Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-02 / 14. szám
Albert Pfleger elzászi származású francia marista szerzetes, — M ma 75 éves 20 évig léit Magyarországon és a magyar nép őszinte barátja és kitűnő ismerője. A második világháború után •hagyta el országunkat g háborús emlékeiről 1070-ben nyomtatásban megjelent francianyelvü könyvecskében számol be, igen melegen, magyarbarát hangon. A kiadvány cime: “Un rescapó de Hongrie témoigne” azaz: Egy Magyarországon menedéket talált fogoly tanúságtétele”. A könyv záróihsoraiban megható fohászt intéz a szerző Magyarország Nagyasszonyához: — “Ou es-tu Patrona Hungáriáé” cim alatt. OED könyvből idézzük az alábbi emlékeket: “ISTEN VELED KERÉKPÁROM!” A bevonuló tovarisok jelszava “vodka, zsanya, esaszi” volt, amihez nemsokára a “kerékpár” is hozzákerült. A romos Budapesten eleinte se villamos, sem autóbusz nem közlekedett, az emberek gyalog közlekedtek. Kerékpárra szállni nagy kockázat volt, mert az oroszok a bicikliket mindenkitől, még a munkahelyre menő munkásoktól is — elszedték. ... Később azonban valamelyest helyreállt a rend « 1045 április 4.-én kimerészkedtem kerékpárommal az utcára. Zsebemben egy orosz menlevéllel és karomon a francia inemzetiszin szalaggal, Pécelre indultam, hogy ott néhány nyomaveszett francia után érdeklődjek. Az Aréna-útra érve, menetí oszloppal találkoztam: 150-200 polgári személyt kísért egy tucat orosz NKVD rendőr. Megpróbáltam feltűnés nélkül megelőzni őket, de eigyszere csak ki álbást hallok: “Sztoj!” (állj!) — Úgy tettem, mintha nem hallottam volna s tovább karikáztam. De az élen haladó gépén I hirtelen felém fordult s a szivemre szegezte fegyverét. Erre nagymerészen előhúztam zsebemből a Szviridov marsai aláírását viselő menlevelemet. De fölösleges volt félnem. Nem személyem, hanem a kerékpárom érdekelte őket. Megpróbáltam ellenállni, megmondtam nekik, hogy francia vagyok, az oroszok szövetségese. De hiába volt minden igyekezetem: négyen lefogtak, kitépték kezemből a kerékpárt, engem pedig belöktek a többi fogoly közé. Na, most mi lesz? Egy utcasarkon isikerült lelépnem. Látták-e szökésemet’ Talán ... Csüggedten .tértem haza. A De Gaulle-bizottság tagjai, akik figyelmeztettek indulásom előtt, jót mulattak kalandomon. Mindamellett úgy vélekedtek, hogy sérelem érte a bizottságot és kell tenni valamit. Moorgaath úr kíséretében, néhány órával később az orosz parancsnoksághoz mentem, panasztételre. Ott bejártuk az összes irodákat, egy kisérő még a harmadik emeletre is felvitt, majd vissza a földszintre, sőt a pincébe ... Beláttuk, hiába minden igyekezet, s gyorsain el- i hagytuk a parancsnokság épületét. .. Az orosz őr szenvtelent nézte végiig’ a jelenetet. Ezen a napom veszítettem el kerékpáromat ... Az oroszok pedig barátságomat ... MARISTA SZERZETES A MAGYAR KIRÁLYI PALOTÁBAN. A német megszállás alatt történt. Báró Kemény Volt a magyar külügyminiszter, s titkárnője, B. Edit, ki franciabarát érzelmeiről volt hires, felkeresett, hogy francia nyelvtanárt sze-OSVÁTH PÁL A CSEND3IZT05 IRTA: SZÉP ERNŐ Micsoda derék kedves, szivem szerint való magyarral ismerkedtem meg. Elég későn találkoztam bizony, egypár évtizeddel a halála után, evvel az érdemes emberrel. Osváth Pál csendbiztos úrral. A könyvkereskedés portékája közt kotorászván, ócska zöld füzet került kezembe: Pandur Korom Emlékei, irta Osváth Pál. Hervadozó nyugdíjas korban irta, jó régies Ízzel, a tiz éve menő emlékezést. El.szégyelem magam, ha csak azt a tiz fillért adtam a tündéri i’oolyacsokorért, amit kértek érte az ár volt rá jegyezve plajlami csalást követtem volna el, hogy az Osváth Pál könyvét negyven fillérért hozhattam el, ez az ár volt rá jegyez,ve plajbássizal. Negyven filléres belépőjeggyel bolyonghattam abban a varázslatos múltban, ahová Osváth