Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-31 / 35. szám

8 Winnipeg, Man. 1975. okt. 31. A MAGVAK GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. iámory Várnagy Dalma: EGER (INI... Az egér, kártevő állat, megrág: ételt, ruhát, házat. Felkúszik a polcra, fára, szalonnára, gerendára. Úgy elbújik, meg sem látszik nem hallani, hogyha mászik, Bajsza hosszú, hegye remeg, huszárnak sincs ilyen remek. Hogyha neszt hall, szeme villan, macska elől: húss, elillan. Szinte trappol izgalmában, hamuszürke bundájában. Hegyes orrát emelgeti, jobbra-balra illegeti. Pici füle nyitva mindég, —. fülel! —, Jön hívatlan vendég? A szaglása? Remek szimat! Érzi hol van macska illat. Ilyenkor nem keresgélhet, nyalánkságot: sonkát, mézet. óvóhelye, van künn és benn, más sem építhet különben. Puha toliból veti ágyát, benn© jól alussza álmát. Házának van feljárója, vész esetén kijárója. Bejárata jól elrejtett, nem ismered, nem is sejted! Nagyon szereti fiait, kiket rágni jól megtanít. Úszni is tud, hogyha muszáj, farka olyan, mint egy uszály. t Nyaralni a mezőre jár, ha a vetés érni kezd már. Mikor eljő tél hidege, kamrában van meleg helye. Az emberek nem szeretik, mérget, csapdát vesznek nekik. Szalonnabőrt megpirítva, csaléteknek vágnak csikra. Kárt nem tenne, megbecsül­nék, nem lenne hívatlan vendég. Ha nem változik az egér, mint kárttevő, semmit sem ér. Sárospatak, 1939. Összegyűjteni, a zsebpénzéből áldozott csemegékre. Múltak az évek. Totó, már | írni olvasni tudott. tLulu is meg- i tanult jó néhány mutatványt,! csak a füle ne lett volna olyan ! J nyomorékan kicsi, mint egy J j buldog kutyáé. De nem lehetett: i semmit se tenni. J kiérkezett az a boldog nap is, I amikor “Toto & Lulu” — aho­­! gyan a plakátokon hirdették, a [ nagyérdemű közönség előtt is j bemutathatták tudásukat. To- j j tó, szép ezüstszürke indiai sza­­! hásu, csillogó villogó ékekkel | hímzett kosztümöt kapott, Lu­­iiu, akár egy maharadzsa udvar- ; tartásához is. beillett volna dí­szes nyergével és szerelésével. Amikor a porondra kiléptek szűnni nem akaró tapsorkán fogadta őket. De egyszer csak valaki elkezdett nevetni és. egy j pillanat töredéke alatt az egész ! arénát harsogó kacagás töltöt­­j te; be. Totónak fogalma sem * volt, de nem is kereste az okát, miért? A mikor azt tapasztalta, hogy minden fellépésnél megis­métlődik ez az eset, akkor té­­pellŐdiött: .— Mi lehet az oka annak, .hogy . alig lépünk a porondra egy fél- | környit, a közönség túlharsog­ja nevetésével a zenekar induló­ját? Mi van a mi számunkon! mulatságos? Hiszen., amit mi | ketten megtanultunk a közön­ség szórakozására, az nem adj okot a nevetésre, mert az nem j bohóckodás, az művészet, ezt j mondja Hamu is, ő pedig iga- | zán ért hozzá. JEste, amikor jóéjszakát kí­vánt szüleinek mielőtt aludni tért, visszafordult az ajtóból és ' megkérdezte apját: — Mond papám, miért vigad ' a közönség az én számomon? i Én és Lulu, nem akarunk hu- j inon os szám lenni, mégis úgy j viselkedik mindenki, 'hogy a leg- j Komikusa..ib előadó is megiri-' gyellheti. — Te panaszkodsz,? örülnöd j kellene annak, Ihogy a közön- ! ség, nem csak tapssal, hanem 1 I jókedvvel is jutalmazza munkád gyümölcsét. Ugyan Totó! Az ar­tistákból hamarabb tesznek nép szerűségre azok, akiken mulat- I ni lehet, mint a halált megvető ! számok produkálói. Sohse bán­kódj tehát! | — Nem értesz meg papa! Én ' mégis a végre járok, ment emö­­gött lenni kell valaminek., Hol i az ok? ! Egyik nagy városban a pre­­| mier után tucatjával ro wmzm | * meg a