddel azelőtt az éghajlati viszonyok kezdtek megváltozni s a déli Sarkvidék lassan eljegesedett és a hideg elpusztította a szárazfölden a megélhetés minden lehetőségét, a pingvinek kénytelenek voltak a tenger terített asztalához menekülni. A tenger bőven ellátta őket hallal, de testük hosszú idő elteltével átalakult, úszásra lett alkalmassá. Szárnyaik elkorésosodtak s a vízben való evezésre formálódtak át. Négyujjú, úszóhártyával ellátott lábuk teljesen úszóiláb. Rövid farkuk» a kormányzásra jó. Egyenes, oldalt összenyomott csőrük éles kávájával úgy működik, mint valami harapófogó, amely bői nem' egykönnyen menekülhet meg az elfogott hal. »Nehézkes, tömzsi testükkel egészen ed,merülnek a vízben s úgy úsznak, mint a fókák, csak néha bukkannak föl levegőt venni. Tollazatuk természetesen vízhatlan s vastag, szaíonnaréteg védi őket a hideg víziben. Pompás tollazatuk a szárazon is nagyszerűen megvédi őket a hidegtől. A pingvinek, mint a sarki madarak általában, na<gy kedvelői a társas életnek. Ezrekre, százezrekre menő számban élnek szigeteiken sí fészkeiket szorosan egymás mellé építik. Ezek a fészkek nagyon egyszeiü alkotá sok. Apróbb kődarabokat hordanak össze s ezekből készítik el a fészket. A fészek csinosítására semmi gondot nem fordítanak, ki sem bélelik tollal, vagy más lágy, puha anyaggal. A fészek csak arra való, hogy mégis legyen valami védettebb hely, ahol a nőstény elhelyezheti tojásait. A tojások száma rendszerint kettő, de némely pingvinfajtánál psak egy. A pingvintojás körülbelül akkora, mint a mi lúdjaink tojása. A tojások kikiöitése, ha tekintetve vesszük az itt uralkodó nagy hideget, valóságos csoda. A him és a nőstény egymást fölváltva ülnek a tojásokon. Jól bemélyesztik őket hasuk dús tollazatába s igy érik el a kikeléshez szükséges meleget. Van olyan pdngvinfajta is, amely nem is épít fészket, hanem egyenesen a jégre rakja le egyetlen tojását. A jég hidege ellen úgy védi, hogy költés közben fölemelve, lábai közé szorítja. A pingvinfiókák fészeklakók. Aniinlt a világra jönnek, éhesen tátogatják csőrüket és a szülők alig tudják csillapítani állandó éhségüket. Pelyhes »gyermekrubájukban a szülők bőséges, nekik is jutó tollazata védi meg őket a sárid hideg' ellen. Különben pelyhezetüket némány hét múlva, rendes tollazattal cserélik föl. A fiatalok nagyon életrevalók, s amint kifejlődnek, azonnal maguk szerzik meg táplálékukat. Ez úgy történik, hogy néhányszor elkísérik a szülőket halászó útjukra, ahol eltanulják a halászás mesterségét. Az is megesik, hogy valamelyik serdülő fióka nagy türelmetlenségében megszö • kik a fészekből. Az ilyen cél és irány nélkül kószál a pingvintelepen, majd mindenféle élelem után kutat. Az ilyen kirándulásnak) rendesen szomorú vége szokott lenni, mert az elveszett gyermek nem talál többé haza. A többiek azonban nem hagyják elpusztulni az árvát. Neki is juttatnak fiókáik szúrná ra hozott élelemből s fölneveik a gyámoltalant. A társas élet sok civakodással is jár. Tavasszal a hímek nem egyszer kemény, véres har cot vívnak egymással és a légitöbb veszekedés a fészeképitéshez szükséges, kődarabok megszerzéséért folyik. Akármilyen egyszerű és igénytelen is a fészkük, mégis elég