Pál uram elvezetett. Aki különben a könyve legelején elregéli historikus müveit döggel, hogy vergődik fel Magyarországon a rendészet a pandurvilágig. Azt mondja, közbiztonságunk felől az első adatot a XIII. század kezdetére való Váradi Regestrumban találta. A bűnök nyomozását és a tettesek előállítását akkor a pristalidusnak nevezett tisztviselő végezte, a vámép segítségével. A várnépnek azok a fiai, akiket a közbiztonság őrizetére kiszemeltek 1245-ben már poroszlóknak a szolgabáró a parancsolójuk. Vagy kétszáz esztendővel későbben a várnagy kezében van a lakosság (nyugalmának őrizete, embereinek pedig darabant a neve. A török világban azután már hajdúk vigyáznak a várak, várkastélyok körül a rendre. Lass'an-lassan törődő rendőrség, Paraszt-vármegye néven,. A rendőrködő hajdúk felett kapitány,, hadnagy, tizedesek uralkodnak., A kuruc időből való rendőrhajduknak megmaradt a pecsétje, azon süveges, alabárdos lovas vágtat. Hogy, hogy nem, ármáins lett a kuruc világ után a magyar közrendőr nevezete. A pandúr szó 1714- ben bukkant fel a múlt papirosainő Mária Terézia állította portyázó hadi szolgálatra szánt pandurezredet. A latinos vármegyék a pandúr nevét (aki Mária Terézia alatt is kergette már a rossz embereket) perzekiutotrrá szépítették. Ennek a tisztje a Perzekutor Commis- Kiárus. Ebből lett idők jártával a szegénylegényeinktől oly rettentő mód rettegett komiszáros. Szépen kérem komiszáros uramat, el ne lőjje alólam a lovamat. A komistzárostt a magyar hivatal csendbdztos-ra keresztelte. Osváth Pál huszárfőhadnagy volt a szabadságharcban. Az ő zászlóalja Lúgoson volt, mikor a magyar sereg Világosnál lerakta- a fegyvert. A miegszomorüúotc Ittgiosi huszárok a muszka katonaság, közt yzaz veszedelmen át Lujdokolva menekültek hazafelé az Alföldre. Osváth Pál kivágta a zászlójuk közepééül a Mária-képet, az inge alatt hordta, berániáztatta azután, élete végéig a szobája falán tartotta. Az első időkben kocsisnak állott, abban a kocsisgunyábaui nem csípték meg a honvé’dkereső Bach-zsandárok. Mikor aztán elfelejtkeztek már Osváth Pál felől, mikor iegy nemes kisasszonnyal megszerették egymást és ideje volt kenyér után nézni, beadta a pályázatát a bihanmegyei csendbiztosságra. Elmeséli Osváth Pál, hogy azok közül a huszárok; közül, akik a keze alatt voltak, egynéhány bizony betyárrá züllött, hiszen azoknak is rejtőzködniük, szökdösniök kellett az osztrák sorozás’ elől. Mindig is félt, hogy szembe kerül majd valamelyik volt katonájával, de azt mondja az Úristen megkímélte attól, hogy egy jó huszárját a vármegye hatalmába kény szerüljön adni. Szeretnék ebből az élvezetes magyar memoárból egypár kalandot, egynéhány szépséget tovább adni. Elsőnek talán azt a szép kis eset, hogy mikor Pálffy herceg kormányzó körutat tett Bihar megyében, ő, Osváth Pál, ott lovagolt a herceg hintája mellett. A herceg egyszer csak odaszólt néki: — Ugy-e, huszár volt Ön,? — Az voltam, kegyelmes uram. — Milyen ezredben szolgált? — Kossuth Lajos ezredében. Pálffy herceg elfordította a fejét és, egész úton egy szavára se méltatta többé. A Kossuth névnél álljunk meg, el ne felejtsem majd a Kossuth Flóra históriáját. E felől a hölgy felől magam sohasem hallottam, míg az Osváth Pál könyvét ki nem nyitottam. Hatvanhétben történt, hogy a váradi őszi vásáron egy ismerős csizmadia-mester megsúgta a csendbiztos urnák, hogy egynéhány nap óta egy negyvenévesnek látszó “izmos uriinő” járja fogaton, a bakra ültetett inassal a környéket, látogatást tesz a módosabb házaknál, nagy t tokban megmondja, hogy ő Kossuth Flóra, Kossuth Lajos testvérhuga, a bátyja küldte haza kipuhatolni, szeretik-e még őt a nép, ha betörne, a hazát felszabadítani . Kossuth Flóra pisztolyt hord, egy kúriában, ahol megszállott, átöltözött férfiruhába. Osváth Pál megeredt