Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-12-19 / 42. szám

MARITS L: TELE VAN A VÁROS... akácfavirággal, akácfavirág­nak édes illatával ... Húz­ták a cigányok, dalolták szivből ii/talois mulatságokon a 30-as é­­vek aranyifjai. — Dohát azóta nagyot lódult a világ. Az ország gyarapodással szebb jövőt ke­csegtető szociális emelkedés dé­libábjára hamarosan sötét ár­nyékot borított a II. világhábo­rú s mindaz, ami követte. A “rettenet éveiben” elment a kedv nemcsak a cigányozástól, de még a dalolástól is. Ekkor ellentétben a Tanácsköztársa­ság gyakorlatától, már nem a vidéki gömbakácokat “diszitet­­ték’’ derék hazafiakkal, hanem a Markó-utcában, meg a Gyűj­tőiben őrjöngve rikácsoló per­verz csőcselék, az uj hatalom szadista “eichnerei” vezényle­tére vidult legjobbjaink, bitóra húzott mártírjaink utolsó vo­­nagilásaín. Voltak, persze, bőven olya­nok is, akik a viszonyokkal ép­pen olyan készségesen kiegyez­tek, mint pl. a 44 tavaszi német megszállással. Az arany közép­út vándorai 45-hen azt hitték, csak a magasabbra nőtt fejek­re kerül sor .. . Tévedtek! mert körültekintő gondoskodás tör­tént, hogy a “kollektiv felelős­ség” címén lehetőleg minden­kin elverjék a port s mindenkit kifosszanak. így a passzív kö­zéputasok sem kerülték el sor­sukat. Rákosi-Rothék ellentét­ben ma Kádárékkal, akkor még azt mondták “Aki nincs velünk, ellenünk van!” Mindennek böjtje volt 56 ok­tóbere . . . Megjött egyszerre sokak bátorsága, — mint má­sok hangja 56 után itt kint, a hontalanságban. A szabadságharcunk leveré­sét követő nagy fogadkozások megvalósítása hamar háttérbe szorult ismét a divatos középút miatt. A “jó fiuk” látszatával megkettőzött stéberség nagy sietséggel helyezkedett a “sza­bad világba”, aprópénzre vált­va gyanús szolgálataikat, pisz­kos játékszabályok elfogadása mellett. Ahogy múltak az évek. úgy kezdtek egyre inkább hin­ni a demokráciák szentsége s és a maguk nemzetmentő elhiva­tottságában. Ott nyüzsögtek a magyar közéletben, hangfogót erőszakolva nemzeti fájdal­munkból eredő méltatlankodá­sunkra, jogos követeléseinkre,— mert mindez zavarná az Eisen­hower óta Ford elnök détente­­jében kiteljeseded CFIR diktálta, humanstának festett önző IJ!SA politikát. — Politikát, amely mindig kész mások kárára, a­­zok megkérdezése nélkül egyez kedni. A kis nemzetek nagy védelmezőjének, a szabadság nagy és nemes, igazában “eich­­ner” bajnokának ez hát az i­­gazi ábrázata! ködése mellett hirdetni fogja a Revlan-készitményeket is. Lényegében hát ezzel járult hozzá kiváló intelligenciájával Mr. Revson az “üzlethez”: az EPAS néven készített illatszer jelentése az ő rövidítése — Ex­perimental Project Apollo So­­juz szavakhoz. Szovjet részről az EPAS mel­lé “Kellemes megemlékezés” szavakat fűztek a cimkére. — KELLEMES MEGEMLÉKEZÉS nekünk magyaroknak külö­nösen sokat jelent s 45-i “fel­­szabadúlásun kát’ ’ juttatja e­­sízünk'be! — ki hitte volna 30 évvel ezelőtt mindezt, akkor, amikor bűzös, tetves, vérbajos “krisztusarcú” szovjetkatonák literszámra itták az illatszertá­­rakib-ól rabolt 4711-es kölni vi­zet! Kenyérre kenve falták a fogpasztákat! Oh, igen, már