riporterek Totót, amikor ! kivonult a poibndaól. A fiúcskának ez volt az első 1 alkalma, bogy újságíróknak I nyilatkozzon. Szinte felnőttnek ; érezte magát a nagy kitüntetés - • 1 nek vélt beszélgetés alatt. Ami- 1 kor Klik-Klak a törpe bohóc ! közölte vele, hogy még a más­napi újságokban a fényképe i; ' benne lesz Lulunak és Totónak, azt sem tudta, hogy mihez kezd­jen boldogságában. Átölelte Lu- _ i Lu nyakát és sírni kezdett, Lu- 1 lu hátra nyújtotta ormányát és végig pásztázta vele Totó arcát, mintha számtalan csókot adna. ! Sok edzett artistának is könny ' szökött a szemébe a megható jeleneten, ahogy a “partnerek” dédelgették egymást. Elérkezett a nagy pillanat, a­­mikor kezébe vette az újságot, ahol — eddig még az első —­­j közös képet megláthatta társá­­; val. A felvétel kitűnő volt, de a 1 meglepetés, annál is nagyobb. | Most jött rá, mi az ami annyi­­' ra szórakoztatta a megjelente­­! két, Az elefántkisasszony korcs ! füle. Úgy nézett ki a képen, : mind egy rosszul sikerült vízi­ló. Totó, halálosan le volt sujt­­! va. Mindenkinek -szemrehányást tett: a szüleinek, ment ilyen ál­latot megvettek, a nagyszülei­nek, bogy ebihez .hozzájárultak, 1 a többieknek, akik nem hivták , fel eure a figyelmét. Hamu kap­ta a legnagyobb fejmosást, de még a jó Isteninél is perbeszállt, amikor az esti imádság, után Lulu testihibáján gondolkozott. , Magát sem kímélte a szemr e­hányásoktól: — Hogyan .lelhettem olyan ostoba, rövidlátó, hogy nem vettem észre azonnal, de később sem, pedig lassankint már négy éve, bogy a magaménak mond­hatom. Nem értem! Nem értem. | Megleste az állatorvosit: — Drága jó doktor bácsi se­­kitsem Lulun, hiszen azért or­vos. Ja persze, hogy mi a baja? Hát kicsi és nyomorék a füle. ■i (Folyatjuk) Hámory Várnagy Dalma: TOTO & LULU (Canadian Scene) — Világ­szerte az emberek milliói éhez­nek, nélkülöznek. Ezért merül fel helyenfcint az a kérdés; va­jon, helyes-e, hogy a kanadaiak nem mennyiségre, hanem mi­nőségi búzatermelésre töreksze nek. Vajon Gadilac-ot gyártunk népautó helyett? A kanadai kemény, tavaszi búza a világon. a,legjo;b!b. Olyan jó, hogy gyengébbminőséggel kell keverni, ha igazán jó sütés­hez alkalmas lisztet akarunk nyerni belőle. Ugyanakkor nyu­godtan mondhatjuk, hogy az afrikai éhező gyermekek bizony nem törődnek azzal, hogy mi­lyen minőségű kenyeret kap­nak: A magas protein tartalmú ka­nadai búza jó áron kel el, u­­gyanakkor tudni kell, hogy eb­től kevesebb terem, minit a ke­vésbé jóminőségübőil. Vajon ezt a körüiiményt nem kellene fi­gyelembe venni? Nem kellene többtermelésre törekedni pl. kö­zepes minőségű búzából? Az időjárástól függően ugyanis, ez a közepes minőségű 10.5-től 14.5 százaléknyi protent tartal­maz: Az elmúlt 65 esztendőben, kö­vetkezetesen javult a kanadai termés mennyisége. Modern tér melési metódusok lehetővé tet­ték, hogy egyre nagyobb le­gyen a hozam, mégpedig az átlag minőség csökkenése nélkül. Valójában még a minő­ségi átlag, is egyre javult. Per­sze, ha egyből 10 százalékkal növelni akarnok a termés mennyiségét, áz óhatatlanul a minőség rovására mennek. Rus sei Tkachuk, aki ,búzakutatás­ban dolgozik azon a vélemé­nyen van, hogy fel kellene ad­nunk a túlságosan magas mi­nőségié törekvést és nagyobb súlyt kellene helyeznünk a mennyiségre. Az amerikaiak például renge­teg: úgynevezett téliibúzát ter­melnek, amelyben alig, vagy egyáltalában nincs protein. Ezt olcsón tudják eladni, sokat pe­dig egyszerűen elajándékoznak belőle. A jóminőségü búza vi­­légpiaci ára vékánként az át­lag fölött van 4*5 