a pandúrjaival Kossuth Lajos húga után. Nyomról-nyomira tűnt el a szélhámos hölgy a csend!; iztos elől. Nagy baj volt, begy a nép isi dugdosta, takarta, még akkor is hinni tudtak szegény magyarok a csudában. Amell tt egész csapat polgári ifjú szerelmes lett Ko.suth Flóráb . Akiről pedig nyilvános lett cgy a vendéglátó ház káéi er t a I mit tudott, egy pár szép csikót Is elkötött az útja közben, azokat az inas a gazdanép között pénzzé tette. Bizony nem sikerült Osváth Pálnak Koissuth Flórával közelebbről megismerkedni. Annál jobban sajnálta, azt mondja, mert minden jel szerint Kossuth Flóra volt az a kalandornő, aki későbben egy szökött katonákból való bandával együtt működött a Bánátban ési ezekkel egyetemben rablógyilkosságokat követett el. Efféle kudarcot ritkán vallott Osváth Pál; az emlékezései könyvében bokorra való furfangos és sákeresi nyomozása felől számol el. Legtöbbször persze az árva szegénylegényt kellett neki megszorítani. Olyan ember ségesen, olyan okosan szól Osváth Pál csendbiztos a lóval pakszus nélkül kereskedő szegénylegények felől; hányán, de hányán estek á betyár Ságba a nép szegénysége .miatt, amit az öröklött cselédszegénység mellett a vizsizabályo,zások, a gazdaságigépek, a vasút (mert elütötte a parasztot a fuvartól), meg az adó, meg a földtet.enség, a napszámszüke is terjesztettek. Az urak figyelmét, jószándékát igyekszik a nép nyomorúsága felé irányítani, a nép terhei könnyítésiét, gavallérabb bért, fölszabadítást, telepítést kommendál a fegyveres csendbiztos, hatvan meg hetven esztemdőknieík előtte. Mulatságosak az Osiváth Pál könyvének azok a levelei, melyekéin a hajdan divatozott úri betyárságról emlékezik. Gróf Vay Józsi hire maradt csak meg köztünk, aki betyáros öltözetet hordott és kacérkodott avval a gyanúval, hogy ő légyen a Dunántúl híres Zsiubri (Sobr) Jóskája. Van másik jeles Józsija is a könyvnek, bizonyosi B. Józsi dancsházi fiatal földienur, aki paraszt gúnyát öltött és betyármódra viselkedett, maga hiresztelte, hogy ő szerepel,get Vik Miska veszedelmes' futó betyár képében. Igen kedves cim. | bora volt különben, Tisza Kál 'mán is megszerette. Egyszer, I mikor már miniszterelnök volt Tisza Kálmán, feljött Pestre B. Józsi a nagyurat meglátogatni. A miniszterelnök az erkélyről nézett éppen lefelé, mikor Józs. váJlig érő hajával, bárányfürtös gubában, csárdás kis piros pipával a szájában felköszönt hozzá: — Szervusz Kálmán! A kegyelmesi úr jókedvűen kiáltotta le, a sétáló, úri nép hül Ledezésére: — Szervusz Józsi, hozott Isten! Kár volna ki nem irnom az Osváth Pál könyvéből egy sz p huszárnótái, meg egy cigányéneket. Ezeket ő szedte rége?régen az alföldi magyar mezőn. A ritka szép huszárnóta igy szól: Huszár vagyok kedves babám, az is maradok, Szemedszinii dolmányomon sárgaréz ragyog, Uccu peng a saikantyum, Csekély gondom, semmi búm, Csakúgy vigadok. rezzen a Miniszter úrnak, ki tökéletesíteni kívánCa, tudását. Az állásra sok Magyarországra menekült francia tiszt pályázott, de én Bernard ’Clerc szerzetestársamnak ítéltem oda, -ki Németországból szökött át és az Ellenálló Mozgalom központi személyisége volt. Hetenként kétszer jött el a minisztérium gépkocsija a francia iskola elé, mely a francia katonaszökevények központja, a német hadseregben szolgálni nem akaró elzásziak, zsidók, főleg gyermekek menhelye volt. Az autót magyar katonatiszt kísérte, Clerc barátomnak tisztelgett és őt a Miniszter úrhoz vezette, ki a francia “Sárga Könyvből” tanult franciául... A Miniszter jól tudta, hogy tanára német fogságból szökött át magyar földre s így a Gestapo bármikor letartóztathatja. A biztonság kedvéért báró Kemény saját névjegyét isi átadta neki 'és személyes védelme alá helyezte. Ez a körülmény mégjobban megnövelte társam magabiztonságát titkos munkássága során.. Sajnos, a miniszter névjegye nem sokáig nyújtott neki védelmet. December 19.