akkor sejtet­tük, sőt! meggyőződhettünk különösen kifinomult, dekadens burzsuj szimatérzékükről ... Erről tanúskodik a STERN is, írván ezt: “Az URSiS-ben ha­gyománnyá vált nagy esemé­nyeket hozzáméltó s arra sajá­tosan emlékeztető, korlátozott mennyiségű parfümmel ünne­pelni”! Föltehetjük a kérdést: az 1956-i magyar fölkelés le­verését vájjon milyen “sajátos” illattal ünnepelték? Hullaszag­gal? Volt abból bőven akkor ! Mindez nem érdekűi sem az amerikai Revlon céget, még ke­­vésibbé a vele társult szovjet ál­lami Novaja Zaria illatszer-vál­lalatot. Kifinomult szagló szer­vüket és erkölcseiket ilyesmi sohasem bántotta. Meglepőbb, hogy nem bántja és nem is bántotta a különbö­ző magyar (?) bizottságokban nyüzsgő atyánkfiái orrát iseni. Szerintük ez is csak pénz-kér­dés? ! Hja, az orr, az sokat ki­bír különböző helyzetben. — ha kell, képes elviselni . . . Fon­tos ilyenkor a szájon át tudni lélegizeni .. . A már 7 éve az amerikai és szovjet vállalat között kötött megegyezés értelmében minden az orosz érdekeit szolgálja, “ők határozzák meg az Epa® illa­tát“, — irja a tudósítás. Ezen nincs, mit csodálkoznunk, is­mervén az amerikaiak orrát; elvégre “indián” orral csak szovjetorosz illatokat élvezhet­ni úgy igazában! Ez közismert, régen jói bevált megfigyelés . . . Végeredményében a két cég megállapodása szerint a luxus­csomagolást a USA, az illatot az URSiS adja. — A formulát is már régóta ismerjük: Himm­ler Márton adta már 45 után a “csomagolást” ® a lényeget a kivégzésekkor a Szovjet. 30 év óta az össz-passzjátékon misem változott! Az amerikai-szovjet cinkos­ság ocsmány cynizmusát vilá­gítja meg a nagy nyugatnémet szemle, a ISTERN í.é. 28. szá­mában “DUFT AUS DEM ALL” (Illat a világűrből!) c. tudósítá­sa. — Bevezetőjében ez áll: “Nemcsak a világűr-kutatás Apoilo-Sojuz programmjában dolgoznak össze az amerikaiak az oroszokkal, hanem még an­nak az illatszernek a gyártását is közösen vállalták, amit en­nek az emlékezetes esemény­nek megörökítésére szánnak.” Ámbár szokás mondani, hogy a pénznek nincs szaga, mégis úgy vélem, hogy jelen esetben olyan szaggal állunk szemben, amihez gyomor, erős gyomor kell! Ami pedig a dolog üzleti ré­szét illeti, különös dolgok de­rülnek ki az idézett cikkből. Mert Charlies Haskell Revson, ez évi $600 milliós forgalmat le­bonyolító Revlon cég minden­ható tulajionosa, aki élete 69. évében legfontosabb üzleti ese­ményének néz elébe, aligha fog egy fillért, pardon! centet is ke­resni ezúttal. Miért? — Mert a parfümnek általa kitalált “Epas” nevén kívül, csak a for­galmazásra szánt üres üvege­ket s az ezüstszínű borítással ellátott dobozokat Szállítja a Szovjetnek . . . Eszerint az e­­rősen indiánarcélü Mr. (Revson, aki közismerten szinarany evő­eszközökkel szeret étkezni', — úgy látszik — megelégszik a különös presztízzsel, hogy az év julins 17.