centtel. Nagy kérdés, hogy a termelők /haj- j landók lennének-e erről a fél- j árról lemondani. Nem szabad megfeledkezni í ugyanis a búza termelők ha- j gyományairóil és egyéni büaz- | keségéről sem. Egy jó 75 esz­tendő óta a termelők, sőt álta- , iában a kanadaiak az/zal busz ! kélkednek, hogy milyen jó mi- j nőségü búza terem ebben az or- j szagban. Err,e természetesen megvannak az állandó vevőink is. Vajon szalbad-e feladni ezt j a piacot a bizonytalanért? Nehéz kérdések ezek, amelyek j re nem könnyű megtalálni a választ. Senki sem tudhatja pontosan, hogy milyen mérték­ben kell szem előtt tartani az ! éhezőkkel szembeni kötelezett- j gégéinkét, milyen áldozatokat lehet és kell vállalnunk az ő ér­dekükben. DR. KOVÁCS ISTVÁN: KARDEREZÉS PÁRDUCMaCSKÁVaL Egy siker története MARCUS VAN STEEN 0HAZABA SEGÉLYT az 1KKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBÍZHATÓBB AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrcok Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) TÓVÁ B B r ÍJ A SZERETTE IN EK Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-íg $1.— és $25-tol felfelé $1.50 az IKKA kezelési költ­sége. A U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. (Canadian Scene) — Az e­­gyik leggyorsabban növekvő kanadai vállalkozást egy görög bevándorló alapította, mikor — négy évvel ezelőtt — Kanadá­ba érkezett. John Hatzigiannat­­soglou Athénben született, 1927-ben, tizgyermekes család­ba. Tízéves korában kivették az iskoláiból1, hogy segítsen ke­nyeret keresni. Suszterinasnak ment, a mesterséget nagyon megszerette, saját cipő üzemet kezdett, megnősült, gyermekei születtek. Tulajdonképpen nem gazda­sági, hanem inkább politikai okok késztették arra, hogy el­hagyja Görögországot. 1971- hen érkezett, kevés pénzzel, és minden angol tudás nélkül. Két nappal az érkezés után már egy cipőüzemben dolgozott. A futó­szalagon végzett munka azon­­oan néni elégítette ki, szabad­­idejében' cipokészitéssel kezuett íog.ulitozni. Az első pár remek­­bekészült cipőt 75 dollárért ad­ta el és első vevője további né­gyet hozott. így kezdődött John karrierje. Később már teljesen a maga embere lett, de mégsem tudott megbirkózni minden rendelés­sel kis műhelyében. 1972-ben kinozatta Athéniből két bátyját, mindegyik cipész volt, tehát be tudtak nála állni a munkába. Ezt követőleg megnyitotta To­rontóban, a Gerrad Avenue East-en üzletét. Hat hónappal később Torontóban két továb­bi üzlete volt, alapított egyet HamUtonban is és addigra a King Street East-en már javá­ban dolgozott az üzeme is. Most, három esztendővel ké­sőbb, már 23 üzlete van. Gyára nemcsak cipőt, hanem bőrka­bátokat is készit, melyeket szin­tén saját üzemeiben ad el. Az a legérdekesebb, hogy John soha nem kért egy cent kölcsönt sem senkitől. A befek­tetésekhez szükséges tőkét ki­zárólag saját maga erejéből te­remtette elő. Nemrégen részt­­vénytársaságot alapított, rész­vényeit forgalomba hozta azzal, hogy Torontón kívül nagyobb APRÓHIRDETÉSE Egy szliu*mi MM*a ára PM*. Károm oGmbon ASM SZIGORÚAN M.0RE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK: ELADÓ egy jól bevezetett, pékíizlet egy üdülőkhöz vezető úton, élénk for­gatott városban 40 mérföldre Winni- i pegtöl. A tulajdonos nyugalomba akar vonulni. Alacsony lefizetéssel eladja keVés kamatú morgage mellett. Jó,, felszerelés és épület, nagyon jó ttzlet. Lakást olcsón bérbe adja. Hívja fel Ernie-t 1-268-1243 szádon Okie Home Bakery, Beausejour, Man. 3'1—5 Egy cirkusizigazgató kis fia Totó, a hatodik születésnapjára e gy