sok kődarab szükséges megrakásához, a kődarabok megszerzése pedig igen nehéz itt a jéggel és hó- , val borított szigeteken. Mivel kevés az építőanyag, lopnak egymástól, A fészket építő him fölkeresi az idegen »fészkeket költés idején, s ha lehet, óvatosan elcsen a fészkekből egyegy kődarabot. Rendesen azonban nem lehet, mert minden pingvin nagy éberséggel vigyáz a maga fészkére. Ha aztán észreveszi,' hogy épitőanyagtülvaj ólálkodik fészke körül, női-tön kész, az összetűzés. A nőstények pedig még; azt is megteszik, hogy költés közbeni igyekeznek elcsenni egy-egy kődarabot a szomszéd fészekből. — Addig-addig nyújtogatják a nyakukat, mig elérik a szomszéd fészket. De a bűnös terv ritkán sikerül. A szomszéd rendesen észreveszi az alattomos szándékot s a dolog vége az, hogy a szomszédok haragos kvarkogás közben,, »éles 'csőrükkel alaposan helybenhagyják egymást, anélkül, hogy közben kilépnének a fészkükből. A mostoha időjárást, a tomboló hóviharokat igen jól állják a pingvinek a költési idő alatt ds. Gyakran megtörténik, hogy a költéssel elfoglalt pingvinteJepet vastag hóréteg' borítja el. A pingvinek nem hagyják ott tojásukat, nem keresnek menedéket a vihar elől, hanem hagyják, hogy elborítsa őket a hó. Leheletük hamarosan megolvasztja a rájuk »borult kőréteget sí egymás utáni bukkannak ki a hó alól a fekete pingvinfejek s érdeklődve, de félelem nélkül tekintigetnek szét, hogy meddig tart még a rossz idő. A fiatal pingvinek, életük első két évében, rendesen a jégtorlaszok között élnek, mert itt a tószerü, kisebb vizeken, könynyeihben megszerzik táplálékukat. Ellenségük nem igen, van. — I Csak fiatalkorukban pusztítja ,'őket a halfarkas nevű, vesze| delmes, sarki ragadozó madár. Fél is ettől a fiatal pingvin, mert a halfárkas éles csőrének pár csapásától vége van. A sarki utazók egyöntetűen azt állítják, hogy a »pingvinek nagyon kedves, szinte bohökás természetű madarak. Az embertől egyáltalán nem félnek. Nagyon kiváncsi természetűek s a szigetükre vetődött idegent nagy érdeklődéssel s hangos kvarkogással fogadják. Amint kíváncsian az idegen elé sietnek, olyan, mintha üdvözlő küldöttséggel akarnák fogadni. Éreklődésük később sem lohad s csiak akkor törődnek vele, ha zsákmányukat fogyasztják a parton. Ilyenkor észre sem ve^gzik a köztük sétálgató embert. Az állatkertben nem» igen lehet eredményesen meghonosita ni a pingvineket. Ehhez a sarki éghajlatot is át kellene ültetni. Újabban azonban már több állatkertben található, hol hűtőgépekkel sarki »hideget létesítenek. — & Á M NúOBai LOTTO F. S. MANOR des, imádkozni szerető asszony, aki alig élt asszonyi sorban, hamar özvegységre jutott. A korai alkonyat szélesen hömpölyögve ráterül a szobára. A három ember ül, hallgat és lelkűkben is olyan megkötötte,k, akár életükben. Kabayné mozdul' meg; legelőször, felgyújtja a villanyt. Benne van a legtöbb törekvő hajlam. Ha fiai örökölték tőle, idővel, csigaiterméisizettel elérhetik az anyjuk vágyát. Süteménnyel teü tálcát tesz vendége elé. Az simogató ujjakkal emel le róla egy kis darabot. Kabay mester, akinek szájából alig múlt el az ebéd ize, ■evéshez fog. Csengetnek. Kabayné kimegy. Mikor az ajtó üvegablakán keresztül megismeri