-én az amerikai és szovjet űrhajók csókolódzásá­­vaű a két superhatalom műsza­ki fölénye és békés együttmü­“Az URSS-íő’i előirányzott 150,000 parfümüvegből 100,000 a Szovjetbe kerül eladásra (nyíl ván az osztálynélküli társada­lomban tobzódó íme, kb. tízszer felső tízezer kifinomult igényei kielégítésére! IM.L.); 50,000 a UtSA-ból kerül eladásra nem­zetközi piacon. Hogy mennyit tart meg magának a USA? er­re a Revlonnál nem tudtak vá­laszaim.” — panaszolja a tu­dósító. Majd Így folytatja: “Annyi bizonyos, hogry a Rev­lon vezetői a 18 • importképes állam között Nyugatnémetor­szágnak 2000 darabot irányoz­tak elő. A ‘világűr’ parfüm el­adásából eredő haszon az érde­kelt országok nyomorék gyer­mekei segélyezését szolgálja majd”! Bóditó kéjgáz.! ö filantrópia! Gyomor, erős gyomor kell eh­hez! — A lap még ezt is irja: “Az parfüm-üvegcsék korlátolt mennyisége Németországban e­­lőreláthatólag kisorsoláscs ala­pon, $40-ért kerül majd eladás­ra. Így Jteb. $16,000 juthat a nyo­morék gyermekeknek.’” Ha az 1945-től napjainkig hülyére, nyomorékká vert ma­gyar testvéreink támogatására az UIRS'S e különös filantrópiát utánozná, az bizony sokmilliá: d dollárt igényelne! — Az egyko­ri aranyifiak azóta reményvesz­tett öregek lettek. Az új illat­szerekben régi élményeik kisér­tenek. Tele van a világ szovjet illattal .. . Katyn tömegsírjai s a többi tömegsír hullaszagával! Jó lenne, ha te, középutas ma­gyar testvérem, az amerikai néppel minél előbb felocsúdnál erre az orrfacsaró bűzre, hiszen a hullaszag akkor is bűzös ma­rad, ha Epas-szal akarják fino­mítani s ha a szádon át léleg­­zed is be ... Rawdon, 1975. okt. 28. KARÁCSONY Irta: ADY ENDRE Harang csendül Ének zendül, Messze zsong a hála-ének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba ,-iosszu sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szivből — Úgy mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözölni. ill. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló em'ber Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna, csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni ... Karácsonyi rege Ha valóra válna. Igazi boldogság Szállna a világra ... Uj szelik fújdogálnak a Kárpátmedencében Nemrég aggodalommal ve­gyes örömmel számoltunk he a FRANKFURTER ALLGEMEI­NE ZEITUNG közleménye alap­ján arról, hogy a “romániai ma­gyar és németek kisebbségek” vezetői tiszteletre méltó bátor­sággal írásban kérték a román kormányt, hogy szüntesse meg az ellenük folytatott megkülön­böztető eljárásokat ® biztosítsa legelemibb emberi jogaikat: az anyanyelv szabad használatát, iskoláik autonómiájából, politi­kai, kultúrális' és sajtó szabad­ságiakat, elkobozott kultúrális javaik (múzeumok, irattárak) visszaadását,, a “nemzetek szö­vetségének’’ alkotmányban va­ló elismerését és szabad válasz­tások alapján létrejött képvise­letüket, valamint az Egyesült Nemzeteken belül egy “Erdélyi Bizottság” felállítását jogaik biztosítására. Most pedig a FRANKFUR­TER ALLGEMEINE ZEITUNG nov. 21.