-én, a többi marista testvérrel együtt őt is letartóztatták s csaknem halálra kínozták. A háború után Ez meg a cigány: Uccu dádé kudádé, szalonna a nyárson, Tűzz belőle egy hasitást, csorgasd be a szádon, Majd úgy ölsz, majd úgy ölsz kövér bolhát hasadon. Legény leszek a gáton, veszek felséget Egyiptomból eredett. Egyiptomból eredett, Tarkaszemü, rigóbőrü egyiptomi szépséget. Veszek neki katrincát, paszomátos szép szoknyát, Megtanítom szeget verni, fel fog engem ébreszteni, Fúvóval, fúvóval tüzet gerjeszteni. Hatvanhét előtt, mikor a legjelesebb érdemeket szerezte a csendbiztos a betyárirtás körül Osváth Pált a Bach-korszak méltóságai. Hanem Osváth Pál mintd% elutasította a kitüntetésit. Abban az időben, azt mond ja, igaz magyarnak szégyengyalázat lett volna a bécsi kézből a medálliát elvenni. Süssön reá erre a régi-régi hűséges szép magyar szívre, mely fölött a bécsi medália nem fényesked'ett, Süssön reá vagy egy peredig a mi gyengéd szerető gondolatunk. báró Keményt halálra Ítélték és felakasztották. Isten kegyelméből azonban megtért lélekként jelenhetett meg a nagy Biró előtt. Winnipeg, Man. 1976. ápr. 2. A Marista Testvérek nem felejtkeznek meg róla imáikban... 7 Garibaldi, az olasz szabadsághős ifjúsága (Folytatás 6. oldalról) torságának, de kalandvágyának is. Nyolc éves korában a tengerből kimentett egy fulokló asszonyt. Nem sokkal idősebb, amidőn néhány pajtásával csónakon Génuába szökik. Amikor visszahozták, azzal védekezett, hogy teljesen szabad akart lenni, idegenek között akart szerencsét próbálni. Tizenhat éves korában szüleinek beleegyezésével tengerészpályára lépett s matróz lett egy kereskedőhajón, amö.y a nekete-temgert járta. Megfordult az olasz kikötővárosokban is s érdeklődése, hamarosan ,a politikai élet felé* 1 irányult. Megtudta, hagy ő egy szerencsétlen, ezer sebből vérző nemzetnek fia, hogy Itália darabokra van tépve s ideglenek ülnek az olasz nemzet nyakán. Mégtudta azt is, hogy titokban már régóta forrong az 'ország, vannak titkos társaságok, amelyek az idegen uralom lerázását tűzték ki célul. A régi nagy szövetséget, a “karb'omarik” titkos szövetségét szétugrasztották ugyan de most egy fiatal gjénuai ügyvéd, Mazzini József új titkos társaságot szervez Ifjú Itália néven s szüksége van elszánt, cseCekvésreik'ész fiatalemberekre. (A 23 éves Garibaldi nem sokat töpreng, Génuába megy Miazziini-hez s beállt a fiatalok titkos szövetségébe. Mazzini főleg| Piemontbain dolgozott nagy erővel, az olasz földnek ezen az egyetlen darabján, ahol Károly Albert személyében olasz ember ült a trónon. De Mazzini- nagy köztársasággá akarta egyesíteni Olaszországot. A piemonti kormány megrémült a gyorsan növekedő köz társasági mozgalomtól es ei akarta azt fojtani. Elfogatóparancsot adott ki a vezetők ellen, mire Mazzini Párizsiba menekült. Garibaldi is szökik, pedig! nem is fogták gyanúiba. Erre visszatért s mint hajóstiszt belépett a piemonti haditengerészet kötelékébe. De Mazzinival fenntartotta az összeköttetést és segítette becsempészni az országiba Mazzini iröpiratait. Ezt megtudták s most már Garibaldi-nak is menekülnie kellett. Marseille-be menekült, ahol egy ideig házitanitóskodott. Később égy kereskedőim jó kapitánya lett, majd a tuniszi bej szolgálatába állott. A nyugtaianvérü fiatalembernek1 itt, Afrikában sem volt nyugta. Búcsút vett Tunisztól s 1836-ban, 29 éves korában több' honfitársával Délamerikába hajózott, ahiol az ifjú olasz mozgalomnak sok lelkes harcosa ólt száműzetésben. Ezek segítségével kis bajót vásárolt és haj^ járatot létesített Rio de Janerio és Cabo Frio között. Egy év múlva Brazília déli részén köztársasági mozgalom támadt. GamiDaldi hajójával és társaival rogiton a köztársagiak