kedves kis elefánt bébyt ka­pott ajándékba: szüleitől és ügy-szüleitől, akik közismert légi cirkuszi famíliából szár­maztak, de legjobb hírüket az állatidomitássaili szerezték. Ezen a nevezetes napon nem volt boldogabb lény a cirkusz környékén Totónál, aki a kis elefántot még a lakókocsijukba is bevitte volna, Iha az ajtón az állata befért volna. Az újdonsült elefánttulajdo­nos nyugtalanul forgolódott á­­gyában és selhcigysem jött álom a szemére. Reggel, sebtiben magára rángatta ruháit és mos­­c.at.auul rohant az istálóhoz, a hatalmas súlyú elefánt béby látogatására. Ebben a korai teában még valamennyi cirku- i ,:i gyerek jóízűen aludt a maga helyén, de ő már messziről kia­­bálta nem törődve az alvókkal: — Lulu! Luiuuu! Jövék már Luluuuu! Amikor berohant az istáiéba igen zokon vette, bogy Lulu, bizony rá sem hederitett, be­hunyt szemmel szuszogott, úgy viselkedett, mint akit senki sem érdekel. Néhány nap múlva Luliu, To­tó keresztszüleitől egy értékes nyakörvet kapott, melyet a cir­kuszi tagok is. megcsodáltak, olyan különlegesen szép indiai készítmény volt. Totó, engedélyt kapott szülei­től, hogy Lukival, cirkusz terü­­l.tén kívül is rövid sétát te­hessen egy öreg állatszeliditő 1 iamu társaságában, akinek már alig akadt más tennivalója a zajongó, tarka viláigu artis­ták körében. Hamu, indiai származású ' volt. Szinte megszániiálhatat­­! lan hány állatot képzett cir- i kuszmüvésizetre. Totó hozzátar- 1 tozóinál töltötte el élete nagy ! részét, kik nem csak előadáso- i kát tartottak a közönség ré­­| szére, hanem idonritásra alkal­mas állatokat is vásároltak és j I megfelelő idejű oktatás után, | J mint kész számokat eladták az | ilyen árút éidekiő artistáknak. Hamu, most már belefáradt j az idegölő tanárságba. Meg már j lassan két hetes kora felé, azaz , a 77-ik születésnapjához köze-, | ledett. Az évtizedeken át főleg j vadállatokkal eltöltött órák u- 1 tán pihenésre vágyott, de a kis ! ; Lulut séhány nap alatt annyira j a szivébe zárta, hogy elhatároz- . ! ta minden perlőét a képzésére 1 - fogja fordítani. Ez a jámbor kis ! elefánt nem igényelt annyi kon- ; I centrációt, mint hajdani nővén-; ! dékei. Tervét nem közölte sen- j kivel. Meglepetést akart szerez- ! ni. Egy azonban aggasztotta,, j Lulunak ugyanis valósággal1 hiányoztak a fülei, ezért olyan nevetségesen hatott, apuó korcs füles onkjaivalt. l Totó, észre sem vette Lulu hibáját és ez igy volt rendijén, | szeretetével olyannak fogadta . I el, amilyen. i i Lulu, lassankint hozzájuk . szelídült. Rabságban jött a vi­­j lúgra, alig volt együtt szüleivel, j igy számára csak két lény lé- J tezett, akiket hozzátartozónak | érezett: Hamu' és kisgazdája I Totó. Ha valamelyik szólt hoz­­! zá, felemelte az ormányát és i üdvözlésié jeléül meglóbálta né­­| hányszor. Hamu gondozta, To­­, tó izes zöldségfélékkel kedves­­• j kedett. Ha a konyhák kömyé- I kéről nem sikerült semmit sem I Az 1550 lapos MAGYAR ÉR­­* TELMEZŐ KÉZISZÓTÁR sze­­! nint a káderezés nem más, mint I beszélgetés, vagy tudakozódás valakivel valamely állásra, stb. alkalmasságának a megítélése végett. A párducmacska (angolul: ocelot) ugyanezen nagy mü szerint “a párduchoz hasonló, de kisebb délamerikai ragado­zó” ... ^ ^ i Az írót elég sokszor káderez­ték ... Rákosi alatt is ... Kanadában pedig legalább ! százszor, áruikor alkalmazta­tásra “kinálgatta” magát ... | Az alánur káderezés nem, ha­­; sonlitott ezekhez ... ijí 'i' I \ A Kiadó 1973 augusztusában arra kérte az írót, hogy a hol megjelenő, hol meg nem jelenő | képeslapjában