-1 számában “Budapest bosszúsan tekint Erdély felé” címmel Budapestiről keltezve az alábbi közlemény jelent meg: “A Budapesten tartózkodó külföldiek megítélése szerint Magyarország ezentúl határo­zottabb érdeklődést fog tanúsi­­tanii a Romániában élő 1.8 mil­lió magyar kisebbség ügyei iránt. Most lehetett először hali­­lani, hogy a magyar kormány és pártszervek hivatalos lépése­ket tettek ebben az ügyben a románoknál. Eddig csak utalásokat lehe­tett hallani e tárgyban, most azonban már a magyar hivata­los személyek nyíltan beszélnek még külföldiek előtt is az erdé­lyi kérdésről. A változás oka. hogy az ott élő magyarok po­litikai és gazdasági heiyezete nagy mértékben megrónak tt, sőt magyar felfogás szerint e­­gyenesen elviselhetetlenné vált. Az utóbbi két esztendőben ho­zott . omán kényszerintézkedé­sek még jobban meg nehezít et­ték a romániai és magyarorszá­gi magyarok már amúgyis erő­sen kolátozott érintkezési tehe­tőségeit. Különösen azt neliéz­­ményezik Budapesten, hogy Romániában a külföldieknek, hacsak nem vérrokon, nem le­het szállást adhi, ami persze el­ső sorban a magyarok ellen irányul. Példaképpen említik annak a kolozsvári lakosnak az esetét, aki magyar rokonát az együtt elköltött családi vacso­ra után éjszakára lakásán, tar­totta, s ezért a román hatósá­gok, jóllehet a rokon szállodai szobája ki volt fizetve, 6000 lei pénzbírságra Ítélték. Körülbelül egy hónappal ez­előtt Budapesten járt a román Központi Bizottság kul­túrfelelős titkára, Dumitiru Po­­peseu, és a vendéglátó magya­rok erélyesen figyelmeztették, hogy tegyék szabaddá az erdé­lyi magyarokkal való személyes és kultúrális érintkezést. Állító­lag:, Popescu tett is bizonyos bizonyos ígéretet, de azt nem volt hajlandó Írásban rögzíteni. A hivatalos magyar közegek mindent elkövetnek, hogy még a látszatát is elkerüljék annak, mintha a román belügyekbe a­­karnak beleavatkozni. Ezért a magyarok követelések helyett inkább segítségüket ajánlják fel. Különösen- szívesen segíte­nének magyarnyelvű szakkö­zépiskolák felállításában. Ez u­­giyanis a románositás leghatá­sosabb eszköze. Kádár tudja, hogy népszerű­sége nagyon megnövekedne, ha az erdélyi magyarság kérdését komolyan felvetné, de azt is tudja, hogy ezzel az otthoni ma­gyarság nemzeti érzése is meg-Winnipeg, Man. 1975. dec. 19. 3 erősödne, ami aztán esetleg i nem kívánatos irányba fejlőd­ne. Egyelőre tehát óvatosan ke­zelik ezt a kérdést, csak azt nem tudják, hogy meddig lehet ezt csinálni, ha a magyar ki­sebbség helyzete tovább1 romla­na. Kádár, maga is messze el­ment ebben az irányban, mikor nemrég Vas megyében beszélt és kihangsúlyozta, hogy Ma­gyarország milyen nagyvonalú nemzetisségi politikát folytat a kisebbségekkel szemben, bele­értve a németeket is'. A külföldi megfigyelők megítélése szerint nem valószínű, ogy a Szovjet támogatná az erdélyi kisebbsé­gek érdekében kifejtendő erő­teljesebb nemzetiségi politiká­jukat. Minden esetre, Ceausescu máris kényelmetlenül kezdi ma­gát érezni, ami a legutóbbi be­szédéből is kitűnt, mikor is az “együttélő nemzetiségek’’ ál­­lamhüségóre appelált...” Az idézett közlemények, de Kegyelemleljes Karácsonyi ünnepeket és Boldog, áldásos Újévei kíván szerefetlel a KINGS * ELECTRIC MOTORS tulajdonosa és családja vevőinek, barátainak KIRÁLY FERENC 835 Main Street, Winnipeg, Manitoba Telefon: 947-1271. m I minden más jel is arra mutat, hogy “új szelek” kezdenek fúj­­dogálni , Kárpátmedencében. Hogy aztán ezek az “új szelek” egy mindent