támogatására sietett. Négy éven át verekszik az ifjú köztársaságért, amelynek Rio Grande del bud volt a neve. Vakmerőségének, találékonyságának, szervezőképességének legendás lúre támadt. Nem volt olyan veszedelem, amelyből ki ne vágta volna magát. Pedig sokszor forgott nagy veszedelemben. Egyszer súlyosan megsebesülve fogságba is; került. Megmenekülése után a köztársaságiak rábízták tengeri haderejük főparancsnokságát. Igaz ugyan, hogy ez a haderő csak néhány rozagá, régii ágyúkkal fölszerelt hajóból állott, de Garibaldi ezekkel is félelmes ellenfele lett Don Pedro császár hajóhadának. Ezekbe az időkibe esik Garibaldi házassága. Lagiuna város’ kikötőjét védelmezi a császáriak eben, midőn megismerkedik a város egyik előkelő polgárának, Ribero de Merinosnak a leányával, Anitával. Á- gyúdörgés mellett tartják meg esküvőjüket. És Anita ettől a perctől kezdve haláláig ott áll Garibaldi oldalán, minden veszedelemben. Katonaölfcözetben résiztvett a véres ütközetekben is. (Folytatjuk). A HUMOR SARKÁBÓL — Ki az abszolút kommunista? — Aki a butaságát is kapitalista aknamunkának tartja. — Hát mi a szovjet politika? — Tegnap megígéri azt, amit ma .nem tart be és holnap letagad. Viharban (Folytatás a 2. oldalról) hogy el kellene menni egyik ismerősiéhez, de konokul kitartott délig. Komolyan) dolgozott, elszántan és' keresett tartással ült fehér köpenyében apja Íróasztalánál, mint egy amerikai filmben a bankigazgató kisaszszony. Amikor délben a harang megkondult, Ferenczy felállott és kis meghajlással elköszönt. Megállapította, hogy szépen, könnyedén hajolt meg, olyan mozdulattal, amit nem lehet megtanulni. A pubik nem úgy hajolnak meg, mint ez. Cigarettára gyújtott és az ablakhoz állott. A kicsi, öreg házak, magas homlokuk gőgös pislogásával néztek rá távol a hegyoldal fényében úszott, a templom vékony tornya volt, mintha rozsdás tüt döftek volna az ég kék párnájába. Hosszain) nézett a férfi után, amint az átment a térem, kissé merev, egyenes tartással, lassan lépkedve. Úgy ment a férfi, mintha egy századot vezetne. Bosszantotta, hogy még tovább is vele foglalkozik. Másnap az ebédnél apja említette Ferenczy nevét valamilyen üggyel kapcsolatban, és Vanda belekapott a szóba. Felhasználta az alkalmat, hogy halljon róla valamit. — Kicsoda ez az ember ?— kérdezte apjától olyan közömbös hangom, ahogyan nők tudnak beszélni valakiről, aki érdekli őket. — Nagyon rendes ember — válaszolta apja. — Kuruc-morcos — felelte Vanda kacagva. — Igen, nem jókedvű ember, de rá merném bizni az egész vagyonomat. Vanda nem /nézett apjára, tűnődve hallgatott. Másnap egy angol könyvet látott Feenczy asztalán, nem hivalkodóan, ha/nem bedugva az iratok alá, de ő észrevette. Tehát angolul! is; tud, ő pedig nem. De hiába, mégis itt él, be van szorítva, ide, ebbe a kicsi, havasi városba, a lompos utcák kő zé, ő pedig akkor megy el, amiikor akar, visszi a vonat a bőröndökkel tengerpartok, vagy színházak felé. Ez csak itt bolonghat az irodában, önmaga gőgjéhem/. 2. A meleg megrekedt a völgybeim. Rázuhant az utcákra, a tetőkre, szinte siustorogva áradt * be a nyitott ablakon s mindent elárasztott fojtott, nyugtalanító feszültséggel. Könnyű szédüléssel érezte ezt a nyomasztó időt, amelyben a tárgyak, mintha fáj dalmasan kinyúltak volna. Mintha minden ugrani akart volna, csak egy mozdulat, egy sikoltás kelletne, hogy kitörjön valami eszeveszett kavargás, mert laem lehet tovább bírni ezt a csendet. — A tutajois'ok élelmi jegyzékét szeretném látni — szólott át Fereniczynek. Amint ezt mondta, érezte, hogy saját hangja idegen, mintha vatta mögül beszélne. Nem is volt kiváncsi az elszámolásra csak azért szólott, hogy felzavarja a csendet. Ferenczy a könyvvel odalépett íróasztalához. ő is felállt. — Vihar lesz — mondta Feren'ezy és felmutatott az ablak felé. Kinn már 'beborult, messziről mordulás hallatszott, egy papírlap megrezzent az íróasztalán, mintha borza mgás szaladt volna át rajta. — Igen, vihar lesz — felelte és az ablakhoz lépett. Most már közelebb hallatszott a dörgés és széláramlat csapott arcába. — Becsukjam az ablakot? — kérdezte Ferenczy készségesen, amint mellette állott. — Köszönöm, nem. 