legkisebb fiát, arca felderül, de azonnal felcsattamón megszólal: — Fárasztod anyádat, mert elfelejtetted a kulcsot elvinni! A pattanásosarcu, nyurga kamasz hóna alatt újságpapírba csomagolt borítékban könyvet hoz. Anyja hangjára lesüti szemeit sí érzése szerint kezét csókolná, bocsánatkérőn. De anyja szigorú hangja visszatartja érzései kitörését. A, fiú az asztal mellé ül, a félig kiürült süteményestálcára bámul. Az apa enyhe hangon, amiben benne érzik a gyérnek iránti sízeretete megszólal: — Zoli, egyél egy kis tésztát. Már biztosan lesizaladgáltad az ebédet. A fiú torkosán eszik. Könyvét ölében tartja, aztán, miikor néhány darab süteményt megeszik ,s, a többiek beszélgetnek, kinyitja, a címlapot gyorsan átlapozza, nem szeretné, ha anyja, megnézné: “Az ifjúság nemi problémái” feliratot. Pillanat múlva György lép be, derűsen üdvözöl mindenkit. Anyja szeme felcsillan, a legidősebb fia itt van, ünnep este. György kedvesen mondja vendégüknek: hogy tetszik lenni? Fülében, agyában még ott zug a másfojta assz»ony beszéde. Idegenszerü, távoli neki az, amit attól hall, de igaznak érzi. Az ösztönei elfogadják, mert azok emberiek, csak agyát nyomorította meg a nevelés. — Vacsora után a Legényegyletbe kell mennem, megbeszéljük a legközelebbi bálunk részleteit, — mondja György. — 43 — Kabay kinyitja a szobaajtót, kicsit »mereven hajlongva köszön. Bencéné leveti kalapját, kabátját, kopottas lakk: retiküljét az asztalra teszi. A szobában katonás egyszerűséggel vannak elrendezve a simaszélü puhofabutorok. A szoba két oldalán ágy van, mögötte szekrény. Látszik.az ágyak között miinél nagyobb távolságot akartak hagyni a nagy ebédlőasztalnak, ami munkahely is egyúttal. — Mi újság, Bencéné nagysád? — kezdi Kabay mester a beszélgetést. — »Semmi különös, Kabay uram. Erzsiké lányom elment Zalával a moziba. — Jó is lesz, ha összemelegednek; manapság meg kell becsülni az ilyen fixfizetéses fiatalembert, akinek van is mire nősülni, meg akar is ... — Igen, igen, csali az a kis hibája ne lenne ... Erzsikém szép leány, más is akadhatna, mint ez a félszemü ... — Jaj! Bencéné lelkem, akkor .menjen a lány, mikor kérik, — mondja jóakaratuan, de a maga fifua anyaságában várnri biztonságú Kabayné. Bencéné bólogat. Csend van a szobában. Pillanatokig, mely alatt molypille száll közöttük szürkén és reménytelenül. — Györggyel mi van, — kérdi Bencéné melegséggel a hangjában. — Nyarára meglesz az úszómestert állás, — mondja önmagát is nyugtatón az anya. — Lenne ugyan mási megoldás is, tudja, emlegettem, Rábáné, aki a szomszédban lakik, a sovány, idősfce» lányát akarná Gyurinak, húszezer pengője van. — Csak azt ne engedjék, Kabayné, kedvesem. A pénz elmegy: és ninc.s boldogság ... — Ej, magunkfajta ember nem ér rá boldognak lenni. Azt szeretném, 'előbb jó állásuk legyen, aztán majd megjön a többi is ... — Csakhogy telik az idő, feleség. Sokáig kell várni, megcsendesedik a vér és nem is. örül, — mondja ki életszeretét az apa. — Ti férfiak, mindig a vérrel jöttök, — mondja a saját lefolytottsága alatt háboregva Kabayné harciasságából. Csen— 42 — Believeit. Cancer can be beaten. For further Information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY i.