a helyszíni ta­pasztalatok alapján és a Mű­vész megszólaltásával, ez utób­bi hűtelen meggazdagodott fes­tőről tudósítást készítsem. A Nagy Művész társadalmi állásának megfelelően a világ­város előkelő negyedében la­kott ... Az emeletes, sokszobás., drá­ga villáját a lejtős udvaron fél­körben vették körül az örege­dő fenyőfák ... A megbeszélt időben a Mű­vész ízlésének bizonyítékaként volt berendezve, az újgazdaság levegőjében. Figyelmességből a Művész néhány nagyon szép festményét — alkotóképességének talán a legjavát állította ki vendégeinek a megmutatásra. A társalgás, kedélyesen é­­udvariasan indult. Az író iámerve a Kiadó be szédes természetét, jóelőne azt ajánlotta az utóbbinak, hogy le­hetőleg ne kérdezzen és hagyja inkább a Művészt beszélni. Egy darabig minden úgv ment, mint a karikacsapás .. Kitünően sikerült a hangs zab lagra felvett művészi nyilatko zat ... A nehézség akkor kezdődött amikor a Művész elővette büsz­keségét, a gyönyörű f iatal lányi ábrázoló képét, akinek a bar­na haja fölé a sajátos művész irányhoz képest egy ébresztő ólát festett oda .. . A Művész az órával nyilván azt akarta érzékeltetni azokkal — akiknek önálló képzettársí­tásaik vannak, — hogy minder múlandó: a szépség, a fiatalság sőt maga az élet is ... A horá­­tiusi kétezer éves tanításnál megfelelően jó lesz nem elfe cséréin! a drága időt ... Ez so t hasém tér vissza. De lejár, a 1 károsak a naponta felhúzot óra .. . Ekkor a Kiadó jámborul meg­kérdezte a Művészt, hogy “tu­lajdonképen mit is ábrázol ez a képe”? ... A túléi'zékeny Művész min­denféle dicséretet várt, csak ezt n em ... Ez a kérdés okozhatta a leg­nagyobb sértést, amely mint Művészt az egész festői pályá­ján érte ... 1 A Művész a szokatlan kérdés­re nyelt egyet ... Majd lassan legyőzte önma­gát ... Kb. 15 évvel fiatalabb felesé­ge, (immár az ötödik), nem mu­tatkozott . . . Így az Író kísérelte meg a mentőangyal szerepét játszani. .Hogy másra terelje a feszé­lyezel pillanatokról a figyelmet, utalt a Művésznek a természet iránti rendkívül szereteté.ie . .. Ez ablban nyilvánult meg, hogy a Művész a faltól falig sző­­nyegezett, illetve értékes állat­bőrökkel gazdagon felszerelt lakásába nemcsak a növénye­ket vitte be, (hanem az élő álla­tokat is: Két kutyát meg egy párducmacskát . . . A Kiadó másodszorra is böl­csen szólott .. . Ezúttal imi­­gyan: “Az állatok nem mindig következetesek” ... A Művész e választ úgy ér­telmezte, hogy az állatok nin­csenek mindig tekintettel a drága szőnyegekre . .. * 5|: Ezután a felbosszantott Mű­vész az egyik volt iskolatársá­ról tett emlitést. Nevezett egv hónapig élveztei a művészi ven­dégszeretetet .. : Ez alatt a Vendég rendkívül megyülölte a Házigazdát, mert a Művész sze­rint a Művésznek túlságosan is felvitte az Isten a dolgát, jól meggazdagodott, mig az Iskola­­társnak nem lett semmije .. . Az emiatti feneketlen gyűlö­let szinte leiitt a szívességből tartott Barát arcáról . A IMüvész sokoldalú volt . .. Az állatlélektan bonyolult tu­dománya is érdekelte ... “Az állatok —, morídotta — nem hazudnak” . . . Hogy valóban megállapíthas­sa az Iskolatársa jellemét és. ér­zéseit, ellenséges, vagy barát­ságos hajlamait, elhatározta, hogy “lekáderiezi” . .. Ezért, amikor a hajdani Is­kolatárs gyűlölködő arcot vá­gott és szemére vetette “fös­vénységét” (hogy bizonyos ér­tékesebb dolgokat nem vásárolt neki ajándékba), holott még­­csak rokona sem volt, de osz­tálytársa sem, a Művész a szom széd szobában lévő ketrecéből szabadjára eresztette a párduc­u mm m ^ ^ ^ ~ ~ MEGRENDELŐ-ÍV i KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tov bb) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ ... Sajtó Alap.............................................