'Most közelebbről nézett a férfi szemébe. Először ilyen közelről. Azt látta, hogy barna tükrén, zöld lobbanások cikáznak és ezek a szikrák nyakára pattannak. Nyakára, mellére, sercegően, égetően. Most azt érzi, amit egyszer kisgyermek j korában, elalvás előtt érzett, amikor dajkája a rablóvezérről mesélt ... — Miért akarja becsukni? Megokolatlanul hevesein kérdezte ezt. — Gondoltam, hagy fél. i— Mit gondolt? — Hogy fél, — ismételte a férfi. Kacagott. Idegesen, csattanóán. — Az egész várostól, az öszszes; erdőktől sem félek. Semmitől sem félek, érti? A férfi nem felelt, Nézte a lány remegő, elfeheredett száját, kitágult szemét, amelynek fény úgy lobogott most, mint amikor lakodalomban pálinkát égetnék. — Én Kínában voltam hadifogoly, öt esztendeig nem aludtam ágyba — mondta aztán halkan, feléje hajolva, maga sem tudta, miért. Heves legyintéssel kísérte a mondatot, mintha öklével vala| kit le akarna ütni. Nasvnt dörrent. Álltak egymással szemben, lehelletük összeért. — Sajnálom — felelte a leány. — Magát fürösztötték, maga azt hiszi, hogy mindig ünnep van. Hordott már maga három hónapig egy inget? Vanda nem csodálkozott azon, hogy a férfi fojtot, sustorgó szavakkal most ilyeneket mond neki. — Nem, nem hordtam. Alázatosan felelte ezt a leány. — Ott őszültem meg — folytatta a férfi. A mellére ütött. Nem hencegőeai, inkább veizeklően. Mintha az ablakon keresztül számomkérni a várostól, a felhőktől mindezt. — Sajnálom — ismételte’ a leány. Álltak egymás mellett, a nyitott ablakon keresztül zuhogott rájuk a zápor, a szemben levő ház kiét erkélye fröcskölte a vizet. A férfi karja a lány derekához simult. Kint sustorgett, csapkodott a zápor. "Un rescapé de Jongrie;lémoigne" KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések .............. $ 2.00 .-.goston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $/0.0J ” A magyar r.épek őstörténete, I. kötet: $ 10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, III. köt. $10.00 D;. Erdy Miklós: A Sumir, Ural-Alitáj, Magyar rokonság............................... .. $ 11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Erurópa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................ . ............. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................$ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény)........................$ 2.00 ” Hol van a nyár?..........................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig.............. (elbeszélés) ................................................ $ 3.00 Paula Néni Szakápskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötásben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ...... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigvult a fény (regény ...... $ 400 Somogyi: Szumirok ás magyarok ......................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az,Apostol és a Parad'csommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ ’.OO Vasza’-y Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5 50 A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 ” ” ő ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonkénti 50 cent szállítás és cső-Tagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez , 25 cent ‘bank exchange”-t kell számítani. O H kertmfmm o^táj ya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. ^miihihiiim—iiíhii ■iniiiurTiii i r«Mmrniiir