elsöprő, vérbetip­­ró újabb katasztrófa, vagy a,z oly régen várt “kikelet” elősze­le-e, azt csak a jó Isten tudja. Egy biztos, ezek az “új szelek” nem véletlenül, hanem az egye­teme® magyarság évezredes, olthatatlán szabadságvágyából és elbirhatatlan élniakarásából keltek szárnyra. De az is biztos, hogy ma a Kárpátmedencében “új szelek” fújdogálnak, abban része van a külföldi magyarságnak is, hogy csak az “abortusz” elleni saj­tóhadjáratot említsem. Nem kétséges, bogy ma az atomnál is félelmetesebb és ha­tásosabb fegyver a “szabad saj­tó” ólomhadseirege, aminek legkisebb mozdulatára még a Kreml urai is megremegnek, mert a modern hírközlő eszközök pillanatok alatt vi­lággá röpítik, s igy képesek megingatni a leghatalmasabb diktátorok uralmát is. Hát még az olyan fiókdiktátorét, mint amilyen Ceausescu ...?! Rajtunk tehát a sor, hogy a “szabad sajtó” félelmetes ólom­­hadseregével, úgy folytassuk tovább elszánt harcukat, hogy a Kárpátmedencében fújdogáló “új szelek” ne egy minden el­söprő, vérbetipró, újabb apo­kaliptikus vihar, hanem a biz­tosan bekövetkező “feltáma­dást” meghozó “kikeltet” elő­hírnökei legyenek. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. HELYREIGAZÍTÁS A Kanadai Magyar Újság 1975. okt. 3.-i számában meg­jelent “A románok már a ma­gyar történelmet is kisajátítot­ták maguknak” cimü cikkem “Megjegyezések: 5. pontjában” Napoca helynévvel 1 kapcsolat­ban ezt irtain: “Baráth Tibor megfejtése szerint Napoca =■ Napkő, v. Napország ... (A ma­gyar népek őstörténete, III. k.)” Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a Napoca hely név jelentését hasonló értelme­zéssel Telekiné Kovács Zsu­zsanna már megfejtette 1958- 1973 években “Copyright”-ezve különböző lapokbau megjelent tanulmányaiban. E tanulmá­nyok összefoglalása “Napoca— Kolozsvár”1 címmel a Kanadai Magyar Újság 1975. ápr. 4.-i és 11.-i számában jelent meg. Csikménasági. Maj ThéNyI György Ancsa, mihelyst meglátta az asszonyt, mindjárt tisztá­ban volt a helyzettel. — Szo'ktá igy, — mondta Oltónak. — Ne tessig megijed­ni, máj hívom szálkáesnét, — s már szaladt is a konyhába. A szakácsnő jajveszékelve rohant be. — Bozsie moj! Bozse moj! — lamentálta, aztán körül­ny alá holta a merev testet, és Ancsa segítségével föltette a páni­­lagra. .... Oltó iíöklbegyökerezetten áillt, egyre az asszony elferdült szemegoi yóját nézte s a háta megviszolygott, olyan borzalma­san hatott rá ez a látvány. Katka gügyögve beszélt az asszony­hoz, dörzsölgiette a tagjait, és óvatosan vetköztetni kezde.-— ú, dúsa rnoja, leikecském, drágaságom ... Csak igy. így, aranyom, kicsit erre •>. karocskáját . . . Majd a Katka meg­gyó,gyitja, bogaram . .. Huimja he a szemét, kis mókusom, be­­teszíük az ágyacsfeába, ott átmelegszik és délben már nevetni fog . .. Forduljon egy csöppet, gyémántom ... Fáj talán? Ancsa már az ágyat vetette, Katka lehámozta a blúzt az asszonyról s hirtelen Oltó felé fordult. — Menjen ki! Menjen ki! — mondta haragosan. — Fér­fiembernek nincs itt keresnivalója. i Oltó megrezzent. .