$ ■ • Összesen: $ I Név: ..................................................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box): .......................................... Város és tartomány:............................................................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: agy évr: $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—. szudo,»u vi.puuz.emei leuesusem Azt reméli, hogy nemsokára. 3,000 emberrel dolgozik, napon­ta 2,000 pár cipőt és 300 bőrka­bátot tud gyártani. Mind ezt, Legalább is igy reméli, hogy sa­ját üzleteiben hozza majd for­galomba, amelyeknek a száma 2,000-re emelkedik, A jelenlegi gazdasági helyze­tet tekintve John valóban gyö­nyör ü karriert futott meg. A semmiből sok másnak is hasz­not hajtó vállalkozást terem­tett. SZÉCHENYI ISTVÁN gróf ha valamit vásárolt, rendesen a hóna alá vettes s nem átallot­­ta maga vinni haza. Egyszer megint jókora cso­magot vitt az utcán, amikor ta­­j lálkozott vele Helmeczy Mihály. — Nem rostéit gróf úr ezzgl a ictókmá'kkal menni az utcán '’ j — kérdi az akadémikus. | — Egy csöppet sem — vála­szol iSzéChenyi derülten — in­kább azt restelleném, iha úgy állanék, hogy soha se vihetnék , valamit haza. I —» a—ni iifc I*1— —I * nélkül ves’zélyco vadállati kí­sérletnek veti alá .*.. Az író óvatosságiból és józan előrelátásból mondotta a Mű­vésznek, hogy “inkább hagyjuk a kísérletet” ... De a Művész az ellenvetést figyelemre se méltatta. Ezután az író és a Kiadó csak azért is ott maradtak és nem elleneztek . . . A kiengedett párducmacskát a kutyák — szokás szerint nyomban elkezdték a szobákon át üldözni . .. Rendkívül gyor­san nuhanva, ugrálva párszor végigköröztek. De ezúttal sem tudták elcsipni a vadállat irhá­ját ... Az író és a Kiadó m,ellett több szőr is elrohant a ragadozó párducmacska ... De mintha azok ott sem lettek volna, ü­­gyet sem vetett rájuk . , . Lajossy Sándor: HAJÓNK Nóé bárkája ringhatott igy egykor a nagy vizen: a természet csodáit itt látom és hiszem. Milyen furcsa gyönyörűség hajózni a tengert, hol az Alkotás nagysága legyőzni az embert ... A vadállatnak első dolga volt, bogy a hajdani Iskolatársi felé rohanjon és nyomban beleha­rapjon a bokájába. Ez istenítélet után a Vendég­nek egyhónapi gyógykezelésre volt szüksége .... A párduibmacska — úgy lát-: szik— a vadállatok rendkívüli j kifinomult érzékével azonnal megérezte a volt Iskolatársban ! az ellenséget ... Lehet, hegy a . ! emberi gyűlölet olyan kihivó illatot vált ki, amelyeket csak * 1 a fejlettebb állatok képesek 1 megérezni ... * * * Talán a Kiadónak fentebb 1 említett nem épen a legszeren- 1 c,sése,bb kérdése és nyilatkoza- | ta, de még inkább egyesi kaján és álnok versenytársak rossz­indulatú tájékoztatása, esetleg félreértések, vagy balhiedelmek alapján a Művész a Kiadóról és az íróról is szakvéleményt akart beszerezni a párducmacskától... Ezért megemlítette a Vendé­geinek, hogy a volt Iskolatársá­hoz hasonlóan a vadállattal őket is “lekáderezni” ... Az író kegyetlennek és* a ven­­dégjog megsértésének találta ezt a szándékot. Véleményét nem fejeztei ki. Amikor épen e Művészről szándékszik kére­lem és szívességből tudósítani és. veszi a fáradtságot — a ma­gyar kultúra szolgálatában —, akkor a Művész beleegyezésük Hogyan gondoskodjanak az éhezőkről! F. S. MANOR

Next

/
Thumbnails
Contents