-s - — Nem kell orvos? — kérdezte felocsúdva;, mintha ez lett volna az első gondolata, amióta az asszony elvágódtett előtte. — Nem kell senki, csak menjen már ki, -— dohogta Katka. Oltó lament, átbotorkált a maga szolbájába, cigarettára gyújtott, kezébe vett egy könyvet, majd letette s az ablakhoz állt, és csak idő múltán jutott eszébe, hogy a gyerekeikről meg­feledkezett. Visszasietett a gyerekszobába. Mara, a kisebbik cseléd, ott ültj, nem volt semmi baj, de a gyerekek kiváncsi szemmel .bámulták trá, mintha megsejtették volna, hogy valami nincs, rendben. A tanítás folytatódott, de Oltó el-eiakadt. Közte és a gye­rekek között minduntalan megiebbent valami, a szeme elme­red, rábámult, aztán gyorsan másfelé fordította a tekintetét: az asszony eldőlő testét látta'. Macskának mindig volt valami kérdeznivalója. Gondol-ARANYMÁLINKo először meglátta, amikor bemutatták neki Kempelenéknél ... De itt már megállította magát. Hát mi vo.t akkor? Mit érrzett? Kellett-e akkor is már annyira, hogy szenvedni tudott? ... És minden kérdésre felelt is magának. — Csak őszintén! -.. intette magát, és a gondolatai megizmosodtak s vitték. Azt mondta ma­gának: Gyógyulás, és azt hitte, most eltalálta az igazat. Gyó­gyulást keresett, lelki megnyugvást egy reá harmónitouisan ható ember közelében, ó, milyen jó volt ebben hinni! — és elismé­telgette magának a szót, bólintott rá, emlékekkel támogatta: hiszen csakugyan megnyugodtam, meggyógyultam, szinte bol­dog voltam, na együtt lehettünk ési beszélgettünk ... És' már nevetni a ivart, hogy ez a lelki vizsga milyen könnyű volt, de a megindított gondolatok nem álltak meg, vitték tovább, az emlékek képeit szétfútták s mint valami lelketlen szél, letépték az ábrándok papiidíszeit, kdsöpörték a romantikus, érzéscaifran­­gű.kat Jel-öle-. — Hát ezért tetted a kezedet a kezére? Ezért bá­multad a szép, szók-e fejét, hallgattad álmodozva a hangját, ke­rested a közelségét? Ezért kacérkodtál vele? Ezért nem bo­csátottad el magad mellől, amíg lehetett? , Leejtette a fejét. A tisztitó, vihar végigzúgo.t rajta egész erejével, döbbenet támadt a nyomában, lehúnyta a szemét, két Kezét az arcára nyomta,, és szinte- fuldokolva préselte, ki magá­­. ól a, végső1 igazságét: Sz-e-t. e-tem . . . A játék véget, ért. Magábahuiltan ült, ült sokáig, mintha megmerevedett, vagy elaludt volna ebben a pózban. Próbált szembenézni ezzel az igazsággal, el akarta képzelni a lehető következményeket, de a lezajlott vihar után csöd-es zsongás indult meg az ide,gelben, a gondolatai szétoszlottak, mint felhők az, égbolton, egyik-másik tündöklő aianyszegélyt kapott valami rejtett fényforrástól, és előtte, mögötte mássz,inüvé vált minden. A fantázia lassan-lassan megerősödött megint és átvette az uralmat, a lélek átsiklott az ábrándok világába, gyönyörködtető képeket termelt, lehetetlen lehetőségeket valósított meg, és ez olyan jóleső, olyan bol­dogító érzés- volt, hogy amikor fölocsúdott t/előle és> össaeve­­yetette ábrándjait a valósággal, visszaemlékezte Oltó arcát olyannak, amilyennek legutoljára, néhány óta előtt látta, és hir­telen, minden átlómét nélkül, hevesen sirni kezdett ...- só

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents